Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

A Z.—Ill.-sztori Ketten »* újítók közül: Együd János gyárrészlegvezető és Sarkadl Nagy István csoportvezető — JANCSI? Amott láttam, ni — szól az overallos és a fölső szint felé mutat. Odafönn viszont lefelé irányítanak: ar­ra indult. Erre már ellép a kemence mellől régi jó isme­rősöm: — Én tudom, hol van — ál­millió forintos kárt a gyárnak. okozunk Együd és Sarkadi Nagy er­re megintcsak egymásra néz­nek, és irdatlan nagy kaca­gásba fognak. — Tudja, ilyesmiről nem beszélhetünk — mondja va­lamivel később Együd János. — S HA EZ TÉNYLEG be­következik?... — Akkor most nem velünk csinálja ezt a riportot! _ _ Minél nagyobb a rizikó, an- Sietve lecsillapítják fergeteges ,{H v^VhnW'"tudtam nál körültekintőbb alaposság- jókedvüket, nehogy még va­llja. - Vagyis hogy tudtam. keU el6készíteni a vállai_ laki azt higgye, elment a De megkeresem magának. hozást, a három újító nem jobbik eszük. — Azt viszont Ismerősöm derekasan állta sajnálta az időt rá. Apróra elmondhatjuk, hogy kezdettől szavát, s az ördög tudja, hon- megmértek, kiszámoltak fogva támogatták elképzelé­nan, de valóban előkerítette mindent, megbizonyosodtak a síinket. Mi kell más egy újí- Egy’üd Jánost, a síküvegter- részletekről. Ezután beadták tónak? meló gyárrészleg vezetőjét, az újítást. — Legfeljebb majd mi ln­És amiről e fiatalembert vég- Az meg járta a szokásos út- vitáijuk meg őket egy pohár- re kikérdezhetem, annak vaj- ját. Olvasták, bírálták, utá- kára. Akkor, amikor a Tizol mi kevés a köze bármiféle naszámoltak, majd rámondták Aspur már saját, megszokott képzelgéshez — az kézzelfog- az óment. Együdék' tehát ko- gyermekünk lesz — teszi hoz­ható, kemény valóság. pogtathattak a 23-as ÁÉV-nál, zá Sarkadi Nagy, talán csak ugyan csinálná meg nekik a azért, hogy a riporter kitalál- Arról van ugyanis szó, hogy szigetelést, de ha lehet, mind- raánya se vesszen kárba. Együd János Sarkadi Nagy járt! Ne iegyen ilyen sürgős . István tüzeléstechnikai és ke- _ fékezték intették volna TEHAT mégiscsak ennyi, mencekarbantartó csoport- gket a ^ építők — a cég Márom ló kedélyű síküveggyár! vezetővel meg Gyányi Tibor ren(jkívül leterhelt. És hete- fiatalember, ^ Szenvedélyes emberek Korunk három vérbeli üzemmérnökkel közösen kite- ken belül már szigetelték; lálta: hogyan, mivel kell szí- kemencét... getelni a kemencét ahhoz, hogy kevesebb földgáz is elég legyen bele A régi háttá- —^ ügyes Mivel tudták ezt az azon- naliságot elérni — kérdem, nyos szigetelés ugyanis nem vált be: büdösödött, aztán le is pattogzott. sejtek. — Azt nem mondjuk meg! nevet Együd és Sarkadi — Márpedig a szigetelésnek Nagy. muszáj jól szuperálni dh*" A gyanakvás tehát helyén- gyarázza Együd. — Azért vaiéj — de miért ne marad- muszáj, mert a gyári ene£" hatna ez az ő titkuk? A lé- giafelhasználás kilencven szá- nyeg az> hogy május végéig zaléka a földgáz, s ennek is leszigetelték a kérdéses ke- döntő hányada a Zagyva mencefelület kétharmadát, III. kemencére jut. S ha en- több mint nyolcszóz. négyzet- nek akár kis része Is dologta- métert, s már a következő lan, csak a környezetet mele- nap0n kezdődhetett a kísérlet, gíti, az kidobott pénz az ab- ^ próbák őket igazolták. Több lakon. mint száz köbméter gázzal ke­Mondják, minden nagy öt- sebbre lett szükség. Hogy el let ama bizonyos szikra által ne feledjem hozzátenni, óran- csiholtatik ki. A szikrát ez- ként természetesen! úttal az olvasgató Gyányi Ti- Augusztus végén befejeződ- bor képviselte, noha aligha tek a kísérletek, a gázfogyasz- gyanította elhivatottságát. A tást azóta is naponta mérik, jelenleg éppen katonáskodó a jövő év elején lefedik a üzemmérnöknek kezébe akadt most még szabadon lévő egy- egy prospektus, a 23-as Álla- harmadnyi felületet, s azzal mi, Építőipari Vállalat hirdet- alighanem jóval több lesz az te benne újfajta, Tizol Aspur energiamegtakarítás, mint névre hallgató szigetelését, amit a három újító számított. Hogy mit gondolt, mit nem, Pedig az sem kevesebb, mint miközben a reklámszöveget évi öt-hat millió forint! falta, nem tudni, tény, hogy Szóval, ennyi. Találnak vé- a három fiatalember nyomban ietlenQl egy prospektust, el- osszeült a hirdetmény fölött, j^zzék a mézesmadzagot a ki- s azon melegeben megegye®- vitelező orra előtt, és learat­ják a babérokat. Hm... — Már ne vegyék rosszné- S hogy miből voltak olyan ven, de ez az egész pofonegy­.biztosak benne, amikor a sza- szerűnek tetszik...! szakember kitalálta, hogyan takaríthatnak meg a gyárnak évi öt-hat milliócskát. Ami az eszükbe jutott, azt véghez is vitték, s most már csak a c t s a milliók megolvasása maradt hátra. Ezzel már valahogy csak megbirkóznak. Szendi Márta racionális. Bizonyos szem­pontból ez a racionalitás átmegy a mindennapok mechanizmusába. Kétségtelen, hogy ilyen korszakban az úgy­nevezett forradalmi magatartás és a forra­dalmi szenvedély olyan jelenségek, amelyek közvetlen és állandó megnyilvánulására nincs konkrét lehetőség. Sokan el is keserednek emiatt, mert elfelejtik, hogy 'Brecht Gallilel- je kimondta: nem az a szerencsétlen ország, amelynek nincsenek hősei, hanem az, amely­nek hősökre van szüksége. Valóban, abban a pillanatban, ha hazánkat valamilyen szeren­csétlenség érte, megváltozott a racionális magatartás. Megváltozott, hiszen — gondol­junk csak a legutóbbi árvízre, vagy akár olaj- és gázkitörésekre — hirtelenében az is­meretlenségből, a mindennap szürkeségéből emberek emelkedtek ki, akik néhány órára vagy naprá hőssé magasodtak. És semmit nem von le a hősiesség értékéből, hogy amint a veszélyek elmúltak, az emberek visszatér­tek oda, ahonnan kiindultak: a mindennapi élet mechanizmusába. Mert mi sem ellenszenvesebb, éppen akkor, amikor társadalmi létünk konszolidált, mint állandóan kérni és keresni a forradalmi, a hősies tetteket, a látványos és döntő föllé­péseket. A konszolidált világ erre nagyon ritkán ad lehetőséget De nincs is elméleti ellentét a forradalmi hagyomány és a kon­szolidált fejlődés között. Nincs, mert min­den forralalomnak az a célja, hogy folya­mattá váljon, hogy megteremtse a maga konszolidált fejlődését, és* minden konszoli­dáción belül megbújnak azok az ellentmon­dások, melyek megkövetelik egy-egy pilla­natban a forradalmi kiállást, a forradalmi magatartást. • Sohasem tekintették a filozófia, sőt a tár­sadalom történetében sem ellentmondásnak a mindennap racionalitását és a szenvedé­lyességet. A felvilágosodás korában például, s éppen az angol felvilágosodásban nemcsak Locke határozott empirista racionalizmusa határozta meg a gondolkodás és a cselekvés irányát, hanem Shaftesbury enthuzlazmus- ról szóló könyve is, amelyben éppen a lel- kesültség fontosságát hangsúlyozza. A fran­cia felvilágosodásban sem pusztán Voltaire szatírái irányították a gondolkodást, hanem Rousseau szentimentális felháborodása is bomlasztotta az ancien régime viszonyait És a végtelenségig folytathatnánk a sort, mely azt bizonyítja, hogy minden racionalista gon­dolkodó vagy maga is kiállt az érzelmek, a lelkesedés hatalmas szerepe mellett, vagy szövetkezett azokkal, akik ezt hirdették. Nemcsak tapasztalatilag, hanem gondola­tilag is érthető, hogy az emberek hol ben- neélnek a mindennapi racionalitásban, hol — ha kell, ha szükség van rá — kiszakadnak belőle. Midőn Gobhi Hildától egyszer meg­kérdezték, hogy vajon ma is megtenné-e azt, amit a felszabadulást követő években gyak­ran megtett, hogy tudniillik ingyenesen, ne­héz körülmények között vállalkozna arra, hogy verset mondjon — a művésznő körül­belül ezt válaszolta: ha hasonlóak volnának a társadalmi körülmények, akkor a legter­mészetesebb módon vállalnám. Tehát az, hogy meg is mutatkozzék, még­pedig látványosan az egész közösség előtt nyilvánvalóvá váljon, hogy melyik ember­ben van határozott közéleti elkötelezettség, s kiben nincs, az végeredményben a helyzet, a szituáció függvénye. A szenvedélyes emberek ma sem vesztek ki társadalmunkból. Legfeljebb kevésbé fi­gyelünk rájuk. Hiszen az a tudós, aki éjsza­ka fölkel, és bemegy a laboratóriumába, mert kíváncsi éppen beállított kísérletének eredményére, éppen úgy szenvedélyes ember, mint az a tanácstag, aki órákat vagy napo­kat veszekszik, mire kiharcolja egy idős em­ber elhelyezését, vagy egy üzlet létesítését stb. Míg az utóbbi esetben a közéleti jelen­tőség evidens, addig a kutató esetében ke­vesen tudnak róla, majdnem titokban tartja maga a tudós is, hogy milyen „bolond” cse­lekedetekre ragadtatja magát — s mégis van az ilyen cselekvésben közéleti pátosz. A mindennapi életben tehát csak látszólag kevés a hőstett: Azok, akik gyereknevelést, állami gondozott gyerekek nevelését vállal­ják, azok a pedagógusok, akik családi prob­lémákat is megoldanak, akik a tömegből ki­emelik a tehetséges gyerekeket, mind-mind szenvedélyes emberek, a mindennap józan fanatikusai, s ez az a fanatizmus, amire ma szükség van, s amire a forradalom évfordu­lója is figyelmeztet. Hegel egyszer azt mondta, hogy szenve­dély nélkül soha semmiféle nagy tettet nem vittek véghez a történelemben. Azt hiszem, igaza volt, csakhogy létezik látványos és lé­tezik alig látható, szerény, a mindennapban megvalósuló szinte elrejtőző szenvedély. A szenvedélyes emberek a maguk mestersége iránti szenvedéllyel, a maguk környezete meg­változtatásának szenvedélyével napjainkban ugyanolyan jelentőségűek, mint a forradalmi szituációban a forradalmárok. Ők azok az emberek, akiket a min­dennapi életben úgy tartunk szá­mon: lehet rájuk számítani. Az a munkás, akinek technikai tudására egy nehéz prob­léma esetében a műhely vezetője számíthat,1 — s minden műhelyfőnök tudja, hogy kire számíthat —; az a barát, akinek segítségére hasonlóképpen számíthat a barátja; az a funkcionárius, akinek aktivitására és igaz­ságosságára minden nehézség esetében épí­teni lehet, — szükségképpen a szenvedélyes emberek közé tartozik. S minél racionáli­sabb egy kor, annál inkább van szüksége mindazokra, akik a maguk módján telítve vannak szenvedéllyel. Hermann István ] Orvosi rendelő — lakossági támogatással Ecsegen és társközségeiben delö is lakás felépítését. A ilyen összegű önkéntes hoz* a fejlesztési alap felhasznd- megvalósítás számottevően zájárulással segítik a rendeld lása ebben az időben első- hozzájárul ahhoz, hogy a la- megépítését. Megtörtént a be- sorban a járóbeteg-ellátás, az kosság egészségügyi igényeit ruházás előkészítése, rendelj egészségügyi műszerezettség, jobb körülmények között elé- kezesre állnak a szükséges en- valamint az időskorúakról gíthessék ki. A fontos célki- gedélyek, így minden remény való gondoskodás sokoldalú tűzés valóra váltásához a tár- megvan arra, hogy mielőbb fejlesztését szolgálja. Ezzel sadalmi munka mellett kér- _ ,, T „ összhangban - a helyi igé- ték a lakosság anyagi támo- megvalósul Ecsegen az egeme­nyeknek megfelelően — tér- gatását is. Az egyetértésnek légügyi ellátás fontos létesít- vezték Ecsegen az orvosi ren- 16S 400 forínf a bizonyítéka, ménye. tek: ez az, ez lehet az, ami a kemencéjükhöz kell! VANNAK, akik a munká­juktól, a választott hivatással járó feladatoktól otthon sem tudnak elszakadni. Mondják, a család issza meg a levét, mondják, hogy ezek a szeren­csések. Dr. Géczy Imre, a megyei kórház urológus fő­orvosa inkább az utóbbi felé hajlik. Kérésemre folyóirato­kat, tanulmányokat vesz elő, tudományos Egy este a főorvosnál... amelynek száma már megha­ladja a félszázat. A kötegből levelezőlapok hullanak' ki: levonatokat kértek tőle Sze­gedtől Münchenig. Sebészek és urológusok, hiszen dr. Gé­czy Imre mindkét szakorvosi vizsgával rendelkezik. Előke­rül egy kézikönyv is, amely­ben reá hivatkoznak. Irigy­— Kedvesek a kollégák, úgy színre kerülnek a sajátos bel- érzern kölcsönösen becsüljük ső tartalékok. Például a ren- egymást, s ez is hozzájárult, .delkezésre álló műszerek oko- publikációit, hogy alkotó légkörben élhe- sabb kihasználása, vagy a tek, dolgozhatok — jegyzi meg a főorvos, miközben egy apró műszert vesz elő, az ezt méltató szakvéleménnyel. A szerkentyű újításszámba rtie- nő. Míg kidolgozta és elké­szült vele rengeteget konzul­tált, műszaki barátai segítet­ték. Az öröm mindig a vég­eredmény: ismét sikerült va­munka jobb szervezése. — A kórház kommunistái négy alapszervezetben igye- , , , keznek részt vállalni a párt létesítmények^ építésé ^ szere- poditikájának megvalósításé- ' “ * u~ — Ritkán adódik. Szívesen megyünk ilyenkor kiállításra, olvasok... A lépcsőn Imre fia, barát­ját kíséri ki, Nóri az első osz­tályos kislány ott sündörögne apu mellett, de anyu szigo­rúan a szobájába parancsol­ja tanulni. A családfőt a csalódások­ról faggatom. Lényegtelene­ket, aprókat említ. Az öröm? Abból sokkal több adódott. Jólesik neki, hogy a kórház­ban a feltételek javulnak, új pel a tervekben. Elégedett, ha a pártvezetőség döntését iga­zolta az idő. badalmaztatott szigetelőről szinte semmit nem tudtak? Ha erre válaszolni lehetne, akkor akár szemre kimér­hetnénk a műszaki embert: ez újító szellemű, emez nem. Előbbire éppen az jellemző, hogy nem hagyja elhamvadni a szikrát, ha már egyszer ki­pattant. — Nagy volt a kockázat — A két legény egymásnak dől a nevetéstől: — Hét, ez az! Mindenki ezt mondja! Evezzünk akkor komolyabb témák vizeire. Valóban, őszin­tén kíváncsi vagyok rá, mi­lyen visszhangot vert a há­rom fiú kiváló ötlete a gyár­ban. S már lódul is előre a fantáziám: bizonyára magához mondja Sarkadi Nagy István, hívta őket az igazgató, vagy — Ha jobb a szigetelés, akkor a főmérnök, és valami ilyes- több hő marad odabenn, ez mit mondott: köszönjük gye- világos. De a kemence falaza- rekek. ez remek munka volt! ta vajon bíria-e? Mert ha a És talán koccintottak is egyet hő elroncsolja, akkor ötven- a sikerre... lésreméltó szakmai sikerek lami fontosat tenni, hozzájá- ezek, nem kevés munka fek­szik bennük. — Édesapám Nógrádme- gyerben volt körzeti orvos. Salgótarjánban elvégeztem a gimnáziumot, s felvettek az orvostudományi egyetemre, mini a betegek gyógyításá­hoz. Dr. Géczy Imre meleg sza­vakkal beszél az orvos fele­Nómi nosztalgiával lapoz­gatjuk a sajtótörténetszámba menő „Kórházi Élet” évfo­lyamait, amelyben gyakran találkozni szerzőként a nevé­vel. Sokat tett Madzsar Jó­ból. Felelősen, következetesen — mondja dr. Géczy Imre. Fogcsdkorgatásig elmenő vi­tákat említ, állásfoglalásra késztető témákat, amelyek nélkül sok esetben elmarad­na a megnyugtató megoldás. S a kommunistának vállalnia kell1 olykor a népszerűtlent is. zsef, a kórház névadója éle- Élete szinte összenőtt a kór- tének megismertetéséért. Ér- lósségéről. Ügy fogalmaz, hogy házéval. Azt kérte, ne ott be- zelrni kötődést említ, mellőz- az orvos munkájával politi- szélgessünk, az a gyógyítás ve a szenvedélyességét. A ___________ _ ________ zál. Befolyásolja a beteg köz- helye. A salgótarjáni Dimit- nógrádi vidékről, amelynek azzal a reménnyel engedett érzetét, táplálja benne a bd- rov úti lakásban zajlik a kér- levegőjét gyerekkent szívta el, hogy egykor majd helyét zalTnat- ö azonban másfajta- déjs-felelet. Mosolyogva jegy- magába, s amelyet felnőtt fej- a faluban én veszem át Nem módon Is politizál, hiszen zi meg, hogy nem ő a főbér- jel ugyanúgy szeret így sikerült — mondja ami 1980-ban megválasztották a lő, hanem a felesége, Mészá- kor a pályakezdés kerül szó- ™e^ei j^rház rer^ln- ros Erzsébet textilművész, ba Mint általában a pálya pártvezetősége titkáré- akinek munkáit a műterem­elején állók ő is igyekezett nak> Pedig alapszerve- ben pár peroig csodáljuk, az Idősebb kollégáktól tanul- zeti titkárként tevékenykedett. — Komoly szakmai mun­ni. Végigjárta az úgynevezett szamárlétrát, s eközben jött rá arra, hogy az orvos leg­nagyobb kritikusa a műtős­nő, az assz'sztens, aikd a se­bész mozdulataiból, félszavai­ból következtet a szakmai felkészültségére, gyakorlatá­ra. A tisztséget betölteni, az ez­zel járó követelményeknek eleget tenni az egészségügy­ben sem könnyű. Főként napjaink nehezebb gazdasági körülményei között, amikor ugyan e terület a kiemeltek közé tartozik, de minden jo­gos igényre nem jut pénz. Ilyenkor sokat számít, ha fel­ka, komoly társadalmi tiszt­SOK/ IG beszélgetünk még dr. Géczy Imrével, észre sem vesszük, hogy órák szaladtak el, kinn teljes az október vé­gi sötétség. Már a másnapi ség. A kettő egymással ho- feladatok kavarognak fejében.' gyan fér meg? Mert jő hírű szafcemberkéntj — Nehéz, de különösebb közéleti emberként számára a gondot nem okoz. Lehet, hogy parancsokat a munka oszto- az alkatom miatt... gatja. — A szabad ideje? . M. Szabó Gyula NÓGRÁD — 1983. nuveinb''’' vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents