Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-19 / 15. szám
Ä R Ö R J Á R Ä T (2.) A gyáriéi az üzletekig Árőrjáratunk első részében a termelői árak alakulásáról, az úi rendeletek és szabályozók hatásairól, ellentmondásairól írtunk. Most mindany- nyiunkat közelről érintő fogyasztói árakról lesz szó. Támogatás és elvonás .Jelenleg a fogyasztási cikkek mintegy 57 százalékának szabadon . változik az ára, 43 százalékuknál központilag szabják meg, hogy mekkora összeg kerüljön az árcédulákra. Elvileg a termelői árak ismereté,ben már könnyedén kiszámolhatnánk, mennyi is lesz végül kiírva az üzletekben. A gyártól a kereskedelem úgynevezett termelői áron vásárolja meg az árut, ehhez hozzáadja saját költségeit — a csomagolás, a raktározás, a szállítás árát — valamint törvényes hasznát, egyszóval a nagykereskedelmi árréssel növeli az árat. A kiskereskedelem a következő lépcső, ezek a vállalatok is elszámolják a maguk költségeit és a hasznot a kiskereskedelmi árrésben, esetleg még forgalmi adót is fizetnek. Mindezeket összeadva végül is kijön a fogyasztói ár. Ha változik a termelés költsége, változik a fogyasztói ár az előbb leírt összefüggések alapjárt. Csakhogy a hazai árrendszer fittyet hány az ilyen logikának; ahelyett, hogy a fogyasztói ár nézne felülről lefelé a termelőire, ez utóbbi tornázta föl magát a valóságban magasabbra (vagy legalábbis a fogyasztói árral azonos szintre). Tehát valahol hiba csúszott a számításba. Szerepet játszik ebben egy számunkra, fogyasztókra éppen kedvező jelenség is. Az utóbbi évek során egyre szűkülő körben, de változatlanul tovább él a fogyasztói ártámogatások rendszere. Bizonyos alapvető fogyasztási cikkek és szolgáltatások árába besegít a költségvetés' isi az eladóknak velünk együtt fizeti meg a teljes árat. A támogatott termékek közé tartozik a többszörös áremelkedést megért cukor, a hús, vagy éppen a tüzelőolaj. E támogatások miatt is alacsonyabb összeget fizetünk az üzletekben, mint amennyit a termelő valójában fölszámol. A termelői és a fogyasztói árak közé nemcsak a költségek és a haszonkulcsok, hanem az úgynevezett termelési és forgalmi adók is beépültek. Elvben arra szolgálna az elvonás, hogy a kívánatos mederbe tereljék például a fogyasztást. Csakhogy az egészségesnek tartott tea forgalmi adója nagyságrendekkel magasabb a kávé hasonló terhénél, s a zsír fogyasztását is inkább támogatja a költség- vetés — a kisebb forgalmi adó kivetésével —, mint például a vajét. Igaz, az elmúlt évek során sok változást ért meg a termelési és forgalmi adók rendszere, de a jelenlegi formájában zavarja az árak legfontosabb hivatását, a valós _ értékek, költségek és hasznok mérését. Ezeknek az elvárásoknak csak egy kétszintű, tehát a termelői áraknál magasabb fogyasztói ár- szintet magába foglaló árrendszer tehet eleget. Mennyire szabadok a szabad árak? Amint láttuk a fogyasztói árak képzése sem mentes bizonyos ellentmondásoktól. De valljuk be, fogyasztóként mindenkit leginkább az érdekel, mennyit is kell fizetni a piacon, az áruházban. Mióta egyre szélesebb a szabad árak köre, mind többször találkozhatunk egy terméknél több árral, néha annyiféle az ár, ahány az üzlet Talán ezért is szidják olyan sokat ezt a már nem is olyan új rendszert. Igaz a kisvállalkozások megjelenésével még tovább bonyolódott a helyzet, manapság nehezebb megtudni, miért fizetünk egy cipősarkalá- sért negyven, nyolcvan, vagy éppen hatvan forintot Az embernek óhatatlanul az az érzése támad, hogy becsapják. Pedig szigorú jogszabályok őrködnek a szabad árakat alakító verseny és az árképzés tisztasága fölött Először is minden olyan áremelést ahol az elérhető haszon meghaladja a jogszabályban meghatározott szintet, be kell jelenteni az Országos Anyag- és Árhivatalnak. Néhány hónapra, akár egy fél évre is felfüggeszthetik az áremelést. Ha még ezek után is ragaszkodik vállalatunk a magasabb árhoz, bizony nyomós okot kell fölmutatnia a soron következő