Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

Negyvenhárom évesen Készül az első osztályra Tóth László, a Nagybátonyi Bányász NB Il-es asztalite­nisz-csapatának játékosa nem akármilyen célt tűzött ki ma­ga elé: az NB I-ben akarja befejezni három évtizedes sportpályafutását. Focival kezdődött Az Ózdi Kohász ifjúsági csapatának támadósora 1953- ban így festett: Borbás, Szé­les, Szendrei, Frenkó, Tóth. Az együttes legnagyobb sike­rét egy évvel később Szom­bathelyen aratta: 2. helyen végzett az országos ifjúsági kupán. A sikercsapat balszél­sője röviddel ezután sport­ágat cserélt... („Tizenhat évesen a ping­pongot választottam. Igaz, későn. Ettől függetlenül be­kerültem az NB Il-es együt­tesbe. Sajnos kiestünk — a megyei bajnokságba. Időköz­ben sorkatonai szolgálatra hívtak be. A leszerelés után folytattam Özdön...”) A csapat ismét a másodosz­tályba került és 10 éven át, 1973-ig ott is szerepelt. Köz­ben 1970-ben majdnem beke­rült az NB I-be. Mindössze egy ponttal maradtak le a bajnokságtól. Tóth László a gárda stabil tagja volt végig! Egy kis kerülő Hiába volt kitartó, hallat­lan szorgalmát egyes ózdi sportvezetők nem becsülték kellően. Ezért hajlott a hívó szóra, és Borsod nádasára iga­zolt Játékos-edzőként ver­senyzett, négy esztendőn ke­resztül. Ekkor visszahívták a kohászvárosba. („Nagy örömmel mentem haza. pedig csak a harmadik vonalban játszottunk. Aztán a bajnokság megnyerése révén visszakerültünk az NB II-be. 1982 januárjában megkeresett a nagybátonyi Kövendi József és felajánlotta a Bányászt. Igent mondtam. A bányavá­ros csapatával is felkerültünk a másodosztályba. Azt hi­szem. ehhez 93 százalékos tel­jesítményemmel valamelyest hozzájárultam...”) A Nagybátony — már az első fordulótól kezdve — a bajnoki tabella 2. helyén éli. A mostani sikerek egyik ko­vácsa: Tóth László. Mérkőzé­senként 3—4 győzelmet ért el. Vágya, álma, hogy feljebb jusson. Ö is, a csapat is. Ez pedig esetükben az NB I-et jelentheti... („Egyénileg is értem el sike­reket. Szegeden, 1965-ben és 1967-ben megnyertem a II. osz­tályú magyar bajnokságot, hét évvel később pedig második lettem. Tavaly a fővárosi Jég­színházban megrendezett ma­gyar öregfiúk bajnokságán az első helyen végeztem — Kö- vendit megelőzve — korábban az ezüstérmet szereztem meg. Nógrádban, a 10-ek között, egyéniben és párosban több­ször nyertem. Amire nagyon büszke vagyok: 1971-ben, az NB II-ben, 92.5 százalékos tel­jesítményt nyújtottam. Ekkor­tájt kerestek meg a VM KÖ­ZÉRT és a Szeged vezetői. Nem fogadtam el az első osz­tályú ajánlatokat...”) Bejáró — Nagybátonyba Ózdon él, ott is edz, Bá- tonyba csak a versenyre jön. Vállalta — és teszi a dolgát! Két fia van, Attila 12, László 6 éves. Felesége a vendéglátó- iparban dolgozik, ö maga az Ózdi Kohászati Üzemek belső ellenőre, egyébként üzemmér­nöki képesítést szerzett Du­naújvárosban. Negyvenhárom éves lesz, de még egy-két baj­noki évadot végig akar „haj­tani”. És valóban az első ősz tályban szeretné befejezni. Tóth István LABDARÚGÁS Újra itthon az STC A Fradi ellen búcsúztatják Varga Sándort Kéthetes hévízi