Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-04 / 286. szám

Mire fölmelegszik, majd elalszik Üpítöipar — _ TELIOÖBEN Mi történt Bulejsza Évával? Kevés már az esztendő vé­géig hátralevő idő, éppen csak sovány hetekben mérhe­tő. A feladatok mégis — mi­ként ezt a Nógrád megyei Ál­lami Építőipari Vállalatnál is elmondották — nagyok. Az utolsó hónap zártára be kell fejezniük a salgótarjáni, nyu­gati városrész egyik tömbjé­nek, a nagybátonyi torony- háznak,- a balassagyarmati, G jelű kórházépületnek az át­adását, s hasonló jellegivel- _ adatok várnak még rájuk Bu-* dapesten és Gödöllőn is. S ezek mellett még folynak a már korábban megkezdett építészeti munkák. Ebben, a kellemesnek már egyáltalán nem mondható idő-, ben... Dr. Lonsták Lászlóné, a a NÁÉV gazdasági igazgató- helyettese mondja: — Ahol erre mód volt, a munkaterületeket téliesítet­tek, hogy az időjárás ne za­varja a kivitelezések „záró aktusát”. De erre is csak na­gyon kevés helyen kerülhetett sor, mert az egy szintig meg­épített, majdani toronyház fö­lé képtelenség fóliatetőt emel­ni. A telet, bár régi, rossz szokás szerint nálunk éppen ekkor van a in unka dandár­ja, még kedvező időjárási vi­szonyok között sem lehet vesz­teség nélkül átvészelni. Hi­szen, gondoljon csak arra, hogy — példaként — egyPE- VA-technológiájú elem beton­ná való kiöntése 25—30 száza­lékkal több időt, s ennek ará­nyában magasabb költséget igényel. Hosszú évek statisz­tikája igazolja, hogy a téli építkezés lényegesen drágább, mint mondjuk, a nyári, és a teljesítményre fordított plusz- költség nem hozza meg azt, amit az építőipar ráfordított. Hosszú esztendők dilemmája, hogy nem lenne-e célszerűbb nálunk — az energiatakaré­kosságot és a hatékonyságolt alapul véve — egy júniustól júniusig terjedő elszámolási évet, ami egyébként más, fej­lettebb építészettel bíró or­szágokban már régóta honos, megvalósítani. Mert így csak küszködünk, s nem egy eset­ben a nem megfelelő viszo­nyok között végzett „hajrá­munka” adott okot számtalan reklamációra. Mert ha még becsületes, ízig-yérig szak­ember is a dolgozó, arról már nemigen tehet, hogy a hideg felületre felragasztott tapéta hamarosan felpúposodik, levá­lik. Nehéz nálunk télen... A negyvenkét esztendős Ju­hász László immáron huszon- hetedik éve dolgozik az épí­tőiparban, 1971 óta műveze­tő. Mégpedig Salgótarján leg­magasabb pontján, a Kistar­jám úti, 34 számú, majdani tízszintes lakás építkezésénél. — Persze — mondja mo­solyogva — nehéz volt ilyen magasra feljutnom. Ötvenki­lencben szabadultam kőmű­vesként, aztán a Borsod me­gyei 31. számú ÁÉV-nél dol­goztam. közben bevonultam katonának, ott is átfagyoskod- tam négy telet, s aztán -ide nősültem Karan csberénybe. Hatvanöttől vagyok a NÁÉV státusában. — Látom, negyvenkét éves létére is tapogatja már a tér­deit. .. — Hát, a sok állás, a ren­geteg lépcsőjárás és a hideg, megtette a magáét. De nyá­ron, a melegben én még er­ről meg tudok feledkezni. Nem tudom, meddig lesz így. Lát­ja, így koptatja az embereket az idő. — Különösképp a tél. — Hát, az még — marad­junk ennél a szóhasználat­nál — koptatja a teljesítmé­nyeket is. Befolyásolja az em­berek hangulatát, dermeszt anyagot, kezet egyaránt. He­geszteni —, mert éppen most épületszerkezeteket állítunk össze —, normálisan mínusz öt fokig lehet úgy. hogy az acélt ne kelljen előmelegíte­ni. Betonozni is csak mínusz Fortuna Kelemen István pásztói la­kos és három társa 11 év óta együtt lottóztak 10 darab előfizetéses szelvénnyel. A múlt évben változás történt, mert az egyik társuk kilépett és így hárman folytatták to­vább úí variációval a szeren­cse kísértését. Türelmük és a bizakodásuk nem vo'.t hiába­való. Eredményeként a 46. héten az egyik szelvényükön 4-es találatot értek el és az OTP pásztói fiókjánál már és a trió fel is vették az érte járó több mint 87 ezer forint nyere­ményt! A szerencsés fiatal nyertesek úgy nyilatkoztak, hogy a családalapításukhoz jókor jött a nyeremény. For­tunává! való öarátkozásuk jegyében gépkocsi-nveremény- betéíkönvyet is váltottak, egyben elhatározták, hogy to­vábbra is lottóznak, mert úgy gondolják nem elérhetetlen számukra az ötös találat! Folytatjuk a reformot Fontos tanulmány látott napvilágot a Társadalmi Szem­le 1983 novemberi számában, Gazdaságirányítási rendszerünk továbbfejlesztése a szocialista építés szolgálatában címmel, az 1968-ban megkezdett gazdaságirányítási reform kibonta­kozásának várható új szakaszáról ad hírt. Hogy erre miért van szükség, mik ennek az előzmé­nyei. az meglehetősen ismert. Már vagy másfél évtizeddel ezelőtt világossá vált, hogy a gazdaságfejlesztés extenzív útja nem járható tovább. A gazdaság intenzív fejlesztésé­nek igénye parancsoló szükségesség, amelyben a minőségi tényezők váltják fel a mennyiségek bűvöletét. Az is köztudott, hogy ebbeli nagy elhatározásunkat ke­resztezte a tőkés világgazdaság immár több mint tíz éve tartó válsága. Bár nálunk — sok fejlett kapitalista ország­tól eltérően —, ha a termelés növekedése le is lassult, nem volt abszolút visszaesés, nincs kétszámjegyű infláció, nincs munkanélküliség, egyértelművé vált, hogy a világgazdasági egymásra utaltság, a kölcsönös függőségi viszonyok korá­ban ez a válság nálunk is nehezíti az intenzív szakaszra való áttérést. Kétszeresen értelmét vesztette például a termelés mennyiségi mutatóinak bűvölete, amikor még az egyébként jó minőségű és versenyképes ipari, mezőgazda- sági termékeink Nyugaton történő értékesítése elé is nagy akadályokat gördít a fejlett kapitalista országok protekcio­nista külkereskedelmi politikája, a diszkrimináció. Az ipari termelésünk, a nemzeti jövedelem termelésé­nek utóbbi évében lelassult üteme mégis arra figyelmeztet bennünket, hogy gazdaságunk nem alkalmazkodik kellő­képpen korunk új kihívásaihoz. Ahhoz, hogy ez megtörtén­hessék, új társadalmi hajtóerők felszabadítására, az 1968- ban megkezdett és ma is napirenden levő gazdaságirányí­tási reform továbbfejlesztésére van szükség. A dokumentum egyébként — sokak várakozásával el­lentétben — nem a közgazdasági szabályozó rendszer változ­tatásaira helyezi a hangsúlyt, hanem a jelenlegi szocialista gazdasági viszonyainkat veszi bonokés alá. A három „fő­szereplőről”, vagyis az egyénről, a vállalatról, s a szocialis­ta nemzetgazdasági közösségről szólva minden eddiginél tízfokos hőmérsékletig tu­dunk. de akkor is csak me­leg vízzel kevert anyagból, amit mixerkocsik szállítanak fel, s dolgozzuk be azonnal. Később aztán semmi... És rö­vidül már a munkanap is. Reggel hétkor kénytelenek vagyunk külső világítást igénybe véve kezdeni, három után meg levonulni, mert sűrűsödik a köd és a sötét. Nehéz ez ilyenkor, no. Schléter Ferenc, az egykori tarjám leventeválogatott, majd azt követően az acélgyári csa­pat, az SSE, és végezetül az Építők SC máig is emlegetett jobbhalfja volt, harmincket- tedik éve dolgozik a Nógrád megyei Építőipari Vállalat­nál. ötvenkilenc éves, kapott miniszteri és kormánykitün. tetéseket, s, ha emlékezete nem csal, legalább hat alka­lommal volt a vállalat kiváló dolgozója. — Pedig én sem szerettem soha a kinti munkát De tud­ja. úgy alakult az egész, hogy j én_ az acélgyári hideghenger- ; műben dolgoztam, de aztán meguntam a szövegeket, mert közben a bátyám ott lett üzem­főnök, az öcsém meg sze­mélyzetis, hogy azért kapom a jól fizető munkákat, mert háttérben a család. Egyik nap­ról a másikra, fogtam a kala­pom, a hengerészét mellett még géplakatosszakmám is volt. s beálltam a NÁÉV-hez. Sokáig voltam gépkezelő, nyolcadik éve meg „kikötöt­tem” itt a PEVA-szerelőknél, megtanultam ezt is. — Ilyenkor hideg egy szak­ma. A felsőpetényi óvoda apróságai az óvodában is ismerkednek a szlovák nyelvvel. Ké­pünkön Kiss Jánosné dajka szlovák versikékre, játékokra tanítja a gyerekeket, Nagy Editet, Bahor Évát és társait. —■1 kulcsár — — Azt meg lehet szokni, csak — a szél ne fújjon. Is­meri a cigány mondását, hogy milyen a hideg szél nélkül...? No, mindegy, csak az a lé­nyeg, hogy az eső ne essen, olyan jófajta, ónos, amikor nemhogy a láb, hanem még a védekesztyűs kéz is csú­szik a betonvason. Mondom, különben, aki , szereti ezt a szakmát, könnyen:'átvészeli a zord időket. Persze, még ilyen öreg rókáknál is gyakori, hogy átfagyva hazamegyünk, s mire fölmelegszünk, majd elalszunk. Ilyenkor a duru­zsoló kályha veszi le lábáról az embert. A Kistarjám úti lakássze­relés már a jövő, vagy az azt következő év befejezésekor lehet csák téliesített. Addig még jó néhány napnak el kell telni zimankóban, „hóvihar­ban”. Juhász Lászlóék azon­ban tartják a tempót a kö­zeli fenyveserdőből lezúduló szélben is. Karácsony György Három esztendeje, amikor először jártam a felsöpetényi óvodában, Bahor Andrásné, az óvoda vezetője búcsúzáskor utánunk kiáltott! — Mire legközelebb erre jár, már lesz egy lányom is! — Szeretettel ölelte át a mel­lette integető csinos óvónőt, Bulejsza Évát. Nérrtí 'szégyenkezéssel' 'be­válthatom, nem nagyon fi­gyeltem erre a mondatra. In­kább azon gondolkodtam, amit az akkor alig tizennyolc éves lány odabent mesélt. Történetesen szlovák nyelvű óvónőképzőbe járt, azon a nyáron érettségizett és nagy- nagy szeretettel, szinte ki­virulva beszélt az ő gyere­keiről, a húsz-egynéhány ap­róságról. Hogy lám. már szlo­vák dalocskát fújnak, mondó­kat pergetnek nyelvükkel! Az ám. mi van Bulejsza Évával? Ugyanott találom három év. után is, ahol akkor, az óvo­dában. Arasznyi szőke kis­lány jön elém, s már mondja is: részletesebben, meggyőzőbben tárja fel, hogy ki, miben ér­dekelt; hogyan töltheti be érdekegyeztető szerepét a szo­cialista gazdaságpolitika. A gazdaságirányítás létfontossá­gú kérdésnek nevezi a vállalkozási készség fejlesztését, az egyénnél, a kisebb kollektíváknál, a vállalatoknál, a szo­cialista államnál egyaránt. Állást foglal amellett, hogy „a párt központi szerveit célszerű mentesíteni a gazdaságpoli­tika részletkérdéseivel kapcsolatos döntésektől’', viszont —, amint vártuk és szükségszerű — leszögezi, hogy „növelni kell a párt szerepét a népgazdaság érdemi irányításában”, leírva, mit ért ez alatt. Síkraszáll az állam gazdasági funk­cióinak árnyalt értelmezése mellett. Végül — az egyén szá­mára talán ez a legfontosabb — kiemelten szól arról, hogy _az egész jövedelempolitikánkat annak a szolgálatába keil állítani, hogy ne lehessen boldogulni a mai lanyha telje­sítménykövetelményekkel, hogy a szó szoros értelmében is az éljen jobban, aki jobban,is dolgozik. A tanulmány többet jelent számunkra egyetlen közgaz­dász — mégoly okos ember — mélyenszánló gondolatainál, hiszen a párt elméleti és politikai folyóirata által életre hívott szakértői munkaközösség véleményét tolmácsolja, megjegyezve: „Napjainkban felgyorsultak a gazdaságirá­nyítás továbbfejlesztésére irányuló munkálatok. Kibonta­kozásukat a párt kezdeményezi”. Más szavakkal egy • olyan tanulmányban lapozgatunk, amely már érzékelteti, miről bontakozik ki majd vita, s a többi között, mire irányul az 1968-ban elkezdett gazdaságirányítási reform továbbfej­lesztése. A szerző szavai nem rejtik véka alá, hogy mindez — nehéz lesz. Ezt sugallja például az alábbi bekezdés is: „Az 1968-ban bevezetett reform alapján létrejött gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejlesztését nem tértől és időtől füg-, getlen közegben valósítjuk meg. hanem a népgazdaság ne­héz. drámai fordulatokban is bővelkedő közegében, és nem akárkikkel, hanem olyan emberekkel, akik közül nem ke­vesen évtizedeken át hozzászoktak a lanyha teljesítmény­követelményekhez, akiknek zöme a „teljesítmény” fogal­mán elsősorban mennyiségi eredményeket ért, akikbe nem idegződött be még a kockázat- és felelősségvállalás és — nem utolsósorban —, akik ma aggódva tekintenek a jövő­be, féltik a több évtized alatt elért szerény jövedelmüket, igen sokra tartják egzisztenciális biztonságukat. Ez egyszer­re int határozott lépésekre és fokozott megfontoltságra. M. L. — Évike Bahor I A vezető óvónő az ajtóból figyel bennünket. — Évike kislánya, most múlt kétesztendős. Beszél szlovákul! Lám, az utániunk kiáltott mondatra nem ártott volna jobban figyelni... — Vagyis nagymama lett. — Bizony — simítja meg a csöppség haját, s mozdu­latában ott az a régi, féltő­óvó hangulat. Bulejsza Éva alig változott. Talán soványabb lett vala­mivel. Asszony immár két és fél éve. — Jó vagy rossz három esz­tendő telt el? — kérdem. — Jó, nagyon jó! — ragyog föl a szeme, s egy pillanatra megint a régi kislányt látom. Bahor Andorné lettem, két éve meg anya is. Kétszeresen a főnököm — int nevetve a vezető óvónő felé. — A fia csavarta el a fejem. Már kész a házunk, itt az utca végén, benne lakunk. Rokonok, ba­rátok építették. Volt úgy, hogy harmincán tüsténkedtek a falak körül! A férjem au­tószerelő, munkával fizette és fizeti vissza a segítséget. Nagy dolgok és jó dolgok történtek tehát velem. — Az óvoda? — Nemrég jöttem vissza. Évike miatt otthon kéllett maradnom egy darabig, de húzott vissza a szívem. A kis­lányom is óvodás, együtt jö­vünk reggelente. — No és a szlovák nyelv? — Minden rendben. Ügye­sek a gyerekek. Itt teremtünk némi alapot az általános is­kolához. Mi szerencsés hely­zetben vagyunk, hiszen mind az alsó, mind a fölső tagozat­ban oktatják az anyanyelvet. Itt lépkedhet a nyelv lépcső­in a gyerek fölfelé. — Tervek? — Nem különben, mint há­rom éve. Szeretem a munká­mat, tehát itt maradok. Jó lenne a központi fűtést be- szereltetini a lakásba. .. Kevés a pénzünk. És még valami. Maradjak ilyen boldog, mint amilyennek most érzem ma­gam. Barna szeme megint fölra­gyog. — o — Laluja Imrét egy deje nem láttam. Nem idő. Akkoriban még a nézsai körzeti művelődési házat igaz­gatta közmegelégedésre. Már nem ott találom. Alsópetény- bem a vegyesboltban. Ó a ve­zető. — Mi újság? — veregetjük egymást hátba, s némiképp mindketten szégyenkezünk. Milyen Jóikat beszélgettünk .koícábbartvköz- és magánügye­inkről, most meg elszaladt három és fél száz nap, aztán nem nyitottunk ajtót egy­másra. — Nem sajnálod? — nézek a szemébe és tudja, hogy a művelődési házra gondolok. — De. Csakhát huszonnyolc éves vagyok, kevés volt a pénzünk a feleségemmel. Dön­tenem kellett. Meghirdették ezt a boltot, jelentkeztem és megbíztak a vezetésével. — Megérte? — Meg. ötezer forint körül keresek. Hadd dicsekedjek. Egy év alatt kiváló dolgozó lettem. — Nem adták ingyen goh- dolorii. — Egy év alatt negyven százalékkal emeltük a forgal­mat, ezt ismerték el. Kemény a munka, sokat kell dolgoz­nunk, de megéri és méltá­nyolják is. Igény szerinti új árukat is hoztunk, a vevők keresik. Ügy veszem észre, hogy megkedvelték a boltot. Jó érzés. — Ez mégsem művelődési ház. — Kereskedelem. De itt is lehet igényt ébreszteni, épp a kínálattal. Ha úgy tetszik, kicsit az ízlést is formálha­tom. Jó árut kínálok a mun­katársaimmal együtt és igyek­szünk kulturáltan kiszolgálni a vevőt, ízlésesen bemutatni a vennivalót. Távol esik a régi munkámtól, mégis közel van hozzá. — Elégedett vagy tehát? — Tú'zás volna ezt állíta­nom. Mindenesetre anyagi­lag biztonságosabbá vált a helyzetem, ez tény. Örömöm lelem a munkámban és ez is jó dolog. Minden időm ki­tölti. — Megtaláltad a helyed? — Hát.. Mindenesetre amit csinálok, azt nem fél szívvel csinálom- Meggyőződésem, hogy amit fél szívvel csinál az ember, az nem az igazi. Nem kacsingatóik sehová. Most ez a dolgom, itt akarok megfe­Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD — 1983. december 4„ vasárnap 3 lelni. eszten- sok

Next

/
Thumbnails
Contents