Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-29 / 24. szám

4 FEJLESZTÉS BALASSAGYARMATON Alkolóképesség: kötő — Három dolog meghatáro­zó ma: a minőség, a határidő és az ár. A világgazdaság e három szempont szerint ítéL.. — Fontos-e, hogy egy mű­szaki fejlesztő átlássa a vi­lággazdasági folyamatokat? — Fontos! Mert gyakran tapasztalhatunk egymásra mutogatást. A gyártó azt mondja: hibás a kereskedő. A kereskedő meg azt: hibás az áru. Közben lehet, hogy mindkét részről leheletnyi változtatásokon múlik a piaci siker. Hogy megtaláljuk az optimumot a kereskedelmi és a gyártási szempontok között, ehhez kell a fejlesztőnek lát­ni a tágabb összefüggéseket. összhang: fél siker Fejlesztői beosztásban dol­gozik a Balassagyarmati Fém­ipari Vállalatnál a 29 éves üzemmérnök: Benicsek Jenő. A .legtevékenyebb ötletmeste- -ek közé tartozik — a ta- án legfontosabb tavalyi újí­tásnak ő a szerzője —, ám a ppek kitalálása, kidolgozása, szerint munkaköréhez tar- ilc Számára szinte kötele- a napjainkban már érté- esnek elismert tulajdonság: a kreativitás. Van-e olyan életmód, amelyben az alkotó- készség serken, kibontakozik? — Magamon tapasztalom — mondja a szakállas, bajú- szos fiatalember —, hogy a vállalati munkát és a magán­életet nem lehet egy vékony vonallal kettéválasztani. Ha egy feladathoz gondolkodni kell, ezt a folyamatot nem’ lehet a reggel 6-tól délután 2- ig tartó időszakra korlátozni. Az ember munkaidő után sem függetlenítheti magát egy-egy problémától Bizo­nyos munkával összefüggő kérdésekre gyakran otthon jut eszébe megoldás. Meg kell ta­lálni az összhangot a munká­val összefüggő és az otthoni teendők között. Ha ez meg­teremtődik, az már fél siker! Tenger, hajó, vitorla Benicsek sokrétű tapaszta­latot gyűjtött össze eddigi .pá­lyafutása alatt. Kilencedik éve ügyködik az Ipoly-parti üzemben, ezalatt többféle ki­sebb rangú műszaki beosztás­ban dolgozott. Anyagi okok­ból olyan is előfordult, hogy — mint ő fogalmaz — „le­mentem fizikai állományba” a7,az egy évig esztergályos­ként kereste kenyerét. Tudá­sát mostani feladataihoz jól felhasználhatja, hiszen a technológia áttekintésétől a helyismereten keresztül a reklámban való jártasságig mindenre szüksége van. „A fejlesztés az a terület, amiben megtaláltam önmaga­mat” — summázza eddigi pályájának ismertetését. Mos­tani szerepkörében egyébként a radiátorok tartoznak az ál­tala fejlesztendő munkadara­bok közé. Van-e tényleges ér­telme annak, amit végez? — Sok múlik a műszakia­kon — állítja a fejlesztő. — Az egyik tanárom mondta: nehogy úgy járjunk, hogy van tenger is, hajó is, de nincs vitorla. Ezzel arra utalt, hogy néhol jó szakemberek „in­gerszegény” közegben élnek. Csak a napi feladatok közé süppednek amelyek egy ré­szét adminisztrátor is elvé­gezhetné. Fontos, hogy az ember érezze, várnak tőle va­lamit. Lényeges az érdekelt­ségi rendszer megteremtése, de szerintem ez az ötleteket önmagában nem befolyásolja, Hiszen vagy van , gondolat, vagy nincst A fiatalembernek szeren­cséje van abban, hogy az ő munkáját fontosnak erezheti, számára a jelképes „vitorla” is adva van. Javarészt er­Kutatointézeti vezetők A közeljövőben mérlegre menyek tükrében. s ménlege­kerüli a tudományos élet szá­mos vezető személyiségének tevékenysége: az év végéig el kelil dőlnie, hogy újabb fél évtizedre maradóataak-e fe­lelős posztjukon. A - Magyar Tudományos Akadémia kuta­tóintézeteiben tevékenykedő vezetők közül ugyanis 34-nek 1985-ben lejár, meghatározott időre szóló megbízása. Mun­kájukat sok szempont alap­ján értékelik. Elemzik az in­tézeti tudományos munkát, a nemzetközi és a haizai véle­A lakosság áruellátását vizsgálva arra a megállapí­tásra jutottak a pásztói népi ellenőrök, hogy a boltok kí­nálata alapvető élelmiszerek­ből kielégíti az igényeket, tejtermékekből viszont — a nagyobb üzleteket kivéve — a választék egyhangú. Arra Mk a kutatási eredmények gyakorlati hasznosulását. Minden új vezető pályázat útján nyeri el állását. A be­küldött pályázat értékelésekor . a tudományos szaktekinté­lyekből álló bíráló bizottság a szakmai felkészültségen túl a szervezői tulajdonságokat, a politikai felkészültséget is mérlegeli, s javaslatot tesz az Akadémia főtitkárának a ha­tározott idejű megbízásra, vagy újabb pályázat kiírását indítványozza. is akad példa, hogy a kiszál­lítások során a Fűszert nem veszi figyelembe a rendelé­seket, máskor a megérkezett áru szavatossági ideje csak­nem lejár. Néhány áruféleség­ből a megrendelések nem tel­jesítése esetenként hiányt is okoz. Utógondozás Igen fontos feladat, hogy az állami gondozásból kikerült fia.alok körülményeit a gyám­hatóságok rendszeresen el­lenőrizzék, segítsék társadal­mi és munkahelyi beillesz­kedésüket. Egy minap lezajlott vizsgálat tanulságai szerint Pásztón a megfelelő utógon­dozás érdekében szoros, min­dennapi kapcsolat van a hi­vatásos pártfogóval. Ritkáb­ban, de a szükséghez mérten megbeszélik a tennivalókat Kálión, Szirákon és Jobbá­gyiban is. A pártfogók az ál­lami gondozásból kikerülők elhelyezése érdekében rend­szeresen felkeresik a munka­helyeket, indokolt esetben pe- d=g a segélyezést is kezdemé­nyezik. Víz és fegyelem Interjú Pólfalvai Kálmánnal, a Nógrád megyei Vállalat igazgatójával leziE kölcsi ösztönzésnek lehet ré­sze abban, hogy tanul: ötöd­éves a Budapesti Műszaki Egyetemen. — Ütközik-e- munkájakor nehézfejűségbe ? — Nem. Amibe én beleüt­közöm, az a túladminiszrált mai valóság. Rengeteg a bi­zonylat! Ez egy új gyártás kezdetekor szinte a legna­gyobb probléma. Egyszer egy főnököm a frankfurti vásár­ról hozott skiccet adott, hogy az alapján dolgozzak. Sokkal szívesebben vállaltam, mint ha több tízezerféle bizony­lattal kellett volna bajlód­nom. Ezeknek a nehézségek­nek a rendezése nem mű­szaki feladat. Adminisztra­tív kötöttségek határozzák meg. — Azt mondja, nem ütkö­zik nehézfejűségbe. És ami­kor a túladminisztráltság, el­len szót emel, akkor mibe ütközik? — Na igen... Erre be­nyújtottam egy javaslatot, amelynek lényege, hogy ne ezer papír kelljen egy gyárt­mányhoz, hanem mondjuk csak száz. Egyébként én megértem azokat, akik példá­ul húsz éve egyféleképpen bi­zonylatoinak, és idegenked­nek az új módszerektől. Műhely kellene Benicsek gondnak véli azt is, hogy egy-egy probléma tisztázására sokszor nincs elég idő. így ezek újra és új­ra visszatérnek. Jó lenne to­vábbá. .. — .. .ha lenne kísérleti műhely. Ahol az ember leg­alább a legjelentősebb változ­tatásokat ki tudja próbálni. Nem kötne le gyártókapaci­tást a prototípus elkészítése. Ne kelljen „pitiznf” egy-egy kísérletért azoknak, akik nor­mában dolgoznak, s így ért­hetően nem szívesen fordíta­nak időt termelésen kívüli munkára. Egy ilyen műhely kimutathatatlan hasznot je­lentene, már csak azzal is, hogy nem a beindított gyártás közben kellene a kisebb kor­rekciókat elvégezni. Molnár Fái *— Az utóbbi időben riasztó híreket hallani a világ egyre nyomasztóbb vízgondjairól. Magyarországot és vele Nóg­rád megyét sokáig elkerülték ezek a hírek. Mostanában —■ úgy tűnik — vége a „kívül­állásnak”, a vízhiány utóiért bennünket. így van ez? — Szerencsére nem így van. A rémhírek régi tulaj­donsága, hogy gyorsabban és főként hatásosabban terjed­nek, mint a jók. Elegendő vizünk van, de Nógrád sajá- tis helyzetét jelenti, hogy,a felszínközeli, tehát könnyen elnyerhető víz kevés, továb­bá a készlet korlátozott és sajnos egyenlőtlen eloszlású. Magyarul: víz van elég. csak nem mindig ott, ahol kéne és annyi, amennyi kéne. — Tehát ahol van, onnan kell eljuttatni oda, ahol nincs. — Így igaz. Az országos át­lag, ami a települések népes­ségének közüzemi vízellátá­sát jelenti: hetvenkilenc szá­zalékos. Nógrád megye ötven­nyolc százalékkal nem áll az élen. Elmaradásunk okain je­len helyzetünkben kár lenne bánkódni, a cél a mihama­rabbi megoldások megtalálá­sa! Még a kétségtelen anyagi nehézségék ellenére is. Be­folyásolja helyzetünket az ap­rófalvas településszerkezetünk, de csak befolyásolja! Az ez­redfordulóig elkészített kon­cepciónk a meglévő gondok fölszámolását biztosítja. — Akadtak neuralgikus pont­jai Nógrád megyének? — Az egyik a vizek nitrá- tos szennyezettsége. A fel­nőtt szervezet számára nem jelent veszélyt, de a csecse­mők nem fogyaszthatják. Számukra az áfész boltháló­zatán keresztül biztosítjuk a palackos vizet és ez egyelőre megfelelő megoldás. Salgótar­ján átlagos vízigénye 12—14 ezer köbméter naponta, amit vállalatunk biztosítani tud. Prognózisunk szerint ebben természetesen emelkedés lesz, de nem akarunk az igények irtán kullogni. Ezért bővítjük a vízbázist. Folyamatban van a Közép-nógrádi Mátravidé- toi Regionális Vízmű ''építése, a hasznosi kétmillió köbmé­teres tározóval, melynek vi­zét kellő tisztítás után a vá­ros és ' a közbenső települé­sek lakossága fogyaszthat. A gerincvezeték gyakorlatilag készen van a Brezina-dom- bon épülnek a fogadáshoz szükséges ezer köbméteres tárolómedencék, szám szerint három. Csak ezen a vezeté­ken átlagosan napi tízezer köbméter vizet juttathatunk a városba, s ezt csúcsidőben ötven százalékkal még növel­hetjük is. Foglalkoznak az il­letékesek az Észak-nógrádi Regionális Vízmű harmadik ütemének megvalósításával. Együttesen már hosszú távra is teljes biztonságot adnak a rregveszékhely vízellátását illetően. Az elavult, szűk ke­resztmetszetű vezetékek néha szereztek kellemetlen perce­ket a város számára. Folya­matosan korszerűsítünk. A hasznosi gerincvezeték egyéb­ként természetesen a körzet ellátását is lehetővé teszi, vagy a helyzetet javítja, ©on­dói ok Hasznosra, Tarra, de természetesen Bátonyterenyé- re és Pásztora is. Pásztó kör­zetében például a Heves me­gyei Vízmű Vállalat Petőfi- bányán meglévő szabad ka­pacitását egy időre szerződés alapján lekötjük. Megépítet­tünk egy. a két megye veze­tékes vízhálózatát összekötő vezetéket, ami még az első fél évben „rendet teremt”. Az új lakótelep lakásainak jö­vendő tulajdonosait is sze­retném megnyugtatni: mire költözködnek, a város két víz­tárolóiétól direkt vezetéken ott lesz az ivóvíz. — Rét ság és Balassasryar- mat neve többször szirénéit a panaszosok listáján. Gvako- ri volt a vízhiánv, kivált a nyári időkben. A kilátásta­lannak tűnő belvzet e?v csa­pásra megváltozott a Nvusrat- nóf*rádi Regionális Vízmű átü­tésének fölgyorsításával, meg azzal, hogy „terven felüP* is léptek. — Balassagyarmat nem