Nógrád, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
/RŐRJÁRAT (1.) Termelői áraink kéiarcúsága Hálátlan dolog manapság az árakról írni. Miközben az üzletekben, áruházakban — kis túlzással élve — Rétről hétre vál .óznak az árcédulák, a legtöbb *n azt hiszik, ; az árak csak emelkednek. Ám nem ilyen egysíkú a hazai árrendszer működése; a bonyolult folyamatok eredményeként alakul ki az árcédulákon olvasható hol magasabb, hol alacsonyabb összeg. S amit mi látunk az csak a piramis csúcsa, a fogyasztói ár,' az alap a termelői árképzés. amely megváltozott formájában már negyedik esztendeje szabja meg a vállalatok életét. Az új árképzésről a mai napig vitatkoznak a szakemberek, s legalább oly népes a hívek, mint az ellenzők tábora. A kompetitiv szabályozás A közkeletű néven kompetitiv árképzésként emlegetett új szabályozást 1980-ban vezették be. Lényege, az idegenül hangzó név ellenére egyszerű: a hazai termelők is érezzék a világpiac ítéletét, vagyis ne számolhassanak magasabb nyereséget az itthoni áraikban sem, mint amit külföldön elértek. Természetesen az importtermékek és -anyagok ára sem lehet alacsonyabb a világpiacinál, a fogyasztók és a vállalatok egyaránt ezen az áron vásárolják a külföldi cikkeket. A vállalatokat új helyzet elé állította a módosított árképzés, most már a gazdaságos termelés és export lett elsősorban az érdekük. Az új árképzés hatáskörébe csak azok kerültek, amelyek legalább termelésük 7 százalékát exportálták; még így is vezető szerephez jutott a világpiaci tendenciákat követő és közvetítő árrendszer. Az árak növelésének még egy korláföt" szabtak az illetékesek, egy termék ára nem lehet magasabb, mint ha ugyanazt importból szereznék be. Mindez — legalábbis első látszatra — igen kedvező a belföldi fogyasztó számára, hiszen ha külföldön alacsonyabb például az automata mosógép ára, mint nálunk, akkor ugye itthon is árcsökkentésnek kell bekövetkeznie... Valóban így történt: le kellett szállítani ennek az oly sok ideig hiánycikknek számító terméknek az árát. Csakhogy nem csupán a mosógépről volt szó. Az új szabályozás bevezetése után derült ki, hogy nyugaton drasztikusan esett a kohászati és az alumíniumipari termékek ára, olyannyira, hogy válságágazatnak minősítették ezt a két iparágat. Mindez a mi kohászatunkat és alumínium- iparunkat is igen súlyosan érintette. Nem volt elég, hogy — a korábbihoz mérten — csak keveset tudnak gazdaságosan exportálni, tetézte a gondjaikat, hogy itthon is tetemes mértékben le kellett volna szállítaniok az árakat. Nyilván, hogy e két iparág jövője, az ott dolgozó több tízezer ember létbiztonsága azt igényelte, hogy a kohászat és az alumíniumipar kapjon felmentést a belföldi árcsökkentés kötelezettsége alól. Exportoffenzíva Később más iparágakban, mindenekelőtt az ipari export mennyiségét, értékét meghatározó feldolgozóiparban is hasonló fejleményekre kerül sor. Ennek azonban már nem az volt az oka, hogy a feldolgozóipar is válságágazatnak minősült, hanem valami más. Ezeket az okokat elemezve írta Veress Péter külkereskedelmi miniszter: „1981— 1982-ben külső politikai és gazdasági körülmények súlyosbították amúgy is nehéz helyzetünket. S bár Magyar- ország politikai szilárdsága, gazdasági teljesítőképessége iránt mértékadó körökben valódi kétely nem merült fel, mégis nehézzé vált fizetőképességünk megtartása. Ez követelte meg. az úgynevezett exportoffenzíva prioritását, vagyis azt, hogy minden korábbinál jobban előtérbe állítsuk a kivitelt, megfeszített erővel törekedjünk fokozására... Ezért a szabályozást úgy módosítottuk, hogy ha a vállatok csak viszonylag alacsonyabb jövedelmezőségű, vagy kedvezőtlenebb árfekvésű termékekből 'tudják exportjukat bővíteni, ez ne sértse érdekeiket, ne romoljon belföldi értékesítésük jövedelmezősége. A gyakorlatban ez az elv úgy valósul meg, hogy ha a vállalat elér exportjában egy bizonyos előírt növekedési ütemet, belföldi árait még akkor sem kell leszállítania, ha az export jövedelmezősége vagy árszínvonala csökken”. Átmeneti intézkedések A fentiek érthetővé teszik, mi az oka annak, hogy nálunk ma csak korlátozott mértékben érvényesülhet az 1980- ban bevezetett kompetitiv ár- szabályozás. Ma, a világgazdasági, világpiaci realitások ilyen átmeneti intézkedéseket követeltek tőlünk. Miközben a kompetitiv árképzés ellentmondásos hatását mérlegeltük, kissé elterelődött a figyelem a hagyományos, az önköltség alapján, a megengedett haszonkulcsok szerint kalkuláló vállalatokról. Az önköltség szerint kalkuláló vállalatok az emelkedő költségeket viszonylag könnyedén átháríthatják a vevőkre. Ennek a tendenciának a megfékezésére tett kísérletet a kormányzat, amikor az építőiparban bevezette a verseny- tárgyalások rendszerét, vagyis azt, hogy a partnerek nyújtsanak többet a megrendelésekért: vállalják el olcsóbban a munkát, kötelezzék el magukat a jobb minőségre stb. Már a kezdeti tapasztalatok arra mutatnak, hogy nem ártana ezt a rendszert, vagyis a versenyeztetést általánossá tenni. Csak a főbb vonásait írtuk le a jelenlegi termelői árrendszernek. Valószínű, már eny- nyiből is kiderült, hogy átmeneti állapotát éli: a régiből a külpiac kemény ítéletét közvetítő új felé tart. S bár elég sokan bírálják a szokatlant, különösen azt követően, hogy átmenetileg a kompetitiv árszabályozás részleges halasztására kényszerültünk, nem lehet kétséges, hogy ha túljutunk a mai nehéz időszakon, mégiscsak a külpiaci értékekhez igazodó honi árképzésnek lesz jövőjeLakatos Mária Következik: 2. A gyártól az üzletekig. Fűtés A fűtés a sajtóban, a rádióban és a televízióban egyaránt gyakori téma. A kérdés — szezonális aktualitásán kívül — nyilván a közismert energiagondok miatt került most a szokásosnál is jobban előtérbe. Bár ez a probléma főleg gazdasági jellegű, megnyugtató megoldása aligha képzelhető el az egészségi szempontok mérlegelése nél- kü’. A lakások és a munkahelyek fűtésekor mindig olyan „mikroklíma” megteremtésére törekszünk, ami az embernek jó közérzetet, úgynevezett „komfortérzést” biztosít. Ehhez szükség van megfelelő hőmérsékletre, többé-kevésbé egyenletes hőeloszlásra, kellő nedvességtartalomra, az égéstermékek maradéktalan elvezetésére és a levegő rendszeres cserélődésére, a szellőztetésre. Hogy egy helyiséget milyen hőmérsékletre célszerű „felfűteni”, az elsősorban rendeltetésétől függ. A szokványosán öltözött, nyugodtan ülő ember például általában 20—22 Celsius-fok között érzi jól magát, ez jelenti számára a ..komfortzónát”. A lakószobák, irodák, hivatali helyiségek hőmérsékletét tehát ennek megfelelően kell beállítani. Ahol a dolgozók megerőltető munkát végeznek, ilyen hőmérsékleten már erősen kimelegszenek, megizzadnak. Az izommozgás ugyanis — intenzitástól függő mértékben — fokozza az anyagcserét, növeli a szervezet hőtermelését. Műhelyekben, szerelőcsarnokokban és hasonló munkahelyeken ezért 12—18 Celsius- fok közötti hőmérséklet látszik ideálisnak. A fürdőszobákban és zuhanyozókban körülbelül 24 Celsius-foknak kell lenni ahhoz, hogy az ott tartózkodók ne fázzanak. A hideg környezet szereoe a különböző hűléses betegségek kialakulásában általánosan ismert. A túlfűtés káros egészségi hatásaival azonban már sokkal kevesebben vannak tisztában. Annyit mindannyian észreveszünk, hogy nagy melegben könnyen elbágyadunk, elálmosodunk, csökken a figyelmünk. Ez hátrányosan befolyásolja az ember tevékenvségét, sőt, bizonyos munkakörökben veszélyes is lehet. Amikor pedig kimelegedve, megizzadva kilépünk a szabadba vagy hűvösebb, huzatosabb helyen — folyosón, léocsőbázon — megyünk keresztül, akkor nem tudunk azonnal alkalmazkodni, és így könnyen megfázunk. A fentiek alapján érthető az is, miért fontos az egyenletes hőeloszlás. A lakószoba fűtése például akkor igazán jó. ha egyes pontjai között a hőkülönhség nem több mint 2—4 Cesius-fok. a hőmérséklet napi ingadozása nea;^ nem haladja meg a 9—fi Cel- sius-fokot. Az említe+t követelményeknek az etázs-, a központi és a távfűtés felel meg legjobban. A gázkonvektorok is jói szabályozhatók, helyes üzemeltetéssel ezek is eléggé egyenletes hőeloszlást biztosítanak. Cserépkályhával mar jóval nehezebb úgy fűteni, hogy a hőmérséklet — a meteorológiai tényezőktől függetlenül — folyamatosan megfeleljen a „komfortklíma” követelményeinek. A térbeli hőeloszlás is kevésbé egyenletes, azaz a kályha körül mindig jóval melegebb van, mint a szoba távolabbi sarkában. Kedvező viszont, hogy á cserép hosszú időn át képes tárolni a hőt. Jól kezelt cserépkályhával ezért a hőmérséklet nagyobb napi ingadozásai elkerülhetők. A vaskályha igen gyorsan felmelegszik, de gyakorlatilag csak addig ad meleget, amíg a fűtőanyag ég. Állandó tartózkodásra szolgáló helyiségek, lakások fűtésében ezért ma már egyre inkább háttérbe szorul. A jó közérzetet 'biztosító mikroklímához feltétlenül hozzátartozik a levegő kellő nedvességtartalma. Ott, ahol a fűtőtest felületi hőmérséklete 80 Celsius-fok fölé emelkedik, a légtérben állandóan jelenlevő nor pörkölődik, ezért a levegő kiszárad. Ilyenkor a száj- és torokszárazság, a köhögési inger és a szomjúságérzés, elsősorban a'gőzzel üzemelő központi, illetve távfűtés esetén — jelentkezik. Elektromos párásitókészülékI BSZ—IV. típusú, külszíni fejtésíí bányáknál használatos szállítószalag terelőfejét szereli és ellenőrzi Adám Antal és Rajkó Győző lakatosok, az OBV Salgótarjáni Bányagépgyárában. —h— MIT HOZOTT A MÚLT ESZTENDŐ? Épül esz HEG nem téma mär a es kuka ÉRDEKES, HOGY inkább a falu közepén látni több új házat. Az ember azt hinné, hogy az utolsó lakás után építik a következőt, de úgy látszik, belül is voltak még üres telkek. Kíváncsi vagyok, magamtól mennyi változást veszek észre. Egy éve jártam Kazáron úgy, hogy komolyabban is szétnéztem. Az már biztos, hogy a kukák már meghonosodtak, pedig egy jó esztendeje komoly vihar volt körülöttük. Hat-nyolc új házat is megszámoltam, új parkírozóban tehettem le a kocsit a tanácshoz vezető út elején. Enhyi első szemrevételezésre a változás. Ám túl kevés az ítélethez. Ezért segít Kövendi Jánosné, a községi közös tanács megbízott vb- tifkára. Leltárt készítünk 1983-ról, pontosabban arról, mivel és miben gyarapodott Kazár. — Talán a legfontosabb a lakás — mondja Kövendi Jánosné —, tíz szerepelt a tervünkben és a duplája épült fel. — A látszat szerint kevesebbnek tűnik... r — Igen, csak a társközségeket, Mátraszelét és Mizserfát is figyelembe kell venni. — Középületek? — Új nem épült, de elkészült a 20 fős öregek napközi otthona, ez egymillió forintba került. i — Tavalyelőtt volt néhány rázós út a településen, ezekkel sikerült-e valamit csinálni? — Átvitt értelemben is rázós volt — sóhajt a megbízott vb-titkár —., különösen a Rákóczi út ügye, de ezzel együtt 4 utcát, másfél millió forintos költséggel rendbe tettünk. — „Visszafejlődés” nem volt semmiben ? kel vagy egyszerűen kevés víz folyamatos párologtatásával lehet rajta segíteni. Etázs-, központi és távfűtésnél káros égéstermékekkel gyakorlatilag nem kell számolni. A kályhák használatakor viszont nagyon lényeges, hogy megfelelő huzatuk legyen, ami biztosítja az égéstermékek mairadéktklan elvezetését. Ennek érdekében a kéményt évente, a kályhát pedig — a tüzelőanyagtól függően — megadott időközönként tisztítani kell. Ugyanilyen fontos az előírásoknak megfelelő kezelés, a helyes tüzelési technika. Az olajkályhákat és a gázkonvektorokat minden fűtési idény előtt célszerű szakemberrel megvizsgáltatni. A zárt, fűtött helyiségekben előbb-utóbb kedvezőtlenül megváltozik a levegő összetétele. Csökken az oxigén- és emelkedik a széndioxid-tartalom, az emberek bőréből, ruhájából, valamint használati eszközökről különböző szennyezőanyagok kerülnek a légtérbe. A levegő kellő felfrissüléséről az ablakok időnkénti szélesre tárásával gondoskodunk. Télen a külső és a belső hőmérséklet között meglehetősen nagy a különbség, ezért a szükséges légcseréhez ilyenkor néhány perces szellőztetés is elegendő. Nógrád megyei KÖJÄL egészségügyi osztálya — Ha a 75 fős napközis csoport 50 fősre csökkentését annak lehet nevezni, akkor igen. Egyszerűen nem volt igény a községben ekkora létszámra. Nógrádmegyeren viszont volt, nekik adtuk át működési költséggel és a státusokkal együtt. Most kérdezhetné, mi lett azokkal, akik itt dolgoztak? Nos, éppen akkor nyílt meg az öregek otthona, ott kaptak állást, az ő megelégedésükre is. Egyre melegebb lett, pedig egy pillanatnyilag nem használt helyiségben ülünk, ahol minimálisra van állítva a fűtés. Es most veszem észre, hogy az olajkályha eltűnt. Kövendi Jánosné is látja, hogy az új radiátorokra pillantottam. — A CSERE AZ energiatakarékossági programunk egy része — mondja — a megyei pályázaton 198 ezer forintot nyertünk, és ennek segítségével itt a tanácson, a kazári óvodában és a mátraszelei iskolában központi fűtést szereltettünk be. Persze ehhez saját pénz is kellett. — Apropó, Mátraszelei Űj építkezéssel találkozik az arra járó, ami úgy tűnik, hogy nem családi ház lesz. — Igen. ABC-áruház épül ott, a megyei élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat közreműködésével. Ezerkilencszáz- nyolcvanháromban 1,4 millió forint értékű anyagot építettek be, az összes költsége 4.2 millió lesz. Ha minden rendben megy, ez év októberében befejezik a munkát az építők. I — Röpködnek a milliók, s közben azon töröm a fejem, hogy ez egy viszonylag kis költségvetésű tanácsnál, csak saját erő, vagy társadalmi munka is van mögötte? — Hogyne, és nem is kevés. Közel tízmillió ennek értéke a múlt évi összesítés szerint. Különösen nagy értékű a társadalmi munka az utak helyrehozatalánál és a belvíz elvezetésénél. Nagy segítséget kaptunk a helyi tsz-től,a Váci Kötöttárugyár kazári telepétől és a felső- zagyvai víztársulás munkásaitól. Munkájuk értéke a már említett összeg ötven százalékát teszi ki. Két kismamával is találkoztam az utcán, nézelődés közben. Természetes módon adódik a kérdés, vajon hány emberkével gyarapodott Kazár. Oly friss az adat, hogy ez még nem „kapaszkodott” meg Kövendiné memóriáiéban, de egy perc múlva jön is a táblázattal, mely jelzi. 28 apróság latta meg a napvilágot a községben ’83-ban. — Ezek szerint a 25 napközis férőhelyet előbb-utóbb vissza kell kérni? r— A számok ugyan szépek, mert egy kezembe akadt papír szerint 1981-ben 15, most 28 gyerek született, de * a „szemmel látható jelek” és a védőnő adatai szerint, sajnos 1984 végén azt hiszem nem tudok ilyen szép számokat mondani. Hacsak... De az az érzésem nem kell visszakérni a helyeket. — Ugorjunk egyet, a már említett kukaügyre. Több mint egy éve megoldották az intézményes szemétszállítást, de ez akkor nagy port vert fel, mondván: túl sokba kerülnek ezek a konténerek — nem is kukák —, s hogy 10—15 családonként jut egy, nem pedig mindenkinek. — ELÜLT A VIHAR, bár most már az derült ki, hogy kicsik az edények, mert a heti kétszeri szállítás kevés. Annak idején probléma volt a befizetéssel, most már mindenki törleszt rendesen, kivételek azok, akikkel más területen is gond van. Egymillió a teljes bevétel ezen a területen. és az úgynevezett kintlévőség 40 ezer forint. Mondhatnám, hogy csak, sez viszonylag kis összeg is jelzi, hogy ez a fajta szemétszállítás. elfogadottan szerves része a község mindennapi életé-, nek. Szóval — néz a jegyzetfüzetre Kövendi Jánosné —, ennyivel gyarapodtunk. Zengő Árpád NÓGRÁD — 1984. január 18., szerda 5 >. >