edzőtáboro­zás után szombaton tért haza Salgótarjánba az STC II. osz­tályú labdarúgócsapata. Az edzőtáborban ott volt az ál­landó felnőttkeret tagjai mel­lett négy-négy ifjúsági játékos is. A szakvezetők értékelése szerint a labdarúgók kemény munkát végeztek el, és külö­nösen a fiatalok tűntek ki akarásukkal, lelkesedésükkel. Sajnos, az együttesnek több sérültje is van. A könyökmű- tetje után még lábadozó László kapus el sem utazott a gárdával, a húzódását még érző Tóth és a sérüléséből ugyancsak fel nem épült Ko­vács I. mellett Ság!, Balga és Mákos bajlódik kisebb sérü­léssel. Ha a helyi gyógyvíz nem is, a felkészülésből hát­ralevő idő hasmos eltöltése segíthet kilábalni bajukból őket. Űjság az STC háza táján, hogy az FC Cartagena tavaly nyári salgótarjáni látogatását a tervekkel ellentétben, nem tudják viszonozni februárban a tarjániak. A spanyol labda­rúgó-szövetség úgy döntött, hogy mivel a nemzeti váloga­tott a várakozással szemben bejutott az Európa-bajnokság döntőjébe, az I. és II. osztá­lyú bajnokság korábban - kez­dődik Spanyolországban. Az STC vezetői csehszlovák csa­patokkal tárgyalnak egy rö- videbb külföldi túra, illetve néhány salgótarjáni előkészü­leti mérkőzés lekötése érdeké­ben. Már bizonyos, hogy feb­ruár 8-án Budapesten, az Ül­lői úton játszik edzőmérkőzést a tarjául gárda az FTC-vei. A fővárosi csapat még a ta­vaszi szezon nyitánya előut viszonozza a látogatást a nóg­rádi megyeszékhelyen. A ter­vek szerint ezen az előkészü­leti mérkőzésen búcsúztatják el az aktív labdarúgástól Var­ga Sándort, az STC és jog­elődje régi, hűséges játéko­sát. ff TEREMFOCI Őregfiúk kupatornája Ma reggel kezdődik Rom- hánybam és Rútságon az a hagyományos teremlabdarú­gó-torna, amelynek 30 éven felüli volt aktív labdarúgók a résztvevői. A romhányi sportcsarnokban délelőtt az A csoport öt csapata: Érsek- vadkert, Romhányi Gránit, Nagyoroszi, Dejtár és Erdő­kárt méri össze tudását. Dél­után a C csoport tagjai: a Romhányi Kerámia, Érsek- vadkert Tsz, Nagyoroszi Honvédség, Hont és Diósjenő gárdája találkozik. A rétsági helyszínen szintén ma dél­előtt mérkőző B csoportosok: Rétság L, Borsosberény, Ber­kenye, Szendehely és Nőtincs. Délután ugyanitt a D cso­portba sorolt négy együttes: Tolmács, Rétság /í, Nógrád és Nógrádsáp mérkőzik. A részletes program (a mérkőzések 25 percenként követik egymást); A csoport: Érsekvadkert—R. Gránit, Dej­tár—Erdőkürt, É.-vadkert— N a gyár őszi, R.Gránit—Erdő­kürt, N.-oroszi—R. Gránit, Dej­tár—É.-vadkert Erdőkürt— É -vadkert, N.-oroszi—Dejtár, R Gránit—Dejtár, Erdőkürt— N.-oroszi. B csoport: Rétság I.—Bor­sosberény, Szendehely—Nőt tincs, Rétság I.—Berkenye, B.-berény—Nőtincs, Berkenye B.-berény, Szendehely—Rét­ság I„ Nőtincs—Rétság I., Berkenye—Szendehely, B.-be- rény—Szendehely, Nőtincs— Berkenye. C csoport: R. Kerámia—É.- vadkert Tsz, Hont—D.-jenő, R. Kerámia—N.-oroszi H.. É.- vadkert Tsz—D.-jenő, N.-oroszi H—É.-vadkert Tsz, Hont—R. Kerámia, D.-jenő—R. Kerámia, N.-oroszi H.—Hont, É.-vadkert Tsz—Hont, D.-jenő—N.-oroszi H. D csoport: Tolmács—Rét­ság II., Nógrád—Nógrádsáp, Nógrád—Tolmács, Nógrád­sáp—Rétság II., Tolmács— Nógrádsáp, Rétság II.—Nóg­rád. Az A és a B csoport mér­kőzései reggel 8, a C és a D csoportéi 13 órakor kezdőd­nek. A január 29-1 elődöntő­ben Romháinyban az A és a C csoport első helyezettje a B és a D csoport másodikjá­val, míg Rétságon az A és a C csoport másodikja, a B és a D csoport győztesével talál­kozik. A döntő február 5-én ugyancsak reggel 8 órától lesz a romhányi sportcsarnok­ban. Fehérvár Áruház Kupa" jégkorongtorna Január 22-én és 23-án Szé­kesfehérvárott első ízben ren­dezik meg a Fehérvár Áru­ház Kupa nemzetközi jégko- rongtomát. örvendetes, hogy a Skála-Coop-hoz tartozó Fe­hérvár Áruház bekapcsolódá­sával újabb támogatója akadt a magyar jégsportnak, ezen belül a székesfehérvári szak­osztálynak. A rangosnak ígér­kező tornán egy jugoszláv és egy csehszlovák klubcsapat, valamint a magyar juniorvá- logatott mellett a házigazda fehérvári Volán vesz részit. A program a következő: január 22., vasárnap 16 ó.: Székesfe­hérvári Volán—Spartak Subo- tica (jugoszláv), 18 6.: Ma­gyar juniorvái.—Prievidza =csehszlovák), január 23., hét­fő IS ó.: a 3. helyért a vasár­napi két vesztes csapat, 13 ó.: az 1. helyért a vasárnapi két győztes csapat játszik. Beljavszkij vette át a vezetést Adorján játszmája függőben A hollandiai Wijk-Aan-Zee- ben, a „Hoogovens” nemzet­közi sakktornán a 6. forduló­ban a szovjet Alekszandr Bel­javszkij legyőzte a jugoszláv Nikoiicsot, es ezzel az élre állt. A vezetésben történt vál­tozáshoz hozzájárult az is, hogy az 5. forduló után az el­ső helyet elfoglaló svájci Korcsnoj első nekifutásra nem bírt a magyar Adorján And­rással, találkozójuk az 57. lé­pésben függőben maradt. Bel­javszkij és Korcsnoj mögött a harmadik helyet egy hazai versenyző. Van der Wiel fog­lalja el, aki a 6. fordulóban döntetlenre játszott az ugyan­csak holland. Sosonkoval. Az élcsoport: Beljavszkij 4,5, Korcsnoj 4 (1), Van der Wiel 4, Miles (brit) 3,5, An- dersson (svéd), Nikolics, Tuk- makov (szovjet), Ree (hol­land) 3—3, Adorján 2,5 (1). Verőfényben,' bokáig érő hóban Harminc kilométer az olimpia jegyében A hófehér lepellel borított város központjából az 3ZMT- székháztól százhuszonegyen — köztük tizenkilenc nő — kezd­ték a hótaposást tegnap lég­gel. Az ország minden tájá­ról érkeztek az olimpiai öt­próba lelkes résztvevői. — Több indulóra számítot­tunk — nyilatkozta Répássy László, a megyei testnevelési és sporthivatal elnökhelyette­se. — Sajnos, Salgótarjánt és környékét hetekig elkerülték a hófelhők, pénteken viszont egész nap esett a hó. Ez so­kakat elriasztott a részvétel­től. Az első komoly próbaléteit a várostól a Meszes-tetőig ve­zető szerpentin jelentette a rajtolóknak. Sokan már az indulásnál többet csúsztak hátra, mint haladtak előre. A ragyogó napfényben, a gyö­nyörű tájon vidámabban folyt a túra. A csúcstúra elnevezés kettős „jelentést kapott az út­vonal egyik csúcsról a másik­ra vezetett, a rendkívül ne­héz terepen, komoly erőpróba elé állítva a résztvevőket Örültek a nógrádiak, meri a második teázó-pihenő helyre Girtl László, a városi sport­felügyelőség vezetője érkezett először. Meglepetésre vele együtt ért oda a békéscsabai­ak egy csoportja, akiknek pe­dig ugyancsak szokatlan lehe­tett az út.. Annál is inkább, mert — jó időre számítva — tornacipőben indultak. Igaz, ebbe viszon nylonzacskót húztak. Rónabányánál következett a 30 kilométeres túra legnehe­zebb szakasza, két igen ma­gas csúcs leküzdésével. 