Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

\ „Ott voltam mindig, ahol történt valami" ötvenesztendős. Túl élete délén, ám belül mégis meg­maradt „úttörőnek”. S ez a megállapítás nem afféle köte­lező születésnapi udvarias­ság, hanem tény. Még csak nem is az újságíró vélemé­nye, hanem Steib Pál mun­katársai, ismerősei mondjáK ezt, lelkére kötve a króni­kásnak, hogy ‘ki ne felejtse emberi erényeit, s mozgalmi múltját. 'Fölösleges aggodalom, évék óta személyesen is jól isme­rem, sőt tíz napon át egy nemzetközi táborban közvet­lenül is meggyőződtem „gyer- mekközpontúságáról”. Köny- nyeden, derűsen, olykor egy kis élcelődéssel fűszerezve, hajnaltól éjszakáig tett-vett, hogy az a másfél száz cseme­te, öt országból élménydús másfél hetet töltsön a tábor­ban. * „Nekem mánián» a tábor! Sjöbb, mint ötven tábort meg­jártam, nem volt olyan nyár, hogy kihagyjam. Egészen más az atmoszférája egy tá­bori közösségnek, mint az iskolainak. Itt fölszabadul - tab bak a gyerekek, közvetle­nebb, barátibb a kapcsolat a tanár és » diák között. A ne­velés rpmelc színtere lehet. Persze, ezek a mai táborok már közelebb állnak az össz­komforthoz, mint a nomád formáihoz, igazaiból csak a va ndarláborok őrizték meg a valódi kellékeket: batyu a há­ton, barangolás az erdőkön, hegyeskan át, ebéd főzés, dél­utáni letye-fetye, foci... szó­val, a korosztály igényéhez mértein, játékosan, romantiku­sain. Hogy miént ritkult meg rencsém volt, hogy mindig idősebb, néhány évvel öre­gebb barátaim voltak, akik­től sok-sok tapasztalatot, pél­dát meríthettem. Meg aztán azok történelmi idők voltak! Jószerivel ott voltam mindig, ahol történt valami... Izgal­makkal teli zajlottak példá­ul a DISZ-szervezések. Jó­magam biciklivel jártam a falukat, gyűléseket szervez­tünk, s agitáltunk a Dolgozó Ifjúság Szövetsége mellett. Nem volt ez sétagalopp, oly­kor még a fenyegetések sem hiányoztak... * Az ötvenes évek végétől megszakítás nélkül ott van az úttörőmozgalom megyei és városi irányításában. 1958- tól tagja a megyei úttörőel­nökségnek, később a salgótar­jáni városi úttörőtitkár — mind a mai napig, s az isko­lai pártalapszervezet titkára. 1981-ben megkapta az Ifjú­ságért érdemérmet, előtte , a kiváló úttörővezető, a KISZ- érdemérem kitüntetéseket, hogy csak néhányat említ­sünk. Elégedett lehet hát az elismerésekkel. * ^Azt hiszem, t&refevéseánir ne figyeltek, munkámat elis­merték. Tudom, közhely ilyen­kor azt mondani, hogy az iga- a elismeréseket a gyerekek adjáik. de gondolom, minden hivatástudattal ténykedő pe­dagógusnak azok az apró, mindennapos sikerélmények jelentenek a legtöbbet, ame­lyek aztán egy életen át, nap­lód napra meghatározzák han­gulatát, munkakedvét, s for- málják-alakítják egyénisé­gét. S ez utóbbi különösen fontos a gyermeknevelésben, iskolában és mozgalomban egyaránt. -Mondják... mi is tudjuk: híján vagyunk az egyéniségeknek. Az olyan pe­dagógus személyiségeknek, akikre a diákok példaként néznek, akiktől bizonyos em­beri jótulajdonságokat elles­nek. A hiány egyik oka a ta­nár-diák viszony „elidegenü- lésében”, távolságában kere­sendő. Nem győzőm hangsú­lyozni, szakítani kell időt és energiát, hogy az órán túl is ott legyünk a gyerekek között, kölcsönösen ismerjük meg egymást, barátkozzunk.' Sokkal könnyebb dolgunk lesz a tanteremben is, ha több oldalról tisztában vagyunk a gyerek képességeivel, tudá­sával... Hozzá kell tennem, hogy a nevelés nem lehet eredményes, ha nincs össz­hang az iskola, a család és a mozgalom között, ha az egyik nem tud a másik „lé­péseiről”, ha közömbösek má­sakkal szemben. Viszont az összhang megteremtéséért a pedagógus sokat tehet, kezde­ményezhet, szorosabbra fűz­heti e kapcsolatot. Ehhez per­sze, megunt csak idő és ener­gia kell. Szerencsémre, a családom megértette ezt, se­gítettek, biztattak. Péter fi­am tanárember lett, egy is­kolában dolgozunk, a kiseb­bik fiú, Iván ez évben érett­ségizett, mindketten ízig-vé- rig közösségi emberek — ez számukra a világ legtermé­szetesebb dolga. * ötvenesztendős. Tál élete delén, ám belül mégis meg­maradt „úttörőnek”. Kiváló úttörőnek. T. L. A „KÉK ANGYAL" (10.) Meggyűlölte a gyűlölködést Edith Piaf. a „párizsi ve­réb” és Marlene Dietrich bensőséges barátok voltak. Szabad idejüket gyakran töl­tötték együtt. Marlene el- ámult Piainak attól á képes­ségétől, amellyel élete gyer­tyáját mindkét végén égette, megdöbbent attól, hogy egy­szerre három szeretőt tudott szeretni. Marlene ' a „vidéki rokon” szerepére redukáló­dott. Piaf ezt nem vette ész­re, mindig a saját érzéseivel volt elfoglalva, a hivatásá­val, a sok különös dologban való hitével, — és szerelmé­vel önmaga iránt. „Veréb”- nek nevezték, de Jezabel is ő ’ volt, telhetetlen étvággyal a szerelem és az izgalom iránt. „Kedvelt engem, talán sze­retett is — emlékezik Marle­ne barátnőjére. — Azt hiszem azonban, hogy igazán csak férfiakat tudott szeretni. A barátsághoz is biztosan volt érzéke, de ez rejtve maradt a szívében. Segítettem neki öltözni a színházban és a Versailles „lokálban, ahol New Yorkban fellépett”. Marlene később elhagyta barátnőjét, Edith Piafot, mert a kábítószer ellen nem tudott harcolni. Megértette, hogy barátnőjének szüksége van kábítószerre, de elfogadni nem tudta. Lemondott róla, mint az elveszett gyerekről, sajnálta és örökre megtartot­ta őt a szívébe zárva Marlene 1953-ban a New York-i Madison Square Gar- denben. mint cirkuszigazgató lépett fel. Ez volt a nyitánya a mintegy húszéves színpadi terrierjének. „One woman show”-ja világraszóló dicső­séget hozott számára. Ez a fellépés egy teljesen új karrier kezdete volt, most élő valóságban jelent meg a színpadon, a filmszalag után. Ez kezdettől .fogva tetszett neki. Az első ajánlatot Las Vegasból kapta, Bili Miller­től, aki .hihetetlenül magas gázsit kínált fel: heti 30 000 dollárt. Marlene színpadi kosztüm­jei „műalkotások” voltak, amelyek lehetővé tették, hogy a legszebb, legesztétikusabb, legcsábítóbb formában mu­tatkozzék. Az anyag lehelet­vékony volt, külön az ő szá­mára készítették. Teljesítette is a célját: meztelennek lát­szott, pedig nem volt az. Moz­dulatlanul állt, néha tíz órán keresztül is, mivel a varrás nagy részét úgy végezték, hogy a ruha a testén volt. De a jó kosztümök csak az új terrier kezdetén voltak szerfelett fontosak számára, merít nagyon is jól tudta, hogy énektechnikája még sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért szorgalmasan tanult énekelni. Marlene a legtöbb modern énekessel szemben nem tartozott a „mikrofon- evők” közé. „Egyszerűen csak énekelni kell, és nem szabad kizárólag a mikrofonra ha­gyatkozni” — vallja önélet­rajzában. , Marlene nemsokára már nem játszott éjjeli loká­lokban, hanem nagy színhá­zakban lépett fel Dél-Ameri- kábam, Kanadában, és ter­mészetesen az Egyesült Álla­mokban, Denverben, Boston­ban, Los Angelesben, és vé­gül a Brodway-n is. Óriási sikere volt, mindig telt há­zak előtt játszott. Bostonban Elliot Norton, a rettegett kri­tikus azt írta: Marleneí lát­ni pontosan olyan izgalmas, mint hallani, ahogy énekel, utánozhatatlan! Érett mű­vész, akkor a legjobb, amikor szerelmes dalokat énekel. Előadásmódja inteligens, és ugyanakkor gyengéd. Ügy di­csőíti a szerelmet, ahogyan az ő generációjából senki nem tudja. A „Brigitte” című nyugat­német lap riportot készített Marlene Dietrich-el 1965-ben, dicsősége . csúcsán az edin­burghi fesztiválon. A ripor­ter megállapította, hogy Mar­lene nagyon jól ki tudta fe­jezni magát, értett az árnya­latokhoz. Állandóan harcolt a róla kialakult „csillogó ru­hájú” kép ellen. Ügy nyilat­kozott, hogy foglalkozása kö­telezettség, és soha nem kül­detés volt száméira. „Égy bol­dog asszony? Nem lehet az ember boldog — mondta — azzal a tudattal, hogy a vilá^ gon mennyi a szenvedés és a szerencsétlenség”. Az élet- bölcsességeket tucatjával gyár­totta —i másoknak. Saját ma­gára ezeket soha nem tudta alkalmazni. Európai fellépései közül kü­lönösen kettő volt örökre eni- 1 ékezetes Marlene szám ara. Lengyelországban, nem sok­kal a háború után, amikor még csak romokat lehetett látni mindenfelé. De az em­berek forfó ünneplésben ré­szesítették, letérdeltek öltö-’ zőjében, és a kezét, arcát csó­kolták. Tudták — mondták neki —, hogy a hitleri idők­ben velük volt, reménységet adott nekik. Elment arra a térre, amelyen a gettólázadás emlékére emelt emlékmű áll. „Azóta, amióta a borzalmas gonosztettek arra ösztönöz­tek, hogy hátat fordítsak Né-í metországnak, mindig bűnös­nek érzem magam a német nép miatt. Most még inkább, minit valaha —, emlékezik önéletrajzában Marlene. Másik emlékezetes feliépé-1 se 1960-ban volt, amikor Marlene vendégjátékra érke­zett a Német Szövetségi Köz­társaságba. Gyűlölködő pla­kátok, röpcédulák és- pokol­géppel való fenyegetések fo­gadták. Néhány újságban „az ország elárulójának” ne­vezték. Meg volt döbbenve attól a gyűlölettől, amellyel hazájában találkozott. Ennek ellenére minden alkalommal nagy közönségsikere volt, és néhány városban elsöprő volt az éljenzés, amellyel ünne­pelték. De többé nem ment vissza a Német Szövetségi Köztársaságba. Meggyűlölte a gyűlölködést, és mindazt, ami itt még ma is, Hitlerre emlékezteti. Mariene Dietrich ma egye­dül él Párizsban, legkedve­sebb városában. Híres bárt»-' tainak legtöbbje már halott.' Csak ritkán hagyja el Fran­ciaországot. „A szépségnek ebben az országában nyugod­tan élhet az ember, míg el nem viszik az angyalok”. Vége Kisgyermekek látáshibája A kisgyermekek még nem tudják megmondani, mennyi­re látnak jól vagy rosszul. Amire a szavaikból fel le­hetne ismerni a szemhibáju- tet, gyakran az orvosi be­avatkozás legkedvezőbb ide­je már elmúlt Angol kuta­tók érdekes módszert dolgoz­tak ki a csecsemők szemhi­bájának megállapítására. Sakktáblaszerűen fekete és fehér mezőkkel (borított s ezáltal erős látási ingert kel­tő fluoreszkáló ernyőt állíta­nak a kisgyermek elé. Amíg a gyermek az ernyőt nézi, ha iát, a látóközpont ingerü­letbe jön, és a központ köze­lébe, a tarkóra helyezett elektródok elvezetik az eköz­ben keletkező feszültségjele­ket Az agyból jövő jelzések hullámvonal alakjában jelen­nek meg egy képernyőn vagy papírszalagon. A hul­lámvonal annál laposabb; minél gyengébben lát a gyer­mek. E módszerrel különösen a gyenge látás állapítható meg jól. E betegség legkésőbb hétéves korig szemüveggel, illetőleg kontaktlencsével gyógyítható. A módszer rend-' kívül megbízhatónak bizo­nyult. A gyermek hullámvo­nalairól minden kezelés után pontosan leolvasható a már elért eredmény. az efféle táborok száma? Nem • a gyerekek miatti A^ jó tábor előkészítése, szervezése, iiiwiiw«twiffHm(wiMtiriiifi«im«HiitoiitMiiwiiiiiiiiiiMHiin*iiHimmnim«niHnimimH(Hniiomim»HminitwniimnniiiHiiniiiii»miiinniiiiniimiinniniiiiiiiiiiiiiHii*ntinniiiiiiiiiiiiHi«iHiiiininimiiiiiiniimuniimnMi s lebonyolítása a nevelőktől nagyon sok erőfeszítést kíván, s szinte társadalmi munká­ban, Egyszerűbb, kényelme­sebb hált, ha a „minden kész” táborokba mennek a gyere­kek.-!: * Selypen töltötte gyermek- koráit, s 1948 tavaszán kellett döntenie, hogy a helyi plé­bános szervezte cserkésztá­bort, vagy a Nagy Lajo6 igaz­gató úr által kezdeményezett úttörőcsapatot választja. Az utóbbi mellett döntött. Nem sokkal később belép a SZIT- be, s közben kitanulja a vas- és fémesztergályos-mestersé- get. Mint küldött, részt vesz a budapesti Világifjúsági Ta­lálkozóm, majd úttörő vezetői tanfolyamra küldik, szak­érettségizik, s 1952-től az egri tanárképző főiskola hallgató­ja. Ott van. a DISZ szerve­zői között, majd 1954. júliusá­ban kerül a jelenlegi mun­kahelyére, a Zagyvapálfalvai Általános Iskolába. ★ ,.Valóban, úgy éreztük a negyvenes évek végén, hogy holnapra megforgatjuk a vi­lágot! A mai tizenévesek, ta­lán el sem tudják képzelni, mekkora vágy, kedv volt ben­nünk. Nekem különös sze­K i ne tudná, mi az a keresztrejtvény? No és azt, hogy hányféle van? Nyilván kevesebben. Talál nem is lehet pontosan meghatározni — értelme sincs. Fő, hogy van és hí­veinek száma óriási szerte a világon. December ’ első napjaiban Balassagyarmaton rendezték a rejtvényfejtők egyik orszá­gos egyéni versenyét, a Ba­lassa kupát Ott találkoztam a Füles főszerkesztői évek Ti­szai Lászlóval. — Mi tulajdonképpen a keresztrejtvényfejtés? Játék? Hobbi? Szórakozás? Ismeret- szerzés? — Ez Is. « fc. ez sem, az sem. — Fejtsem meg tehát ft választ? — Van, aki csupán az ide­jét üti el vele, a könnyebb feladványokat kedveli. nem szereti a fejét törni. Meg­elégszik a kis sikerrel. Van azonban egy óriási réteg, amelynek tagjai az szeretik, ha minél bonyolultabb, kaci­fántosabb egy-egy feladvány, ahol nem csupán a lexikális tudás érvényesük de latba kell vetniük a logikájukat is. Akiket bosszant a sikertelen­ség, ezért könyveket. szak­4 NÓGRÁD — 1983. december TO., szombat Á háló hálójában mai folyóiratokat bújnak, lexikonokat lapoznak egy-egy meghatározás miatt. Tehát több. mint egyszerű szórako­zás. A kombinációs rejtvé­nyek a logikus gondolkodást fejlesztik. Nem egyszer olyan rejtvényeket közlünk a la­punkban, amelyik meghatáro­zott témakörbe vezeti el a megfejtőket már azzal, hogy a meghatározások is informá­ciókat adnak arról a terület­ről. Ennyiben ismeretszerzés és ismeretterjesztés is. Romá­niában például ez a legked­veltebb forma. — Milyen múltra tekint vissza a keresztrejtvényfejtés ? — Épp az idén december­ben lesz hetvenesztendős- Ak­kor 1913. december 21-én nyomtatták ki New Yorkban, az első. mai értelemben vett keresztrejtvényt. Nálunk 1924- ben látott napvilágot az el­ső, tehát jövőre lesz hatvan- esztendős. Szép kor. — De nem öregszik. — Csöppet sem. Mindig új és új ötleteken törik a fejü­ket a keresztrejtvény kedve­lői. Nálunk legnépszerűbb a skandináv forma, amikor a háló egy-egy kockájában ott van a meghatározás is, nem kell keresgélni azt. Ez északi ötlet. A spanyoloknál rajzok­kal oldják meg a definíciókat, míg a cseh ínyencek elé egyetlen üres papír kerüL s egy másikon az információk. A fejtő maga rajzolja meg az ábrát, a hálót, kitalálja a meghatározások helyét, a szavak betűszámát. — A múltkoriban egy pi­rogra hívta meg a szerkesz­tőség a fejtőket. — De hová? Leningrádba! Azt a bizonyos pirogot Ott ette meg tíz megfejtő, ami azért mégiscsak más, mintha, mondjuk, a Bajkál étterem­ben terítettek meg volna hoz­zá. Nekünk is ötletekkel kell fűszereznünk a munkánkat,' hogy olvasótáborunkat kielé­gíthessük. Például a rend­szeres plusz egy vicc elneve­zésű rejtvényünk. Meg kell fejteni, de ez még nem elég, hiszen a vicc poénját a meg­maradt meghatározások he­lyes sorrendje adja. Itt az­tán valóban csak a legvégén lehet nevetni. — Rendkívül népszerű a Füles. — Én azt mondom, a rejt­vények, a keresztrejtvények a népszerűek. Tény, hogy he­tente hatszáznegyvenezer pél­dányban jelenünk meg. s ez­zel a világban sem panasz­kodhatunk. — Hogyan sikerül mindig újat. érdekeset adni az olva­sóknak? — Az igények elé me­gyünk. Eleinte fölháborodott leveleket kaptunk, amikor ne­hezebb logikai rejtvényeket közöltünk. Ez embertelen! — mondták-írták. Ma, ha va­lamelyik számunkból netán kimarad egy ilyen nehezebb rejtvény, hát megnézhetjük magunkat! Szerkesztőségünk kis létszámú, de mindenki híve a rejtvényfejtésnek. Azt csináljuk, amit szeretünk. A szocialista országok rejtvény- újságjainak főszerkesztői éven­te rendszeresen találkoznak, s az mindig ötletbörze is. Adjuk-vesszük a jobb, izgal­masabb, szokatlanabb megol­dásokat. Jugoszláviával már rendszeres a rejtvényfejtő klubok — mert ilyenek is vannak! — kapcsolata. Most újul meg szlovák barátaink­kal is a gyakoribb találkozá­sok régi, kialakult rendszere. Az említett klubokban talál­koznak a keresztrejtvényfej­tés hívei, gyakorolnak, átad­ják tapasztalataikat egymás­nak. Ugyanis országos egyéni és csapatversenyeket ren­dezünk minden. évben, ahol különféle fokozatokat lehet kiérdemelni. A balassagyarma­ti Gyócsi Géza például már mester, s ha az idei egyéni pontversenyt is megnyeri — szép előnnyel vezeti a listát —, akkor eléri a legmagasabb fokozatot, a nagymester cí­met. — Tavaly ön Indiannapolis- ban járt. — Hivatalból. Az egyik New York-i rejtvényújság, a ©ames szervezte a találkozót, ahol én a szocialista országok- beíi hasonló jellegű lapokat képviseltem. Már ott fölvető­dött egy rejtvényolimpia meg­rendezése, de ennek egyelő­re csak az ötlete él. Sok min­dent kell még tisztázni. — Kínál-e meglepetést a Füles karácsonyra? — Természetesen- Napokon belül a standokon lesz a Plusz egy vicc című kiadványunk, amelyben a már említett rejt­vényből lesz épp harminchá­rom. A Fakanál című köny­vecskénk is bizonnyal népsze­rű lesz, abban százegy téli ételreceptet rejtettünk el. Az ifjabbaknak örömet szerezhet a Winnettou képregény föl­dolgozása. Mind-mind kará­csony előtt vásárolható lesz. Hortobágyi Zoltán

Next

/
Thumbnails
Contents