Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-24 / 303. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NŐGRÁD '#?'•« »SZMP NOÍ1RAD MEGYEI Bl roTTS AGi»tA MEŐY-61 tANACS LAPJA XMXIX ÉVF, 303. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1983. DECEMBER 24., SZOMBAT Állásfoglalás a békéért Térvényei« emeSkedett tz 1384. évi köEtségvetési javaslat BEFEJEZŐDÖTT AZ ORSZÁGGYŰLÉS TÉLI ÜLÉSSZAKA Pénteken a Parlamentben a Magyar Nép­köztársaság 1984. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat vitájával folytatódott az országgyűlés téli ülésszaka. A legfelső tör­vényhozási fórumon megjelent: Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke. Elsőként Faluvégi Lajos, a Minisztertanáes elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal el­nöke emelkedett szólásra. FALUVÉG! LAJOS: Fokozódik a gazdasági lendítőerők szerepe ‘ Az Országos Tervhivatal elnöke bevezetőben hangoz­tatta: gazdasági helyzetünket már hosszabb ideje az jel­lemzi, hogy az ország nem­zetközi kötelezettségeiből a ránk háruló terhek nagyok, miközben erőforrásaink jó­val szerényebbek. Ügy kell gazdálkodnunk tehát, hogy ezeket a viszonylag szűkös forrásokat okosan és célszerű­en felhasználva, minden­képpen megőrizhessük fize­tőképességünket, továbbra is szavatolhassuk társadalmunk szociális biztonságát és meg- védelmezhessük vívmányain­kat. Népünk ismeri és megér­ti az ország helyzetét. Az emberek nagy többsége haj­landó rá, hogy fokozza telje­sítményeit, fegyelmezetten dol­gozzon és' — ha kell —, ál­dozatokat is hozzon. Faluvégi Lajos, az 1984. évi népgazdasági terv előirányza­taiból — csatlakozva a pénz­ügyminiszteri expozéhoz — kiemelte: a terv alapját al­kotó gazdasági lehetőségek és a gazdasági törekvések viszo­nya most olyan, hogy a gaz­daságban továbbra is működ­tetni kell bizonyos fékeket, de —, ha szerény mértékben is —, a lendítőerők szerepe fo­kozódik. — Mi mindig azon az ál­lásponton voltunk — mondot­ta — és most is azon az ál­lásponton vagyunk, hogy fi­zetési kötelezettségeinknek mindenkor pontosan eleget kell tennünk: emiatt olykor népszerűtlen lépéseket is vál­lalnunk kellett ahhoz, hogy a tervezett egyensúlyt fenn­tartsuk. A szabályozó rendszernek kü­lönösen két vonását erősítet­tük meg. Elsősorban szabá­lyoztuk a vásárlóerőt, másod­sorban nagyobb szerepet kap­tak a kibontakozást jobban segítő és ösztönző, a piachoz való rugalmas alkalmazko­dást előmozdító elemek. Hang­súlyozta, figyelmeztetett arra, hogy jövőre sem számítha­tunk olya'n külső hatásokra, amelyek hozzásegíthetnek ben­nünket egy gyorsabb gazdasá­gi növekedéshez, ezért a gaz­daságirányításnak nagyobb mozgékonyságra és határozot­tabb cselekvésre van szüksé­ge. Az évközi intézkedések­nek nem kívánt mellékhatá­sai is lehetnek, de az előző évek tanulságai azt mutatják, hogy még nagyobb gond szár­mazik abból, ha a cselekvés elmarad, vagy késlekedünk vele. — Gazdasági teljesítménye­ink szempontjából jövőre fő­ként a termelési szerkezet korszerűsítésében, a termelési költségek csökkentésében kell előbbre jutnunk. A szerkezet- átalakítás a kevesebb pénz­ügyi forrás ellenére sürgető feladat. Nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy a legfon­tosabb területeken lépést tart­sunk a műszaki fejlődéssel, a növekvő minőségi követelmé­nyekkel. Meg kell újítanunk a KGST-országokkal folyta­tott gazdasági kapcsolatok bővítésére irányuló erőfeszí­téseinket. Együttműködésünk a kedvezőtlen világgazdasági körülményék közepette nem csak «stabilizáló tényező, ha­rtem minőségileg új lehetősé­gek hordozója is. Faluvégi Lajos beszédében kitért arra, hogy a termelési szerkezet nagy léptékű meg­újítására évek óta korláto­zottak a beruházási eszköze­ink. Jogos az az aggály, hogy a beruházások csökkenése ve­szélyezteti a gazdaság mű­(F oly tatás a 2. oldalon.) A minap a Centrum A ru­ház árkádjai alatt hang­szórók bömböltek, a ki­rakatban videofal kellette magát. Papírlapokkal a ke­zükben KISZ-esek állították meg a járókelőket. Tiltakozó aláírásokat gyűjtöttek a nyu­gat-európai rakétatelepítések ellen. Egyetlen délelőtt nevek ez­rei kerültek az ívekre, miköz­ben hullámzott-hömpölygött az aranyvasárnapi tömeg. A tolongás, rohanás óráiból ez­rek szakítottak ki néhány per­cet, olvasták a felhívást, bó­lintottak, s nyúltak a toll után. öregek, középkorúak, iskolások... Volt, aki tudta, mit jelent a háború, mert át­élte. Volt, aki onnan ismer­hette, mert szülei mesélték el ne/ci. A legtöbben szeren­csére csak tankönyvekből, filmhíradók képkockáiból következtethettek egy világ­égés borzalmaira, Csak meg­sárgult fotográfiákról lehet fogalmuk a háború utáni or­szágról, a pusztítás lidércé- böí eszmélő Salgótarjánról. A város szívében színes lámpákkal teleaggatott fe­nyőfa magasodik büszkén. Méltóságot parancsol a bá­mészkodó gyerekeknek. mi­ként maga a megyeszékhely közvontja az idelátogatónak. Különös varázsa van. Mi­Kézjegyek nuszban is melengetőén bi- zseregtet. Emlékeket, élmé­nyeket éleszt. A kőművesben, aki építette, felsejlik az új technológiával való ismerke­désnek akkor álomrontó kép­zete, az első műszaki átadá­sok izgalma. A lakóépületek falai között élők szemtanúi a köveken zajló életnek. Az építész-tervező csettint a látványon, kattog a turista fényképezőgépe. A salgótar­jániaknak mindez ma már ter­mészetes. A gázkonvektor a lakásban, a játszótér gyerme­keiknek az óvoda udvarán, az úszásoktatás testnevelésóra alatt, a tízpercenként ^ indu­ló autóbuszok, az élelmiszer- áruházak árutól roskadozó polcai... Tudjuk, mindennek ára volt. Az elmúlt harmincnyolc esz­tendő nagy színjátékának sze­replői olykor kialvatlan sze­mekkel, újságpapírba csoma­golt elemózsiával indultak az aznapi előadásra. Premierek követték egymást: a kohóból ismét izzón indult a vas, a bújkálók előjöhettek rejtek­helyükről, új és friss levegőt szippanthattak magukba a kolónialakók, fülnek tetsző hí­reket továbbított a rádió. Épülni kezdett egy város, sorra elhullajtva a hozzára­gasztott, az elmaradottságról és nyomorról tudósító jelzőit. Azt is tudjuk, mindennek ára van. Salgótarján felsza­badulásának ünnepén, a fejlődés képzeletbeli mérle­gének készítésekor ez aligha feledhető. Mert akarunk új és nagyobb lakásokat, sártól mentes utakat, a gazdasági bajainkra gyógyírt hozó ter­mékeket. szépen öltöztetett gyerekeket. Akarjuk, hogy nyugodt évtizedek következ­zenek, s kezeink között szán­dékaink szerint formálódjon az anyag, az építés, az alko­tás örömét semmi meg ne rontsa. E zt szeretnék azok a KISZ-esek ott a téren, ezerszám gxjüjtve az alá­írásokat. Hisznek abban, hogy az értelem felülkerekedik az értelmetlenségen. Ezt óhajtják az aláírók, akik a mában is, holnapban gondolkodnak. Tegyük hát oda mindennap kézjegyünket! M. Sz. Gy. Fotómontázs: Kulcsár József ] Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánunk i

Next

/
Thumbnails
Contents