Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-09 / 290. szám
Á „KÉK ANGYAL" (ttj Eduard J. DeTcmef: Etikett — felsőfokon klrályn6»ifeC trónörökössel, herceggel vagy — jobb híján — egy báróval találkozunk. Az illemtan ezekben az esetekben meglehetősen bonyolult. Ám gondoljanak csak belej, mennyivel egyszerűbb az élet, ha tudjuk: bármikor és bárhol, a golfpályától a Buckingham-pa- lotáig készek vagyunk egy királynővel találkozni. Mostanában világosodott meg előtitem a „gyengébb nem képviselőivel” való találkozás szertartása is. Mint kiderült, ilyen „képviselővel” találkozván egy udvarias fejbólintás a helyénvaló „ha pedig egy jól ismert személyt kell üdvö- zölraünk, a kalapemelés”. Természetesen bonyolultabb változatok is elképzelhetők. Például amikor az ismeretség a fejbólintásnál közelebbi, a kalapemeléshez azonban még nem elég szoros. Mi a teendő? Pontos választ nem sikerült találnom de, hajlok arra az álláspontra, hogy előbb kalapot kell emelni, majd bólintani. Vagy lehet, hogy A meztelen hölgy üzenete Az év vége közeledtének csalhatatlan jele, hogy megkaptam az első kártyanaptárt. Derűs tekintettel szemlélem a filléres reklámcikket, a jó kedvnek pedig az a magyarázata, hogy megnyerhettem volna egy fogadást. Jóval korábban is letettem volna a nagyesküt, hogy az első kezembe kerülő 1984-es kártyanaptárról meztelen nő bazsalyog majd rám. 'Illetve, majdnem meztelen, imit.t és amott egy-egy aprócska textilbe öltözve. Mi több, teljesen érdektelen, hogy ki a naptár megrendelője. Reklámozhatnak ugyanis mezőgazdasági gépalkatrészt, szobabútort (!), ABC-áruházat, a kosárfonó szövetkezetei, a vándorméhészeket, vagy bármi mást *— a szakemberek felfogása szerint a hírverés meztelen nő, esetleg jó indulattal is hiányosan öltözöttnek minősíthető hölgy nélkül el nem képzelhető. S, íme, itt az első, ajándékba kapót kártyanaptár. „Címlapján* üde zöld domboldal, csevegő-fecsegő vízesés. Meg természetesen a hölgy, akinek nem jutott ruha. Az ezt és azt alig leplező zsebkendőnyi rongyocskáról, meg egy tűzpiros, fodros szélű napernyőről nem beszélve. A naptár hátoldalán megtalálom a megrendelőre utaló szöveget is: ^Boldog új évet kíván a Sportfogadási és Lottó Igazgató- tág”. Nocsak. Mi a fészkes fenét reklámozhat a Sportfogadási 9v Lottó Igazgatóság a meztelenkedéssel. Alaposabban is megszemlélem a vízesés mellett hüsölő, s valami titokzatos ípontra csábos pillantást vető hiányos öltözetű hölgyet, s ismét letenném a nagyesküt. Isten uccse’ nincsen a naptár- hölgyön semmi OTP-s. Semmi olyan, ami esetleg a sport- fogadás üzletkörébe illene. Aztán egy pillantás a napernyőre és megvan a magyarázat. Néhány halvány betűből kiolvasható az OTTÓ, egy-két vonaltöredék pedig arra vall, hogy a grafikus felrajzolhatta, a TOTÖ-t is. A napernyő szélére, valahová a fodrok alá. íme, itt a naptár, a költség, azaz a reklám értelme. A fejtörő után csak egyet nem értek: ha úgyis a napernyő a főszereplő, akkor minek a felöltözetlen hölgy? Meg a vízesés. Bár... láttam már egy-két lottósorsolást, a jeles aktust levezető főszereplőkkel egyetemben. A naptár megrendelői pedig ugyanazt gondolhatták mint én: ha már valakinek tartani kell azt a fránya napernyőt, akkor inkább fogja a kezébe egy kölcsönvett reklámhölgy, mintsem a Lottóigazgatóság valamely vezetője. Szigorúan a takarékosság jegyében öltöztetve és csábosán a vízesés fölé kacsintva. Ez az a pont ahol abbahagyom a magyarázatkeresést, és leteszem a kártyanaptárt. Még egy utolsó pillantás a műalkotásra is hideglelősen belém hasít a felismerés: a naptáron mosolygó pucér hölgynek igenis küldetése van. Jelent valamit ez a meztelenség, csak el kell jutni a megfejtésig. S ha tudnám, hogy némi nyeremény fejében hová kell beküldeni a megfejtést, már írnám is a levelezőlapra a kártyanaptár üzenetét. Így: ha 1984-ben kizárólag a reklámozott lottó- és totónyereményekben bizakodunk, akkor kitesz a nadrágból a.. . Szóval, mindenünk kilesz, mint a naptár lottóhölgyének. | — kele — ' Nemrégiben jelent meg £>u bitóban Henriette Bergse ^Hogyan viselkedjünk kulturált társaságban?” című könyve, s azóta nem múlik el nap, hogy kézbe ne venném. Mivel meggyőződésem, hogy olvasóim túlnyomó többségének modora alig jobb az enyémnél, teljes •szívemből ajánlom nekik az élei tengerének zord hullámai közepette ezt az útmutató világítótornyot- Jómagam például egyszerűen képtelen vagyok megválni tőle. Ha netán megpillantanának engem egy kávéházi asztal mellett, amint épp e könyvecskét lapozgatom, az azt jelenti, hogy útmutatást keresek: hogyan szólítsam asztalomhoz a pincért, és mit tegyek az ehetetlen ételdarabkával. Azelőtt hétköznapi egyszerűséggel kiabáltam az eltűnt pincér után, a lenyel- beíetlen, falatot pedig a tányérra köptem. A könyv a legalapvetőbb Intelmekkel kezdődik: hogyan viselkedjünk, ha egy ebben az esetben ildomosabb az ölelés meg a csőik? Visszagondolok eddigi életemre. Minden másképp alakulhatott volna, különösen a szebbik nem képviselőivel való kapcsolatomban, ha harminc évvel korábban kerül a kezembe egy ilyen könyvecske. Hiszen én — óh, szent egyszerűség! — sokszor csak bólintottam, mikor bizonyára kalapos műveletekre lett volna szükség! És még a házaséletem is boldogabb lett volna, ha ismerem Miss Bergse könyvének „Hogyan csókoljuk meg feleségünket?” című fejezetét. Ebből megtudhatjuk, hogy „a reggel munkába induló férjnek jelentőségteljesen kell megcsókolnia nejét”. Azon olvasók számára, akiket felkészületlenül ért a „jelentőségteljesen” szó, közérthetőbben is megmagyaráztunk: „Emlékezzen első találkozásaikra, a titkos vallomásokra, s éppoly remegőn csókoljon, mint akkor, először!” Az utcán „visszafogott léptekkel” illik járni, nem lassan, mintha félnénk kanárira lépni, de nem is olyan sebesen, mintha meg akarnánk őt fogni. „A cipő orra járás közben nem fordulhat befelé; csakis kifelé, a saraktól számított hatvanfokos szögben állhat. Ellenkező esetben járása közönséges lesz.” Micsoda szerencse, hogy ezt megtudtam! Most néhány lépés után kihúzom zsebemből a gondosan előkészített spárgát, és megmérem az orrok által bezárt szöget. Természetesen a cipőorrokra gondolok, hiszen félő, hogy egy szál orrban járni meglehetősen közönséges volna. Szerezzék meg ezt a könyvet! Ha nincs pénzük, kész vagyok kölcsönadni a saját példányomat. A fő, hogy önök is tudni fogják, hogyan kell állni a cipő orrának, és mit kell mondaniuk a királynőnek, ha találkoznak vele a metrón. Mögöttem két fiatalember haladt, s az egyik kérdezett valamit a másiktól. Nem hallottam a kérdést világosan. De a megkérdezett sem hallhatta pontosan, mert egyszer csak ezt mondta. mégpedig nagyon is jól hallhatóan: „He?” Partnere aztán megismételte a kérdését, tehát megértette a vakkantásszerű visszakérdezést. Ismerjük mi is. Szótárainkban is szerepel. Azt írja az értelmező szótár róla — a fent említett esetre vonatkoztatva —. hogy meg nem értett közlés vagy kérdés megismétlésére irányuló kérdésként szokott elhangzani ebben a jelentésben: mit mondtál?. mit akarsz?, mi az?, hogy mondtad? Példának ezt a párbeszédet is közli: — Édesapám, elfutott a csikó! — He? — Elfutott a csikó! Ez a visszakérdező forma a bizalmas beszélgetésben sokszor előfordul. Nekem mégis fület szúr. Egy platói szerelem Marlene és Jean Gabin szerelme túlélte a háborút. Párizsban találkoztak ismét. Közösen forgatták ott 1946- ban a „Martin Roumagnac” című filmet. A filmnek nem volt sikere, kettőjük neve sem gyakorolt elég vonzerőt. De a barátok és a szemtanúk emlékezete szerint leírhatatlan az, ahogyan Marlene és Jean Gabin szerették egymást. Gyakran látták őket bandukolni az Avenue Montaigne-n, ahol Marlene lakása volt. Kart karba öltve mentek, anélkül, hogy bárki mással törődtek volna. Mindketten úgy viselkedtek, mint két szerelmes kamasz. A film sikertelensége a viharos szerelmi kapcsolat végét is jelentette. Gabin féltékenysége vezetett a szakításhoz. Már az is elég volt, ha. Marlene vékony, fekete fehérneműt vett fel, Gabin izgatottan megragadta őt, és tudni akarta, hová megy. Maga Marlene a szakítás okául azt jelöli meg, hogy vonakodott férjhez menni hoz' zá. Jean Marais, aki Marlene párizsi baráti köréhez tartozott, elmesélte, hogy a szakítás Után gyakran el kellett kísérnie Marlenét abba a kávéházba, amely Gabin házával szemben állt. Azt remélte, hogy legalább egy pillantást tud vetni rá, árúikor elhagyja a házat. Órákon keresztül ült ott, teljesen értelmetlenül, mert Gabin már megházasodott, és az újrakezdés kilátástalan volt. Bánatában megnézte az összes Gabin-fSlmet a mozikban, mindegy volt, hogy az új, vagy régi film. Marlene nevetett, vagy sírt, megjegyzéseket tett Gabin külsejére, vagy egyes jelenetekre, amelyek saját szerelmi viszonyára emlékeztették. Megszakítás nélkül róla akart beszélni. De akkor is, amikor kritikusan nyilatkozott, tele volt gyengédséggel és szimpátiával Gabin iránt... Mariene sokszor kelt át az Atlanti-óceánon, amikor is legújabb ruhatárát hatalmas bőröndökben vitte magával. Az egyik ilyen útján ismerte meg az „Ile de France” fedélzetén Elmést Haming- wayt. Életre szóló barátság kezdődött akkor. Az első pillanattól fogva szerette Ha- mingwayt. Plátói szeretet volt ez, ahogy mondani szokták. „A gibraltárl sziklám volt” — emlékezik Marlene meghatottam ✓ Marlene életrajzában azt írja, hogy a testi kapcsolat nála mindig a szerelemhez kapcsolódott, ezért aztán soha nem voltak futókalandjai. Hamingway iránt érzett szerelme sem az volt, egyszerűen nem voltak soha hosszabb ideig együtt ugyanabban a városban, így testi kapcsolat nem jött létre köztük. Vagy Hamingway volt egy szép lány kíséretében, vagy Marlene volt máshol érdekelt, amikor az író éppen szabad volt, és mindig tiszteletben tartották a „másikat”. Ez a plátói szerelem soksok éven keresztül tartott. Remény és vágy nélküli idők voltak ezek, a háború folyt, gyakran látszólag csak a teljes kilátástalanság kötötte össze őket, melyet mindketten éreztek. Mivel soha nem éltek együtt, többnyire csak a telefonbeszélgetésekre és a levelezésbe voltak utalva. Órák hosszat telefonáltak, Hamingway elküldte a kéziratait Marlenének. Azt mondta róla másoknak, hogy jó irodalmi ítélőképessége van, és nagyon boldog, ha írásai Marlenének tetszenek. „Ügy találom, ő többet tud a szerelemről, mint bárki más” — mondta. Hamingway 1952-ben a Life magazinban himnuszt írt LIariene Dietrichről; „BátorJ szép, megbízható, szeretetreméltó. és nagyvonalú. Soha nem unalmas. Ha nem lenne más eszköze, csak a hangja, akkor is szét tudná zúzni a szíveket. Ehhez jön még ez a szép test és arcának időtlen szépsége. Páratlan, ahogyan puszta jelenlétével összetöri valakinek a szívét, hogy utána ismét összerakja. Jól ismerjük egymást, és jól kijövünk egymással. Mindenesetre azt tudom, hogy még nem tudtam Marlenét úgy látni, hogy ne tett volna boldoggá”. Elvetemült, kacér, egyszer vamp, egyszer rendetlen — ilyennek szerette őt Hamingway. „Káposztának” nevezte, és azt hangoztatta, hogy „Káposzta” a legjobb, aki valaha a ringbe szállt. Marlene rajongása is határú tálán volt. „Hamingway- nek megvolt az a képessége, hogy boldogabb legyen, mint bárki más. És ezt ki is tudta mutatni. Hatalmas teste szinte sugárzott” — emlékezik Mariéne. — „Örök rejtély marad, mi késztette őt arra, hogy elhagyjon bennünket”. (Emest Hamingway 1961. július 2-án egy vadászpuska segítségével megvált életétől.) A Hollywoodban forgatott filmjeiben szereplő amerikai partnereiről Mariene nem sok jót mond visszaemlékezéseiben. Az egyetlen nagy amerikai színész, akivel együtt játszott Spencer Tracy volt. Az 1961-ben készült „Nürnbergi per” című > filmben,’ mélyet Stanlay Kramer rendezett, és amely azóta világhírt! lett, Mariene hatásos szerepet játszott Spencer Tracy oldalán. Csak kis szerep volt, de ezzel a nagy színésszel való közös munka1 sok tapasztalatot adott Mariene számára. (Következik: Meggyűlölte é gyűlölködést.) Szépen magyarul — szépen emberül HE?! Valóban „fület szúr”, hiszen nemcsak a hangereje bánt, hanem az a szökő hangmenet is. amely olyan agresz- szívvé teszi. A beszélő csak akkor folyamodhat hozzá, ha komázóan bizalmas kapcsolatban van partnerével, vagy netalán tréfásan jiasználja. Mert ez is előfordulhat, különösen kellemetlen kérdés után, amikor a megszólított talán nagyon is jöl érti. de vagy csodálkozik rajta, vagy — talán még sértőnek is érezve — vissza akarja utasítani a kérdést, vagy egyéb megnyilatkozást. (Hallottam már türelmetlen férjet így szólni, amikor felesége „kényes” kérdést intézett hozzá.) Kétségtelen, hogy ma már nem tartjuk se szépnek, de melegen emberinek. Erről az utóbbiról még néhány szót! A beszéddel történő emberi érintkezés során sokszor kényszerülnek a partnerek arra, hogy elhangzott megnyilatkozásra rákérdezzenek. Olyanra. amely hozzájuk szól és sokszor kérdő formát ölt. Ahogyan ezt tesszük, az a nyelvnek egy sajátos szerepe szerint történik, amit a nyelvészet metanyelvi funkciónak nevez. Ezzel élünk akkor is, ha idegen nyelvet tanulva érdeklődünk egy szó értelme felől, mondván, „mit jelent ez a szó, kifejezés stb.?” És persze várjuk a választ, amely ugyancsak a nyelvi adatra vonatkozik. Mivel ebben az esetben is párbeszéd — más szóval kommunikáció — folyik, nem mindegy, hogy milyen módort kérdezünk erre vagy arra a kijelentésre, félig vágj' egyál-i talán meg nem értett közlésre. Ezek között a módok köJ zött a legkevésbé barátságos a he?! Használata nem illendő. El is kerülhető. hiszea erre a célra megvannak a kellő kifejezéseink. Például közömbös hatású a hogyan?; hogy? visszakérdezés. UdvaJ rias a kérlek?, kérem? Körülíró a mit kérdeztél (mondj tál), kérlek? Még körúlírób- ban udvarias: „Elnézést, nem hallottam jól. mit kérdezett?” Tréfás bizalmatlansaggali Mintha kérdeztél volna valamit. Tagolatlanul egy ilyen mondatszóval: hm? Csodálkozással vegyes megütközéssel: Hogy-hogy? Egyáltalán nem udvarias, de bizalmas kapcsolatban használatos a mi? Ennél még udvariatlanabb a he?! Mindegvik megoldásnál ajánlatosabb, hogy nyitott füllel figyeljünk egymásra. Szende Aladár ] .VXWVXXX^XXXXX>XXXXXXXXXXXXXXXXX\XXXXXXXxXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXX'X.XXXX\XXXXXS>XX>X.XXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXW.XXXXXXXXXXXXXXXXXX\XXX\XXXXXXXXXXXXXXXX'-XXXXXXXX\XXXXXXXXXXXXX'J \\\\\\\\\\\\\\\WV\\\\\\\\\\\\\\XXNXWNXV,XWVXV1XVW>VXVXXWXWX,XVV^,XVAÍ műsor KOSSUTH RADIO: 8.20: Mal kulturális programok 8.21: Van-e szükség háziorvosra? 8.37: Händel-müvek 9.33: Gyermekkönyvhét 9.53: .Lottósorsolás 10.05: ugróiskola 10.35: Somlyó György versel 10.40: Gershwin: Egy amerikai Párizsban 11.00: Gondolat 11.45: Talabér Erzsébet nótákat énekel /12.45: Hét végi panoráma (ism.) 14.02: Jas<ma Heifetz hegedül, Brooks Smith zongorázik 14.44: Magyarán szólva (ism.) 15.06: Révkalauz 15.35: Nagy Olivér népzenei feldolgozásaiból 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Leonie Rysanek operaáriákat énekel 17.05: Helyszínrajz 17.30: Pablo Casals gordonkázik 17.59: Bemutatjuk új felvételünket 19.15: Jégkorongfordulő 19.20: Zenekari muzsika 20.30: operettkedvelőknek 21.15: Jelenünk, a gazdaságpolitikus szemével. Beszélgetés Nyers Rezsővel, az MSZMP KB tagjával, a Közgazdaságtudományi Intézet tudományos tanácsadójával 21.30: Hitelvilágkép, Riport 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót: 23.45: A Reneszánsz rézfúvős- együttes Scheidt-műveket Játszik 0.10: Melódiákoktól PETŐFI RADIO: 8.65: Az izraelita felekezet negyedórája 8.20: Tíz perc külpolitika (ism.) 8.35: Slágermúzeum (ism.) 9.36: Társasúton 4 NÓCRÁD - 1983. december 9., péntek 9.53: Lottósorsolás 10.0«: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.35: Édes anyanyelvűnk (ism.) 12.40: Ncpi muzsika 13.15: Szőnyi Erzsébet: A kőfejtő 13.26: A Gyermekrádió új zenei felvételeiből 13.32; Urgeöntés. Kodály gyermek- kórusaiból 14.00: A Petőfi rádió zenedélutánja 15.30: Könyvről könyvért 15.40: Egészségünkért! 15.45: Helen Schneider felvételeiből 16.35Í Jó utatl 17.30: Ötödik sebesség 18.35: Popzene sztereóban 19.40: Nótakedvelőknek 20.38: Embermesék 21.41: Vavrtnecz Béla feldolgozása: Magyar képeskönyv 22.00: Ritmus! 22.30: Hitelvilágkép. Beszámoló a Duna Európai Intézet budapesti tanácskozásáról 23.20: Operettrészletek MISKOLCI STÜDIÖ; 17.00: Hírek, időjárás, műsorismertetés. 17.05- Péntek este Eszak-Magyarországon. (A tartalomból: Karácsony előtti kereskedelmi körkép. — Van-e még szilveszteri szállás a turistaházakban. — Programajánlat.; Szerkesztő: Nagy István. 18.0C. Eszak-magyarországi krónika. 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzétes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 8,00: Tévétoma (Ism.) 8.05: Iskolatévé 8.35. Fizikai kísérletek, H. 8.45: stop! S.50: Mechanika, II. 9.00: Történelem 9.35: Magyar iroda’om 9.55: Tánc a Mezsdunarodnaja Szállóban 10.05: Utazás Brazílián keresztül, H/l. rész. NSZK útiraj ziilm 10.45; Fegyverük a feivevőgép. Szovjet film 11.05: Mormoták. Angol rövid- film 11.30: Hermann prey a bécsi operabálon 11.40: Képújság 14.45: Iskolatévé. Stop! 14.50: A természet válaszol. Dr. Frenyó Vilmos műsora 15.00: Fizika 15.25: XX. század. Mensáros László irodalmi estle — III. rés? 16.10: Hírek rt.15: Szülők iskolája XIU/3. rész: a mozgásról 16.45: Öt perc meteorológia 16.55: Keresztkérdés 17.25: Képújság 17.30: Segítünk választani... 18.00: Kalendárium 19.00: Reklám 19.10: Tév^étorna 19.15: Olvassatok mindennap 19.20: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: .,És mégis mozog a Föld”. Jókai-vetélkedőműsor, IV/2. rész 21.35: Pénteki randevú 22.35: A hét műtárgya 22.40: Gyilkos eltávozáson. Dán tévéfilm 23.10: Tv-híradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: Éjszakai ügyelet, VI/4. rész: Anne 20.55: Tv-híradó 2. 21.15: Reklám 21.25: Harc a hatalomért. Holland dokumentumfilm 22.25: A Stray Cats a rockpalotában, H. rész 22.40; Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00; Nyitott könyv 20.55. Igen — nem 21.35. Frantisek Dolek a szocialista munka hőse 22.05 Ez történt 24 óra alatt 22.10; Műtőkés a fehér maffia kezében. Olasz filmdráma 23.55. Hírek 2. MŰSOR: 19.30: A szív a tudomány kezében! 19.50; A tizedik múzsa meghívója. (Ism.) 21.35: Időszerű események 22.05: Ezüstsport. Tv-film MOZIMŰSOR. Salgótarjáni November 7.. Háromnegyed 6 és 8 órától: Kramer kontra Kramer (14). Színes amerikai filmdráma. ISKOLAMOZI: 3 órától: Rákóczi hadnagya. — Balassagyarmati Madách; Fél 4—tol: Éretlenek. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. Háromnegyed 6-tól: A kétéltű ember. Színes, fantasztikus szovjet kalandfilm felújítása. 8 órától: Jób lázadása (14). Színes magyar film. ISKOLAMO- ZI: A kék madár. — Pásztói Mátra. A francia hadnagy szeretője (16). Színes, szinkronizált angol film. 8 órától: FILMKLUB. Zárt körű vetítés. — Rétság; A zsaru (14). Színes francia—olasz bűnügyi film. MESEMOZI: Varázssapka — Szécsénvi Rákóczi.- Fitzcarraldo I—II. Színes, szinkronizált NSZK kflianrtfilrr — Érsekvadkert. Az u<o’só nvtró (14). Színes, szinkronizált francia film — Nagylóc. Gvanú+’?m °^a- kornok (14). Színes, , szinkronizált francia bűnügyi filmvígjá. fék.
