Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-09 / 264. szám

MAGYAR-CSEHSZLOVÄK KAPCSOLATOK A Skodától Bajáig Pontosan egy hónappal Lázár György miniszterelnök prá­gai tárgyalásai után Kádár Jánost várják hivatalos, baráti látogatásra a csehszlovák fővárosba. Az MSZMP KB első titkára legutóbb januárban, a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületének ülése alkalmával járt Prágában, vendéglátójával, Gustáv Husákkal pedig tavaly ősszel Bu­dapesten folytatott megbeszéléseket. A vezető magyar és csehszlovák politikusok tárgyalásainak időbeli közelsége és gyakorisága már magában is jelzi a két ország kapcso­latainak szorosságát. S magunk is .napról napra tapasztal­hatjuk, hogy együttműködésünk gyakorlatilag az élet min­den területére kiterjed, s kiegyensúlyozottan fejlődik. Mind­ehhez alapot biztosít a két párt szoros együttműködése, az azonos ideológia, az azonos célok, a szomszédságból adódó természetes előnyök kihasználása. Hozzájárul ehhez az is, hogy Magyarországon a szlovák, Csehszlovákiában a ma­gyar nemzetiség az összekötő kapocs szerepét tölti be a két ország között. Hosszan sorolhatók a pél­dák a mindennapi közvetlen emberi kapcsolatoktól kezdve a meghatározó jelentőségű gazdasági szerződéseken át, a magas szintű tárgyalásokig, amelyeken rendszerint ki­emelt figyelmet szentelnek a' gazdaság kérdéseinek. Indo­koltan, hiszen Magyarország negyedik, legjelentősebb ke­reskedelmi partnere Cseh­szlovákia. A hasonló prágai listán hazánk az ötödik he­lyet foglalja el. A mostani öt­éves tervre előirányzott for­galom értéke 5,7 milliárd ru­bel, ami 22 százalékkal több az előző tervidőszakban tel­jesített szállításoknál. A két fővárosiban gyakran emlékez­tetnek arra, hogy az árucse­re nem egy esetben meghatá­rozó módon hozzájárul a nép- gazdasági tervek teljesítésé­hez, vagy á lakosság ellátá­sához. A fejlődésről tanúsko­dó adatok azonban korántsem jelentik azt, hogy már min­den lehetőséget kölcsönösen kihasználtunk, vagy, hogy ne lenne szükség az újabb, ha­tékonyabb módszerekre. Kétségtelen az is, hogy a tartalékok gyakorlati kiakná­zása ma talán a korábbinál is nagyobb aktivitást, rugalmas­ságot igényel. A gazdaság megoldásra váró feladatai a két országban sok tekintet­ben azonosak, vagy hasonló­ak. Csehszlovákiában is első­rendű szempont a valóban ha­tékony népgazdasági struk­túra kialakítása, a külpiaci egyensúly fenntartása. A vál­tozó feltételekhez való alkal­mazkodás átmeneti gondokat is okozhat a kétoldalú forga­lomban, de mint ahogy a prágai miniszterelnöki talál­kozón is elhangzott, ez az élét és a fejlődés természetes ve­lejárója. Mindkét részről szor­galmazzák a korszerűbb együttműködési formák erő­sítését. Magyar és csehszlo­vák vállalatok, intézmények között jelenleg 30 kooperáci­ós és szakosítási egyezmény van érvényben. Közülük ki­emelkedik a járműipari, va­lamint az építő- és mezőgép­ipari együttműködés. Csak két példa a csehszlovák sajtóból a kapcsolatok bővítésének le­hetőségére. A pozsonyi Prav­da elképzelhetőnek tartja, hogy magyar vállalatok be­kapcsolódjanak az új Skoda személyutó gyártásába, ás az újság biztatónak ítéli azt is, hogy a két ország gyárai kö­zösen fejlesszenek ki, illetve állítsanak elő univerzális me­zőgazdasági traktort. Ami a mezőgazdaságot illeti, bizo­nyára nem pusztán udvarias- sági gesztus volt, hogy a csehszlovák televízió október végén indult magyar nyelvű adásának első számában az együttműködés tapasztalatai­ról kérdeztek egy bajai szak­embert. Dél-Szlovákiában már most is nagy területen alkal­mazzák a bábolnai, vagy a bajai kukoricatermesztési rendszert és a csehszlovák ag­rár szakemberek szerint, to­vábbi lehetőségek is vannak a magyarországi tapasztalatok átvételére és elterjesztésére. Az együttműködés erősíté­sét és hatékonyságának növe­lését jelentheti a közös vál­lalatok alakítása, a harmadik piaci együttműködés kiépíté­se, a lakossági ellátást szolgá­ló áruházi kapcsolatok bőví­tése, vagy a földrajzi előnyö­ket kihasználó határ menti kapcsolatok szélesítése. Mind­ez természetesen hozzájárul a statisztikával nehezen, vagy sehogy sem mérhető közvet­len emberi-baráti kapcsolatok kialakulásához, fejlődéséhez, vagyis, egymás jobb megérté­séhez és megismeréséhez. A magas szintű magyar— csehszlovák találkozók eddig is bizonyították, hogy a ha­gyományosan jó, széles körű együttműködés a szocialista építés szükségleteinek megfe­lelően fejleszthető, gazdagít­ható, és mind Magyarorszá­gon, mind Csehszlovákiában változatlan a törekvés a köl­csönösen előnyös lehetőségek kihasználására. Kádár János és Gustáv Husák közelgő prá­gai találkozója minden bi­zonnyal újabb hozzájárulást jelent a két párt és a két or­szág együttműködésének bő­vítéséhez. Sokoldalú együttműködés Magyarország és Csehszlo­vákia sokoldalú együttműkö­dése minden területen gazda­godik a marxizmus—leniniz- mus és a szocialista interna­cionalizmus elvei alapján a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási . szerződés szellemében. Folya­matosak a rendszeres, ma­gas szintű politikai kapcsola­tok; közülük kiemelkedően fontos volt Gustáv Husák 1982. szeptemberi baráti mun­kalátogatása Budapesten, amelynek során megbeszélé­seket folytatott Kádár János-, sál. Lázár György miniszter- elnök legutóbb ez év októbe­rében tett hivatalos baráti látogatást Prágában. Rend­szeresek a találkozók a két ország társadalmi és tömeg­szervezeteinek vezetői között is. Kádár János mostani cseh­szlovákiai látogatása a leg­felsőbb szintű megbeszélések sorát folytatja. A gazdasági kapcsolatok az utóbbi években kiegyensúlyo- zóttan fejlődtek; bővült az árucsere-forgalom. Értéke 1981-ben 1 milliárd 133 mil­lió rubel volt. F,bből a ma­gyar export 593, az import 540 millió rubelt tett ki, s idén a tavalyi árucsere-forga­lom értékéhez képest továb­bi háromszázalékos emelke­désit Irányoztak elő, amelynek végösszege 1 milliárd 382 mil­lió rubel. A legutóbbi kor­mányfői tárgyalásokon megál­lapították. hogy különösen az elektrotechnikai termékeket, az automatizálási tikkeket gyártó ágazatokban, a mező- gazdaságban, a vegyi- és élel­miszeriparban vannak to­vábbi lehetőségek a gazdasá­gi együttműködés elmélyíté­séhez. Közös az elhatározás, hogy hatékonyabbá teszik a tudományos-műszaki együtt- ködést az energiatakarékosság területén, valamint a másod­lagos nyersanyagok hasznosí­tásában. A kulturális, oktatási és tu­dományos kapcsolatok kere­tét az 1981—85 évre szóló együttműködési munkaterv szabályozza. Folyamatosak a kulturális tárca vezetőinek és a tudományos élet vezető kép­viselőinek találkozói és egé­szében véve kedvezőek az egészségügyi, a sport- és az idegenforgalmi kapcsolatok eredményei is. Együtt tevé­kenykedünk a magyar, a cseh, és a szlovák nép közös hala­dó hagyományainak ápolásá­ért, s elősegítjük a kiemelke­dő személyiségekhez, külön­böző évfordulókhoz kapcsoló­dó történelmi emlékhelyek megjelölését, emléktáblák el­helyezését A két ország népeinek kap­csolatában fontos szerepe van a közvetlen kontaktusoknak is. Számos település. társa­dalmi és tömegszervezet is­kola, kulturális intézmény, gyár, valamint termelőszövet­kezet kötött már eddig is szo­cialista együttműködési meg­állapodást. Budapest és Prá­ga testvérvárosok, s további 6—6 magyar, illetve csehszlo­vák település, valamint több megye létesített testvérkap­csolatot. Évente sok százezer magyar és csehszlovák állam­polgár lépi át turistaként a határokat, s az idegenforga­lom fejlesztése mindkét fél elhatározott szándéka. (MTI) Sarlós István november 7-e alkalmából mondott ünnepi beszéde Sarlós Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjá­nak, a Minisztertanács elnökhelyettesének a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom 66. évfordulója alkalmából no­vember 6-án. a Kossuth rádióban 19.00 órakor, a televízió­ban 20.05 órakor elhangzott ünnepi beszéde. November első napjaiban hagyományainknak megfele­lően tisztelettel és elismerés­sel emlékezünk vissza azokra, akik 1917 őszén győzelemre vezették a cári Oroszország népeinek az elnyomás, az erő­szak és a háború elleni har­cát. Győzelmük új történelmi korszak: az egész emberiség igazi felemelkedésének kez­detét jelentette. Majd törté­nelmi folyamatában mutatta be a forradalom menetét — ezután így folytatta: 1917 októberét követően Magyarországon is és Euró­pa más országaiban is meg­mozdultak azok az erők, ame­lyek követni akarták az orosz példát. Nem- rajtuk, nem cél­jaik fogyatékosságán múlott az, hogy terveiket nem tud­ták megvalósítani. A tőkésor­szágok kormányainak veze­tésével a reakciós politikai erők szövetkeztek a vala- mennyiüket veszélyeztető for­radalom ellen, és visszaállítot­ták, többek között Magyar- országon is, a népelnyomó rendszert. A Magyar Tanácsköztársa­ságot vérbe fojtották, de nem sikerült tervük, a fiatal Szov­jetunió legyőzése. Az inter­venciósok vereséget szenved­tek, s ezzel lehetővé vált a forradalmárok nagy nemze­ti programjának a megvaló­sítása. A létrejött népi hata­lom minden sikere arról ta­núskodik: az emberiség ké­pes arra, hogy megváltoztas­sa az évszázadok során kiala­kult társadalmi viszonyokat. A régit .felváltó új rendszer létrehozatala, fejlesztése és gazdaggá tétele vált a győze­lem után a belső építőmun­kában azzá a forradalmi fo­lyamattá, amely világszerte reményt keltett az emberek­ben. A szovjethatalom létrejötté­nek első percétől új és' min­den nép számóra ígéretes erő­ként jelent meg a nemzetkö­zi politika színterén akkor, amikor békefelhívással for­dult a kormányokhoz és a né­pekhez. Már ekkor kidolgoz­ták a szocialista külpolitika ma is érvényes elveit: az in­ternacionalizmust, valameny- nyi nép egyenjogúságát és az országok közötti békés vi­szonyt. 1917-ben olyan nemzetközi politika jött létre, amely azt ígérte: ha a szovjet kormány kezdeményezéseinek szelle­mében alakulnak az orszá­gok közötti kapcsolatok, a világnak nem kell többé a háborúk kirobbanásától fél­nie. Ezt követően a II. világ­háború kirobbanásáról és an­nak következményeiről be­szélt. A második világháborút kö­vető évek elhozták Európa számára a béke korszakát, de a nagy feszültségek és a nagy összeütközések korszakát is. Emlékeznünk kell arra. hogy milyen hosszú ideig éltünk a hidegháború szorongató ve­szélyekkel teli korszakában, amikor látszólag nem volt an­nak lehetősége, hogy az együtt­működés és a kölcsönös segít­ség jegyében éljenek e.gymás mellett a különböző társadal­mi berendezkedésű országok. De a hidegháború idején is módunk volt arra. hogy er­kölcsi, szellemi, fizikai erőink­re, alkotóképességünkre tá­maszkodva bebizonyítsuk: el lehet háritani a háború ve­szélyét. Majd a' Szovjetunió­nak a hidegháború ellen foly­tatott küzdelmeiről beszélt és így folytatta: Ma olyan korban élünk, amikor imperialista körök­ben gyakran hangzanak el nyi­latkozatok a különböző ható­erejű fegyverek gyártásáról és telepítéséről. De olyan kor­ban is élünk, amelyben min­den országban akadnak há­borúellenes nagy hatású béke­mozgalmak. A Szovjetunió és a szocia­lista országok változatlanul folytatják békepolitikájukat, ezzel nemcsak saját népeik, hanem az egész világ érdeke­it szolgálják. A megegyezés­hez megfelelő alapot adnak a Szovjetunió békekezdemé­nyezései, valamint a Varsói Szerződés politikai tanács­kozó testületének prágai ülé­sén elfogadott javaslatai. A világ egésze olyan átalakulás folyamatában van, mely végül minden nép számára a békét, a biztonságot és a jólétet fog­ja biztosítani. Ez a folyamat a múltban sem volt és a jö­vőben sem lesz mentes a ne­hézségektől. Nem is lehet az, hiszen a végső célhoz vezető út kijelölése távlati és napi feladat is. Az útkeresés ped'g a feilődés egyik legnehezebb feladata. November 7-e alkalom ar­ra, hogy ünnepeljünk, alka­lom arra, hogy megerősítsük meggyőződésünket társada- lomátalakitó eszméinkben, s ügyünkhöz méltóan megújít­suk elhatározásunkat: részt' veszünk a világ békéjének, nyugalmának megvédésében, részt kérünk az egyetemes emberiség jólétének szolgála­tából. Hatvanhat év telt el 1917 októbere óta. Ez a hatvanhat év minden feszültsége elle­nére azt bizonyítja, hogy a szocialista politikai elvek megvalósításával létre lehet hozni azt az együttműködést a különböző fajú. nemzetisé­gű. gondolkodású, világné­zetű emberek között, ame’v az egyetlen biztosítéka annak, hogy a föld az legyen, ami­nek lennie kell: az emberi­ség emberhez méltó hazája. Az ünnep alkalmából a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya, szocializmust építő dolgozó népünk nevében tisztelettel köszöntőm a testvéri Szovjet­unió Kommunista Pártját, Leg­felsőbb Tanácsát és kormá­nyát, az egész szovjet népet Kívánok minden szovjet csa­ládnak, minden szovjet em­bernek békés alkotó esztendő­ket, további sikereket és sze­mélyes boldogságot. (MTI) Ünnepség Moszkvában és világszerte Nagyszabású katonai dísz­szemlével, színes, vidám ün­nepi felvonulással köszön­tötte a szovjet főváros a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóját. A Vörös téren néhány perc­cel tíz óra előtt foglalták el helyüket a Lenin-mauzóleum mellvédjén az SZKP KB és a szovjet kormány vezetői, a szovjet hadsereg és a hadi­tengerészeti flotta legmaga­sabb rangú parancsnokai. A szemlét Dmitrij Usztyi- nov marsall, a Szovjetunió honvédelmi minisztere fo­gadta. A honvédelmi minisz­ter, a mauzóleum mellvédjé­ről ünnepi beszédet mondott. Szólt arról, hogy az SZKP és a szovjet állam állhatatosan folytatja lenini külpolitikáját, amelynek célja a béke bizto­sítása, a fegyverkezési haj­sza megállítása, az államok közötti együttműködés kiszé­lesítése és elmélyítése. Erről tanúskodnak Jurij Andro- povnak, az SZKP KB főtit­kárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének a Prav­da kérdéseire adott legutóbbi válaszai is. * Szófiában a bolgár főváros dolgozóinak hagyományos fel­vonulását a Szeptember 9-e téren tartották meg. Todor Zsivkovval, a BKP KB fő­titkárával, a bolgár államta­nácsa elnökével az élen a Dimitrov-mauzóleum mell­védjén foglaltak helyet a BKP és a bolgár állam vezetői. Ulánbátorban több ezren vonultak fel a november 7-e tiszteletére rendezett de­monstráción. A Szuhe-Bator téren felállított dísztribünön Jumzsagijn Cedanbal, a Mongol Népi Forradalmi Part Központi Bizottságának főtit­kára, a nagy népi hurál el­nökségének elnöke Dzsambin Bathmönh, a minisztertanács elnöke, valamint a párt és a kormány vezetői köszöntötték a felvonulókat. Bukarestben, a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 66. évfordulója tiszteletére ünne­pi nagygyűlést tartottak, ame­lyen részt vett Gheorghe Radulescu köztársasági alel- nök, az RKP KB politikai végrehajtó bizottságának tag­ja és több más párt- és álla­mi vezető Az afgán fővárosban, Ka­bulban vasárnap ünnepi ülé­sen emlékeztek meg az év­fordulóról. Kubában több mint két- millióan ünnepelték november 7-ét kommunista műszakkal vasárnap. HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek 13. Viták kereszttüzében X kényszerű munkátlanság hosszú heteiben nem tehet­tem egyebet, mint munkára vártam sok sorstársammal együtt a vasasszakszervezet Magdolna utcai, illetve az ál­lami munkaközvetítő József utcai helyiségeiben. A munkaközvetítők váró­termeiben nyüzsgő élet folyt. A reggeli órákban, amikor még lehetett számítani né­hány munkahely elnyerésére, a rrtunkára várók heringek módjára zsúfolásig megtöltöt­tek minden helyiséget. Dél tájékán — amikor minden re­mény elapadt — a várakozók tömege Is gyorsan apadni kez­dett A kitartóan várakozók azok közül a munkások közül kerültek ki, akiket politikai kérdések foglalkoztattak és egymással heves vitákat foly­tattak. A vitákat hallgatva és alkalmakkor bekapcsolódva rádöbbentem, hogy a munká­sok politikai nézetei sokfélék, változatosak, s egység nincs közöttük. A közvetítő hivatalokban lezajló viták erős hatással voltak rám és elhatároztam, hogy bekapcsolódom a mun­kások politikai mozgalmába. Kézenfekvő volt hogy mint szakszervezeti tag a szociál­demokrata pártba lépjek be. Elhatározásomat tett követte: 1928 márciusában kértem fel­vételemet a párt Thököly úti alapszervezetébe, ahol rövide­sen megkaptam tagsági köny­vemet is. A szociáldemokrata párti tagságot 1945 február­jáig, a Magyar Kommunista Párt kispesti szervezetének létrehozásáig tartottam meg. Azokban a hetekben és hó­napokban, amikor a szociál­demokrata párt tagjává let­tem, a munkástömegeket vi­lágszerte a Sacco—Vanzetti- ügy tartotta izgalomban, Így NCGRÄD - 1983. november 9., szerda volt ez nálunk Is. Az ameri­kai munkásmozgalom két tra­gikus sorsú harcosa körül zajló viták egyben vízválasz­tónak is bizonyultak a mun­kásmozgalom különböző né­zeteket valló csoportjai kö­zött, noha az amerikai bur­zsoázia készülő munkásgy Sí­kosságát valamennyien elítél­ték. Amikor — 1927. augusztus 23-án — két forradalmár munkás életét villamosszék­ben kioltották, a rmmkásgyil- kossággal záruló per éles ref­lektorfénnyel világított abba a társadalomba, amelyet a legdemukraltikusabbnak, a szabad érvényesülés világá­nak kiáltották ki. Természetesen a per az SZDP-n belül is vita tárgya volt. Az alapszervezetek tag­gyűlésein, illetve pártnapjain a mindenkori előadók a párt­vezetés álláspontját ismertet­ték. Ez az álláspont helytele­nítette a készülő munkásgyll- kosságot. ugyanakkor bírálta a pei befogottak anarchista meggyőződését Az előadók bizonyára központi instrukci­ók alapján a Sacco—Vanzetti- ügyet összekapcsolták a szov­jet- és kommunistaellenes ál­lásponttal és az 1919-es Ta­nácsköztársaság bírálatával. Alapszervezetemben azt ta­pasztaltam, hogy a tagság je­lentős része nem értett egyet a vezetés állásnontjával, de ezt nyiltan a plénumön soha, senki nem tette szóvá. A ren­dezvények után, csoportokra tagolódva, egymás között vi­szont bírálták az előadotta­kat. A bírálókkal értettem egyet. Azt én is láttam, hogy a párton belül nincs egység, de hogy az egység hiányának fő oka a mozgalomban fel­színre került opportunizmus, arról azokban az években alig tudtam valamit. Csak ösztö­nösen éreztem, hogy a hiva­talos álláspontot bírálóknak van igazuk. A Sacco—Vanzetti-ügyhöz kapcsolódó, sokszor egymás­sal ellentétes nézetek külö­nös élességgel bontakoztak ki a munkaközvetítő hivatalokat látogató munkanélküliek kö­rében. A jobboldali nézetek képviselőit nem volt nehéz felismerni, mivel nemcsak az anarchista nézeteket bírálták, hanem kummunista- és szov- jetellenes kijelentéseket is sűrűn hallattak. A baloldal­lal szimpatizáló munkások a jobboldali felfogásúakait pe- yeristáknak nevezték. Később magam ás megis­mertem Peyer Károlyt, és sa­ját fülemmel hallottam szám­talanszor szikrázó gyűlölettel nyilatkozni a Szovjetország­ról, a kommunistákról. A peyeii vonal felismerése szá­momra 1928-ban sem volt nehéz, annak ellenére, hogy addig igen kevés mozgalmi ta­pasztalatot szerezhettem. An­nál bonyolultabbnak tűnt azonban a peyeri vonaltól balra álló. sokszor egymásnak is ellentmondó nézeteket han­goztató csoportok között kü­lönbséget tenni. Sok évig el­tartott. amíg megértettem a baloldal megosztottságának okait. (Következik: li. Ütem Marxhoz)

Next

/
Thumbnails
Contents