Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-26 / 21. szám

FÖLDES MIHÁLY: ITagy fényeV melegében A Madách-emlé jelen időben Akik nem adták meg magukat. Minden megemlékezésnek megvan a maga szertartás- rendje. Hát még a legna­gyobbaknak! — mint ami­lyen az 1983-as Madách-em- lékév volt. Ügy kezdődött és úgy végződött, hogy sokáig emlékezünk rá. Egy esztendeje, január 21- én egy-egy kiállítás nyílt a salgótarjáni Nógrádi Sándor Múzeumban és a József Attila Művelődési Központban; az utóbbi helyen rendezett em­lékünnepségen mondott kö­szöntőt Sőtér István akadémi­kus és mutatta be a Madách Színház tehetséges fiatal gár­dája Az ember tragédiájának keresztmetszetét. Az idei, ja­nuár 20-i záróaktus egy jottá­nyival sem volt kisebb — je­lentőségben. tartalomban, ér­deklődésben. Ünnepi külsősé­gek között, elismerő okleve­lek átadásával fejezte be munkáját az emlékév prog­ramjának lelke, a megye és az ország szellemi élete, az ál­lami és társadalmi szervek képviselőiből alakult országos Madách-emlékbizottság, nyílt új kiállítás a Nógrádi Sán­dor Múzeumban (mely helyet adott és ad március elejéig egy amatőrök játszotta szín­padi játéknak). A József At­tila Művelődési Központban ezúttal is telt ház hallgatta meg Hubay Miklós írónak, a Magyar Írók Szövetsége elnö­kének gondolatait a Madách- emlékévről, Madách Imre lát­noki és sok más jelzővel Il­lethető művészetéről A gála­műsorban neves és pályájuk elején járó színészek, éneke­sek. zenészek szórakoztatták a nézőket, akik nem csak Madách iránti szeretetükről tettek tanúságot, hanem sza­vak nélkül, puszta részvéte­lükkel vallottak felelősségük­ről és áldozatkészségükről — hiszen az előadás bevételét az új Nemzeti Színház felépítésé­re ajánlották. S hogy a nyitó és záró ün­nepség között mi minden zaj­lott, arra konkrétan még csak emlékeztetni sem tudunk. Csupán a legáltalánosabban említhetjük az egyes rendez­vényfajtákat: a tudományos tanácskozást és előadói kon­ferenciát, a filmbemutatót, az előadóesteket, ankétokat, is­meretterjesztő előadásokat, szellemi vetélkedőket, olvasó­tábori foglalkozásokat, képző­művészeti és egyéb kiállításo­kat. .. És még biztos, most sem értünk a felsorolás végé­re. De nem is a teljesség té­telessége a lényeg, hanem maga a tény: a Madách-em- lékév idején Nógrád megyé­ben, a szülőföldön minden le­hetséges eseményt és formál megragadtak az emlékezésre, ezeket az alkalmakat — ta­lán csak a legapróbbakat ki­véve — minden korosztály számára hozzáférhetővé tették, s mindenféle helyen: művelő­dési otthonban, iskolában, üzemben, hivatalban egyaránt. * Körültekintő, alapos mun­kát végzett a Madách-emlék­bizottság. Alakuló ülésén, 1982. szeptember 10-én vitat­ták meg az emlékév program- tervezetét. mely bevallottan szerényebb volt a megvaló­sultnál. Ahogyan egyre töb­ben és többen kapcsolódtak be a tervezésbe, lebonyolítás­ba. alakult meg a múlt év ja­nuárjának végén az évforduló budapesti eseményeit koordi­náló munkabizottság, március­ban Nagykürtösön a csehszlo­vákiai Madách Imre irodalmi és kulturális napokat előkészí­tő bizottság, úgy formálódott, bővült, mint a hógörgeteg, a program. Ez önmagában mindent ki­fejez. Legelőször is: a megyei művelődésügy különböző posztjain dolgozó szakembe­rek remek érzékkel ismerték fel a kettős Madách-évfordu- ló kínálta lehetőséget egy szé­lesebb körű, megyénk, sőt ha­zánk határain túlcsapó ün­neplésre. Jól vették észre, hogy a nógrádi remete lehet, van olyan érdekes, hogy ne­vel fémjelezve gyorsabb moz­gásba lendítsük a művelődés meg-megdöccenő szekerét. Madách Imre élete — noha nem látványos, nem úgy és nem annyira, mint például Petőfié, de talán éppen ezért időszerű — példa lehet: libe­rális, haladás melletti elkö­telezettségével. következetes­ségével, elvi hűségével, ter­mészetesen egyszerű hétközna­pi bátorságával. S ugyan­úgy hittek abban, hogy Ma­dách művészete — noha esz­tétikai remeklésekben nem dús — kiállta az évszázad próbáját, érzeilmei, gondolatai alkalmasak arra, hogy a ma embere, mint tükörben, pil­lantsa meg magát S aligha más, ez magya­rázza, hogy a megyei kezde­ményezés partnerekre talált a fővárosban, más megyék­ben, a közép-szlovákiai ke­rületben is. A kiemelt rendezvényeken lapunk is képviseltette ma­gát. Munkatársaink is úgy, látják: sikerült a jól előké­szített, zökkenőmentesen le­bonyolított rendezvényekkel felkelteni az emberek ér­deklődését, ráirányítani fi­gyelmüket. gondolataikat Ma­dách Imrére, korára és írói, költői munkásságára. A rendezvényeket minde­nütt élénk kíváncsiság, él­mény- és tudásszerző vágy Győrffy Isván néprajztudós születésének 100. évfordulóját ünnepli az idén szülővárosa Karcag. A jubileum tiszteleté­re ismét megjelenteti Győrffy Nagykunsági krónika cí­mű tudományos művét. A hírneves munkában a szerző az idős emberek elbeszélései alapján írta le a szilaj pász­torok életét. A mostani könyv az 1941-ben kinyomtatott kísérte. Nagykürtösön a Tragédia előadásán például oly annyira megtelt az egyébként nagy színházte­rem, hogy némelyeknek a kétoldali lépcsőkön jutott csak hely. Salgótarjánban is azok voltak boldogok, akik bejutottak a terembe. S ugyanazt még számos helység­ről elmondhatnánk. Akik részt vettek az ese­ményekben, nem csalódlak. Színvonalat, értéket kaptak. Mert maguk a közreműködők •— előadók, írók, művészek — is nagy fontosságot tulaj­donítottak a megemlékezés­nek, annak amit csináltak. Nem kötelező penzum volt senki számára — de tiszte­lettel és örömmel vállalt szolgálat .S találóan fogal­mazott Hubay Miklós: ez az ünneplés nagy fényeket gyúj­tott fel az országban, a ma­gyar kultúrában. * A Madách-emlékévet mi­közben dicséretesen túltel­jesítettük, egy szempontból hiánnyal zártuk. Különféle objektív nehézségek és aka­dályok miatt nem jelent meg tavaly a tervezett / Madách- életrajzi krónika Radó György, Az ember tragédiá­jának bibliográfiája Kozocsa Sándor műhelyéből. E mun­kák megjelenése erre az évre csúszott át, s megjelenik ugyanúgy, mint a megyei le­véltár Madách-dokumentum gyűjteménye, Praznovszky Mihály Madách és kora cí­mű tanulmánya a Palócföld Könyvek sorozatban, Madách Lantvirágok című verseskö­tete a Nógrádi Irodalmi Rit­kaságok harmadik könyve­ként. Mindez azt is mutatja: tennivalóink sora nem záró­dott le a Madách-emlékévvel. Sőt nagyon sok még a dol­gunk — kutatásban, népsze­rűsítésben, a művészeti és közművelődési tevékenység­ben. Az új, korszerű Ma- dách-kép kialakításában na­gyot léptünk előre, de tu­datbeli beépülését még ke­vésbé érezzük. Nem kell hát félnünk attól — egyetlen életerős, tevékeny embernek sem —. hogy kerek évfordu­lók híián munka nélkül ma­radunk. második, egyben átjavított ki­adás hasonmása lesz, s az Alföldi Nyomdában készül tízezer példányban. A tudós életét és munkás­ságát kiállításon mutatják majd be. Szeptember végén a Nagykunság központjában tartják az idei múzeumi és műemlékvédelmi hónap or­szágos megnyitóját, amelyhez (III.) A kommunisták lépten-myo- mon legyőzi! etetLenmek lát­szó akadályokba ütköztek, mégis szaporodtak a harco­sok az üzemekben. Sok mú­lott azon, hozzájutnak-e az illegalitásban dolgozók részé­re megfelelő személyazonossá­gi igazolványokhoz. Több munkás és munkásasszooy az. első szóra odaadta okmánya­it, pedig valamennyien tud­ták, mi vár rójuk, ha ez ki­derül. Fokozatosan erősödött az el­lenállás. Közeledett az a régvárt pil­lanat, amikor a fegyveres ak­ciócsoportok elindítják a sza­badságharcot. 1944 augusztu­sában azonban katasztrófa történt. Konspirációé hibák miatt rés támadt az illegális mozgalom acélfalón, a Gesta­po benyomult rajta, s ennek száz meg száz magyar kom­munista adta meg az árát. Az újpestiek közül letartóz­tatták Földes Lászlót is. A rendőrség mór régen kereste őt, a politikai osztályon és a DEF-en, mint isimert kom­munista szervezőt tartották n'óiván. 1942-ben fogták le először. Mihelyt kiszabadult, folytatta mozgalmi munkáját. 1944 augusztusában, elhurco­lása után, az újpestiek ismét felső kapcsolat nélkül marad­tak. s ez megint visszavetette a mozgalmat. De a sorból kiszakított ve­zetők helyébe mindig újak léptek. 1944 augusztusában sem roppant össze az ellen­állás újpesti frontja. Igaz, időbe került a szétzilált sorok rendezése, mert ha egyszer a vonal megszakadt, nehéz volt ismét összekötni. Apránként talpra álltak mégis, és most még jobban ügyeltek arra, hogy spiclik, provokátorok, ké­mek ne férkőzzenek közéjük. Ebben segítségükre volt a helyi viszonyok ismerete, s az illegális munkában szerzett so lefele tapasztalatuk Augusztusban és szeptem­ber elején főként a Békepárt röplapjai alapján szabták meg tennivalójukat, mert a kapcsolódóan az Alföld-kuta­tás — Győrffy szellemében végzett — tudomáryos mun­kájáról kétnapos tanácskozá­son adnak számot a témával foglalkozó szakemberek. Eb­ből az alkalomból Győrffy egykori szülőhelyén álló épü­leten emléktáblát lepleznek le, s ekkor kerül sor az őt megörökítő bronzszobor fel­avatására is. Kossuth rádió közléseit nem mindig sikerült elcsípniük. A szovjet hadsereg győzelmeiből merítettek erőt. Mindent tud­tak Ságvári Endre hősi ha­láláról is. Endre az elfogat á- sára kiküldött detektívek kel tűzharcot vívott,, s a harc köz­ben elesett. E hír magasra lobban.totta bennük a bosszú lángját. 1944. szeptember 12-én újjá­alakult a kommunista párt, a harc igazi szervezője. Ugyan­ebben a hónapban megjelent az illegális Szabad Nép, majd a párt naigy jelentőségű kiált­ványa. A pórt puszta léte új erőt öntött a harcosokba. Az újpesti munkások ébe­rek voltak, találékonyak, el­szántak. Hamar kiismerték a németek taktikáját, és nem dőltek be nekik. Szervezőik, a tapasztalt kommunisták, nem titkolták a nehézségeket, nem tagadták az illegális munka kockázatát — az új harco­sok száma mégis egyre nőtt. Németh János, Dinda Béla és Tárnics Jenő bőrgyári mun­kások eredményesen szervez­tek maguk közé új társakat. Három derék szaiktársuk, Hol- lacsek, Gál és Balog ilyen ne­héz’ időben lépett a kommu­nisták közé. Az Egyesült Izzó, a HPS, a Jutagyár, a Mau'h- ner-bőrgyár és más üzemek katonai parancsnokai hama­rosan észlelhették a munká­sok fokozódó ellenállását. Bi­zalmas jelentéseikben meg­kongatták a vészharangot. El- panaszolták föiötteseikmek, hogy a dolgozók mind han­gosabban szidalmazzák a né­met fasisztákat, s egyre nyíl­tabban beszélnek a szovjet katonák hőstetteiről. A párt egy-egy ropirata kéz­ről kézre járt: — Olvasd! — A pórt üzem neked! — Cselekedj! — Még kevesebbet termel­jünk a németeknek — mon­dotta társainak Kovács Gyu­la. — Akadályozzuk meg a gépek leszerelését és elszállí­tását. Okozzunk mennél több kárt a fasisztáknak, a mi vég­ső győzelmünket szolgáljuk vele. . A kommunisták minden lé­nyeges eseményről tudtak az üzemekben. A párton kívüli dolgozók rendszeresen tájé­koztatták őket. A Mauthner- ban Bakos Lajos, Németh Já­nos és Bakonyi Gyula nyerte meg bizalmukat. Egy este, a műszak befejezése előtti per­cekben, odasúgták Bakonyi­nak : — Nézze meg az uszályt, szaki. — Hol? — A gyári rakodón. — Mi van vele? — Titokban megrakták. — Bőrrel? — Igen. A németeknek. Reg­gel már vontatják is... A csillagtalan, hideg, őszi éjszakán ismeretlen kezek átfestették az uszály számát és jelzéseit. Reggel aztán, a nyirkos dunai ködben — egy másik uszályt vontattak el a Bajor Lloyd hajósai. Ebben az uszályban bőr helyett sóder volt... Mindennap történt valami. A párt figyelme kiterjedt mindenre. A kommunisták feladata volt megnyerni a leg­jobb szakmunkásokat az el­lenállásnak. Ennek alapján fo­gott hozzá Németh János, hogy beszervezze Bajor Bélát, a gyár üzemlakatosát. Többször szóba elegyedett vele, s amikor eléggé kipu­hatolta nézeteit, és meggyőző­dött róla, hogy gyűlöli a fa­sisztákat, felkereste őt zuglói lakásán. Bajor szívesen vál­lalta a harcot, s ettől kezdve, amikor csak tehette, fékezte a termelést. Elköszörülte pél­dául a késeket. — A nyilas besúgó ott állt a hátam mögött — mesélte nevetve Németh Jánosnak —, de én csak köszörültem a kést, egyre köszörültem. Amikor aztán nem ért már semmit, méltatlankodva elhajítottam, ócsároltam a rossz anyagot... Bajort egy napon a parancs­nok hívatta: — Az üzemi erőgépet le kell szerelni! — mondotta neki. — Mikor? — Azonnal. — Egymagám? — Válogasson ki néhány megbízható embert. — Parancsára. — Nagyon, nagyon sürgős. — Értem. A „megbízható” embereket Németh és Bakonyi ajánlották Bajornak. Nem sokat tana­kodtak, elkezdték a munkát Szorgalmasan dolgoztak —, csak éppen nem volt 6emmi eredménye. — Lazsálnak? — szidta őket a parancsnok. — Vasra ve­ressem magukat? Nyomják meg a gombot, s mihelyt el­készülnek. ezer „Leventét” kapnak fejenként. A gépet a dorogi bányában fogjuk elrej­teni. .. A dorogi bányában? Bajor és társai egy szavát sem hit­ték a tisztnek. A parancsot nem tagadhatták meg, a mun­kát végül befejezték, a s - szedett alkatrészeket gondo an becsomagolták. Arról ők, per­sze, „nem tehettek”, hogy a németek más ládákat vittek a „dorogi bányába”. Bajor és társai elégedetten szívták a „Leventét”, jutott belőle tár­saiknak is. ízlett... (Folytatjuk.) Sulyok László Győrffy-jubileumra készül Karcag műsor KOSSUTH RÁDIÓ: 8.27: Nóták 8.39; Monteverdi: A könyörtele­nek bálja 5.44: Nefelejcs 19.05: A Diákkönyvtár hangszala­gon melléklete 10.35; Goldmark: Falusi lakoda­lom — szimfónia 11.20: A Válaszolunk hallgatóink­nak különkiadása 11.40: Az eltűnt miniatűr, avagy egy érzőlelkű hentesmester kalandjai, XX/1. rész *2.45: Taskenttől Szamarkandig — II. rész 13.00: Magyar fúvósok 14.00: Most jelent meg 14.30; Virginia Zeani opera­áriákat énekel 15.05: Daloló, muzsikáló tájak 15.28: Kagylózene — Kaposváron 16.00; Nagy mesterek — világ­hírű előadóművészek 16.49: Sükösd Mihály: A paradi­csom kapuja 17.05: Családtervezési modell 17.30: Délutáni Rádiószínház 18.05: Filmzene 19.15; Nótaest 20.05: „A világ másik fele” 20.35: Töltsön egy órát kedven­ceivel 21.35: Kaffka Margit versei 21.40: Miért írta meg? 22.20; Tíz perc külpolitika 22.30; Régi híres énekesek műsorából 22.55 : zenekari muzsika 0.10: Toronyzene PETŐFI RADIO: 8.05: Népzene Ausztráliából 8.11: Fúvóskeringők 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35; Napközben 10.00: zenedélelőtt 11.35: Csak fiataloknak! 12.35: Nemzetiségeink zenéjéből 13.00: Kapcsoljuk a miskolci kör­zeti stúdiót 13.20: Éneklő ifjúság 13.35: Jelmezbál 14.00: Lelátó 15.10: Az én rádióm 16.00: Látogatóban 16.35: Idősebbek hullámhosszán 17.30: Tanakodó — tanári sze­mélyiségről 18.35: Hét végi panoráma 19.55: Slágerlista 20.33: Szociológiai figyelő •1 l 21.05 : A Magyar Rádió Karinthy­színpada 22.25; Vukán György szerzemé­nyeiből 23.20: A tegnap slágereiből MISKOLCI STÜDIÖ. 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: A Tiszától a Du­náig. Észak-magyarországi képes­lap. (A tartalomból: Tél az egri uszodában — Palóc farsang — Tokaj festője) Szerkesztő: Pong- rácz Judit. Í8.00: Észak-magyaror­szági krónika. 18.25—-18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8.00; Tévétorna 8.05: Iskolatévé 0.50: A Merkúr jegyében. Csehszlovák tévéfilmsorozat. V/4. rész: Az ezüstsárkány 10.55: Az etruszkok országában. NSZK rövidfilm, in/3. rész: Illúzió és sors 11.35: Kétmillió — riportfilm 12.05: Iskolatévé 12.25: Képújság 15;10: Iskolatévé 16.00: Hírek 10.10: Randevú a harmadik év­ezreddel. Francia dokumen­tumfilm. in/1. rész: Számí­tó ember — számítógép 16.55: Képújság 17.00: Pedagógusok fóruma 17.35: Pulzus 18.30: Telesnort 18.55: Reklám 13.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20*40; 1M az otthonod. 21.15: Népzene zenekarra. Adjon isten minden jót! 21.20: Panoráma 22.25: TV-híradó 3. 2. műsor: 18.00: Képújság 18.05: Ecranul nostru. A szegedi körzeti stúdió román nyel­vű nemzetiségi műsora 18.25: VáltozatQk agyagra. Magyar rövidfilm 18.45: Álca felügyelő. Jugoszláv rajzfilmsorozat. A békepipa 18.55: Mudra-Maurice Bojárt és tanítványai. NSZK film 20.00: Szemle. Tudományos figyelő 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: A madarak könyve. Francia rövidfilm 21.40: ön hogyan döntene. A tor­naterem. Dokumetntum­játék 22.35: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: J. Michek: Ezüstfenyő. Tévéjáték 21.00: Gazdaságpolitikai magazin 21.40: Indiai képeslap. Ütirajz- fjlm 22.00: Ez történt 24 óra alatt 22.15: Találkozás szovjet művé­szekkel 23.05: Hírek 2. MŰSOR: 21.20: A rendőrség naplójából 21.30: Időszerű események 22.00: Cormac Joyce keze. , . Ír film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Fél 4 és háromnegyed 6-tól: A Fekete- szakáll szelleme. Színes, szinkro­nizált amerikai filmvígjáték. 8 órától: A domb. (16) Szinkronizált angol filmdráma. — Balassagyar­mati Madách; Háromnegyed 6 és 8 órától: Galliooli. Színes, szinkronizált ausztrál történelmi film. — Pásztói Mátra.- D. B. Cooper üldözése. (14) Színes, szinkronizált amerikai kalandfilm. Iskolamozi: Szent Péter esernyő­je..— Szécsényi Rákóczi.- Magán­élet. Színes, szinkronizált szovjet filmdráma — Kisterenyei Petőfi; Britannia gyógyintézet. (16) Színes angol filmszatíra. — Nagylóc. A francia hadnagy szeretője. (16) Színes, szinkronizált angol film. — Jobbágyi.- Maria Braun házas­sága. (16) Színes NSZK film. 4 &JÓGRÁD - .1904. január 2&„ csütörtök

Next

/
Thumbnails
Contents