Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-22 / 18. szám

Vetélkedő Szécsényről Á széesényi általános isko­lások már hetek óta kutat- gatnak a könyvtárban: minél többet szeretnének megtudni Szécsényről! Egymás kezéből veszik ki a helytörténeti könyveket, nagy a buzgalom, a tudásvágy. Idén ünnepli a városi jo­gú nagyközség mezővárossá nyilvánításának 650. évfor­dulóját. A település nemcsak megyénkben híres egészséges lokálpatriotizmusáról, s a EM6s Jenőn gyakran kerül szóba manapság a víz, a kö­zeli teendőiket sorra véve ezt említi elsőként Lénárt János tanácselnök is. — Gondjainkat a vezetékes ivóvíz szüntetheti meg. Az el­múlt év végén megalakult a vízműtársulat, a kivitelezés pedig az idén kezdődik. A falu alsó részén és a tó mel­letti üdülőterületen az év kö­zepén várhatóan sor kerül a befejezésre is. Közös erőből Azokon a településeken, amelyeken hasonló ' feladatra vállalkoztak, már tudják: a jó minőségű és egészséges, vezetékes ivóvíz előteremtése nem olcsó mulatság. Diósje- jenőn egy-egy családnak 18 ezer forintba, az üdülőterüle­ten pedig 23 ezer forintba kerül a vezetékes ivóvíz, a tanács fejlesztési alapjából pedig 18 millió 400 ezer fo­rintot szánnak erre a célra. — Ügy hírlik, a strand és a kemping vízellátása sem zö kken ómen tes. — Végleges megoldást e téren is csak a vízhálózat hozhat. Azzal együtt, hogy a VII. ötéves tervben el kell készíteni egy vízforgató be­rendezést. Ä tavi fürdőzés megoldására pedig egy oxi­géndúsító berendezés kell, en­nek a beszerzését a helyi horgászegyesületettel közösen vállaljuk. Szükségtantermek Az iskola bővítése csaknem annyi embert érint, mint a nyomasztó vízgondok meg­szüntetése. A következő terv­időszakban kerülhet erre is sor, az előkészítés azonban már megkezdődött. — Minimum négy újabb tanteremre lesz szükség — mondja a tanács elnöke. — Ezzel együtt elkerülhetetlen a konyha felújítása, valamint a fűtés rekonstrukciója is. Je­lenleg négy helyen, szükség- tantermekben — művelődési házban, ifjúsági klubban, párthelyiségben — folyik a tanítás; a konyha kaoacitása pedig lényegesen meghaladja a szükségeset. A végleges megoldásig) a kényszerhelyzetben, úgv se­gítenek magukon Diósje­település vezetői, művelődési szakemberei most vitorlába fogják a szeleket: az évfor­duló kapcsán hadd pezsegjen még jobban a helytörténeti mozgalom! Az ünnepi év programsoro­zatában gondoskodtak az álta­lános iskolásokról is. Ezért búvárkodnak olyan nagy oda­adással a széesényi gyerekek. A nagyközségi könyvtár há­romfordulós helytörténeti vetélkedőt hirdetett számuk­nőn, ahogy tudnak. A szük­ségtanterem nem egyedi eset, az épületek többcélú hasz­nosítására más példa is akad. A tűzoltószertár klubhelyisé­gében a vízműtársulat irodá­ja kapott helyett, a helyi tűz­oltók továbbképzésére, ren­dezvényeire pedig a község­háza tanácstermében kerül sor. De az utóbbi a színhelye a társadalmi és tömegszerve­zetek rendezvényeinek épp úgy, mint a KRESZ- és a mű­szaki ismeretek oktatásának. Üj módszer Diósjenő faluközpontjának arculata azonban már az idén is változik, itt kerül tető alá a kétszintes, tizenkét lakásos épület. A Rétsági ÉPSZÖV által kivitelezett épületben a magánlakások mellett pe­dagógus- és termelőszövetke­zeti szolgálati lakások is lesznek, a teljes befejezés jövőre várható. Ez az építke­zés azonban egyéb szempont­ból is figyelemre méltó, erről a következőket mondja Lé­nárt János tanácselnök: — Az épülő vízmű kapcsán több szennyvízzel is keli szá­molnunk, s a tisztítás új mód­szerét éppen e tizenkét la­kásos épületnél próbáljuk ki. Az már most valószínűnek látszik, hogy az új módszer lényegesen olcsóbb lesz a zárt rendszerű szennyvíz- gyűjtőktől. A háromezer lakosú Diós­jenő lélekszáma nyáron eléri az ötezret is, a fejlesztési tervek kialakításánál gondol­ni kell a helyi lakosok mel­lett a nagyszámú üdülőre. A kemping környékén kap helyet a sportcentrum, ahol a pályákat már tavaly kije­lölték. Az idén elkészül egy nagy salakpálya és igénybe vehetnek majd a sportolni kívánók két teniszpályát is. Az eddig említettek jobbá­ra Diósjenő látványosabb változásairól szólnak. Nem ennyire szembeötlő, de alap­vető teendőnek tartja a köz­ségi tanács a szolgáltatások körének további bővítését, valamint az alapellátás javí­tását is. Az utóbbinak része egy piac létrehozása, s ez egyaránt szolgálja a helybé­liek, valamint az üdülők ér­dekeit. K, G. ra. Az érdeklődésre jellemző, a résztvevők számáról sokat mond, hogy egy-egy fordulót két részletben kell megren­dezni. Az első fordulóra kedd délután kerül sor a könyvtár­ban, a második február vé­gén következik, s április ne­gyedikére már kiderül, kik ismerik legjobban szülőföld­jüket, lakóhelyüket, a törté­nelmet. A vetélkedő során beszámolnak a gyerekek, mit tudnak a Rákóczi-szabadság- harcról, Szécsény történelmé­ről, a történelem helyi emlé­kedről, a műemlékekről, a te­lepülés jelenéről, intézmé­nyeiről... Vetélkedőről lévén sró, nem hallgathatunk a nyeremények­ről. A széesényi gyerekek „jól járnak.” A tárgyakon túl fontos ismereteket sze­reznek. S, mert nem szeret­hetünk olyat, amit nem is­merünk, megteszik a legfon­tosabb lépést — a széesényi emberekre jellemző — lokál­patriotizmus felé. S innen már nincs messze a tágabfa haza szeretete. — veszprémi — M arkáns arcú,' negyven­éves korára már tel­jesen ősz hajú, ke­mény kiállású ember a törzs- őrmester. Lassan, megfon­toltan beszél, s úgy ejti a hamutartóba a gyufaszálat, nehogy a már benne levő, esetleg lángra kapjon tőle. Elmosolyodhatnék, kákán is csomót kereső módra élvez­hetném e parányinak tűnő fontoskodást, de nem tehetem. Fleischer Lászlónak gyerek­kora óta vérében van már a fegyelemezettség. Erre nevelt apám is, meg­halt már szegény, nyugodjon békében, de erre szoktatott az ő testvére, a nagybátyám is, aki harminc éven át volt a zagyvarónai önkéntes tűz­oltóegység parancsnoka. Min­dig mondogatta, hogy a sza­bályoktól, az emberi normák­tól sohasem szabad eltérni, mert ezeknek végzetes követ­kezményei lehetnek. Erkölcsi­leg, anyagilag is. Hajlottam az öregek tanácsainak betar­tására, s nekik köszönhetem, hogy olyanná formálódtam, amilyen vagyok. Ahogyan visszaemlékezem, sosem készültem hivatásos tűzoltónak. Igaz, úttörő korom­ban, elsőként lettem tagja a csapatban megalakult úttörő- tűzoltó-rajnak, mert akkori­ban, fene tudja miért, gya­koribbak voltak az erdőtü­zek, mint manapság, a falu meg erdőktől körülkerített, s ha lángolt valahol az avar, az aljnövényzet, szaladt olta­ni mindenki. Szükség volt a gyerekkezekre is. De ezek a „heroikus küzdelmek” a lán­gokkal, meg nagybátyám sza­va sem tudott annyira fel­lelkesíteni, hogy ne az acél­gyárba menjek tanulónak. Kitanultam a géplakatosszak­mát és tizenhat évig becsüle­tesen dolgoztam a téemkában, mint inspekciós. Ennyi idő után iszonyúan nehéz egy megszokott vállalatot elhagy­ni, az édesapám is ett töltötte DIÓSJENŐ TERVEI: Ivóvíz, iskolabővítés, alapellátás Bise HOUI IlSa^lLT BUS EG... mindenütt a szocialista munkaverseny-moz- galom megújulását elősegítő új utak és for­mák keresése, pedig a szocialista brigád­vezetők legutóbbi országos kongresszusán el­hangzottak, valamint az SZMT vezetése, az iparági és szakmai bizottságok testületi ülé­seiken is rendszeresen foglalkoztak a szo­cialista munkaverseny-mozgalom új felada­taival, egy-egy gazdálkodó egység előterjesz­tése alapján. Az alapvető kérdés értelmezésében: hogy a munkaversenyt a vállalati tervezéssel szer­ves egységben kell értelmezni és alkalmaz­ni, továbbá az, hogy a szocialista munka­verseny-mozgalom elsősorban munkahelyi mozgalom, — előnyös változások következ­tek be. Biztató jelei fellelhetők azokban a kísérle­tekben, amelyek a tervteljesítést és az anya­gi ösztönzést időben közelítették egymáshoz, illetve az értékelési rendszert korszerűsítet­ték. Ilyen törekvések történtek a Nógrádi Szénbányáknál, a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Jó irányú, de még mindig igen kismértékű elmozdulás tapasztalható a komplexbrigádok számának növelésénél, tar­talmi munkájuk javításánál. Ezt figyelembe véve jogosan állapíthatjuk meg, hogy az utóbbiaknál bekövetkezett előrelépés eléggé változatos. A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár Kakuk József nevét viselő sokszoros arany fokozattal és Vállalat kiváló brigádja cím­mel kitüntetett szocialista kollektíva 1983. elejétől három, olyan szakemberekből álló brigádot tömörít magába, akiknek karban­tartó munkájuk, az egyesülés következtében jelentősen javult. Ugyanitt, a más üzemben már élő mozgalomként szereplő „Munkád mellé add a neved” mozgalmat indították útjára. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben las­san féléves múltra tekint vissza a Szmorád Ferenc vezette komplexbrigád, akik vállal­ták, hogy egy éven belül csaknem 800 ezer forint értékű anyagot takarítanak meg a hulladékok feldolgozásával és a gazdaságo­sabb technológia alkalmazásával. Ígéretüket időarányosan teljesítették. Az előbbihez hasonló konkrét, megfogha­tó, új követelményeket szolgáló vállalások sajnos még nem uralják a mezőnyt. A kol­lektívák ígéretének döntő többsége mennyi­séget és általában jobb minőséget ígér. Az anyag- és energiamegtakarításra utaló vál­lalások általánosak, megfoghatatlanok. Az igazi megújulást az jelentené, ha a bri­gádok felajánlásai, a termékek nemzetközi versenyképességének növelését szolgálnák. Sajnos, erre irányuló kezdeményezésekkel igen ritkán találkozunk. Elvétve fordul elő csak olyan munkáskezdeményezés, amely az új termékek sikeres bevezetésére, illetve annak kifogástalan sorozatgyártására vállal­kozik, amelyek a termékek fajlagos anyag­és energiaigényének csökkentését segítené) illetve a termelékenyebb, hatékonyabb mun­kaszervezés meghonosítására vállalkozna. Már régebben eljött az ideje, a mai hely­zet pedig egyenesen megköveteli, hogy szám­űzzék és utasítsák vissza az illetékesek az olyan felajánlásokat, amelyek alapvetően munkaköri kötelezettséget foglalnak maguk­ba. Ilyenek: fegyelmezetten dolgozunk, jó minőséget adunk, rendezvényen kollektiven részt veszünk stb. Helyettük testreszabottj konkrét, értékelhető, gazdálkodást, gazdasá­gosságot és versenyképességet növelő feladat tokra kell vállalkozni. Ez nem csak tartal­mában jelent többlettennivalót, hanem a meg­újulásnak egyik sokat ígérő megnyilvánulás sa is. Egyúttal érzékelteti az üzemek sajás tosságait, a feladatok differenciálását, s ennek megfelelő értékelését. A szakszervezetek megyei tanácsa legutób-' bi ülésén Farkas József, a Nógrádi Szénbá­nyák szakszervezeti bizottságának titkára fel-J szólalásában utalt arra, hogy a munkaszék retet megtartása a feltételek folyamatos biz-1 tosítását kívánja. Vagyis a bányászok sze-? retnek dolgozni! Ha nem is ezekkel a sza-? vakkal, de a Nógrád megyei Állami Építős ipari Vállalatnál Hanák József, kőműves szos cialista brigádvezető az év eleji munkásgyű-1 lésen elmondta, hogy a munkások munkás kedvét, szorgalmát, akaratát ne akadályoz-1 zák a feltételek hiányosságaival, hanem in-1 kább azt segítsék elő. Ez a tenni akarás, a bizonyítás igénye, ara előremutató felelősségérzet, a munkástra­díciókhoz való ragaszkodás indította útjára! megyénkben is hazánk felszabadulásának 40.' évfordulója tiszteletére beindult szocialista munka verseny-mozgalmat. Elsőként a bányász- és a vasaskollektH vák mondtak igent. Őket követték az álla-? mi építők és néhány mezőgazdasági termelő-? szövetkezet. Mindannyian célul tűzték: m VI. ötéves terv eredményes befejezését. Csupán csak megerősítem azt a már küJ lönböző fórumokon és különböző hangszere-^ lésben elhangzott nyomatékos útmutatást^ mely szerint ez évi eredményes tevékenysé-1 günk vízválasztó lesz atekintetben is, hogy! milyen mértékben fokozzuk tovább a nép-? gazdaság fizetőképességét, s ezzel egyidejű-1 leg milyen alapot teremtünk a reménybeli fellendülés adta előnyök ügyes kihasználd-? sához. Hogy ne szalasszuk el majd a kínálkozó alkalmakat, ezért, ahol még megtalálható i* várakozó álláspont, azt ott meg kell szürv1 tetni. Mielőbb a megvalósítás útjára szűk'? séges tereim a munka verseny hármas egy-? ségének — egyéni, brigád és vállalat kö-i zötti verseny — gyakorlati megvalósítását,1 hogy az egyes versenyformák, egymásra épülve, egyértelműen segítsék a közös cél elérését, a megnövekedett új, magasabb kö­vetelményrendszer teljesítését. —venesz—< ÉtETÜTAK Aki sosem játszik a tűzzel le élete nagy részét kovács­ként, de mégis, saját elha­tározásomból, erre kénysze­rültem. Bár szinte nevetsé­ges egyszerűséggel megma­gyarázhatók a dolgok, de ne kérdezz, mik voltak— Egyéb­ként a feleségem mind a mai napig ott dolgozik a vál­lalatnál, a Dexion-részlegnél. Hát, ennyit a kétféle kötődés­ről. De arzért az az igazság, hogy a nagybátyám szavai mély nyomot hagytak bennem, amikor unos-untalan ismétel­gette, milyen fontos a tüzek megelőzése. Nos, hatvannyolc­ban aztán, kétéves katonás­kodás után leszereltem, köz­ben a nagybátyám nyugdíjba vonult és helyette — mintegy családi-társadalmi örökség­ként, 1970-ben én lettem a községi önkéntes tűzoltók pa­rancsnoka. Mindez tartott hat éven át, bár igaz, most is, hiszen 197ő-ban, amikor „át­léptem” az állami tűzoltókhoz, társadalmi munkában azóta is megkértek, végezzem el ezt a funkciómat is. Mondom, állami tűzoltó lettem Salgótarjánban, elő­ször a városiaknál, mint vo- nulós. Tudja, ezalatt az ál­landóan bevethető, készenlé­tiek értendők. De sok tűzhöz kivonultunk, naponta néha négyszer-ötször is. Aztán fel­vezényeltek Budapestre, a zászlósképző iskolába, ahol aztán kazal-, erdő- meg bozót- tüzek után nagyon kemény munkára riasztottak bennün­ket: Zsanán, bizonyára emlék­szik még rá mindenki, akkor történt a nagy gázkitörés. mert ekkora felelősséggel Já3 ró feladatot nem bíznak akár-) kite. Vállaltam, s azóta ezt csinálom. Huszonnégy órai szolgálat, negyvennyolc sza-, bad. Idegmunka, tévedési le-) hetőség kizárva. De szeretem) nem fáraszt. Pedig a hu-j szonnégy órának minden per-) cében észnél kell lenni, hH szén akármikor, akárhol tör­ténhet valami. És akkor a döntések... Megyebeliek vonul­janak-e, nekünk kell-e, mond-J juk, Hevesben, Pest megyé-) ben, más közeli területen se-' gíteni, hány csapatot riasz- szunk, milyen felszereléssel induljanak útnak. Szóval, nem gyerekjáték. Megtörli homlokát. — Hetvenhatban fejeztem be Zagyvarónán egy kétszintes, központi fűtéses, szép családi ház építését. Van hozzá kis kert is, teleültettem gyümölcs­fákkal, lassan már jó termést hoznak. No, ez az én kikap­csolódásom. Meg a család.' Tizenhét éves a lányom, sze­retünk elücsörögni, elbeszél­getni, olvasni, tévézni. De azért a kertészkedés az iga­zi, idegnyugtató. Mondja! Ma-) ga megkezdte már a fák metszését...? Egyébként, ti­zenhatodik éve vagyok párt­tag, két alkalommal kaptam meg a Tűzbiztonsági Érem ezüst fokozatát és nagyon jó! érzem magam itt, a megbíz­ható, egymást segítő társaim körében. Idén — kicsit elka­landozok az előzőektől — ki- lencvenhatodik évébe lép a parancsnokságom alatt műkö­dő zagyvarónai önkéntes tűz­oltóegylet. Meghívom ennek ünnepségére is, de annak job­ban örülnék, ha a századi­kon találkozhatnánk, úgy mint most. Erőben, egészség­ben, kevés tűzesetet bejegyez­ve a krónikákba... Karácsony György Másfél hétig tartózkodtunk lent, a tűz elleni támadásra készítettük elő az oltáshoz szükséges alapvezetékeket. Félelmetes munka volt. No, meg a látvány... A dobhártyát remegletően bömbölő gázfák­lya... A forróságtól cseppek- re olvadó, hatalmas acélbe­rendezések... És felnőtt-tár­saink, akiknek szinte még az azbesztruhájuk alatt is sütött a meleg. És sikerült...! Ugyan­úgy, miként a budapesti csokoládégyár tüzének meg­fékezése is, ahol a jó néhány kilós súlyú mentőkészülékek- kel a hátunkon vetettünk vé­get a lángok még nagyobb pusztításának. Papírra vetett szavait szin­te egy szuszra mondja el, közbekérdezésre sem igen ad­va lehetőséget. Most is csak szusszan egyet, tekintetét a vele szemben ülőre függeszt­ve, vajon érdekli-e azt mind­ez. Látva a figyelmet, foly­tatja. — Az iskola elvégzését kö­vető hónapokban átkerültem a „megyére”, szerparancsnok­nak. Ez civilnyelvre lefordít­va talán annyit jelent, mint önállóan beavatkozó egység- parancsnok. Tavaly azonban baleset ért, szerencsére köny- nyebb kimenetelű, de a bal lábam azóta sem tökéletes, s ezt követően kérdezték meg, vállalnám-e a megyei pa­rancsnokság ügyeleti szolgá­latát. Törzsőrmesteri rendfo­kozatom ellenére tiszti be­osztás... Vélem, elégedettek le­hettek eddigi munkámmal, | NQGRAD — ,1984. január 22., vasárnap ÍJ K f

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents