Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-09 / 264. szám
BEMUTATJUK Árádió fúvósötösét A fúvósötös tagjai ' 1979-ben komoly nemzetközi díjakkal elhalmozva érkeztek haza szimfonikus zenekarunk fúvósai a colmari és asconai fesztiválról. Ez a dátum egyben fordulópont. Zenei életünk eddig méltatlanul háttérbe szorult fúvósgenerációjának kiválóságai vonták magukra a figyelmet. A magyar rádiózenekar fúvósötöse 1976-ban alakult. Fiatal együttes, mégis mór európai hírnévre tett szerit, 1979-ben I. díjjal jutalmazták produkciójukat, a coimari nemzőt,közi fúvósversenyen. Ezzel az eredménnyel megnyilt számukra a nemzetközi zenei élet területén is a lehetőség. Bulgáriában, Csehszlovákiában, Ausztriában, Franciaországban és Görögországban turnéztak, a közelmúltban hosszabb nyugatnémet hangversenykörút- ra indultak. A rádió fúvósötösének tagjai: Dráhos Béla fuvola, Kollár Béla oboa, Ke- veházi Jenő kürt, Veér István klarinét és Vajda József fagott művészek. Mindegyikük mesterségük magas szintű gyakorlójaj sokoldalú, művelt muzsikus. Valamennyien a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarának tagjai. Drahos Béla fuvolista csodagyerekként indult a pályán. Több neves fesztiváldíj tulajdonosa, a Prágai tavasz és a Concertino Praga I. helyezettje. Győrben végezte a konzervatóriumot, majd a főiskolán Kovács Lóránt tanítványaként diplomázott. 1976- bam került a rádióhoz. Zenekari munka, kamarazenélés, szólózás mind a feladatkörébe tartozik. Vágya, hogy valamikor karmesterként is művelhesse a zenét. Kollár Béla oboista a legújabb tag, csak 1981 januárjában került a fúvósötösbe. Érzékeny, nagyszerű muzsikus. hamar beilleszkedett áz együttesbe. Sokrétű zenei műveltséggel rendelkezik. Zongorát tanult, Pongrácz Péternél végzett a Zeneakadémián. Utána hat évet töltött a MÁV szimfonikus zenekarban, ahol első oboistaként a zenekari kíséretes művek javát eljátsz- hatta. 1881-től tagja az MRT szimfonikus zenekarának. Azóta már első oboista lett. Keveházi Jenő kürtösdi- nasztdából származik. Édesapja az Operaház kürtöse volt, ma már nyugdíjasként szigorú kritikusa fiának, Sőt, másik fiából is kürtöst faragott. Keveházi Jenő hét évig tanult hegedülni, amikor eltörte az ujját, s „kénytelen-kelletlen” a kürtöt választotta. Ónozó János és Lubik Zoltán növendékeként képezte magát, amikor 1968-ban a r’ádióban meghirdetett próbajátékon a tizenkét jelentkező közül az első lett. Azóta zenekari tag, s a Modern rézfúvósegyüttes- ben is játszik. Amikor 1979- ben mindkét társulattal sikert arattak, Lehel György karnagy elnevezte őt „egyéni összetett bajnoknak”. Veér István Győrben, Apró Józsefnél tanult, s tanári diplomát szerzett. Ezt követte a katonaság, s egy nevezetes Ki mit tud 1968-ban. A Zene- akadémián Balassa Györgynél tanult. Vajda József fagottos hallgatólagos zenei- vezetője az együttesnek. Szakmai tekintély, bár ő maga szerint csupán egy a négy közül a zenekarban. Hegedülni és zongorázni tanult a diplomás zeneszerző. Szeretnek és tudnak együtt zenélni. Feladatuknak tartják a mai magyar szerzők műveinek bemutatását, tolmácsolását. Repertoárjukban szerepel Járdányi, Ránki, Láng, Kocsár, Hidas, Maros, Farkas, Hajdú zeneszerzők művei, de természetesen, a régebbi korok zenéje is. Ami nagyon szimpatikus az öt fiúban — a művészetükön túl: az egymás megbecsülésére, tiszteletére őszinte, igaz barátságra való hajlam. Bodor Éva Harisnyakrónika Kezdetben volt a strumf- pántli. Ezzel áz ügyes kis gumiszalaggal erősítették fel dédanyáink gyapjú- és pamutharisnyáikat. Akkoriban természetesen még nem volt, és nem is lehetett „harisnyakérdés”, mert nemigen futott rajta a szem, s ha mégis elszakadt, az nem látszott a szoknya alatt. Aztán bealkonyult a pamutharisnyának. Rövidültek a szoknyák, és egyre jobban előbukkantak a női lábak. Jött, látott és győzött a selyemharisnya. . Marinál- úgy tűnt, hogy uralma megdönthetetlen, amikor a II. világháború vége felé Amerikában feltalálták a poliamid- szálból készülő nylonharisnyát. Eredetileg ejtőernyőt készítettek a nylonszálból, de hamarosan rájöttek, hogy az új találmányt a divatban is kamatoztathatják. Az első nylonharisnyák jóval tartósabbak — és vastagabbak — voltak, mint a mostaniak, egy pár több hónapig is eltartott. Aztán egyre áttetszöbb és mind sérülékenyebb harisnyákat kezdtek gyártani. Jött a felfutás, a szemfelszedés — és a bosz- szúság. Másfél évtizeddel ezelőtt megjelent a kegyetlen vetélytárs, az új típusú szál (sztrecs-, vagy kreppnylon). Jobb, mint elődei közül bármelyik: tartóssága a nyloné, hordhatósága a pamuté. A varráséi harisnyát felváltotta a csík nélküli, ezt követte a csipke-, a neccharisnya, a harisnyanadrág. Az utóbbinál a harisnyát egybeszőtték a nadrággal, amely tetszés szerint követi az alakot, meleg, kényelmes. Régen találtak fel a női nemnek ilyen áldásos holmit: egy csapásra uralkodó lett a harisnyapiacon. Egy harisnyanadrág nincs több két és fél dekánál, pedig tiz kilométernyi fonalból készül, kétmillió szemet számlálhatnánk meg rajta. S hg a sokból csak egy megpattan, kezdődik a bosszankodás. A hardsnyagyárakban nemcsak hajszálvékony lábrava- lók, hanem vékonyabb és vastagabb szálú harisnyák, boka- és térdzoknik is készülnek — milliószámra. Képünkön ezek minőségellenőrzését láthatjuk. Minap egy este felségemmel nyaralónk tornácán ültünk, és azokról beszélgettünk akiket az elmúlt nyarakon ismertünk meg. — Mi történt azzal a kedves emberrel, aki eladta rekünk a tv-t és azt mondta, hogy másnap visz- szajön beállítani a tetőantennát? — kérdeztem. — 75-ben volt ez vagy 76-ban? — Gondolom, 75-ben, épp amikor a tetőfedő megígérte. hogy kijavítja a csatornát. Ügy hallottam. Floridába költözött — válaszolta nejem. — A tv-szerelő? — Nem, a tetőfedő. A tévést néha ínég most is látom: mindig azt mondja, hogy valamikor tényleg átugrik. — Elárultad neki, hogy már új készüléket vettünk? — Nem mertem, hiszen akkor esetleg soha nem jön vissza, hogy befejezze az előző antennáját. ' — És azt tudod, kire szoktam gondolni, ha ebbe a fotelba ülök? Arra alakArt Buchwald: Eltűnő szerelők berendezőre, aki rábeszélt, hogy megrendeljük. Mikor ülésrögzítő nélkül szállították le, megígérte, hogy amint kap egyet, áthozza. Így ahányszor leülök, és a fotel összeomlik alattam, azon tűnődöm, hogy megy néki. — Néhány éve még felhívtam, megkérdezni, hol van a zuhanyozófüggöny, amit előre kifizettünk. Azt mondta, bármikor megérkezhet, de elég sértődött volt a hangja. S tudod, kivel találkoztam a napokban? — Azzal a fickóval, aki 73-ban a hűtőszekrényt adta el. és még mindig tartozik a iégkockatartóval. — Nem, azzal a festővel, aki négy éve félig csinálta csak meg a házunkat, aztán nem láttuk többet. — Mondta, mikor jön vissza? — Épp ez volt a mulatságos: úgy emlékezett, hosv befejezte a munkát, és újra ideadta a névjegyét, ha valamilyen új megbízásunk lenne. — Szólnod kellett volna, hogy a létrája, az ecsetei és a festékei még mindig a garázsban vannak. — Szóltam. Nagyon hálás is volt. Megígérte, hogy elviszi őket, mihelyt megint ezen a környéken fog dolgozni. No, még azt találd el, ki tön a héten hozzánk? — Most már belefáradtam a találgatásba. — Az a oótmama. aki 107?-ben hirdetett az újságban. és amikor felhívtuk. azt mondta, hogy rögtön indul. ■ ,— És emlékeztetted, hoav a gyerekek azóta felnőttek ? — Nem volt hozzá szivem. Azzal érvelt: megígértük. hosv alkalmazzuk. Szegő Gábor fordítása Vizsgálatok nagyfeszültséggel A villamos áram távvezetése annál gazdaságosabb, minél nagyobb feszültségen töt> tétnifc. A távvezetékoszlopokra szerelt csupasz sodronykábelek esetében a kábelszálaknak egymástól és a földtől való távolsága szabja meg az átütési biztonságot. Földkábeleknél viszont a szigetelés minőségétől függ a megbízhatóság. A nagy feszültségű kábelek legyártása után ki kell próbálni azokat, s e célra ma már speciális készülékek, olykor egész laboratóriumok állnak rendelkezésre. E laboratóriumokban azonban nemcsak kábelszigeteléseket minősítenek, hanem modellvizs- gálatokat is végeznek. Elkészítik a nagyfeszültségű vizsgálatnak alávetendő objektumok — tornyok, kémények, oszlopok stb. — arányosan kicsinyített mását, s ezeket teszik ki a természetes jelenségeket utánzó laboratóriumi hatásoknak, illetve jelentős mértékű túlfeszültségnek. Vízhűtéses védősisak Amerikai kutatók olyan vízhűtéses sisakot fejlesztettek ki, amelyben magas hőmérsékletű környezetben is lehet veszélyes és figyelmet kívánó munkát végezni. Ilyen helyzetbe kerülhetnek a held- kopterpilóták, az autóversenyzők stb. Az új sisak könnyű poliuretán-bélésében csőjára. tok vannak, amelyekben hűtővíz kering. A vizsgálatok szerint az új sisak meleg környezetben jelentősen csökkenti a test hőfokának, valamint a szív ritmusának az emelkedését. Egy konkrét kísérletben — 49 Celsius-fokú és 70 százalékos relatív nedvességű levegővel körülvéve — a sisak viselője csak egy óra leforgása után kezdett izzadni. A kaktusztüskék szerepe Nyugatnémet kutatók raszter-elektronmikroszkóppal vizsgálták a kaktuszok tüskéinek szerepét a növény életében. Megállapították, hogy némely kaktusz tüskéi nemcsak az állatok elleni védelemre és —, mint finom szőrök -f a vízpárolgás megakadályozására szolgálnak, hanem vízszerző szerepük is van. Ezeknek a kaktuszoknak a tüskéi sűrűn egymás mellett fekvő, mikroszkópfi- nomságú sejtcsövekből állnak, amelyeknek a felszínen hajszál- finom nyílásuk van. A hajszálcsövecskék rendszere a harmatot,' sőt a ködöt is beszippantja, és a növény testébe vezeti. Összenőtt fák Az erdei fák összenövését nemrég még beteges és káros jelenségnek tartották. Penev bolgár akadémikus kimutatta, hof?y az összenövés nem ni- nye, és emellett hasznos jelenség. A több törzsű, összenőtt fák két-háromszor annyi fa- •'7£ío‘. adnak, mint az egytör- zsüek. A fiziológiai üs: és a tápláló nedvek köles • : ■ kicserélése következtében ezeknek a fáknak a törzsei vastagabbak és magasabbak lesznek, koronáik, gyökérzetük dúsabb, nagyobb az ellenálló képessé- ;tz időjárás hatásaival szemben. íev professzor és munkát társai módszert dolgoztak ki az kiváltására és gyorsítására. E módszer különösen . .xG.iy üorokafehyők, bükk- ák és nyírfák esetében. / D NÓGRÁD - 1983. november 9„ szerda j Napból nyert energia Lakást füt, áramot szolgáltat - Hétezer város napenergetikai ellátása a századvégre Az első naperőmű TürkméKalauz — hidro- geológusok számára A Kirgiz Tudományos Akadémia fizika- és matematikai intézetének szakemberei módszert dolgoztak ki a föld alatti folyók körvonalainak meghatározására. Bolygónk bármely pontján a kőzeteken keresztül mélyen behataló csapadék radioaktív „jelzést” nyer az urán izotópjainak arányában. A föld alatti folyók vízmintáinak vizsgálatánál a spektométer ernyőjén e jelzésnek megfelelő nyomok maradnak. Ezen ismérv alapján pontosan meg lehet határozni a mélységi vizek forrásait, összefolyásuk helyét és irányát, s ki lehet deríteni növekedésük dinamikáját. Ez lehetővé teszi a vízkészletek felhasználásának rugalmasabb szabályozását. A kirgiz tudósok módszerének nagy népgazdasági jelentősége van. „Növelni kell a megújuló energiaforrások (a víz-, a nap-, a . szél-, a geotermái- energia) felhasználását a népgazdaságban” — olvashatjuk „A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981— 1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra” című dokumentumban. És ennek jegyében állították föl Közép- Ázsiában a Szovjetunió napenergia-intézetét. Itt működik a napenergiát hasznosi- tó különféle berendezések létrehozásával és a termelésbe vezetésével foglalkozó egyetlen tudományos-termelési egyesülés. A Szolnce (Nap) nevet viseli. A Kara-Kum sivatagban — ahol ez az intézet áll — évente 240 verőfényes nap van. A tudósok kiszámították, hogy Közép-Ázsiában a 70-szer 70 kilométeres négyzetet besugárzó napsütés energiája felér 600 millió tonna kőolaj energiájával. A sivatagban tehát gazdaságilag előnyös napenergiával üzemelő berendezéseket létesíteni. Így például a napenergiának a lakások fűtésére használása teljes mértékben kiküszöböli a tüzelőfogyasztást. A napenergiát hasznosító melegházakban termelt élelmiszerek önköltsége pedig csak fele akkora, mint a szokványos melegházakban előállított termékeké. Nem kell több kilométer hosszúságban vízvezetéket építeni ott, ahol napenergiával üzemelő lepárlóberendezésekben nyernek vizet. Nincs szükség drága áramvezetékeket építeni ott, ahol napenergia-telepek működnek. A közeli jövőben szovjet Közép- Azsia energetikai szívévé válnak a sivatagok. nia fővárosa, Ashabad közelében létesült. Ez látja el energiával az össz-szövetségi áramforrás intézet türkmén bázislaboratóriumának tudományos központját, ahol heliotechnikai kísérleti telepeket, laboratóriumokat hoznak létre. A Kara-Kum sivatagban épülő heliokomplexupr előképe már hétezer városnak, amelyet a század végén napenergiával látnak el. Személykereső berendezés Egy New York-i vállalat szellemes, ultrahangos találmánnyal gazdagította a személyhívó berendezések sorát. A berendezés arra szolgál, hogy a nagyobb irodaházakban, gyárakban stb. automatikusan és hangtalanul nyomozza ki a keresett személy hollétét. Működése a következő: ha egy kórházban például dr. X-et keresik, akkor a központos az ő kódszámát billentyűzi, s ezzel jelet küld neki. A szobákba szerelt érintkezők a jel hallatára a kódszámnak megfelelő rezgásszámú ultrahangot sugároznak ki. Az orvosok golyóstoll nagyságú kis készüléket hordanak magukkal, amely ugyancsak ultrahanggal válaszol, ha a saját kódjelét érzékeli. Ha dr. X készüléke válaszol, annak a szobának az érzékelője, amelyben éppen tartózkodik, a központba továbbítja a jelet, s ott képernyőn megjelenik a visszajelző szoba száma, valamint annak a telefonállomásnak a hívószáma, amelyen dr. X a leggyorsabban elérhető. Ez a sokrétű folyamat egy másodpercnél rövidebb idő alatt, hangtalanul zajlik le. Az Ashabad közelében levő tudományos központ heliola» boratóriumának próbatelepe 4
