Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-18 / 298. szám
ILYEN MÉG NEM VOLT ! Bállá Ódon Szakközépiskolai osztály Volt egyszer egy szálloda a 211. sz. ISZI-ben Vésrh Tarn ás és Stark János III. éves erősáramúberende- zés-szerelő tanulók Zsolnai Béla szaktanár irányításával villamos gépeket tanulmányo znak. Fotó: Bihary Zoltán Korunk egyik jellemzője az elektromosság terjedése az emberi tevékenység minden területén. Üzemeinkben, intézményeinkben, otthonainkban egyre több villamos gép és berendezés üzemel. Az elektromos energia használata — tisztasága, kényelme és egyéb előnyei miatt — természetessé és kedveltté vált. Hőállítása, a fogyasztóhoz való eljuttatása, a villamos gépek és berendezések gyártása, üzemeltetése bonyolult műszaki-technikai rendszerek kialakítását tette szükségessé. Mind az erős-, mind a gyengeáramú technikában forradalmi jelentőségű változások mennek végbe napjainkban. Mindez szükségessé teszi a szakemberképzés korszerűsítését, beleértve a fejlődő technikai színvonallal lépést tartani tudó, kvalifikáltabb szakmunkások képzéséit is. A salgótarjáni 211. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézetben régóta folyik villanyszerelő szakmunkások képzése. Az utóbbi néhány évben megváltozott a képzés tartalma és jelentősen fejlődtek a képzés feltételei. Az elmúlt tanévben először végeztek olyan szakmunkások, akik új szakmai tan tervek alapján sajátították el szakmájuk elméletét és gyakorlatát. Az intézetben jelenleg a villanysze- relu-szakma három’ „leágazását” oktatják: a villamoshálózat-szerelőt (a köztudatban általában ez él villanyszerelőszakmaként), az épületvillamossági szerelőt és az erős- áramúberendezés-szerelőt. Ezen szakmák oktatásához korszerű feltételek állnak rendelkezésre az intézetben és a képzésben közreműködő vállalatoknál. Az iskolában audiovizuális eszközökkel és visszacsatoló berendezéssel felszerelt elektromos előadóterem, mérőlaboratórium és villanyszerelő tanműhely kialakítására került sor. Az ÉMÁSZ salgótarjáni üzem- igazgatósága és a kohászati üzemek modern tanműhelyeket hozott létre. Az eszköz- és létesítménybeli feltételek jól felkészült, tapasztalt tanári, oktatói gárdával párosulnak. A nevelők maguk is sokat tettek és tesznek a tárgyi feltételek fejlesztéséért. Mindezek figyelembevételével az oktatásügyi irányítás illetékesei úgy döntöttek, hogy az 1984—85-ös tanévben erősáramúberendezésszerelő szakközépiskolai osztály indul az intézetben. Ez a képzési forma általánosan és szakmailag magasabb fokon művelt, a villamos gépek, eszközök és berendezések szerelésére^ javítására, karbantartására alkalmas szakmunkások képzését célozza. A képzési idő négy év, melynek végén érettségi vizsgát tesznek a tanulók. A megszerzett érettségi, bizonyítvány szakmunkásként való elhelyezkedésre és felsőfokú tanulmányok megkezdésére egyaránt feljogosít. Az általános iskolai tanulmányaikat befejezők pályaválasztási lehetősége ezzel is tovább bővül megyénkben. Molnár György 6. Egy lány a havas Duna-parton A következő napokban többször találkozom Béla bácsival, akinek nyugodtan elmondhatom, hogy a Magyar Nemzet munkatársa voltam és tulajdonképpen katonaszökevény vagyok. Ö ugyan nem sokat mond magáról, de érzem. jóindulatú, tisztességes ember. A legszívesebben vele vagyok, ha ideje van, mert legalább őszintén beszélhetek valakivel. S az egyik kora délután, amikor éppen tűzszünet van. együtt megyünk ki az utcára levegőzni. Hull a hó és csend van. Már a Vigadó előtt sétálunk. Tépett, sebzett a Duna-part. de beborítja a hó. A Hangi! kioszk előtt álló ágyú körül egyetlen katona sincs. Lesétálunk a lejárón a partra. Ilyen csendes órában az ember még arra is mer gondolni, hogy talán túléli az egészet. Aztán egyszerre. .. iszonyattal meredünk a rakpart peremére. Véres emberhalom fekszik a hóban. A szállongó pelyhek befödik a tetemeket. Cipő nélkül, némelyik harisnya nélkül fekszik a hóban, hátracsuklott fejjel, csapzott hajjal. Talán negyvenen is vannak. Egy ősz hajú öregember a legszélső, tőle jobbra öregasszonyok és süldő kislányok. Egy kisfiú félrecsúszott diáksapkában. És a halottak gyűrűjében most felül egy alak és merev, hisztérikusan tágranyitott szemmel néz ránk. Egy élő. Szinte egyszerre ugrunk oda a sebesült lányhoz, s a következő percben már visszük is a szálloda felé. Persze nem a főbejárathoz, hanem a Mária Valéria utcai személyzeti ajtóhoz. Közben eszembe jutnak a sorlüzek. Azok a rövid, pergő sorozatok, amelyről azt hittem, hogy szerves részei a harcnak. Az alagsori lépcsőfordulóban elibénk tűnik Müller testvér s/aszmámoros buta arca. Ismerős bizalmassággal köszön. Aztán kérdez: — Hát ez kicsoda? — Egy ismerősöm — mondom számomra is váratlan magabiztossággal. — Kenyérért ment a környékre, és egy eltévedt golyó,.. Béla bácsi javaslatára Ho- moródy doktorhoz megyünk, aki — mint később megtudom — talán a szálloda egyik legmagányosabb embere. A doktor honvédorvosként lépett le a frontról. Nála nemigen kopognak, ő se nagyon híresz- teli. hogy orvos. Amikor belépünk a szobájába, meghök- kenten lép egyet hátra. A lány most szólal meg először: — Mit csinálnak velem? Ne öljenek meg! Ne öljenek meg... — Itt találtuk ezt a lányt a parton — próbáljuk elmagyarázni —, éjszaka lőtték le őket. Segítenie kell! — No rendben, van, mit magyaráz annyit! — int le bennünket a doktor. És már vizsgálja is a sebesült lányt. És közben félhangosan morog: — Ne öljenek meg... A kutya istenit, hát azt hiszik, hogy már mindenki gyilkos ebben a megveszett országban? Hogy nincs itt emberség, csak sortűz. meg sárga csillag, meg szöges drót? Persze hogy vannak itt emberek! Csak gyámoltalanok! — No. maga mit néz — morog most rám. — Persze, hogy gyámoltalanok vagyunk, minket is beleértve. Nem kellett volna már régen a pokolba zavarni ezt a pár gyilkost? De mit csináltam én? Megszöktem és dekkolok, és néha még azt is hiszem, hogy hős vagyok. A fene aki megette az ilyen hősiességet! Ezeket a disznókat ütni kellene csak nincs, aki üsse őket! No. adja ide hamar azt a gézt! Nem azt. a másikat! A Duna-partról megmentett fiatal lány pillanatnyilag biztonságban volt. De a nyilas Müller gyanakodott. Tudtam ezt én is. Béla bácsi is. _____■— A tárgyalóteremből — Valamit tenni kell. i ‘ ^ — Van pisztolya? — kér* dezte tőlem a szerelő. — Nincs, sajnos nincs. ’ — No, nem baj, majd szeH zek egyet Ami a következő negyven- nyolc órában történt azt Béla bácsi mondta el nekem. — Jó magyar ember maga? — kérdezte Béla bácsit a nyilas. — Miért ne lennék? — Akkor segítenie kellene. Ez fontos nemzeti ügy, testvér. A népünk megrontására törő zsidóság ügynökeinekj a bolsevista, plutokrata kút- mérgezőknek megfékezéséről van szó. Érti? — Már hogyne érteném! — Na látja! Szóval az aa érzésem, hogy valami zsidó lányt rejtegetnek a szállodában. Nézzen utána. Jelentse! itt van-e még a házban? Aztán majd este intézkedem, és el- intézzzük az egész társaságot! Világos? — Hát persze! Délután négykor Müller új-' ra jött. Amikor összetalálkozott Béla bácsival, az izgatottan súgta a fülébe: — Jó lenne, ha most kijönne velem az utcára! Monda-* nék valamit, de nem itt. Müller izgatottan indult utána. — Na. szóval mit akart mondani? A pisztoly egyetlen eg- eS dörrent. Ki törődött egy pisz-' tolylövéssel Budapesten akko-1 riban? Következik: Merésszé tesz ] a szesz I Zajos este karóval — Szirákon Két helyen állnak sorba manapság a fővárosban. A Kígyó utcai Kincses bolt előtt hosszan „kígyózik” a sor. Csupa jól felöltözött és elképesztően türelmes ember fújja egymás prémgallérja mögé a minőségi alkohollal vegyített és ily módon nyilvánvaló an sterilizált párát. Állnak akár órákig, anélkül, hogy egy lépést tehetnének, mert odabenn a kiglancolt világban négven-öten válogatnak a karátok között és a szabály ezen a területen a tumultuózus jelenetek megakadályozása. Lökdösődve nem lehet nyolcvan-százezer forintokat kiadni. Ahhoz nyugalom kell és szűrt hangulat. Aki kint toporog a mínusz tizenkettőben, az gondosan kitrombitálja majd az orrát mielőtt kinyílik előtte is a szezám ajtaja. Hogy odabent már ne zavarja parlagi módon szipo- gással az átszellemült válogatást. A sor egész nap masz- szív, soha nem lesz kisebb, mert mindig érkeznek újabb türelmes emberek. Én csak a türelmüket irigylem. A közelben van még néhány aranybolt, a Vörösmarty téri, vagy másként Váci utcai is dugig van türelmes emberrel. A harmadikban viszont alig lézeng valaki, úgy tűnhet, az aranyban is vannak felkapott helyek, ahol különlegesen szép vagy drága darabokat árulnak a különlegesen kiképzett rendkívül dekoratív és feltűnően udvarias eladónők (mit nők? csinos kis dámácskák). Az arany és a fuszekli vásárlása között ó’-iúsl lehet a különbség —, de ezt csak a türelmesek tudjak lemérni. Megtörténik az is. hogy egv-egy „izgatott” ember is betéved ezekre a helyekre. Aki nem venni akar, hanem eladni valami egyszerű aranytoalmit, mert szüksége van talán arra a pénzre, amit majd kap érte. A jelenet önmagáért beszél. Áll egy darabig a nyugtalan ember és közben kitapogatja a belső zsebében, hogy hova is tette nagyapa jegygyűrűjét. Álldogál türelmetlenül, mert eladni mindig izgalmasabb, mint venni, tehát szórakoztatóbb is, ennyi előnye mindenképpen van azokkal szemben, akik óraszám sorban állnak a Tallózó szomszédban. Alighanem látszik rajta a következő: nem fog itt nyolcvanezret elkölteni. Ezért nem Í6 törődik vele senki, inkább foglalkoznak a fiatal párral, ők legalább venni akarnak — jegygyűrűt. Szóval topog még egy darabig a főszer aztán mégis elszánja magát és megkérdezi a kisasszonyt: — Tessék mondani, itt is átvesznek aranyat.. ? — Nekünk akar maga eladni?! — csavarodik a dáma hangja, de úgy, hogy belerez- dül egy pulton heverő, brillekkel díszített nyakék. A hatás leírhatatlan. Mindenki felkapja a fejét. „Mi ez kérem, ide csak úgy betévednek mindenféle alakok?!” A másik helyen, a Madách tér sarkán, aktokért állnak sorba. A levegő errefelé már sokkal vegyesebb összetételű. Érződik benne némi „rettenetes” <en erős) illat a törkölyök vidékéről és van persze Kinizsi is. Meg Ezerjó. De van olasz kölni és ki tudja mi minden még... Állnak. Türelmesen. A kis kirakatban rendíthetetlen meztelenséggel heverésznek — legyezővel, fátyollal, almával, heverővei és anélkül, szólóban az ablakban és duóban az ágy közelében — az aktok. A sorban álló türelmét itt nemcsak irigylem, de tulajdonképpen nem is értem. Még, ha pornóképekről lenne szó! — egye fene. A fantáziátlanoknak kell valamilyen segítség, valamilyen doppingszer, valami, amitől „spurba jönnek”, ahogy ezt kerékpáros sportnyelven ki lehet fejezni. De művészi aktok minek kellenek? Ennyi érdeklődőt vonz nálunk a fotóművészet ezen ága? Aki távozik, elégedett arcot vág, sikerült beszereznie a jövő évi aktfotóigényét kielégítő kollekciót. Itt van L. G., is, akit utoljára ikebanaügyben láttam nyüzsögni. Akkoriban már-már úgy tűnt, felzárkózunk a japcsikhoz virágkötészeti kultúrában és esetleg kiegyensúlyozottabban, szellemiekben is gazdagabban töltjük majd napjainkat. Akkoriban volt ez, amikor az ikebana-szakkönyv elfogyott egy pere alatt, magam te csak protekcióval jutottam hozzá (nem más kérdés, hogy egyetlen csokrot, vagy mit, sem kötöttem azóta sem.). L. G. aztán felvilágosít: — Te azt hitted, hogy eny- nyien érdeklődnek a művészet iránt? Ennek a fele felvásárol itt és utazik vidékre, ahol jóval drágábban továbbadja az egészet... Ja, az persze más! A vidéki elmaradottság leküzdését talán még támogatni is kellene: dotálni ezeket a jóembereket, akik mint „szexis Jézuska” karácsonytájt elhul- lajtják ajándékaikat a vidéki kvadrátos falvakban, feldíszítve kiváló domborulatú popsikkal a szürke falakat. Ez tehát egy valóságos küzdelem a falu és a város közötti különbözőség megszüntetésére. Ilyentájt, év vége felé, amúgy is egyre jönnek jövö- getnek mindenféle formában a ruhátlan nők. Kártyanaptár talán nem is létezhet fedetlen keblű és ......... hölgyek nélküi, Mi lehet ennek a magyarázata? Miért éppen év végén önt el bennünket a női meztelenség áradata. És mi van a férfiaktokkal? Mikor érjük el egyenjogúságban' azt, hogy fedetlen keblű és ___ f iúk és legények Is körbejárjanak, mint az óra szilveszterkor, elütve időben az éjfélt? De félre bú, hölgyeim! Szeretnék itt és most egy közleményt kinyilvánítani (nem is csak a magam nevében). A felöltözött nő azért érdekesebb, mert még levetkőzhet. Hogy úgy mondjam: személyesen. <T. Pataki) Nem ritka manapság, hogy a családi viszály a bíróságon folytatódik. A huszonkilenc éves, Szirákon élő, Nándori Gábor házasságát 1981-ben bontotta fel a Pásztói Járás- bíróság. A volt férj és feleség azonban néhány hónap elteltével újra élettársi kapcsolatot létesített, együtt nevelték gyerekeiket is. Ez év júliusában szóváltás támadt az élettársak között, s a volt feleség a két gyerekkel együtt édesanyjához költözött. Július 24-én, este tíz órakor, Nándori Gábor elment a volt anyósa lakásához, hogy élettársával beszélni tudjon, a kaput azonban zárva találta. Nándori átmászott a kerítésen és bezörgetett az ablakon, a volt feleség azonban kiszólt, hogy „nem hajlandó tárgyalni”. Nándori, a későbbi vádlott, mérgében akkorát csapott az ablakkeretre, hogy kitört az üveg. Ezt követően a lakás bejárati ajtajához ment, s az ott talált baltával ütötte az ajtófélfát, s a következmény ismét üvegtörés lett. Az üvegcsörömpölés után a voilt feleség és a volt anyós kijött az udvarra, ahol szóváltás uitán Nándori pofon ütötte élettársát. Erre dulakodás támadt közöttük, a volt anyós pedig egy karóval kelt a lánya védelmére. Nándori azonban magához ragadta a karót és mindkét asszonyt megütötte. A következmény? Nándori Gáborné a földre esett, rosszul lett, orvoshoz kellett szállítani, sérülése nyolc napon belül gyógyult. Hasonló; zúzódásos sérülést szenvedeti a volt anyÓ6 is. Nándori Gábor ellen vád* iratot adtak ki, s a tériyeln vizsgálatakor a Pásztói Járásbíróság arra a megállapí-í tásra jutott, hogy a súlyosabb következmény — tér kintettel az elkövetéshez használt eszközre, az ütés erejére és irányára — csak a véletlennek köszönhetően maradt el. Mellesleg, a zajos estét követő néhány napon belül ismét élettársi kapcsolatra lépett a volt házaspár, közö*j sen gondozva a gyerekeket is! A Pásztói Járásbíróság dr! Hegedűs János tanácsa bűnösnek találta a szabadlábon védekező Nándori Gábort két rendbeli súlyos testi sértés bűntettének kísérletében, valamint magánlaksértés vétségében. Ezért a bíróság halmazati büntetésül Nándori Gábort — az enyhítő szakasz alkalmazásával — 120 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egynapi tétel összegét 50 forintban állapította meg. Aa így kiszabott 6000 forint pénz- büntetést meg nem fizetés esetén 120 napi, fogházban letöltendő, szabadságvesztésre kell átváltoztatni. A vádlottat kötelezte a bíróság a bűnügyi költségek megfizetésére is. A Pásztói Járásbíróság ítélete ellen fellebbezést nem jelentettek be, ezért az jogerőssé vált. (k. g.) MOGKAD — 1963. december 16., vasárnap 5 Aranyak, aktok
