Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! NŐGRÁD AZ MSZMP NÓGRÁD 'MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉSA MEGYEI TANÁCS LAPJA XXXIX. EVF.. 263. SZÁM ÁRA: 1,80 FORINT 1983. NOVEMBER 6., VASÁRNAP SZAVAK LENINTŐL KIKÍNLÓDNI. Nem szép szó. De szinte naturalista hűséggel és pontossággal villantja fel fnindazt, amivel a szülés jár. Azt a vért és szennyet; az elodázhatatlan és kikerülhetetlen szenvedést; a mind élesebb tolófájások és mind kevesebb enyhülést nyújtó elernyedések egymást egyre gyorsabban váltó hullámait; azt a kiszolgáltatottságot a gyötrelemnek, amelyből nincs visszaút, amelyből csak előre lehet menekülni; az akarattól független objektív természeti folyamatnak és a nélkülözhetetlen, meg nem takarítható személyes erőfeszítésnek azt az egygörcsű, szétbogozhatát- lan dialektikáját, amely nélkül nincsen új emberélet. És nincs új társadalom. Lenin 1920. áprilisában, vagy májusában, A ,,baloldaliság” a kommunizmus gyermek- betegsége című írása közben talált rá. Dőlt betűkkel szedetve emelte ki a szövegből, szinte érezzük e gesztusban a felfedezés örömét, amelyet a legpontosabb kifejezés meg- lelése okozhatott. Pedig Itt nem is magának a forradalomnak, hanem csak első feltételének és legkorábbi előzményeinek érzékeltetésére használta: ,,A marxizmust, mint az egyedül helyes forradalmi elméletet, Oroszország valóban kikinlódta magának, félszázados hallatlan kínszenvedés és áldozatok... árán”. A mondat! mögött felsejlik az egész XIX. századvégi cári birodalom minden fizikai és szellemi kínja, véres merényletekkel és megtorlásokkal, szibériai száműzetéssel és Péjer-Pál-erőddel, nihilisták és anarchisták tévelygéseivel; ott van mögötte Tolsztoj és Dosztojevszkij, Csehov és Gorkij fájdalmakkal és várakozásokkal terhes Oroszország«. De térjünk vissza Leninhez. Politikai szótárában már,az idézett mondat leírása előtt megvolt a helye amink a szónak, egyelőre kitöltetlenül. A forradalom szinonimája nála mindig a szülés, ás a szülés mindig kínnal jár együtt. íme: „...leírhatatlan kínok közepette születik az új, némelyek megszédülnek, némelyeket kétségbeesés fog el, némelyek az olykor túlságosan keserű valóság elől a szép, elbűvölő frázis árnyékában keresnek menedéket. Oroszország különösen kínosan es fájdalmasan élté át a történelem éles fordulatai közül a legélesebbeket...” A keltezés: 1918. március 11. Egyszerű, hétköznapi cikk az Izvesztyijában, egy a sok közül. Érdemes belelapozni a többi, az idő tájt papírra vetettbe is. Vlagyimir Ujicsnek késhegyre menő, kétségbeesett vitákat kell folytatnia saját legszűkebb környezetével, legjobb elvtársaival, a külügyi népbiztossal például, hogy aláírják a szégyenletes bresztii békét. Hogy az az alig négyhónapos, háború-, fagy- és éhséggyötörte csecsemő — a forradalom, amelynek minden oldalról az életére törtek, kívülről és belülről fojtogatták — legalább lélegzetbe? jusson. Valóban kínok közepette születik az új, s ■nemcsak születik: így is növekszik. A létező szocializmusnak létezése első pillanatától —, s nemcsak oroszországi megszületésétől, de a Duna-Tisza és az Elba, az Odera, vagy a Mekong partján való megjelenésétől is — minden nagy és kris eredményt, minden győzelmet és mindert keserű tapasztalatot valóban úgy kellett és kell kikínlódnia magának. Jó, ne tulajdonítsunk túl nagy jelentőséget a szavaknak. A műveket nem szabad az életműből kiszakítva .olvasni. Mondatokat, idézeteket kivált nem. Hát még szavakat! És mégis, ez az ige —, amely szenvedő és cselekvő alakú egyszerre, cselekvést és történést fejez ki egyszerre, szétfeszítve minden grammatikai kategóriát —, valahogy önálló, szuverén életet kezd élni a mai olvasó szemében. Ez a nem szép szó valahogy megláttatja a szépséget a mi korunkban is; valahogy megrántja azt a köldökzsinórt, amely a mi mai — olykor nagyon nem forradalminak érzett — hétköznapi küzdelmeinket tizenhét októberével mégis összeköti. Kétharmad évszázad távolából, mégis a jövő felől ad értelmet a mi mai — ne féljünk kimondani — kínlódásainknak: hogy tudniillik, általuk mégis kikínlódjuk magunknak a holnapot. Mennyi mindent kell kikínlódni magunknak! Kínlódunk a gazdaságban, roppant gondok és némelyek számára olykor bizony, kilátástalannak látszó feladatok szorításában. Jó, a szakadék szélén .megálltunk, megkapaszkodtunk. Nem zuhantunk le a csőd, a fizetésképtelenség, a munkanélküliség, a drasztikus éle’tszínvonal-romlás szakadékába, mint oly sok más ország ezekben az években. Talpon maradtunk, és ez nagy szó. De eddig még alig-alig gyűjtöttünk erőt a további talpon maradáshoz, s az előbbrelépés- hez. Ki tudjuk-e kínlódni magunknak az igazi erőforrásokat, és biztosítékokat: a hatékonyabb termelést, a nemzetközi versenyképességet? Ki tudjuk-e kínlódni a korszerűbb termékszerkezetet, a magasabb fokú szervezettséget és fegyelmet? Ki tudjuk-e kínlódni — oly sok évtizedes kínlódások ut"'n — a valóban jó munkára kényszerítő, a munka és csakis munka értékével arányos, a szocializmus alapelveivel adekvát személyes anyagi érdekeltségi rendszert? Ki tudjuk-e kínlódni annyi gyanakvás, egy helyben ’to- pogás, álforradalmi és álszocialista, álbaloldali gyermekbetegségek után? Keserves erőfeszítéseket teszünk a nemzetközi küzdőtéren. Nem mi magunk, hisz ehhez kicsinyek vagyunk, hanem mindenkivel összefogva, aki kész és képes a béke megmentésére. Nem mi magunk, de azért saját szerény, ám hazai munkánkkal megalapozott tekintélyünket is latba vetve. Olykor kilátástalannak tetsző, mégsem értelmetlen küzdelmet folytatunk legalább az enyhülés maradékának megmentéséért — egy' végletesen kiélezett helyzetben, egy termonukleáris katasztrófa veszélyeinek és a roppant mérvű fegyverkezési hajsza tehertételeinek szorításában, mégis jó idegekkel és ésszerű kompromisszumokra készen. Mert bár masz- sze holmi megalázó breszti békék kiszolgáltatottságától, a kockázatok óriásira nőttek. A szocializmus ?Ti Lr.ja kínlódni, ki fogja kényszeríteni a békét — nemcsak önmaga, hanem egyúttal az emberiség számára. Kínlódunk a társadalomépítésben: továbbépítjük választási rendszerünket, egyszerűsítjük a közigazgatást, hatékonyabbá igyekszünk tenni a szakszervezetek munkáját — minden módon segítjük a szocializmus lényegének. a demokráciának a megerősödését. Segítjük, miközben nem csekély tehertételekkel, tehetetlenséggel, visszahúzó erőkkel kell megbirkóznunk. És miközben — hogy is írta Lenin? — „egyesek megszédülnek”. Vagy „az olykor túlságosan keserű valóság elől a szép, az elbűvölő frázis árnyékában keresnek menedéket”. Kínlódunk — hallani a közkeletű, minden forradalmi pátosztól mentes, attól nagyon távoli választ, ha valahol — egy vállalatnál, egy szövetkezetben, egy intézménynél, országos irányító szervnél — a mindennapi munkáról érdeklődik az ember. Nem mindig hallani ki belőle a bizalmát és cselei-:vő elszántságot, hogy azért kikínlódjuk vele, amit kell. Kínlódunk, lavírozunk — hallani másutt a szinonímájávaJegvütt, és talán nem is sejtik, hogy ez a lavírozás éppenséggel forradalmi jelszó is lehet. „Próbálják meg összehasonlítani a »forradalmár« szokásos közkeletű fogalmával azokat a jelszavakat, amelyek a mostani időszak sajátosságaiból erednek: lavírozni... lassan építeni...” NE TÉVEDJÜNK: nem ma íródott le ez a mondat sem. A „mostam időszak” nem a nyolcvanas évek, mint első pillantásra véljük; a dátum: 1918. április 28. Lenin az akkori forradalmároknak írta. De nagyon nekünk szólóan. (Fotó: Kulcsár Józsefi Ünnepélyes zászlófelvonás A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója tiszteletére szombaton reggel a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünnepélyes külsőségek között, katonai tiszteletadással felvonták a Magyar Népköztársaság állami zászlaját. Csapatzászlóval sorakozott fel a díszszázad, majd kürtszó jelezte a budapesti helyőrség parancsnokának érkezését, aki — meghallgatva az egységparancsnok jelentését — eltépett a katonák sorfala előtt. Ezután dísz- őrök kíséretében vitték az árbochoz az állami zászlót, s a Himnusz hangjai, valamint a katonák tiszteletadása közepette vonták fel. Az ünnepség befejezéseként a díszszázad és a zenekar díszmenetben vonult el az állami zászló előtt. A gellérthegyi Felszabadulási emlékműnél ugyancsak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját. Koszorúzás a Lenin-emlékmünél A Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulója tiszteletére szombaton a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget rendezett Budapesten, a Felvonulási téren, a Lenin-emlék- műnél. A magyar és szovjet zászlókkal, s a nemzetközi munkásmozgalom vörös lobogóval díszített téren a fővárosi dolgozók, fiatalok több százas serege gyűlt össze az ünnepi eseményre. A szoborral szemben csapatzászlóval felsorakozott a magyar néphadsereg díszszázada. Pontban tíz órakor kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszszázad parancsnoka jelentést tett Losonczi Pálnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének, aki ezután ellépett a katonák sorfala előtt. A szovjet és a magyar Himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága nevében Kádár János, a Központi Bizottság első titkára és Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai helyeztek koszorút a szobor talapzatára. A továbbiakban az Elnöki Tanács, a Szovjetunió nagy- követsége, a társadalmi és tömegszervezetek, a fegyveres erők, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet déli hadseregcsoport és Budapest főváros Tanácsa koszorúját helyezték el. A koszorúzási ünnepség az Internaciortúlé hangjaival és a katonai díszszázad elvonulásával ért véget. Csapatzászló-átadás A Magyar Néphadsereg egyik alakulatának csapat- zászlót adományozott a Videoton Elektronikai Gyár rádiógyárának kollektívája. A békéscsabai Nagy gándor laktanyában szombaton megrendezett ünnepségen a megjelenteket Jancsó Károly őrnagy köszöntötte, majd felolvasta a csapatzászlót adományozó okiratot. Ezután a Videoton Elektronikai Gyár igazgatója, Herczog József méltatta az alakulat és az üzem kapcsolatát és a felsorakozott egység előtt átadta az alakulat parancsnokának a csapatzászlót. ■EB Dolgos hét vége Nógrúdbon Munkával töltötte szombati napját, kommunista műszakban aFŰTŐBER nagybátonyi gyárának négyszáz dolgozója. A háromszázhúsz fizikai munkás, « szokásos, az eggéb napoktól el nem térő módon végezte tevékenységét. A termelési érték megközelítette a két és fél millió forintot. A több mint harmincezer forintnyi bérből ötezret a Nemzeti Színház felépítésének segítésére utalnak át, a fennmaradó összeget pedig a gyári szociális jellegű beruházásokra. többek között a hangos stúdió létesítésére fordítják. Ugyancsak kommunista műszakot tartott a nagybárká- nyi Kis-Zagyvavöl- gye Termelőszövetkezet he*ven dolgozója. Három nagy teljesítményű géppel végezték az őszi szántást, a szerelők pedig, a keddi indulásra készítették fel a traktorokat, s más eszközöket. A többiek a majorok környékét tették rendbe, összegyűjtötték a fémhulladékot, s megkezdték a téli előkészületeket. Jelentős forgalmat bonyolítottak le a TÜZÉP salgótarjáni telepének dolgozói. Tegnap két Volángépkocsi és tucatnál is több magánfuvarozó szállította főként lakossági megrendelésre o szenet, fát, brikettet. Jelentősen megnőtt a forgalom a MÁV somoskőú.ifalui határállomásán, Délutánig Fülek felől három tehervonatot „léptettek be”, s ugyanennyit indítottak útnak a határ túlsó oldalára. A szolgálatban lévő huszonöt dolgozó — Salgótarján külső leterheltsége miatt irányvonatok képzésével is foglalkozott, az áteresztőképesség növelése érdekében. Moszkva ünnep elüti Ünnepi díszbe öltözötten, feldíszítve várja Moszkva november 7-ét, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 66. évfordulóját. Az ünnep már szombaton délután elkezdődött, amikor a Kreml kongresszusi palotájában az SZKP és a szovjet állam vezetőinek részvételével ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Nagy Október évfordulójáról. Az ünnepségen jelen voltak a Szovjetunió kulturális és tudományos életének kiemelkedő személyiségei és a világ különböző részeiről Moszkvába érkezett külföldi delegációk is. Az ünhep előtt, más évekhez hasonlóan az idén is számos új létesítménnyel gyarapodott a szovjet főváros. A város legforgalmasabb, három nagy pályaudvarnak is helyet adó terén megnyitotta kapuit Moszkva magyar közreműködéssel berendezett legnagyobb áruháza. Átadták a forgalomnak a város déli kerületeit a városközponttal összekötő új, 14 kilométeres metrószakaszt, amely több mint egymillió moszkvai közlekedését könnyíti meg. Az olimpiai evezősversenyek helyszíneként ismert Krilatszkojeban elkészült a szovjet főváros 104. közúti hídja. Igaz, egyelőre még csak próbajáratban, de megjelentek a város utcáin az első villamos meghajtású iránytaxik is,