Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)
1983-12-16 / 296. szám
/ Alomimövek az ezredfordulón IAEO 24 tagországában 1982 végén összesen 293 atomerőmű volt üzemben, nem egészen 170 ezer MW összteljesítménnyel. Az atomerőművek részesedését a világ elektro- mosenergia-termelő kapacitásában 8 százalékra teszi a jelentés (1981 végén 7 százalék volt), az atomerőművekben előállított elektromos áram viszont 10 (egy évvel korábban 9) százalékát adja az egész világon ténylegesen megtermelt áramnak. Tervezési stádiumban 1982 végén 143 atomerőmű volt, körülbelül 138 ezer MW összteljesítménnyel. Többségük építésének kezdési időpontját különböze okokból még nem határozták meg. A jelenlegi bizonytalanságok'ellenére az atomerőművi kapacitások 1985-ben 310 ezer MW-ra, az ezredfordulóra pedig 720— 950 ezer MW-ra emelkednek. Ez 17, illetve 23 százalékos részesedést jelentene a teljes áramtermelő ■ kapacitásban. Ahhoz, hogy ez teljesülhessen. a következő tíz évben további 400 ezer MW nukleáris kapacitás építéséhez kellene hozzáfogni. A nukleáris berendezések gyártásában Kanada, az NSZK, Spanyolország és az Egyesült Államok jelentős fölös kapacitással rendelkezik, más országok — így például índia és a Szovjetunió — viszont növelni kénytelenek kapacitásaikat, hogy megfeleljenek fejlesztési programjaiknak. A Nemzetközi Atomener- kapcsoltak be az energiaháló- Képünkön egy 1000 MW iel- giaszervezet (XAEO) jelentése zatba (mintegy 18 ezer me- jésítményű szovjet atomerő- szerint 1982-ben a világ 12 or- gawatt kapacitással) kettővel művi energiablokk építését szagában 21 új atomerőművet többet, mint 1981-ben. Az láthatjuk. Ötmillió készülék éves a Videoton-televűíó gyártás 22 órát fordítanak. Síig 1958 decemberében 348-an kezdHuszonot Ötmillió televíziós készüléket gyártottak 25 év alatt, a televíziógyártás megkezdése óta á székesfehérvári Videotonban. A próbagyártás 1958 decemberében kezdődött; " és még abban az évben 150 darab Munkácsy televízióit szereltek össze. 1959-ben már sorozatban készültek a fekete- fehér nagyképernyős Munkácsy televíziók, s az óv végére 16 ezer 700 készülék hagyta el a szalagot. A következő években megjelent a Benczúr, ezt követte újabb esztendő múlva a Kékes, majd a Tavasz, a Carmen és az Aliba Regia. 1963-ban átlépték az évi százezres szériát, a gyártástechnikában is nagy haladást értek el. A hetvenes évek elejéig a kézi huzalozást nyomtatott huzalozás, a csöveket a félvezetők, a tranzisztorokat pedig diódák váltották fel. 1974 vége újabb szakaszt jelentett a Videoton-készülékek gyártásában. November elsején megkezdte működését a színes-tv-üzem, Háromezer Color Stár színeskészülékkel debütált a Videoton, amelyet — szovjet kooperációban — a moszkvai Rubin gyárral együttműködve készítettek. 1975 elején pedig — már saját fejlésztésben — megkezdték a Munkácsy színestelevíziók gyártását. A Videoton gyár jelenleg — a legkorszerűbb eljárásokkal — asztali és hordozható, valamint fekete-fehér és színeskészülékekből nyolc kategóriában 28-íéle típust gyárt. A termelékenység növekedésére jellemző, hogy az első fekete-fehér készülékek előállítására 50, a színeskészülékekre 645 órára volt szükség, jelenleg pedig 15, illetve ték a tv-üzemben a készülékek szerelését, a jelenlegi létszám nem éri el az ötszázat,, noha most negyedmillió készüléket állítanak elő évente. A Videoton készülékei nemcsak idehaza, hanem külföldön is keresettek. A fekete-fehér és színestelevízáák' több műéit ötven százalékát exportálják. Valamennyi szocialista országba és húsz nyugati országba szállítanak belőle. A jubiláló gyár gondol a további korszerűsítésekre. Kifejlesztették az olyan színes- készülékeket, amelyek tele- text-adások vételére is alkalmasak; tömeggyártásuk rövidesen megkezdődik. Fogial- goznak továbbá sztereó hangú tévékészülékek gyártásának előkészítésével is. NÉGYEN EGYÉRT Mit várnak 1984-től ? Válaszolnak a Mátraaljai Állami Gazdaság vezetői A Mátraaljai Állami Gazdaság idei 350 millió forintot meghaladó termelési értékével a megye legnagyobb mező- gazdasági üzeme közé lépett. Tette mindezt —■ imponáló magabiztossággal — azokban az esztendőkben, amikor a gazdálkodó egységek jó részé a stagnálásnak is örült, míg mások á visszaesést sem tudták elkerülni. Hogy ezek a negatív jelenségek az állami gazdaságot elkerülték, abban nagy sízerepe volt és van annak a vezetésnek, amely körültekintő és megfontolt kezdeményezésekkel, ésszerű kockázatvállalással mozgósította csaknem ezer dolgozóját egy olyan új gazdálkodási rend megteremtésére, amelynek gyümölcse a jelenlegi — szokásosnál zordabb — időben is beérik. Erősödnek termelési kapcsolataink Mindez azonban a múlt és a jelen. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi várható a jövőben. A Mátraaljai Állami Sazdaság néhány vezetője ezúttal arra vállalkozott, hogy elmondja, mit várnak 1984- től. Jurcsák György, az állami gazdaság igazgatója: — A kemény szabályozó- változások többségét ismerjük, de úgy gondolom, jó részükét előre láttuk, így időben megtettük azokat a lépéseket, amelyekkel ellensúlyozni tudjuk várható kihatásaikat. Terveink szerint 1984- ben sem mondunk le termelésünk bővítéséről és, ami számunkra legalább ennyire fontos, eredményességünk és nyereségünk további növeléséről. Továbbra sem tartjuk célravezetőnek gazdaságunkban a központi célkitűzést. A nyolc nagyobb önelszámoló egységünk tervei ezekben a hetekben készülnek és biztos vagyok benne, hogy ezek tartalmazzák majd a gazdaságunk egésze előtt álló feladatokat. Vezetogárdánk pedig mindéi bizonnyal ezek megoldására is megtalálja a legmegfelelőbb módszert. Arra számítunk, hogy kapcsolataink — más vállalatokkal — tovább bővülnek, . a meglevők pedig erősödnek. Ehhez nélkülözhetetlen az in-' formációáramlás fejlesztése, a számítástechnika bekapcsolása. Éppen a stabilitás érdekében jövőre sem mondhatunk le arról a mobilitásról, ami vállalkozásainkat, kezdeményezéseinket jellemezte a közelmúltban. Mindezt erősíti az a tény, hogy gazdaságunk még soha nem volt ennyire nyitott, ennyire piacorientált, mint most. Taktikánk és stratégiánk egyaránt a realitás jegyében fogant, s ebben éppen úgy helyet kapott a most mór két éve tartó igen kedvezőtlen időjárás, mint az, hogy erre miként tudunk hathatósan reagálni. Utánozhatatlan évek Vida István termelési igazgatóhelyettes : — Beléptünk az intenzív gabonatermesztési ' programba, ezzel* biztosítottnak tekinthetők a gabonatermesztés anyagi és műszaki feltételei, a termelés korszerűsítése. Ettől a hozamok növekedése, a termelési költségek csökkentése mellett az eredményesség javítására is lehetőségünk adódik. Természetesen nem minden termék esetében, de a mi feladatunk, hogy megtaláljuk azokat az árukat, amiket a leggazdaságosabban és legbiztonságosabban lehet termelni és értékesíteni. Gazdasági életünk sajátosságai közé tartozik, hogy egyetlen esztendőt sem lehet lekopírozni. Ami jó volt idén, nem biztos, hogy jövőre 1« a legjobb lesz. Üzem- és munkaszervezésünket, erőforrásainkat egyaránt úgy kell adottságainkkal összhangba hozni, hogy mindenben megfeleljenek a folyamatosan változó körülményeknek, követelményeknek. Éneikül szó sem lehet versenyképességről, ami pedig nélkülözhetetlen eleme a gazdálkodásnak. Véleményem szerint termékeink piacképesek lesznek jövőre is, ennek ellenére nem bízzuk eä magunkat és felkés züliünk arra, hogy olyan marketingtevékenységbe kezdjünk. amely elősegíti további fejlődésünket. Ipar harmincon aluliakkal Fekete Attila ipaaii Bzem- iigazgatoc — ipari tevékenységünk jövőre is bővül, mert ez az alapja a hatékonyság és az eredményesség növelésének. Számításaink szerint a jelenlegi 706 főről ezerre növekszik az iparban foglalkoztatott dolgozóink létszáma és ennél is nagyobb arányú termelési ki vekedést várunk. Az 1984-es esztendő miniden bizonnyal nehezebb lesz az ideinél, éppen ezért erősíteni kell a gazdaságban a menedzser-típusú vezetést. Szelektív fejlesztési tevékenységünk révén nő saját termékeink aránya, továbbra is törekszünk a kisebb eszközigényű termelésre és mindent megteszünk a rugalmasság fokozására. Az iparban dolgozóink átlagéletkora 30 éven aluli, kiválóan képzett, sokoldalú szakemberek, akik nemcsak megyénkben,' de az ország más tájain, sőt, külföldön is nap mint nap bizonyítják rátermettségüket. Jelenleg is több száz különböző vállalattal, üzemmel, intézménynyel állunk kapcsolatban, számuk jövőre meghaldja az ezret. Gondolom, nyitottságunk révén, könnyebb lesz velük az együttműködés, hiszen érdekeink közösek és ennek jelentősége tovább fokozódik. A „pénzügyminiszter” Nagy Miklós közgazdasági igazgatóhelyettes; — Vezető kollégáim nemegyszer azt mondják —, persze tréfásan —, hogy én va- ’ gyök a gazdaságban az ellenzék. Mindez abból adódik,! hogy azt kell mondanom; erre nincs pénz. Annak ellenére, hogy valóban nincsenek anyagi gondjaink, meg kell fontolni minden egyes forint sorsát. Gondolom, ez jövőre sem lesz másként. Rangsorolni tudni kell, erre éppen biztonságunk érdekében van szükség, de szerencsére bőven adódik lehetőség, hogy mire költsünk. Egyetlen egy mérce van, mégpedig a megtérülés. Ötletdús és fantázia- gazdag fiatal munkatársaim képzelete néha szárnyalni kezd, s kell varaid, aki leszállítsa a földre. Ebben a többiekkel is egyetértünk. Ezek az ötletrohamok egyébként az, esti órákban itt valamelyikünk irodájában jelentkeznek és többnyire kisebb-nagyobb pénzügyi követelésekkel járnak, Ha van benne ráció, semmri akadálya a' teljesítésnek. Ha nincs, akkor pénz sincs. Hadd tegyem hozzá, nem milliókról van szó, de például égy 60—70 ezer forintot igénylő ötlet megvalósításához nem tartjuk szükségesnek a napokig tartó tanácskozást. - Ilyenre egyébként a napokban volt példa. A pénz jövőre sem fog idejönni, nekünk kell érte mennünk, s ez pontosan olyan biztos, mint az, hogy a költségek is nőni fognak, s így legfeljebb csak fajlagos költségcsökkenésre számíthatunk. Célunk, hogy a rendelkezésűn lese álló anyagi javak minél jobb kihasználásával, a termelés bővülése mellett a hozamok a ráfordításnál nar- gyobb ütemben növekedjenek. * Négy vezető, négy vélemény arról, mit várnak 1984-től. Ä Mátraaljai Állami Gazdaság nyugodtan nézhet az idei év vége elé és sok esélyük van arra, hogy mindez jövőre se legyen másként. Tudják, hogy ezért mit kell tenniük és tesznek is ennek érdekében. Ziiahy Tamás SzeitiEiÉ-szijnÉ ingere Munkásőrök Vác romantikus részében, a Kossuth téren dolgozik a Dunakanyar Vendéglátóipart Vállalat 512-es számú üzeme. A nyitott ablak mellett elhaladók érzik, látják, hogy édesipari termékek sora készül az L alakú épületrészben. Szőke János üzemvezető elmondta. hogy harminchalan fáradoznak a karácsonyi ünnepeket megelőző napokban azon, hogy friss, kívánatos édesipari termékek sora kerüljön majd a terített asztalra. Az itt dolgozó Radnóti Miklós aranykoszorús brigád helytáll az év végi hajrában. Négy konyhakész fácánnal és vadkacsával megrakott kamiont indított útnak az év végi ünepekre a 'NSZK-ba és Olaszországba — a Generál- impex közvetítésével — a Mezőföldi Erdő- és Vadgazdaság. Soponyai feldolgozó üzemében évente 350 ezer, 400 ezer vadszárnyast tisztítanak, osztályoznak és csomagolnak. A zsugorított fóliába csomagolt ínyencfalat'ok igen kerelit szállítottak az üzletekbe, a jövő héten négyezer félkész tortakarikát küldenek az elárusítóhelyekre. A hónap utolsó hetében a népszerű ma- lacfejes újévi kis tor tát küldik az eladókhoz. Vác és környékének ellátásán kívül Salgótarjánba és Balassagyarmatra is küldenek az itt készült, szemet-szájat ingerlő termékekből. — Örömmel szállítunk Nógrád megyébe is áruféleségeinkből — mondta Szőke János. — Ez kiegészít! az ottani választékot és lehetőséget nyújt a kölcsönös szakmai tapasztalatcserére. Papp Rezső settek külföldön, s különösen a karácsonyi és a húsvéti ünnepek előtt értékesíthetők kedvező áron. A feldolgozó üzem választéka 1984-ben tisztított, darabolt vadhússal bővül majd, megkezdték ugyanis egy negyvenvagonos hűtőház építését, amelyen nemcsak tárolnak, hanem korszerű nyúzó-daraboló gépsort is felszerelnek. Leginkább szombaton, vasárnap, a kora reggeli vagy a késő délutáni órákban találkozunk velük. Ilyenkor Salgótarján vagy Balassagyarmat minden pontján feltűnnek az acélszürke egyenruhák, hajnaltájt még igencsak frissen vasaltan, estefelé — hazafelé — bizony már jócskán gyűrötten, piszkosan. A mun- kásőrgyakorlatók, kiképzések időpontjai a hét végek. Pontosan az a szabad idő, amikor mások pihennek, szórakoznak, vagy éppen pénzt keresnek maszekolásisal. így van ez már több mint negyedszázada: mentek rendületlenül a hét végeken, amikor még nem is volt szabadnap a szombat, sőt leginkább a vasárnap sem, és nem csökkent''a számuk ma sem a lőpályákon, gyakorlótereken. Megszokott a kép. Nem csupán szemünknek, tudatunkban is a helyén van a tény, természetesnek vesszük. Ha á hét végén a szomszéd hiányzik a telekről, a barát a délelőtti Bortársaságból, nem lepődünk meg. Legfeljebb egyetlen mondattal konstatáljuk: munkásőröknél vannak. Eszünkbe sem jutna töprengeni azon, hogy munkatársunk, barátunk masabb lenne mint mi. Ha rákérdeznénk a többiekre, hogy szerintük miért is, hogyan is van ez... ezernyi lenne a válasz. — Azt hiszem ez a hobbija, ezt szereti csinálni — mondanák. Meg azt, hogy elkötelezett embernek tartom, a szolgálatot nagyon komolyan veszi. Bizonyára ez is, az is, meg sok más meghatározás egyaránt igaz. Sok mindent pénzben mérő világunkban a munkásőrök mellett szóló érv is egyértelműen bizonyítja: önként, minden ellenszolgáltatás nélkül végzik a pluszt, s az egyenruhában, fárasztó gyakorlatokkal telt órákat nem mérik órabérben. Azt mondjuk, hogy nem másabb emberek mint mi. Civilben pontosan egyformák vagyunk. Így igaz, tanúsítja bárki. Mégis, ha a megszokott tudomásulvételnél egy kicsit többet boncolgatjuk a tényt, kiderül, hogy mégiscsak masabbak. Nem, nem használjuk a különbek kifejezést, hiszen ez ellen ők tíltakwanániak a legjobban. Talán még sértésnek is vennék. Maradjunk az egyszerűbbnél: egy picikét masabbak mint mi többiek. Mondjuk ki egészen pontosan: mégis jut valami plusz cserébe. Olyan, amit ők tulajdonképpen nem Várnak, s bizonyára a legtöbben nem is gondolnak rá. A többlet mindössze annyi, hogy egy kicsit mássbbnak tartjuk őket magunknál. Ez az a plusz, amit nevezhetünk tetszés szerint megbecsülésnek, tiszteletnek, elismerésnek. Mindannyian hajlamosak vagyunk a nemre magyarázatot keresni önmagunkban: — Rengeteg amúgy is a munkám... Nagyon lekötnek a gyerekek. .. Sok a gond az építkezéssel. .. Más társadalmi funkcióban tevékenykedem — sorolhatnánk vég nélkül a valós és igaz okokat. Csakhogy jobban belegondolva gyorsan 'kiderülne, hogy bizony a munkásőr a munkahelyén ugyancsak keményen dolgozik, neki is vannak szépszámmal gyerekei, ő is építkezik bizony mert ugyanolyan mint mi vagyunk. Illetve azzal a picivel, az acélszürke egyenruhával több. Sokat emlegetett kifejezések manapság: elkötelezettség, közéletiség. A munkásőrszolgálat önmagában is jelenti a szép fogalmakat, mégis figyelemre méltó tény, hogy a munkásőrök közül nagyon eokan választott tisztségviselők, párt- és társadalmi szervezetekben. Mindezt teszik civilben, vegyük úgy: ráadáis- ként! És végül, de nem utolsóként a bizonyítások sorában: a munkásőrök több minit 80 százaiéira tagja pártunknak, több mint egynegyede a KISZ-nek. Ugyán- csafc szívesen használt megállapítás, hogy a munkásőrszolgálat a párt egyik előis- koiája. A számok ezt is bizonyítják és külön figyelemre • méltó, hogy e sereg útján a pártba kerülők többsége fiatal. 3 r NÓGRÁD — 1981 december 16^ péntek E hét közepén 45 mázsa bejg Konyhakész fácán és vadkacsa
