Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

(TÉ)VÉLEMÉNY Döntetlen a tornateremben Az ábrándozásnak is jócs­kán van tehetetlenségi nyo­matéiba. A jobb — vagy jobbnak hitt — napokban szőtt vágyálmok, az ekkor beidegzett szokásrendsze­rek egy ideig még a szép idők után is hatással van­nak kisebb és nagyobb dön­téseinkre. Ez világlott ki az Ön hogyan döntene? ne­vű tévésorozat csütörtök esti A tornaterem című da­rabjából. A műsor első részében vetített dokumentumjáték egy ma jellegzetes dilem­mát vázolt fel; vállalatve­zetőknek kell arról dönte­niük, hogy a gazdasági kényszer vastörvényeihez, vagy az erkölcsök, a sok áttételes eszmények puhább anyagból való késztetései­hez igazítják-e a cselek­vést. Az ábrándok inerciá­ja nem a tanmesében, ha­nem az utána következő beszélgetésben mutatko­zott meg. Két igazgató, egy pedagógus és két újságíró vitázott arról, hogy a látott vállalatvezetőnek az ex­port mellett, vagy az ifjú­ság daliássá válásához kel­lő tornaterem mellett mu- száj-e döntenie. A vita — akárcsak a film — jelleg­zetes volt. Résztvevői ugyanis, egyőjüket kivéve, nem voltak hajlandók szembenézni a dilemmával, azzal a helyzettel, amikor kettő közül kell, mégpedig dönteni! Csökönyösen a kecske is jóllakjon, ká­poszta is megmaradjon elv­ben ringatták magukat, mi­vel erre — kitalált esetről lévén szó — módjuk volt. A gyár megyei ÁÉV-igaz­gató makacsul a kapacitás- bővítést „kapacitálta”. A pesti tanárnő nem volt ké­pes túllátni az iskola kerí­tésén. A lapszerkesztőnö tiszteletre méltó, de az adott esetben hasznavehe­tetlen etikai megfontoláso­kon rágódott. A műsorve­zető sem tudott végig a földön maradni; erkölcsi magaslatokba emelkedett és ködös érvgomolyokba burkolózott. A gyerekek edzetlenségére utalván föl­tette a hatásosfnak szánt) kérdést: mi lesz holnap­után. „Előbb érjük meg a holnaputánt” — hangzott a válasz. Mondója Csízek Ferenc, az Ipoly Bútorgyár igazgatója volt. Az eredeti gondolkodású balassagyar­mati direktor a józanságá­val szinte kilógott az áb­rándokba rekedt társaság­ból. Miként saját tapaszta­latából merítve, de általá­nos érvénnyel mondta: az utóbbi időben gyakori, hogy nem jó és rossz közt, ha­nem rossz és rosszabb kö­zött kell választani. Hogy e „sültrealista” szemlélet nem mindig ro­konszenves? Lehet. Ámde érzelmek helyett az észre hallgatva a kevésbé rosszat választani — többek közt ez is a felnöttsén ivntérve. (molnár) Arany-kéziratok újrafelfedezése Napjainkban a hazai mú­zeumok ismeretterjesztő és értékmegőrző szerepükön túl arra is törekednek, hogy tu­dományos műhelyekké válja­nak. E harmadik funkciót pél­dás intenzitással gyakorolja, megújulást, szellemi mozgal­masságot sürgetve a nagykő­rösi Arany János Múzeum. A nagy költő halálának 100. évfordulójára jelent meg az Arany-kéziratok gyűjtemé­nye, mely szinte újrafelfede­zés a nagyközönség számára. A gazdag dokumentumán,yag- ból Novák László válogatott, s ő írta hozzá az előszót. Ez a bevezetés megjelöli az Arany-kéziratok forrásait, ki­emelve Arany János nagykő­rösi tartózkodását 1851 és 1860 között, értékelve Mentovich Ferenc, Szász Károly kolle­giális figyelmét a költő iránt. Filológiai alapossággal tárta fel Novak László az Arany­dokumentáció nagykőrösi fe­jezetét, mely száz esztendő közös gyűjtésének, tudomá­nyos munkájának kollektív eredménye. Ebben részes elő­deiként Arany László, a költő fia. továbbá Arany Lászlóné, s napjainkig folytatva a sort Benkó Imre, -Thuróczi Dezső, Bálint Sándor. Fazekas Ist­ván. Dezső Kázmér. Toros László. Vionovich Géza, Ger­gely páll. Fekete István, buda­pesti, szegedi. kiskunfélegy­házi, kiskunhalasi levéltáro­sok. gyűjtők, irodalom-történé­szek. Az Arany-kézi rat ok nagykőrösi gyű j terményéből kiemelhetjük a hivatali ira­tokat — köztük az 1847-ben Nagyszalontán kelt lóna-sszust, melyét Arany János állított ki másold iegyzőfcémt — a költő nagykőrösi leveleit, Livius- óra vázlatait. Jelentős értéket képviselnek A’•■íny János autográf mű­vei. közte a Katalán és a Nagy Ida kézirata. melyet Arany eea'ádja haeva'"kovn.tt m nagykőrösi múzeumra. No-; vák László becses adattára felsorolja hiányok nélkül azon filológusokat, akik őrizték, gondozták Arany kéziratait, részük van a hasonmás ki­adásokban, az iratok felkuta­tásában és átadásában. Így bukkanunk ismételten Tőrös "László, Szilágyi Sándor nevé­re, továbbá Benkó Imre és Hegedűs Endre alakjára. A költő Nagykőrösön közel száz költeményt írt, ebből őriznek egynéhányat az egykori alföl­di mezővárosban. A sort Arany és családjá­nak iratai zárják, köztük ta­lálhatók Arany Járlosiné, Arany László, Széli Piroska levelei. Feltárásukban, megőrzésük­ben szántén Benkó Imrének volt nagy szerepe. Novák László másik tekin­télyes könyve az Arany Já­nos Múzeum Kismonográfiái II. köteteként jelent meg nem­régen, és Kecskemét, Nagy­kőrös. Cegléd rendkívül gaz­dag mezővárosi népművésze­tének történetét, emlékeit elemzi beható tudományos­sággal. . Vizsgálódásai során számba veszi összegező fel­dolgozással nemcsak a tárgyi emlékeket, hanem a témával kapcsolatos szakirodalmat. A leltári pontosságú adattár szer­vesen illeszkedik a szöveg- elemzés tömörségéhez, mely egyszerre tudományos érté­kű, s olvasmányos. E pompás nagykőrösi kis­monográfia-sorozat irodalom- történeti és néprajzi jellege mellett fontos művelődéstörté­neti és művészettörténeti prob­lémákat tárhat fel a további­akban. így a következőkben kiadhatnák Stróbl Alajos nagykőrösi munkásságát is­mertető művet, a család bir­tokában levő dokumentumok felhasználásával, valamint Pemsev Jenő festőművész életművét, aki. Naeykőrö'ön született. 1885-ben, és a ma­gyar szecesszió egyik legna­gyobb alakja volt. Losonci Miklós lurépe egyik Eegkorszeráikb repülőtere épül Ferihegyen Amiből az utazóközönség nem sokat láthat: képünkön a legújabb berendezés, amelynek a pilóták képzésében van fontos szerepe. A TU—154 B—3 típusú szimulátor külső ve­zérlő egységéből különféle repülési helyzeteket szimulálhat­nak 1950. május 1. Ezen a na­pon adták át hazánk nemzet­közi légi kitötőjét, a Ferihegyi repülőteret, amely akkor — és még hosszú éveken keresztül — Európa egyik legkorsze­rűbb légiállomásának számí­tott. Ám annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedekben folya­matos korszerűsítésekre, fel­újításokra került itt sor, a hetvenes évek közepétől egy­értelművé vált: Ferihegy ki­nőtte régi „ruháját” és egyre nehezebben birkózik meg a mind nagyobb utasforgalom­mal, hiszen évente mintegy kétmillióan emelkednek a le­vegőbe, illetve érnek földet itt. Megszületett tehát a dön­tés: új, minden igényt kielé­gítő repülőteret kell építeni a régi helyén, olyat, amely évente akár négymilliós utas- forgalmat is zökkenőmentesen lebonyolíthat. A start tulajdonképpen 1977- ben, volt és az építkezés el­ső üteme 1983. december 31- én fejeződött be. Az eddig elkészült létesítményekből hármat emeltünk ki. Elsőként talán azt, hogy a rekonstruk­ció első fázisa után a tnűsza- ki-berendezések a repülés biztonságát elősegítő műszerek olyan színvonalasak és korsze­rűek, hogy ma Ferihegyet technikai szempontból az ICAO (Nemzetközi Polgári Repülés­ügyi Szervezet) a legjobb, va­gyis a III/A. kategóriába so­rolja. Az utazóközönség persze ebből a korszerű műszerezett­ségből, magas színvonalú technikából vajmi keveset ve­het észre. Annál is inkább, mert az ide beruházott pénz jelentős része nem látványos berendezésekben, vagy a min­denki által hozzáférhető és megtekinthető műszerekben rejlik, hanem a föld alatt hú­zódik, bonyolult kábelrend­szerek és vezérlőegységek for­májában. Amit szabad szem­mel is láthat az utas. az töb­bek között a közelmúltban át­adott új leszállópálya. A hatvan méter széles és 3700 méter hosszú új pálya­udvarba” — teljes hossza a gurulóutakkal együtt 10,1 ki­lométert tesz ki — kétezer darab különleges, betonba épí­tett lámpa került, és további kétezer szegélyfény segíti a biztonságos landolást. Ez a le­szállópálya a ma forgalomban lévő valamennyi géptípus fo­gadására alkalmas. A harma­dik és valóban látványos be­ruházás, amely az első ütem­ben megvalósult, az 53 mé­ter magas irányítótorony. Eb­ben a repülőtér szívének szá­mító épületben ugyancsak olyan mindenttudó berende­zéseket szereltek be, amelyek a legrosszabb időjárási viszo­nyok között is biztonságossá teszik a gépek le- és felszál­lását. Ezenkívül más épülete­ket is átadtak. Ilyen például a két szerelőboxos hangár, amely egyszerűbbé, biztonsá­gosabbá tette az eddig ma­gasságuk miatt szabadban szervizeit gépek felülvizsgála­tát, de elkészült több szociális és kiegészítő létesítmény is. A Ferihegyi repülőtéren az első ütem befej«feésével sem áll meg a munka, nincs szü­net. Sőt, a leglátványosabb — legalábbis a nagyközönséget leginkább érdeklő — építkezés csak most kezdődik igazán: az új utasforgalmi épület ala­pozási munkáit már megkezd­ték a betonútépítő vállalat dolgozói, és 1985. augusztus 31-re — egy osztrák építőipa­ri cég közreműködésével — elkészül a hat utashíddal el­látott csarnok. ' Akad tehát még bőven doH ga a rekonstrukcióban részt­vevő három generálkivitelező — a 21. számú Állami Építő­ipari Vállalat, a BetonútépíJ tő Vállalat és a Villanyszere­lőipari Vállalat — szakembe­reinek, mire minden a helyén lesz. Ám minden kétséget ki­záróan — és ezt az eddig át­adott berendezések csak meg­erősítik — Ferihegy ismét Európa egyik legkorszerűbb repülőtere lesz. Forró Péter Amit minden utas láthat: korszerű optikai rendszer szol­gálja a biztonságos leszállást. A tévéműsor címe; „Mes­tersége színész”. A televízió-rádió-sajtó ri­porter címere: a szív és. .. Szerencsésebb esetben még az ész. A szívei könnyű ábrázol­ni két meghajlított vonallal, az észt már nehezebb, talán valami lángocskát kellene piktogramozni, vagy mi, ne­héz eset. Mégis, nagyobb baj még emfél is, amikor a ripor­ternek elsősorban és kizáróla­gosan esze van! Már úgy ér­tem hogy kérdései kizárólag a ráció mezején termett nem is ánrvira vád. mint előre ki­gondolt, és termesztett, tehát kellőképpen nemesített virá­gok. ,.Az ész bajjal jár” — többféleképpen. Szerdán este az egyes csa­tornán a magyar közönség egyik nagy kedvence Dajka Margit volt látható-hallható a sorozat újabb adásában (kérdező ezúttal a kiváló kri­tikus Molnár Gál Péter). A mi szakmánkban az MGP- szignó valóságos márka, egy ítész nevének kezdőbetűi, amelyekre hivatkozni szokás, amely mögött a keveset téve­dő esztéta ugyanakkor széles és nagy rendeket vágó kriti­kus munkálkodik magas szín­vonalon. És akkor egyszer- csak mikrofonvégre ül. a másik oldalra pedig odaülteti a világ talán legnagyobb (belső) női clown-ját, és egy­szerűen szólva agyonszekálja. Valaki, aki maga is szín­háztörténeti „darab” elme­sélt- egy történetet a kezdő, a fővárosba éppen csak felke­rülő (Nagyváradon rikkancs is volt, színészetet Szegeden kezdett művelni) Dajka Mar­gitról, aki egy színész-meg­TALLÓZÓ erővel ez a szélesen libe«ő kalap, amelyet „egyszerű kis szőke” létére nyilván eleve őrülates túlzásnak érzett. De hát, istenem, mit lehet ten­ni?! Fontos a jó benyomás, és , ha egyszer ez a divat. . . Alighanem mások beszélték rá, afra, hogy feltegye a be­mutatkozásra. Valami olyas­mit érezhetett alatta, hogy most önmagát kellene megmu­tatni ezeknek, ott lent a sö­tétben, de a kalap elnyom­ja. nem tud szabadon kibon­takozni és talán más stilgomd jai is akadtak.. . Lekapta a -fejéről és egyetlen szép szé­les mozdulattal behajította a nézőtérre, arrafelé, ahol az istenek ültek. „Nahát, ebben a kis nőben van valami..,!” — mondta az egvik főisten és nyilván felvette, ki tud­ja hányadik színésznőnek. Nahát, körülbelül ez Daika Margit, a „mi Dajkánk”. Ezt érezhette a híres rendező, Joób Dániel is a Vígszinház­Á mi Dajkánk hetne), és újra csak más do­log mindezeken felül a civil arcú színésszel beszélgetésben valahová eljutni. Esetleg nem jutunk el sehová. . Istenem, Dajka Margit! El kell hinni neki, hogy ő egy butácska kis szőke volt? Hogy a színész, ha nem akkora te­hetség mint Jászai — eltűn­het (bár ezt MGP sem hitt» el), hogy éppen tőle kell száz­csavaros kérdéscsoporttal (mint egy rossz detektívre- gényben) kihúzni azt, mit érzett a rossz szerepeket játszva? „Lépjünk már to­vább, az isten áldjon meg benneteket ezzel a rossz sze­reppel meg mindennel.. Szóval, jómagam ezt kiabál­tam az adás alatt Ezt így nem szokás leírni. Esetleg be kellene vezetni. Hogy a kriti­kusok beírnák a kritikáiuk- ba azt, hogy mit mondtak, mit kiáltottak-káromkodtak, hol, és. miért. . ? Milyen volt ez a beszélgetés? Mint egy műtő. Egy csodá­latos búgó-grimaszoló-beleér- ző, senkire sem hasonlító, istenien érzékeny és őseredeti finom szerkezetű színészietek élveboncolgatása. A kérdések a tárgyilagos tárgyak. Még csörömpöltek is. Mint a le­dobott és más használatba vett műszerek. Dajka persze nem érezhette jól magát eb­ben a műtőszékben (ha van ilyen). Engem nem zavart a jó szakember (MGP) rossz ri­porterkedése igazán. Dajka Margit arcjátékával voltam elfoglalva. Csodálatos volt! (T. Pataki) NOGRÁD - 1934, január 29,, vasárnap redett és kifejezetten kínossá erőlködött tévébeszélgetésben. MGP volt kevés hozzá? Nem volt kevés. Sok volt talán. De m i át'í- ? hallgatáson az akkor divatos, alighanem florentin kalap­ban (jó nagy karimája volt, lehajlott körben, oldalt virág­díszítéssel) jelent meg már a színen. Odalent a mélyben, valahol a sorok egyikében ült a színház teljes vezérkara, élén a nagy rendezővel. Daj­ka belibbent és elkezdte vol­na a bemutatkozást, ha nem zavarta volna elementáris ban, amikor instruálás helyett csettintgetiebt neki és csak annyit mondott, hogy „naaaa .. .naaaa... !” Ebben meg az van: „gyere! csináld meg! naaaa.. .dobd be magad... naaaa...” Mit tudhatott ez a kis nő?! Szellemi szerelem­ben izgalomban hozni egy jó rendezőt minduntalan — hát ezt kellett volna valahogy ki­tapogatni ebben a félresike­Na, itt csak a rációval, a mércékkel és esztétikával semmire send megy a ripor­ter. Más dolog a zsölye he­tedik sor hármas székében a szigorú kritikus helyén szi­gorú kritikusként ülni. És más dolog például felmenni ugyanarra a színpadra, amelynek minden pontját — úgy véli az ember — iehtről már jól ismeri. És megint más dolog beállni a „komé­diások” közé, velük dolgozva őket megismerni (a fiatal íté­szeket esetleg egy-két éves gyakorlatra kötelezni is le-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents