Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-06 / 287. szám

Egy kritikus titkárral: a kritika kritikájáról NYITOTT SZEMMEL — Ért valahol valaki­től is hátrány azért, mert őszintén elmondtad kriti­kai véleményedét? — Hátrány talán nem, de azt többször is kérdez­ték jó- és rosszakaróim egy­aránt, „nem lesz ebből baj, Tibi?”, meg hogy „azért ennyire nem kellett vol­na”, sőt még az elején azt is megjósolta valaki-, ha így folytatom, nem sokáig le­szek járási KISZ-titkár. — És, hogy folytattad? — Messziről futok neki: édesapám világéletében ak­tív közéleti ember volt, ma nyugdíjasként is az, tőle vet­tem át, s a legtermészete­sebb dolognak tartottam... — Tartottad? — ... Ma is annak tar­tom, hogy ami a szívemen, az a számon. Vagyis, ha van mondanivalóm — és ál­talában van —, akkor nem tiszteletiköröket leírva, ha­nem nevén nevezve a dol­gokat mondom el. Hol, ha nem a KISZ-ben sajátítsa el az ember a véleménynyil­vánítás csínját-bínját? Itt kell — kellene, azzal a bi­zonyos „ifjonti hévvel” ér­telmesen vitatkozni, meg­tartva e korosztály sajátos nyelvezetét, kifejezéseit. De sajnos, gyakran tapasztalni, hogy a „felnőtteskedő”. a formalitásokat túlhangsúlyo­zó hozzászólások, amelyek* persze mentesek a tarta­lomtól is, unalmassá tesz­nek egyébként hasznosnak ígérkező fórumokat. Pedig, legfőbb politikai eszközünk, a meggyőzés „jó svádájú” fiatalokat föltételez, őszin­tén szólva, én a szó jó ér­telmében vett rámenős KISZ- eseket kedvelem, akiket, ha az ajtón kiküldenek, visszamennek az ablakon... * Balogh Tibort, a pásztói járási KISZ-bizottság ke­ménykötésű, sportos terme­tű titkárát korábban a kör­nyék futballrajongói a pá­lyákról ismerhették — az NB II-ben is játszott — most pedig főként arról, hogy pezsgést vitt a járás ifjúságmozgalmi életébe. Amikor általában stagnál a szervezeti létszám, a pász­tói járásban az elmúlt két- három évben tíz alapszer- vezót jött létre, de említ­hetnénk azt a párját ritkí­tó társadalmi összefogást is, amelynek eredménye­ként a közeljövőben létre­jön majd Nagymezőn egy tízmillió forint értékű if­júsági tábor. Vagy merít­hetnénk a példát az érdek­védelmi, a gazdasági, a kulturális területekből... mindezekben a titkárnak hervadhatatlan érdemei vannak, ezt jelzi a minap kapott KISZ-érdemérem is. — Ügy érzem, az ifjúsá­gi mozgalom jó előiskolá- ja lehet a közéletiségre ne­velésnek, egy sor emberi tu­lajdonság kibontakoztatásá­nak — magyarázza heves gesztusokkal a titkár, s hozzáteszi: — mindez azon­ban csak lehetőség! Hogy mennyiben válik valósággá, nos, ez már zömmel az adott környezettől függ. Az egyik legfontosabb dolog, hogy a KlSZ-szervezetek tisztában legyenek teendő­ikkel, tudják, hogy mit akarnak! Némelyik titkár bizony olyasmikkel foglal­kozik, ami egy gazdasági vezetőinek, művezetőnek, vagy éppen egy szar-szer­vezeti titkárnak a feladata, s emellett elsikkad a lé­nyeg: az eszmei-politikai nevelő munka, az érdekvé­delem, a jó közösség kiala­kítása. — Különösen ez utóbbi téren érzek nagy űrt, oly­kor még a kiváló KISZ- szervezetnek titulált kollek­tíva sem mondhatja el ma­gáról: „igazi közösség va­gyunk”. Egyáltalán, lénye­ges ez? — Feltétlenül! S ami en­nek alapja lehetne: az ér­zelmi kötődés. Talán a kor divatja, hogy manapság nem szeretünk beszélni érzel­meinkről, ha pedig erről szólunk, átesünk a másik végletbe, az érzelgősségbe. Egészséges arányt kellene tartanunk, valahol a két véglet között. Én azokat a fiatalokat szeretem, alak szenvedélyesen és őszintén állnak ki a véleményük mellett... — Még, ha az a járási titkár véleményével ellen- toétcs is ^ — Többször előfordul, hogy valaki más szemszög­ből másként látja ugyanazt a kérdést. Tisztelem, lunek- kinek a saját területén való jártasságát, sőt el is várom, hogy ezt kifejtse, elmondja. De olyan érvet nem tudok elfogadni, hogy például X. Y. férjhez megy, s most már nem tud részt venni a KISZ-es munkában. — Mostanában, mintha fölerősödött volna a kriti­kai hang. — Tény, hogy progra­munkat, mindennapi mun­kánkat hozzá kell igazíta­nunk a kor változásaihoz, az igényekhez. Félreértés ne essék: nem az alapve­tő céljainkkal van baj, ha­nem az alkalmankénti for­mákkal, módszerekkel. Na­gyon sóikat kísérletezünk, számos ötletet, kezdemé­nyezést szeretnénk megva­lósítani. ezért is bosszant bennünket, ha olykor egy- egy „kibic” kívülről tesz megjegyzéseket. Ugyan­akkor, igényeljük is az építő, segítő szándékú bírá­latokat, véleményeket, s szerencsére ebből van több! A tanító a lábán hozza szemlére a jegyzet témáját. Elegáns, első látásra is ké­nyelmes csizmát visel, a rö. vid szárú lábbelit magam is elfogadnám. Egészen, addig, amíg a derék pedagógus fel nem emeli a lábát: — Nézd ezt a disznósá- got! Két napja hordom és már leválik a talpa. Ráadá­sul nem is az első, mert egyet már vissza vittem a pásztói áruházba. Szó se ró­la, azonnal kicserélték, de ezzel sem megvek semmire' — Rá se ránts, kicseréled ezt is. Meg a következőt is. S ha minden jól megy, ak­kor egész télen vadonatúj csizmában járhatsz. Ki tudja miért, a tanító nem repes az örömtől ötle­tem hallatán. Inkább morog cefetül: — Az ember azért mégis joggal várhatná, hogy egy- két-három nap után ne sza­kadjon le a lábáról egy majdnem ezerforintos csiz­ma. A végén még többe ke­rül a sorozatos cserék úti­költsége, mint maga a drága lábbeli. A fölöslegesen elpo­csékolt időről nem is beszél­ve. Hacsak •.. Hacsak nem vá­laszt egy másfajta, lábra való téli alkalmatosságot. A tanító azonban a csökönyös emberek fajtájából való, ra­gaszkodik a kiszemelt csiz­mához. — Kényelmes egyébként, csuda kényelmes. Ezért sze­retnék kifogni egy példányt, amely egv nap után nem un­ja a talpát. — Ide hallgass, lehet, hogy nem is a csizmában van a hiba. Esetleg csak feledé­keny volit a gyár és kifelej­tett belőle egy tájékoztató cédulát: „A csizma nem láb­ra való, nem viselés esetén tartóssága garantált.” Tény­leg, próbáld ki! Holnap cse­réld ki ezt a sérült portékát, az újonnan kapottat pedig tedd fel a szekrény tetejére. Esténként pedig szépen le­törlőd róla a port — csak­nem ezer forintért- S ha így gondját viseled, akkor eset­leg kitart az új csizmád ta­vaszig. Hacsak a gyár ki nem fe­lejtett belőle egy másik cé­dulát Is: „A portörlést sem állja. Nem érintés esetén azonban tartóssága garan­tált.” Majdnem ezer forin­tért. Ennyit meg a bolond­nak is megér egy ilyen mu­latság. * Ilyet sem láttam még éle­temben, hogy valaki dalol örömében, miközben adót fi. zet. A b-i tanácsháza irodá­jában idős asszony mórikál- ja magát az elnök előtt, s az ezerforintos bankót úgy fogja a kezében, mintha ép­pen arra készülne, hogy a vonóba húzza. Az adminisztrátor kilenc száz-egynéhány forintról töl­ti ki az adócsekket, közben a pirospozsgás, sima arcú öregasszonyon reng a szok­nya és egyik nótából a má­sikba vág- Szünetet legföl­jebb akkor tart, amikor el­rikoltja magát: „De szép ember vagy te, elnök!” Meg amikor az adminisztrátorra néz: „De szép szeretőd van te, elnök!” Meg amikor a hajdan volt ifjúságát idézi: „De nekem is vót szeretőm te, elnök!” Ez a jó kedé!yű, menyecs- kés öregasszony nem spórol a malackodással sem, gya­núm szerint azonban min­den poén a nótázást szolgál­ja. Mintha csak önmagának végszavazna, minden bemon. dásra égy fenemód passzoló dallal felel. Az idő azonban kevós. az elnök visszaadja az ezerfo­rintost az idős asszonynak: „El kell menni, Mari néni. a postára, csak ott adhaiófel.” A nótafán megint reng a szoknya, mert kacsint az öregasszony és újfent dalra fakad. Az elnök már türel­metlen, hiába dicsérik a sze­mében. — „De szép ember vagy. elnök” — és megfogja a két lábon járó vigalom vál­lát: — Most már tényleg men. nem kell, mások is várnak rám. * Kritikus időpontban vár­juk a budapesti vendéget, az országutakat ugyanis kor­csolyázásra alkalmas, kiváló fedi- Ráadásul tartósan és háborítatlanul — amíg az eső el nem olvasztja —, az előzetes beharangozás sze'- rint ugyanis az útügv illeté­kesei szokványos télre . ké­szültek. A jelek szerint pedig a jég nem tartozik hozzá a szokványos télhez. Ez azon­ban egv más litánia. A vendég meg is érkezik este fél tíz körül, számos cso­magjával együtt ecsegi fia. talok szedték fel az útparton. Az alig egyhónapos, kétezer kilométert futott 1500-as Da­da mellől, amely mozdítha- taílanul pihen az árokban. Ott landolt a hepehupás út jegéről, Szarvasgede határá­ban. Alig meséli el az autóját sorsára hagyott és az embe­rek jóindulatában bízó ven­dég az autó kényszerű hát- raarcát és az „árokszállási”, amikor megérkezik az ecse­gi körzeti rendőr. A segítő­kész fiataloktól vette hírét az esetnek, most meg kapaci­tál: „Nézzük csak meg még egyszer azt a kocsit, hátha lehet kezdeni véle valamit- Nem tanácsos a szép, új au­tót egyedül éjszakáztatni az út mentén.” A hátamon feláll a szőr, amíg a körzeti rendőr Tra­bantja Szarvasgede felé korcsolyázik hármunkkal. A tudomány azonban megáll. Nem jutunk semmire, a bal első kerék mozdíthatatlan. \ vendég már az autómentőt emlegeti és a biztosítóban re­ménykedik, amikor eszünkbe jut egy ismerős szerelő — Hatvanban. De hogvan lehet értesíteni? Mentőötletként eicsúszkálunk a csécsei se­gélykérő telefonhoz és fel­hívjuk a rendőrség hatvani ügyeletét. „Ez és ez a baj, nem tudjuk értesíteni a sze­relőt . •. talán, ha egy kocsi­juk véletlenül arra járna ... ez és ez a cim ..." Mint ké­sőbb kiderült, a sokat szi­dott és viccelt rendőrök au­tója alig pár perc múlva a hatvani szerelő lakása előtt állt, s az éjszaka közepén megérkezett a segítség. S ami az úrvezetőknek megfejthetetlen rejtély, az a hozzáértőnek pár perces munka: a szép és drága új autó a saját lábán került biz­tonságba. Igen. biztonságba. Másnap halljuk, hogy alig pár kilométerrel odébb kibe­leztek egv árokba csúszott Zsigulit. Elvitték a rádiót, a kerekeket, s mindent, ami mozdítható. Az éjszaka kellős közepén segítő emberek cselekedete az utóbbi történet ismeretében értékelhető csak igazán. Ter­mészetesen akad más tanul­ság is: a jegyzetíró mellett az anyagbeszerzésnek ezt a különös módját választó ..hullarablók” is nvitott szem­mel járnak- Kelemen Gábor T. L. Különféle területeken alkalmazható edzett acélszalagokat is gyártanak a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. A pántolószalagokat csomagolásnál használják, igényel tőlük a bútoripar fekvőhelyek laprugóihoz nyersanyagot, itt készülnek a felhúzhatós játékok rugói, s egyebek között a mérőszalagok anyaga is. Képünkön Kun Fcenc és edzőtársa elkészült szalagokat csomagol a megrendelő számára. — kj _ MAGYAR POSTA CÍMZÉS KÉZI CÍMZÉS QotfcaiBeia 'butiapuX. IflútCUt k.iS. H­/ Jjfrjjtr Sfr, g. 0DDQ X-ET KÉZZEL AZ ELSŐ KERETBE , , A POSTA TÁJÉKOZTATJA ÖNT: Külföldre az ottani előírások szerint címezzen! Kérjük, hogy a külföldi irányítoszámot soha ne írja a négy piros keretbe. A címzés utolsó sorába írt X-szel azonban figyelmeztesse gépünket, hogy ez a levél külföldre megy. Köszönjük, hogy e minták szerint címez KÜLFÖLDRE Ptrkaa Üli »udapaat íüret Sándor u. 2J>. GÉPI CÍMZÉS lorat Zaaaaak SDI-1017 larlla LabnarStr. 6. 1 / X-ET GÉPPEL AZ UTOLSÓ SORBA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents