Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
Művész és közéleti ember Beszélgetés Kállai Ferenccel Egy régi dokumentum részleteit próbáljuk idézgetni Kállai Ferenc Kossuth-dí- jas, kiváló művésszel, a Nemzeti Színház tagjával, Pest vármegye országgyűlési követének 1825- ben lejegyzett memorandumát. „Mivel kétséget nem szenved, hogy az Anya Nyelv tökéletesítése egy jól elrendelt Theát- rum által is erő- síttelik, de másrészül a Magyar Dísz is megkívánja, hogy hazájában a Nemzeti Jádzó Társaság oly állapotban légyen, melly a nemzet méltóságának megfeleljen: ezért Követ Urak igyekezzenek a dolgot oda vezérelni, hogy az Ország Rendek megajánlandó subsidiumoivbol (pénzbeli segély) a Nemzeti Jádzó Társaság Institutuma (létesítménye) megalapíthasson”. — Valamikor a hetvenes évek elején készült rólam egy televíziós por tréflim, abban is beszéltem arról, hogy ma már nem divat a közadakozás, és ez jól van így, de abban sokakkal együtt hittem, hogy az új Nemzeti ügyét a társadalomra lehet bízni. Sőt, az emberek így sbkkal inkább magukénak fogják érezni, •közüli lesz hozzá. — A film évfordulóra készült, akkor volt negyedszálem akarják megfogalmazni a gondolatokat, amikor kiszorítottak a koncepcióból. Csakrendezői motor hajtaná a gépezetet, amelyben minden a helyén van, csak a katarzis marad el. Fiatal kollégáimnál is azt érzem: mintha szégyellnék érzéseiket. — ön gyakran adja jelét a társadalmi kérdések iránti érzékenységének. Ez milyen helyet foglal el az életében? — Hallatlanul fontosnak tartom a társadalmi szervezetek létét és jó működését, mert alkalmat teremtenek arra, hogy az emberek alakítsák és kifejtsék véleményüket, ugyanakkor teret adnak az aktivitás kiéléséhez. Én tagja vagyok az Országos Béketanácsnak és » a Magyar— Szovjet Baráti Társaság elnökségének: ezek a szervezetek lehetőséget kínálnak olyan megnyilvánulásoknak, amelyeket fontosnak érzek. A színész számára a színpad, a szerep is közéleti tér, ameiy- lyel véleményt mondhat és véleményt formálhat, akár Dantont játszik, akár Joujda- in urat. — A Magyar Színházművészeti Szövetség elnökeként hivatalból szembe kell nézzen a szakmáján belüli helyzettel is. — Ez természetes. A szövetség vezetésének kell olyan ajánlásokat tenni, amelyekkel feloldhatók bizonyos feszültségek a színészek foglalkoztatottságától az esztétihát a színházi alkotás csapat- kultúrpolitikai kérdésekig, munka, amelyben nekem is Ha személvps iehe^űvé c 7 fi - figyelembe kellett és kell ven- kítjük a kört. akkor "azt nem a társakat. mondhatom: abban csak re— Említsen néhány produk- ménykedni lehet, hogy az em- eiót, amelyek utólag is si- bér közszereplése a valóságHARMAT! SÁNDOR: Munkásemlékek 12. Munkák és szállások kerélményként maradtak meg emlékezetében. — Ha már visszavonhatatlanul megkezdődik belső szervezetünk leépülése, öregedéban kedvezően hat a környezetében élőkre. De erői a bizonyítványt csak sokkal később állítják ki. — Másoknál kevésbé látvázada. most éppen harmincöt ezért tudok most több darase, akkor megböcsátóbbá válik nyosan ugyan, de sokat tett az emlékezet. Valószínűleg az új Nemzeti Színházért. A eve. hogy tagja a Nemzeti Színháznak. Sohasem gondolt Birra, hogy máshová szerződjön? — Ai elején rangot adott, hogy a Nemzeti tagja lehettem. később pedig az évek) ■őrén