Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-31 / 307. szám

SOK ÉV ÜTÁN Ä LEGJOBB Téli könyvvá Szép ez a feonyvesboKT ~ äknuiloik el mindaininyiszar. Ta­vasszal adták át, és nagyon nagy szüksége volt rá Salgó­tarjánnak. Most a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalatnak és a megyének van egy tágas, reprezentatív üzlete, ameily ráadásul ugyancsak híres ember nevét viseli, Nógrádi Sándorét, a 44-es partizánét, a felszabadulás utáni okos po­litikusét. A boltban rengeteg az ér­deklődő, mintha nem is a ka­rácsonyi ajándékozási láz .utáni napokat élnénk. — Ez a nagy cserebere Időszaka — jegyzi meg Ipacs Láezlóné boltigazgató, aki húsz éve dolgozik a könyv­eladói szakmáiban, s túlvan már mindenféle meglepődé­sen. — Ilyenkor szokták ki­cserélni azokat a könyveket, amelyekből kettő, vagy több is került a karácsonyfa alá, ilyenkor szokták megvenni azokat a könyveket, amelye­ket a szomszédok gyerekei kaptak, és ilyenkor szokták a hazalátogatók, még az eluta­zás előtt, kiegészíteni az aján­déktárat. Téli könyvvásár.' Hirdeté­seivel tele volt újság, rádió, televízió. Hivatalosan a de­cember 5—10 közötti gyer­mekkönyvhét után kezdődött, gyakorlatilag azonban már megkezdődött azzal, hiszen a Mikulás sem jöhetett csak édességgel, gyümölccsel.' A könyvnek ott m helye 3 put­tonyban is. r — Nekünk igazi Srmep volt egész december. Szünet nél­kül jöttek az emberek. Sokat vetlek és sok pénzt itthagy­tak. Látom; az érdeklődéssel,' á forgalommal most sincs baj. Egy negyvenes férfi éppen a pénztár előtt áll, választott könyveit csomagolják, s pár húszast és aprópénzt kap vissza az „Advért”. A polcok tele, még mindig van elég kí­nál ni való. — Öriásí ärudömpingönk volt erre a vásárra — mondja a boltigazgatő. — Ilyen még nem volt, amióta a szakmá­ban dolgozom. Korábban min­dig hiányzott valami. Volt például a gyerekeknek mese­könyv, de a kisebbeknek hi­ányzott a leporel—10. Kevés volt az újdonság, a raktár- készleteket kínálgattuk. Most viszont szinte csalv új kony­áink voltak és óriási válasz­Kitettck magukért a könyvkiadók, lemezgyártók: nem volt hiány semmiből. (Kovács Istvánná felv). tsék. Számítsuk bele a leme­zeket is. Rengeteg jó külföl­di lemezt kaptunk. Kará­csonyra megjelent — vérbe­li ajándékként — Leonard Bernstein magyarországi hang­versenyének felvétele. A ma­gyar lemezgyártók kitetteik magukért — mint a könyv­kiadók —, számos új hangle­mezt kínáltak: Kovács Kati­tól, Szűcs Judittól, Soltész Rezsőtől, Darvas Ivántól, Psota, Iréntől, hogy csalt a legnevesebbeket említsem. Hangkazettákból sem volt hiány. — S önök itt a boltban, tizenöten, állták a sarat. Ide­geiket nem tépázta meg . a csúcsforgalom ? — Ha megy az üzlet, ak­kor a kereskedőnek jó ked­ve van. Mi most az egész könyvvásár ideje alatt remek hangulatban dolgoztunk. Sok szép és tartalmas könyv je­lent meg, időben megérkeztek. Tudja, milyen kellemetlen ér­zés az, ha á vásárló keres egy könyvet, mert Pesten már látta, mi meg még egyet­len darabot sem kaptunk be­lőle? És milyen jó érzés, ha a hozzánk fordulónak egy mozdulattal leemeljük a polc­ról a kívánt könyvet, s ér­tékben, tartalomban, kiállí­tásban megfelelőt tudunk ajánlani? A Nógrádi Sándor köny­vesbolt decemberi könyv- és banglemezforgalma meghalad­ta a kétmillió forintot. Közel egymillió forint a lemezek eladásából származott. Mi lesz jövőre? Legfeljebb sejteni lehet. Ipacs Lászlóné kívánságát azonban — egyet­értünk vele — közreadjuk: — Legyenek olyan jó ki­adványok és olyan jó vásárló­ink, mint az idén. Legyen sok-sok pénzük az emberek­nek ajándékra, könyvre, hang­lemezre. (ok) Irodalom hanglemezen A Magyar Hanglemez- gyártó Vállalat kiadványai kö­zött az utóbbi hat-nyolc esztendőben jelentős mér­tékben megnö­vekedett a pró­zai lemezek száma. Ez alig­hanem annak az örvendetes közönség­igénynek kö- köszönhető, amely már kezdetben is megmutat­kozott az ele­inte szórványo­san megjelenő prózai felvéte­lek iránt, s amely később zelítően a tizedrésze volt az Prózai lemezborító egyre fokozódott. összes eladott Hungaroton­A kereslet növekedését jól felvételnek. Tavaly ez az tükrözik Tóth Attilának, a arány már egyharmad részre vállalat osztályvezetőjének növekedett, 1983-ban pedig már a közönség által meg­vásárolt lemezek felét az iro­dalmi kiadványok képezték. A kereslet tehát az elmúlt öt-hat észten dő alatt nem erre vonatkozó szavai: — Kiadványaink , között, mint ismeretes, a Hungaroton márkanévvel jelzettek ko­molyzenei és irodalmi felvé- ....... .. , teleket • tartalmaznak. Az mértekben megnoveke­utóbbiak nagyobb része vers, üett' elsősorban a magyar költé- — Hány ilyen kiadvány je- szet legjelesebb alkotóinak ignik meg évente? műveiből készült válogatás, másrészt dráma, drámarész- — Megközelítően tíz író­iét, mese, illetve irodalmi dalmi és nyolc-tíz mesele- igényű prózai lemez. Hang- mez. De megjelennek még súlyozni szeretném, hogy iro- egyéb, szintén ebbe a kate- dalmi, vagyis művészi igényű góriába tartozó, úgynevezett kiadványokról van itt szó, közművelődési kiadványok is, tehát nem sorolom ezek közó például nyelvleckék, vala- a kevésbé igényes prózafel- mint olyan érdekességelv, vételeket. (Ezért használom mint az egyik nemrég megje- szivesebben az irodalmi le- lent lemezünk, amelyen a ré­mezek kifejezést a prózai gi magyar gőzmozdonyok felvételek helyett.) Ha tehát hangját rögzítettük. (Közülük a Hungaroton-kiadványokat egyik-másik masina olyan tekintjük, érdemes felfigyelni öreg volt már, hogy kizáró- az utóbi időben eladott pél- lag csak a felvétel kedvéért dányszámok gyors változására, erre az egyetlen, utolsó alka- Öt-hat esztendővel ezelőtt lomra fűtötték be.) Az ötlet ugyanis az eladott irodalmi sikerétől felbátorodva elhatá- lemezek száma még megkö- roztuk, hogy jövőre a régi magyar harangok hangjai vesszük fel. — Az eddigi sikeres irodal­mi lemezek felsorolása helyett talán hasznosabb volna a karácsonykor megjelent és si­kerre számító kiadványok kö­zül megemlíteni néhányat. — Úgy hiszem, nagy sike­re lesz Haumann Péter leme­zének, amelyen a művész Ka­rinthy Frigyes népszerű így írtok ti című kötetéből ad elő egy válogatást, közöttük olyan ritkábban megszólalta­tott részleteket is, mint Mó­ricz Zsigmond, Karinthy Fri­gyes, Herczeg Ferenc írásai­nak paródiája. Nagy vállal­kozásunk lesz a Madách-év- fordulóra megjelentetett há­rom lemezes kiadványunk^ amelyen Az ember tragédiá­jának 1938-ban készült rádióJ felvétele lát napvilágot Né­meth Antal rendezésében, a főszerepben Abonyi Gézával, N. Tasnády Ilonával és Uray Tivadarral. Az annak idején 30 kislemezre készült felvétel egyébként a magyar hangle-^ mezgyártás történetében az első teljes drámafelvételj amelynek egyik apró érdekes­sége. hogy például a londoni színben az akkor 78 eszten­dős Márkus Emília alakítja a cigányasszonyt. Különle­gesség a Színészmúzeum so­rozatban megjelenő Csortos- lemez... De talán a legjelen­tősebbek ezúttal is a mesele­mezek, amelyek közül kie­melném Márkus László újabb, már a felépülése után ké­szült felvételét, amelyen Sza­bó Magda verses meséiét, a Bárány Boldizsárt mondja el a népszerű művész. És meg­jelent karácsonyra / egyebek közt a gyerekek által annyi­ra szeretett Bors néni, Dayka Margit lemeze is. valamint Csukás István nagy sikerű da­rabja, az Ágacs/ka felvétele...' Ügy vélem, karácsonyi kiad­ványainknak ezúttal is sike­rűk lesz a felnőttek s a gye­rekek körében egyaránt. Szomory György ] Egy látványosság Ä salgótarjáni bányamúze­um látogatóinak egyik leg­kedvesebb tárgya a facsillét húzó bányató volt. Sajnos az elmúlt évben, tizenhét sze­zon után már annyira el­avult, hogy bemutatásra nem volt alkalmas. Helyére most — gondos és szakszerű pre­pa rátöri munka után — „friss” tó kerül, amelynek „munkahelye” a harmincas évekbeli réselőváijárok mel­lett lesz lent a vágatban. Kö­réje, az eddigi tapasztalatok alapján áttetsző műanyagból készítenek védőburkot, mert ha az évi több mint har­mincezer látogató mindegyi­ke csak egy kis simogatást „eszközölne rajta”, szőrzete igencsak hamar megkopna. A jelenleg a múzeummal át­elleni helyiség egyik részét elfoglaló, kitömött állat hely­színre szállítása sem lesz egy-' szerű, A légajtónál a talpat meg kell emelni, felállítást helyén pedig a vágatot ki kell bővíteni. Az viszont bH zonyos, hogy a vendégek a következő múzeumi szezon megnyitásakor már megcso­dálhatják a csillét húzó bá­nyalovat, amely — mondhat­ni — több mini kétszáz éven át volt hűséges munkatársa a bányászoknak. J Ablak néz a Tómra. Alekszandr Nyikolajevics Kircsanov festőművész mű­termének ablakai a folyóra néznek, amely — miként a Duna Budapestet — átszeli a nyugat-szibériai Kemerovo városát. A bal parton vagyunk, eay magas ház legfelső emele­tén. Állunk az egyik ablaknál, nézegetjük a széles folyót Alattunk háztetők és parti sé­tány fái. Átellenben csónak­kikötő. A kemerovóiak ma­napság szívesen tartanak csó­nakot, több százat ringat itt is a víz, többségüket ügyes motorokkal látták el. A se­kély parti vízben horgászok álldogálnak türelemmel, és tá­volról sem eredmény nélkül, hiszen, mint a házigazda meg­jegyzi. az Ob és mellékfo­lyói — köztük'a Tom — le­galább ötvenfajita halnak ad­nak otthont. Egyébként, az Ob és jelen­tősebb mellékfolyói, az Irtis, a Tom, amelyek repülő­gépről, mint minden folyó, csak fénylő szalagnak látsza­nak. Nyugat-Szibéria leg je­len lősebb városait szelik át Az Irtásnál’ fekszik többi kö­zött Omszk, Tobolszk, Hanti- Manszkij, legközelebbi nyelv­rokonaink, a hantik és a mansik, más néven vogulok és osztjákok fővárosa az Ob partján Novoszibirszk s a Tómnál Tomszk, Kemerovo, Novokuznyeck. A teleutokfestője Ä Tom különösen kedves A. Ny. Kircsanov, az OSZSZK érdemes művésze számára. Szülővárosa Tomszk, az egyik legrégibb szibériai város is e folyó partján áll, amelynek alapítása 1604-be nyúlik visz- sza, s ma is féltve óvnak itt egy százados faházat, amely faragványainak cizelláltságá- val párját ritkítja Szibériá­ban. A művész 1920-ban szü­letett Tomszkban. Nem cso­da, hogy úgy tekint a folyó­ra, mint a szerelmies az imá­dott lényre. Nem kell ahhoz művésznek lenni ezen a tá­jon, hogy dalokat írjon vala­ki ma is Tómról. Találkoztam egy nyomdaigazgatóval is, aki szintén saját költésű énekben dicsőítette. „Milyen szép, mi­kor fehér felhők szállnak fe­lette” — hangzott a dal. Egy szálloda ízlésesen berende­zett Altáj-termében vacso­ráztunk éppen, a tréfa, az évődés sem hiányzott. — Mi berendeztük ezt a csodálatos termet az altájiak- nak — jegyezte meg valaki. — Erre mi történt? ök meg kiráktak az erdőbe néhány fából ácsolt asztalt és padot, az egyik fatörzsre pedig táb­lát szögeztek Kemerovo föl­írással. NÓGRÁD - 1983. december 31., szombat | Persze, nincs harag közöt­tük, csupán a szokásos, szom­szédok közötti csipkelődésről van szó. Sok nép él együtt Szibéri­ában. Elmondható, mint In­donéziában, vagy a világ több más pontján: egység a sokfé­leségben. Szibéria csaknem félszáz kisebb-nagyobb nem­zetiség hazája. Ezeknek sajá­tos kultúrája és művészete, például táncaik, hímzéseik, faragásaik a modern korban is a századok, sőt évezredek üzenetét őrzik. Közeli nyelv­rokonainkról már esett szó. Talán hallottunk a csukások­ról, jukagiroisról, ja/cuíokról és burjátokról. De bevallom, az aleutakról és tofaláro-król már keveset tudok. S van egy kis népcsoport, amelyről Kir­csanov műtermében hallottam először részletesebben. Ők a teleutok. Igaz, Belovo város