Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-22 / 301. szám

Ultrahang a gyógyászatban Az 'orvosi gya­korlatban az e! múlt évek során egyre nagyobb teret hódított az ultrahang, mind a betegségek fel­ismerésében, mind a gyógyí­tásban. Ultrahangnak a másodpercen­ként húszezernél nagyobb rezgés­számú, emberi füllel már nem hallható mecha­nikai rezgést ne­vezzük. Ilyen rez­gést ultrahang­generátorral le­het létrehozni. Ez a készülék a rend­szerint nagy frek­venciájú villamos rezgéseket piezo­elektromos kris­tály segítségével alakítja át me­chanikai rezgé­sekké. Az ultra­hangos vizsgálat során az ultrahang-generátor keltette mechanikai rezgések s testre helyezett kezelőfej­ből a testbe hatolnak, és szer­veinkben, szöveteinkben csak­nem egyenes Vonalban terjed­nek. Mihelyt valamilyen fe­lületbe ütköznek, egy részük visszaverődik, s a visszhangot a műszer érzékelője felfogja, villamos jelekké alakítja, és a készülék képernyőjén ki­rajzolódik a vizsgált tárgy — a test — belsejének szerke­zete. Az utrahang tehát mint­egy feltérképezi a test belse­jében lévő szervek és felüle­tek helyét, alakját, sőt el­mozdulásait is. Az ultrahang segítségével a terhességet már korán, a ha­todik-nyolcadik héten felis­merhetjük, megállapíthatjuk a magzatok számát, vagyis az iker tér hességet, megmér­hetjük a magzat nagyságát és koponyaméretét, amiből az érettségre lehet következtetni. Meghatározhatjuk a magzat fekvését is — fejjel lefelé, vagy felfelé helyezkedik-e el — és azt, hogy hol van a méhlepény helye. Bár az orvostudományban az ultrahangot először a nő­gyógyászok alkalmazták, ma már más szakterületen is él­nek ezzel a veszélytelen mód­szerrel. Például a szívgyó­gyászok ultrahanggal is vizs­gálják a szívet, mert kimu­tatható vele, hogy egészsége­sen vagy kórosan működik-e, van-e szívbillentyűhiba, vagy káros mennyiségű folyadék a szívburokban. A szemészek a szem alakját, nagyságát, az ideghártya leválását és a szembe hatolt idegen testek helyét állapítják meg ultra­hanggal. Nagy jövőt jósolnak az ult­rahangnak a mell- és hasüre- gi daganatok felismerésében, sőt a jó- és rosszindulatú da ganatok elkülönítésében. Ily módon műtét nélkül lehetne a daganatokat a test mélyebb részein is felismerni, sőt pon­tos helyének tudatában rönt­gen- és radioaktív sugarakkal kezelni. Képünkön egy űj típusú ultrahangos kezelőberendezés látható. Express-tervek földön, vízen, levegőben Távol hazulról a legvígabb az ember... Stratégiai tervezés r A vÖHölaí: műszaki-gazda­sági tanácsadója 1990-ről be­szél. Arról, hogy akkor a debreceni Biogail Gyógyszer- gyár nemzetközi mércével mérve is színvonalas cég lesz. Adatokat, tendenciá­kat idéz, s a problémákat számba véve minimális és maximális eredményt jelöl meg. Teljes természetesség­gel, mintha a napi termelés számait sorolná. Bár nem említette, de nyilvánvaló volt, ennél a cégnél hozzá­tartozik a napi munkához, hogy ne csak a máról és a holnapról elmélkedjenek, de a hoinaputánről is. így ugyan­is van mód aura, hogy az eseményekre felkészüljenek, mi több, némileg befolyásol­ják, irányítsák is a fejlemé­nyeket. Stratégiai tervezés ... szak­mai körökben hívják így ezt a munkát. Ám rögtön hozzá­teszik: ez az, ami a vállala­tok többségében még hiány­zik, s nemegyszer csak a főhatóság kedvéért kezdenek ímmel-ámmal bele. A vala­mikori Nehézipari Minisz­térium már nagy propagan­dát csinált e módszernek. Most az Ipari Minisztérium indult új csatába, s mód­szertani útmutatóval, szak- tanácsadással próbálja egyen­getni a stratégiai tervezés út­ját. Egy ideje pedig az Or­szágos Vezetőképző Központ is beépítette tanrendjébe, azaz az intézetnél tovább­képzésen részt vevő szakem­berek több-kevesebb ismere­tet kapnak e módszerről, a bevezetés előnyeiről, feltéte­leiről. Nem elhatározás kérdése.» Ment nem egyszerűen el­határozás kérdése, hogy egy cég holnaputántól kezdve elő­relátóan fog dolgozni, s nemcsak a közvetlen, de a távoli jövőt is megtervezi. A stratégiai tervezés hosszú távra szóló gondolkodást fel­tételez, jól kiépített és nap­rakész információs bázist, s nem utolsósorban olyan vál­lalati magatartást, amely a bizonytalannal is számolni tud. És ez a legnehezebb. Külö­nösen az olyan hosszain el­nyúló, válságos időszakban, mint ez a mostani. Amikor a külpiac szinte égjük pillanat­ról a másikra alulmúlja ön­magát, azaz a várt — enyhe élénkülés helyett folytatódik a stagnálás, vagy éppen a piac beszűkülése. Ilyen pe­riódusban a magyar gazda­ságirányítás sem tud tartós gazdasági szabályozókat ga­rantálni, s az eddig megle­hetősen ritka árfolyamvál­tozásokra havonta, hetente sor kerülhet. A gyakori és szokatlan módosulások a vállalati vezetőknél más- más magatartást idéznék elő. A piaci változás logikája Van, aki feladja a küzdel­met, mondván, ilyen gyors fejleményeket nem bír kö­vetni, s a régi tempóban, a régi terv szerint vezeti to­vább a rábízott vállalatot. Van, aki ideges lesz, s a ve­zetési stílus és termelési stra­tégiaváltás helyett a külső környezetet, az ésszerűt­len szabályozómódosításokat okolja a kudarcokért. Ám akad olyan is, aki ugyian kri­tizálja a neki nem tetsző dolgokat, de az új szabályok­ra azok megjelenése pillana­tában reagál, azaz bekalku­lálja a vállalat gazdasági el­képzeléseibe. S mondják, hogy ritka, mint a fehér holló, de azért olyan vállala­ti vezető is létezik, aki szin­te előre megmondja, hogy a gazdasági környezet válto­zása milyen központi intéz­kedéseket idéz elő belátható időn belül. Ezzel egyúttal alátámasztja, hogy minden piaci módosulásnak — akár kedvező, akár kedvezőtlen — sajátos logikája van, amely kellő információ birtokában megismerhető, kivédhető. A legutolsó példa már azt sejteti, hogy az ilyen vezető számolni tud a bizonytalan­nal. Nem vész el a napi gon­dokban, hanem a vállalat fa­lain túltekintve, a céget kö­rülvevő gazdasági környeze­tet mérlegelve még a legne­hezebb időszakban is hidegen mérlegel, józanul dönt. „Könnyű annál a vállalatnál a jövőt említeni, amelyiknél a jelenben nincsenek a létét fenyegető gondok; ahol a gazdaságtalan termelés vagy éppen az alacsony hatékony­ság megszüntetése nem veszi el a vezetők minden energiá­ját!” — így fakadt ki nem­régiben az egyik nagyválla­lat gazdasági igazgatója, ami­kor arról beszélt, miért nincs idejük és energiájuk már most a kilencvenes évekkel foglalkozni. Véleménye ál­talánosnak tekinthető, hi­szen meglehetősen sokan hi­vatkoznak most a megsoka­sodó napi bajokra, amelyek megoldása minden alkotó­erőt, gondolkodó főt leköt. És bizonyára igazuk is van az így érvelőknek. Csakhogy ennek később meglehet a böjtje. Alighogy javítottak a jelenlegi rossz gazdasági mutatókon, újabb váratlan nehézségekkel kell majd szembenézniük. Amíg ugyanis teljes erővel a mos­tani gondokra koncentrálnak, nagyot változik a világ. S ami^ most jónak tűnik, az később esetleg kevésnek bi­zonyulhat. Éppen ezért, ha valakinek ajánlható a stra­tégiai tervezés bevezetése, altkor éppen a nehéz hely­zetben levő cégeknek. Még­pedig azért, hogy a kibonta­kozás összes lehetőségét fel­mérjék, s a túlélés stratégiá­jának kimunkálásával pár­huzamosan a fejlődés, a prosperálás lehetőségeit is számba vegyék. Több variációt Amikor túl sok a kellemet­len meglepetés, akkor egyet­len ésszerű magatartás lé­tezhet: erre felkészülni, ez­zel számolni. Ez, persze, nem jelenti azt, hogy abszolút pesszimista alternatívákat lehet csak készíteni. A stra­tégiai tervezés lényege ép­pen az, hogy több variációt kidolgozva, mindig kéznél lesz a körülményeknek leg­inkább megfelelő cselekvési lehetőség. Nem kell hirtelen, kapkodva intézkedni, elég néhány aktualizálás, s na­gyobb döccenők nélkül átál­lítható a vállalati gazdálko­dás egy másik útirányra. Róna Eat a megállapítást nem ki- siebb ember tette, mint Willi­am Shakespeare, cáyan bő négyszáz esztendővel ezelőtt, s noha azóta sókat változott a világ, bölcs mondása úgy tű­nik ma is érvényes. Ezért is választotta utazási magazinja mottójául az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, amely­nek megyei szervezésében több ezer nógrádi fiatal ke­reshette föl a nagyvilág és ha­zánk nevezetes tájait. Merre, mennyien jártak, s mit kínál az iroda 1984-ne? — erről kérdeztük Varga Györgyöt, a megyei kirendeltség vezetőjét. — Mielőtt a számokra tér­nénk, az iroda megváltozott tárgyi és személyi teltételei­ről essék szó: új helyen, új emberekkel, megváltozott gazdasági körülmények kö­zött. Hogyan vészelte át a fia­talok utazási irodája az átál­lást? — Talán nem túlzók, ha azt mondom, igazából ez évben kerültünk méltó feltételek közé, váltunk utazási irodá­vá. Azt hiszem, aki fölkeres bennünket itt a megyeszék­hely központjában, a köny­vesbolt és a Bizományi Áru­ház tőszomszédságában, esz­tétikus, modem körülménye­ket talál. Kilencfős kollektí- vánkiban öten új emberek, most már valóban olyan gár­da állt össze, ajak hivatásuk­nak tekintik az utaztatást, megfelelő szervezői, ügyinté­zői képességékkel rendelkez­nek, s emellett értenek a fia­talok nyelvén. — Mennyire igazolják ezt a tények? — Nézzük példáid a kül­földi utazásokat; a bázishoz képest több mint ötven szá­zalékkal magasabb az arány! Közel háromezer utazó vet­te igénybe szolgáltatásainkat. Legtöbben az NDK-t, Cseh­szlovákiát, a Szovjetuniót és Bulgáriát keresték föl, míg nyugati országokba összesen 278-an látogattak éL Jelentő­sen, több mint négyszeresére nőtt a kereskedelmi tevé­kenységünk, melyben nagy szerepet játszott a valutafor- galom. Belföldi forgalmunk zömét a különféle közösségek, KISZ-szervezetek kirándulá­sai, a diákok tanulmányi út­jai tették ki, míg megyénkbe főként Lengyelországból é6 Csehszlovákiából fogadtunk csoportokat. — Lépést bírnak-e tartani jövőre is a nagy jövedelmű­nek semmiképpen nem nevez­hető ifjúság utazási igé­nyeivel? Azaz, várhatóak-e valamiféle kedvezmények? — Egy kiigazítás: nemcsak a fiatalok útjainak szervezé­séről, üdültetéséről gondos­kodunk, sokam jönnek hoz­zánk az idősebb korosztá­lyoktól is. Ami a lépéstartást illeti, nekünk is fontolóra kel­lett vennünk, hogy miként alkalmazkodunk az újabb és nehezebb' gazdasági-anyagi lehetőségekhez. Nos, differen­ciált árrendszert dolgoztunk ki, amely a 35 éven aluliak­nak, a diákoknak és a gyer­mekeknek különösen kedvező lesz. Szintén kedvezményben részesül a visszatérő, a „törzs­utas”, valamint, akik márci­us 31-ig befizetik utazási költ­ségeiket. — Megmaradvnk-e az egyé­ni utazóknak járó kedvezmé­nyek, az igazolványok? — Persze, itt van például an I YH'F-igazoivány, amely a viliág ötven országának ötezer ifjúsági szálláshelyére érvé­nyes, de olcsóbban utazhat­nak repülőgépen, vonaton, ha megváltják az igazolványo­kat. Csak egy példát hadd említsek: a Nemzetközi Diák- szövetség Igazolványának tu­lajdonosa vasúton és a kü­lönféle diákszállásokon 25—30 százalékos kedvezményekre jogosult, S mindez csupán negyven forintjába kerül. A probléma az, hogy az utazási lehetőségekről, a kedvezmé­nyekről olykor épp azok nem tudnak, akiknek szólt Mert tanáraik, vagy a KlSZ-veze- tők nem tájékoztatják őket ajánlatainkról, így aztán elő­fordulhat, hogy az utazó d i á- kok, fiatalok, távol a hazától,' kiteszik, magukat a szeren­csének, a véletlennek, holott számukra jó néhány kedvez­mény, lehetőség nj^ílik, ami­ről nem tudnak... — Végezetül, nézzünk né-' hány utat a jövő évi kínálat­ból! Mit ajánl az irodaveze- tő, mondjuk a szerény anya­gi lehetőségű, de nagy utazó j kedvű fiataloknak? — Sokan pihenik ki tanulj mányi fáradalmaikat a bol­gár tengerparton, s a nász-’ utasok is olcsón tölthetik min- den bizonnyal, legkellemesebb napjaikat az AranyhomokonJ ezért hát e rétegek számára ezt tudom ajánlani, noha emel­lett az NDK és a Szovjetunió is több csoportot fogad 1984-J ben tőlünk. A tavaszi szünet-; ben és a tanév végén or­szágjárásra, tanulmányi ki-J rándulásra invitáljuk a diá­kokat. Legnépszerűbbek a történelmi várakat, az irodai-! mi emlékhelyeket, a terméJ szetvédelmi területeket fölkel reső kirándulások, »melyeid a látnivalók mellett arra is jók, hogy asz osztályközössé­gek összekovácsolod járnák.1 Azt hiszem, kínálatunk ma­ximálisan kielégíti az igé­nyeket, hiszen például Deb­recentől Soproniig olcsó szál­láshelyekkel, színvonalas programokkal látjuk el a fiatalokat. Egyébként, jövőre különösen nagy súlyt helye­zünk a belföldi utgfcra. Az­tán szervezünk utakat az or­szág valamennyi jelentősebb ifjúsági eseményére, prog­ramjára,’ amelyek közül két-- tő Nógrád megyének is jut: februárban a tervek szerint aerobic-tanfolyam lesz Sa-lgó-i bányán, júniusiban pedig Sal­gótarján ad otthont az or­szágjáró diákok országos ta-* lálkozójának. Lesz hát „vxgas-’ ságna” épp elegendő lehető­ség jövőre is! — mondottá befejezésül Varga György, az Express-iroda megyei vezet őJ íe- , T. U. 3 A fejlesztendő vaskohászat A vaskohászat fennállásá­nak alighanem legnehezebb időszakát éli. Ez annak elle­nére igaz, hogy — mint Sol­tész István ipari miniszter­helyettes a közelmúltban vállalatvezetők előtt megál­lapította — a vaskohászati vállalatok az idén a rendkí­vül nehéz körülmények kö­zött is helytálltak, termelésük értéke az év végére várha­tóan eléri a 65 milliárd fo­rintot, exportkötelezettségei­ket alapvetően teljesítették, hozzájárultak a gazdaság fizetőképességének megőrzé­séhez, a gépipari aktívum növeléséhez. Korszerűsítésre váró öntödék Lássuk a tényeket: a szak­ágazat jövedelmezősége az elmúlt két évben 4,8 száza­lékról 1,7 százalékra esett vissza. Ezen belül a nem ru­belelszámolású exporté még jobban. Ennek következtében a vaskohászat fejlesztési álap­ja számottevően csökkent, már a szintentartásra semm­idig elegendő. Mivel a közel­múltban több jelentős beru­házásra került sor a szak­ágazaton belül, a vállalatok eladósodtak, visszafizetési kötelezettségeik közül 1 mil­liárd forintot át kellett üte­mezni. Az utóbbi két évben az elszámolás alapjául szol­gáló eredmény több mint 70 százalékkal csökkent, 1981- ben a Lenin Kohászati Mű­vek, tavaly pedig az LKM és a Dunai Vasmű is vesz­teséges volt. A nehézségeket alapvetően a világgazdasági válság vál­totta ki, ám azokat nem a válság okozta, hanem csak felszínre hozta. A szakágazat termékei kö­zül a melegen hengerelt áruk minősége általában ki­elégíti a felhasználók igénye­it, a hidegen hengerelt le­mezeknél az előírások meg nem tartéisa miatt viszont elég sok reklamáció éra a termelőket. A kovácsolt és az öntött termékekre na­gyon sok a panasz, de ezért jórészt nem a vaskohászok felelősek, hanem az elmara­dott körülmények. Az öntö­dék többsége elavult, korsze­rűtlen, kevés a gépesített formázás. Miért drága a Siemens-Martin? A minőséget emelhetnék valamelyest a kiváló szak­emberek, csakhogy ők is mind kevesebben vannak. Évente 3—4 százalék a szak­ágazat létszámcsökkenése, s ami ennél nyomasztóbb gond: a munkából kiváló nagy ta- pasztalatú szakemberek he­lyébe nem törekednek tehet­séges fiatalok. A munkaerő- hiány elsősorban, a folyama­tos műszakokban, a nehéz fizikai munkát követelő te­rületeken, a melegüzemi munkakörökben (olvasztá­rok, hengerészek,' öntők, ko­vácsok stb.) hovatovább el­viselhetetlen, több helyütt termeléskorlátozást is elő­idézett. Miért nem igyekez­nek a fiatalok az említett munkahelyekre? A válasz fölöttébb egyszerű: a vasko­hászati bérek az elmúlt évek­ben jóval kevésbé nőttek, mint a más, hasonlóan nehéz munkát végző dolgotok bére. A magyar vaskohászat az élenjárókhoz képest összes­ségében drágán termel, annak ellenére, hogy az anyag- és energdamegtakarítás évről évre eléri az 500—800 millió forintot. Kohászati terméke­ink előállításához a nyers- vasgyártó és acélgyártó fá­zisban csaknem 30 százalék­kal több energiát használunk fel, mint az iparilag fejlett országok. Ez sem a vasko­hászok hibája. A többlet­energia-felhasználás oka jó­részt az, hogy a kohősításra kerülő ércek zöme alacsony vastartalmú, következésképp pen egy tonna nyersvas elő-' állításához háromszor ammy| meddőt, salakot kell megol­vasztani, mint kellene jó minőségű érc esetén. Az acél-' gyártásban viszonylag magas a nagy energiafel használást) igénylő, ma már korszerűt-! lennek számító Siemens-MapP tin acélok részaránya. Lenin! Kohászati Művek és a Dunai Vasmű konverterei zemeineia munkába állása ellenére al hazai acéltermelésnek körüH belül az egyhaimada SM-> technológiával készül. A nemzetközi acélpiac! előbb-utóbb várható fellen­dülése önmagában még nemi javítja meg a magyar vaskót hászat piaci pozícióit. Ehhez átfogó fejlesztésre van szük­ség. 2000-ig száló koncepció Á közelmúltban elkészült 2o00-ig szóló koncepció olyan irányokat határoz meg a vaskohászat fejlesztésére, amelyek figyelembe veszik a hazai adottságokat és a vi­lágpiac követelményeit. Csök­kenteni kell az anyag- és energiafelhasználást, ehhez kapcsolódóan el kell érni, hogy a nagyolvasztók jó mi­nőségű ércet kapjanak alap- anyagként. Elodázhatatlan a termékszerkezet további kor­szerűsítése és a jó minőségű termék előállításához nélkü­lözhetetlen gépesítés, külö­nösen a jelenleg nehéz fizi-' kai munkát követelő üze­mekben. A közelmúltban az ország-' gyűlés ipari bizottsága is le­szögezte: a vaskohászatod fejleszteni kell.' Minden ér­dekelt bevonásával kell meg­teremteni azokat a feltété-' leket, amelyek lehetővé te­szik, hogy valóiban fejlőd-: jék. Mónus Miklós | NÓGRÁD— »83, december 22., csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents