Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
CSÜTÖRTÖK HELYETT SZERDÁN Új ügyfélfogadási rend a Salgótarjáni városi Tanácson Mint arról már lapunkban beszámoltunk, az ügyfélfogadás és ügyfélszolgálat rendje megváltozott a Salgótarjáni városi Tanácson. A végrehajtó bizottság döntése szerint november 21-től a tanács szakigazgatási szervei hétfőn a teljes munkaidő alatt — háromnegyed nyolctól délután háromnegyed ötig — szerdán reggel héttől este hétig fogadják az ügyfeleket. Emellett változatlanul megmaradt a péntek délutáni ügyfélfogadás. A változás okairól kérdeztük dr. Sándor gyulát, a városi tanács végrehajtó bizottságának titkárát — A módosítást mindenekelőtt a társadalmi munkaidő- alap jobb kihasználása tette szükségessé. Ami azt jelenti, hogy a továbbiakban lehetőséget biztosítunk a vállalatok, üzemek, intézmények dolgozóinak a munkaidő utáni ügyintézésre. Lehetővé válik, hogy kérelmüket ez idő alatt valóban orvosolják, Intézzék, ne csupán tájékoztatást kapjanak. — A korábbi, csütörtöki egész napos , ügyfélfogadás alatt is lehetőség volt erre... — Igen, nyújtott ügyfélfogadást tartottunk, de ez valójában csak az ügyfélszolgálat teendőit látta el, nem volt mód ai ügyek érdemi intézésére. — Mi indokolj«; hogy csütörtökről szerdára tették át a Kísérlet az Özemben meghosszabbított ügyfélfogadást? — Az az Igazság, hogy csütörtökönként az ügyfelek csak elvétve tértek be a városi tanácsra. Kutattuk ennek okát. Ezzel párhuzamosan a népi ellenőrök is vizsgálatot végeztek és feltárták a távol maradás hátterét. Amellett, hogy hiányozott az érdemi ügyintézés csütörtökönként, az állampolgárok inkább a bevásárlást választották, hiszen ilyenkor az üzletek is meghosszabbították nyitvatartásukat. Ezért javasolták a felsőbb tanácsi szervek, hogy ezek után a szerda, mint általános ügyfélfogadási nap, alkalmasabbnak tűnik a nyújtott ügyfélfogadásra. — A változás tehát központi szervek kezdeményezésére született? — Igen, de ezek az Intézkedések minden tekintetben megegyeznek a mi véleményünkkel. — A városi tanácson már korábban is történtek kezdeményezések a munkaidőalap védelmében? — Példaként említhetem erre a síküveggyárral kötött együttműködési megállapodásunkat, amely kísérleti jellegű. A lényege, hogy a gyár jogsegélyszolgálata összegyűjti a dolgozók ügyeit, kezdeményezéseit, szakszerűen megfogalmazza és meghatározott időközönként intézkedés végett személyesen juttatja el a városi tanácsra. Ilyen módon, azokban az ügyekben, amelyeknél nem szükséges a személyes megjelenés, a dolgozót nem vonjuk ki a napi munkából. Tapasztalataink szerint ez a megállapodás bevált, s értékelése után más üzemekben is kezdeményezzük majd. — Hogyan fogadták a tanács dolgozói a megváltozott ügyfélfogadási renddel járó munkarend változását? — Tapasztalataink még alig vannak. Zömmel megértették dolgozóink ennek szükségét. Hamar felismerték az új lehetőséget, hogy az új munkaidő-beosztásban a tanácsi dolgozók is munkaidőn kívül intézhetik saját ügyeiket. — A város lakosságát az új ügyfélfogadásról miként tájékoztatták? — A sajtón keresztül, de az üzemek, vállalatok vezetőinek figyelmét levélben is felhívtuk az ügyfélfogadás megváltozott rendjére. Bízom abban, hogy a lakosság és a vállalatok érdekében álló, jó intézkedésnek bizonyul majd az új ügyfélfogadás. Mi megtettük a szükséges lépést a munkaidő jobb kihasználása érdekében, most a vállalatokon talán a sor, hogy kicsit szigorúbban védjék saját érdekeiket — fejezte be a beszélgetést dr. Sándor Gyula. M. Sí. Gy. Építkezés az örök fagy birodalmában • »is—tlrnit Ortfcfagykutató tin—ág 1rv. aamMtközi konferenciájának elnökéül Paval Melnylkov akadémikust választották meg. A* akadémikus a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának szibériai tagozatához tartozó ja- kutszki örökfagykutató intézet igazgatója. Sok ország szakembereit foglalkoztatják az ötökfagy birodalmának meghódításával kapcsolatos problémák. Bolygónk szárazföldjének egynegyedét borítja örök hó és jég. A Szovjetunióban az örökfagy birodalma körülbelül 11 millió négyzetkilométert foglal el, az országnak csaknem felét. Ezeken a területeken városok épülnek, ásványkincslelő helyeket tárnak fel. sőt a mezőgazdaság is fejlődik. Nyugat-Szibériában kö'olaiait és földgázt termelnek. gáz- és kőolaj-feldolgozó üzemek létesülnek, épül a Bajkál— Amur vasútvonal, amelynek hossza ma már eléri a 3 ezer kilométert hatalmas vízerőművek működnek. A szovjet tudományos és tervezőintézetek szakemberei sokoldalú kutatásokat folytatnak az örökfagy. mint természeti jelenség tárgykörében. Az egyik legjelentősebb központ a Szovjetunió Tudományos Akadémiája szibériai tagozatának örökfagykutató intézete. Ebben a világhírű intézetben rendezték meg az örökfagykutatás egyik nemVízerőmű épül az örökfagy zónájában. Magadáni terület. zetközi kongresszusát. A résztvevők saját szemükkel győződhettek meg az örökfagy körzetében alkalmazott szovjet építkezési módszerek hatékonyságáról. Ebben a zónában jó néhány modern város épült: Norilszk, Jakutszk, Vorkuta, Mirnij, Talnah, Ajhal, Viljujszk. A szovjet építkezési módszerekeit, többek között a cölöpépítkezés módszerét, széles kórben alkalmazzák az Egyesült Államokban. Kanadában és más országokban is. Jakutföldön épült a világon az első vízerőmű az örökfagy birodalmában, a Léna mellékfolyóján, a Viljuj folyón. A Jenyiszej mellékfolyóján, a Nyizsnvaja Tun- guszkán most épül egy több mint 10 millió kilowattos erőPuma minálunk Csaknem harminchárommillió forint értékben szállított exportterméket idén eddig a Váci Kötöttárugyár kazárt gyáregysége A javarészt tréningruhából átló szállítmányokat nyugat-európai országokba küldték: az NSFK- ba, Angliába. Franciaoiszág- ba. Hollandiába. Svájcba és így tovább. A kivitel mellett az importpótlásra is készítenek melegítőt. Ebben oz évben idáig mintegy tizenhétmillió forint értékű Puma melegítőt varrtak kimondottan hazai piacra. Az exportra és a behozatalpótlásra készített áruk mennyisége idén csaknem negyven százalékkal múlja felül a múlt esztendeit. A kazárt lányok, asszonyok évről évre jobb minőségben varrják az értékes anyagból készülő melegítőket. így a szaktudás és a gondosság alapján további exportnövelésre van lehetőség Kazáron. A kemencék kesernyés füstje elöntötte a gyárudvart. Szellő sem rebben, hogy megtisztítaná a levegőt. Krákog Radics György is, leszállva a targoncáról, s hogy még jobban megdolgoztassa tüdejét, rágyújt— Ez a legrosszabb idő — mondja —, amikor a nehéz felhők leszorítják ide a völgybe a gázt. De hát, mit lehet tenni ellene... Egyébként is megszoktam már az itt töltött huszonkét év alatt. A mátraszelei cigánygyerek 1971. május 5-én lépte át először a Salgótarjáni ötvözetgyár kapuját, s teszi ezt azóta is, mindennap. — Nézze, én nem vagyok olyan vándorlás típus, mint néhány fajtámbeli. Én megszerettem ezt a gyárat, megbecsülnek, akkor hát mire föl kellene máshol munkát keresnem? Nem így van? Rábólintok. — Négyezer körül keresek havonta, a feleségem is, aki most a kisgyerekkel van otthon még egy kis ideig gyesen, szintén szép pénzeket szokott hazahozni, így szépen eléldegélünk négyesben- Mert van még egy kilencéves lányom is. Nemrégiben vettünk egy lakást, igaz, régi ház és csak egy szoba van, de jó vétel volt, otthagytuk a cigányvéget. Ha visszajön dolgozni az asszony, azért a mostaninál több lesz a pénz, megpróbálunk majd építkezni, vagy ezt a mostanit kibővíteni. A munkás A fogalom még abban az időben ragadt meg bennem, amikor a háborúból, a hadifogságból, a lágerekből hazatérők kipakolták hátizsákjukat mindenféle maguk fabrikálta tárgyat; hamutálcát, gyújtót, vasvirágot cigarettadobozt képkeretet kotorászva elő. A család ámult: lám. mennyi gyönyörűség varázsolható a puska- és ágyúgolyóhüvelyekből, repeszdarabokból. s mindent szinte puszta kézzel, ügyességgel. „Ennek aranykeze van” — mondogatták a rokonok, ismerősök, s e botcsinálta mesterek érezték, érezhették az alkotói öntudatot, vagy — a tárgyhoz illőbben — az ezermesteri, fabriká- lási büszkeséget általánosabb szóhasználattal: a szakmai öntudatot. Szakmai, szakemberi öntudat. Olyasmi ez, ami valószínűleg azóta, vagy még korábbról létezik, hogy bármily szakmáról, szakemberről egyáltalán beszélhetünk. Megvolt akkor is. amikor pedig jól tudta a munkás. hogy ügyességével, tudásával a tőkés zsebét dagasztja, és mégis: „kezes állattá” tette a gépet, megszelídítette az anyagot, mert nehéz lett volna másként dolgoznia! Erről az időről hallottam egy idős esztergályostól a történetet: „Huszonhatban elküldött a gyáros, szaladj fiam, hívd csak Iván- czi urat! Mondd meg, hogy laoosmenetet kell bevágni, megfizetem. Május elseje volt, szaladtam, egyenest a Ligetbe... Jött is Ivánczi; konflis, keménykalap, ünneplő, a ló nyakán meg perec. De nem akármilyen. Méteres sósperec... Át se öltözött, bevágta a menetet és ment vissza a Ligetbe”. Szó sincs itt valamiféle békebeli, családias munkás-tőkés viszonyról, de még csak Ivánczi úr naiv úrhatnámságáról sem. Egy- , szerűen annyit jelez a történet, hogy a tőkés, de a magára adó munkás is tudta, mennyit ér valójában a jó munka. Egy másik — csepeli történet — szerint annak idején az öreg Weis Manfréd sem azért beszélgetett ütemes rendszerességgel legjobb szakmunkásaival, mert nagy demokrata Volt, csak mert tudta, számolt vele, mitől fiadzik a pénz, s hogy ebben mekkora szerep jut a gyáróriás különleges képességű szakmunkásainak. Akik a korszerű technika fetisizált bűvkörében gondolkodnak, csak legyintenek erre: ugyan, hol vagyunk már attól a világtól, hiszen ax úgynevezett aranykezű szakik ideje visszavonhatatlanul lejárt, kiszorítják őket a még több aranyat érő gépek. De Így van-e valóban? A közelmúltban, egyik szerszámgépgyárunkban munkásokkal beszélgettem errőil: „Jöjjön, nézze ezt a masinát” — mondta egyikük, s tükrösen csil- egyéniség lógó, nikkelfelületű géphez vezetett. Mikrösz- kópesőhöz hajoltunk, a mélyén leheletnyi mozdulatokra is ugrált a kék hajszálkereszt: eznedmiililiméterWkjet mért. „Ilyeneken dolgozunk — folytatta —. koordinátaesztergák ezek, mindegyik sok milliót ér”. Ököl nagyságú alkatrészt mutatott: „önmagában egy kis kertes ház..." Később egy gépóriásnál álltunk meg. „Londonból hozták, sok millióért, de — ki tudja miért — nem gondolták rá, hogy a szerződés szerint az angol szerelő eljön, garanciával beállítja. Eltört egy tárcsa. Várták, amíg új érkezik, s nem kérdezték tőlünk: mi mit szólunk hozzá. Műszak után, társadalmi munkával összebütyköltük azt a tárcsát”. A példák azt szemléltetik: bármily fejlett a technika, a jó munkás nem nélkülözhető. Igaz, a tudomány, a technika valóban egyszerűsiti, automatizálja, ellenőrzi a munkafolyamatokat, de közben — más vonatkozásban — bonyolultabbá, áttekinthetetlenebbé is teszi a termelést. Az iparilag fejlett országokban nem csupán a betanított gépmunkások száma, szerepe nő. de a magasan képzett szakmunkásoké, szakembereké is. Láttam számítógépet, amely az alacsony színvonalú kezelőszemélyzet miatt jó ideig szinte az egyszeregy színvonalán működhetett. A kormány számítógépprogramja egyszerre és azonos nyomatékkal hangsúlyozza az új gépek gyártását, vásárlását, s a szakképzést. A közgazdasági irodalomból, de a gyakorlatból is jól ismert tény, hogy egy-egy új beruházás hatékonysága távolról sem csak az alkalmazott technikától, s az értékesítési körülményektől függ, de legalább ilyen mértékben az új technikát irányító emberektől is. Mégis, lépten-nvomon tapasztalni, hogy nem dolgoznak folyamatosan, vagy elég hatékonyan a sok-sok millió forintért vásárolt gépek, gyárak, mert elhanyagolják a munkaerő tervszerű, időbeni felkészítését, szinte kizárólag arra ügyelnek: van-e, lesz-e elegendő munkaerő, nem pedig arra: milyen az. A mindenhez értő, vállán szerszámba ládával vándorló aranykezű mesterember típusa valóban kiment a divatból és ha szükségünk van is rá néha. nevetséges lenne századunk szakmunkásjelképének tekinteni. Csakhogy: az „aranykezet” a számjegyvezérlésű szerszámgépeknél, az automata gépsoroknál sem nélkülözhetjük. F. J. 36 lehetőségek a tarján! honvédelmi klubokban X Magyar Honvédelmi Szövetség salgótarjáni szervezete összegezte a kiképzési év kezdetének tanulságait, értékelte a mostani középtávú tervidőszakhoz kapcsolódó főtitkári utasítás végrehajtásának első félidejét. Az utóbbi időben mind a személyi, mind a tárgyi feltételek javultak a programok végrehajtásához. A 28 klubban összesen 2900 tag tevékenykedik. Az igényes MHSZ- munka tárgyi eszközeinek gazdagodását könyvelhetjük alt több lőtér és objektum kialakítására került sor az eltelt három évben. Elkészült például a Gagarin iskola lég- fegyveres pincelőtere, húsz lőállással, valamint a megye- székhely északi végében a repülőgép-modellezők számára alkalmas aszfaltkor és az autóvezetői rutinpálya. Egy új klub alakúit: a Táncsics szak- középiskolában: és létrejött több új szakosztály. A legérdekesebb, két sárkányrepülő- szakosztály az STV-ben, illetve es öblösüveggyárban, ügy motorkerékpár os-szakosztály is folyamatosan működik. Bővült a városi titkárság „fennhatóságának” területe, sőt januártól újabb terjeszkedés is várható: a Karancs völgyében. Áttekintették a klubtitkárok összejövetelén a gazdasági helyzetet is. Mint kiderült a klubok gazdasági tevékenységében, az ügyviteli munkában különösebb gond nem merült fel az esztendő folyamán. Arcok—munka közben — Szóval, vannak terveik? — Igen. Nem szeretjük a belenyugvást. En ilyen vagyok itt bent, a gyárban is. Lehet, ezért is választott meg a húszfős csoportom szakszervezeti bizalminak. Igaz, nyolcvantól már bizalmihelyettes voltam, de hogy éppen rám, a legfiatalabbra, a cigánygyerekre esett a választásuk, arra azért nemigen mertem volna gondolni. Látja, ez is megbecsülés, bizalom, s ennél jobb érzés nincs a világón. Egyébként november hetedikén lettem kiváló dolgozó. Hát kell ennél több...? Mesélik, kitűnő futballista volt, de abbahagyta a játékot. Vszont hírlik, hogy két és fél éves fia már most zsonglőrként bánik a labdával. Lesz utánpótlás. * Gál Béla egymagában falatozik a műhely sarkában. — Tudja, az a jó, ha a té- emkásnak nincs dolga. Az azt jelenti, rendben mennek a dolgok. Pedig itt aztán minden hozzánk tartó,zik, a gyárkaputól egész a gyárkéményig. Az ötvenhárom éves mester néhány hónap kivételével itt dolgozik az ötvözetgyárban. Zabarról hozza-viszi mindennap a busz. — Hát az utazgatás elég sok időmet elvesz, de mégsem mennék máshová. A lányom már férjhez ment, van egy kisunokám, a fiam tizenöt éves, Tarjánba jár, a Madách Gimnáziumba. Biztos tanultabb ember lesz, mint az apja. — De azért — mondom neki —, hallottam, a maga esze is jól vág. — Az újításokra gondol? Mert ha igen, akkor ez stimmel. — Hány ötletét valósították máir meg? — Nem tudom. Ki számolja azt? Sokat! Rengeteget. De jneg is kaptam érte a magamét — nevet. — A Kiváló újítóérem bronz fokozatát? — Hogy érzi itt magát? — Panaszra semmi okom. Baj, gond, hál’ istennel: nincs, ne is legyen. A pénzem is megvan, hat-hét ezer körül havonta, kijövünk a főnökséggel, meg egymással is a brigádban. Most meg éppenséggel nagy eseményre készülök: szombaton disznót vágunk. Ha eljön, vegye úgy, hogy meg van híva.... Barthó Jenő, amikor foglalkozásáról faggatom, azt mondja: nehézfémöntő. — Réz- meg bronzötvözete- ket „kotyvasztunk” ebben a kétszáz kilós kemencében. — Nehéz munka. — Az- De megszoktam. Világéletemben öntő voltam. Előtte az acélgyárban, .hatodik esztendeje meg itt, a „fesziben”. Hozzá lehet edződni mindenhez, főleg akkor, ha az ember maga is akarja. Rongydarabba törölgeti nagy, lapátnyi tenyereit, s élénk tekintettel követi a forma készülését. — Szép szakma ez — mondja. — De a fiam nem követett benne. Igaz, neki sincs rossz foglalkozása: gépész- mérnök a kohászati üzemekben. Az öntőmesteir 1952 óta párttag, jelenleg pártcsoport- bizalmi. — Mi foglalkoztatja mostanában az embereket? — Természetesen a munka mellett a politilía. Mindenkit nyugtalanít ez a fékevesztett fegyverkezés, aminek úgy tűnik sosem lesz már vége. Pedig csodálatos dolog békességben élniA kemencében vöröslőr izzik a megolvadt fém... Karácsony György j NÓGRAD - ,1983. december 3., szombat 3