árellenőrzés során. Nem lehet ugyanis az ár magasabb, mint az ipari átlag, a monopolhelyzetben levő termelő sem használhatja ki, hogy csak tőle vásárolhatunk. Az önköltséget, ha ez a gyártó rossz munkája miatt emelkedik, sem lehet vég nélkül a fogyasztókkal megfizettetni, ahogy a hiánycikkek árának drágítását sem nézik jó szemmel az ellenőrök. A jogtalan áremelésből származó úgynevezett tisztességtelen hasznot természetesen elvonják a gyártól, de emellé még bírságról szóló csekket is mellékel az árhivatal. A piaci viszonyokat közvetítő, a külpiaci alkalmazkodást elősegítő árképzési formák csak lassan szorítják ki a régi maradványait, s ez a folyamat nem mentes szükségszerű visszalépésektől, bizonyos ellentmondásoktól a normativitást és a vállalati önállóságot sértő intézkedésektől. Űj árrendszer szükségességéről, az eddigieket jelentősen módosító formák bevezetéséről már régóta vitatkoznak a szakértők. Várható, hogy 1985 az árreform bevezetésének éve lesz. Megújulásra várva Az viszont már most is bizonyos, hogy a világpiaci árakat közvetítő formát semmiféle más nem válthatja fel. A magyar ipar és a mezőgazdaság csak akkor értékelheti reálisan saját termelését, ha napról napra találkozik a nemzetközi mércével. Ennek egyik legközvetlenebb eszköze az ár. Lakatos Mária Különféle öntőminták készítésével és belső karbantartási munkákkal foglalkozik a Sál. gótarjáni Kohászati Üzemek asztalosműhelye. Itt készülnek a gyárban levő termelő, berendezések pótalkatrészeinek öntéséhez szükséges formák, de olyan külsőmegrende. Iők számára is dolgoznak mint az ötvözetgyár, a síküveggyár, a Lenin Kohászati Művek, vagy a paksi atomerőmű. A mintew húsz tagból álló asztalosüzem tavaly húsz új famintát gyártott és négyszázat pedig felújított. Felvételünkön: présgéphez szükséges alkatrész öntőformáját ellenőrzi Babják János mintakészítő. , Barna Alfréd felv. Dollár helyett — Pásztón Sínen az üveggyártás ipari háttere A közelmúltban történt várossá alakulás emlékeként vörös és nemzetiszínű zászlók erdejét lobogtatja a szél még a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár homlokzatán, de bent, az üzemekben nyoma sincs az ünnepi hangulatnak. Megszokott, hétköznapi munka folyik, serényen, szervezetten, s ez szükséges is ahhoz, hogy hasonlóan sikeres esztendőt zárjanak, mint amilyen az 1983-as volt. A 380 embert foglalkoztató gyár az üvegipar ipari háttere, mintegy kiszolgálója a művekhez tartozó többi termelőegységnek, Orosházától AZ EMBER VÉDELMÉBEN Egészségvédelem a mezőgazdaságban Munfcaegészségügy: .. feladata a foiglaiükozásd ártalmak tanuilmányozása és megelőzése. Foglalkozási áirtaiom mindaz, ami a munkafolyamatok, a munkakörülmények során, azok következtében káros hatással lehet a dolgozók egészségi állapotára és munkateljesítményére. A foglalkozási ártalom nem szükség- szerű velejárója a munkának, megfelelő orvosi, műszaki, technológiai intézkedésekkel, munkaszervezési és munkavédelmi módszerekkel ma már kiküszöbölhető, vagy erősen csökkenthető”. (Egészségügyi ABC) Újabb ártalmak A munkaegészségügy fogalma egészen új keletű a mező- gazdaságban. Nagyapáink még hajnaltól napestig izzadták a földeken, esetenként erejükön felüld fizikai munkára kényszerültek. Egészségükkel senki nem törődött, néha még saját maguk sem. A család megélhetéséhez szükséges kenyeret mindenáron elő kellett teremteniük, s hogy ezt elérjék, nem kímélhették magukat. Alig negyedszázada csak, hogy az izzadságszagot felváltotta az overáll olajszaga, s ezzel együtt könnyebb lett a mezőgazdasági munka is. Üj gépek, korszerű berendezések kerültek a nagyüzemekbe, ezek működtetéséhez, kiszolgálásához kevésbé kell megteszi leni az izmokat, sokkal inkább aiz a-gy dolgozik. A mezőgazdasági termelés fejlődésével javultak a dolgozók munkakörülményei. Ebből következne, hogy kisebb ártalomnak vannak kitéve a nagyüzemi dolgozóik. Sajnos, nem így van. A technikai, technológiai vívmányokkal, együtt újabb