6 óra 40 perc alatt elsőnek ért cél­ba Kósy Zoltán, a salgó­tarjáni Bolyai gimnázium másodikos diákja. A máso- dik-harmadik helyen Nyi- kes Norbert, a salgó­tarjáni Madách gimnázium tanulója végzett, holtverseny­ben Klokocs Istvánnal, aki a békéscsabai színeket képvi­selte. Alig néhányan adták föl a küzdelmet mátyus j Tehetségkutató-akció „Bácsi leérem, hol lehet itt focizni?" A Magyar Rádió és Televí­zió, a Képes Sport és az MLSZ ebben az évben is — immár tizenegyedik alkalom­mal — meghirdeti a „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni ? ' elnevezésű labdarúgótehetség- kutató akciót az 1970. au­gusztus 1. és 1972. július 31. között született fiúk részére. Mindenki jelentkezhet, kivéve azokat, akik NB-s csapatok igazolt játékosai! Jelentkezni lehet 1984. feb­ruár 29-ig levélben, vagy a sajtó által közreadott jelent­kezési lapokon, a Magyar Rá­diónál, a Képes Sport szer­kesztőségénél, a Magyar Lab­darúgó Szövetségnél, illetve a területileg illetékes városi, il­letve kerületi testnevelési és sportfelügyeiuségeknéi. Az MLSZ utánpótiás-bizott- sáiga a közeli napokban küldi el a tehetségkutató-akció ki­írását a megyei (budapesti) labdarúgó-szövetségeknek, amelyek a beküldött jelent­kezési lapok alapján az akció­napokat megszervezik. A je­lentkezők előbb városi, illet­ve (Budapesten) kerületi ve~- senyeken vesznek részt. Ennek alapján kerül majd sor a kis­körzeti válogatott csapatok k'alakítására. További mér­kőzések után május 31-ig bo­nyolítják le a megyei, Illetve legkiválóbb játékosok juthatq a budapesti akciónapokat, nak el az országos táborba, ahol a legjóbbakból öt váló- ahol a tehetségkutató-akció gatott együttesi, alakítanak ki gálamérkőzésére készülnek a szakvezetők, s ezek a csa- fel. Ezt a hagyományoknak patok július 15-ig körmérkő- megfelelőun, az NB I-es baj- zéses tornán mutathatják nokság nyitófordulójának majd be tudásukat. Innen egyik mérkőzése előtt ját- már csak a két csapatra való szák. JELENTKEZÉSI LAP Név: Születési év, hónap, nap: Lakcím: Város, község: Megye: Irány ítószám: Melyik egyesület tagja? Milyen poszton játszik? HlllimtIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIillllllllllllllillllllllllllUlit.ÜlimillimtilMIMIIIIMMttlÉfrtiiHUÜIMIlUaHIIUIMMMMIUlllllimiUlllMUIUtIMIIlltri • F U R I K A labdarúgást kedvelő közép­korúak és időseb­nek bizonyára még emlékeznek arra a becenévre hall­gató focistára, aki az ötvenes évek közepétől a hat­vanas évek végé­ig csaknem „ki­bérelte” magának a tizenegyes szá­mú mezt. Pedig annak idején Özdról jobbszél­sőnek igazolta Taliga Ferencet az SBTC vezeté­se. Egy sérülés következtében szükségképpen ke­rült a balszélső posztra, és közel másfél évtizeden keresztül nem volt gondja min­denkori edzőjé­nek. hogy ki le­gyen a balszélső. A labdarúgás­ban végigjárta azt a bizonyos létrát. Volt ifjúsági váloga­tott, többször volt tagja az utánpótlás- és a B csapatnak. Eljutott a válogatott kispad- jáig is (Belgiumban), de já­tékára nem került sor. Az SBTC fekete-fehér mezében 230 alkalommal szerepelt, és közel félszázszor zörgette meg az ellenfelek hálóját. RlPM :Ä«..: '! í!1 "ililW ilrHji S# i •1 :I j • ' ■lllii:', : ' ' .'