színházi szempontból tnonogámmá váltom. — Pedig megéli.. mondjuk így: néhány kemény korszakot mind a Blaha Lu jza, mind n Hevesi Sándor téren. — Értem mire gondol... egy Ideig elmerülten igazgatja szemüvegét. — Becsületemre állítom: én személy szerint sohasem éreztem a színházi diktatúrát Persze az előbot említeni, így a Noszty fiú esetét GeJLért Endre rendezésében, aztán a Űri murit, a Nádasdy által színpadra fogalmazott Othellót; kedvencem a Hosszú út az éjszakában. Az ügynök halála, sőt a is nagyon Tartuffe Is. A mostaniak kö- mondta el. zül pelig a Békés András rendezte Volpona. — Ezek az előadások különböző stílust képviselnek. Mi a véleménye napjaink színházi stílusjegyeiről? — Most csak kifogásaimat mondom, színészként. Egyre ritkóbhan látok érzelmileg gazdag, emóciókat kiváltó előközelmúltban egy film fősze repének teljes tiszteletdiját ajánlotta fel az építkezésre. Éppen ezért tűnt kissé furcsának, hogy az új színház létrehozására mozgósító felhívást a megható hangulatban visszafogottan — Dehát. kérem, nekem azok a mondatok Imádságnak tűntek és fohászkodni csak a lelke mélyéről érdemes az embernek: „Legyen mielőbb állandó otthona a Nemzeti Színháznak, hogy méltó körülmények között, a kor követelményeinek színvonalán folytathassa a szent hagyományt: segítse kifejezni mindazt, amit az emberiség és a magyarság adásokat és egyre több a látfordult. hogy a próbán. és ványosságra törekvő attrak- önmagáról, helyzetéről,"” jöv<£ még utána hetekig nehezen tív megoldás. Ezt magamban jéről el akar mondani!” vettem az oxigént. Olyankor, „er&zínháznak” nevezem. Ügy hat, mintha leállíthatatlan Kriszt György amikor éreztem, hogy nélküHelyzetembe nem nyugodhattam bele. Vállalnom kellett bármiféle munkát, nem ehettem tovább jótevőim kenyerét. Nem a szakszervezeti és állami munkaközvetítő hivatalok segítségében bíztam, hanem a közeli Garai téri piacon néztem szét. Reméltem, hogyha mást sem, legalább alkalmi munkát szerezhetek, némi fizetség ellenében zsákolhatok vagy a háziasszonyok megtömött bevásárlókosarát cipelhetem. Ajánlkoztam a piaci árusoknál is. Már dél felé járt az idő, a vásárlók tömege ritkulni kezdett. Ügy tűnt, hogy ez a próbálkozásom is sikertelen lesz, már-már feladtam, amikor a tér egyik sarkán a kocsijáról árusító, magyaros bajuszt viselő gazda felfogadott. A kocsi oldalára erősített névtábláról leolvastam a nevét: „Tábori Pál kertész és piaci árus, Régi Lóverseny tér 2450 helyrajzi szám”, ö volt annak a területnek a bérlője, ahol szállásadó gazdáimnak, Soóséknak a fából épült házikója állt. Tábori bácsi elmondta a feltételeket. Gondoznom kell egyetlen lovát, piacnapokon pedig segédkeznem kell az árurakodásnál, és ha a vásárlók azt kívánják, hogy házhoz szállítsuk a vásárolt portékákat, akkor az az én feladatom lesz. Fizetségül szállást ad a lóistálló mellé épített kis házikóban, naponta háromszor kapok elégséges étkezést, ráadásként heti öt pengő pénzjuttatásban is részesít. „Házhoz szállítások esetén — mondotta új kenyéradó gaz- keresni és bérelni, hanem dám —, még borravaló is ágybérlettel elégedtem meg kinéz.” ismét. A nem messze húzódó Nyomban munkába álltam, ©izella út egyik bérkaszár- Az átköltözés könnyen ment, nyájában Hosszú Ferenc csa- hiszen új lakhelyem néhány ládjánál találtam új otthonra, méterre volt csupán a Soós Hosszú bácsi szállítómun- házaspár „lakásától”. kás volt és szezon idején Tábori bácsi beleegyezett (télen) jól keresett. A pangás abba, hogy hetente kétszer időszakában azonban csak fél napot a szakszervezetii, illetve az állami munkaközvetítő hivatalokban töltsék és szakmunka után nézzek. csurrant-cseppent, ezért a kieső keresetet — akár Bara- básék — ágyrajárók révén pótolták. Rajtam kívül ágybérlőtárs volt egy fiatal kőművessegéd és egy gyárban A helyzetembe beállt változásnak örültem noha nem _, ______Ä t anult szakmámban kaptam-leányanya, csecsemő munkát. A legfontosabb az ■* volt, hogy a kényszerű sem- Űj otthonomat szerencsésen mittevés züllesztő állapotából választottam meg. A ház asz- megszabadultam. Boldog vol- szonyát a természet nem ál- tam azért is, hogy módom dotta meg gyermekkel és nyílt a Soós házaspárnál fel- emiatt sokat kesergett. Anyai gyülemlett adósságom tör- ösztönét és szeretetét ezért lesztésére. ránk, fiatal ágybérlőkre paCsaknem négy hónapon át zárolta. Engem mint szülők ápoltam Tábori bácsi lovát és nélküli árvát, különösein ke- cipeltem burgonyászsákjait, gyeibe fogadott és anyám he- míg végül 1927 júniusában lyett anyám próbált lenni. A kiközvetítettek a Vörösmarty Hosszú házaspár olyan közel utcában működő Schallmajer került hozzám, hogy sok éven József-féle redőnygyártó laktam lakásukban. Elő- üzembe. A felvételkor közöl- fordult, hogy lakást kellett ték, hogy csak a nyári-őszi változtatniuk és én velük szezonális munkák idejére tartottam, mintha valóban alkalmazhatnak és a rende- gyermekük volnék. Áldás volt lésállománytól függően, de számomra, hogy a munkanél- még az év vége előtt számít- küliség idején sem hagytak sak elbocsátásomra. nélkülözni. A kis póni lótól, na meg Szállásadóim segítségére Tábori bácsitól el kellett bú- szükségem is lett hamarosan csúznom. Üj szálláshely ke- hiszen karácsony előtt újra resésére indultam. (Soósék állás nélkül maradtam. Csak időközben visszaköltöztek 1928 márciusában kaptam is- szülőfalujukba Kőrösla- m®t munkát az angyalföldi dányba.) Reitter Ferenc utcában, a , . ,,, , Vörös és Társa LakatosgyárAnnak ismeretében, hogy ^an. csak féléves munkaviszonyra számíthatok, nem volt bátor- (Következik: 13. Viták ke- ságom külön bejáratú szobát reszttüzében) Goethe thüringiai rajzai A klasszikus német irodalom emlékeinek ápolásával foglalkozó wedmari kutatóintézet (NFG) gyűjteményei Goethe mintegy háromezer fennmaradt rajzából kétezerötszázat őriznek: többségüket a Goethe-múzeumiban. A weimari kutatóintézet, részben eredeti, részben fakszimile lapok felhasználásával — több kiállítást rendezett külföldön: Velencében, Rómában, Nápolyban és legutóbb Wei- Ám már 177« első hónapjai- marban. A most Budapesten ban megérett benne az elha- a Petőfi Irodalmi Múzeumban tározás, hogy hosszabban bemutatott kiállítás Goethe időzzék Weimarban. Amikor 1776 és 1810 között készített részvételi és szavazati joggal 50 lapjából áll. E rajzok ihle- járó titkos tanácsosi kinevetője a költő életében nagy zést kapott a herceg titkos szerepet játszó thüringiai táj. tanácsába, Goethe kapcsolata Amikor Goethe 1775-ben Weimarral és Thüringiával eleget tett a 18 esztendős véglegesen megpecsételődött. Karl August herceg meghívásának, csupán időszakos wei- A gondokkal és feszültsé- mari tartózkodásra gondolt, gekkel terhes állami feladatok Goethe irodalmi tevél*tiMiiiinitnitnttmtiniiiiniiittiiiiiim(iiiiniiiiiii«iiiiitniiiiiiiiiiiHiiiniiiMiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiniiiiiiifiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii«iiiiiiiiiiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiMNii'iiiiiiMiiiiMiiniiiiiiniiiiiiiHiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiHiii N agy bűnt követett «I Honka, amikor beleCsak a ház a régi szeretett Salgó Sanyiba. Itt törvény, hogy bányatelepi még szemet sem vethet az acélgyárira. Sanyit le is vány, örökké dolgozó asszo- harminonégyes kolóniatömb ütik a bányászok, amikor nyokat már nehéz visszaidéz- egyik ajtaja mellett tisztán táncra kéri a lányt, Ilonka, ni. A kolónia eltűnt, a kolónia kivehető a felárat: ifj. Máj amikor meglátogatja a fiút a maradt, kórházban, megismerkedik a sztrájkoló acélgyáriakkal. Látja nélkülözésekkel teld életüket, s meggyőződik arról, hogy milyen nemes szívűek. Segíteni akar rajtuk: a bányászótelik Antal. A csöngetésre öt év körüli csöppség nyit ajtót, s felnőttek gesztusával invitál hejár egy cigarettásdoboz, csend ült a kellemes otthonra. Nem vitás, hogy Ilyen körülmények között már nem lehet rossz itt élni. — És Jutka asszony hogyan szokta meg a kolóniát? — töröm meg a csendet. — Kolóniában laktam én A didergő őszi estében keresem a sorompót a Mali- novszkij út elején. A határt, hoz fordu^segítségértj'^de cwk ® két világot elyáW gyűlöletre talál. Az acélgyá- £«*• Az autót ma senki nem riak hozzátartozód a városban állítja m®§> senki nem kér- *nár nem kapnak hitelbe élei- dezi hová megyek. Gyerekek met, s az éhező asszonyok- ^vitelnek es _ fogócskaznak, a melléjük állt Ilonka is - kifosztanak egy kenyeresko- 3® f sincs annak, hogy valaha ez esit. A várban cirkáló acélvo- ab^a még sötét, brzo- hírhedt koiónialakás volt. mat megfélemlítésül közéjük nyára n^g dol^z^ a hárt- _ Sokat metóztunk érta .6 é, egy goW épp» Hónkét kodva szomszédjával beszélget egy néni. Ismerősnek tűnő férfi siet el előttem. — Szép jó estét! — Jószerencsét! — köszön sebzi halálra. A lány temetésén, a közös fájdalomban bé- kül meg a két tábor. Megöltek egy lányt. Fel-fel- rémlik a film egy jelenete. Mintha a frissen meszelt házak fala vetítővászon lenne, a fantázia szerint megelevenedik rajtuk egy-egy kép. Furcsa, torz keveréke ez a kép- zélgésnek és a valóságnak, A ^ házak formája hasonló, yagy -nyezetben (gy köszönni? talán azonosak a regi történet helyszínével. A koszosán •■adék kenyeret majszoló vissza, és eltűnik a követke- részlegében? dolgozik. 12- Az IKV-nál vagyok vfzJ^vezeték-szerelő, s ©gy pillanatTfl elvetve & vs« _ i_ vcűt^ bátorsága Ä B? ™ ^ * — Egy szoba és egy kony5^ ha volt az egész — mondja Majlik Antal, amikor az el- Az utcai lámpák fényében ső szobába érünk. Hetvenki- a névtáblákat böngészem. A lencben költöztünk ide, ötévi nomád élet után. Hol albérÍ Jetben, hol anyósoméknál laktunk. A következő lakrészben Viki hatalmas „fejesugrással” veszi birtokába az ágyat, diadalmasan közölve, hogy ez a sajátja. Egy ízlésesen kialakított paraván választja ketté gyerekkoromban Is, Pálfalván is befelé. A tenyérnyi előszó- a szobát, az egyik rész Vikié, a Hősök útján. Ott csak az bából azonnal a konyhába a másik Tamás birodalma. volt rossz, hogy rengeteg lép- érünk. Tamás, kísérőm, azon- — Hat vagy hét hónapig csőt kellett mászni. Akkor nal mondaná a magáét, de az dolgoztunk rajta — meséli a sajátos hangulata volt az illő bemutatkozás háttérbe lakás sorsát a munkájára lát- egésznek, mindenki mindenhatóan büszke apa. — Napi kit ismert... persze most már húsz óra kemény meló, de leromlott a házak állapota, megérte. Itt is így lehetett az acélgyá— Semmi pénzért nem ri kolónián, csafchát ma már mennék el innen — vág közbe szinte mindenki befelé fordul, a feleség — ez a miénk! — A régi kolóniákra emlékeznek? — folytatjuk a beszélgetést a kellemes hangulatú konyhában. — A faházak, viskók, még ra. felrémlenek néha — mélyed el emlékeiben Majlik Antal. —■ Én itt születtem, nem messze az akkori szülészettől, ahol most a STÉSZ van. Óriási változás történt, még ha szidják ma Is sokan a kolószorítja őt. Viki, aki azonnal közli, hogy három és fél éves, rágógumival kinál. Dicsérem az ízlésesen és hangulatosan berendezett konyhát, nyoma — mondja a 27 éves házigaz- da. — Főleg te! — szól közbe Jutka asszony. Most veszem észre, hogy ismerős. Hát persze. Az ÉVI-áruház ABCValahonnan áthallik az esti mese szignálja. Viki is bóbiskol a papír fölött, szüleiknek is bizonyára készülni kell a vacsorához és a holnapi nap"• írekeket, a gyűrött és szomorú arcú. munkásokat, so£ fiú és egy lány, Judit v és Antal,.. kezdhet- niát. Csak egy dolgot: viz és nénk így egy új film forgatógáz is csak úgy 13 éve van, de könyvét. A helyszín a város ma már szinte minden lakás- egyik kolóniája. És már rossz ban fürdőszobát találna. — Ezt honnan tudja? — Na hallja, én csináltam, én szereltem fel őket. is a szó. A 'hozzáragadt tartalom már nem érvényes, sokkal inkább illene így írni: a helyszín a város egyik ré- . ... . , , gi lakóépülete, amely valaha Viki és Tomi felrehuzódnak, kolónia volt. nagy buzgalommal rajzolnak egy kifestőkönyvben. Kor* A __ £engó Árpád kenységét — a lírai alkotásoktól eltekintve — egy időre megakasztották, rajzművészete rendkívüli módon fellendült. 1776 nyári hónapjai alatt kezdte Goethe ceruzája segítségével környezete szépségét birtokba venni és a következő években úgy rajzolta le Thüringia hegyeit, völgyeit, rétjeit és vizeit, mint ahogyan előtte még senki: a változó évszakokban, időjárásban, nappal és éjszaka, a nap sugaraiban vagy sápadt holdfényben, reggeli párában, a nyár hevében és a tél dermedt hidegében érzékelt benyomásai alapján. A rajzok többsége a pillanat hatása alatt készült azzal a nyilvánvaló céllal, hogy a megpillantott látvány élményét örökítse meg. Goethe a rajzművész különös szenvedélyével fordult az ilmenaui táj felé. Sokféle irodalmi bizonyíték! levél, naplójegyzet én kortársi nyilatkozat tanúsítja, hogy Goethe szenvedélyesen rajzolt portrékat is. ''Weimari tartózkodásának első 10 évében számos barátját és ismerősét örökítette meg: többek között 1788/89-ben néhány rajzot készített az 1788-ban megismert Christine Vulpius- ról, aki előbb élettársa, majd felesége lett. Goethe késő öregkoráig ra!-‘ zolta a thürinriai tájat. Rai- z.ainak egyedülálló szellemi értéke van. Goethe sehol másutt nem fejezte ki ilyen személyes é.s nyilvánvaló módon szeretetét választott otthona*' Thüringia IránA ......... ^
