Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-08 / 6. szám

A

z 1983-as évet végig jellemző pezsgő, aktív politikai élet méltó befejezéseként zajlottak le a párt- alapszervezetek beszámoló taggyűlései. '•

Az oktatási intézmények kivételével 18 és fél ezer párttag, 590 alapszervezet tevékenységének minősítésére került sor. A taggyűléseket a szokottnál is nagyobb érdeklődés előzte meg. A kommunisták mellett a pártonkívü- liek, a dolgozó kollektívák is várakozással tekintettek a tanácskozások elé: hogyan értékelik a helyi erőfeszítések eredményességét, a Központi Bizottság félidős határozatának megvalósítását, a kommunisták helytállását a bonyolultabb feltételek között.

A beszámoló taggyűlések igazolták az előzetes várakozásokat, kiemelkedő eseményei voltak belpolitikai életünknek. Legfontosabb tapasztalat az, hogy az alapszervezetek többsége 1983-ban is eredményesen szervezte a párt politikájának helyi megvalósítását, szélesítette tömegkapcsolatát, korszerűsítette munkamódszerét.

A taggyűlések előkészítései lebonyolítása során is igazolódott, hogy az alapszervezeti pártéletben egyre érzékelhetőbb a tudatos, gondolkodó, alkotó munka kibontakozása. Bizonyítja ezt a párttagsággal folytatott beszélgetések konstruktivitása, a vezetőségek beszámolójának kollektív elkészítése, új, korszerű módszerék alkalmazása a szervezeti előkészítés folyamatában.

A színvonalas előkészítés is hozzájárult ahhoz, hogy néhány gyengébb alapszervezet kivételével szinte teljes volt a megjelenés a taggyűléseken és minden harmadik párttag véleményt mondott.

A beszámolók és ä vita alapján ismét meggyőződhettünk arról, hogy a megye párttagsága körében erős a politika iránti bizalom. Nagyra értékelik, hogy a számítottnál rosszabb feltételek közepette is képes a párt olyan programot kidolgozni, amely reális alapokon nyugszik, amelyet a lakosság elfogad, megvalósítását cselekvőén támogatja. Ügy látjuk, hogy a közös összefogással elért sikerek fokozzák a kollektívák önbecsülését, a céljaink helyességébe vetett hitet, optimizmussal tekintenek az 1984. évi feladatok elé. A valóságos tények, a nap mint nap tapasztalt események, a hatékonyabb propaganda és agitáció eredményeként az alapszervezetek közvetlenebbül érzékelik a világgazdaságban végbemenő, számunkra kedvezőtlen változásokat, az akadozó importalkatrész-szállításokat, a 'diszkriminációs intézkedéseket, az imperializmus kihívásait, s a központi szervek intézkedéseinek szükségességét.

A taggyűlési vitákban elhangzott vélemények egyértelműen alátámasztják: párttagjaink jól megértették és elfogadják a Központi Bizottság áprilisi határozatának "egyik központi gondolatát, azt, hogy a kedvezőtlen hatásokat csakis saját teljesítményeink növelésével, lehetőségeink jobb kihasználásával ellensúlyozhatjuk. Az alapszervezetekben mindenekelőtt azt vizsgálták, hogy hogyan lehetne helyileg jól programokat kidolgozni, hogyan tudnának a kommunisták még jobban hozzájárulni a helyi feladatok megoldásához.

A korábban oly sokat bírált „kifelé” és „felfelé” mutogatás helyett a saját tennivalók kerültek középpontba, ki-ki a saját munkaterületén kereste a jobb megoldásokat. Még ott, ahol eredményes évet zárnak sem tapasztalható önelégültség, elbizakodottság. A párttagok legjobbjainak kezdeményező magatartása, példamutató munkája az eddig kevésbé aktívakat is serkenti. Akik nem teljesítik a magasabb követelményeket, visszahúzódnak, azokkal szemben kritikusabban lépnek fel, feladat- vállalásra ösztönzik őket. önkritikusan elismerték azonban, hogy a párttagok munkájának személy szerinti értékelése még nem kielégítő, a kommunista közösségek nevelő erejében még sok ki nem használt tartalék van.

em hagyták szó nélkül azt sem, hogy egy-egy körzetben, néhány alapszervezetben ismétlődő hiányosságok tapasztalhatók: a vezetőség munkájában sok a formalitás, nem irányítják megfelelően a pártcsoportokat, nern tartanak megfelelő kapcsolatot a párttagsággal, nincs elég befolyásuk működési területükre.

Felelősséggel szóltak arról is, hogy a politikai munkában jobban figyelembe ' kell venni azt, hogy a feszültebb nemzetközi helyzetben, a nehezebb gazdasági körülmények között több az aggodalom, szaporodnak a kétségek. Ilyen körülmények között nagyon fontosnak tartják, hogy felkészülten, megújuló egységben, gazdag érvanyaggal tudják képviselni, magyarázni országos politikai céljaink mellett a helyi intézkedéseket, tennivalókat.

A gazdálkodással kapcsolatos kérdések érthetően most is középpontban álltak nemcsak a termelőegységekben, hanem a hivatali, intézményi és lakóterületi alapszervezetekben is. Sokoldaűúam, konkrét példákon keresztül igazolták az 1978 óta követett gazdaságpolitika helyessé- ’ gét, eredményességét. A párt- alapszervezetek fontos szerepet töltöttek be az új követelmények megértetésében, elfogadtatásában —, s bár az eredmények még kezdetiek — jobban középpontba került a hatékonyság, a minőség, a versenyképesség, a termék- szerkezet korszerűsítése. A kohászati üzemek, a síküveggyár, a Salgótarjáni Ruhagyár, a Romliányi ÉKGY kommunistái méltán lehetnek büszkék arra, hogy nehéz külgazdasági körülmények között is tudják teljesíteni, sőt túlteljesíteni terveiket, tovább javították piaci pozícióikat. Ezeken a helyeken dolgozó kezdeményező vezetőket nagyobb elismerés övezi, de azokat is politikai védelemben részesítették a taggyűlések, akik pillanatnyilag nem tudnak jelentős eredményeket felmutatni, de következetesen dolgoznak a helyzet megváltoztatásáért. Megyeszerte általános vélemény, hogy az aszály ellenére elért terméseredményeink, a kiegyensúlyozott élelmiszerellátás a szocialista mezőgazdaság, a termelőszövetkezeti mozgalom kiemelkedő sikereként értékelhetők.

Az eredmények, a közösen elért sikerek megbecsülése azonban egy kritikus szemlélettel, a továbblépést megalapozó problémafelvetéssel párosult. Főleg az elhárítható emberi mulasztásokból, közömbösségből származó anyagi és erkölcsi károkra hívták fel a figyelmet, ebben kérték a kommunisták személyes feladatvállalását. Ügy vélik, még jobban meg kell értessük, hogy a termelési folyamat jobb megszervezésével, az anyagokkal, az energiával való takarékosabb gazdálkodással, a személyes feladatok jó minőségű elvégzésével teremthetjük meg a dinamikusabb fejlődés alapjait, csakis ezen az úton bővíthetjük a szétosztható javak tömegét.

Önkritikusan mondták párttagjaink, hogy afc elosztásban nem tudtuk . elfogadtatni a differenciálást. Gyakran az elvi egyetértés mellett a konkrét intézkedésekkel szemben igen nagy az ellenállás, indokolt teljesítménykülönbségek esetén sem teszünk különbséget az értékelés és elis- . mérés során, s ezzel sok esetben a jól dolgozókat sújtjuk. A salgótarjáni bányagépgyár kommunistái fogalmazták meg legpontosabban azt a több helyről jelzett problémát, hogy a fejlődésünket leginkább meghatározó, jelentős szellemi tőkét hordozó szakemberek — szakmunkások, mérnökök, közgazdászok — nincsenek megfelelően ösztönözve kimagasló alkotásokra, bátor kezdeményezésekre.

A taggyűlések szélesebb értelemben is sokat foglalkoztak az emberi tényezőkkel, a dolgozó, alkotó ember képességeinek, készségének fejlesztésével, jobb kihasználásával, közérzetük javításával. aktivitásuk fokozásával. Elismeréssel szóltak arról, hogy a központi szervek a feszített gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai feladatok sok energiát igénylő megoldása közben is nagy figyelmet fordítanak társadalmi viszonyaink fejlesztésére, a tudati viszonyok alakítására.

Nagy jelentőségűnek tárt- jóik, hogy a Központi Bizottság félidős értékelésében nyíltan szólt a vitatott kérdésekről, egyértelműen meghatározta a párt álláspontját, sokoldalú érvényagot szolgáltatott a határozat képviseléséhez. Többen felvetették, hogy a demokratizmus szélesítésével egyidejűleg a párttagoknak személy szerint is többet kell tenni saját felkészültségük, tájékozottságuk javítása érdekében, a pártfórumok pedig ahhoz is adjanak segítséget, hogy fejlődjön vitakultúrájuk, érvélőkészségük.

A pártalapszervezetek felelősen értékelték, hogy az év folyamán hogyan tudták soraikat bővíteni, új erőkkel gyarapítani. A legtöbb helyen úgy látják, hogy pártunknak megfelelően vonzereje van. Rámutattak azonban arra, hogy a fiatalokkal — főleg á legíiatalabbakkal, a 18 év körüliekkel — tudatosabban kell foglalkozni. A pártéletet úgy kell szervezni, hogy az közismertebb, elismertebb, vonzóbb legyen, segítse a fiatal munkások, szakemberek közeledését. Különösen a nevelés tudatosságának, folyamatosságának szükségességét erősítették. E feladattal ösz- szefüggésben is hansűlyozták, hogy további lehetőségek vannak a tömegszervezetekkél és -mozgalmakkal foytatott alkotó együttműködés javításában. A pártmegbízatással ott dolgozó kommunistákat ösztönözzék arra, hogy fokozzák befolyásukat a pártonkívü- Kek körében, jelezzék az utánpótlásra alkalmas fiatalokat, segítsék fejlődésüket, felelősséggel vállalják ajánlásukat.

A beszámoló tagyüléseík befejeződték, jól szolgálták céljaink megvalósítását, az alapszervezetek erejének, egységének, akcióképességének növekedését. A párttagság részéről megnyilvánuló felelősség, kezdeményezőkészség. terma akarás szilárd alapot jelent 1984. évi munkánkhoz. Ugyanakkor nagy felelősség hárul az alapszervezeti vezetőségekre, az irányító pártszervekre, hogy gondosan tanulmányozzák a párttagok véleményét, javaslatait, s már a munka megtervezésénél. majd a kommunisták munkájának szervezésében hasznosítsák.

A traktoros.

— b. a.

Fényképező zsebóra

Sándpr György

A rejtett kamerák használata már száz évvel ezelőtt sem volt ismeretlen. Feltalálóik rendkívül találékonyak voltak, számtalan módot eszeltek ki elrejtésükre. Nemcsak sétabotok fogantyúja, különböző szelencék, de zsebórák is szolgáltak a kamerák rejtekhelyéül. A rejtett kamerák eredeti példányait a drezdai műszaki múzeum fotográfiai részlegében láthatjuk.

Az „álruhás” fényképezőgépeket, amelyek közül a legrégibb a „Mephisto.” elnevezésű kamera, detektívek is előszeretettel használták. A „Mephisto” a XIX. század

nyolcvanas éveiben készült] öt darab 4x5 cm-es fénykép készítésére alkalmas. 1885. körül használták azt a kamerát, ameiy egy mellény alatt elhelyezve a gomblyukon keresztül fotografált. Feltűnés nélkül, egyszerű kézmozdulattal lehetett exponálni. 1907- fcan „Ticka” elnevezéssel egy londoni cég dobott piacra rejtett kamerát. Erről első látásra azt hinnénk, hogy zseb-; óra, pedig belsejében egy 25 kép készítésére alkalmas filmtekercs helyezhető él. Az órába rejtett fényképezőgép to-' vábbi érdekessége, hogy á film világosan is beJehe-' lyezhető.

Amerikai fizikusok az „ősrobbanást” szimulálják

Számos tudós szerint az

„ősrobbanás” világegyetemünk születésének perce. Tíz év alatt és átszámítva 36 milliárd schillinges költségveté-, sei amerikai tudósok most egy olyan bonyolult berendezést akarnak megépíteni, amelynek segítségével ennek az „ősrobbanásnak” a minikiadását akarják szimulálni.

Mint a fizikusok az illinoisf Batáviában megtartott nem-' zetközi értekezletén bejelentették, a berendezés szívét nagy teljesítményű elektromágnesek ezrei fogják a'Íme-' ni, amelyek a fénysebességei’ megközelítő gyorsasággal fognak egymásra nukleáris ríH szecskákét kilőni.

Földrengés-előrejelzés

• fi r fr I ff I

a világűrből

'Szovjet tudósok bebizonyí- ották, hogy műholdak fedél- etéről a földrengések előre elezhetők. Megállapították, iogy néhány órával a föld- engés előtt a szeizmikus nozgásokat végző terület fö- ött elektromágneses mező ke- etkezik. Szovjet és amerikai

műholdak egyértelműen jelezték a kezdődő földrengéseket, amelyek ezt követően be is következtek. A műholdas előrejelzés hiányossága azonban, hogy a jelzések csak éjszaka regisztrálhatók, nappal a légkor „elnyeli” őket.

LÁTNI RAJTA a feszüít figyelmet.

Amint apró, finom mozdulatokkal jár kezében a tűreszelő — szinte eltűnik hatalmas kezében —, vélem, megszűnik részére a külvilág. Néha meg-meg áll, méri, nézegeti a munkadarabot, s felgyűrt ingujjába törli gyöngyöző homlokát. Aztán összesepri a fémreszeléket, gondosan,

mintha legalábbis aranypor lenne, pedig csak réz az istenadta. leveszi szemüvegét és hunyorítva rámnéz.

— Látja — bök az okúiéra —, már csak segédeszközzel megy a munka. De eny- nyi idő után már nem csoda, ha meggyengül az ember látása, hiszen itt aztán borzalmasan kell figyelni. Még az a szerencse, hogy a kezem nem remeg, mert akkor aztán dobhatnám sutba a szakmámat, s mehetnék darabosabb dologra, ahol nem számítanak a századmiilliméterek.

— Nagyon bánná?

— Rettenetesen! A minta- készítés az életem. Attól a három évtől eltekintve, amit gyerekfejjel az öblösüveggyárban töltöttem el lehor- d óként, eddig még semmi mást nem csináltam. S nemélem, már nem is fogok.

— Miért nem maradt üveges?

— Tudja, engem mindig a vasasszakma vonzott. Otthon is szerettem elbarkácsolgatni, akár egy drótdarahbal vagy egy lemezzel, ami éppen a kezem ügyébe került, s amikor anyám a több kenyér keresésére nógatott, egy pillanatig sem haboztam: jelentkeztem eszfergályc^tamiló;

MUNKÁSARCOK

„csak”, ötvenegy

Már fáradó szemekkel...

nak. Ide közvetítettek ki a tűzhelygyárba, akkor még így mentek a dolgok, de szerencsétlenségemre, illetve szerencsémre, most már tudom, akkor annyian azt a szakmát akartuk kitanulni, hogy Csepelre is elegen lettünk volna. De volt itt egy híres, öreg mester, a Fazekas Sándor bácsi, meghalt már szegény, isten nyugosztalja, s ő kérdezte tőlem, nem lenne-e kedvem mintalakatos lenni? Addig azt sem tudtam, hogy van a világon ilyen szakma. Szétnézegettem, megtetszett, maradtam. 1952-ben szabadultam fel, s azóta tapodtat sem tettem más munkahely irányába.

— Bedig, hajlóm, apja vitte be az üveggyárba.

— No, ez nem egészen így van, • mert negyvenhétben, amikor oda beléptem, ő már nem élt. Igaz, üvegfúvó volt, de elvitte a világháború. Nem vittem hát tovább a családi hagyományokat annak ellenére, hogy a tágabb famíliámból már akkor többen ott keresték a kenyerüket. És áldom a sorsot, hogy nem futottam mellékvágányra.

Megtöri! szemüvegét, s újra felteszi.

— Irtózatos figyelmet és rengeteg türelmet igénye] ez a munka. Hiszen, említettem

már, tized-, meg századmillimétereket sem szabad tévednünk, mert akkor szériában selejt kerülne ki az öntőformákból. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak.

Rézből, alumíniumból, horganyból, ólomból fúrják, fa- i'agják, vésik, marják a gáz- és a hagyományos tűzhelyekhez szerszámmintákat.

— Nem idegesítő —■ már meg ne haragudjon! — ez a pepecsel getés?

— Ellenkezőleg: engem

megnyugtat, s úgy leköti a figyelmemet, hogy csak akkor ébredek fel a munkából, amikor megkérdezik, nem túlórázni akarok-e. De említettem már, hogy ezt idegesen, kapkodva nem lehet csinálni, aki meg tudja, annak nagyon szép játék ez. És én tudom ... Csak az a baj, hogy mostanában egyre kevesebben tudják. Nemigen töri senki sem magát ezért a szak- máért. Elhiszi, hogy ebből a mi kis maroknyi csapatunkból a legfiatalabb segéd is vagy tizenöt esztendeje szabadult ... ?! Fogalmam sincs, mi lesz itt, ha majd kiöregszünk.

— No, az még odébb van

— mondom, tudva, hogy Hegyi János ■ éves.

— Az igaz, de úgy szaladj nak egymás után el az évek,' hogy az ember szinte észre sem veszi... Tudja, visszatérve az előbbi mondókámra,’ nem is igen vonzhatta a fiatalokat ez a szakma, mert mondjam, hogy éh, ennyi idő után, még egy évvel ezelőtt is 3800—4000 forintot vittem haza havonta. Ez a mostaniaknak már nem pénz. Igaz, az utóbbi időkben már változott a helyzet, de az utánpótlásban még nem látni az eredményeket. De bizakodunk,1 lesznek utódok.

— Magának van-e?

— Van! Követett a fianis szerszámkészítő a síküveggyárban. Es már az ötéves unokám is fúr-farag.

Elnézést kér, s egy munka-i darabot fog be az esztergába.’

— Ehhez is ért?

— Kell! Meg marni, fúrni,' gyalulni ... mindent. De azért ez a két kéz a lényeg.

— Hegyi János 1965-től párttag, most az itteni alap- szervezet vezetőségi tagja, háromszoros kiváló dolgozó.

— És nagy nyúl ász — te-; szí hozzá mosolyogva... —»■ Zagyvapálfalván családi házban lakunk, van hozzá nagy telek, lehet rajta mit kaszálhatni. Van most is tíz anyám,' volt húsz is, szívesen elfogla- latoskodok velük. Ha meg beleunok, bemegyek a kis műhelykémbe és kikapcsolódásként elbabrál gatok valamivel! Mert, ugye, erre is szüksége van az embernek ...

Karácsony György |

NQGRÁD — 1984. január 8,, vasárnap

es bizalommal

A beszámoló taggyűlések tapasztalatai