sze­repelt a vízmű dejtári kiírt­jainak kiépítésekor a fogyasz­tók között. Ám az örvendetes építkezések, a növekvő város megváltoztatta a terveket. Ma már Batessaevai’maitori még a nyári szárazság ideién sem lehet a vizáéi probléma. Rétság helyzete is megnyug­tató. , — Sseécsény? — m komdíy gomfrarrn'k vannak. Több alternatíva van az asztalon, amelyek hosszú távra szólnak. A nagyközség saiát vize kevés, ezért Lu- dánvhalászi fölösleget oda vittük és megépítettünk egy 500 m3-es víztornyot. Csak­hogy Lúdanyón feszi ban a há­Víz- és Csatornamű ram kút közül egy működik; lévén annak vize ■ iható. A másik kettő termelését tisz­títóberendezésen kellene át­vezetni, de a berendezés üzembe állítása késik. Ez nem a mi feladatunk, az illetéke-- seknek kellene már végre in­tézkedniük. — Mi lesz a kistelepülése» sorsa? Akad olyan közöttük, ahol már saját erőből meg­oldották a vezetékes vízellá­tást, ám kútjaik apadóban. Má­sutt nem megfelelő az inni­való minősége. Mi a jövő út­ja? — Ä regionális rendszerek,’ amelyek eleve egy-egy na­gyobb térség vízellátását hi^ vatottak biztosítani, épp ezért épültek és épülnek. Az aprófalvak ezekhez a rend­szerekhez csatlakoznak majd,' ahogyan azt anyagi lehetősé­geik engedik. A regionális rendszerek a jövőben egy­máshoz kapcsolódnak, ami biztosíték lesz arra, hogy egységesen irányítható legyen az ivóvfz-„adagotós”. Vagyis oda jut, ahol szükség van rá, és annyi, amennyi szükséges belőle. — Mindez azonban még nem a nagyon közeli jövő. — De nem is a távoli. Aki­nek az a dolga, hogy ezzel foglalkozzék és a legjobb megoldást megvalósítsa — országos és helyi szervek —, tudják a feladatukat. Meg is tesznek mindent, ami lehető­ségeik szerint megadatik. Addig azonban a tagadhatat­lan nehézségeken tudnánk se­gíteni. Nagyon egyszerűen.1 Fegyelemmel! Nem kell sen­kinek szerzetesi fogadalmat tennie! Csupán ne használ­jon többet a szükségesnél ebből a megdrágult kincsből! Ne csak önmagunkra gondol­junk, hanem másokra is! Aki­nek lehetősége van rá, a» óvja, védje vizeinket, hogy holnap és holnapután is le­gyen belőle elegendő. Persze a szép szó néha kevés. A ta­nácsok, k i váltképp a nyári1 csúcsidőben, ott ahol elren­delték a vízko-riátozást. ellen­őrizzenek gyakrabban és bün­tessenek szigorúan. Sokakat csak a pénztárcába í egyel - mez igazán. A ta-valyi esz­tendő voft az évszázad leg­szárazabb esztendeje, még­sem volt sehol ijesztő a helv-’ zet Nógrád megyében. És nem is lesz. ha mindannyian odafigyelünk. • Hortobágyi Zoltán — Annyi megoldásra váró műszaki gond hosszú idő óta nem futott össze, mint az el­múlt esztendőben — véleke­dik Domonkos Zoltán, a sal­gótarjáni öblösüveggyár ter­melési főosztályvezetője — akinek kijutott a sok irányban körültáncolt műszaki gond: a finomüveg minőségének, gyár­tásának folyamatos biztosítá­sa megoldásából —. Ha eddig nem hittem volna, akkor most saját bőrömön tapasztaltam azt a népi bölcsességet, mely szerint: a szegény embert még az ág is húzza. No, de ne rá­gódjunk annyit a nem éppen szívderítő 1983-as esztendőn. A mostani jelek valamivel kedvezőbb jövővel biztatnak. — A finomüveg minőségé­vel rendbe jöttünk, egyre több területről juttatják el hozzánk sokirányú kívánságaikat a | megrendelők. Felkészültünk az exportigények kielégítésére is. Az előző hónapokhoz ké­pest, decemberben már érték­ben is jelentős és kedvező változás történt a terv telje­sítésében. Valószínű ennek az is az oka, hogy nem fogad­tam el az előző időszakban honos alacsonyabb követelmé­nyekét. Hangsúlyozni szeret­ném, hogy a kedvező válto­zásban nagyon sok ember erőfeszítése, lelkes, hozzáértő munkája húzódik meg. A kri­tikus, nehéz, kudarcokkal teli időben egy pillanatra sem fe­ledkeztünk meg arról, hogy közös munkánknak előbb, utóbb, de meg lesz az ered­ménye — szól bizakodással a hangjában Kazinczi Gyula igazgató. — Kétezer féle új termék, köztük 360 új üvegbűra jel­lemzi a jövőt szolgáló felgyor­sított gyártmányfejlesztő mun­kánkat — kér ismét szót a termelési osztályvezető. — Az új munkadarabokat az illeté­kes szervek segítségével a vi­lág minden részébe kiaján­lottuk. Tavaly ilyenkor néz­tük az eget, milyen munkát adjunk a festőknek. Most pe­dig 30 százalékkal növeljük az itt dolgozók létszámát, hogy eleget tegyünk a kívánságok­nak. Szerencsénkre növekedtek a belföldi igények is, ugyan­akkor kedvezően alakul a szovjet export lehetősége. — A kézigyártású kemen­cékbe beépített keverőberen­dezések segítségével — amit más gyárakban már korábban alkalmaztak — megteremtet­tük a finomüveggyártás mi­nőségi feltételeit. Reméljük tovább fokozódik majd a mun­kakedv és a lendület. Olyan követelményt állítottunk ma­gunk elé — melyhez alapve­tően megvannak a feltételek —s hogy rövidítsük az egy ter­mékgyártásra fordított időt, gyorsítsuk az új termékek be­vezetését, amelyek a jelenlegi­nél magasabb szakmai tudást követelnek meg mindenkitől — gombolyítja tovább a be­széd fonalát az igazgató. — Törekvésünk nemcsak az, hogy kialakuljon, hanem, hogy valósággá váljon annak a szemléletnek megfelelő gya­korlat, mely szerint a hűtő­szalagokról lekerülő termé­kek, a továbbfeldolgozás so­rán minél kisebb veszteséggel kerüljenek a készaruraktár- ba — szól " ismét Kazinczi ©yula. — Amennyiben az igen ma­gas külföldi követelményeknek az exporttermék kis eltérés miatt nem felel meg a vevő igényeinek, akkor sem dob­juk a selejtbe mint eddig, hanem olyan vevőket kere­sünk, akiknek ez a minőség megfelel, s hajlandók alacso­nyabb áron megvásárolni. Hangsúlyozni kívánom olyan apró dolgokról van szó, amit csak a jószemű szakemberek vesznek észre. Ezzel a reród­szerrel is csökkenteni kíván­juk az anyag- és energiará­fordításokat — érzékelteti egyik újabb elképzelésük lé­nyegét az igazgató. — A csökkentett értékben eladott árukból adódó bel e­tel bizonyos részét, mozgóbér formájában visszakapják majd az érdekelt dolgozók — egé­szíti ki az előzőeket Domon­kos Zoltán. Az eszmecse záróakkordja­ként hangosan így morfon­dírozik az igazgató: — Túl hosszúra nyúlt a megoldásra szánt idő, pedig a gyár dolgo­zóinak nagy része közvetlenül is bekapcsolódott az előbb említett makacs műszaki prob­léma megoldásába. Vagy talán másképpen kellett volna több dolgot megközelíteni és meg­oldani? Rögtön a gondok ele­jén magasabbra kellett volna emelni a mércét? A tényeken már nem lehet változtatni. A múlt évi ered­mények alapján a salgótarjáni öblösüveggyár az alacsony hatékonyságú üzemek kategó­riájába került. Az előnyös változáshoz biztatóak a kilá­tások. Egyet azonban nem szabad megtenni: mindig másban keresni az elhúzódó kudarcok okait! Ezt nem en­gedi meg az 1984. évi megnö­vekedett feladatok jó elvégzé­se. De nem segíti a kibontako­zást. Ellenkezőleg: zsákutcá­ba. illetve vakvágányra vezet. — venesz — 3 NÓGRÁD - 1984. január 29, vasárnap KETTEN BESZÉLNEK SCiláfésok Hiányos szállítás

Next

/
Thumbnails
Contents