közelé­ben — Kemerovótól délre — egy külszíni fejtés szomszéd­ságában a parányi. Sanda ne­vű falucskánál minap már megjegyezték, hogy itt teleu­tok élnek, akik Szibéria ős­lakói közé tartoznak. A zöl- dellő dombok fölött szürke esőfelleget kergetett a szél, amelyek szinte rászálltak a kis faházakra. Körülbelül 300 teleut lakja a falut, mond­ták. Az egész Szibériában legföljebb kétézer teleut él, valamennyien a kuznyecki medencében, szétszórtan. San­da az egyetlen teleut falu a világon. Kircsanov festőművész ne­vét pedig nem utolsósorban éppen a teleutokról készült képei tették ismertté mesz- sze földön. Moszkvában 1981- ben rendezett önálló kiállítá­sán mind a mükritika. mind a közönség művei által fe­dezte föl a teleut nemzetsé­get. Forgatom a Moszkvában megjelenő folyóiratokat, a Hudozsnyik 1982. évi számát, amelybe L. Obukova művé­szettörténész írt Szibériának ajánlva címmel terjedelmes cikket a művészről, s az Ogo- nyok ugyancsak 1982-es tize­dik számát, amelyben Kir­csanov Teleut nő pipával cí­mű festményének nagyméretű reprodukcióját is közük a művész munkásságát értékelő tanulmánnyal együtt. Ez a kép 1978-ban készült, erede­tijét is megmutatja a mű­vész. aki mint minden festő a világon mindenütt nagy súlyt helyez arra, hogy mi­lyen szögből élvezhető leg­inkább a festmény. Így aztán székemmel együtt nagyjából be is járom az egész műter­met, Később pedig már el is hagyom a széket, élvezete­sebb anélkül bandukolni „a fény után”. Valóban megragadóak egye­diségükben, témájuk különle­gességében ezek az alapvető­en realista felfogásban ké­szüli, s szinte dokumentatív értékű teleut képek. Különö­sen a teleutkák — teleut nők — ősi viselete, a teleut meny­asszony színpompás ruhája és megannyi dísze, a lovat meg­ülő délceg teleut férfiak me­rész tekintete, a fiatal' lá­nyok lírai bája. Megelevene­dik a képeken az egész telé- •ut világ. Mondhatni, kicsi ez a világ, egy — még önálló írással sem rendelkező — népcsoport világa. Csakhogy ez nem így. van. Kultúrája, ősi művészete ma is él és vi­rul ennek a népnek, dalai most is messze szállnak. A határtalan mezőkön munkába igyekvő férfiak, a pipázó öregasszonyok, a pompás viseletben szemlesütve üldö­gélő menyasszonyok ajkán él a múltat idéző, megtartó me­se és az ének. A teleut gyer­mekek hallgatják és tovább örökítik őket, a századok tu­dását és ízlését őrizve ezzel. A. Ny. Kircsanov megsze­rette ezeket az embereket. — Életmódjuk, népvisele­tük, dalaik megkapóak — mondja. — Sokszor járok kö­zöttük, s képeim által szeret­ném megmutatni őket a vi­lágnak. E nép életének a da­lát énekelem, mert megsze­rettem ezt a kis nemzetiséget. Különböző teleut hangsze­rek függenek a műterem fa­lán. Például több tudora. Ez 2—3—4 húros ősi teleut hang­szer, kicsit a lanthoz hasonlít. Ha megszólal, az ősi szibériai élet hangját hallani. A teleut faluban mindennap játszanak rajta. Újabb festmények is előke­rülnek, hiszen Kircsanovot egyszer „Kuzbassz hű fiák­nak. is nevezték a lapokban. Nem ok nélkül. Csendéletei, tájképéi, az ipari munkát, a bányászkodást idéző müvei arról tanúskodnak, hogy va­lóban otthona is ez a nyers­anyagokban 'oly gazdag me­dence. Városainak színházai­ban, a Tom partján, falvaiban és tágas lapályain nap mint nap találkozik embereivel. A kemény férfiak, Szibéria lá­nyai és asszonyai, a folyó csillogó halai tűnnek föl a ké­peken. A Halászház, a Szibé­riai lány, az Öltözőben, a Tá n­cosnő s még jó néhány fest­mény — köztük a teleut képek — már sikert arattak a,Közel- Keleten, Görögországban. Cipruson, Vietnamban és másutt. S természetesen, a Tómról készült képek is, a halászokkal, a parti házak­kal. amelyek ereszéről szára­dó halak füzérei lógnak. Ez az a folyó, amelyet a művész ablakaiból is látni. A Tómra néznek. Tóth Elemér C

Next

/
Thumbnails
Contents