baleseti források, egészségre ártalmas körülmények alakultak ki a mezőgazdaságban is. Elegendő, ha csak a forgó gépalkatrészek veszélyeire, a növényvédő szerek okozta mérgezésekre gondoiiunik., A munka- egészségügyi vizsgálatok jelentősége tehát jottányit sem csökken a következő évtizedekben sem. Sőt, éppen e módszerek kiterjesztésén fáradoznak a gazdaságok. Orvosi rendelőket építenek, főállású üzemorvosokat, ápolónőket alkalmaznak, hogy védjék a szövetkezeti tagság és az állami gazdasági dolgozók egészségét. Lassan változó szokások Az elmúlt két évtizedben soha nem látott mértékben fejlődött a mezőigazdaság, ezzel együtt kedvezően változtak a munkakörülmények. Ahogy erősödtek a gazdaságok, úgy lett egyre több pénzük arra, hogy ne csak a termelés fejlesztésével törődjenek. Kezdetben — a szövetkezeti mozgalom szervezésekor — csak az volt a fontos, hogy hány jászoilikarika helyezhető el az istállókban. Az emberekkel kevésbé törődtek. Elmaradott volt a technológia, az állatgondozók hasukhoz feszített kosárban hordták a takarmányt, nem épültek szociális helyiségek. Napjainkban a fejlettebb technológiáinak része a szociális ellátás. Öltözők, fürdők nélkül elképzelhetetlen egy- egy új épület átadása. Gazdasági vezetők éppen -arra panaszkodnak, hogy túlságosain szigorúak a KÖJÁL előírásai. A kelleténél nagyobb szociális épületeket kell emelniük, s ezek az esztendő nagy részében kiihasználatlainul állnak. Dolguk végeztével igyekszenek haza az emberek, s a fürdőkön megállás nélkül átsétáltalak. Otthon várja őket a háztáji gazdaság, újra csak az állatok körül foglalatoskodnak, szükségtelennek tartják a tisztálkodást a telepeken. Meg aztán az évszázados szokásokon sem lehet máról holnapra változtatni. Egy élelmiszer-feldolgozó üzemben a munkának nélkülözhetetlen velejárója a tisztáséig, s a környezet már eleve újfajta rendet, szemléletet teremt. Javítja az öltözők, fürdők kihasználását az ipari melléküzemekben az is, hogy többségükben fiatalok, szakmunkások dolgoznak, akik már másfajta életmódhoz szoktak, mint elődeik. A kedvező szociális és munkaegészségügyi változások gyors kibontakozását azonban ezekben az üzemekben is fékezik a mezőgazdaságra jellemző sajátosságok. A meilléküzemeikben kevésbé korszerű eszközökkel termelnek. mint az iparban. S ez rövid idő alatt nem is változik meg, hiszen a kiegészítő tevékenységnek éppen az az egyik előnye, hogy a másutt már nem használható eszközökkel termelnek új értéket. Kevesebb tragédia Jó néhány ellentmondás tehát ma is kíséri a mezőgazdaságban a munkaegészségügyi, munkavédelmi ellátást. MindemelHett eliwitátAatetlan eredménye a szocialista mező- gazdaságnak, hogy a termelőszövetkezetekben, állami gazdaságokban kialakult a munkavédelmi szervezet, intézményesen vigyáznak a dolgozók egészségére. Nem sajnálják a pénzt a gépek, berendezéseik biztonságának javítására, a balesetveszélyes munkakörök gépesítésére, az anyagmozgatás korszerűsítésére. A legutóbbi tizenhárom esztendőben több minit 33 milliárd forintot fordítottak a gazdaságok munkavédelmi célokra. A fokozottabb törődés, a nagyobb anyagi juttatás hatáséira kevesebb családban okoz bánatot az üzemi baleset. Az állami gazdaságokban 44 százalékkal, a termelőszövetkezeteikben 40, az erdőgazdaságokban 36 százalékkal kevesebb baleset történik napjainkban, mint 1970-ben volt. A tragikus szerencsétlenségek száma is csaknem felére csökkent egy évtized alatt. 1970-ben még 228 emberéletet követeltek a mezőgazdasági üzemi balesetek, 1980-ban százhúszat. Balesetből, kiváltképpen a megváltoztathatatlan tragédiából persze az egy is sóik. Éppen ezért — amint azt az országgyűlés szociális, egészségügyi és mezőgazdaságii bizottsága együttes ülésén is megállapították — a nehezebb gazdasági körülmények között is szükség' van a munkakörülmények javítására, a munka biztonságát szolgáló intézkedésekre, beruházásokra. a munkahelyi fegyelem szilárdítására, az egészségügyi ellátás fejlesztésére, a munkakultúra formálására. Farkas József Salgótarjánig. A múlt évben 125 millió forint értékű munkát végeztek, amit az idén 13 millióval kívánnak megtetézni. Eredményeikről, gondjaikról —, mert azok is vannak — beszélgettünk Bozsár Károly főkönyvelővel. — Sok nagy munkán dolgoztunk 1983-ban — mondja. — A főbbek közül említést érdemel az ajkai üveggyárnak- készített hűtőszalag és a 36 finomcsiszoló gép, az orosházi I. számú huta osztályzótéri berendezéseinek felújítása, a miskolciaknak szállított présárugyártó sor és gyors- hengerlő gép, a sajószentpéte- ri hűtőszalag-felújítás és a salgótarjáni öblösüveggyárnak legyártott, hőhasznosító fém- rekuperátorok. Ám ezek éves tevékenységünknek csak a kisebbik hányadát tették ki. A pásztói gyárban az üvegipar igényeinek függvényében több százféle alkatrészt is gyártanak. Ez az igény mindinkább nő. Ezt jelzi, hogy a múlt évben, 1982-höz képest két és félszeresére emelkedett a megrendelés. Különösen fontosnak tartják, hogy sikerült olyan alkatrészek gyártását is meghonosítaniuk, amelyeket eleddig tő- késiniportból tudtak csak biztosítani. Ily módon 1983- ban több mint 181 ezer dollárnyi kiadástól mentesítették az Üvegipari Műveket — és a népgazdaságot. A tavaly csaknem hetven- millio forintos költséggel üzembe helyezett formaöntvénygyártó üzem az egyetlen „fekete pont”. Annak ellenére, hogy a tervezett 850 tonna helyett 937-et öntöttek. — A kezdeti nehézségek, a „felfutással” kapcsolatos bonyodalmak következtében ez a részleg még nem tudott megfelelni a követelményeknek. Pedig a gyárak öntvényigénye évről évre emelkedik. Éppen ezért az idei célkitűzéseink legsarkalatosabb pontjának tartjuk ezeknek az áruknak 40—50 százalékkal nagyobb mennyiségű gyártását. Persze, a minőség javításával egyidejűleg. E tervünk megvalósítása érdekében már a múlt esztendőben a hatszázalékos átlagbéremelés mellett a formagyártás és az importalkatrész-kiváltás növelésére, az ezen a területen dolgozók között, differenciáltan, csaknem 400 ezer forint összegű mozgóbért osztottunk szét — mondja a főkönyvelő. Érzékenyen érinti a pásztóiakat — immáron hosszú évek óta — a szakmunkáshiány. Már tartósan huszonnyolc-harminc gépiforgácsoló- val és lakatossal kevesebben dolgoznak a kelleténél, s bár más vasasüzemnek a városban elszívó hatása nincs, e kérdésben képtelenek előbbre lépni. Sem a „toborzás”, sem a képzés nem segít, hiszen amennyivel nő a létszám, nyugdíjba menés, elköltözés, s egyéb okok miatt, annyival csökken is. Ügy tűnik, nincs nagy vonzereje a készülékgyárnak, annak ellenére sem, hogy a keresetek átlagon felülinek mondhatók. Ebben az évben is ötszázalékos béremelést hajtanak végre. Pásztón rugalmasan alkalmazkodnak a művek gyárainak igényeihez, s nem kevés sikerük van abban, hogy a „mammutvállalat”, az egyre nehezebbé váló külpiaci helyzet ellenére, eredményesen zárta az 1983-as évet... Karácsony György Egy okos termosztát Egy wolverhamptoni meg egy nottinghamshire-j ango.1 iskola úgy takarékoskodik a tüzelővel, hogy egy újfajta termosztatot hívott segítségül, amely ki-be kapcsolja a fűtőhűtő berendezést, ha hallja, hogy egy terembe bemennek vagy kiürül. A wolverhamptoni Allen-Martin Electronics Ltd. készítette „fülelő” termosztátban van egy beépített mikrofon, amely érzékeli a teremzajt és hangra érzékeny kapcsoló módjára működik. Amikor a termosztát embereket érzékel a teremben, bekapcsolja a klímaberendezést vagy a meleg levegővel fűtő rendszert egy előre beállított hőmérséklet eléréséig. Kikapcsol, ha a terem kiürül. Az egyik iskola, amelyben kipróbálták a készüléket, hat hónap alatt a fűtési költségeinek 30 százalékát takarította meg. Egy másik iskolában egy háromhetes próba 50 százalékos csökkenést eredményezett a keringető ventillátor futamidejében. Eddig mintegy 4000 ilyen ter- mosztátot adtak ei Angliában, főleg közületi épületekben való felhasználás céljára. MÚGRAD — 1984. január -19., csütörtök
