Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

* Több száz nő munkahelye a Váci Kötöttáru- Megyénk tejfeldolgozásának bázisa az új tej­gyár gyáregysége üzem A diákotthon középiskolásoknak nyújt korszerű elhelyezést Gazdag termést ad a téesz szőlője Az ÜM. Szerszám- és Készülék gyára megha­tározó erejű PÁSZTÓ ÚJRA VÁROS Ilyen című alkalmi kiadvány feküdt az elmúlt pénteken a pásztói Lovász József Művelődési Központ zsúfolásig megtelt nagytermének székein. Apró jele annak a felismerésnek, hogy a január elsejétől ismét várossá vált Fásztónak újfajta kötelezettsé­gei jelentkezhetnek. A teremben ünnepien emelkedett volt a hangulat, miközben pereg­tek a várossá avatás eseményei. Az új város vezetői, ifjú és korosabb pol­gárai próbálták megfogalmazni a városi ranggal párosuló teendőket, s igyekeztek érve­ket felsorakoztatni annak bizonyítására, hogy a település megérdemelten jutott idáig. Mitől lett város Pásztó? Nem egyszerűen azért, mert az Elnöki Tanács azzá nyilvání­tottá. Nem azért, mert a település története a honfoglalás előtti időszakra nyúlik vissza, bár a szocialista hazafiság helyi szelleme joggal állít emlékkövet elődeinek, akik mun­kája révén Zsigmond király 1047-ben Budá­val egyenrangú jogokkal ruházta fel Pásztói. Jártak erre uralkodók, tartottak itt várme­gyei közgyűléseket, évszázadok alatt a tele­pülés a környék ipari, mezőgazdasági, keres­kedelmi és kulturális központja lett. Pásztó várossá válásának kezdetét a fel­szabadítást követő demokratikus átalakulás jelenetette. Járási székhely tisztét 1950-ben kapta vissza, s el kellett telni újabb évtized­nek, amíg a napi apró munka látványosnak is nevezhető fejlődésbe torkollott. A legna­gyobb gondqt a helyi foglalkoztatás feltételei­nek megteremtése jelentette. Szívesen adott otthont a mai város az Üvegipari Művek Szerszám- és Készülékgyárának, a gyakran nevet változtató ÉLGÉP gyárának, a Fővá­rosi Kézműipari Vállalat, a Váci Kötöttáru- gyár egységeinek, a Rákóczi Nyomdának. Megizmosodott a mezőgazdaság is a jól me­nő termelőszövetkezettel és állami gazdaság­gal. Egyszóval létrejött a település lokális gazdasági háttere, amely nemcsak egyszerűen munkaalkalmat hozott a pásztóiaknak, hanem pezsdítette a szolgáltatás, kereskedelem, egész­ségügy, művelődés területén jelentkező igé­nyek kielégítését, újabb mecénásai jelentkez­tek a településfejlesztésnek, s az ipari üze­mek révén bontakozott ki a munkássá válás folyamata, csiszolódott a közgondolkodás. Mindez lemérhető Pásztónak az V. és a VI. ötéves terv eddigi időszaka alatt végbement gyarapodásán. Üj utcák, víz- és szennyvíz-vezetékek épül­tek, kedvezően alakult a kereskedelmi ellá­tás. A kórház, a rendelőintézet, a gyógyszer- tár és az integrált orvosi ügyelet magas szín­vonalú munkájával járul hozzá a gyógyítás­hoz, a megelőzéshez. Sokat javultak az alap­fokú oktatás feltételei. A közelmúltban ti­zenkét tantermes iskolát vehettek birtokuk­ba a diákok, fiatal szakembereket képez a postaforgalmi szakközépiskola, 204 személyes diákotthon készült el 1982-ben. Az óvodai férőhelyek 170-nel gyarapodtak, s minden jogos óvodai igényt kielégítenek a városban. S, hogy biztos megélhetést, perspektívát je­lent Pásztó az egyén számára is, bizonyítja: az elmúlt évtizedben csaknem ezer lakásba költözhettek be. Az eredmények az erők összefogásával szü­lettek. A vállalatok például húszmillió fo­A strand a megye fürdőhelye rinttal járultak hozzá a gázgerincevezetéls építéséhez, s az egészséges lokálpatriotizmus megnyilvánulásának számtalan adalékával találkozni a városban. A helyben élők, intéz­mények, üzemek, szocialista brigádok, kisebb- nagyobb kollektívák kezük munkájával for­máltak játszótereket, indultak segíteni a gyer­mekintézményekbe, ha munka adódott, részt vettek a sportlétesítmények kialakításában, a közterületek csinosításában. Ehhez persze az kellett, hogy a tanács és a lakosság kapcsolata harmonikus legyen, a város polgárai által felvetett gondok, javasla­tok nyitott fülekre találjanak, a tanácsi tes­tületek értelmes célokat jelöltek meg a vá­lasztók közreműködésével. S mert így volt, érthető, ha a település lélekszáma — a két községgel történt egyesülés után meghaladja a tizenkétezer főt. Nem állítja senki, hogy Pásztó, a város az élet valamennyi területén a megszokott érte­lembe vett városi ellátást nyújt máris. De magában hordozza mindennek lehetőségét, s joggal támaszthat ilyen igényeket magával szemben. Kiderült a városi pártbizottság ala­kuló ülésén, a városi tanács munkájának ün­nepi óráiban is, hogy jól látják Pásztón, mi mindent kell megvalósítaniuk ennek érdeké­ben. Hiszen a nagyközségből eljáró napi in­gázók száma eléri a aktív keresők huszon­két százalékát, hiányzik a jó minőségű ivó­víz, a városban sokan várnak lakásra, meg­különböztetett feladatot jelent az időskorú- akkal való foglalkozás, a most kezdődő kór­házi rekonstrukció, a felnövekvő nemzedék felkészítése. S ott a település rendezési terve, amely megjelöli a korszerű városközpont ki­alakításának tennivalóit is. S, ha gyarapodnak az új lakótelepek, elvár­ják az odaköltözők a közműveket, kereske­delmi egységeket, a távolságokat rövidítő helyi tömegközlekedést, a szolgáltatás fejlesz­tését. Ügy is fogalmazható: Pásztó várossá válásával nagy gondokat vett nyakába. Hoz­zá kell tenni, nem alap nélkül. A városépí­tés, az intézmnyek munkájának tartalma­sabbá tétele valós remény. Táplálkozik az elmúlt esztendők sikereiből, a lakosság tettek­kel párosuló közérzetéből. Azt is tudják Pásztón, hogy a vonzáskör­zet nem szigetelhető el a településtől. Mint eddig, továbbra is megközelítőleg negyven­ezer ember hangulatát befolyásolják az ellá­tás színvonalával, a városi hatáskörbe tarto­zó ügyek intézésével. Aztán nem feledkez­hetnek meg idegenforgalommal kapcsolatos feladataikról sem, mert Pásztói nem vélet­lenül becézik a Mátra nyugati kapujának. „A társadalmi összefogás jelentse azt. hopp minden választópolgárunk tevékenységét va­gyon fontosnak tartjuk és számítunk mun­kájára. Meggyőződésünk, hogy a városi rang birtokában tovább formálódik lakosságunk gondolkodásmódja és így részese kíván len­ni várospolitikánk alakításának”... — mon­dotta Kovács Ferenc, a városi tanács elnöke az ünnepi eseményen. Elkezdődtek a hétköznapok. Pásztón min­den bizonnyal gyorsan megtanulnak „váro­siul” gondolkodni, cselekedni. M. Szabó Gyula Kulcsár József felvételei A könyvtár a kultúra szolgálatában / t wf A templom gótikus műemlék Az általános iskolások új intézménye TJj otthonok Hasznoson

Next

/
Thumbnails
Contents