Nógrád. 1983. december (39. évfolyam. 283-307. szám)

1983-12-14 / 294. szám

Áz el­zárkózásról A radioaktív kiszóródás elleni védelemben fel lehet használni a kiépített óvóhelyeket, a kialakí­tott szükségóvóhelyefcet, a lakó- és középületek elzárkózásra kije­lölhető helyiségeit egyaránt, A kiépített óvóhelyek gvakor- latüag teljes védelmet nyújtanak a kiszóródó radioaktív sngárhatás 'ellen, a kiszóródás ideje alatta létesítményt teljesen (hermetiku­san) el kell zárni, ha van levegő- s/üro berendezés, be kell kap­csolni, ha nincs, két-három óra elteltével 3—5 percre ki lehet nyitni az ajtókat. A szükségóvóhelyeken tartózko­dóknak légzésvédő eszközöket kell viselni, kivéve, ha a szüle- •séglétesítmény tökéletesen zárha­tó, vagy szükség-Ievegőszűrő berendezéssel is fel van szerel­ve. Elzárkózásra kijelölhetők a la­kó- és középületek olyan helyi­ségei (szoba, pince, verem stb.) Is, amelyek jól zárhatók és így viszonylag jó védőhatást biztosí­tanak a radioaktív kiszóródással szemben. Erre a célra a lakó­vagy középület legbelső, legtöbb oldalról védett helyiségét kell ki­alakítani. Földszintes házakban a sugár­zás adagja, külső falakkal hatá­rolt helyiségekben 5-—10-szeresére, belső helyiségekben 15—25-szőrö­sére csökken. Emeletes épületek­ben lehetőleg az első, második emeleteket célszerű kijelölni, mert ez a legjobban védett. Itt a sugáradag 1,2, illetve 1,5-szeresé- re csökkentheti a földszintes épü­letek esetében jelentkező hatáso­kat. A nyílászáró szerkezeteket maximális mértékben tömíteni keli, hogy lehetőleg hermetiku­san zárjanak. A háztartásban fel­lelhető vagy kereskedelmi forga­lomban kapható eszközök (rongy, tömítő, kóc, szigetelőszalag, po- liuretán hab, légelzáró stb.) al­kalmasak az épületek ajtói, ab­lakai, nyílászárói hermetikus el­zárására. Földszintes épületek ablakait el kell takarni és a helyiség feletti füdémet meg kell vaatágítani. A nyílászárókat egyszerű befalazás­sal, fudém-, vályog- vagy téglasor- rárakással kell védeni, ily jnódon a védőhatás minden oldalról azo­nos mértékben biztosítható, ami álul a sugárgyengítési együttha­tó kielégítő mértékben növekszik. Az elzárkózásra kijelölt helyi­ség egyik nyílászáró szerkezetét Gélszerű úgy kialakítani, hogy szellőző ablakként is használha­tó legyen. Esetleg egyszerű szű­rőbetét, vagy szűrőfelület beikta-. tásaval a természetes vagy kény- szerlevegőztetés is megoldható, egyszerű ventillátor vagy porszívó bekapcsolásával. A levegőztető ablak mérete legalább 10x10 ern­es és a padló szintjétől 50—100 cm-re elhelyezve legyen. Az elzárkózás — amelynek Időtartamát a területileg illetékes polgári védelmi szervek határoz­zák meg — alapvetően három szakaszra bontható, az első sza­kasz. amíg a sugárszint magas, az életvédelmi létesítményeket csak a legszükségesebb esetben lehet elhagyni, az első napon, a kiszóródás kezdetétől tizenöt óra után, 10—15 percre egyéni védő­eszközökben. Az első egy-két na­pon maximum 20—40 percet, a következő napokban nani 1—2 órát lehet fedezéken kívül tar­tózkodni, de kizárólag egyéni vé­dőeszközökben : az első szakasz két-három napig is eltarthat; a második szakasz; már napi 3—4 órát is szabad kint tartózkodni; ez a szakasz négy-hat naptól több hétig is eltarthat, attól füg­gően, hogy milyen a terep su­gárszennyezettsége; a harmadik szakasz.- tulajdonképpen akkor kezdődik, araikor a „külső su> kárveszély” már lényegében el­múlt, a sugárszint értéke minimá­lis; ebben az időszakban 8—12 órát is lehet szabadban tartóz­kodni , természetesen egyéni vé­dőeszközökben, a védelmi rend­szabályok maradéktalan betartá­sa mellett. Nagyon lényeges a háztáji gazdaságok megelőző RBV vé­delme, vagyis az állatállomány, a takarmánykészlet és a vízforrás védelmével kapcsolatos intézke­dések végrehajtása is. Az állat­tartó épületeket a lakáshoz ha­sonlóan hermetizálni kell, az is­tállókban, ólakban pedig néhány napra elegendő takarmányt és vizet is el kell helyezni. A széna­boglyákat, kazlakat ponyvás le­takarással, a gumós növényeket és gyökérféléket vermeléssel kell védeni. Ásott kutak káváját 15—20 cm magas földtöltéssel kell körül­venni, amivel megakadályozható a szennyezett víz becsurgása a kút­ba. A kútházat légmentesen le kell zárni, és a kávát hézagmen­tessé kell tenni, le kell takarni. A kút vizét csak sugárellenőrzés után szabad felhasználni. Az oldalt összeállította: Somogyvári László Polgári véde A helyi védelem formái A legtöbb ember természe­tes gondolata az, hogy el­hagyta azt a helyet, ahol köz­vetlen veszély fenyegeti. Aho­gyan az elmúlt világháború­ban az emberek pánikszerű­en menekültek, a veszélyes zónákból, úgy biztos, hogy egy termonukleáris veszély esetén Is ezt tennék — hatvá­nyozottabban. Az emberek egy másik része viszont mun­kájánál, beosztásánál nem hagyhatja el — azt a helyet, ahol közvetlen veszély fenye­geti. Ez a két jellemző vonás egyúttal meg is határozza a védelem alapvető formáit és módszereit, melyek a kitele­pítés (távolsági védelem) és helyi védelem (óvóhely, egyé­ni védőeszköz-biztosítás) for­májában jelentkeznek. Nyilvánvaló, hogy a leg­célszerűbb az, hogy a várható veszélyes gócokból időben ki­telepítjük a lakosságot. A mai viszonyok között azonban nem engedhető meg az. hogy a la­kosság saját elhatározásából spontán meneküljön az adott területről; ezt tudatosan, terv­szerűen kell ma végrehajtani. E kérdéssel részleteiben a la­kosság kitelepítés! és befoga­dási tervei foglalkoznak. E tervekben részletesen kidől- ' gozott, hogy az adott terület­ről ki, milyen formában, ho­vá települ ki, illetve ki kit fogad be. Ez a védekezési forma ma egyike a legered­ményesebbeknek különösen ott, ahol a területi adottsá­gok erre kedvezőek. Nem lehet azonban min­denkit kitelepíteni. Még egy esetleges „villámháború” is hosszabb ideig eltarthat. Eközben ßz embereknek élni, táplálkozni kell. a hadsereg részére pedig megfelelő után­pótlást kell biztosítani. Az életritmus bár megváltozik, de az élet megy tovább, az üzemek, gyárak termelnek, a közlekedés üzemel. Ha pedig ez így van — márpedig így van — akkor ezen dolgozók, lakosság részére megfelelő vé­dőképességű óvóhelyeket kell kiépíteni, s biztosítani kell számukra a megfelelő egyéni védőeszközöket is. Vannak továbbá az ország­nak olyan részei Is — s ez a jelentősebb — ahol közvetlen csapással ugyan számolni nem kell. azonban az ismert má­sodlagos hatásokkal (radioak­tív kiszóródáscal) viszont igen. Itt tehát kitelepítésre nincs szükség sőt ide betelepítéssel is számolunk. Nincs szük­ség nagy védőképességű óvóhelyek építésére sem. Tel­jes védelmet, biztonságot nyújtanak itt az egyszerű, esetleg szükségóvóhelyek is, amelyek helyi erőforrásokból is megvalósíthatók Az egyé­ni védelem is egyszerűbb — gyakorlatilag házilag előállít­ható — szükség-védőeszközök­kel megoldható. A következőkben tehát er­ről a helyi védelemről, s ezen belül is alapvetően a kollek­tív védelemről lesz szó. Ez magába foglalja a különböző típusú és védőképességű óvó­helyeket. védőlétesítményeket, s lényegében azért kollektív védelem elsődlegesen a ter­minológia. mert több személy együttes („kollektív”) védel­mét biztosító létesítmények ezek. Ilyen létesítményekben általában egyéni védőeszkö­zök használata nem szükséges, az óvóhely a szennyezett le­vegő bejutását is megakadá­lyozza, az egyéneknek tehát ott külön-külön védekezniük nem kell. Az óvóhelyek mellett az egyének védelme bizonyos kö­rülmények között egyéni vé­dőeszköz biztosítását, haszná­latát is szükségessé teszi. A kollektív védelem létesít­ményei három csoportba so­rolhatók: minősített (osztályo­zott) óvóhelyek, szükségóvó­helyek és kiszóródás elleni védőlétesítmények csoportjá­ba. Á kollektív védelem módszerei Háborúban az ellenfelek hadászati céljaik elérése ér­dekében felhasználni tervezik, korszerűsített hagyományos fegyvereket és ezekkel együt­tesen az összes tömegpusztító eszközt. Ezen eszközökkel tö­meges csapások mérését ter­vezik, mindenekelőtt a politi­kai, adminisztratív és gazda­sági központokra, hogy ez­által a háború első perceiben megbénítsák a szervezet ál­lami életét. A hátország és ezen belül a lakosság védelmének meg­szervezése során, számolni kell azzal a közvetett hatás­sal is, amely annak révén jön létre, hogy az ellenség folya­matosan csapásokat mér a fegyveres erők különböző csoportosításaira, és így azok tevékenységétől függően az or­szág különböző részein élő emberek és az ott levő anya­gi javak is közvetlen veszély­be kerülnek. A MŰSZAKI VEDELEM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI A támadásban legfontosabb szerepet a nukleáris fegyve­reknek szánjak. Ebből kö­vetkezik, hogy a polgári vé­delmi szervezetét, technikai felszerelését, valamint a la­kosság kollektív és egyéni le­hetőségeit is ilyen irányban kell elsősorban fejleszteni. Emellett nem szabad a fel­készülés során figyelmen kí­vül hagyni, hogy a háború kezdődhet csak hagyományos fegyverről is, melynek pusz­tító hatása a II. világháború óta jelentősen megnőtt. Minden intézkedés célja az emberi élet védelme. Nem hagyható az sem figyelmen kívül, hogy az országvédelem rendszerében rendkívül fon­tos helyet foglal el az anya­gi javak és eszközök védel­me is. Egy esetleges újabb világháború után rakéta­atomfegyverek, valamint a biológiai, vegyi fegyverek hatásai által, az egész ország területe veszélyeztetett. így gyakorlatilag az egész orszás lakosságának, köztük kite- lenítetteknek és a termelés­ben résztvevőknek védelmé­ről gondoskodni kell. A műszaki védelem fokát a várható veszélyeztetettség mértékével arányosan', köz­pontilag kell meghatározni. Az ország lakossága védelmé­nek biztosítása érdekében minden lehetséges eszközt és módot fel kell használni. A VÉDELEM ALAPVETŐ , MÓDJAI Távolsági védelem: a tá­volsági védelem alatt, az el­sősorban veszélyeztetett vá­rosok dolgozóinak, lakosai­nak, a városon kívüli helyi­ségekbe történő telepítését értjük. Helyi óvóhelyvédelem: a védelem életvédelmi létesít­ményekben történő elhelye­zéssel biztosíthatók. (Óvó­hely, árokóvóhely, szükség- óvóíhely). A lakosságvédelem módsze­reinek az óvóhelyépítés és a kitelepítés, amelyeket együt­tesen kollektív védelemnek nevezünk, alkalmazása a kor­szerű’ háború követelményei között, lényegesen eltér a II. világháború gyakorlatától. A csapások által közvetle­nül veszélyeztetett területen a korszerű támadó fegyverek, romboló erejének jelenlegi színvonalén, ma már a világ egyetlen országában sem le­het a lakosság védelmét, el­sősorban gazdasági lehetősé­gek hiányában, egyedül és kizárólagosan óvóhelyek épí­tésével megoldani. A nagyvá­rosok a népesség, és az ipar magasfokú koncentrációját képviselő területek lakosság- védelmében a kitelepítés elő­készítésével, mint objektív szükségszerűséggel kell szá­molni. A távolsági védelem mellett azonban, nem nélkü­lözhető a radioaktív kiszóró­dás elleni védelmi intézkedé­sekre való felkészülés. A vég­rehajtás eredményessége te­hát, csakis a lakosságvéde­lem módszereinek összehan­golt alkalmazásával érhető el. A VÉDELEM KIEMELKEDŐ TÉNYEZŐI A lakosság időbeni riasztá­sa a támadás veszélyekor, a lakosság önmentésre és első­segélynyújtásra történő fel­készítése, a legfontosabb ma­gatartási szabályokkal való megismertetése, biztosítani kell a ki- és széttelepült la­kosság, a városban maradt dolgozók egészségügyi ellátá­sát, továbbá a mentési. és helyreállítási munkák során az egészségügyi feladatok végrehajtását, intézkedések, amelyek az élelmiszer, víz, ál­latok, növények, takarmány védelmére vonatkoznak, a mentési munkák során se­gélynyújtás a lakosság sérült­jeinél^ Lakóház elzárkózása a radioaktív kiszóródás ellen. ley védekezzünk Készítsünk magunk porálarcot Porvédő álarcok készíté­sére alkalmasak a közismert, kereskedelmi forgalomban is kapható flanel'.anyagok. Por- visSzatartó és porszűrő képes­ségük nagyon jó. A flanell­double anyag például a mik­ron méretű porszemcsék 90 Az álarc fejet borító ré? szén a B, D, B vonal menteni gumiházat kell kialakítani éti a 6—8 mm-es gumiszalagot kell belehúzni. A szalag hosa- szát a fej méretéhez kell igazítani, 25—30 cm általá­ban elégséges, A. C, D vonal százalékát is képes vissza­tartani, és eközben a szűrő­felület légzési ellátása, tartós viselés esetén is alig növek­szik. Mielőtt a textíliát kiválasz­tanánk, szájunk és orrunk elé tartva, ki- és belélegezve győződjünk meg arról, mi­ként viselhető el, csak az­után állítsuk össze az álar­cot. mentén kettős vonalkázás? sál jelölt helyen, mindkét szárán egy-egy rögzítöszala- got kell rátűzni. A porálarc összeállítása al következő sorrendben törté-' nik: — először az álarctest elülső részét (az 1. ábra sze­rint) széthajtott formában al Bj, Bt vonal mentén összeJ fogjuk az alábbi rész B|, A»j B, jelzését és kifordítva ös-<H A jól kiválasztott textíliák­ból, a továbbiakban ismerte­tett szabásminta felhaszná­lásával, házilag is elkészít­hetők porálarcok, amelyek radioaktív kiszóródási terü­leten, átmenetileg jól hasz­nálhatók. A porálarc tulajdonképpen egy álarctest, amit a fejtetőn át, egy gumiszalag, hátul pe­dig két oldalt felerősített kö­tőszalag szorít a fejre. Az ál­arctest, a fej méretétől füg­gő nagyságban, a minta mé­reteinek arányos növelésé­vel, vagy csökkentésével el­készíthető. Célszerű előbb pa­pírból elkészíteni a mintát, és csak a megfelelő méret ki­alakítása után kiszabni a textilanyagot. Az álarctest az 1. ábra alapján készíthető el.. Szabá­sakor a kettéhajtott, simára vasalt textilanyagna kell rá­helyezni az „1. ábra metsze­te” szabásmintát úgy, hogy az A, A, jelzés a textília ösz- szehajtott részéhez kerüljön. A minta szerint kivágott ál­arctest elülső része széthajt­va úgy néz ki, mint az 1. ábra. szegépeijiik. Másodszor: a-t álarctest elülső részéneta mindkét oldalához, a B, % vonal mentén hozzáillesztjük, majd rágépeljük a fejet bo­rító rész B, C oldalát. HarJ madszor: a visszafordított álarcot a varrások mentén simára vasaljuk és az álarcé test elülső részét a B, A, BJ az áll alatti részét a C, C vo-j nalon szegővarrással (endli- zéssel) kell befejezni. Ne-' gyedszer: az A és D pontok­hoz hozzá kell tűzni a 6—3 mm széles, 20—30 cm hosszú gumiszalagot. A kész porálarcot össze? hajtogatva műanyag tasak? ban kell tárolni. Alkalmazás sa rendkívül egyszerű, ma­gyarázatot nem igényel. AnyJ nyit viszont még meg kell jegyezni, hogy a porálarcot csuklyával együtt célszerű használni,^ mert így a fej és a nyakrész teljesen védett lesz. A leírt védőálarctípus csak: egy a sok közül, amit házilag is könnyen el lehet készíteni,' Valamennyi szük.ség-iáazés- védő átmenetileg egyformáit védelmet nyújt viselőjének, j Egy könyvről A Zrínyi Katonai Kiadó gondo­zásában jelent meg a szovjetunió polgári védelme parancsnokának A. T. Altunyin hadseregtábor­noknak a „Katasztrófák elleni harc” c. könyve. Már a cím is sejteti, hogy a műben nem egy­fajta katasztrófa elleni küzde­lemről esik szó, hanem annak több válfajáról., A szerző részle­tesen feldolgozza a leggyakrab­ban előforduló és az emberiséget sújtó olyan elemi csapásokat, mint az erdei és a tőzegtüzek, a2 árvizek és hótorlaszok, jeeesedé- sek, a földrengések, a földcsu­szamlások, a hegyomlások, kőla­vinák, a jelentős balesetek és ipari katasztrófák, a mérgező anyagokkal való szennyezés, 9 viharok, orkánok stb. jellem­zőit és az ellenük való küzdelem megszervezését, rendszabályait, a végrehajtás módszereit, erőit ős eszközeit. A könyv nem a szépirodalmi könyvtárba való, hanem a szak- könyvek közé. Alapanyagul szol­gálhat a különböző polgári védel­mi szakszolgálatok tankönyvei­nek kidolgozásánál, a polgári vé­delmi feladatok 1 meghatározásá­nál. (Részlet dr. Berki Mihály ve­zérőrnagy, a polgári védelem or­szágos törzsparancsnokának 9 műről írt cikkéből.) á

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents