Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

ft

t

A „KÉK ANGYAL” (5.) _

A szex tabu

Marlene Dietrich egy csapásra sztár lett Amerikában. Bár nagyon „szexis” volt, sikereit nem elsősorban ennek köszönhette. Abban az időben nem beszéltek szexről. Ez a szó csak Mairlyn Monroe-val lett szalonképes. Akkor még nem voltak vetkőző jelenetek, nem voltak félmeztele.n testek. Azt az elméletet, hogy a színésznőnek csak a „bájait” kell mutogatni, a harmincas években nem fogadták el a rendezők. Marlene önéletrajzában erről így ír:

„A szex a mi időnkben tabu volt. Mindent a szemünkkel kellett csinálni. Egyszerűen csak a »bájainkat« mutogatni túl olcsó megoldás lett volna”.

Amikor második amerikai filmje, a „Dishonored” elkészült, Marlene Németországba utazott, hogy a gyermekét elhozza. A stúdió az anyai hivatásnak említését is megtiltotta, mert ő volt a „fémmé fatalé”, a végzet asszonya. Marlene ezt a tilalmat nem volt hajlandó tudomásul venni. Kislánya, Maria kezdettől fogva szerette Amerikát, a legtöbb időt a szabadban töltötte és boldog volt. Marlene filmet forgatott, és munka után főzött, esti mesét olvasott, mint a legtöbb anya. Ügy tűnt neki, minden rendben van a világon. Nevét repülőgépek írták az égre, de ez alig befolyásolta. Csak arra gondolt, hogy az emberek milyen kedvesek. Lányával együtt nézték az éjszakai égboltot és a gyerek azt mondta: Látod, a csillagok a neveden keresztül ragyognak — emlékezik Marlene.

A „Szőke Vénusz” című filmet forgatták, amikor Marlene egy levelet kapott. Nem kézírás volt, nem is gépelték, a betűket az újságból vágták

Tizenhéfmill

Á városképeket bemutató lapokon kívül most, karácsony és újév napja előtt megnőtt az érdeklődés, a kereslet az ünnepi üdvözlőlapok iránt. Az idén több mint száz karácsonyit és 25-féle újévit jelentettek meg, kereken 17 millió példányban.

Érdekes, hogy ez a nagy példányszám mégis valamivel kevesebb a tavalyinál. Azért csökkentették, mert — a Képzőművészeti Kiadó tájékoztatása szerint — az év elején hatmillió maradt meg a boltokban, amit azután visszavásároltak. Most az idén gyárki és ragasztották össze. Halálos fenyegetést tartalmazó zsarolólevél volt. (Pár héttel azelőtt, 1932. március elsején rabolták ki a híres repülő, Lindtoerg gyermekét.)

Marlene reggelenként dolgozni ment és vitte magával a gyermekét is. Von Sternberg szervezte meg a biztonsági intézkedéseket, és megpróbálta félrevezetni a zsarolókat. Marlene férje is átjött Európából, hogy a segítségére legyen. A zsarolók természetesen óvták attól, hogy a rendőrséget értesítse. Ez majdnem az őrületbe kergette. A gyerek mindig mellette volt a stúdióban is. Otthon a kertben „testőrök” rejtőzködtek a bokrok mögött. Még mindig láthatók a rácsok a házon Beverly Hillsben, ahol akkor laktak. Ezzel széttörték Marlenéban a nyárról, a szabadságról, az örömről és a gondtalan életről szőtt álmokat. Életük az általuk választott börtönben a legnagyobb elővigyázatosságból és óvatosságból állt.

A zsarolók, akik 10 ezer dollár váltságdíjat követeltek, még két levelet küldtek. „Marlene, Marlene, csak semmi butaság!” Végre eljött a nap, amelyen át 'kellett adni a váltságdíjat. Férje és barátai, Maurice Chevaliier és von Sternberg az ablakok mögött álltak, mindannyian felfegyverkezve. A zsarolók azonban a pénz átadásánál nem jelentek meg. Valószínű, hogy a biztonsági intézkedések, és a sajtókampány elriasztotta őket.

Amikor a „Szőke Vénusz” elkészült, Marlene továbbra is megtartotta a testőröket, akik ezekben a számukra borzalmas időkben bajtársi segítséget nyújtottak a gyermekének. Az elkövetkező hollywoodi. éveikben mindig gyöió üdvözlet

tott lapokkal együtt újrael- osztva küldik szét a kereskedelmi hálózatba, hogy így folyamatos választékot biztosítsanak a vásárlóknak. Ez egyúttal megoldja a kereskedelemnek azt a problémáját is — egyben a vevők érdekeit szolgálva —, hogy ne féljenek rendelni közvetlenül az ünnep előtt sem. Az új módszerrel — a maradék visszavásárlásával — a kereskedelem is nagy gondtól szabadul meg és a vevők is újraosztva gazdagabb választékban részesülnek.

törte őket ennek az élménynek az emléke.

Az amerikai hatóságok ragaszkodtak ahhoz, hogy Marlene Dietrich intézze el német útlevelének meghosz- szabbítását, hogy az amerikai állampolgárság megadásának napjáig rendben legyenek az iratai. Ezt Marlene a párizsi német nagykövetségen intézte. Egyedül ment az oroszlán barlangjába. Az oroszlánt von Welczek grófnak hívták, ő volt a hitleri Németország nagykövete Párizsban. A történteikről Marlene így emlékezik:

„Négy úr volt a nagykövetnél, akiket mint Reuss hercegeket mutattak be. Senki nem ült, mindenki állt, a hercegek a magas székek mögött. Természetesen meghosz- szabbítanáik az útlevelemet — mondta von Welczek —, de előbb egy üzenetet kell átadnia nekem: ne legyeik amerikai állampolgár, hanem — térjek vissza Németországba. Ezért megígérik, hogy diadalmasan vonulhatok be Berlinbe a Brandenburgi-kapun keresztül. Én leszek a német filmipar kormányzó királynője — ígérte. Én nem tudtam lemondani arról, hogy ezeknek a hiú uraknak a szívében megforgassam a tőrt. Udvarias voltam és elmagyaráztam nekik, hogy szerződést kötöttem von Stemberggel, de nagyon boldog lennék, ha filmet forgathatnék Berlinben az ő rendezésével.

Fagyos csend. Képzeletbeli fővöm célba talált. ■ Hangom sötéten csengett: hallgatásuk azt jelenti, nem akarják, hogy von Sternberg úr filmet forgasson az önök országában, mert zsidó? Hirtelen életre kelt a szoba. Mindannyian egyszerre beszéltek. »önt megmérgezte az amerikai propaganda. Nálunk nem létezik olyan, hogy antiszemitizmus... stib. stb.«

Éreztem, hogy itt az ideje a távozásnak. Felálltam és azt mondtam: Nos ez gyönyörűi Várni fogok, amíg önök a szükséges intézkedéseket megteszik von Sternberg úrral. Remélem továbbá, hogy a német sajtó változtat a hang- j ján, ami von Sternberg urat, 1 és engem illet.

Végigmentem a végtelen folyosón. A négy herceg jött velem. Reszkettem, amikor végre ismét az utcán álltam, és megláttam a férjemet, aki a követség előtt várt”.

Marlene Dietrich másnap megkapta meghosszabbított útlevelét. A németek mindent tudtak. Tudták, mikor jár le a szerződése a Para- mounthal, és mikor kezdődik az új.

(Következik: Kasszaméreg)

A zenélő márka menedzser

Az utóbbi időben egyre többféle márkanév-megjelöléssel kerülnek az üzletekbe a könnyűzenei hanglemezek. Pepita, Start, Favorit, Krém... Ez utóbbi alatt jelent meg nemrégiben a Benkó Dixiland Band együttes legújabb nagylemeze is, a tavalyi nagy sikerű „születésnapi” gála hangulatát megörökítő Side by Side. A Krém márkamenedzsere az együttes vezetője, Benkó Sándor.

— Ez nem jelent semmilyen előnyt, ha arra gondolsz. Egyszerűen a hazai jazzlemezki- adás eddigi tarthatatlan állapotán akartunk változtatni. Krém, melynek egyetlen célja van: a színvonalas jazz- muzsika gyakoribb' propagálása. Ebben a műfajban sűrűbbek az új, változó formációk, és a magyar zenei kultúrának ez a lényeges része alig volt megörökítve.

— Ezzel a jelzéssel jelent már meg nem kifejezetten jazz is..,

— Igen. Mint mondtam, „megmenteni” akarunk. így került Krém-korongra a Rocklegendák, és más, ma már alig hallható régi szám is. A .Krém névnek fednie kell a tartalmat.

— A mostani lemezen ez teljes mértékben sikerült.

— örömünkre a hangszerek legnagyobb sztárjai vállalják velünk a közös fellépést. Az amerikai Sacramenro-feszti- válon —. ahol a világ legjobb együtteseit megelőzve sikerült nyerni — merült fel a gondolat, és ők boldogan vállalták. A1 Gray, Eddy Davis és Joe Newman még soA jubileumi közös koncert a

hasem játszottak együtt dixit, sőt mást sem! Akik ott voltak tavaly a sportcsarnokbeli jubileumi koncertünkön, láthatták, hallhatták azt az örömöt, amivel színpadra léptek. Megtiszteltetés és elismerés volt ez nemcsak együttesemnek, hanem a honi jazzéletnek is.

— A lemez annak a koncertnek egy részlete.

— Igyekeztem úgy szerkeszteni, hogy azok is ízelítőt kaphassanak belőle, akik személyesen nem lehettek jelen. Hiszen nem mindennap fordul elő, hogy ilyen muzsikusokat együtt lehessen hallani Budapesten.

— Majdnem egy év telt el a koncert és a lemez megjelenése között. A kivívott nemzetközi rang sem csökkenti az átfutási időt?

— Semmi bajunk a lemezsportcsarnokban

gyárral. Csupán árról van szó, hogy elég sokfelé hívnak Európa-szerte koncertezni, keveset vagyunk itthon. Egy lemez összeállítása, elkészítése pedig hosszadalmas, komoly munka.

— Mire készül jelenleg az együttes?

— A tavaszi fesztivál keretében tervezünk egy nagyobb koncertet. Komoly és előrehaladott tárgyalásban vagyunk Dissy Gillespie-val. Reméljük, sikerül az időpont egyeztetése, amit korábban New Yorkban beszéltünk meg vele. Készülődünk nagyobb távol-keleti turnéra is, de arról még korai lenne beszélni. Amikor pedig időnk engedi, járjuk az országot, igyekszünk mindenhová eljutni, ahol szeretnek és várnak bennünket.

Látó János

Nagymosás a néprajzi múzeumban

Kézi hajtású mángorló

Az első forgótárcsás mosógépek egyike Hollandiából

Már meg nem mondom, hogy mikor és melyik úttörő- vezető módszertani lapban olvastam a fent idézett félig- meddig tréfás, álcázott gye- rekdalsort, de hogy nem álmodtam —, az egészen bizonyos. Talán mások is olvasták és emlékeznek is rá: az „álgyerekdal” tömören kifejezte a lényeget. Ott, ahol a gyerekek sokoldalú (minden- oldalú — Lenin kedvenc szavával !) nevelésével foglalkozni senki nem ér rá úgy igazából, sőt, a neveletlen gyerek sem ér rá arra, hogy neveljék — ott jogosan „szárnyal” a társadalmi kritikát összegző dal: „Pajtás, nagy itt a hajtás.., I"

Ez meg arról jutott eszembe, hogy bár a magyar családok háza táján valóban sok a gond ezen a téren — mégis. mintha sikerült volna egy új divatszóval újabb varázslatokba kezdeni. Régi sámá- ni módszerek szerint — családterápia az új csodaszer, várható, hogy egész hálózatok épülnek majd ki ebből a gyógyászati irányból. A jelek erre utalnak. A család- terápia minél szélesebb körű kiterjesztésével magam is egyetértek. miközben gyanakodva vizsgálom a magam családját, sőt, a közvetlen környezetemben élő családok háza táját is górcső alá veTaltózó

„Pajtás, nagy a hajtás..."

szem — mi van velünk? Semmi divatos vagy kényszerdivatos válság? Semmi egészségtelen ki- meg beburjánzás? Csak tán nem egészséges családok vagyunk? Békésen

élünk, dolgozunk, miközben

rég a családterápia a divat.

A tényeket persze én is ismerem: soha ilyen nagyszámú családfelbomJás nem volt még. De hogy ezt családterápiával — magyaros műszóval „családgyógyószattal” — orvosolni lehetne, azt kétlem

és senkinek sem ajánlom.

Értsük meg egymást? Legyünk türelemmel egymás iránt és segítsük egymást? Osztozzunk a feladatokban, a munkában és háztartásban és gyermeknevelésben? Szép humanitárius felfogások, de a nagy és a még nagyobb hajtás, a mielőbbi gyors szerzés, a felfokozott társadalmi modell mindezeket könnyedén „felülüti”. Mindennap és miden pillanatban. ■

A család — mondják a kor író-költő-politikus-szo- ciológusai — megszűnt, mint gazdasági egység, megszűnt, mint vallási közösség (és még ki tudja hogyan szűnt meg, az a csoda, hogy létezik). A

megszűnt funkciók helyébe nem jött semmi „igazi összetartó erő”. Viszonylag kevés szó esik arról, hogy a nö szűnt meg, mint egyedüli és igazi összetartó erő és lélek létezni a családban. A nők tömeges munkába állása változtatott nagyot (és ez már következményeit tekintve régen történt) a családon. A nők munkaerejére szükség van a társadalmi munkamegosztásban. A nők egyenjogúsága akkor lenne teljes, ha ezzel szabadon élhetnének — és szabadon le is mondhatnának róla, „szentelve magukat a családi fészeknek..

Namár most akkor miről beszélünk?

Vannak manapság „kis tudósok”, akik teljes ártatlansággal és ifjonti tenni akarással állnak a családi kérdéshez és minden mondatukban legalább kétszer szóba hozzák az ellentétpárt: „egészséges

család" kontra „beteg család’’. A televízió Pénteki randevúja legutóbb szorgalmasan raj zol gáttá az ördögi kört megfelelő tudományos felkészültséggel és minden egyébbel, a Mozgó Világ egész , számokat szentelt a kérdés szociológiai vizsgálatának, a rádió 168 óra című műsorában is gyakran felharsant a vezérszó: családterápia!

Miközben a követésre érdemes társadalmi modell eleddig ilyen volt — mielőbb mindent megszerezni bármilyen áron, és ha eközben kiégtünk mint férfi és nő egymás melletti?), hát akkor nyomás! Váltsunk egyet és kezdjük elölről, természetesen ugyanazon m’odell alapján másvalakivel. A beteg családok ebből merítettek és kezdetben is betegek lehettek csupán a környezet példaadásai révén. „Pajtás, nagy itt a hajtás...”

A gyerek hároméves kortól az élet sűrűjében tolong és az a gyerek, aki ezt az életvitelt elkezdte éopen szülei társadalmi munkamegosztásán. de viszonylag kevés türelmet tapasztalva és egyéni szeretetet nélkülözve — az a gyerek ma már a gyerekeit neveli. Vagy inkább nem neveli és nem is tudhatja, hogy lehetett másként is. A

fejlődéssel, úgy tűnik, mindez is(!) együttjárt, visszafordítani a folyamatát éppúgy nem lehet, mint mindazt, ami ellentmondásokon keresztül halad valami felé. A család- terápia semmiben sem tudja megváltani az alapokat. A gyakorlat nem kedvez a családok többségének, ha elfogadják a jó néhány részletében „túlpörgetett” családi és egyéni (anyagi oldalakban) társadalmi modellt, ha .beszállnak a Nagy Dodzsembe, mert miért maradnának Te éppen ők, amikor ma „ez megy...” 1 H'ogy lehelt mindez langsam is? Ki veszi ezt komolyan manapság? „Gyerünk, mert gyors az élet!”

Ebben a hajtásban nincs megállás. Lakás-kocsi-te- tók-nyaraló-cuccok-külföl- di utak-tárgyak és megint tárgyak és dolgok. Meg kell szerezni mielőbb. Pajtás, mit tehet itt a családterápia? A neveletlen neveli a neveletlent, a dilettáns bírálja a dilettánst. És akit — megragadva a műszónál — brónhi- tisszel kezelnek (a család) négy dobozzal szív naponta. Rohan tovább, mert nagy a hajtás. Pajtás.

Az osztrák néprajzi múzeum kiállítással vendégszere, pel Budapesten, a néprajzi múzeum, Nagymosás, á mosás hagyományos munkaeszközei, módjai és szokásai címmel. Rendkívül érdekesen és változatosan a hajdani mosónők munkaeszközeit, a mosás régi kellékeit mutatja be. A munkafolyamatok sorrendjét követve: az áztatás, a lúgozás (szapulás), ruhakifőzés módjaival kezdődik, s folytatódik a mosósúlyokkal, mosókefével és dörgölőfával végzett mechanikus ruhatisztítással, s eljutunk egészen az első fából készült mosógépekig. A megszáradt ruha simításával folytatódik a kiállítás, ahol mángorlófákat, ru- hasodrófákat, és vasalókat láthatunk.

Ezek a tárgyak, mint nép- művészeti alkotások, évszámmal ellátott, faragott díszítményeik révén, méltán kerültek a néprajzi múzeumba. Megtudjuk, hogy a faragott mosósulykokat szerelmi ajándékként adták, általában nem dolgoztak velük.

A népművészeti alkotások, amelyekkel első ízben szerepel Magyarországon az osztrák néprajzi múzeum, viszonzása A magyar paraszti konyha című, Bécsben megrendezett magyar kiállításnak.

(T. Pataki)

NÖGRÁD - 1983. december 4., vasárnap 5