Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

Mindenütt otthon

Bónffy György portréja

KÖR(KÓR)KÉP A NEVELŐOTTHONOKRÓL (III.) 1

Egy hazug, de szép levél sem

— Honnan indult el Banff?/ György, mi vezette el a színpadhoz'! — kérdeztük a színészt beszélgetésünk bevezetéseként

— Budapesten születtem ágyán, de egri vagyok. Ott nevelkedtem 15 esztendős koromig. Az édesanyám is egri származású, és egykoron Pá- pay Klári néven ismert színésznő volt. Az ő múltja is hozzájárult ahhoz, hogy a színészi pályán kötöttem ki. A vers. a színház világa korán meglógott. Fiatal fiúként sokat játszottam statiszta- és epizód szerepekben. Végül így kerültem be a főiskolára is,1 miután ezt a világot annyira megszerettem.

— Könnyű vagy nehéz voit (BS indulás a pályán?

— A főiskola befejezése

tatán, sőt már hamarabb is, a Nemzeti Színházba kerültem, és kisebb epizódszerepeket kaptam a Hamletben, az Ozorai példában

__ Gördülék

enynek tűnt az indulásom. A fiatalos hév, nyíltságom azonban összeütközésbe sodort a színház vezetőségével lés három év után felmondtak. .. Az utána következő hat évről nem akarok most beszélni: Az első évtized így hát wem hozott sok örömet és bi- eonyosságot, hogy valóban erre a pályára születtem. Csak, iamikor Pécsre kerültem, az ott töltött évek adtak bizalmat. Voltak kétségeim, felvetődött bennem olykor az újrakezdés gondolata is, -hogy talán más pályát kell választanom. Pécsett azonban a pálya szeretete átváltozott Valódi hivatástudattá. Azóta sem unott, sem foghegyről vett teladatot nem ismerek. Pécsett, tizenkét esztendő alatt kijártam azt a pótfőiskolát, amit minden színésznek el kellene végeznie. Évről évre ott olyan feladatokat kaptam, hogy hálás vagyok a sorsnak,, amiért így alakult a pályám.

— Mit jelentett önnek m- 'ééken színészkedni?

— Valójában Budapesten éltem, úgy jártam le Pécsre. Egy sor gonddal küszködve, főleg a színészegyezbetés gondjai jelentettek állandó probléma ka*. Nem tartoztam a mellőzött színészek közé, pódiumon, vagy éppen a filmgyárban gyakran kaptam szerepeket Ismert az ország, s ezt főleg a III. Ráchárd televíziós közvetítésének köszönhettem, amelyet a pécsi színházból sugároztak. (Dobai Vilmos rendezte.) Sokat köszönhettem Lendvai Ferenc és Sík Ferenc rendezőknek is.

Bánffy mint Széchenyi A legnagyobb magyar című monodrámában.

— Már jó ideje Pesten él és dolgozik.

— Tizenhárom éve pesti színész vagyok. Még Benedek Árpád ’ hívott át a József Attila Színházhoz vezető színésznek, amit nem utasíthattam vissza. A színházban eltöltött következő évtized azonban vezetőségváltozás következtében, nem sok jót hozott számomra. A második vonalba szorultam, és évek teltek el, amíg a pécsi évekhez hasonló nívójú szerepekhez jutottam ismét Nem tartozom a kétségbeeső színészek közé, s a kényszerű mellőzöttséget kihasználva megszerkesztettem két irodalmi összeállítást anyanyelvűnk védelmében, és az anyanyelvet szeretők számára. „Az ékes, édes anyanyelvűnket”, dr. Szilágyi Ferenc segítségével és „Az anyád nyelvét bízták rád a századok”-at. Ezt a két ösz- szeállítást az ország számtalan helyén, több mint ezer alkalommal mondtam el színházakban, irodalmi presszókban, egyetemeken, mezőgazdasági munkások előtt falusi iskolákban, könyvtárakban, munkás klubokban. Mindenütt otthon éreztem magam. Én hiszek ebben a munkában. Meggyőződésem, hogy a színészettől ma nem választható el a népművelés.

Mindezért 197f)-ben megkaptam, a SZOT-díjat. Méltányolták szellemi erőfeszítését. 1983-ban elnyerte a Kiváló művész címet is. Alkata szerint milyen színészi feladatokra vállalkozik legszívesebben?

— Szerencsés alkatúnak tartom magam. A pályám bizonyítja, az ízes parasztszel e- pektől kezdve a hősi shakes- peare-i figurákon át, a bolondozó éneklő Higgins profesz- szorig mindenféle-fajta szerepet eljátszhattam.

— Ügy tudom, tanít is?

— Eléggg közismert, hogy munkámban a magyar nyelv szabályait igyekszem megtartani, szép lehetőségeit érvényesíteni. Ez bizonyára feltűnt a Zeneakadémia vezetőségének is, ezért hívtak meg 1978-ban az ének tanszék beszédtanári munkájára. Egy évvel később már kinevezett egyetemi docensként tanítottam, és tanítok ma is. Szeretek tanítani: Ilyen irányú hajlamom vezetett el a munkás- színjátszó, irodalmi körök vezetésére. Tizenhat évet töltöttem a telefongyári színjátszók csoportjánál. Egy oktató számára mindez igazi öröm! Németh Lászlóval vallom én is: „Aki a fiatalsággal foglalkozik, annak a szelleme tovább marad fiatal”.

— Hogyan látja önmagát ma a színész?

— Az önismerethez valóban elengedhetetlen néhány évtized a pályán. Igyekszem a munkámat önmagamhoz igazítani, úgy. hogy ne üsse a saját egyéniségemet. Kiegyensúlyozott ember vagyok. Benső biztonságom van. Az elmúlt években véghezvittem valamit, ami a magyar nemzeti kultúrát erősíti.

— És az 1983-as esztendő mii hozott a színésznek?

— Ez az év ismét pályám felívelő szakasza volt. Két kiváló színészi lehetőséget kaptam. Az egyik Nemeskor ty Istvánnak számomra írt színműve Jósika Miklós életéről, melynek nagy sikere van a Reflektor Színpadon. Kerényi Imre rendezésében. A másik feladat a József Attila Színház vigadóbeli vendégjátékaként Széchenyi István színpadi megjelenítése Siklós Olga rendezésében. Pályámon néhány színművet tekintek életem színészi csúcsának: III. Rich- árdot, Oedipus királyt, Bethlen Miklóst, de úgy érzem Széchenyi alakításom is ezek szintjére emelkedett.

— Végül, mire jut még ideje ennyi kötelezettség mellett?

— Fájdalmas kérdés. Bizony, magánéletemre időmnek csupán töredékét fordíthatom. Két gyerekem közben felnőtt. S egyetlen szenvedélyemnek a vadászatnak is csak ritkán hódolhatok.

Szennáim Béhi

Későre jár, amint a felsőpetényi kihalt utcákon végig megyünk. Fönt a patak melletti dombon a kastélyablak fényei jelzik, a gyermekotthonban zajlik az élet. Valóságos paradicsomhoz lehetne hasonlítani ezt az intézményt, ha egyáltalán illene ide, az apátlan-anyátlan gyerekek otthonához az ilyenféle jelző. „Három—hat éves korú állami gondozott gyermekek intézeti elhelyezését biztosítja (86 százalékuk cigánygyermek). Az igényeket kielégíti, a körülmények jók, az oktató-nevelő munka magas szintű a szakemberellátottság biztosított, a vezetés stabil” — ezt irja róla a megyei népi ellenőrzési bizottság vizsgálati jegyzőkönyve november derekán.

Égig érő fenyőfák között kis meseházak, kanyargós utak, s jó meleg szobák. Hajdanán Almássy gróf vadászhatott e környéken, majd Mindszent- hy hercegprímás vészelt át itt nehéz időket, s távozása után rögtön a gyerekek foglalták el e helyet. Most hetvenen vannak, közöttük egy hármas iker is: T. Pali, Jancsi és Zoli. Évente négy-öt gyerek a családjához, vagy nevelőszülőkhöz kerül ki.

Bekukkantunk a foglalkozásokra, alighogy belépünk máris ott teremnek a gyerekek körülöttünk, ostrom indul a kezekért, egy-egy jó szóért, egy mosolyért. Pedig az itteni nevelők bőséggel osztogatják, ám az idegenek, úgy látszik, kapósabbak. Énekelnek, versel nek, meglepő színvonalon, rajzaik szintéh, mondhatni átlagon felüliek, nem véletlen, hogy az indiai nemzetközi gyermekrajzversepyről is hoztak el díjat. .

— Minél kisebb korban kerülnek állami gondozásba, annál nagyobb az esély és a lehetőség az értelmi képességek fejlesztésére — fűzi hozzá Lórik Józsefné igazgatóhelyettes. — Zömük a balassagyarmati csecsemőotthonbői jön ide. aztán hatéves korukban továbbmennek.

Persze, nem felhőtlen az itteniek élete, legnagyobb g’ond- juk a vízminőség, amely any- nyira veszélyessé vált a magas nitráttartalom miatt, hogy halaszthatiatlanná váltak a munkálatok. Az intézmény vezetői itt sem a felajánlásokra vártak, hanem maguk kezdeményez lek, segítséget kértek. Jöttek is a MÉ.LY- ÉPTERV-től, a Földtani Intézettől és a többi helyekről, ki-ki részt vállalat a teendőkből. A 413 méter mély (!) kutat már kifúrták, készülőben van a tározó, majd kiépül a vezetékrendszer is, s remélhetően július közepére jó minőségű víz folyik majd a csapokból.

Szeretnénk majd sort keríteni a parkok, a játszóterek felújítására és bővítésére — említi Bíró Ottóné, a nevelő- otthon igazgatója. —, még korábban küldtünk egy levelet a kertészeti egyetemre, nagyon sok értékes fa van itt, arra gondoltunk, hátha valamelyik végzős diplomamunkája tárgyául készítene egy rendezési tervet de választ sem kaptunk...

—• Azt hiszem, a környék fiataljai, különösen, akik az erdő- és fagazdaságban dolgoznak szívesen segítenének ebben — teszi hozzá Török Tibor, a megyei KlSZ-bizott- ság titkára —, sőt a fák pótlásában, a csemeték ültetésében, parkok kialakításában is ígérhetek támogatást. De számos más téren is kapcsolódunk a feladatokhoz hiszen ezért is járunk rendszeresen a nevelőotthonokba, s utunk is e célt szolgálja. Nagyobb figyelmet fordítunk a veszélyeztetett körülmények között élők „feltárására”, anyagi-erkölcsi segítségére; képzési tervünkben szerepel majd a gyermek- és ifjúságvédelem helyzete, feladatai, vállaljuk a karbantartási, felújítási munkálatokat, társadalmi munkaakciókba, ifjúsági táborainkba meghívjuk a nevelőotthoni gyerekeket, s' bővítjük a patronálási rendszert, hogy csak néhányat említsek Egyébként a közeljövőben testület elé kerül a megyei helyzetkép tapasztalatai, s a feladattervünk.

Utunk végeztével a Nógrád megyei Tanácson Véghseő Tamást, az ifjúságvédelmi főelőadót kérdeztük a három nevelőotthonról, a fejlesztési elképzelésekről.

— Annak idején sok vita volt arról, hogy szerencsés dolog-e Kisterenyére nevelőotthont építeni, mára egyértelművé vált, hogy nagjr hiányt pótolt az intézmény, szükség van rá, s túl van a beindulás nehézségein is. A jelenlegi vezetés határozott koncepcióval rendelkezik, normalizálódott az iskola-nevelőotthon viszony is, csökkent a fluktuáció. A gyakorlókért megvalósítása pedig azt is jelzi, hogy egy szélesebb társadalmi összefogás jött létre a közel két és fél száz gyerek érdekében. Horpáes személyi és tárgyi feltételeivel küszködik, szóba jött a nyolcadik osztályig való kibővítés lehetősége árn ez még nem döntés, alapos mérlegelést, kíván. Az otthon részleges felújítása. a mosókoriyha jelentős összegeket, emésztett föl, s további átalakításokra lenne szükség, a pénz pedig jrevés. A jövőbeni elképzelések között szerepel a négytaníer- mes általános iskola tervének elkészítése. Felsőpetényröl én is csak felsőfokban beszélhetek, számos jó kezdeményezés, széles körű összefogás, kiváló nevelőmunka jellemzi tevékenységüket — mondotta Véghseő Tamás ifjúságvédelmi főelőadó.

A gyermekét nem megfelelőképpen nevelő szülőket a gyámhatóságok huszonegyfele módon szankcionálhatják, a szóbeli figyelmeztetéstől egészen az állami gondozásba vételig. Jóllehet nem élnek mindig a törvény szigorával az illetékesek, e problémát csak hatósági intézkedésekkel megoldani — nem lehet.

Az elmúlt tíz évben a ne-: velőszülőkhöz kihelyezettek száma háromszorosára nőtt. az állami szervek éppen aa utóbbi hónapokban ismét bővítették az erkölcsi és anyagi megbecsülés lehetőségeit. Társadalmi és tömegszervezetek, brigádok sorra tesznek felajánlásokat, gyűjtik a ruhát, küldik a csomagot, ha keil, kutat fúrnak, játszóteret építenek. festenek, csempéznek, kirándulni viszik a gyerekeket. A KISZ külön számlál nyitott, ifjúságvédelmi alapot hozott létre, amelyre bárki befizethet, s ebből az összegből az állami gondozott gyerekek helyzetét javítják. Épp a napokban érkezett e számlára egy girbe-gurba betűkkel írt csekk, amely 250 forintról szól, egy szegény, idős néni nyugdíjából postázta, adják oda valamelyik szerencsétlen árvának.,. .

Szóval, az emberek önérzete gyermekszeretete es tisztelete jószerivel határtalan. Ez alól csak azok kivételek, akik rneggondolát'a- nul hoznak világra gyermekeket, gkik a nevelés helyett a menekülést választják, akik a nevelőotthoni látogatás helyeit inkább a sarki kocsmát keresik föl. És, akiknek meg karácsony táján a szeretet ünnepén égy hazug, de szén levélre sem futja idejükből..: (Vége) Tanka László

Csak „IVéva-ügyben" eíteeí- VILÁGAINK

tene töltetű itt néhány hetet, vagy hónapot, hogy az ember tömről-hegiiire megjegyezze a kis és a nagy Néva ide-oda kanyargó útjait. És akkor még ott varrnak a kisebb folyócskák, amelyek átszelik, mint a pesti körutak félkörösen, a világ talán legrövidebb folyójának, a Névá- nak deltáját és azon belül a külterületekkel egyetemben mintegy négymilliós Leningrad tereit-utcáit, több mint egy tucat kerületét.

L

A Neva a közeli Ladogató tói ered és mintegy hetven kilométeres útja végén itt torkollik a Finn-öbölbe. Csupán csak a Néváról lehetne terjedelmes tanulmányokat írni, és akitor hol van még Leningrad „mindene” (Gogol), a majd öt kilométer hosszan szinte végig azonos forgalommal díszes Nyevszkij prosz- pekt? A másik kötetnyi tanulmány róla szólhatna. És akkor hol van még tér és idő a Téli Palota, az az Ermi- tázs (ami részben - azonos) az Izsák-székesegyház és mind valamennyi középület, színház, egyetem és múzeum, vagy akár csak a. forradalom egyik bölcsőiéként ismert Viborgi városrész leírására?

Csak ceríjzarajzokra vállalkozhat az ember.

Leningrádi vázlatok sem lehetnek meg leningrádiak

e n i n g r a

d

nélkül. És ha választani lehet — legyenek a legkisebbek?

Kiszállunk a buszokból a Téli Palota előtti tér sarkán. A hóolvadásos város talán legfőbb idegenforgalmi pontján fotósok hada vár valamire, vagy egyszerűen csak az a dolguk, hogy horganyt vessenek állványaikkal és amikor - érdekesebb csoport érkezik — fotózzanak esetleg megrendelésre is. A vezető elmondja a Sándor-üszlop legfontosabb adatait külön is hangsúlyozva, hogy az oszlopot saját súlya tartja, nincs rögzítve sehol. Amikor felállították, sokáig messze , elkerülték a helybeliek, mert a ledőlésétől tartottak. A 900 napig tartó német blokád alatt az ágyútűzben — igaz állványzattal körülfogva — is a helyén maradt, nem sérült nem dűlt sehova.

És akkor a tér sarkán feltűnik egy páros sor, amely hosszan kígyózik: leningrádi óvodások vonulnak valahonnan valahova, prémes kabátkákban, usánkában, vastag csizmában, amelyet nem egykönnyen kezd ki a vizenyős hó, néhánvuk sapkáján kis vörös csillag, néhányuk kezében kis vörös zászló... „Háború, blokád, cár, junkerek,

történelem, béke...” Ritka egyezése mindannak, ami a világot jelenti. Kattognak a gépek, a külhoni nációk tagjai megfeledkeznek a Sán- dor-oszlopról, az Ermitázsról bámulják a gyerekeket, fülig ér a mosolygásuk: ez most a legérdekesebb leningrádi nevezetesség, ez a szép gyereksor, itt és most. Ha helyettük csupa diplomata vonulna a téren békeszózatot szavalva — meg sem közelítené azt a hatást amit leírni is lehetetlen.

NÓGRAD — 1984. január 7, szombat

Néhány krétarajz szállodákról.

Télikabátba bemenni bárhova is — teljességgel lehetetlen. A ruhatár mindenütt díjtalan és mindenütt idősebb férfiak a ruhatárosok olyan előírásszerű szigorral, ami mindenképpen megnyugtató. Az ember kivárja a sorát,' előre leveszi a kabátját, odalép a pulthoz, amely mögött kisebb-nagyobb szoba szolgál ruhatárul átadja a kabátot, a ruhatáros erősen a szemébe néz, megjegyzi az arcát, kiválaszt egy számot és azt úgy adja át. mint egy dokumentumot (kiváltáskor ugyanez visszafele). De hogy itt elveszne valami — az valószínűleg lehetetlen. Csomagokat viszont nem vállalnak

a ruhatárosok, határozottan elutasítják.

Az Európa Szálló franciabarokk gipszdiszítéseit szabadkézzel mintázhatták. Hosz- szasan megbámuljuk az egyik emeleti hall mennyezetplasztikáját, elámulunk azon a könnyedségen, ahogy a barokk mintázatot a korabeli iparművész a plafonra „felrakta”. Aki maga próbált már akár csak egy kisebb- nagyobb fali hézagot a gyorsan kötő és változó gipszszel betömni — elképzelheti, milyen lehet gipszből lehel- letfinom domborművet alkotni négyzetméternyi területen.

Ugyanitt jobb híján „zöld

szalonnak” elkeresztelt télikert. vendéglő-étterem pálmákkal, szűrt oldalfényekkel, zöld-fehér falakkal, szecesz- száós tetőablakkal egy madame elenganciáját a szállodai „gyezsurnajákkal” és a hazai háziasszonyok melegségével elegyítő főpincérszerű asszonysággal, aki elé járulni honfiúi kötelesség, de a külföldiek elé maöa megy széles mosollyal. Nélküle leülni ugyanis lehetetlen. Ö jelöli ki valamilyen ismeretlen és titokzatos rend alapján a helyünket. De ez alól igazán nincs kivétel és mindenütt így dukál. A kólát és az édes bort ketten, töltik olyan előírásszerű távolságból, hogy ahhoz ki

keli nyújtani a kant, mint a pisztolylövőknek és a derék is egyenes, mint a szálfa. „Itt pihenj vándor, és ha vannak emlékeid, amelyek ide illenek, biztos lehetsz benne, hogy mind utánad jön a zöld szalonba..

és körülfogja a fehér hajit, barázdált arcú családfőt (nyilván őt ünnepük valamennyien), aki a helyhez alkalmazkodva jelzésszerűen táncolja el azt a bizonyos orosz táncot. Az emberi méltóság is határtalan.

A Herzen utca sarkán az Astoria Szálló.

Hitler úgy tervezte, hogy a szovjet föld megrohanásának évében (!) itt rendezi meg a város bevételekor a győzelmi bankettéit. Ezért már a keleti front megnyitása után szét- küldte vezérkari embereinek, diplomatáinak, és nyilván a frontparancsnokainak azt a díszes meghívót, groiben még a dátum is' pontosan fel volt tüntetve. Az emberi hülyeség tehát határtalan.

Most a földszinti nagyteremben — csupa márvány és faburkolat minden — egy külföldi tudósdelegáció, egy fiatal leningrádi értelmiségi társaság és egy évfordulót ünneplő népes család szórakozik, mulat a maga módján csendesen. A hely színvonalára sok minden lehetne jellemző — elég talán az is, hogy másfél óra alatt négyszer öltözik át a zenekar. A család aztán egy vidám orosz népdal könnyűzenei változatának ritmusára kivonul a ^placcra?

Néhány hosszú vágta a „Nyevszkijen” aztán a „Pasz- százs” és a négy oldalát tekintve psszesen négy kilometer hosszú „Gosztyinnij dvor” áruházban, ahol kiderül ’az, ami amúgy is szembetűnő volt — a leningrádiak mind magasabbak, mint jómagam; csak egyszer néztem le egyetlen pillanatra a csizmám orra elé a földre, máris elveszett aznapra egészen a várost jól isi merő társam.

Az Ermitázsról vagy egy tanulmányt — vagy semmit.

Az Izsák-székesegyház külső oszlopain dérré dermed a tengeri levegő, amely tele van hideg párával. Az oszlopok li- lás árnyalatot kapnak ettől a rétegtől, deres hamvassa- guk és a színük a hazai szilva színére emlékeztet A világ azért kicsi, mert elfér bennünk. Bent a több mint száz méter magas kupola alatt vékony drótkötélen leng az inga. Ha eléri hegyes tüvégé- vel a piros bábut — eldönti. Bizonyítva állandóan Galilei igazát: a föld forog. Ezernyi nézője van minden órában. Így vagyunk minden nyilvánvalóval. Leningrad nagyságával és szépségével is. Tudjuk. De azért látni akarjak.

T. Pataki Laszti !