Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-30 / 306. szám

Jeszenyin-múzeum Taskenthen Tanítónak lenni e hazában Szergej Jeszenyin lánya, Tatjána Szergcjevna Jeszenyina unokáival, Zinával balról és Anyával „Szergej Jeszenyint, ezt az igazán orosz költőt, mi tizbé- gek is sajátunknak érezzük... Ahogy Jeszenyin vonzódott a Kelethez, úgy vonzódnak most a Szovjet Kelet költői hozzá, merítik költészetéből azt, ami számukra közeli és fontos.»* Gafur Guljam Az üzbég népi költő e sza­vai orosz költőtársáról a Szergej Jeszenyin-múzeum egyik részlegében olvasható. A múzeum létrehozására az adott indítékot, hogy a nagy költő 1921 májusában ebben a városban tartózkodott. A múzeumban összegyűj­tötték mindazok visszaemlé­kezéseit. akiknél vendégeske­dett, akikkel találkozott a köl­tő ezekben a napokban. A költő gyakran bolyongott az óváros szűk utcácskáiban, né­zegette a mecseteket, bazáro­kat. Találkozott a helvi írókkal és fellépett a költé­szet kedvelői előtt. A múzeumban látható Je­szenyin műveinek haitalmas könyvtára, többek között üz- bégre fordított verseinek kö­tetei. Itt láthatók a költőt áb­rázoló festmények és a mű­vei ihlette képek. Meleg barátság fűzi a mú­zeumot Tatiána .Teszerviná- hoz. a költő lányához. Tatjá­na 20 évvel édeseoia taskenti látogatása után érkezett a városba és élete azóta is szo­rosan kapcsolódik a város­hoz Itt élnek a költő unokái és dédunokái. Megjelent a Palócföld idei utolsó száma ' A napokban hagyta el a nyomdáit a Palócföld című mű­velődéspolitikai, irodalmi, művészeti folyóirat idei utol­só, hatodik száma. A folyóirat irodalmi részé­ben elsősorban verseket ol­vashatnak az érdeklődők. Ke­resztes József, Fecske Csaba, és Endrődi Szabó Ernő ver­sei meäilett olvashatók Szepe­si József és Bódi Tóth Ele­mér művei. Az utóbbi két szerzőtől már kapható egy- egv venseskötet is a könyves­boltokban. Vihar Béla korán megszakadt élete szoros szá­lakkal fűződött Nógrád megyé­hez. Gazdag szellemi, tárgyi hagyatékából három verset kö­zöl a Palócföld most megje­lent száma. Györgyei Géza kisprózával jelentkezik. Bacskó Piroska Szembesítés címmel írt tanulmányt a vi­lágnézeti nevelés helyzetéről és feladatairól a Pénzügyi és Számviteli Főiskola salgótar­jáni intézetében. Tanulmány­nyal kapcsolódik a témához A világnézeti nevelés kérdés­köréhez címmel U flaky István. Kelényi István Réti Zoltán ba­lassagyarmati festőművész művészetét méltatja „Palóc­föld Anteusza” című írásában. Rendkívül izgalmas feladatra vállalkozott Tarján Tamás. Űrhajónk rózsaablaka című fanulmámyáiban a Tragédia mai színházi előadásainak ér­telmezéseit veti össze egymás­sal és saját elképzeléseivel. Gazdaságunk megújulását éli, s e folyamatban jelentős helyet kap az ember, a gon­dolat. Kamatoztassuk az ,tagy„ vagyont”! címmel közli Regös Molnár Pál a Kozma Ferenc közgazdásszal készített inter­júját. Selmeczi György zene­szerző a Miskolci Űj Zenei Műhelyről beszélt Szendrei Lőrincnek. Talán élete utol­só interjúját adta az 53 éves korában tragikus hirtelenség­gel elhunyt Vig Rudolf nép­zenekutató Gáspár István Gá­bornak. Az Előítéletek nélkül című írás a cigány népzene kérdéseivel foglalkozik. Igen gazdag a folyóirat könyvrecenziókban. Csongrá- áy Béla méltatja Köpeczi Bé­la Műveliség és minőség cí­mű munkáját. Ladányi J.— Csanádi G. Szelekció az ál­talános iskoláiban című ta­nulmánykötetét Horpácst Sándor recenzálta. Az idei könyvhét egyik nagy sikere Jásai Oszkár könyve, A Habs­burg-monarchia felbomlása volt. Romsics Ignác a siker okait is megvilágítja írásában. Körössi P. József egy interjú­kötettel, D. Rácz István egy novelflagyűjteménnyél kap­csolatos gondolatait jegyezte le. Laczkó Pál A kételkedés útjai című gyűjteményes kö­tet kapcsán Csapiás Vilmos művészi habitusát tárja az olvasó elé. Petröczi Éva a Nógrádi irodalmi ritkaságok első köteteként megjelent Fe- renezy Tenéz-varsákról ír A széosényi Psyché címmel. Feltárul a középkori Riga r Visszaadják Riga középkori arculatát. A lett főváros tör­ténelmi magvának sziluettje a jövőben olyan lesz, mint 100 évvel ezelőtt volt. A Daugava folyó jobb partján 50 hektáron elterülő várost sok évszázados története so­rán nemegyszer rombolták le háborúk és tűzvészek. A rekonstrukciós terv előirá­nyozza mind a félezer XIII— XVIII. századból ránk ma­radt épület restaurálását. Az új terv alapján már folynak a munkálatok. A régi város­részből fokozatosan kitelepí­tik az üzemeket és vállalato­kat. Kitiltják innen a jármű­veket, az utcácskák és terek gazdái a gyalogosok lesznek. Megváltozik a pompás dó.n arculata is, ahol Európa egyik legnagyobb orgonája talál­ható. A XIII. században a templom kapuihoz még fel- , felé kellett lépcsőkön menni. Napjainkban, hogy bejussunk a templomba, 16 lépcsőn kell lefelé merniük. Letisztítják az évszázados hordalékot a templomot körülvevő térség­ről, és így 2 méterrel meg­emelik az épületet. A magyar pedagógusképzés jövője A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalták a köz­oktatás és a felsőoktatás to­vábbfejlesztéséről szóló elő­terjesztést, a tervezetet mun­kaokmányként elfogadták és a további tennivalókra akció­tervet készítettek. Külön tár­gyalták azokat az elgondolá­sokat, amelyek célja a peda­góguspálya erkölcsi és anya­gi megbecsülésének növe­lése. A hivatalos bejelentés azt jelenti, hogy a két előterjesz­tést — tartalmával egyetért­ve — további pontosításra, át­dolgozásra és részletesebb ki­dolgozásra javasolták, s egy­ben akciótervet fogadtak el e program alapján a további tennivalókra. Az akcióprog­ram feltehetőleg határidőket, részletesebb tennivalókat, a tennivalók fontossági sorrend­jét és csoportosítását jelenti. Az oktatás fejlesztésének ügyét pedig az országgyűlés hatáskörébe utalták. Kardinális kérdés Nyilvánvalóan ez a dolgok logikus menete. A pedagógus- képzés pedig a felsőoktatás része, de olyan területe is egyben, amely szorosabban függ össze a közoktatás más részleteivel* mert a minden­kori dolgozó pedagógusok — tudásuk, képzettségük, sőt, „képességűk”, rátermettségük, munkájuk közben kialakult szokásaik, és a nagyon erős hagyományok — meghatároz­zák az iskolai munka sikerét. Képzésük tehát a mai közok­tatási és felsőoktatási tovább­fejlesztési terveknek kardi­nális kérdése. Amikor a pedagógusképzés szóba kerül, mindenekelőtt a létszámukat szokták első szá­mú problémaként emlegetni. Szakemberek is, kívülállók is munkaerő-tervezéssel nem foglalkozó, de az oktatási ap­parátusban dolgozók is. Pedig a pedagóguslétszám csak rész­lete annak a nagyobb problé­maágazatnak. amely ezt a témakört felölelt. Mindenek­előtt oszlassunk el egy meg­lehetősen elterjedt tévhitet: az egyetemi tanárképzés nem­csak pedagógusképzés. Évti­zedes gyakorlat igazolja azt, hogy a tudományegyetemen végzett hallgatóknak jó része nem megy el tanítani, ha­nem máshol keresi az érvé­nyesülés útját. Ez a folyamat egyszerűen a természetes tár­sadalmi mobilizáció követ­kezménye. A tudományegye­temeknek fontos funkciója és az értelmiségi szakemberek^ utánpótlása. Amíg nem lesz ki­adói lektorképzés, fordítókép­zés, igazgatási apparátus bizo­nyos feladatait ellátó szakkép­zés, újságíróképzés, művelődési szakirányító, művelődésiház- igazgatói, az államapparátus legkülönfélé bb területeit irá­nyító vezetői, sőt a termelésben dolgozó, de ott az üzemen be­lüli szakképzéssel foglalkozó felelős és még fel sem sorol­ható értelmiségi funkciót be­töltő szakemberek utánpótlá­sát biztosító hivatalos felső­fokú képzés, addig ezt a fel­adatot az egyetemeknek kell ellátniuk, mint, ahogy a gya­korlatban eddig is tették. Mostanában azonban olyan véleményekkel is találko­zunk, amelyek szerint a pe­dagógushiány jelentős mér­tékben arra vezethető vissza, hogy nem mennek el a vég­zettek tanítani, és a pályáról is elszivárognak egyesek, még­hozzá többnyire éppen a leg­jobbak. Több fizetésért, a jobb anyagi körülmények miatt. Ez az utóbbi lehet Igaz, sőt, va­lószínűleg az is, mert keve­sebbért, de még annyiért sem igen mennének el a pályáról (ez az állítás megfordítva is áll: a munkáltatók kénytele­nek többet fizetni — nem olyan nehéz az elcsábított diplomásnak, ha be akarnak tölteni bizonyos igen fontos állásokat' Ésszerűbb megoldások kellenek A felsőoktatás ismeri ezt a tényt, tudomásul mégis kény­szeredetten és sajnálkozva ve­szi. Nem lenne-e ésszerűbb berendezkedni ennek a tár­sadalmi igénynek a kielégí­tésére és betervezni a „töbh- letképzés” létszámát, mint azon sajnálkozni, hogy nincs elég pedagógus, mert hűtle­nül azok is elvándorolnak, akiket drága pénzen kiképez­tünk? A képzés bővítésének — a létszámnövelésnek — ad­hatnánk támaszt ezzel az ér­veléssel. (Néhány adattal tá­masszuk alá okfejtésünket: a tudományegyetemeken vég­zett hallgatóknak körülbelül hatvan százaléka marad pe­dagóguspályán, a többi elszi­várog. A főiskolán végzett ta­nároknál nem ilyen siralmas a helyzet: ők körülbelül nyolc­van százalékban a pályán ma­radnak, a tam'tók és óvónők pedig körülbelül kilencven százalékban. Érthető ez az arányváltás: az alacsonyabb végzettségűeknek kisebb a le­hetőségük a magasabb beosz­tásba kerülni, ők inkább eset­leg — megunva az alacsony fizetést, az élet kínálta más, bővebben csörgedező anyagi forrásai után néznek.) A létszám természetesen nem elhanyagolható gond, kü­lönösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy a nevelők — nők. Tudom, ez az állítás nem lep meg senkit, ezt a tényt mindenki ismeri. A baj az, hogy tudjuk, mégsem számo­lunk vele. Ez ugyanis többek között azt is jelenti, hogy a pedagógusoknak huszonhét százaléka szülési szabadságon van. Mindig mondogatjuk, hogy a pálya elnőiesedett, mégsem számolunk vele úgy, mint tipikusan női foglalko­zással, talán azért, mert az elnőiesedést nem tekinthet­jük örvendetes jelenségnek, meg kellene változtatni a nevelő testületek férfi-nő ará­nyát, s a különböző terveze­tek így is kalkulálnak. De: addig is, amíg ez az arány­váltás megtörténik, mint tény­nyel kell számolni a női pe­dagógusokkal. A „megváltoz­tatás szándéka” dicséretes, de a realitásokkal számoló mun­kaerő-tervező tudja, hogy na­gyon hosszú időbe telik, mi­re észrevehető változtatást tudunk itt végrehajtani. (Te­gyük fel, hogy a jövő évtől minden pedagógusképző in­tézménybe csak fiúkat vesz­nek fel. Akkor négy, öt év múlva csak férfiak lépnek a katedrákra; előző nleni még| ebben az esetben sem fogjál a pályát a férfiak, arányul növekedése majd valamikor tíz-tizenöt év múlva lenn» észrevehető. Hogy a helye» arány — mondjuk ötven-öt* ven százalék — helyreálljon, ahhoz legalább húsz év kel­lenne, és az is csak akkoh, ha teljesülne az az illuzórikus feltétel, hogy a jövő évtől csak fiúkat vesznek fel. Er­re egyelőre semmi remény, 9 talán nem is lenne helyes erőltetni.) , Iskolai igények i — munkaerő-szükséglet A képzés legnagyobb prob­lémája mégis tartalmi: az egyetemi, főiskolai szakok nem esnek egybe a képzés iskolai igényeivel, még kevésbé a munkaerő-szükséglet köve­telményeivel. A pedagógusok­nak sem szakmai, sem álta­lános képzésük tananyaga n'em korszerű. A kiképzés struktúrája, azaz, intézmény- rendszere sem szerencsés; a fokozatok i egymásraépüíése, az intézmények egymásmel- lettisége, a képzési szintek koordinálatlansága, a köve­telmények igen nagy eltérése, a legszorosabban vett mód­szertani ismeretek elavult, vagy hiányos kelléktára, s mindezekhez társulva; a pe­dagógusok továbbképzésének megoldatlansága — körülbelül ezek az okai az iskola egyre növekvő, s néha már ijesztő méreteket öltő tehetetiensé- gének. De: ne legyünk igaz­ságtalanok a pedagógusokkal szemben: tegyük a hangsúlyt az előbbi mondatban a „kö­rülbelül” szóra. (Az iskola te­hetetlenségének, vagy vi­szonylagos tehetetlenségének egy sereg iskolán kívüli oka is van és az iskolán belüliek egy része sem a pedagóguso­kat vádolja. Külön eszmefut­tatást érdemelne annak fel­derítése, hogy milyen külső és belső okokra vezethető vissza az iskolai nevelés sze­mélyiségre' gyákörolt hatáság nak csökkentése, illetve mó«j dosulása ) A képzés belátható időii belül változni fog: erre nem csak a minisztertanácsi hatá­rozat a garancia, hanem a! készülő tervek, javaslatok is, valamint a már megkezdett átalakítás. Ebből mindössze annyi volt eddig látható, hogy néhány főiskola egyetemi ke­retek között működik tovább: Pécsett és Budapesten. Eb­ből azonban azt a következ­tetést levonni, hogy a peda­gógusképzés reformjának út­ja nem más, mint a pedagó­giai főiskolákat egyetemi fennhatóság alá helyezni, nem lenne szerencsés. Egyrészt azért, mert ezt a megoldást is vitathatónak tartják sokan, másrészt pedig azért, mert ez önmagában semmiféle tar­talmi korszerűsítést nem je­lent. Az egyetemi karok ed­dig inkább decentrálizálód- tak, s ennek nyomán jöttek létre főiskolák (például Győr­ben, Kazincbarcikán.) Ónálló főiskolák egyetemi karokként való működtetése még nem jelent képzési korszerűsítést, Sarkadi László műsor KOSSUTH RADIO: 4 25; Jó reggelt! 8.05: Műsorismertetés 8.27: Händel: Imeneo. Opera két részben ».30: Óvodások műsora »0.00: Hírek. Időjárás 10.05, A Gyermekrádió zenei magazinja *0.35: Részlet Petőfi Sándor köl­teményéből. Tündérálom 10.40: Nóták 11.00: Palika. Somogyi Pálra emlékezünk 12.00: Déli krónika 12.30: Ki nyer ma? — Kecske­méten 12.45: Hét végi panoráma 14.02: Szabó Ferenc műveiből 14.44: Magyarán szólva 15.05: Révkalauz 15.35: Rimszkij-Korszakov: Változatok oboára és fú­vószenekarra 18.00: Húszas stúdió. Groteszkek 17.05: Üj operalemezeinkbőt 17.35: Mérges fecskendők. Szente László riportja 18.00: Madrigálok 19.35: örömök kertjében 20.35: Operettkedvelőknek 21.30: Választóvonal 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Lemezmúzeum 23.13: Zenekari muzsika 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO; 8.05: Könnyűzene Prágából és Moszkvából 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35: A könnyűzene folytatása 8.49: Népzenekedvelőknek 9.18: Ahol a kövezet véget ér 8.50: Lottósorsolás 10.00: Zenedélelőtt 11.35: Tánczenei koktél 12.35: Édes anyanyelvűnk 12.40: Lakatos Sándor népi zene­kara játszik 13.15: Fúvószeneknrl hangver­seny a 6-os stúdióban 14.00: Zenedélután 15.30. Könyvről könyvért 15.40: Egészségünkért! 15.45: A Grand Funk együtte*» felvételeiből 16.35: Jó utat! 17.30: Belépés nemcsak tornaci­pőben! 18.35: Popsiker ’83 (I. rész) 19.40: Régi nóta, híres nóta 20.35: Sokféle ' 21.36: Az Eurovíziós dalversenyek győztes dalai — II. rész 22.30: Eszmék faggatása 23.20: Könnyűzene Victor Máté szerzeményeiből MISKOLCI STÜDIÖ: 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Péntek este Eszak-Magyarországon. (A tarta­lomból: Szilveszteri étrend — Üj évet köszöntünk. de hol? —• Programajánlat. Szerkesztő: Ja­kab Mária.) 18.00: Észak-magyar­országi krónika. 18.25—18.30: Lap­éti müsorelőzetefi. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 7.45: Tévétorna 7.50: Szünidei matiné. Kisfiú kutyával. Francia film 8.05: A nagy kék üveggolyó. Amerikai filmsorozat. 13/7. rész 8.30: Hadd süssön a nap. Szovjet film 9.10; Egy kis nevetés. Amerikai burleszkíilmsorozat. 15/4. rész: A hasonmás 9.15: A kis postás. Csehszlovák kisjátékfilm 9.45: A négy mókamester. Fran­cia bábfilmsorozat. 13/12. rész: Megbokrosodik az esernyő 9.50: Lottósorsolás 10.00: Építészet. 5/4. rész: Mivel és hogyan? 10.20: Bolondságok. Norvég film 10.50: Az impresszionizmus. Francia filmsorozat. 13/4. rész: Claude Monet — Az impresszionizmus csatája 11.40: Képújság 15.50: Hírek 15.55: Szülők iskolája. 13 6. rész: A kisgyermek akaratából 16.30: Távoli földrészek madarai. A varsói állatkertben 16.40; Képújság 16.45: Reklám 16.50: Kimittudosok Kubában 18.00: Ablak 19.00: Reklám 10.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00: Nemzetközi bűvészest 21.00: ismét... Vitray Tamás műsora. 8/8. rész 22.15: Peter Sellers-sorozat: Puha ágyak, kemény csa­ták. Angol filmvígjáték 23.50: Tv-hiradó 2. 2. MŰSOR: 20.00; Shelley: A Cenci-ház. A Szegedi Nemzeti Színház előadása felvételről. 21.05; Közben: Tv-hlradó 2. 22.30: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 19.30: Tv-híradó 20.00: Jaroslav Dietl—Leos Jira- sek: Egy nagyváros bűn Bűnügyi tv-filmsorozat (6. rész) — Jupiter 20.55: Házastá”si öttusa ?2.95: Ez töri ónt 24 óra a’ati 22.20: Jean Paul Beímondo­sorozat. A gorilla. Francia tv-film 23.55: Hírek 2. MŰSOR: 20.00: Pacho, a betyár. Szlovák film (ism.) 21.30: Időszerű események 23.05: Holnap szilveszter MOZIMŰSOR. Salgótarjáni November 7.. E. T. (A Földönkívüli.) Színes, szink­ronizált amerikai fantasztikus film. 10 órától: Filmmúzeum. A vámpírok bálja. Színes, amerikai film. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6 és 8 órától: Hár­man a slamasztikában. Színes, szinkronizált amerikai film víg já­ték. Fél 4-től; Riki-tiki-tévi. Szí­nes, szinkronizált szovjet—indiai ifjúsági film. — Pásztói Mátra: E. T. (A Földönkívüli.) Színes, szinkronizált USA fantasztikus film. — Rétság: Mennyei seregék. Színes magyar film. — Szcosénvi Rákóczi.- Röpke éjszaka. Színes, szirkronizá1! szovjet, i^úeá^í fi’m. — ErsekvadkertD^’íb^hok or­szága. Szűies magyar film — Nagylóc: Excalibur. I—TI. f 164 Színes, szinkronizált kosztümöo ír kalandfilm. 4 NÓGRÁD — 1983. december 30., péntek

Next

/
Thumbnails
Contents