Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-30 / 282. szám
4 PALOTÁSHALMI MUNKÁSŐRÖK KÖZÖTT Felkészültség és tapasztalat Izgalommal és némi feszültséggel készültek ez évi munkájuk értékelésére a palotás- halmi munkásőrök. A magyarázat a megnövekedett érdeklődésben keresendő, hiszen az év vége előtti számvetésen a megyei parancsnok mellett ott volt a Munkásőrség országos par ancsnokának egyik helyettese is. Természetesen olyan is akadt, aki már az ünnepélyes szakaszgyűlés előtt is így oldotta a feszültséget: „Hiba nem lehet. Az ilyen nagyfokú érdeklődés a jó munkának jár.” o S, hogy milyen munkát végzett 1983-ban a pásztói Gu- bis Ferenc önálló munkásőr- egység IV. (azaz palotáshalmi) szakasza, arról elöljáróban így beszél Kiss János szakaszparancsnok: — Az 1983-ra megszabott feladatok sikeres végrehajtása magasabb színvonalú munkát követelt az alegység parancsnoki állományától és valamennyi munkásőrtől. Ennek érdekében határozottan törekedtünk a tapasztalt hiányosságok megszüntetésére, a jól bevált módszerek gyakorlati továbbfejlesztésére. Az alaposabb felkészülés mellett igen fontosnak tartom, hogy előtérbe került az egyes munkásőrökkel való differenciált foglalkozás. Mai eredményeinkhez pedig hozzájárult az is, hogy tovább erősítettük a kapcsolatot a helyi pánt-, állami és gazdasági szervekkel. A korábbinál gyakrabban találkoztunk, s ilyenkor alkalom nyílott arra, hogy kicseréljük tapasztalatainkat, értékelve közben a munkásőrök munkáját, magatartását is. Az éves értékelés természetesen részletes és alapos, mindenre kiterjedő. A politikai nevelő munka követelményeinek teljesítése, az elméleti és gyakorlati ismeretek elsajátítása, a kiképzési feladatok teljesítése mellett még azt is tartalmazza: milyen a munkásőrök életmódja, miként állják meg helyüket a termelőszövetkezetekben és ipari üzemekben. Mi több, az értékelésben külön fejezetet szentel a parancsnok a munkás- őrök feleségeinek is. — Az a legkevesebb, hogy illő módon megköszönjük az asszonyoknak azt, amit értünk tesznek — mondja Kiss János szakaszparancsnok. — Fáradtságos munkával járulnak hozzá ahhoz, hogy a férjek maradéktalanul eleget tehessenek a nem kevés követelménynek. Ha pedig a munkánkért elismerés jár, akkor azt meg is kell osztani velük. é Az elismerés pedig az idén sem marad el. Palotáshalom munkásőrei a legjobbak közé kerültek. A szocialista versenymozgalom követelményeinek teljesítésével a Gubis Ferenc önálló munkásőregy- ségnél a IV. szakasz került a legjobb helyre, a szakasz második raja pedig — parancsnoka Illés Csaba — elnyerte a század legjobb raja címet. Miként nem egy harci feladat végrehajtása, úgy a számvetés elkészítése .s kollektív munka. A parancsnok után számosán szólnak az eredmények eredőjéről, meg arról is: mit kellene másképpen, még jobban csinálni. A véleményeket tömören összefoglalja Bartha Gyula, a Munkásőrség országos parancsnokának helyettese: — A IV. szakasz méltán nyerte el a legjobbaknak járó címet. A mostani számvetés is reális, hiszen az eredmények számbavétele mellett nem nélkülözi a hibafeltórást, az előretekintő útkeresést sem. Végül is, egy „mérleg- készítésnek” ilyennek kell lenni. o Egyszer aztán a hivatalos szakaszgyűlésnek vége, bár a munka tovább folytatódik: immár feher asztal mellett, családtagok körében. Ekkor véltoMtirrk pár thondatot a szakasz egyik fiatal munkásőrével, Albert Mihállyal. — A GTR, azaz a Gabona és Iparinövény Termesztési Rendszer itteni alközpontjában vagyok szerelő, a munkásőrök kollektívájához pedig 1981-ben csatlakoztam. S hogy mi vitt közéjük? Egyrészt a technika szeretete, de ennél sokkal fontosabb a termelőszövetkezetben megismert idős munkásőrök példája. Az az igazság, hogy egy kicsit irigyeltem is őket. Az első rajba, kiváló és jó helyre kerültem, s ez ösztönzőleg hatott, ugyanakkor én is hozzájárultam a mostani eredményekhez. — S a közérzet az ismerkedő esztendők után? — Nagyon jő itt, csak any- nyit mondhatok. Az egymásra utaltság, például egy kiképzési feladat végrehajtásakor, nagy próbatétel, olyankor sok minden elválik. Ami pedig a magánéletet illeti... a munkásőrségen kívül talán nincs is még egy olyan kollektíva, ahol annyira figyelnének az emberek egymásra. A család apró dolgait is figyelik a társak, s ha valami baj, teendő akad — már nincs is egyedül. o A másik asztalnál ül Illés Antal, a palotáshalmi Május 1. Termelőszövetkezet terménytárolási ágazatvezetője, s ő már afféle „veteránnak” számít. Tizenhét éve munkásőr, két éve készenléti tartalékállományban van. — Sok munka van abban, hogy eddig eljutottunk, de hadd kezdjem a fiatalokkal. Ma már jobbára katonaviselt fiatalok jönnek közénk, így helytállniuk is könnyebb. Helyzeti előny ez. Annak idején? Bizony, még a kiképzésben is magunkra voltunk utalva. A tizenhét évre pedig úgy gondolok vissza, hogy nagyon sokat kaptam ezektől az esztendőktől. Hogy mit? Elsősorban tanultam, aztán éreztem az emberek megbecsülését. Barátokat találtam és megismertem azt a nagyszerű érzést, amikor az ember tudja, hogy tartozik és kötődik valahová. Illés Antal 14 évig volt raj- parancsnok. s egyszer azt mondta: „Csinálják tovább a fiatalok. ..” A fia, Illés Csaba ma ugyanebben a szakaszban rajparancsnok. A folyamatosságot mégis iflljább az jelzi, hogy a szakasz életében továbbra is aktív, tevékeny részt vállal Illés Ai*tal készenléti tartalékállományba helyezett munkásőr. A kérdésre. — Meddig még? — csupán ennyi a válasz: — Amíg bírom erővel. Q Szerencsés állapot. A palotáshalmi munkásőröknek újabb sikereket hozhat, hogy ha a felkészült fiatalok ereje és lendülete a sokat megát idős munkásőrök tapasztalataival párosul. Kelemen Gábor Rajzol a gép A mérnök számol, rajzol. Ez a kép él bennünk a műszaki alkotókról, noha a számolás és rajzolás többnyire rutinmunka. Ez a mérnöki rutinmunka azonban ma már jórészt számítógéppel segíthető, automatizálható. A számítógép szerepe a számításokban már közismert, de mind jobban terjednek a rajzgépek — szaknyélven plotterek — is, amelyek joggal tekinthetők a számítógép „kezének”, hiszen tollat mozdító mozdulatuk a komputer parancsa szerint igazodik a tervezd, a mérnök elképzeléseihez. A rendszer számítógépes részére nem kell sok szót vesztegetnünk, mert a számítógép funkcióinak általános ismerete tökéletesen elegendő annak megértéséhez, hogyan segít a gép a rajzolásban. Adatokat tárol, biztosítja azt a vezérlést, amely a digitális jeleket analóggá alakítja, és a számokiban rögzített információkat lefordítja a milliméter vagy a centiméter nyelvére, vezérli azokat a mechanizmusokat, amelyek végül papírra vetik a tervező elképzeléseit. Azt sem kell különös részletességgel taglalni, hogy a számítógép és a rajzolóautomata összekapcsolása miért jelent új minőséget a tervezésben, hiszen a számítógép adattároló kapacitása gyakorlatilag minden igényt kielégít, és ezeket az adatokat tetszés szerinti variációkká kombinálva olyan gazdag lehetőségét teremti meg a változatok kidolgozásának, amire más módszerekkel kapcsolatban nem is gondolhatnánk. Képünkön egy olyan számítógéppel vezérelt rajzológépet láthatunk, amely villamos kapcsolási rajzok készítését végzi. Éghetetlen erdő Francia kutatók olyan port dolgoztak ki, amely a fákat éghetetlenné teszi, s ezzel gátolja az erdőtüzek terjedését. sőt megelőző védelemre is alkalmas. Ugyanis tartósan megőrzi a hatékonyságát,.» s így a tűzveszélyes területeket már eleve be lehet vele szórni. Könnyen kezelhető, mert vízben oldódik és oldata akár a földről, akár repülőgépről szétpermetezhető. Az oldat a növényzetre rakódik, s tartós védőréteggel vonja be. Sem az állatokra, sem a növényekre nem káros. Franciaország déli részén, Provence-ban próbálták ki az új szert. Egy erdőséget parcellákra osztottak, egy- egy parcellára 12 liter oldatot, azaz 120 gramm port szórtak ki négyzetméterenként. Megállapították, hogy a nem kezelt erdőrészek azonnal lángra kaptak és teljesen elpusztultak, míg a Kezelt részeken ne m keletkezett tűz, és a mellettük tomboló lángoktól sem gyulladtak meg a fák. Érző számítógépek? Egy amen'kai tudós szerint a számítógépek egy szép napén képesek lesznek „emberi-’ érzelmekre, alkotákész* séfire és értelmes gondolko-1 difi a. Marvin Minsky, a Massachusetts Institute of Technology professzora upy vén. ha a tudósok egyszer meg tudják tanítani a komputereket a normális gondolkodási foNOVEMBERI MOSZKVA (II.) Az ismeretlen ismerős A METRÓÁLLOMÁSON böngészed a feliratokat.' Először akadozva (és restelkedve, hogy kilencévi orosz tanulás után idáig jutottál), majd egyre folyékonyabban olvasod a szavakat. Azután, mint ahogyan semminek itt Moszkvában, annak sem tudsz ellenállni, . hogy. egymás után dobáld 10, 15, 20 és 25 kopekjaidat a pénzváltó automatába. Mintha Monte-Car- lóban próbálnál szerencsét egy nyerőautomata előtt, úgy élvezed, hogy gyűlnek markodba a metrózáshoz nélkülözhetetlen ötkopekesek. A huszadiknál kezdesz elmélkedni, vajon lesz-e időd mind elmetrózni a szűkre szabott három nap alatt? A moszkvai metróban egyébként percek alatt otthon érzed magad. Legfeljebb akkor kapod fel néha csodálkozva a fejed, amikor oroszul hallod a hangszóróba az állomások nevet, vagy azt, hogy záródnak az ajtók. Szálláshelyünktől mindösz- sze hét megállónyira van a Vörös tér, igaz ez vagy harminc kilométert jelent, de a metró ezt 25—30 perc alatt teszi meg. Amikor egy aluljáróból fölbukkansz a föld alól, csodálkozva látod, hogy néhány centivel ismét vastagabb lett a hótakaró. Ettől és a hatalmas reflektoroktól olyan színekben pompázik a tér, amilyennek sohasem láttad, de valahogy mindig elképzelted. Akik már látták — talán nem is egyszer — lökdösnek, rángatnak, gyere tovább, de csak bámulsz, földbe, azaz hóba gyökerezett lábakkal. Most fogod fel miért vörös a Vörös tér és hány árnyalata is van a vörösnek? Más árnyalatú a Lenin Múzeum és más a Történelmi Múzeum, de a Kreml fala is más vörös, mint a Lenin Mauzóleum. Más tónusú a tornyon a vörös csillag és más a kupola tetején lengő zászló vöröse. X Már ném érdekel, hogy millió «tűszúrásként égeti arcod a hó, elfeledkezel -róla, hogy az imént még fázott a lábad és a kezed is kikívánkozik a meleg kabátzsebből. A mauzóleum bejáratánál úgy áll rezzenetlenül a két katona, mintha évtizedek óta hozzátartoznának az épület márvány tömbjéhez. Mondják, óránként van őrségváltás. Legfeljebb nagy hidegben — ez itt mínusz harminc foknál kezdődik — váltják az őrséget félóránként Szemben a GUM masszív sárgás épülete, végig a tér teljes hosszában, a tér végén pedig a Vaszilij Blazsenij székesegyház jellegzetes, tarka hagymakupolái magasodnak. Káprázatosabban, mint azt bármilyen ofszettechnika, vagy színes diakép visz- sza tudná adni. Gondolkodóba esel, honnan ismered mindezt? Miért érzed magad úgy, mintha hazajöttél volna? Szemed csak úgy issza be a látványt. Mégis mintha salgótarjáni lakásod hetedik emeleti ablakából is mindennap ezt láttad volna. Soha még kétezer kilométernyire nem voltál hazulról, de mindezt oly közelinek érzed. Ez nyűgöz le, nem az oly sokszor hallott „monumentalitás”. Régen elmúlt nyolc óra. otthon már tíz is, de itt a téren ezer és ezer ember talpa alatt ropog a friss hó. Angol, német, francia és olasz szavak kavarognak a hópelyhekkel, meg lépten nyomón magyarokba botiasz. Többek között a COOPTOU- RTST-os kollégákba. „El ne feleitsétek megnézni a Bol- soit”, mondják. Az ám, mert néhányan úgy állunk a Vörös téren, mintha nem négy napra, hanem egy évre jöttünk volna Moszkvába. Most lesz úrrá rajtunk a „monumentalitás” érzése, atyavilág, mit látunk mi ebből a városból néhány nap alatt? Irány a Nagy Színház, de nem ám lépésben, mint eddig. Úgy csúszkálunk a Kari Marx sugárút felé, mintha életünk múlna azon, hogy időben megláthassuk ezt a gyönyörű sárga épületet. X Majd az egyre gyorsuló tempójú városnézésben a GUM kerül sorra, ahová csudák csudájára még háromnegyed kilenc után is be lehet menni. A központi áruház zárás előtt néhány perccel is úgy fogadja a vendégeket, mintha még órákig nyitva tartana. Hát, ha valahol, akkor itt nem érezzük otthon magunkat. Itt nem húzzák ki a takarítónők az ember lábát a felmosóruhával, mint nálunk zárás előtt fél órával. Nem fészkelődnek a pénztárosok és az eladók sem tanácskoznak egykupac- ban, mint odahaza. Pedig vajmi kevés vásárló van már a hatalmas épületben. Jobbára csak néhány turista cselleng a pultok előtt. Nem azért, de a COOPTOURIST szervezhetne egy utat magyar kereskedőknek is, amely íorán szakmai program keretében tanulmányozhatnák, meddig is tart a nyitvatartási idő és mit kell addig tenni? A szállodába hazaérve még betérünk a máso.dik emeleti hangulatos kis büfébe, ahol igazi orosz vodka után a kedves idős hölgy tengeri füstölt halból készült „zakuszkákkal” kínál minket. Útána csodálkozik azon, hogy mi azon csodálkozunk, ingyen adja. Szerinte ez jár a vendégeknek, akik először járnak errefelé. Ezek után azon sem csodálkozunk, hogy az is megeszi a tengeri halat, aki soha életében nem tudta magát rászánni, egy falat lenyelésére sem... AZON VISZONT álmélko- dunk, hogy a négy lifthez a tervezők egy hívógombot mellékeltek. így hármunknak egyszerre hálom lift is érkezik. A nagy forgolódásban, hogy melyiket válasszuk kettőnek az ajtaja be is csukódik előttünk. Nyicsevo, dör- mögiük meglehetősen jó kiejtéssel és beszállunk a harmadikba. Az is nyolcszemélyes... (Folytatjuk) 'jamatokra, akkor az emberi érzelmek is programozhatok lesznek. A tudós abból indul ki —, mint ahogy a „Psychology Today’’ című folyóiratban kifejti —, hogy a számítógépek már ma is képesek az emberi viselkedések utánzására, de „cselekedeteik” mögött nem „áll értelem. „A megfelelően programozott komputer már ma is éktelen haragra tud gerjedni, de ez a harag esztelen”. Ha a gépeket megtanítjuk a gondolkodás egyszerű alapfolyamataira, az intelligens érzelmek bevitele már nem lesz nehéz — véli a professzor. Másrészt nézete szerint a mindennapi gondolkodás és-az alkotóképesség között nincs sok különbség; az alkotó elme csupán gyorsabban tanul. Következtetése tehát: a számítógépeknek el kell sajátítaniuk a tanulás alapelemeit — és a kreativitás képességének „megszerzése” már a küszöbön áll. Hogy mikor? — erre nincs válasza a professzornak. A legnagyobb gond a tudósok számára az, hogy „józan észszel” ruházzák fel a számítógépeket —, de ez még várat magára. Zilahy Tamás NÓGRÁD — 1983. november 30., szerda ^
