Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-20 / 299. szám

FeEsőpetényi óvodások Még mindig idejében szólunk! Számok tükrében megyénk közúti balesete Beszélgetés Cégény István rendőr őrnaggyal Régi ismerős a képernyőn Fekete fülű fehér Bim Karácsony első napján Is­mét műsorra tűzi a televízió a Fekete fülű fehér Bim cí­mű filmsorozat felújított vál­tozatát. A filmet nem sokkal a tsendesek a hajnalok befeje­zése után forgatta Sztanyisz- lav Rosztockij, Gavriil Tro- jepölszkij könyve nyomán,. ÍVjacseszlav Tyihonov a film­ben Ivan Ivanovicsot, a ma­gányosan élő író—természet­tudós—vadászt játsza. Ba­rátja Bim. a hűséges, okos kutya. Amíg Bim gazdája kórházban van jó és rossz emberekkel találkozik, végül, egy nappal az annyira várt ■viszontlátás előtt elpusztul. Ivan Ivano\dcs azonban talál egy kis fehér kutyakölyköt, amelynek fekete a füle. Bim lesz a neve... A forgatócsoport tagjai so­káig keresték a Bimet ,,ala­kító” kutyát, míg rátaláltak. Az állatfilmek készítése álta­lában nehéz. Rosztockijnak ■különös érzéke volt a szokat­lan témához. Bimet mindvé­gig szoros kapcsolat fűzi partneréhez, ezért nem érez­zük, hogy idomított. 80 éves a A Vasas művészegyüttes énekkara 80 éve alakult. A magyar munkásművelödés és az amatőr művészet jeles képviselője az énekkar, kez­detben férfikórus, majd ve­gyes karrá szerveződött 1948- ban a szabadságharc és a polgári forradalom centená­riumán. Az igazi siker is ehhez az esztendőhöz kötő­dik, hiszen a centenáriumi kórusversenyen első díjat nyert az énekkar. Mór a 30- as években Bartók és Kodály műveit tűzte műsorára, így próbálta megszerettetni, köz­kinccsé tenni a magyar ze­neművészet óriásainak alko­tásait. E hagyományokhoz napjainkig hű maradt, hi­szen repertoárjának gerince változatlanul Bartók. Kodály, valamint a mai magyar zene­szerzők művei és a kórusiro­dalom remokei. Ezen kívül a munkásmozgalom forradal­mi dalhagyományait is gon­dosan ápolja. Az énekkar munkáját min­dig a legkiválóbb művészek irányították, közülük a leg­ismertebbek: András Béla;' dr. Ujj József, Vaszy Viktor és Vásárhelyi Zoltán. Vass La­jos Erkel- és SZOT-díjas kar­nagy és zeneszerző vette át 1962-ben az énekkar vezeté­sét, amely számos európai országban, igy pl. Belgium­vasaskórus ban. az NSZK-ban, Olaszor­szágban és Svájcban is nagy sikert aratott. — Az idén az NSZK-bei; Erlangenben a magyar napo­kon tapsolt nekünk a Jelkes közönség, ahol a Siemens kórus meghívására vendég­szerepeltünk — emlékezik Vass Lajos karnagy. — Ter­mészetesen itthon is számos nívódíjban és elismerésben részesültünk. Réízt vettünk a vasasfesztiválokon, amelye­ket többnyire Miskolcon és Diósgyőrben rendeztek. Rend­szeresen fellépünk a szom­bathelyi munkáskórus-fesz­tiválokon is. Itthon legutóbb a szigetvári napokon hallha­tott a közönség bennünket. Jövőre a nagykanizsai1 ' Szim­fonikus zenekarral közösen lépünk fel. Már november közepe óta kapható a hanglemezbol­tokban a Vasas művész- együttes énekkarának 80. évfordulójára című lemez, amelynek egyik oldalán ma­gyar költők verseire kompo­nált dalok találhatók, a má­sikon pedig népdalfeldolgozá­sok. Ez valódi újdonság, mi­vel a Felszállott a páva cí­mű mű kivételével a többi dal még eddig más lemezen nem volt hallható. (Cs. I.) Még be sem köszöntött az igazi tél és az elmúlt na­pok közúti baleseti statisz­tikája egyre rosszabb hely­zetet mutat megyénkben. Lapunkban is egyre több halálos és súlyos balesetről kell beszámolni. Ügy gon­doljuk; idejében szólunk a gépjárművezetőkhöz, hi­szen az elkövetkezendő he­tek, hónapok, a várható hó, köd, síik06 út még jobban magában hordja a közúti balesetek veszélyeit. Azért is érdemes mindezekről már most szólni, mert az eddig eltelt tizenegy hó­nap statisztikája azt bizo­nyítja, hogy a felelőtlenség, a meggondolatlanság, a KRESZ szabályainak be nem tartása igen komoly követ­kezményekkel járt megyénk közútjain. Mindezekről folytattunk beszélgetést Gé- gény István rendőr őrnagy- gyal, a Nógrád megyei Rendőr-főkapitányság köz- biztonsági és közlekedési osztály vezetőjével. — Sajnos, az eddig el­múlt tizenegy hónap sta­tisztikája számunkra is szo­morú. Míg az elmúlt évben a közúti balesetek közül 21 halálos végű volt, az idén ez a szám már 34-re növeke­dett. Ugyancsak növekedés tapasztalható a súlyos bal­esetek között, hiszen a ta­valyi 133, ebben az évben 134-re emelkedett. Sum­mázva a közúti balesetek számát, a tavalyi 325-tel szemben az idei 11 hónap alatt 335 fordult elő me­gyénk közútjain. — Milyen tapasztalatokat hozott az őszi fokozott köz­úti ellenőrzés megyénkben? — Ismert, hogy október­ben elrendeltük az őszi köz­úti forgalomellenőrzési ak­ciót. A megyében két nap alatt kiemelt akcióra is sor került. Ennek során együtt­működtünk a szomszédos megyékkel és kölcsönösségi alapon biztosítottuk egymás területére a traffipax se­bességmérő gépkocsikat is. Az ellenőrzésbe bevontuk a határőrség, s más hon­védségi alakulatok szak- szolgálatainak tagjait. Az ellenőrzésben rendszeresen réázt vettek a Volán 2. sz. Vállalat, a közlekedési fel­ügyelet, a miskolci és bu­dapesti vasúti igazgatóság ellenőrei, valamint más társ­szervek szakemberei, nem utolsósorban az önkéntes rendőrök. Az akció során egy hónap alatt a megyé­ben 22 alkalommal tartot­tunk közlekedési ellenőr­zést, melyből 20-at a rend­őrkapitányságok szervez­tek meg, koordinálásunk és jóváhagyásunk alapján. — Milyen eredményekkel jár az ellenőrzés? — Az összehangolt, terv­szerű ellenőrzések eredmé­nyeként sajnos a rendőri intézkedések száma emelke­dett. Az is igaz, hogy a ko­rábbinál több járművet von­tunk ellenőrzés alá. És most hadd hívjam a számokat segítségül. A műszaki ellen-' őrzések során egy hónap alatt 229 műszaki hibás jár­művet vontunk ki a forga­lomból. A szállítással össze­függő ellenőrzések is szin­te kimagasló példát mutat­nak. Szám szerint 267 visz- szaélést tártunk fel. A KRESZ-szabályok be nem tartása miatt 182 szabály­sértési feljelentés készült, elsősorban ittas vezetés, gyorshajtás és műszaki hi­ba miatt. El kell mondani a nyilvánosság előtt is, hogy rendőreink 1692 veze­tőt bírságoltak meg, 60 it­tas vezetőt vontunk ki a közúti forgalomból és 30 vezetői engedélyt kellett el­venni már a helyszínen az ellenőrzés során. — Hogyan lehetne sum­mázni az októberi fokozott közúti ellenőrzés tapaszta­latait? — Sajnos, még mindig a számoknál kell maradnom. Az ellenőrzés időszakában a halálos baleset a korábbi 3-ról 4-re növekedett, míg a súlyos sérüléses baleset 21-ről 10-re csökkent. De itt említeném meg azt is, hogy eredményes volt a nem közlekedéssel összefüg­gő rendőri intézkedés is. Rendőreink a társadalmi szervek segítségével ebben az időszakban 34 főt kísér­tek be a rendőrségre, több mint 100 főt állítottunk elő körözés, bűncselekmény és egyéb bűntettek miatt, ör­vendetes, hogy a környezet­és természetvédelem meg­óvása érdekében tett intéz­kedéseink valamelyest csök­kenő tendenciát eredmé- nveztek. Mindössze 126 jár­művet vontunk ellenőrzés alá, s közülük csak 17 ve­zetővel szemben kellett in-, tézkedést végrehajtanunk. — Úgy tudjuk, hogy <t közlekedésen belül más fel­adata is volt az akciónak? — Igen. Az ellenőrzés so­rán továbbra is kiemelt fel­adatként kezeltük a vasúti és közúti szintbeli keresz­teződések ellenőriztetését.' Éppen az akció idején 57 helyen 338 alkalommal ke­rült sor ilyen jellegű ellen­őrzésre. Ezek közül 136 eset­ben került sor különböző intézkedésre. Amit szeret­nék külön hangsúlyozni, a vasúti tilos jelzésen törté­nő. áthaladás miatt 7 gép­kocsivezetőt, a közúti jelző­tábla figyelmen kívül ha­gyása miatt kellett megbír­ságolni, 56 járművezetővel szemben szabtunk ki bír­ságot, mert lassítás és kö­rültekintés nélkül haladtak keresztül a vasúti átjáró­kon. Hét esetben szabály­talan előzés miatt került sor ugyancsak bírságolásra. . Értékeléseink szerint az őszi fokozott forgalomellen­őrzési akció elérte célját. — Mit mondana az el­múlt hónap adatairól? •— Bár az őszi fokozott forgalomellenőrzési akció eredményeként kedvezően alakult a közlekedés bizton­sága, a közlekedési fegye­lem, sajnos, a novemberi adatok megint kedvezőtlen számokról adnak bizonysá­got. Éppen ezért felhasz­nálva az alkalmat idejében szólunk a gépjárművezetők­höz; legyenek figyelemmel az út- és időjárási viszo­nyokra. hiszen a novembe-' rí statisztikánk ismét rosz- szabbodott. Elég, ha csak egy számot mondok. Az el­múlt hónapban a közleke­dés, a KRESZ, szabályainak megszegéséért 83 vezetői engedély visszavonására ke-’ rült sor! Mi is azt tartjuk: mirw denkit hazavámak. Ez a jelszó legyen közös mind- annyiunk számára. Gép­járművezetőknek, rend­őröknek egyaránt. Márpedig ezt másképpen elérni nem lehet, csak a szabályok be­tartásával — mondotta a beszélgetés során Gégény István rendőr őrnagy, a me­gyei rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedé­si osztályának vezetője. Somogyvári László 1 Trojepolszkij könyve és a belőle készült film egyaránt hat az érzelmekre, de nem hatásvadász. A rendező így nyilatkozott: „Meg akartam mutatni, milyen fontos az éle­tünkben a szeretet. Óvjuk meg. amit a természet nyújt nekünk. Én harcolni akartam a lelketlenség ellen- Az em­berek között is vannak Bírn­ék. Gyakran csak akkor is­merjük fel egy ember érté­keit. amikor már halott. Még életükben legyen hozzájuk egy jó szavunk”. Ivan Ivanovics alakítóját, Vjacseszlav Tyihonovot a Há­ború és béke Bolkonszki.i hercegét, A tavasz 17 pilla­nata Stirlitzét nálunk is so­kan ismerik. Az idén 55 éves művész 1948-ban állt először a kamerák előtt, azóta nem­zetközi hírű művész lett, akit a mozi- és tévénézők jól is­mernek hazája határain túl is. Ivan Ivanovicsról mondta a többi között: „A hős hasonlít apámra, aki munkás volt, rendkívül finom érzésű, tü­relmes és aranykezű, ah'ogy nálunk mondják. Ha elfoga­dok egy új szerepet, legelő­ször is végiggondolom, kire is emlékeztet a figura isme­rőseim közül. Minden, szerep - ben összeolvad saját énem a megfigyeltekkel és megtalál- takkal.” (erdős) íl lünk a hangulatosan " berendezett salgótar­jáni lakásban és reggeli ká­vénkat kavargatjuk. Nehe­zen jött össze a találkozás, hiszen a doktornő igen elfog­lalt ember. Napjait, életének jókora szeletét a rendelőben, a betegeinél töltötte és tölti ma is. Gőzölög a kávé, s már- már nekieredne a beszéd fo­nala, amikor felcsörög a te­lefon. Röpke időn belül im­máron másodszor. Kétségbe­esett hang kérdez, mit csi­náljak a bácsival, aki már megint fullad? Hallgatom a türelmesen, nyug­tató, biztató szavakat, tanácso­kat és arra gondolok, hon­nan, miből táplálkozik ebben az asszonyban a kifogyhatat­lan energia? Mert láttam tö­meges járvány idején a kör­zeti rendelőben, amint kap­kodás, sietség nélkül sorra vette a betegeit, mindenkihez volt egy-két kérdése, minden­kihez egy mosolya, és láttam, amikor vizsgálat közben gond­terheltté vált az arca, és még egyszer és még egyszer odatapintott a gyanús pont­ra... Orvostársai azt tartják ró­la; kiváló diagnoszta. Bete­gei egymás között csak úgy nevezik: „a Klári”. No, nem a tiszteletlenség jeleként. Ellenkezőleg. Dr. Peresi Klá­ra a salgótarjáni 6. körzet orvosa családtagnak számít a területéhez tartozó lakások­ban. Generációk fejlődtek a keze alatt. Gyakran nyílik a KÉT ÉVTIZEDE Á 6-os körzet orvosa rendelő ajtaja: Doktornő! Csak azért jöttem, mert ma tíz éve, hogy megműtötték, és önnek köszönhetem, hogy felismerte a bajomat, idejében kórház­ba utalt. Húszesztendős körzeti or­vosi praxisa alatt nagyon sok embert kikérdezett már, őt ritkán faggatják arról, hon­nan jött. milyen indíttatást kapott, milyen utut kellett be­járnia eddigi élete folyamán? Belekortyol a kávéba, gyors számvetést készít. — Mátranovákon születtem, édesapám főaknász volt a bá­nyánál. Később Tiribesre költöztünk, és onnan jártam nap mint nap a salgótarjáni Madách Gimnáziumba. Nagy- bátonyig gyalog tettem meg az utat, kezdetben marha­vagonokban utaztunk, renge­teget fagyoskodtunk, míg vég­re harmadikos korunkban él­vezhettük a diákkocsi kényel­mét. Nagyon vonzott az iro­dalom, az ókor történelme, a latin... készültem régésznek, irodalomtanárnak, aztán Deb­recenbe jelentkeztem az or­vosi egyetemre... Csillogó lehetőségeket ha­gyott oda a család, a szülő­föld iránti vonzalma miatt. Már a megye társadalmi ösz­töndíjasa volt, amikor a szol­noki kórházban gyakorolta a belgyógyászatot, s amikor az ideggyógyászatati szakvizsga után a debreceni klinikára csalogatták. — A belgyógyászat nagyon érdekelt, a szolnoki kórház­ban elsajátíthattam a szakma minden fortélyát. Hagytak ön­állóan dolgozni, három kór­termet osztottak rám. Aztán hazajöttem... És itt egy mély sóhajtással néhány másodpercre megsza­kad a történet... — ...mondjam azt, hogy csalódtam? Igen. A kórházba szerettem volna menni, ehe­lyett a szükség a KÖJÁL-ba szólított, ahol akkor toboroz­ták az orvosokat. Jártuk a megyét, minden héten kiszáll­tunk, jelentéseket írtunk hi­giénéről, ellenőrzésekről. így utólag visszagondolva, azért ott is tanultam: szervezést, vezetést, és közben megvilág- lott előttem, hogy a megyé­nek milyen természeti szép­ségei vannak. Azelőtt nem is­mertem én csak Tiribes kör­nyékét, meg a várost. Amikor dr. Peresi Klára 1964. november 1-én átvette a 6-os körzet irányítását, a körorvosi állásnak nem volt túl nagy rangja. A betegek is kezdetben idegenkedve fo­gadták; fiatal is, nő is, mi lesz ebből? Vajon ki szoron­gott jobban, a betegek vagy az ifjú körorvosnő? — Azt sem tudták hogyan szólítsanak. ' Voltam én dok­torkisasszony, sőt doktor úr is. Hozzám tartozott a Vá­sártér, s az épülő Schuyer Fe­renc út fent a dombon. 5600 embert számláltunk, köztük a gyerekeket is nekem kellett ellátnom. A napi betegforga­lom — ma is emlékszem — száz felett mozgott. Éreztem, ez így nem lesz jó, hiszen egy betegre alig egy perc ju­tott. Márpedig egy körzeti orvos csak úgy tud felelős­ségteljesen munkálkodni, di­agnózist felállítani, ha a be­teget tetőtől-talpig megvizs­gálja. Sok ember sorsa a körzetben dől el. Mert, ha az orvos korán felismeri a kórt, a megfelelő helyre irányítja a pácienst, azzal életeket menthet, hosszabbíthat meg. Ma, a 6-os körzethez há­romezer ember tartozik. Na­gyot változott a rendelő ar­culata, a műszerezettség is. — Van EKG-berendezésünk, és gyakran, „koldulok” a la­borban vércukor- és vizelet­rizsgálathoz szükséges eszköJ zökért, ne kelljen minden vizsgálathoz a rendelőintézet-, be küldeni az embereket. Ügy vélem, Peresi dotornő rangot teremtett a körzeti or­vosi tisztségnek. Betegei sze­retik, becsülik, állandóan fej­leszti, frissíti gyógyászati is­mereteit, konferenciákra jár, vizsgázott üzemorvostanból és az országban a női orvosok közül nyolcadikként szerezte meg a szakvizsgát általános orvostanból. Ugyanekkor. 1978- ban miniszteri dicséretet ka­pott. — Nekünk az egyetemen az egyik professzor azt tanította, hogy egy orvosnak nagyon jó detektívnek kell lennie. Kü­lönösen áll ez a körorvosok­ra, akik előtt ott áll az egész titokzatos emberi test és né-' hány tünet, panasz alapján kell, hogy nyitott könyvvé váljon a vizsgálat végezté­vel. Ehhez a szaktudáson túl türelem, kitartás, a pálya szeretete és emberismeret szükséges. Itt megszakad a hitvallás. I assan délelőtt tízre *■ jár. A doktornő ké­szülődik. Kezdődik a rende­lés. Aztán fél négy után vé­gigjárja a fekvő betegeit. Sö­tét este lesz mire hazaér. És ez így megy napról napra, immáron két évtizede... Kiss Mária NÓGRÁD - 1983. december 20., kedd 5

Next

/
Thumbnails
Contents