Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-04 / 286. szám
Mire fölmelegszik, majd elalszik Üpítöipar — _ TELIOÖBEN Mi történt Bulejsza Évával? Kevés már az esztendő végéig hátralevő idő, éppen csak sovány hetekben mérhető. A feladatok mégis — miként ezt a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalatnál is elmondották — nagyok. Az utolsó hónap zártára be kell fejezniük a salgótarjáni, nyugati városrész egyik tömbjének, a nagybátonyi torony- háznak,- a balassagyarmati, G jelű kórházépületnek az átadását, s hasonló jellegivel- _ adatok várnak még rájuk Bu-* dapesten és Gödöllőn is. S ezek mellett még folynak a már korábban megkezdett építészeti munkák. Ebben, a kellemesnek már egyáltalán nem mondható idő-, ben... Dr. Lonsták Lászlóné, a a NÁÉV gazdasági igazgató- helyettese mondja: — Ahol erre mód volt, a munkaterületeket téliesítettek, hogy az időjárás ne zavarja a kivitelezések „záró aktusát”. De erre is csak nagyon kevés helyen kerülhetett sor, mert az egy szintig megépített, majdani toronyház fölé képtelenség fóliatetőt emelni. A telet, bár régi, rossz szokás szerint nálunk éppen ekkor van a in unka dandárja, még kedvező időjárási viszonyok között sem lehet veszteség nélkül átvészelni. Hiszen, gondoljon csak arra, hogy — példaként — egyPE- VA-technológiájú elem betonná való kiöntése 25—30 százalékkal több időt, s ennek arányában magasabb költséget igényel. Hosszú évek statisztikája igazolja, hogy a téli építkezés lényegesen drágább, mint mondjuk, a nyári, és a teljesítményre fordított plusz- költség nem hozza meg azt, amit az építőipar ráfordított. Hosszú esztendők dilemmája, hogy nem lenne-e célszerűbb nálunk — az energiatakarékosságot és a hatékonyságolt alapul véve — egy júniustól júniusig terjedő elszámolási évet, ami egyébként más, fejlettebb építészettel bíró országokban már régóta honos, megvalósítani. Mert így csak küszködünk, s nem egy esetben a nem megfelelő viszonyok között végzett „hajrámunka” adott okot számtalan reklamációra. Mert ha még becsületes, ízig-yérig szakember is a dolgozó, arról már nemigen tehet, hogy a hideg felületre felragasztott tapéta hamarosan felpúposodik, leválik. Nehéz nálunk télen... A negyvenkét esztendős Juhász László immáron huszon- hetedik éve dolgozik az építőiparban, 1971 óta művezető. Mégpedig Salgótarján legmagasabb pontján, a Kistarjám úti, 34 számú, majdani tízszintes lakás építkezésénél. — Persze — mondja mosolyogva — nehéz volt ilyen magasra feljutnom. Ötvenkilencben szabadultam kőművesként, aztán a Borsod megyei 31. számú ÁÉV-nél dolgoztam. közben bevonultam katonának, ott is átfagyoskod- tam négy telet, s aztán -ide nősültem Karan csberénybe. Hatvanöttől vagyok a NÁÉV státusában. — Látom, negyvenkét éves létére is tapogatja már a térdeit. .. — Hát, a sok állás, a rengeteg lépcsőjárás és a hideg, megtette a magáét. De nyáron, a melegben én még erről meg tudok feledkezni. Nem tudom, meddig lesz így. Látja, így koptatja az embereket az idő. — Különösképp a tél. — Hát, az még — maradjunk ennél a szóhasználatnál — koptatja a teljesítményeket is. Befolyásolja az emberek hangulatát, dermeszt anyagot, kezet egyaránt. Hegeszteni —, mert éppen most épületszerkezeteket állítunk össze —, normálisan mínusz öt fokig lehet úgy. hogy az acélt ne kelljen előmelegíteni. Betonozni is csak mínusz Fortuna Kelemen István pásztói lakos és három társa 11 év óta együtt lottóztak 10 darab előfizetéses szelvénnyel. A múlt évben változás történt, mert az egyik társuk kilépett és így hárman folytatták tovább úí variációval a szerencse kísértését. Türelmük és a bizakodásuk nem vo'.t hiábavaló. Eredményeként a 46. héten az egyik szelvényükön 4-es találatot értek el és az OTP pásztói fiókjánál már és a trió fel is vették az érte járó több mint 87 ezer forint nyereményt! A szerencsés fiatal nyertesek úgy nyilatkoztak, hogy a családalapításukhoz jókor jött a nyeremény. Fortunává! való öarátkozásuk jegyében gépkocsi-nveremény- betéíkönvyet is váltottak, egyben elhatározták, hogy továbbra is lottóznak, mert úgy gondolják nem elérhetetlen számukra az ötös találat! Folytatjuk a reformot Fontos tanulmány látott napvilágot a Társadalmi Szemle 1983 novemberi számában, Gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése a szocialista építés szolgálatában címmel, az 1968-ban megkezdett gazdaságirányítási reform kibontakozásának várható új szakaszáról ad hírt. Hogy erre miért van szükség, mik ennek az előzményei. az meglehetősen ismert. Már vagy másfél évtizeddel ezelőtt világossá vált, hogy a gazdaságfejlesztés extenzív útja nem járható tovább. A gazdaság intenzív fejlesztésének igénye parancsoló szükségesség, amelyben a minőségi tényezők váltják fel a mennyiségek bűvöletét. Az is köztudott, hogy ebbeli nagy elhatározásunkat keresztezte a tőkés világgazdaság immár több mint tíz éve tartó válsága. Bár nálunk — sok fejlett kapitalista országtól eltérően —, ha a termelés növekedése le is lassult, nem volt abszolút visszaesés, nincs kétszámjegyű infláció, nincs munkanélküliség, egyértelművé vált, hogy a világgazdasági egymásra utaltság, a kölcsönös függőségi viszonyok korában ez a válság nálunk is nehezíti az intenzív szakaszra való áttérést. Kétszeresen értelmét vesztette például a termelés mennyiségi mutatóinak bűvölete, amikor még az egyébként jó minőségű és versenyképes ipari, mezőgazda- sági termékeink Nyugaton történő értékesítése elé is nagy akadályokat gördít a fejlett kapitalista országok protekcionista külkereskedelmi politikája, a diszkrimináció. Az ipari termelésünk, a nemzeti jövedelem termelésének utóbbi évében lelassult üteme mégis arra figyelmeztet bennünket, hogy gazdaságunk nem alkalmazkodik kellőképpen korunk új kihívásaihoz. Ahhoz, hogy ez megtörténhessék, új társadalmi hajtóerők felszabadítására, az 1968- ban megkezdett és ma is napirenden levő gazdaságirányítási reform továbbfejlesztésére van szükség. A dokumentum egyébként — sokak várakozásával ellentétben — nem a közgazdasági szabályozó rendszer változtatásaira helyezi a hangsúlyt, hanem a jelenlegi szocialista gazdasági viszonyainkat veszi bonokés alá. A három „főszereplőről”, vagyis az egyénről, a vállalatról, s a szocialista nemzetgazdasági közösségről szólva minden eddiginél tízfokos hőmérsékletig tudunk. de akkor is csak meleg vízzel kevert anyagból, amit mixerkocsik szállítanak fel, s dolgozzuk be azonnal. Később aztán semmi... És rövidül már a munkanap is. Reggel hétkor kénytelenek vagyunk külső világítást igénybe véve kezdeni, három után meg levonulni, mert sűrűsödik a köd és a sötét. Nehéz ez ilyenkor, no. Schléter Ferenc, az egykori tarjám leventeválogatott, majd azt követően az acélgyári csapat, az SSE, és végezetül az Építők SC máig is emlegetett jobbhalfja volt, harmincket- tedik éve dolgozik a Nógrád megyei Építőipari Vállalatnál. ötvenkilenc éves, kapott miniszteri és kormánykitün. tetéseket, s, ha emlékezete nem csal, legalább hat alkalommal volt a vállalat kiváló dolgozója. — Pedig én sem szerettem soha a kinti munkát De tudja. úgy alakult az egész, hogy j én_ az acélgyári hideghenger- ; műben dolgoztam, de aztán meguntam a szövegeket, mert közben a bátyám ott lett üzemfőnök, az öcsém meg személyzetis, hogy azért kapom a jól fizető munkákat, mert háttérben a család. Egyik napról a másikra, fogtam a kalapom, a hengerészét mellett még géplakatosszakmám is volt. s beálltam a NÁÉV-hez. Sokáig voltam gépkezelő, nyolcadik éve meg „kikötöttem” itt a PEVA-szerelőknél, megtanultam ezt is. — Ilyenkor hideg egy szakma. A felsőpetényi óvoda apróságai az óvodában is ismerkednek a szlovák nyelvvel. Képünkön Kiss Jánosné dajka szlovák versikékre, játékokra tanítja a gyerekeket, Nagy Editet, Bahor Évát és társait. —■1 kulcsár — — Azt meg lehet szokni, csak — a szél ne fújjon. Ismeri a cigány mondását, hogy milyen a hideg szél nélkül...? No, mindegy, csak az a lényeg, hogy az eső ne essen, olyan jófajta, ónos, amikor nemhogy a láb, hanem még a védekesztyűs kéz is csúszik a betonvason. Mondom, különben, aki , szereti ezt a szakmát, könnyen:'átvészeli a zord időket. Persze, még ilyen öreg rókáknál is gyakori, hogy átfagyva hazamegyünk, s mire fölmelegszünk, majd elalszunk. Ilyenkor a duruzsoló kályha veszi le lábáról az embert. A Kistarjám úti lakásszerelés már a jövő, vagy az azt következő év befejezésekor lehet csák téliesített. Addig még jó néhány napnak el kell telni zimankóban, „hóviharban”. Juhász Lászlóék azonban tartják a tempót a közeli fenyveserdőből lezúduló szélben is. Karácsony György Három esztendeje, amikor először jártam a felsöpetényi óvodában, Bahor Andrásné, az óvoda vezetője búcsúzáskor utánunk kiáltott! — Mire legközelebb erre jár, már lesz egy lányom is! — Szeretettel ölelte át a mellette integető csinos óvónőt, Bulejsza Évát. Nérrtí 'szégyenkezéssel' 'beválthatom, nem nagyon figyeltem erre a mondatra. Inkább azon gondolkodtam, amit az akkor alig tizennyolc éves lány odabent mesélt. Történetesen szlovák nyelvű óvónőképzőbe járt, azon a nyáron érettségizett és nagy- nagy szeretettel, szinte kivirulva beszélt az ő gyerekeiről, a húsz-egynéhány apróságról. Hogy lám. már szlovák dalocskát fújnak, mondókat pergetnek nyelvükkel! Az ám. mi van Bulejsza Évával? Ugyanott találom három év. után is, ahol akkor, az óvodában. Arasznyi szőke kislány jön elém, s már mondja is: részletesebben, meggyőzőbben tárja fel, hogy ki, miben érdekelt; hogyan töltheti be érdekegyeztető szerepét a szocialista gazdaságpolitika. A gazdaságirányítás létfontosságú kérdésnek nevezi a vállalkozási készség fejlesztését, az egyénnél, a kisebb kollektíváknál, a vállalatoknál, a szocialista államnál egyaránt. Állást foglal amellett, hogy „a párt központi szerveit célszerű mentesíteni a gazdaságpolitika részletkérdéseivel kapcsolatos döntésektől’', viszont —, amint vártuk és szükségszerű — leszögezi, hogy „növelni kell a párt szerepét a népgazdaság érdemi irányításában”, leírva, mit ért ez alatt. Síkraszáll az állam gazdasági funkcióinak árnyalt értelmezése mellett. Végül — az egyén számára talán ez a legfontosabb — kiemelten szól arról, hogy _az egész jövedelempolitikánkat annak a szolgálatába keil állítani, hogy ne lehessen boldogulni a mai lanyha teljesítménykövetelményekkel, hogy a szó szoros értelmében is az éljen jobban, aki jobban,is dolgozik. A tanulmány többet jelent számunkra egyetlen közgazdász — mégoly okos ember — mélyenszánló gondolatainál, hiszen a párt elméleti és politikai folyóirata által életre hívott szakértői munkaközösség véleményét tolmácsolja, megjegyezve: „Napjainkban felgyorsultak a gazdaságirányítás továbbfejlesztésére irányuló munkálatok. Kibontakozásukat a párt kezdeményezi”. Más szavakkal egy • olyan tanulmányban lapozgatunk, amely már érzékelteti, miről bontakozik ki majd vita, s a többi között, mire irányul az 1968-ban elkezdett gazdaságirányítási reform továbbfejlesztése. A szerző szavai nem rejtik véka alá, hogy mindez — nehéz lesz. Ezt sugallja például az alábbi bekezdés is: „Az 1968-ban bevezetett reform alapján létrejött gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztését nem tértől és időtől füg-, getlen közegben valósítjuk meg. hanem a népgazdaság nehéz. drámai fordulatokban is bővelkedő közegében, és nem akárkikkel, hanem olyan emberekkel, akik közül nem kevesen évtizedeken át hozzászoktak a lanyha teljesítménykövetelményekhez, akiknek zöme a „teljesítmény” fogalmán elsősorban mennyiségi eredményeket ért, akikbe nem idegződött be még a kockázat- és felelősségvállalás és — nem utolsósorban —, akik ma aggódva tekintenek a jövőbe, féltik a több évtized alatt elért szerény jövedelmüket, igen sokra tartják egzisztenciális biztonságukat. Ez egyszerre int határozott lépésekre és fokozott megfontoltságra. M. L. — Évike Bahor I A vezető óvónő az ajtóból figyel bennünket. — Évike kislánya, most múlt kétesztendős. Beszél szlovákul! Lám, az utániunk kiáltott mondatra nem ártott volna jobban figyelni... — Vagyis nagymama lett. — Bizony — simítja meg a csöppség haját, s mozdulatában ott az a régi, féltőóvó hangulat. Bulejsza Éva alig változott. Talán soványabb lett valamivel. Asszony immár két és fél éve. — Jó vagy rossz három esztendő telt el? — kérdem. — Jó, nagyon jó! — ragyog föl a szeme, s egy pillanatra megint a régi kislányt látom. Bahor Andorné lettem, két éve meg anya is. Kétszeresen a főnököm — int nevetve a vezető óvónő felé. — A fia csavarta el a fejem. Már kész a házunk, itt az utca végén, benne lakunk. Rokonok, barátok építették. Volt úgy, hogy harmincán tüsténkedtek a falak körül! A férjem autószerelő, munkával fizette és fizeti vissza a segítséget. Nagy dolgok és jó dolgok történtek tehát velem. — Az óvoda? — Nemrég jöttem vissza. Évike miatt otthon kéllett maradnom egy darabig, de húzott vissza a szívem. A kislányom is óvodás, együtt jövünk reggelente. — No és a szlovák nyelv? — Minden rendben. Ügyesek a gyerekek. Itt teremtünk némi alapot az általános iskolához. Mi szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen mind az alsó, mind a fölső tagozatban oktatják az anyanyelvet. Itt lépkedhet a nyelv lépcsőin a gyerek fölfelé. — Tervek? — Nem különben, mint három éve. Szeretem a munkámat, tehát itt maradok. Jó lenne a központi fűtést be- szereltetini a lakásba. .. Kevés a pénzünk. És még valami. Maradjak ilyen boldog, mint amilyennek most érzem magam. Barna szeme megint fölragyog. — o — Laluja Imrét egy deje nem láttam. Nem idő. Akkoriban még a nézsai körzeti művelődési házat igazgatta közmegelégedésre. Már nem ott találom. Alsópetény- bem a vegyesboltban. Ó a vezető. — Mi újság? — veregetjük egymást hátba, s némiképp mindketten szégyenkezünk. Milyen Jóikat beszélgettünk .koícábbartvköz- és magánügyeinkről, most meg elszaladt három és fél száz nap, aztán nem nyitottunk ajtót egymásra. — Nem sajnálod? — nézek a szemébe és tudja, hogy a művelődési házra gondolok. — De. Csakhát huszonnyolc éves vagyok, kevés volt a pénzünk a feleségemmel. Döntenem kellett. Meghirdették ezt a boltot, jelentkeztem és megbíztak a vezetésével. — Megérte? — Meg. ötezer forint körül keresek. Hadd dicsekedjek. Egy év alatt kiváló dolgozó lettem. — Nem adták ingyen goh- dolorii. — Egy év alatt negyven százalékkal emeltük a forgalmat, ezt ismerték el. Kemény a munka, sokat kell dolgoznunk, de megéri és méltányolják is. Igény szerinti új árukat is hoztunk, a vevők keresik. Ügy veszem észre, hogy megkedvelték a boltot. Jó érzés. — Ez mégsem művelődési ház. — Kereskedelem. De itt is lehet igényt ébreszteni, épp a kínálattal. Ha úgy tetszik, kicsit az ízlést is formálhatom. Jó árut kínálok a munkatársaimmal együtt és igyekszünk kulturáltan kiszolgálni a vevőt, ízlésesen bemutatni a vennivalót. Távol esik a régi munkámtól, mégis közel van hozzá. — Elégedett vagy tehát? — Tú'zás volna ezt állítanom. Mindenesetre anyagilag biztonságosabbá vált a helyzetem, ez tény. Örömöm lelem a munkámban és ez is jó dolog. Minden időm kitölti. — Megtaláltad a helyed? — Hát.. Mindenesetre amit csinálok, azt nem fél szívvel csinálom- Meggyőződésem, hogy amit fél szívvel csinál az ember, az nem az igazi. Nem kacsingatóik sehová. Most ez a dolgom, itt akarok megfeHortobágyi Zoltán NÓGRÁD — 1983. december 4„ vasárnap 3 lelni. eszten- sok