Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-07 / 288. szám
Nem munkát — feladatot kapnak Akik a lehetetlent is teljesítik MINDEN ÖTLET, elképzelés csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Ám ez sem igaz, ha a megvalósítás időtartama hosszúra nyúlik. Hiszen elveszítheti időszerűségét- Ez a felismerés indokolta a salgótarjáni síküveggyárban, egy speciális mechanikai-elektronikai műhely létrehozását. Célja, hogy a műszaki fejlesztés a gyárban zöld utat kapjon, biztosítsa a gyártmány- és gyár- tásfejlesztés technikai kivitelezését. Ugyanakkor oldja meg — szükség szerint — a technológiai berendezések műszaki korszerűsítését is. A kísérleti műhely kialakítására — alig egy évvel ezelőtt — Göröcs Sándor villamos- és munkavédelmi üzemmérnököt bízták meg. Hogyan tudta megvalósítani a kapott feladatot? Milyen eredményekről adhat számot? — érdeklődtünk a harmincöt éves szakembertől, célszerűen herendezett birodalmában. — A megbízást örömmel fogadtam, annak ellenére, hogy tudtam: nulláról kell kezdeni. De érdekelt az ösz- szetett feladat... Itt a csapatmunka olyan műszaki szellemiséget jelent, amely nem ismerhet lehetetlent. S ehhez megvannak a szerszámaink, gépeink. A két szakmával rendelkező gárdába pedig jelentős szakértelem, friss alkotókészség és tevékenységi hajlam összpontosult. — Tehát a bejárati ajtón olvasható felirat, miszerint „A lehetetlent azonnal teljesítjük, a csodákra kicsit várni kell”, nemcsak meghökkentő szlogenje az itt dolgozóknak ? — Valahol olvastam ezt és megtetszett a belőle áradó szellemes tettrekészség ... S erre a motorra” mindig szükség van. Amikor megtudtam, hogy az üzemépület galériaszintjére kerülünk, nem rettentem meg, pedig hulladék, por és 42 fokos meleg várt... gépek, szerszámok nélkül. Aztán sok utánjárással, ám gyors ütemben formálódott a műhely. Nem volt könnyű az elképzelést véghezvinni, de a kollégák, a társosztályok támogatásával elkészült. Eszterga-, maró-, fűrész-, lemezvágó-, köszörű-, fúrógépünk van. szerszámkészletünk szinte _ minden igényt ki- elégít. ■. >— És a szakképzettség? — Természetesen, a létszám kialakításánál alapvető szempont volt a jól képzett, legalább két szakmával rendelkezők kiválasztása. így a lakatos-, villanyszerelő-, műszerész- és a gépiforgácsolószakmák kettőssége egyaránt megtalálható. A műhely tiz- fős létszámából öt képzett ív- és lánghegesztő, nyolc pedig érettségizett szakmunkás, míg ketten most járják az iskolát... — Miként méltányolják ezt a szakmai felkészültséget a bérezésben? — Nemcsak a bérezésben, hanem a teljesítményben is magasabb a követelmény. Az itt dolgozók nem munkát kapnak, hanem, feladatot, ami azt jelenti, hogy önállóan kell megoldani a kapott témát. Vagyis az elképzelésekről nincs kész dokumentum, csak vázlat és ezt működőképes szerkezetté kell formálni- Ezért a hasonló képzettségűnktől órabérük két forinttal több. Az átlag 24 forintos órabér, még 60 fillérrel kiegészül. — MILYEN JELENTŐSEBB feladatok megoldásával tűnt ki az eltelt időben a kísérleti üzem? — A kezdetben karbantartó jellegű munkákat végeztünk. Régi gépek felújítását, termelésbe állítását tettük lehetővé. Például a „Vidar” csiszológép évekig állt. A bútorüveg-rendelés érdekében három hét alatt felújítottuk. Vagy az olasz élcsi- szaló gép, amelyet megmentettünk az enyészettől —, majd előveszi az ez évi munkatervét, amelyben huszonöt téma szerepel, együttműködő partnerekkel és határidőkkel megjelölve. A számbavétel után kiderül: a fele már elkészült. A munkatervben a feladatok négy területre oszthatók! gyártmányfejlesztésre, prototípus-készítésre, meglevő gyártóberendezések és az anyagmozgatás korszerűsítésére— A befejezett témák közül nehéz választani — mondja az üzemmérnök. Bár nehézségi fokuk ugyan különböző, jelentőségük viszont azonos súlyú. Nézzük például a szélvédőbe épített antenna gyártásának, a betörésre riasztó üveg kifejlesztésének és a fűthető hátfal kialakításának módját. Mindegyik hasonló elveken alapszik, ám funkciójukban más és más a szerepük. Ameny- nyiben lesz rá rendelés, megkezdhetjük a gyártását. Mivel kis sorozatú termékekről van szó, fontosnak tartom az egyedi hajlítókemence elkészítését is. Ezzel régi kívánságát elégítjük majd ki a vásárlóknak. Ugyanezt csele- kedjük az üvegbevágó géppel, amit a bútorüveggyár- táshoz, vagy a föliagéppel, amit a zsugorfóliás csomagoláshoz használunk fel. Közismert, hogy megkezdtük a hungaropán üveg gyártását- Az ehhez szükséges készülékek nagy részét is itt állítjuk elő. Az előbbiek mellett jó szolgálatot tesz a húzóüzemben bevezetésre kerülő gu- micsúzda a vékony üveg gyártásánál, mely nem engedi az üvegcserepeket a hengerek közé jutni. Szintén a húzóüzemnek adtuk át a felújított szalagolóasztalt, amely nemcsak a vágást gépesíti, hanem annak kapacitását is növeli. Az IKARUS- üvegek idomra vágását segíti az átalakított vágógép és egy kézi hidraulikus üvegszállító kocsi prototípusának az elkészítése. Az elmondottakon kívül az üzemi zajártalmak csökkentése érdekében zajárnyékoló burkolatokat, rezgésc&ililapító alátéteket kísérleteztünk ki. A keverőüzemben pedig tubu- sulókészüléket hoztunk létre. Ugyanide most dolgozzuk ki az üvegkeverék nedvességtartalmának mikroprocesz- szoros mérését, ellenőrzését. — A felsorolásból kitűnik, hogy v rendkívül széles a kísérleti üzem tevékenysége. Miként értékelhető ennek műszaki, gazdasági jelentősége? — Megpróbálom egy szóval érzékeltetni: öríállóak lettünk- Ez a mai nehéz körülmények között a sikerhez elengedhetetlen feltétel. Csak ily módon tudjuk garantálni a termékek jó minőségét, a követelményekhez • való igazodást, a gazdaságos termelést. Mi pedig ezt akarjuk jó technikai eszközökkel elősegíteni — hangsúlyozza Göröcs Sándor. A kísérleti üzem dolgozóinak átlagéletkora 28 év. Már az induláskor brigáddá alakultak, és Nógnád megye testvérmegyéjének, a szovjetunióbeli Kemerovo megyének és városnak nevét vették fel. Az idén elérték a Kiváló munka-brigád címet. FOLYAMATBAN VAN az a szerződéskötés, amelynek révén gazdasági munkaközösséget alakítanak ki. Elsősorban azért, hogy elképzeléseiket még jobban megvalósíthassák, alkotó vágyuknak még jobban teret adjanak. — vendel — Nyelvismeret és versenyképesség B eszél ön angolul? A kérdésre csak kevesen válaszolnának igennel a honi mezőgazdák közül. Persze akkor sem bólintanának rá többen, ha arról érdeklődnénk, értik-e oroszul, franciául, németül vagy spanyolul beszélő szakember-társukat. A felmérések szerint a magyar mezőgazdászoknak mindöSiSze két százaléka érti más népek nyelvét. Elenyészően alacsony arány ez a kívánalmakhoz képest. Mert miközben azzal büszkélkedünk, hogy a magyar mező- gazdaság minden. harmadik hektáron exportra termel, s az ország exportjának negyedét adja; alig akad olyan mezőgazda, aki tárgyalóképes partnere lenne a külföldi vevőknek. Az iménti né] da ugyan az agrártermelés egyik ellentmondására világít rá, de korántsem egyedi eset a hazai gyakorlatban. A vegyészek, gépészek, építészek, jogászok között sem sokkal többen vannak azok, akik képesek megértetni magukat üzletfeleikkel. E tények ellentmondásban vannak az ország helyzetével, hiszen mind gyakrabban érvelünk azzal, hogy nyitott a gazdaságunk, s kiterjedt külgazdasági kapcsolataink vannak. Ilyen körülmények között pedig műszaki és agrár értelmiségünk nyelvtudásának hiánya a gazdasági fejlődés egyik gátjává válik. Sokszor halljuk, olvassuk, hogy nyelvtanításunk nem eléggé hatékony. Bizonyára ez is igaz, hiszen akik az egyetemi padokig eljutnak, tíz évet tanulnak oroszul, legtöbben mégis értetlenül állnak Moszkva utcáin. A nyelv- tanítás alacsony színvonala azonban csak egyike a bajainknak. Valószínűleg az a nagyobb gond, hogy eleve kevesen ülnek nyelvtanulási szándékkal az iskolapadba. Egy felmérés szerint az általános iskolai tanulók 2,26 százaléka tanul oroszt szakosított nyelvi osztályban, második idegen nyelvet pedig csak 1,36 százalékuk. így aztán tény, hogy kevés gyerek tanul, s ennek következményeként kevés felnőtt beszél idegen nyelveket. Ebben erősen eltérünk más, hozzánk hasonlóan alacsony lélekszámú nemzetek gyakorlatától. Hollandiában például csak az a fiatal iratkozhat be egyetemre, aki egy elterjedt idegen nyelvet beszél, hiszen valamennyi szakon tanulniuk kell kölföldi szakkönyvekből is. Belgiumban a középiskola felkészíti a diákokat a köznyelvi ismeretekre, ezután a szaknyelvi képzés folytatódik. Dániában az idegen nyelvű óvodákra épül az alsó iskolai osztályok nyelvi képzése. Nálunk viszojít törekvő felnőttek törik magukat TIT- tanfoiyamokon, vésznek magánórákat, hogy jártasságot szerezzenek valamely idegen nyelvben. A buzgó nyelvtanárok ennek sem tudnak örülni. Inkább borúlátók, mondván, a tudományos megállapításoknak ellentmond ez a kései nyelvtanulás. Ugyanis legkönnyebben 8—10 esztendős korban lehet nyelvet tanulni, mert akkor még játékos az ismeretszerzés, a gyerek nem küszködik gátlásokkal. s talán ami a legfontosabb. van ideje tanulni. A felnőtteket leköti a munka, a család, s ahogy telnek az évek, mind nagyobb szellemi erőfeszítés szükséges a nyelvtanuláshoz. A másik ellentmondása a kései nyelv- tanulásnak, hogy nem az életkori sajátosságokhoz igazodik a kezdők tananyaga. Aki csak ismerkedik a nyelvvel, arról olvas, hall, hogy az asztal magas, a kép a falon függ. A felnőttek többségének ez nem jelent szellemi izgalmat, hiszen voltaképpen leszállnak a gyerekék szellemi szintjére. Felnőtt módon kellene oktatni őket, hiszen a jövőben is szükség lesz arra, hogy nyelvet tanuljanak. A legtöbbet persze mégiscsak az ifjúság oktatásától várjuk. Az óvodában, általános iskolában és középiskolában kellene megtanulni a köznyelvet, főiskolán, egyeA MAGYAR SAJTÓ NAPJÁN Az újságíró felelőssége A világ legtermészetesebb dolga kivenni reggel a postaládából összehajtott újságunkat, hetilapunkat, s hallgatni a rádiót, amit már fölkeléskor bekapcsoltunk, átfutni a híreket; este kinyitni a televíziót, megnézni a híradót. Életünk olyan magától értetődő tartozékai ezek, hogy csak akkor tudnánk, mit jelentenek, ha egyszer csak üres volna a postaládánk, nem beszélne a rádió, a televízió pedig csak kéken, üresen világítana. Elementáris híróhség van bennünk: mindent, m'ndenhonnan, rögvest, a leghamarabb, a legaprólékosabban a legmélyéig meg akarunk tudni. Jól tájékozottak, sőt jól értesültek szeretnénk lenni folyvást, minden pillanatban. Azonnal, de mindjárt — holnap már késő. S ha láttuk-hallottuk is este azt az eseményt, reggel izgatottan nyitjuk ki az újságot: olvasni is akarjuk. Állandó izgalom hajt bennünket. Minket, az olvasókat és miniket, az újságírókat is. Kosztolányi Dezső Nyomdafesték című tárcájában leírja, hogy milyen zaklatottan, reménnyel és kétségbeeséssel beoltva várja új versét hajnalig a reggeli lapban. Közben eltűnődik: „Vajon természetes-e, hogy megszokjuk a nyomdafestéket, lehet-e, szabad-e ezt megszokni? Természetesnek találjuk az üzemet. Ma azonban — a világosan látás éjszakáján — érzem, hogy nem ez a természetes. Van-e az írásnál keményebb viadal? Van-e igazabb ördöngösség? Az a természetes, hogy az utolsó pillanatig itt kukoricázunk a nyonfda előtt, és várjuk a sorsunkat.” Minden igazi tollforgató újra meg újra „a nyomda előtt” várja a sorsát A nyomda előtt..., tulajdonképpen a világ előtt, mert a cikk valójában akkor kel életre, amikor elolvassák, és hatni kezd. A hatni tudás — hatalom. ■ Ezért olyan nagy az újságíró, a sajtó felelőssége. Az újságnak olyan társadalmi, közvéleményt formáló, cselekvésre, állásfoglalásra késztető célja, szerepe van, amelyről az újságíró sohasem feledkezhet meg, és sohasem mondhat le. Olyan hagyomány kötelezi egyenes ágon, mint a Vörös Újságé, amely hatvanöt évvel ezelőtt, 1918. december 7-éh jelent meg először, s amelynek tiszteletére 1962 óta minden esztendőben ekkor, december 7-én, ünnepeljük a magyar sajtó napját. A mai újságíró felelősségét az egykori kommunista sajtó testamentumai, s mai társadalmunk céljai határozzák meg. A célokat, persze, ki is kell tűzni. Az MSZMP időről időfe ezért foglalkozik a sajtó aktuális teendőivel. A Központi Bizottság utoljára idén áprilisban elemezte a sajtó munkáját, szabta meg néhány időszerű feladatát. Nem szűk szakmai ügy, sokkal többről van szó: politikánkról, az ország, a szocializmus dolgairól. A magyar sajtó napja erre is emlékeztet. Megállunk egy pillanatra, aztán újra lapzárta. Nyomják a holnapi számot. Várják az olvasóik. Győri László Unaloműző lődörgés a főúton Mihalik Feri három esztendővel ezelőtti vágyálma a katonai pálya volt, aztán végül is esztergályostanulónak mept, a balassagyarmati 217. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetbe. Voltaképpen nem bánta meg döntését, noha titokban azért mégiscsak megmaradt a dédelgetett vágy. A III/c egyik legjobb képességű diákja, s jóllehet korábban vidéken élt, mégis szemmel láthatóan a város igazi szerelmese lett. — Gyermekkoromat falun töltöttem, így összehasonlítási- alapom is van, s ma már úgy érzem, nem tudnék máshol élni. Högy mit szeretek ebben a kisvárosban? Éppen ezt a kisvárosi, sajátos hangulatot! Nincs az az óriási forgalom, a rohanás-kapkodás, hanem nyugodtnak, békésnek tűnik minden. Legalábbis számomra. Barátaimmal gyakran csásakálunk a főutcán, s a lődörgés közben soksok ismerőssel találkozunk, kicseréljük a híreket, a suli- pletykákat. .. Szülei tanári diplomával rendelkeznek, s Feri elképzelései között is szerepel a továbbtanulás. Most, a suli mellett jut idő bőven a hobbira is ami esetében a barkácsolternen pedig a szaknyelvet bővíteni. Manapság ez csak jámbor óhaj. De tételezzük fel, hogy egy csapásra megkezdődik a mainál sokkal hatékonyabb és koraibb nyelv- oktatás-. Ennék hatását akkor is csak másfél-két évtized múlva élveznénk, hiszen a kisdiákból ennyi idő alatt lesz gazdász, jogász, mérnök, külkereskedő. S mi legyen addig? Termelni, eladni naponta kell, s egyre ügyesebben, okosabban. Ez pedig feltételezi a nyelvtudást. A kaposvári mezőgazdasági főiskolán kidolgoztak egy javaslatot, amely a főiskolai felvételi rendszer módosításán alapszik. Bevezetésre javasolják az úgynevezett nulladik évfolyamot, ami amolyan félhallgatói állapot lenne, mert a diák sorsáról végleges döntést csak egy esztendő múlva hozna a felvételi bizottság. Ez alatt a hallgatók fizikai munkát végeznének, nyelvet tanulnának, az alapozó tárgyakból felkészülnének a főiskolai tanulmányokra. így néhány esztendő alatt idegen nyelveket beszélő szakembereink lehetnének. S zükség lenne rájuk, hiszen a magyar gazdaság versenyképessége mindinkább attól is függ, milyen technológiákat tudunk külföldön vásárolni, azokat miként tudjuk itthon hasznosítani. Mindezekhez pedig elengedhetetlenül fontos a műszaki és az agrár értelmiség nyelvtudása. Farkas József gatást jelenti. Gitérerősítőt, hangfalakat bütykölt; mint majd minden mai diák, ő is a beatzene rajongója. — Szeretem a városban azt is, hogy gyakran jönnek ide neves együttesek, zenekarok, a-z idén például „élőben” láthattuk az EDDA-t, a Koráit, remélem nem szakad meg ez a sorozat. De említhetnék más kulturális eseményeket, színészek föllépéseit, meg aztán jók a sportolási lehetőségek iis. Itt viszont van egy lemaradása Balassagyarmatnak: nincs uszoda! Pedig nagyon kellene egy kis fedett medence... Tudom, hogy ez milliókba kerül, azt is tudom, hogy a jelenlegi gazdasági viszonyok között erre nem jut, de talán kellő társadalmi összefogással hozzá lehetne kezdeni. Bizonyára a szakmunkástanulók is kivennék részüket a társadalmi munkából. S ha már a hiányosságokról esett szó, szerintem egy új mozi is elkelne, vagy a jelenlegi hevíthetné a műsorát Itt van aztán a szabad idő, pontosabban a szórakozási lehetőség, úgy érzem, hiányzik egy szabadidős-központ, ahol kortól, iskolai végzettségtől függetlenül, szinte a nap bármelyik szakában összejöhetnének az éppen rá- érő'k. No, persze nem tragikus a jelenlegi helyzet sem, vannak jó klubok, s a szórakozóhelyek is kulturáltak, kedveltek a fiatalok körében. Én például barátaimmal gyakran üldögélek a Tündében, vagy a Balassában egv- egy kóla melett olykor órákat eltrécselünk. Terveim? Vannak bőven, de talán a legfontosabb, hogy jó munkahelyre kerüljek és sikerüljön a továbbtanulásom! Legszerencsésebb lenne, ha mindkettő itt, Balassagyarmaton történhetne. Készül a kenyér. — B. A. — NÓGRÁD - 1983. december 7., szerda 3 i