...1. i UlilJ: hdflkiní 'l'.Kl — Még húszéves sem vol­tam, amikor Özdon fölkeres­tek a Bányász vezetői. Ugyanekkor több első osztályú csapat is akart szerződtetni, de én Salgótarjánt választot­tam — emlékezik vissza a kiszámíthatatlan „ bicikli ”- cseleiről ismert balszélső. — — Vezetők és edzőim utasítá­sait mindig Igyekeztem betar­tani, a pályán és a magán­életemben is. Mindig hálás szívvel gondolok egykori ed­zőimre. főleg Szűcs György és Titkos Pali bácsira, de vala­mennyiükre. mivel labdarúgó­pályafutásom alatt több mint egy tucat edzőm volt. A mér­kőzések előtt rettenetesen iz­gultam, mivel mindig a leg­jobbat szerettem volna nyúj­tani. — Milyen emlékeket őrzött meg a pályáról? — Mint mindenütt az élet­ben, a zöld gyepen is' voltak vidámabb és szomorúbb idő­szakok. 1963-ban kiestünk az első osztályból, de másfél év múlva visszakerültünk az „egybe”. Mint vidéki csapat­nak. talán a lelkesedés, a küz­deni tudás segített, hogy új­ra följutottunk. A csapat ki­szűrte azokat, akik nem teljes odaadással harcoltak a sike­rért. Akkor nem volt bunda­meccs, ilyesmi szóba sem ke­rült. Megvertük mi olykor a pesti „nagy” csapatokat is. Az egyiket éppen mi ütöttük el a bajnokság megnyerésétől, pont akkor, amikor Dél-Ame- rikába készültünk. Budapest­ről Kolumbia helyett Egerbe utaztunk. — Mi vonzotta a játékhoz, az SBTC-hez? — A különböző válogatot­takkal csaknem a fél világot bejártam labdarúgó-pályafu- “760111 alatt, Franciaország­tól Kíráig. Mind megannyi szép emlék. Többször megke­restek fővárosi klubok veze­tői is, hogy igazoljak át hoz­zájuk. Anyagiakban biztosan jobban jártam volna, de ne­kem nem lett volna szívem itthagyni ezt az összetartó társaságot. A mostaniakból mintha ez hiányozna, oedig hol volt még akkor az anvagi dotáció a mostanihoz képest! Az edzéseken senkit sem kel­lett biztatni, mindenki szor­galmasan végezte a feladatát Gyakran kinn maradtunk úl- órázni a pályán, gyakorolni a taktikai elemeket a soron kö­vetkező mérkőzésre. — Mi a véleménye a mos­tani fociról? Széttárt karok közepette, csak elmosolyodik: — Az itthoni STC-meccsek- re legtöbbször kimegyek, de előfordul, hogy nem várom meg , a mérkőzés véget -elző sípszót. A televízióban is va­lamennyi mérkőzést megné­zek. Csak azt nem tudom, mire alapozza optimizmusát a labdarúgás szakvezetése. Egv évtizede egy helyben topo­gunk. Vonatkozik ez a tariá- ni és a magyar focira is — felezte be elmélkedését a kö­zel ötvenedik évében iáró a versenysúlyához képest alig gyarapodott egykori kedvenc balszélső: Taliga Ferenc. Kukelv Mihály NÓGRÁD — 1984. január 22., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents