Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-01 / 258. szám

Kercseglaposi O szt pompájában tün­dököl a Kercseglapos. És csend van, végte len, megnyugtató ■ csend. Ősszel mindig olyan volt ar­ra a;, élet. De most jnctjis más. Egészen más! ,4 szaj­kó kalandozik egyik fáról a másikra és viaskodik a fe­kete harkállyal. Kam szívle­lik egymást, akár a félté- r u kény legények. Ok verik fel tesznek ez e„en serrimit. a a>evdct leginkább. Meg a cinkék, azok az örökmozgók. Hát tettek! Méghozzá na ősz visszahódítja magénak azt a jobbért küzdő fiatalok talál­koztak. Olyan lett az emlékmű, mint a legszentebb kegyhely. Méltó ahhoz, amit szimboli­zál. Még az életüket vesztett fákat is szépen összerakták. Nincs ilyen takaros a húsvé­szép erdei tisztást. Még ^ nagytakarítás sem. Most szemrehányást is tettünk, mdr valóban védenivaló. hogy akik tehetnék, nem pihenésre alkalmas, gyö­nyört fakasztó ott minden. Milyen jó is a természet. Ha az ember segítő kezét Egyik ágról a másikra tip- gyón sokat. Hozzáértőn. Ez a nyújtja, az kamatostul fize­rálnak és takarítanak veszett igyekezettel. Valamilyen ok bál a vad elpártolt a Kér- pos. Nem is értem cseg völgyéből. Nincsenek a mondják azt, hogy tetőn sem. Biztosan a szá-. mikor nem az. Itt jártak a razság miatt álltak odébb, múltkoriban Szegedről. El- Mert az aztán nem tokáré- állott a lélegzetük talán még titka annak, hogy most ti vissza, olyan szépén pompázik a la- Ilyen lett most, a Kercseg- miért lapos, a természetszeretet lapos, emberek legnagyobb örö­mére. koskodott az idén. Van a völgyben egy csodálatos, K' rkik voltak akik ilyen­ne tették? A megyei természetvédelmi fel­ügyelő vezetésével azok, akik fohászkodtak is, olyan be­nyomást tett rájuk a tor­sok hangon beszélő forrás, meszelnek ez a harmoniku­Gondozott és igen finom a san hajladozó tája. Most hivatásként foglalkoznak a vize. Emberöltő óta nem gyönyörű lett a pázsit. Ninc3 természet- és környezetvéde- cérna- gaz. hanem szép, gondozott a lemmel. A megyei tanácson rét. A fákat is mintha meg- találhatók és közülük ^ talán nyírták volna. miközben 0 parancsnok ne.ve ide ki­apadt el. De most vékonyan folydogál. Ilyen ta­lán még nem is volt a Ce­megviselt. A Kercseglaposi azt nem. bernán. A szárazság mindent színes leveleiket áldásként vánkozik: Kollár József. De szórták. Szigetként sűrű bök- *°k hasonló hely is van még rosokat hagytak a gondozók, ezen ® szép palóc földünkön! Olyan szépen ragyog, hogy amelyek megtörik az. egy- tennivaló is még! nem lehet betelni vele. De hangár,ágot és érzéseket ka- Am reményt keltő, ahogyan a ezt az ember keze is előre- varnak. Van a Kercseglapos Kercseglaposi rendbe tették, gitette. Valamikor esztendő- közepén egy vén gyertyán, Csak most már vigyázzunk vei ezelőtt talán azon sírén- annak ágai alatt az emlék- • • koztunk hogy a természet tábla, hogy ott valamikor a Bobál Gyula A Közép-Dunavölgyt Vízügyi Igazgatóság balassagyarmati kirendeltségének dolgozói a közelmúltban megkezdték a Feketevíz-patak mohorai szakaszának iszaptalanítását. A mederben nagy mennyiségű hordalék gyűlt össze, s elburjánzott az aljnövényzet, ami akadályozta a víz útját, s ez tette szükségessé a munkálatokat. A képen a tisztítást vég­ző Kovács Albert vezette kubikusbrigád. B. A. Őszintén megvallva, azokat a leveleket forgatjuk a leg­nagyobb örömmel, amelyek egy-etry riporterőrs, tudósítói csoport, iskolarádió megalakulásáról, munkájáról adnak hírt. Nemrégiben a pásztói újságíró-tudósítói raj megala­kulásáról érkezett beszámoló — őket egyébként külön cikkben is bemutatjuk majd —, a múlt héten pedig a nyá­ri sajtótáborunk egyik legtehetségesebb résztvevője írt le­velet a suliban beindított iskolarádióról. Hetente háromszor: sulirádió A kazárt Domonkos Ferenc és Mihalik Szilárd szintén a könyvtárból tett látogatásuk­ról tudósítottak, mikor is megismerkedhettek a haszná­lati tudnivalókkal, a megyei könyvtár munkájává1 Krumpli — krumpli — alma csak Érsekvadkertről Szabó Zoltán és Cseh Attila. Volt e Olvashatjuk a salgótarjáni nemes vetélkedőn minden: II. Rákóczi Ferenc Altalanos gránátdóbás, futás, „lajhár- Iskola nyolcadikosai levelé­mászás”, lövészet, íjászat, „el- nek' címében, utalva a szécsé­veszett” tárgyak keresése. — Két másik társammal va­gyunk a „felelős szerkesztők”, hétfőn, kedden és pénteken van „adásnap” — olvashatjuk a karancslapujtői Fodor Krisz- Munknln7hnn tina beszámolójában. — Hét- 'unKOiöíDan... főn riportokat hallhatnak a égnek a mátr aver eb élni és a ° 'l"’ 1.'.T""““ pajtások, például akadályver- pmTu& di SLoT adókedv" «/"éne™ senyrol őrsi es klubfoglalko- ákjai> legalábbis ez derül ki hla"yzott a ’6kedv> az enek zásokról, vagy akar focimer- kéf tudósitónk összefogialá sem­R^n hói h.vLw" írásábóL Verebélyi Beáta he- Ceredről Bóna Éva küldött M^ménytudósftásokatí rSrt- ífdifces tanulá arrál számo1 ^ósüást egy izgalmas ké­részieteket valamint^ e»v két h°9V “ matraverebelyi rékpártúráról, melynek úticél­SÄÄA“ »Ä figyelmet. . Penteiken pedig a töttek sok-sok hulladékot, — Csatlakoztak hozzánk a Ü» ’ mujd az ötödikesek a palóc szilaspogonyiak és a zabariak vidék, a hatodikosok pedig is. A hosszú úton volt, akinek nyi téeszben töltött három napra. Háromszázhat zsák burgonyát, s ötvenkét láda al­mát szedtek fel a földről, il­letve le a fáról. Remek telje­sítmény, főleg, ha hozzávesz­munkáról, a ről, s ha a akar valamit közölni, akkor rajtevekenység- Eger természeti és történelmi a kerékpárkereke görbült csapatvezetőn* nevezetességeivel ismerkedtek meg, a váz hajlott el, desze-. , , , Kozrnm. aK'Kor kiránduláson, Beáta rjtnesésen kijavítottunk min­ÍL°ldanl: osztálytársai pedig - gon- den hibát.. , Estefelé kifárad valójának. Természetesen, a szövegek között diszkó. és rockzenét adunk! Romhányi „partizánok’ az öregekért dolván a pályaválasztásra — va, ám élményekkel teli ter- a megyeszékhelyen a Sálgó- tünk haza az ötven kilométe- tarjáni Vasöntöde és Tűzhely- rés útról. Szeretnénk sok gyárat, s az öblösüveggyárat ilyen túrán részt venni! keresték föl. Szálát Éva a Petőfi iskola Levelekből, röviden rendezvényeiről ír, melyeknek sorából kiemelkedik Farkas Egy születésnapi diszkó króni. i IÍ^Svk & ®^l0k ~ 8 kfl ^rUllan, 02 elSŐ mWVar úr- zépfskola'i" ^eWkéstíTörlV legtöbb segítségre szoruló hajós latogatasa, „boldog va- szöiiő* Kinga Karancskesziböi. korosztály, ezért is öröm, ha gyök, hogy átadhattam neki cservenyák Ildikó, a szügyi kis- kö^ esem^y^cró1 kapunk iskolánk ajándékát s kezet ^difT* erdSti^új hirt. Mint például most Rom- foghattam vele , ívja Éva, sportöltözö átadásáról tudósit,ia hányból Torsa Péter jóvoltá- majd beszámol még a. pa- az üttörősarkot, „emléklappal és ból: ........... ..... pír gyűjtésről, egy számhábo- SSÍ! _ , 4 , rurol, s az úttörőszobában káért” olvashatjuk az utóbbi le­Fartrzan végzett társadalmi munkáról, véiben. Nagy Katalin, a pásztói------------- Dózsa György Általános Iskola t anulója a tudósítói szakra] te­vékenységét mutatja be, Novák . - .... István salgótarjáni kisdiák pedig A zene mindenkié! az általa készített rejtvényfüzete» küldte el rovatunknak, míg má­sok az úttörőélet és az iskolai .. Ez volt a mottója annak a munka mindennapi eseményeit ka közben az öregek életerői, vetélkedőnek, amely nemré- vf«tték\ pajrfrr* várjuk az munkájáról beszélgettünk a giben a pásztói könyvtárban újabb tudos.tasokat, mire elkészültünk az otthon zajiott !c s amelyről Székely nénik 'segítsé^évei szendéét, Katalin M!dött tudósítást: Megfejtés, nyertesek, teát készített nekünk. Jólesett — Az 5/b-nél' Robotka Re- fplnf4urinv a kemény munka után. Ügy pina, Király Noémi, Nagy Ka- ,e uu u “ döntöttünk, máskor is eljö- talin, s jómagam versenyez­vünk! — Elhatározta a őrs, hogy rendbe hozza a rom hányj öregek napközi ottho­nának a kertjét. Először a kertet ástuk föl; akinek nem volt ásója, az a virághagymá­kat szedte ki a földből. Mun­Legutóbbl feladványunk helyes tünk, zeneszerzők, művek ne- megfejtése.- „no, ha ihatnál, hát TT , . veit kellett fölismernünk, va- maíd lh?t.°,ű f'V“1 í”ég bor rí1- lomint kottáról szolmizálni, s “ser'’“’0'- A még sok erdekes kérdés hang­zott el. Mindenre nem- tud­tunk válaszolni, de azt hiszem, nem is az volt a lényeg, ha­Rákóczi Ferenc Általános Is­kolából küldték levelüket Ko- sik Rita és Oláh Beatrix ha­todikos diákok, s az akadály- versenyről számoltak be. Akár­1. Miskédi Agnes. Szécsény, Ma­gyar út 4. 2. Gemblczki Ferenc, Mátraal­iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiHiiiiuiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii Október végén naponta Iá- gyújtották a maguk emlékező tébláboló gyerekeknek is a Apuciért, azaz Gárdonyi Je- tom a gondterhelt, aggódó ar- gyertya- és mécseslángjait. kezébe nyom pár szál gyér- nőért is ég az emlékező - lán­cokat, s hallom a reménykedő Ma este, mint az emberek tyát a szülő: s az alig felese- gocskám. Tudom, ha tehetné, sóhajt: „Csak fagy ne legyen!’’ többségének, nekem is a te- peredő csemetének e vészter- akkor most megróna az öreg: Csak fagy ne legyen. Ak- metőbe visz az utam. Az áj- hes világ nagyszerű adomá- „Ez bizony vajmi kevés, ha kor vége a féltő szeretettel tatos csöndben három, virág- nyaként fogalma sincs, hogy azt nem tanultad meg tőlem, óvott virágnak, a felkelő nap gal dúsan ékesített, sírra hol, milyen megfontolásból fiacskám, hogy korán kell kel- enyhe melegében rozsdabar- gyújtok gyertyát. Az arcok és lobbantja lángra az emléke- ni és minden eseménynél ei­nem a részvétel, a zene sze- mas> Raköczl út 30. retete. nába, majd feketébe hajlik az mozdulatok közeli öklömnyi krizantém hófehérje. Csak fagy ne legyen —, mert a sírnak szépnek kell lenni. A természetben és a gondvi­selésben kevésbé bízó ember segít hát magán. Néhány nap­ja nehéz illat üli meg a pin­céket és kamrákat, ócska vöd­rökben, kiszuperált teknőkben — fagytól védett helyen — nyílik a földlabdával felsze­dett virág. Mert a sírnak szépnek kell eredő gyászban ző gyertyákat. GYERTYA- ]LÄMG ’ sőnek kell lenned’ Van benne valami, gyarló lények lévén hajiunk az ön­zésből eredő kényelmességre. Az év egy napján — halottak napján — illő módon ünneplő­be öltözünk, s a virágözön és a gyertyaláng mellett kegye­lettel emlékezünk azokra, aki­ket szerettünk. S akiket már szeretünk. A kegyeletteljes .gyertyagyújtás előtt is kelle­ne a nagyobb figyelem, c sze- gyors felidézését, meg Késő este még lobog a fény. retet, a megértés, az együtt­lenni. Hogy a pompázatos sír- a régi elmúlás miatti bizony- A temetők lassan elnéptele- érzés, a segítő kéz. S ha be- hanttal bizonyítsuk egykor talankodást bosszantóan gyak- nednek. Hazaindulunk. Meg- következik a megmásíthatat- volt szeretteink élő emlékeze- ran zavarja meg az emlékező tettük azt, ami illik, amit a lan vég, a virágözön és a lég­iét — önmagunk, s mások ünnepélyességhez csöppet lelkiismeretűnk diktál. Való- nagyobb alázat mellett is előtt. Vasárnap este lekapcso- sem méltó nagy zaj: már a ban? Mindent megtettünk vol- szánalmas emlékezés az egy- lom az asztali lámpát és ki- temetőbe is autóval járunk. ’,na? Még lobog a picinyke szeri gyertyaláng, ha az esz­nézek az ablakon a Mogyo- Oda teszem a magam gyér- lángja a Seres Gabi emléké- tendő többi napján nem él róska fölé: a sötétben a hori- tyáját a temető kapuja mel- re gyújtott gyertyámnak... bennünk a szép mozdulat, a zont alján fény dereng. Ezer- letti, kereszt nélküli kőoszlo- Bár az olcsó és egyszerű cm- hasznos útmutatás, a követni nyi gyertya ezernyi apró láng- pót övező párkányra is. Ez az lékezés helyett mást kellett és átörökíteni méltó jó. jának messziről is látható le- apró lángocska a sosem Iá- volna tenni. Figyelni rá. Ész- Halottak napja ugyanis csak begő fényé. A naptár idén tott nagybácsi emlékének szól, revenni a bajra oly érzékeny egyszer van egy évben. Az es- sincs tekintettel a halottak akit a világégés vitt el csa- lelkét, megkérdezni, hogy „mi- ti széllel birkózó gyertyaláng naviára. A temetők világosak ládja köréből, s aki soha ben segíthetünk”. Nekem is, az emlékezés és megemlékezés már s-omot estétől, a messzi- vissza nem térhetett. Akinek másofenak is — mielőtt előre mellett figyelmeztessen is. A re elszármazott hozzátartozók végső nyugvóhelye is ismeret- gondosan kitervelt és nagy mór el ónozottakkal, s a még kisebb-nagyobb zarándoklat len. A kőoszlop körül sokan gonddal végrehajtott mód- élőkkel szembeni teendőinkre, ■után már a hét végén meg- vagyunk, nagyon sokan, A szerrel kilépett az életből Kelemen Gábor Hogy e művészet Pásztón valóban népszerű lehet, arra bizonyíték Zeke Andrea leve­le is. ő első osztályos kora óta zeneiskolás, s arról ír, hogy Béhe út 98. nagyon sokat köszönhet Nagy Péter tanár úrnak, s felesé 3. Klábcn Annamária, Luef al­va, Arany János út 35, Szurdokpüs­4. Szigeti Mihály, pöki, Rákóczi út 5. KJ Kun Tünde, Mátramlndszent, Alábbi rejtvényünk megfeltését november 12-ig kérjük postára nőnek akik bevezették a re- adni’ erre a címrc- Üttörősarok, genetc, okik „oevezeneic a ze- NöGRAD-szerkesztőség, saigótar­ne birodalmába . ján, Palócz Imre tér 4. Egy kis botanika Aki szereti a természetet, ne mcsak színesen tanul róla az iskolában, hanem a valóságb an is megismerkedik a fákkal, virágokkal, a sokféle növénn yel, gyümölccsel. Rajzunkon nyolcféle levél látható. Vajon felismeritek-e? j NÚGRAD - 1983. november 1., kedd

Next

/
Thumbnails
Contents