Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-10 / 291. szám

\

„Ott voltam mindig,

ahol történt valami"

ötvenesztendős. Túl élete délén, ám belül mégis megmaradt „úttörőnek”. S ez a megállapítás nem afféle kötelező születésnapi udvariasság, hanem tény. Még csak nem is az újságíró véleménye, hanem Steib Pál munkatársai, ismerősei mondjáK ezt, lelkére kötve a krónikásnak, hogy ‘ki ne felejtse emberi erényeit, s mozgalmi múltját.

'Fölösleges aggodalom, évék óta személyesen is jól ismerem, sőt tíz napon át egy nemzetközi táborban közvetlenül is meggyőződtem „gyer- mekközpontúságáról”. Köny- nyeden, derűsen, olykor egy kis élcelődéssel fűszerezve, hajnaltól éjszakáig tett-vett, hogy az a másfél száz csemete, öt országból élménydús másfél hetet töltsön a táborban.

*

„Nekem mánián» a tábor! Sjöbb, mint ötven tábort megjártam, nem volt olyan nyár, hogy kihagyjam. Egészen más az atmoszférája egy tábori közösségnek, mint az iskolainak. Itt fölszabadul - tab bak a gyerekek, közvetlenebb, barátibb a kapcsolat a tanár és » diák között. A nevelés rpmelc színtere lehet. Persze, ezek a mai táborok már közelebb állnak az összkomforthoz, mint a nomád formáihoz, igazaiból csak a va ndarláborok őrizték meg a valódi kellékeket: batyu a háton, barangolás az erdőkön, hegyeskan át, ebéd főzés, délutáni letye-fetye, foci... szóval, a korosztály igényéhez mértein, játékosan, romantikusain. Hogy miént ritkult meg

rencsém volt, hogy mindig idősebb, néhány évvel öregebb barátaim voltak, akiktől sok-sok tapasztalatot, példát meríthettem. Meg aztán azok történelmi idők voltak! Jószerivel ott voltam mindig, ahol történt valami... Izgalmakkal teli zajlottak például a DISZ-szervezések. Jómagam biciklivel jártam a falukat, gyűléseket szerveztünk, s agitáltunk a Dolgozó Ifjúság Szövetsége mellett. Nem volt ez sétagalopp, olykor még a fenyegetések sem hiányoztak...

*

Az ötvenes évek végétől megszakítás nélkül ott van az úttörőmozgalom megyei és városi irányításában. 1958- tól tagja a megyei úttörőelnökségnek, később a salgótarjáni városi úttörőtitkár — mind a mai napig, s az iskolai pártalapszervezet titkára. 1981-ben megkapta az Ifjúságért érdemérmet, előtte , a kiváló úttörővezető, a KISZ- érdemérem kitüntetéseket, hogy csak néhányat említsünk. Elégedett lehet hát az elismerésekkel.

*

^Azt hiszem, t&refevéseánir ne figyeltek, munkámat elismerték. Tudom, közhely ilyenkor azt mondani, hogy az iga- a elismeréseket a gyerekek adjáik. de gondolom, minden hivatástudattal ténykedő pedagógusnak azok az apró, mindennapos sikerélmények jelentenek a legtöbbet, amelyek aztán egy életen át, naplód napra meghatározzák hangulatát, munkakedvét, s for- málják-alakítják egyéniségét. S ez utóbbi különösen

fontos a gyermeknevelésben, iskolában és mozgalomban egyaránt. -Mondják... mi is tudjuk: híján vagyunk az egyéniségeknek. Az olyan pedagógus személyiségeknek, akikre a diákok példaként néznek, akiktől bizonyos emberi jótulajdonságokat ellesnek. A hiány egyik oka a tanár-diák viszony „elidegenü- lésében”, távolságában keresendő. Nem győzőm hangsúlyozni, szakítani kell időt és energiát, hogy az órán túl is ott legyünk a gyerekek között, kölcsönösen ismerjük meg egymást, barátkozzunk.' Sokkal könnyebb dolgunk lesz a tanteremben is, ha több oldalról tisztában vagyunk a gyerek képességeivel, tudásával... Hozzá kell tennem, hogy a nevelés nem lehet eredményes, ha nincs összhang az iskola, a család és a mozgalom között, ha az egyik nem tud a másik „lépéseiről”, ha közömbösek másakkal szemben. Viszont az összhang megteremtéséért a pedagógus sokat tehet, kezdeményezhet, szorosabbra fűzheti e kapcsolatot. Ehhez persze, megunt csak idő és energia kell. Szerencsémre, a családom megértette ezt, segítettek, biztattak. Péter fiam tanárember lett, egy iskolában dolgozunk, a kisebbik fiú, Iván ez évben érettségizett, mindketten ízig-vé- rig közösségi emberek — ez számukra a világ legtermészetesebb dolga.

*

ötvenesztendős. Tál élete delén, ám belül mégis megmaradt „úttörőnek”. Kiváló úttörőnek. T. L.

A „KÉK ANGYAL" (10.)

Meggyűlölte a gyűlölködést

Edith Piaf. a „párizsi veréb” és Marlene Dietrich bensőséges barátok voltak. Szabad idejüket gyakran töltötték együtt. Marlene el- ámult Piainak attól á képességétől, amellyel élete gyertyáját mindkét végén égette, megdöbbent attól, hogy egyszerre három szeretőt tudott szeretni. Marlene ' a „vidéki rokon” szerepére redukálódott. Piaf ezt nem vette észre, mindig a saját érzéseivel volt elfoglalva, a hivatásával, a sok különös dologban való hitével, — és szerelmével önmaga iránt. „Veréb”- nek nevezték, de Jezabel is ő ’ volt, telhetetlen étvággyal a szerelem és az izgalom iránt.

„Kedvelt engem, talán szeretett is — emlékezik Marlene barátnőjére. — Azt hiszem azonban, hogy igazán csak férfiakat tudott szeretni. A barátsághoz is biztosan volt érzéke, de ez rejtve maradt a szívében. Segítettem neki öltözni a színházban és a Versailles „lokálban, ahol New Yorkban fellépett”.

Marlene később elhagyta barátnőjét, Edith Piafot, mert a kábítószer ellen nem tudott harcolni. Megértette, hogy barátnőjének szüksége van kábítószerre, de elfogadni nem tudta. Lemondott róla, mint az elveszett gyerekről, sajnálta és örökre megtartotta őt a szívébe zárva

Marlene 1953-ban a New York-i Madison Square Gar- denben. mint cirkuszigazgató lépett fel. Ez volt a nyitánya a mintegy húszéves színpadi terrierjének. „One woman show”-ja világraszóló dicsőséget hozott számára.

Ez a fellépés egy teljesen új karrier kezdete volt, most élő valóságban jelent meg a színpadon, a filmszalag után. Ez kezdettől .fogva tetszett neki. Az első ajánlatot Las Vegasból kapta, Bili Millertől, aki .hihetetlenül magas gázsit kínált fel: heti 30 000 dollárt.

Marlene színpadi kosztümjei „műalkotások” voltak, amelyek lehetővé tették, hogy a legszebb, legesztétikusabb,

legcsábítóbb formában mutatkozzék. Az anyag leheletvékony volt, külön az ő számára készítették. Teljesítette is a célját: meztelennek látszott, pedig nem volt az. Mozdulatlanul állt, néha tíz órán keresztül is, mivel a varrás nagy részét úgy végezték, hogy a ruha a testén volt.

De a jó kosztümök csak az új terrier kezdetén voltak szerfelett fontosak számára, merít nagyon is jól tudta, hogy énektechnikája még sok kívánnivalót hagy maga után. Ezért szorgalmasan tanult énekelni. Marlene a legtöbb modern énekessel szemben nem tartozott a „mikrofon- evők” közé. „Egyszerűen csak énekelni kell, és nem szabad kizárólag a mikrofonra hagyatkozni” — vallja önéletrajzában.

, Marlene nemsokára már nem játszott éjjeli lokálokban, hanem nagy színházakban lépett fel Dél-Ameri- kábam, Kanadában, és természetesen az Egyesült Államokban, Denverben, Bostonban, Los Angelesben, és végül a Brodway-n is. Óriási sikere volt, mindig telt házak előtt játszott. Bostonban Elliot Norton, a rettegett kritikus azt írta: Marleneí látni pontosan olyan izgalmas, mint hallani, ahogy énekel, utánozhatatlan! Érett művész, akkor a legjobb, amikor szerelmes dalokat énekel. Előadásmódja inteligens, és ugyanakkor gyengéd. Ügy dicsőíti a szerelmet, ahogyan az ő generációjából senki nem tudja.

A „Brigitte” című nyugatnémet lap riportot készített Marlene Dietrich-el 1965-ben, dicsősége . csúcsán az edinburghi fesztiválon. A riporter megállapította, hogy Marlene nagyon jól ki tudta fejezni magát, értett az árnyalatokhoz. Állandóan harcolt a róla kialakult „csillogó ruhájú” kép ellen. Ügy nyilatkozott, hogy foglalkozása kötelezettség, és soha nem küldetés volt száméira. „Égy boldog asszony? Nem lehet az ember boldog — mondta —

azzal a tudattal, hogy a vilá^ gon mennyi a szenvedés és a szerencsétlenség”. Az élet- bölcsességeket tucatjával gyártotta —i másoknak. Saját magára ezeket soha nem tudta alkalmazni.

Európai fellépései közül különösen kettő volt örökre eni- 1 ékezetes Marlene szám ara. Lengyelországban, nem sokkal a háború után, amikor még csak romokat lehetett látni mindenfelé. De az emberek forfó ünneplésben részesítették, letérdeltek öltö-’ zőjében, és a kezét, arcát csókolták. Tudták — mondták neki —, hogy a hitleri időkben velük volt, reménységet adott nekik. Elment arra a térre, amelyen a gettólázadás emlékére emelt emlékmű áll. „Azóta, amióta a borzalmas gonosztettek arra ösztönöztek, hogy hátat fordítsak Né-í metországnak, mindig bűnösnek érzem magam a német nép miatt. Most még inkább, minit valaha —, emlékezik önéletrajzában Marlene.

Másik emlékezetes feliépé-1 se 1960-ban volt, amikor Marlene vendégjátékra érkezett a Német Szövetségi Köztársaságba. Gyűlölködő plakátok, röpcédulák és- pokolgéppel való fenyegetések fogadták. Néhány újságban „az ország elárulójának” nevezték. Meg volt döbbenve attól a gyűlölettől, amellyel hazájában találkozott. Ennek ellenére minden alkalommal nagy közönségsikere volt, és néhány városban elsöprő volt az éljenzés, amellyel ünnepelték. De többé nem ment vissza a Német Szövetségi Köztársaságba. Meggyűlölte a gyűlölködést, és mindazt, ami itt még ma is, Hitlerre emlékezteti.

Mariene Dietrich ma egyedül él Párizsban, legkedvesebb városában. Híres bárt»-' tainak legtöbbje már halott.' Csak ritkán hagyja el Franciaországot. „A szépségnek ebben az országában nyugodtan élhet az ember, míg el nem viszik az angyalok”.

Vége

Kisgyermekek látáshibája

A kisgyermekek még nem tudják megmondani, mennyire látnak jól vagy rosszul. Amire a szavaikból fel lehetne ismerni a szemhibáju- tet, gyakran az orvosi beavatkozás legkedvezőbb ideje már elmúlt Angol kutatók érdekes módszert dolgoztak ki a csecsemők szemhibájának megállapítására.

Sakktáblaszerűen fekete és fehér mezőkkel (borított s

ezáltal erős látási ingert keltő fluoreszkáló ernyőt állítanak a kisgyermek elé. Amíg a gyermek az ernyőt nézi, ha iát, a látóközpont ingerületbe jön, és a központ közelébe, a tarkóra helyezett elektródok elvezetik az eközben keletkező feszültségjeleket Az agyból jövő jelzések hullámvonal alakjában jelennek meg egy képernyőn vagy papírszalagon. A hullámvonal annál laposabb; minél gyengébben lát a gyermek. E módszerrel különösen a gyenge látás állapítható meg jól. E betegség legkésőbb hétéves korig szemüveggel, illetőleg kontaktlencsével

gyógyítható. A módszer rend-' kívül megbízhatónak bizonyult. A gyermek hullámvonalairól minden kezelés után pontosan leolvasható a már elért eredmény.

az efféle táborok száma? Nem • a gyerekek miatti A^ jó tábor előkészítése, szervezése,

iiiwiiw«twiffHm(wiMtiriiifi«im«HiitoiitMiiwiiiiiiiiiiMHiin*iiHimmnim«niHnimimH(Hniiomim»HminitwniimnniiiHiiniiiii»miiinniiiiniimiinniniiiiiiiiiiiiiHii*ntinniiiiiiiiiiiiHi«iHiiiininimiiiiiiniimuniimnMi

s lebonyolítása a nevelőktől nagyon sok erőfeszítést kíván, s szinte társadalmi munkában, Egyszerűbb, kényelmesebb hált, ha a „minden kész” táborokba mennek a gyerekek.-!:

*

Selypen töltötte gyermek- koráit, s 1948 tavaszán kellett döntenie, hogy a helyi plébános szervezte cserkésztábort, vagy a Nagy Lajo6 igazgató úr által kezdeményezett úttörőcsapatot választja. Az utóbbi mellett döntött. Nem sokkal később belép a SZIT- be, s közben kitanulja a vas- és fémesztergályos-mestersé- get. Mint küldött, részt vesz a budapesti Világifjúsági Találkozóm, majd úttörő vezetői tanfolyamra küldik, szakérettségizik, s 1952-től az egri tanárképző főiskola hallgatója. Ott van. a DISZ szervezői között, majd 1954. júliusában kerül a jelenlegi munkahelyére, a Zagyvapálfalvai Általános Iskolába.

★

,.Valóban, úgy éreztük a negyvenes évek végén, hogy holnapra megforgatjuk a világot! A mai tizenévesek, talán el sem tudják képzelni, mekkora vágy, kedv volt bennünk. Nekem különös szeK

i ne tudná, mi az a

keresztrejtvény? No és azt, hogy hányféle van? Nyilván kevesebben. Talál nem is lehet pontosan meghatározni — értelme sincs. Fő, hogy van és híveinek száma óriási szerte a világon.

December ’ első napjaiban Balassagyarmaton rendezték a rejtvényfejtők egyik országos egyéni versenyét, a Balassa kupát Ott találkoztam a Füles főszerkesztői évek Tiszai Lászlóval.

— Mi tulajdonképpen a keresztrejtvényfejtés? Játék? Hobbi? Szórakozás? Ismeret- szerzés?

— Ez Is. « fc. ez sem, az sem.

— Fejtsem meg tehát ft

választ?

— Van, aki csupán az idejét üti el vele, a könnyebb feladványokat kedveli. nem szereti a fejét törni. Megelégszik a kis sikerrel. Van azonban egy óriási réteg, amelynek tagjai az szeretik, ha minél bonyolultabb, kacifántosabb egy-egy feladvány, ahol nem csupán a lexikális tudás érvényesük de latba kell vetniük a logikájukat is. Akiket bosszant a sikertelenség, ezért könyveket. szak4 NÓGRÁD — 1983. december TO., szombat

Á háló hálójában

mai folyóiratokat bújnak, lexikonokat lapoznak egy-egy meghatározás miatt. Tehát több. mint egyszerű szórakozás. A kombinációs rejtvények a logikus gondolkodást fejlesztik. Nem egyszer olyan rejtvényeket közlünk a lapunkban, amelyik meghatározott témakörbe vezeti el a megfejtőket már azzal, hogy a meghatározások is információkat adnak arról a területről. Ennyiben ismeretszerzés és ismeretterjesztés is. Romániában például ez a legkedveltebb forma.

— Milyen múltra tekint vissza a keresztrejtvényfejtés ?

— Épp az idén decemberben lesz hetvenesztendős- Akkor 1913. december 21-én nyomtatták ki New Yorkban, az első. mai értelemben vett keresztrejtvényt. Nálunk 1924- ben látott napvilágot az első, tehát jövőre lesz hatvan- esztendős. Szép kor.

— De nem öregszik.

— Csöppet sem. Mindig új és új ötleteken törik a fejüket a keresztrejtvény kedvelői. Nálunk legnépszerűbb a skandináv forma, amikor a háló egy-egy kockájában ott van a meghatározás is, nem

kell keresgélni azt. Ez északi ötlet. A spanyoloknál rajzokkal oldják meg a definíciókat, míg a cseh ínyencek elé egyetlen üres papír kerüL s egy másikon az információk. A fejtő maga rajzolja meg az ábrát, a hálót, kitalálja a meghatározások helyét, a szavak betűszámát.

— A múltkoriban egy pirogra hívta meg a szerkesztőség a fejtőket.

— De hová? Leningrádba! Azt a bizonyos pirogot Ott ette meg tíz megfejtő, ami azért mégiscsak más, mintha, mondjuk, a Bajkál étteremben terítettek meg volna hozzá. Nekünk is ötletekkel kell fűszereznünk a munkánkat,' hogy olvasótáborunkat kielégíthessük. Például a rendszeres plusz egy vicc elnevezésű rejtvényünk. Meg kell fejteni, de ez még nem elég, hiszen a vicc poénját a megmaradt meghatározások helyes sorrendje adja. Itt aztán valóban csak a legvégén lehet nevetni.

— Rendkívül népszerű a

Füles.

— Én azt mondom, a rejtvények, a keresztrejtvények a népszerűek. Tény, hogy hetente hatszáznegyvenezer példányban jelenünk meg. s ezzel a világban sem panaszkodhatunk.

— Hogyan sikerül mindig újat. érdekeset adni az olvasóknak?

— Az igények elé megyünk. Eleinte fölháborodott leveleket kaptunk, amikor nehezebb logikai rejtvényeket közöltünk. Ez embertelen! — mondták-írták. Ma, ha valamelyik számunkból netán kimarad egy ilyen nehezebb rejtvény, hát megnézhetjük magunkat! Szerkesztőségünk kis létszámú, de mindenki híve a rejtvényfejtésnek. Azt csináljuk, amit szeretünk. A szocialista országok rejtvény- újságjainak főszerkesztői évente rendszeresen találkoznak, s az mindig ötletbörze is. Adjuk-vesszük a jobb, izgalmasabb, szokatlanabb megoldásokat. Jugoszláviával már rendszeres a rejtvényfejtő klubok — mert ilyenek is vannak! — kapcsolata. Most újul meg szlovák barátainkkal is a gyakoribb találkozások régi, kialakult rendszere. Az említett klubokban találkoznak a keresztrejtvényfejtés hívei, gyakorolnak, átadják tapasztalataikat egymásnak. Ugyanis országos egyéni és csapatversenyeket rendezünk minden. évben, ahol különféle fokozatokat lehet kiérdemelni. A balassagyarmati Gyócsi Géza például már mester, s ha az idei egyéni pontversenyt is megnyeri — szép előnnyel vezeti a listát —, akkor eléri a legmagasabb fokozatot, a nagymester címet.

— Tavaly ön Indiannapolis- ban járt.

— Hivatalból. Az egyik New York-i rejtvényújság, a ©ames szervezte a találkozót, ahol én a szocialista országok- beíi hasonló jellegű lapokat képviseltem. Már ott fölvetődött egy rejtvényolimpia megrendezése, de ennek egyelőre csak az ötlete él. Sok mindent kell még tisztázni.

— Kínál-e meglepetést a Füles karácsonyra?

— Természetesen- Napokon belül a standokon lesz a Plusz egy vicc című kiadványunk, amelyben a már említett rejtvényből lesz épp harminchárom. A Fakanál című könyvecskénk is bizonnyal népszerű lesz, abban százegy téli ételreceptet rejtettünk el. Az ifjabbaknak örömet szerezhet a Winnettou képregény földolgozása. Mind-mind karácsony előtt vásárolható lesz.

Hortobágyi Zoltán