Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-11 / 266. szám

FIATALOK A PÁRTBAN Munka, mozgalom, morál Munka, mozgalom, morál — életünk három meghatározó momentuma. Az első létezé­sünk föltétele, a második ön­ként vállalt tevékenység, a harmadik felelősségünk fok­mérőié. Hogyan egyeztethetők össze, s mennyiben változtat (hat; a lényegen, ha az em­ber fiatal párttagként szem- léli-végzi a dolgokat? Miben jelent(het) az előnyt, ha valaki alig valamivel túl a nagyko­rúság határán „az élcsapat soraiba lép”? Valamennyi kérdés fölvetődik azokban, akik efféle válaszút elé ke­rülnek. Mint például az a három fiatalember a salgó­tarjáni síküveggyárban, kik­nek őszinte válaszait talán legcélszerűbb, ha vallomás- szerű formában adjuk közre; vallomás önmagukról, hitük­ről, boldogulásukról. Miért csak huszonnégy? Herperger János műszaki- újítási előadó: — Ügy gondolom, világéle- temben afféle örökmozgó vol­tam, már gyerekkoromban mindig ott nyüzsögtem, ahol történt is valami. S miként az szokás, sorra kaptam a ki­sebb-nagyobb megbízatáso­kat, feladatokat. Volt, aki örült, hogy nem neki kell csinálni, mások pedig arra voltak kíváncsiak: mennyi a teherbírásom? Én is. Amikor először alapszervezeti KISZ- titkárnak választottak, ez ..rettentően feldobott”, lelket öntött belém, s bizonyítani is akartam, hogy nem hiába ad­ták rám a voksukat. Nem­csak az emberekkel való jó kapcsolatra törekedtem, ha­ben a képzésre is, marxiz­mus—leninizmus esti egye­temet végeztem — most sza­kosítóra járok —, s beirat­koztam vagy nyolcféle szak­mai tanfolyamra — még a mozdonyvezetői is még van! —s a mozgalomban is egy­aránt vállaltam feladatokat- Ha lehetne, huszonnégy órá­ból huszonhatot dolgoznék... Mi hajt? Nem tudom megfo­galmazni, bizonyára túl köz­helyszerűnek tűnik, ha azt mondom, az elkötelezettség, a bizonyítani akarás... Fonto­sabb ennél, hogy engem min­dig hagytak dolgozni, kezde­ményezni ! Ha elmondtam egy-egy ötletet, nem azt kér­dezték: nem lesz ebből baj, jó iesz ez, Jancsi? Hanem annyit feleltek: csináljuk meg! Hogy megváltozott-e az életem? Persze. S ebben a mozgalom is segített, mindig éreztem-érzem, hogy nemcsak a magánügyem, mi­ként dolgozok... Öt éve va­gyok nős, a szüleimnél la­kunk, szerencsére a felesé­gem is izig-vérig mozgalmi ember. Csak, mondom az a bajunk, hogy a nap huszon­négy órából áll. Nem pénzkérdés..^ Bozó József felvonószerelő: — Azt kérdezte egyszer va­laki tőlem: s mennyivel több a fizetésed, amióta párttag lettél? Meglepett a kérdés, a szemlélet miatt. Alig akarta elhinni az illető, hogy sem­mivel sem ítöbb, mint a ha­sonló munkát végző társaimé, s hogy ennek, ilyen értelem­ben semmi köze a teljesít­mény szerinti borítékhoz, ez nem pénzkérdés! Ami a do­log másik oldala: a párttag­nak „illik” úgy dolgoznia, sőt kötelessége, hogy a jobbak között jegyezzék. De a jó munka „jutalma” a pénz. Amikor néhány esztendővel ezelőtt szóba jött a felvéte­lem, két nap gondolkodási időt kértem, tudtam, ez nem lehet egy elhamarkodott dön­tés, egy életre szól. Nem akartam én eltúlozni a kér­dést. de tisztában voltam az önként vállalt kötelességek súlyával. Azt hiszem, a párt­tagra különösen vonatkozik, hogy őszinte, nyílt, kritikus alapállású legyen, jóllehet ezt nem minden élethelyzetben, munkahelyi szituációban si­kerül érvényesíteni, de meg kell próbálni! Nagy előny, hogy számös olyan informá­cióhoz. ismerethez jutok hoz­zá taggyűléseken, egvéb meg­beszélések alkalmával, ame­lyek könnyebben eligazítanak a gyári, az üzemi ügyekben. Aztán nagyon fontosnak tar­tom a példamutatást: sok fia­tal jön a gyárba dolgozni, ám hogy itt is maradjanak, ezért a szűkebb környezet is so­kat tehet. Megismertetheti velük a szakma esínját-bín- ját, befogadja az adott közös­ségbe, teendőket bíz rá, egy­szóval segíti boldogulásukat. Ügy vélem, mindenkinek a munkapadja mellett kell vé­geznie jól a dolgát, mert enél- kül az összkép foltos marad­na. Mérce: az erkölcsi hitel Takács Gyula gyártás-előké- szitési osztályvezető: — Annak idején gépész- technikusként kerültem ide a gyárba, s számomra is a KISZ volt az „előiskola”: egy nyolc­vanfős alapszervezet munká­ját irányítottam. Óriási hasz­nát vettem mozgalmi és szak­mai munkám során a KXSZ- esként szerzett tapasztalatok­nak. Igazából itt tanultam meg, hogy a meggyőzés nél­külözhetetlen feltétele: az er­kölcsi hitel. Én az információ­hoz jutás mellett még lénye­gesebbnek tartom azt, hogy a párttag beleszólhat a szűkebb vagy tágabb közösség életét érintő döntésekbe! A helyes döntésekhez, az iníormáeió- özönben való eligazodáshoz magam is nagyon sokat ta­nultam illetve tanulok. Mint 'osztályvezetőnek, s a pártbi­zottság fegyelmi bizottsága elnökének akadnak olyan helyzetek is, amikor a meg­győzés nem bizonyulhat ele­gendő eszköznek... Aztán van még egy tényező: a családi háttér, Azlt hiszem, a felesé­gem, két gyerekem nagyon sok megértéssel viseltet el­foglaltságaim iránt, hiszen tőlük veszem el a sok időt.1 Mert az említettékor;. , kívül van meg egy párímegbizatá- som, a propagar.distamunka. Vitakörünkön időszerű bél­és külpolitikai, valamint he­lyi kérdésekkel foglalko­zunk. Ügy gondolom, szá­momra „szükséglet” az egész­séges leterhelés, így érzem jól magam! T. I. Foglalkoztatás és teljesítmény T ovább növekedett a munkanélküliség Nyugat-Európában... Több tízezres tö­meg tüntetett, elhelyezkedési lehető­séget követelve... Ilyen és hasonló hírek egyre gyakrabban érnek el Magyarországra. Mi pe­dig jóleső érzéssel vesszük tudomásul: ben­nünket ilyen veszély nem fenyeget. A teljes foglalkoztatás itt deklarált alapelv, ki mer­né ezt megszegni? Senki. Bár úgy tűnik, erre nincs is szük­ség. Míg a nyugati országokban a bajba ke­rült cégek utcára teszik fölöslegessé vált dol­gozóikat, addig nálunk a veszteséges, vagy al^phiányos vállalatok is a létszámnövelés­re alapozzák terveiket, versengenek a dol­gozókért. Jó esetben spontán lemorzsolódás­sal számolnak, ami a nyugdíjba vonulók, más munkahelyre távozók és az újonnan belépők negatív különbségéből következik. Tudatos átszervezést, létszámleépítést idáig nemigen lehetett látríi. Illetve egyszer. Azóta csak fe­hér hollóként emlegetik a győri példát, ami­kor is a Rába több száz dolgozójától vált meg egyszerre. A fehér holló azonban meg­lehetősen ritka madár, a gazdaság azóta el­telt időszaka sem cáfolt rá erre a bölcses­ségre. A teljes foglalkoztatás tehát garantálva van. Erre mindenki számíthat, élhet, s visz- szaélhet vele. Ez utóbbit egy kereskedelmi vállalat vezetője állította: „Egyszer megpró­báltam felmondani egyik vezető beosztású munkatársamnak. Utólag beláttam, hibátkö- vetterp el, amikor felvettem, hogy sem em­berileg) sem szakmailag nem felel meg. Pró­báltam tudomására hozni elégedetlenségemet — hiába. Ügy értelmezte, hogy utálom. Elha­tároztam, ha másként nem megy, felmon­dok. .. És elkezdődött az én kálváriám. Bí­róságról bíróságra járhattam, mert ahol és amikor csak lehetett, fellebbezett, nekem meg fórumok sokaságán kellett bizonyítanom, hogy nem felelt meg beosztásának, ezért mondtam fel... Rengeteg időm, s energiám ment el erre az ügyre, fölöslegesen. Hiába szabadultam meg a végén tőle, megfogadtam: én inkább eltűröm a gyengébb munkatársai­mat is, kisebb feladatokat találok ki nekik, de még egyszer ezt nem csinálom végig’... ” Persze, fogalmazódhat meg az ellenérv, és ha rosszindulatú, személyes érzéstől vezérelt felmondásról van szó? Rossz példákat tu­catszám tudnánk idézni. Ez is igaz. Amiből csak az derül ki, hogy a munkaerővel szub­jektív okokból is nehéz gazdálkodni. Ennél azonban sokkal súlyosabbak az objektív ka­tegóriába sorolt nehézségek. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nemrégiben tíz, licenc alapján gyártott ha­zai terméket hasonlított össze az eredeti, a licencadó cikkeivel. A végeredményből csu­pán egy adat: a tíz termék itthoni előállítá­sához 150—300 százalékkal több időre volt szükség. Hogy kerül ez ide, a munkaerő-gaz­dálkodás témájához? Nagyon egyszerűen. A kettő összefügg. A részletesebb vizsgálat rá­mutatott arra, hogy a többletidő-ráíorditás különösen azon cikkeknél nagy, ahol domi­nál a szerelés és a kézi munka. Vagyis: a munka intenzitása még mindig jelentősen el­marad a nyugati országokétól. Ahhoz tehát, hogy ugyanazt a terméket nálunk előállítsák, vagy több időre, vagy több dolgozóra van szükség. A gyakorlatban e kettő általában együtt jelentkezik. Igaz, itt is adódik az ellenérv: a tőkésor- szágokban a munkásokat túlhajszolják a na­gyobb profit érdekében. Jó, akkor vegyünk másik példát: nem kis meglepetést okozol!, hogy a vállalati gazdasági munkaközösségek munka után sok esetben — azonos felsze­reltség mellett — 20—50 százalékkal nagyobb teljesítményt produkálnak, mint a főmun­kaidőben. Önki zsákmányolás ? A kívülálló így gondolhatja. Ám aki belül van, az más­ként látja. Egy fővárosi vgmk-tag vélemé­nye: „A munkaidő után tényleg jobban és intenzívebben dolgozunk. Ez az érdekünk. Nem időre, hanem teljesítményre fizetnek. Ha két óra alatt végzünk, akkor is annyit kapunk, mintha nyolc órát pepecselnénk. A főmunkaidőben? Ott a jó munkának nincs becsülete. Legalábbis nem látszik meg a bo­ríték vastagságán. Akkor meg minek hajta­ni?” Ez a „kis pénz, kis foci” tipikus filozófiá­ja. A teljesítmény-visszatartás igazolása. .Ju­hász Ádám ipari államtitkár írta nemrégi­ben erről a jelenségről: ,,A laza és nem egyenszilárdságú teljesítménykényszer körül­ményei között meglehetősen természetes, hogy kialakul a »negatív verseny«, mint a teljesítmény-visszatartás sajátos formája. Ez abban nyilvánul meg, hogy a vállalatok, bé­rezési lehetőségeik szorosan korlátozott volta miatt több bérrel nem tudnak munkaerőt átcsábítani vagy akár a meglevőt megtarta­ni, abban kezdenek versenyezni egymással, hogy ki követel kevesebbet, ki ad több (ál­talában szabálytalan) kedvezményt”. Akkor tehát a teljes foglalkoztatás dekla­rálása egyben zöld utat is jelent az alacsony hatékonyságú, szervezetlen munkának, az alacsony követelményeknek? Elméletben semmiképpen - sem, ám a gyakorlat nemegy­szer produkál erre is példát. Ha a vállalat- vezetőnek az a legolcsóbb megoldás, ha mi­nél több dolgozót, „felhalmoz”, függetlenül attól, tudja-e teljes munkaidőben és inten­zitással foglalkoztatni, vagy sem; ha a teljes foglalkoztatás elvét félreértelmezve, adott munkahelyhez való jogként felfogva, a szak- szervezet a rosszül dolgozót is védi; ha a szabályozók értelmében a saját dolgozó fi­zetése a bérkeret terhére megy, ami eléggé korlátozott, míg a más cégtől „bérelt” dol­gozó pénze . „csak” költségnek számít — ak­kor bizony előfordulhat ez a torzulás is. Mondják, az átképzési segély híre riadal­mat keltett, sokan a munkanélküliség enyhe előszelét vélték benne felfedezni. Azóta elcsi­tultak a. kedélyek, az illetékesek meggyőz­ték a kételkedőket, hogy itt erről szó sem lehet. M ost még csak arról kellene meggyőzni mindenkit, hogy a főmunkaidőben is érdemes hajtani: Valószínűleg azon­ban, hogy itt érvként ösztönzőbb szabályo­zókra, egyenértékű teljesítménykényszerre, -bérezésre is szükség van. A teljes foglalkoz­tatás ugyanis csak akkor igazi vívmány, ha ehhez hatékony munka is párosul. Wagner Ilona Kis közösség, kis EZ AZ ÉRTEKEZLET sem lesz más, mint a többi, gon­doltam és közel az ajtóhoz, menekülésre készen válasz­tottam helyet. Ha unalomba fullad, itt nincs mit keresni. Ám a levezető elnök alig ült le, máris megindult a szó­áradat. Az óra másodperc- mutatója még csak egyszer ment körbe, de már sokasod­nak a sorok a jegyzetfüzet­ben. — Örülök, hogy nem pa­nasznap lett a mai — vesz végre másfél óra után mély lélegzetet Rákos József, a Hazafias Népfront salgótarjá­ni, belvárosi III. körzeti bi­zottságának titkára. — Ezt, bár panaszok, gondok hang­zottak el, úgy értem; senki nem ment úgy el, hogy vá­laszt ne kapott volna, tehát nem egyoldalú siránkozás volt. (Jegyzet: 1. lakó: Tizen­négy család él a mi töm­bünkben. A padlásteret, be­építés miatt elvették, azt ígérték még nyolcvanban, hogy a mosókonyhát átala­kítják szárítóvá. Valami történt, de olyan pocsék munka, hogy a szög kijött a falból, nem tartja meg a kö­telet. IKV-képviselő: Az ígére­tünket tartottuk. De megbo­csássanak, arra nincs kapa­citásunk, emberünk, hogy egy szög beverésére külön ki­menjen. Ezt igazán megtehe­ti a lakó is. Lehet, hogy po­csék munka volt, de lehet, hogy többet raktak a kötél­re, mint amit a szög és a fal elbír.) — Nem túlságosan apró problémák ezek? — Egy kívülállónak való­színűleg az — mondja Rákos József. — A meghívóban is az szerepel, hogy mai cé­lunk: a mindennapi életben előforduló problémákra, a lakók által felvetett kérdé­sekre keressük a megoldást. Nem csak apró gondok jöt­tek elő, tapasztalhatta. (Jegyzet: 2. lakó: A hiba bejelentése után hat, vagy hét napot is kell várni, hogy a TIGÁZ-tól kijöjjenek. Gon­dolják csak el, ahol pici ba­ba van, ez mit jelent? Rákos József: Éppen a sa­ját példámmal tudom iga­zolni. Már az őrület szélén álltam, hiába kértem több­ször is a javítást, azt mond­ták, hogy sürgősen Nagybá- tonyba kellett menniük. Kü­lönben kevés a szakemberük. De utánanézünk, mit is te­hetünk 1) — Összesen 34 apróbb-na- gyobb problémát jegyeztem fel. Mi lesz ezekkel? — Nem tévesztjük egyiket sem szem elől. Mondok egy esetet még tavalyról. Sokan panaszkodtak a buszok ki­maradására. Én ugyan nem ígv közlekedem, de nem vol­tam rest néhány társammal, és egy órával a megállókban meggyőződni a jelzés igazá­ról. Tényekkel a kezünkben tudunk csak érvelni. Azt is be kell vallani, hogy időn­ként túlzott, netán jogtalan a panasz. (Jegyzet: 3. lakó-tanácstag: Közeleg a tanácstagi beszá­molók időszaka, és nem tu­dom mit fogok mondani a választópolgároknak. Szá­mos helyről konkrét ígéretet kaptam, hogy ezt, vagy azt megcsinálják és semmi nem történik. Azt hiszik az em­berek, hogy én nem akarok tenni értük. IKV-képviselő: Holnap ta­lálkozzunk és sorra vesszük az ügyeket.) — Tehát a tanácstagok is profitálnak egy ilyen össze­jövetelből! — Hogyne! Hiszen a kör­zet lakója és tanácstagjaként van itt, és lám, máris olyan­ra kapott ígéretet, amit hó­napok óta nem tudott elérni. Nem véletlen, hogy összefo­gunk. Ezt az értekezletet is az MSZMP belvárosi III. nyugdíjas-alapszervezetével és a Vöröskereszt vezetősé­gével közösen szervezzük. A tanácstagi bejárások mellett személyesen és külön meg­győződünk mindarról, ami gondként jelentkezik. Aztán, így év vége felé elhívjuk a városi tanács, az IKV, az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat, a TIGÁZ, az ÉMÁSZ, a víz- és csatorna­mű vállalat, a rendőrség kép­viselőit, hogy összegezzük, mit is tettünk és mi az, ami új problémaként jelentkezett. (Jegyzet: 4: lakó: Nem tu­dom, mióta könyörgünk a porolókért. Elképzelhetet­lennek tartom, hogy ezt ne lehessen megoldani! 5. lakó: Igényelni kell és kaptok! Mi is ezt tettük, és meg is van. IKV-képviselő: Egyelőre titok számunkra, hogy hová tűnnek el a porolók. Évente 250 darabot készítünk. A fá­ból gyártottak elkorhadhat­nak. De a vas?... Van még talán négy darab raktáron, napokon belül teljesítjük a kérését.) gond? — Sorsukra hagyjál; az ígéreteket? — Nem — tiltakozik Rá­kos József —, másfél, két hónap múlva újra átnézzük, hogy a kért dolgok teljesül­tek-e. Ha nem, s a reális le­hetőség mégis megvan, ak­kor megyünk újra és újra kérni. Mást nem tehetünk. Sokszor legyintünk mások, aprónak tűnő dolgaira. Az ilyen esetek igazi értékét ak­kor érezzük, ha magunk is „szenvedő” alanyai vagyunk a bosszantó kicsinységek­nek. Sok kicsi sokra megy, tartja a mondás, és egy kö­zösség, egy lakóterület ezer­nyi apró gondja már ösz- a zéssé gében nagy probléma lehet. Egy betemetetlenül maradt gödör, a járdát hosz- szan elfoglaló autók, a iná- ladozó, télen csúszó lépcsők nem csupán egy felszólaló egyéni gondja. Egy poroló hiánya a városban jelenték­telen. De ott, ahol hiányzik, már nem az. A SZOLGÁLTATÁSOKAT biztosító cégek többnyire a város gondját viselik ma­gukon, egy-egy szűkebb kö­zösség problémája időnként jelentéktelennek tűnik. Ez a kezdeményezés és forma, melynek tanúi lehettünk, jó alkalom arra, hogy a nagy gondok apró összetevőit meg­ismerhessék. Így hát nem is kérdés, hogy érdemes-e ilyet szervezni. Mert igen. Jelen esetben is a 34 kérdésre 34 é r de m i válasz hangzott el. A III. számú körzet lakói most már csak érdemi munkára várnak. (zengő) Stark Ferenc főtechnológus újitásaként, nemrégiben, bal­lonfúvó automatát helyeztek üzembe az ÜM Salgótarjáni Öblösüveggyárában. A gép tíz-, huszonöt és ötvenliteres üvegkorsó készítésére alkalmas. —Barna— NÓGRÁD - J983. november W„ péntek 3

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents