Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-10 / 7. szám

Dávid Károly, a Népstadion tervezője' Dávid Károly — több év­tizeden át az egyik legtöbbet foglalkoztatott tervezőnk — nem csak legnagyobb sport- létesítményünk, a Népstadion atyjaként érdemelte ki az utó­kor tiszteletét, hanem úgy is, mint aki a Ferihegyi repülőtér felvételi épületét, a budapesti MOM-kultúrházat, a szentesi tisztasági és termálfürdőt és még sok más közhasznú lé­tesítményt formált rajzaszta­lán. Már nagyapja is ezzel a szakmával kereste kenyerét, és édesapja, idősebb Dávid Károly sem mondott búcsút a körzők, vonalzók, ceruzák és tustollak világának. Az ifjabb Dávid Károly maga is annyi­ra belenőtt ebbe a mesterség­be, hogy már egyetemi hall­gatóként sorra vállalta a leg­különfélébb feladatokat. (Nyil­ván ezért tellett kilenc évé­be, amíg a Műegyetemen dip­lomát kapott.) Famíliájának tradícióit nem csak abban követte, hogy ma­ga is folytatta felmenőinek szakmáját, hanem abban is, hogy kötelességének érezte kül­földi tapasztalatokat szerezni. Járt Olaszországban, Ausztriá­ban, Hollandiában, Dániában, no és nem csak hogy megfor­dult Franciaországban, hanem ott a világhírű Le Corbusier irodájában is dolgozott kilenc hónapon át. Ilyen iskolázottsággal tért aztán haza, s kezdett immár önálló — a szó legigazibb 'értelmében másokra nem ha­gyatkozó — tervezőként mű­ködni. Alig harminchat éves volt, amikor a Ferihegyi repülőtér felvételi épületét megtervez­te. Tehát azt a csarnok- és helyiségrendszert, amely lé­giforgalmunkat máig szolgál­ja, és két jellegzetes irányító- tornyával, szimmetrikus ará­nyaival, családiasán kedves belső terével egészen más, mint egyéb hasonló . rendelte­tésű építmények. (Dicséretére Dávid Károlynak, ez az im­már negyvenhárom éves léte­sítmény máig jól tűri, hogy horizontálisan — tehát víz­szintes irányban — bővítsék. Jobbról is, balról is újabb csarnokrészek tapadnak hozzá, jellegét azonban mégsem ve­szíti el.) Amikor a Népstadion tér-' vezését 1950-ben reá bízták, negyvenhét éves volt. Ereje teljében fogott hozzá e másik remekének fölvázolásához, s munkatársaival ■— Borosnyay Pállal, Fecskés Tiborral, Har- mos Zoltánnal — olyan aré­nát ötlött ki, amely a maga kétségkívül szűkös helyén is nagyszerűen mutat. S nem csak arra jó, hogv több mint nyolcvanezer nézőt befogad­jon, hanem arra is, hogy be­mutassa, milyen egy igazán korszerű közlekedési rendsze­rű sportlétesítmény. Stadio­nunk szenzációja: a nézők fe­lülről lefelé töltik meg, és alulról felfelé haladva ürítik ki. Többször is megmérték: alig 31 perc alatt a legutolsó szurkoló is el tudja hagyni a létesítményt! Hogy ez a 90 százalékban előregyártott ele­mekből épült — sajnos ma már több részében romló, pusztuló — monstrum többek­ben a befejezetlenség képze­tét kelti? Még ha a nézőtér karéja tényleg nem készült is el úgy, hogy az teljes ívet írjon le, s ha az igazgatási épületrész is torzan kicsinek tetszik, azért maga a stadion így is remeklés: egyik büsz­kesége szép fővárosunknak. Dávid Károly e tervéért Kossuth-díjat kapott. Űjabb, ilyen nagyszabású megbíza­tással azonban később már nem keresték fel. A MOM- kultúrház ugyan jól jelzi még nem mindennapi tehetségét — főként a kör alaprajzú, görö­gös csarnokokra emlékeztető központi része tetszetős —, de a szűkös térben az épület csak kevéssé érvényesül. Szintén tálentumos munká­ja volt a szentesi tisztasági és termálfürdő. Tulajdonkép­pen ennek a rusztikus egysze­rűségű, kúpos tetőzettel fe­dett medencecsarnoka indítot­ta el azt a tervezői divatot, amely a paraszti, falusi épít­ményekből merítette, s menti ötleteit. Dávid Károly mindemellett több teret is tervezett. Síko­kat, síkrendszereket, amelyek vagy egy épületet emelnek ki környezetükből, vagy egy szob­rot öveznek kellő méltóság­gal. Az általa meghatározott terek közül mindenképpen az a szegedi a legszebb, amely a Csongrád megyei pártbizott­ság és Tanács székháza előtt húzódik, és amelyen Kiss Ist­ván Lenin-szobra áll. A tá­gasság, a szoborral való köz­vetlen kapcsolat — tehát a bensőségesség — jellemzi az építésznek ezt a munkáját. A. L. KOSÁRLABDA Befejeződött a felnőtt női bajnokság A felnőtt női bajnokság el­maradt találkozójának leját­szásával befejeződött az őszi évad. Az STC ifjúsági csapa­ta fölényes győzelmet aratott a Bolyai Gimnázium csapatá­val szemben. A bajnokság őszi első helyét a PSZF fog­lalta el veretlenül. Eredmény*. STC ifjúsági— Bolyai Gimnázium 84—28 (28—12) V.: Horváth, Tóth. Ld.: Takács T. 24, Angyal 22, Horváth 12, Kiss 6, Pálmai 6, Fazekas 6, Körösi 6, ill.: Szántó 13, Takács M. 9, Bak- sa 4. A legjobb összeállításában felálló STC ifi csapata ellen a Bolyaiak hősiesen ellenáll­tak. A második félidőben a jobb cseresorral rendelkező STC nagy különbségű veresé­get mért a középiskolás csa­patra. Az STC-ből Takács T., Angyal és Horváth, a Bolyai­ból Szántó és Takács M. nyúj­tottak jó teljesítményt. A bajnoksás ösrt végeredménye 1. PSZF 5 5 - 373-228 1« 2. STC Ifjúsági 5 4 1 405-241 B 3. SKÜ-tÖmegsport 5 3 2 294-220 8 4. St. 2. sz. Volán 5 1 4 251-287 6 5. STC serdülő 5 1 4 255-433 8 6. Bolyai Glmn. 5 1 4 220-389 6 A legtöbb pontot elérő já­tékosok: Szakmámé 123 (SKÜ-tömegsport), Lichi J. 116 (PSZF), Bablena 105 (PSZF), Szántó 93 (Bolyai), Takács T. 90 (STC ifi), Stark 74 (St, Volán). M. L. Áustini úszóverseny ' Austinban az amerikaiak rendezték az idei első nagy nemzetközi úszóversenyt, amelyen sok európai kiváló­ság is részt vett. A sorozat vasárnap fejeződött be és a várakozásnak megfelelően a házigazdák szerezték a legtöbb győzelmet, a férfiak és a nők 16 elsőséghez jutottak, utánuk az NDK (8), Csehszlovákia (3), Nagy-Britanuia (2), Ju­goszlávia, Japán és Kanada következett (1—1). (MTI) Még tart a téli „böjt" Immáron két hónapja, hogy időlegesen leállt a labdarúgás gépezete: befejeződött az 1983-84-es bajnokság őszi idénye. A játékosok — ki-ki lehetősége szerint — munkával, vagy pihenés­sel töltötték az elmúlt időszakot. Ezt tették egyébként más sport­ágak versenyzői is: a kézilabdósok, az atléták és így tovább. Kivétel csak az úgynevezett téli vagy a hideg, zimankós időben is űzhető sportok képeztek: a teremben nincs, vagy csak rövi- débb ideig tart a szünet, vagy —, ahogy az egyik ismerősöm megfogalmazta — a „böjt”. Mert november végétől március ele­jéig alig történik (történhet) valami a labdarúgópályákon, a vö­rös salakon, vagy a bitumenen. Mint erről már szó esett: a ter­mekben Is volt (és van is) pauza! És sajnos a hegyekben is ahol most lenne (lehetne) csak az igazi élet. A síelők, a termé­szetjárók azonban hiába várták (várják) a telet, a havat, azt — hallottam a minap — várhatják. Valóban, az utóbbi időben kisebb hószállingózástól több nem jutott sem a Mátrának, sem a Cserhátnak, de nem járt jobbon a Karancs sem. A jóval ko­rábbi hó — a tavalyi — pedig hol van már.,. Egy szó mint száz, a sportolók, a természetet imádók, az aktív pihenést vágyók sok-sok élménytől estek el. Miként - ez objektív helyzet — a szurkolók is. Novembertől nem láthatták, nem biztathatták kedvenc csapatukat, nem tapsolhattak egy- egy kiváló alakításnak, vagy a góloknak, az elért pontoknak, vagy a kitűnő eredményeknek. Ez (volt) a helyzet! Biztató vi­szont: január első (munka)napiától mór pattog a labda a fo­cipályákon - elkezdte az STC. a Nagybótony, a Bgy. SE, a Síküveggyár, sőt, az NB ll-es tarjáni garda már vasárnap Hé­vízre utazott alapozni - erőt gyűjtenek, gyakorolnak a kézisek, a vívók, és az atléták — alaposan kihasználva a közelmúltban kapott ajándékot: a futófolyosót -, folytatják a bajnokságot a sakkozók, a kosárlabdázók és a röpisek. és ugrásra készen áll­nak más sportágak is: hóra, illetve „jobb" időre várva, biza­kodva. .. Lassan két hónapja, hogy a hétvégi sportműsorok könnyen áttekinthetők az újságban és a valóságban. Néhány hét sem telik bele, aztán már jobb lesz a kép. Február 26-tól — ekkor MNK-fordu!ót játszik a Stécé Dunaújvárosban - beindul a „nagyüzem". Előtte sok-sok előkészületi futballmeccs lesz, amíg más sportágak bajnoki találkozókat kínálnak. És végül március 4-én indul a futballszezon: NB I. és NB |l. és a többi. A szur­kolók lelkivilága máris jobb lesz! Remélhetően, hiszen pattog a labda... Tóth István TENISZ Egy bajnok az NDK-ból Nagydarab fickó. Fickó, ha mondom és ebben ■— remé­lem — nincs semmi sértő, Thomas Emmrich szerintem sohasem mérges: nem tudom elképzelni róla, amint össze­húzza a szemét, dühöng, ne­tán kiabál. Mintha sohasem bántaná semmi. Most is, ahogy az Ipoly Szálló lépcső­jén leszalad, belöki a presszó ajtaját, már mosolyog is. (Ezt is jó volna megtanulni tőle...) Az asztaloknál többnyire fázósan húzzák össze magu­kat a vendégek, Thomas fitv- tyet hány a télnek. Rövid uj­jú ingben siet az asztal felé. Alkalmi tolmácsunk — Tho­mas régi. balassagyarmati is­merőse — már fordítja is: — Sör? — Persze — bólint termé­szetesen. Mondom, az ilyen vidám, könnyen barátkozó emberek­re aztán igazán illik a fickó elnevezés. Nem teketóriázik, azonnal tegezni kezd. — Harminckét éves vagyok, a maqdéburgi Motor ■ Mitte egyesületében teniszezem. Ugye ilyesmik érdekelnek? — néz rám nevetve a söröspoha­ra mögül. — Ilyesmik — bólintok és közben arra gondolok, hogy a sportcsarnokban miként is szólt a vezető bírónőit, amikor az egyik fiatal többször beki­abált a nézőtérről. Azt mond­ta angolul: az az úr, ott... — Nős vagyok van egy lá­nyunk. Hét éve ütöm a lab­dát. — Elég jól... — Elég jól?! Csehszlovákián kívül már minden szocialista országban megnyertem a nem­zetközi egyéni bajnokságot. Harmincöt NDK bajnoki cím van a birtokomban, köztük az egyéni mellett persze páros győzelem is. A szófiai Uni­versiaden párosban lettem második. Hét éve! Rég volt.. — Ellenfeleid tíz—tizenkét évvel fiatalabbak. — “Nagyon meglátszott... ? — kapja föl mesterkélt ijedt­séggel a fejét. —i No, azért, Hadd tanuljanak. Az az igaz­ság, hogy sokra nem vittem. Nálunk otthon a tenisz nem tartozik a sláger sportágak közé, nem is olimpiai szám, így aztán kevesebbet is törő­dünk talán ezzel a csodálatos játékkal, mint kellene. Én ugyan elektromérnök vagyok, de most a harmadik évfolya­mát végzem a testnevelési főiskolának. Teniszedző sze­retnék lenni. Húsz-egyhé- hány évem benne van már, ezt a kicsit még rászánom... — Milyen kicsit? — Ami még hátravan1 Ezt a játékot nem lehet msgúnni. — Nem kínos, ha egy fial talabb elporol? — Hát... vereséget szén-, vedni rossz, akár öregebb; akár fiatalabb győz le, bosz- szant. De aztán vége! Nem tragédia! Játék! Persze szó sincs könnyedségről. Edzeni, dolgozom, hogy minél keve^ sebb meglepetés érjen a pá- lyán. — Meddig versenyzel mégff — öt évig. Aztán majd meglátjuk. — Hogy érezted magad Baé lassagyarmaton? — Ezt már kérdezted teg-* nap is. Azóta megnyertem a versenyt. Akkor azt mond­tam: igazán jól. Most azt mondom: kitűnően! — Legközelebb mikor lá­tunk? — Most. Szófiába utazomi Gyere velem. — Hm. ' — Ha hívnak Magyarod szagra, meg ha módom less rá, természetesen eljövök. És szívesen. Kedvesek az embe­rek, szeretik a vendéget. Intünk, egymás felé a po­harakkal. Elköszönök. Még utánam szól cinkos félmoé sollyal: — Na, nem gondoltad meg? Holnap reggel indulok Szófiáé ba... ? Hortobágyi Zoltán J ATLÉTIKA Biztató igyekezet Megkezdődött az atléták fe­dettpályás versenyidénye. A hét végi versenyeket a BKV Előre és a KSI a serdülők­nek, a Honvéd az ifjúságiak­nak rendezte. Az utóbbiakon elindultak a nagybátonyi at­léták is. Az Olimpiai Csar­nokkal és műanyag pályájával ismerkedő tehetséges verseny­zők remekül helytálltak. A 15 éves Vaspál Gyula, Király Attilával a nyomában, közel 10 mp-t javított 800 in­én az augusztusban elért leg- jpbbján. Idejük 2:14,4 ill, 2:15,6 pere. Az Ifjúságiaknál Zavilla Klára 400 m-en egyé­ni csúcsot futva fntamgyöz- tes lett. — hertelendy — Nagyüzem az uszodába« ASZTALITENISZ Salgótarján város bajnoksága A városi sportesamokban hét egvesület versenyzőinek részvételével bonyolította le a szövetség az asztalitenisz egyé­ni bajnokságait. A résztvevők között asztalhoz léptek az öt tömegsportos csapat verseny­zői is. Különösen a fiatalabb korcsoportokban indultak szép számmal. Általában az esélye­sek győztek. A Salgótarjáni Volán versenyzői valamennyi számban megszerezték a baj­noki címet. Eredmények. Férfi egyes (24): 1. Kiss, 2. Kövendi János, 3. Cseh és Déczy (mindannyian St. Vo­lán). Páros (11) : 1. Cseh, Kiss, 2. Kövendi, Polaneczki, 3. Pál, Fölös és Déczy, Zsíros (mindannyian St. Volán). Vegyes páros (9): 1. Déczy— Molnár, 2. Kövendi—Blasko­vics, 3. Pál—Győr és Cseh— Csernák (mindannyian St. Volán). Ifjúsági fiú egyéni (209i 1. Polaneczki Cs:: 2. Pál, 3. Tótbmihály és Fölös (mind­annyian St. Volán). Páros (8): 1. Polaneczki—Pál, Fölös— Bunai, 3. Buttyán—Tóth és Tóthmiháíy—Kocsa, (mind­annyian St. Volán). Vegyes páros (8): 1. Pola­neczki—Blaskovics, 2. Fölös— Csemák, (mindannyian St. Volán), 3. Tóthmiháíy, Tu- ruczki (Volán, 211. ISZ1) és Pál—Győr (St Volán). Serdülő fiú egyes (14): íj Tóthmiháíy, 2. Bunai, 3J Buttyán és Kocsa (mindany- nyian St. Volán). Páros (9): 1. Tóthmiháíy, Bunai, 2. Ko­csa, Buittyán, 3. Szabó, Susán és Tóth, Csurgai (mindannyi-, an St. Volán). Üjonc fiú egyes (18): 1. Ko­csa, 2. Szabó, 3. Hegedűs és Susán (mindannyian St Vo­lán). Női egyes (9): 1. Molnár, 2) Blaskovics, 3. Csemák és Győr (mindannyian St. Vor Ián). Páros (4): 1. Molnár, Blaskovics, 2. Csernák, Gyón (mindannyian St Volán), 3J Bauer, Fodor (211. ISZI). Ifjúsági leány egyes (10): 15 Blaskovics, 2. Csernák, (mind­kettő St. Volán), 3. Turiczky (211. ISZI) és Gyárost Vo­lán). Páros (5): 1. Blasko-i vies—Csernák (St. Volán), 2j Turiczky, Bauer (211. ISZI), 3J Győr, Fodor (Sít. Vödén, 2£13 ISZI). Serdülő leány egyes (8): 13 Blaskovics, 2. Csernák, 31 Tóth és Hidasi (mindannyian St. Volán). Páros (4): 1. Blas- kovics—Csemák, 2. Tóth—Hír dasi, 3. Déczi—Palucz (mind­annyian St Volán.) Üjonc leány egyes (2): 12 Tófch, 2. Palueh (mindannyian St Volán). A megyei döntő január 28—29-én a salgótarjá­ni városi sportcsarnokban lesz. — mátyus — j Irány: Essen Idei első nagy erőpróbája előtt áll a magyar asztalitenisz­válogatott : szerdán Essenben az NSZK csapatával találkozik. A magyarok a legutóbbi napo­kat Tatán töltötték, közös gyakorlásuk volt, majd a vá­logatott három férfi tagja — Klampár, Kriston és Molnár — vasárnap BEK-negyeddön­tőben értékes győzelmet ara­tott a stockholmi e*lenfe3é\* szemben. Bercz’k Zoltán, a válogató vezető edzője hétfőn kijelöli az NSZK-ha utazó csapatot. — Három férfi és két ni játékosunk tagja az utazó kü döttségnek, mégpedig Klán- pár, Kriston és Molnár, vs larnint Szabó és Urbán mondta Bérezik. MÓGRÁD — 1984. január lO, kedd

Next

/
Thumbnails
Contents