Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
„A )6 bornak is kell cégér!” — mondja a reklámot reklámozó szlogen. Hogy igaz-e vagy sem, ezen sokat lehet vitatkozni. De mindenképp jól hangzik, és ez a fontos. Mert a reklámban a jó hangzás, a megragadó látvány alapfeltétel. Frappáns fo,rma nélkül csak hirdetésről beszélhetünk. A reklám nemcsak tájékoztat, hanem — a szó eredeti értelmének megfelelően — „felszólít”. Felszólítás az is, hogy „Ne sokat költsön...” A lózung kitalálói nemigen örülhetnek, ha tapasztalják, hogy jelmondatuknak csak ezt az első felét hallják meg, mégpedig éppen azok, akik a reklámköltségről döntenek. „Látványos dolog — mondja Dombi András, a Magyar •Reklámszövetség Nógrád megyei Szervezetének elnöke —, hogy ha költségcsökkentés a cél, akkor elsőként a reklámköltségből faragunk le.” A spórolásnak ez a módja két veszéllyel jár. Az egyik, ho.gy megnyugtatja a döntéshozót: ő már tett valamit... A másik veszély, hogy elmarad a reklámhatás és csökken a kereslet. Vigaszul, „indokul” jól szolgál a szak- könyvből ismert közhely: a reklámra költött összeg fele kidobott pénz, csak nem tudni, hogy melyik fele! Ez aztán kínálhatja az érvelést: fogiuk vissza a költség felét, s bízzuk a reklámfelelősökre, hogy a maradó forintokat Heil-e a cégér ? csak a hatásos módszerekre költsék. A dolog ma úgy áll, hogy egyre jobban tudni 1 eh e t, hogy a summa melyik fele kidobott pénz. „Jönnek ide hozzánk vállalatoktól, és megrendelnek tőlünk öt-hat kiló reklámöngyújtót — meséli Bodor Ferenc, a Magyar Hirdető salgótarjáni központ- vezetője. — Én magam próbálom meg őket lebeszélni róla. Pedig üzleti érdekem minden megrendelés, de nem lehet: ragaszkodnak az öngyújtókhoz, a táskákhoz. Pedig mi szívesen aduink tanácsot: milyen reklámhoz milyen médiát érdemes felhasználni. A központban van egy tervezési osztályunk, amely reklámok tervezésével foglalkozik. Egy-egy akcióba több eszközt bevonnak, mert két- három féle eszköz hatása erősebb, mint egyfélének a kétszeres-háromszoros adagolása...” Nem lehet véletlen, hogy a hirdetési szakember a szakma ábécéjéhez tartozó ismereteket is hangsúlyoz, elterjesztésre érdemesnek tart. Pedig megyénkben nem mostanában föltalált spanyolviasznak számít a reklám. Az 1976-ban alakult Magyar Reklámszövetségbe 1979-ben lépett be a nógrádi szervezet. A tizenkilenc megye közül ötödikként! A megyénkbeli reklám gyakorlatának még bőven van ho.vá fölfejlődni. „Nem túlzás, ha azt mondom, hogy megyénkben a reklám háromnégy céget leszámítva esetleges és haszontalan — fogalmaz meg diagnózist Bodor Ferenc. — Az öblös- és a síküveggyár (mióta hozzáértő emberek kerültek oda) jól él a lehetőségekkel. Rom- hánytól is hasznos dolgokat látóié. Az iparcikk-kisikeres- kedelmi vállalat saját erőből oldja meg ezt a feladatot: kitűnően! Nehezíti a dolgot, hogy a reklámigény és a ráfordítható pénz nincs mindig egyhelyen. Az SVT-nek például jól jönne a reklám, de pillanatnyilag kevés rá a pénzük. Az SKÜ-nek lenne rá pénze, de jelenleg nincs szükségük különösebb reklámra; illetve amire van, azt az ÁCSI megoldja...” „Reklámhoz elsősorban termék kell, amit érdemes híressé tenni — fogalmazza meg az alapvető bölcsességet a reklámszervezet elnöke. — Nógfádbnn viszonylag kevés a fogyasztási cikk, amit széles vásárlói körben érdemes népszerűsíteni. Ha van ilyen termék, annak gyártására viszont néha kevés a kapacitás. A Balassagyarmati Fémipari Vállalat például hiába hirdetné itthon az alumínium radiátorait, hiszen azok java részével exportkötelezettségeit teljesíti. Hirdetnek persze ők is (külföldön), például a World Miningbep. Itthon ugyanaz a hirdetés csak fölösleges hangulatkeltés lenne...” Vérbeli profikat igénylő komplex reklámakciót keveset rendelnek meg a reklámirodáktól. A Magyar Hirdetőtől tavaly egyetlen ilyet kértek: a köztisztasági akció körüli hírverést. Az jól sikerült, de mikor rendez ilyet ipari üzem, az ilyen akciót megérdemlő új termékekhez? Efelé haladunk és már a közelébe érkeztünk — adia az örvendetes hírt Tóth Tibor, a salgótarjáni öblös- üveggyár kereskedelmi osztályának munkatársa.'— Nálunk van olyan termék, amit érdemes ötletes rek'ámmnl híressé, keresetté tenni. Ehhez a konkrét piac érzékenységét kell jól megismernünk. Nyugaton most a „kulturáH” szó a divatos. „Akar-z-e kulturáltan étkezni, a'udoi, öltözni, nvaralni...?" és í?v tovább. Nálunk is meg ke1! találni az épp érvényes jelszót, ami a vevőbe hat. Szöveg: MoJn-'r Pál Kép: Kulcsár József Kereskedő és Iparművész együttműködése nélkülözhetetlen a hatékony reklámhoz. A salgótarjáni öblösüveggyárban Tóth Tibor, a kereskedelmi osztály munkatársa és Erdei Sándor fejlesztési osztályvezető külföldi szaklapok tanulmány,ozásával is gondoskodF arról, hogy mlfid a termékek, mind a reklámok versenyképesek legyenek a piacon. A reklámozás gyakorlatának egyik — fontos — mozzanata az emblémák kiöt- lése és gondos elkészítése. Ezt a fantáziát, szakértelmet és pontosságot egyaránt követelő munkát vállalja a Salgótarjánban működő NÖG- RÁD-DEKOR. „ / /
