Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

MEGKÉRIK AZ ISMERŐST Számos eseményről kaptunk hírt az elmúlt héten tu­dósítóinktól, van ebben az éjszakai futóversenytől a pá­lyaválasztási kirándulásig szinte minden. Fölösleges hát a kommentár, olvassunk a levelekbel tárult az ajtó. — íme, a tu­domány foglyai! — mutatott ránk tanár bácsi, amikor a hosszú „rabság” után újra a szabad levegőre jutottunk. Ahol tudsz, segíts I Ezt a mondatat választot­ták mottóul az endrefalvai kisdiákok, pontosabban Zöl- desi Marianna és osztálytár­sai, akik egy osztályfőnöki órán határoztak úgy, hogy segítenek az idősebb embe­reken. A szavakat tett kö­vette: — Választásunk egy idős bácsira és nénire esett — ír­ja Marianna. — A ház körüli munkát már nehezen tudják ellátni, így hát különösen őrülteik,, amikor megjelen­tünk náluk. A lányok kuko­ricaszárat vágtáik, a fiúk pe­dig fát hasogattak... Szerin­tem, ahol lehetséges, kellene ilyen akciókat szervezni, mert megéri. Olyan jó volt nézni a két öreg örömét... Noha korábban már több­ször is hint adtunk hasonló kezdeményezésekről, mégis úgy érezzük, több idős em­ber várja még a gyerekek ilvenféle segítségnyújtását. Mi is várjuk hát az erről szóló beszámolókat, az időse­ken való segítés helyi kezde­ményezéseit! Naspolyáéit riporterltednek „Az Űttörősarok bevezető sorait olvasva elhatároztuk, hogy Riporter őrs leszünk, de azért a Naspolya őrs nevet megtartjuk. Vagy nevet kell változtatni? Tizenketten va­gyunk az Őrsben, ha minden­ki csupán egy tudósítást vál­lal, az is tizenkettő! Rajunk­ból már írtaik e kedves ro­vatnak, amely velünk foglal­kozik, s nekünk nagyon jól­esik, hogy gyerekek is szere­pelhetnek a megyei lapban”. Köszi, az elismerő szava­kat! Ami pedig a névváltoz­tatást illeti: ez az őrs joga. Véleményünk szerint, attól, hogy a Naspolya őrs címét viselitek remek riporteri munkát is végezhettek, mint ahogyan bizonyára van olyan Rinorter című őrs is, ame­lyik még az Ottörősarokkal való levelezésig sem jutott el. Tehát a lényeg: legalább az az ígért tizenkét tudósítás meglegyen! Pályanézőben Több tudósítónk a közelgő pályaválasztási döntés előké­születeiről ír. Szigeti Agnes Endrefalváról tudatja, hogy szülőik, diákok közösen be­szélgettek a hogyan tovább? kérdéseiről, akárcsak a Tari Általános Iskolában, ahol a szülőkön és a diákokon kí­vül a legilletékesebbek is ott voltak, a megyei pályaválasz­tási és nevelési tanácsadó in­tézet, a nagybátonyi ISZI, a Pásztói Szerszám- és Készü­lékgyár. valamint a salgótar­jáni ISZI képviselői is, így „első kézből” tájékozódhattak a diákok a továbbtanulási le­hetőségekről. Petre Marianna pásztói tudósitónk a Dózsa is­kolások üzemlátogatásáról számol be, melynek során a tejipari vállalat tevékenysé­gével ismerkedtek meg. Ugyancsak a tejüzemhez fűző­dik az a hír, amelyet Ecseg- ről küldött Lendvay Beatrix. E küldeményben arról olvas­hatunk, hogy nemrégiben jól sikerült játékos vetélke­dő zajlott le úttörők, KISZ- esek közreműködésével, 'íme a versenyszámok — hátha valakik fölhasználják —. szó­val: kanálfoci, közmondások rajzokon, gyermekdalok ope­ra- és újhullám stílusban, ud­varlás egy percben, versírás öt megadott szóval. És még egy üzemlátogatási hír: a karamcslapujtői hete­dikesek a megyeszékhely tűz­helygyárát keresték föl. Mint arról Fodor Krisztina régi Úttörősarkos tudósítónk be­számol egyik levelében. A másikban arról ír, hogy nagy sikerrel zajlott le a helyi versmondóverseny, a harma­dik levélben diákokat fag­gat iskolai közérzetükről, míg a negyedik tudósítás az orosz házi verseny krónikája. Hát, kérem, lehet utánozni! A tudomány foglyai A sztori szerzője és sze­replője Tóth Ágnes Melinda Karancskesziböl: — Két barátnőm az egyik szünetben bement a szertár­ba, én pedig utánuk, mire egy fiú úgy becsapta az aj­tót, hogy nem lehetett kinyit­ni. Előbb azt hittük, hogy valaki tréfál velünk, de ki­derült, egykönnyen nem ju­tunk ki. Kiabáltunk, rángat­tuk, húztuk az ajtót, de mind­hiába. Aztán hallottuk, hogy kint megérkezett a felmentő sereg, ám ők sem bírtak az ajtóval... majd hosszú kopá- csolás következett, végül föl­Levelekből — röviden Torzsa Péter Romhányból egy éjszakai futóverseny iz­galmas, olykor egy krimivel is felérő eseményeiről szá­mol be, ugyaninnen Kosik Ri­ta és Oláh Beatrix egy úgy­nevezett börzsönyi rozsdatú­ra krónikáját küldte el. Stre- hó Eszter, a Nagylóci Álta­lános Iskola hatodik osztá­lyos rajtitkára a helyi prog­ramokról tájékoztatott ben­nünket, Kotroczó Róbert a homokterenyeiek hulladék­gyűjtési akciójáról (megyei el­sők lettek!) számol be, míg Berceli Judit az erdőkürtiek pályaválasztási dilemmáiról ír. Kirándulni voltak a Tigri­sek, tudhattuk meg a balas­sagyarmati Bajcsy-Zsilinszky Általános Iskola tudósítójá­nak, Kuti Péternek a levelé­ből, az alsótoldi Klátyik Mó­nika pedig egy egészségügyi vetélkedő izgalmait vetette papírra. Farkas Regina Job­bágyiból küldte levelét, s egy KRESZ-verseny eseményeit rögzítette, Bálint Rita diósje- női tudósítónk pedig, hosszú hallgatás után a helyi esemé­nyek tudósításával jelentke­zett. Örömmel vettük még Ze­ke Andrea pásztói, Szőllős Kinga és Zsidói Renáta ka- rajncskeszi, Verebélyi Beáta mátraverebélyi, Keizer Ta­más erdőtarcsai tudósítónk beszámolóit.' Egyelőre, eny- nyire futotta terjedelmünk­ből, s várjuk újabb leveleite­ket! Megfejtés, nyertesek, feladvány A legutóbbi feladványunk már jóval kevesebb fejtörést okozott, mint a korábbi, így több mint háromszáz megfej­tő közül sorsoltuk az öt sze­rencsés nyertest: 1. Vük őrs (Oláh Lajos őrs­vezető), Salgótarján, II. Rá­kóczi Ferenc Űttörőcsaipat. 2. Rozgonyi Olga, Kishar- tyán, Petőfi út 51. 3. Jusztin Ferenc, Szécsény, Csépe Sándor út 25. 4. Gyalog Marianna, Nóg- rádmegyer, Jókai út 10. 5. Keresztény Szilvia, Bu­dapest, Eötvös út 25., 1153. Alábbi feladványunkat de­cember 8-ig kérjük postára adni. Címünk: Űttörősarok, NÓGRÁD szerkesztősége, Sal­gótarján, Palócz Imre tér 4. Átadva, birtokolva... — Már augusztusban birto- hában, szép műsorral -tettük kunkba vehettük a pásztói emlékezetessé ezt a napot. A kisegítő iskolát és nevelőott- gimnazistáik énekkara és a hont, jóllehet az ünnepélyes felsőpetényi óvodások, vala- átadásra csak november kö- mint két szavalónk lépett föl, zepén került sor — írja Tóth majd tréfás vetélkedőt ren- Annamária nyolcadikos ta- deztünk, s végül diszkóval zá- nuló. — Nagy izgalommaiké- rult a nap. szültünk erre a napra, taka- Két fotót is küldött Anna- rítottuk az iskolát és szépí- mária, ezek közül azt közöl­tettük a környéket... És vég- jük, amelyik az átadást kő­je elérkezett: úttoró-egyenru-. vető műsoron készült. KOCKÁK A négy megszámozott koc­ka egyikének kiterített alap­rajza is látható. Meg tudjá- tok-e m omlani, melyiké a négy közUl? Kárba veszett próbálkozások Kár lenne nélkülünk, biz­tosítás—biztonság gyakran, halljuk a rádió, televízió reklámadásaiban. Az Állami Biztosító propagandamonda­tai ezek a lakosság biztosí­tás iránti szüksége érzetének felkeltésére, ébren tartására. Általában ez sikerül is, de van amikor nem jut el az illetékes fülekhez. Viszont ha valamilyen tetemes anyagi veszteség ér valakit. netán komoly baleset azon nyom­ban eszébe jut a reklám szö­vege. A biztosítás bizonyos biz­tonságot nyújt, de olykor problémák, félreértések, kifo­gások azért felmerülnek az ügyfelek között. Akadnak nyerészkedő, a biztosítási fel­tételeket kijátszani igyekvők is. A biztosítás efféle kísérő jelenségei nemkívánatosak. Az ezzel kapcsolatos tapaszta­latokról kérdeztük az Állami Biztosító megyei Igazgatósá­gának jogtanácsosát, dr. Bo­ros Rózát. — A felmerülő jogi problé­mák leggyakrabban a gépjár­művek által egymásnak, .vagy gyalogosnak, kerékpárosnak okozott károk körébe tartoz­nak. A hivatásos gépjárműve­zetők, a .íóhiszemű ..úrveze­tők” elfeledkeznek arról, lrogv ők „veszélyes üzemben tartók” Ebből következik, hogy ha kárt okoznak, csak akkor mentesülnek a felelősség alól, ha bir.onvithatóan vétlenek. A teljes vétlenség nagvor ritkán fordul elő. Ezért rendszerint meg kell állapítani, a közre­hatás mértékét: ki mennyiben felelős a történtekért A helyszíni vizsgálatot a rendőrség végzi a jogszabá­lyok által meghatározott ese­tekben. Ha csak dologi ter­mészetű a kár — az ÁB is azonnal számbaveszi az összes körülményt, törekszik' arra, hogy tényszerűen állapítsa meg a felelősség mértékét, és ennek alapján rendezi a kárt. CASCO biztosítással nem rendelkező ügyfelek személy- gépkocsijának sérülése ese­tén szokott előfordulni jogta­lan kártérítésre irányuló tö­rekvés. Leggyakoribb eset hogy ezek az illetők gépko­csival rendelkező ismerőst barátot keresnek, hogy az vájlalia el a károkozást. El­ismerő betétlapot íratnak alá, gondolván, hogy a biztosító majd fizet a gépjárművek kö­telező felelősségbiztosítása alapián. Sokszor rrtár a szem­lén kiderül, hogy a kart nem okozhatta gépjármű, vagy ép­pen az a gépjármű, amelyet károkozóként tüntetlek fel. — Mi a helyzet azokkal, akikre rábizonyosodik az ilyen szándék? — Ezeket az esetek több­ségében az ÁB észleli, kárki­fizetésre nem kerül sor és csalási kísérlet vétségében feljelentjük őket Általában a lpr összegét többszörösen meghaladó pénzbüntetést ró­nak ki rájuk. — Sokan próbálkoznak ilyen módon jogtalan kártérí­téshez .jutni? — Ezt nem lehet mondani. Számuk nem jelentős. — Egyéb területen van­nak-e hasonló tapasztalatok? — A többi területen a biz­tosítási feltételek már keve­sebb lehetőséget adnak a ki­játszásra. Észrevételek, viták, reklamációk azért akadnak, de ezeket félreértelmezések és tájékozatlanság okozza. Például a lakásbiztosítás . 24 kockázati káreseményre ter­jed ki, amelyeket a kötvé­nyek tételesen felsorolnak. Sajnos sokan mégsem tudják, mire is kérhetnek kártérítést, s ha olyan kár keletkezik, amit a biztosítási feltételek értelmében nem téríthetünk, érthetetlenül felháborodnak. Előfordul, hogy a lakások­ban lévő rosszul rögzített polc, szekrény szakadt le. ami nem biztosítási esemény, hanem építőipari hiányosságokra ve­zethető vissza. Ezért nem tud­tuk megtéríteni az összetört porcelán-, üvegtárgyakban ke­letkezeti kórt. A biztosító törekvése az, hogy a biztosítási feltételek­ben meghatározott esetekben és mértékben a kártérítést a károsultak minden esetben megkapják, ügyfelei elége­dettek legyenek. De éberen ügyelünk az alaptalan rekla­mációk kiszűrésére, a jogta­lan igények elutasítására, — fejezte be a beszélgetést dr. Boros Róza. > (m—é) Fokozzák az ellenőrzést a Volán-buszokon A korábbinál többször állapít­ják meg pontatlanul a Volán-bu­szokon a vitel díjat, panaszolják egyre gyakrabban az utasok. A tavalyi tarifaemelés óta az utasok is többet blicceltek, kihasználták az ellenőrzés gyenge pontjait. Mind­ezek miatt — a becslések szerint — évente több tízmillió forintos kár éri a Volán-vállalatokat — ál­lapította meg a viteldíjak körüli szabálytalanságokat, visszaélése­ket elemző vizsgálat. Naponta 80 ezer Volán-járat fu­varozza az utasokat, ezek mind­egyikét szinte lehetetlen ellenőriz­ni, annál is inkább, mert mind­össze 270 függetlenített ellenőrre hárul ez a feladat. A jegyeladók elsősorban azt használják ki, hogy aiz utasok többsége nem tudja, hogy minden buszon ott van a hivatalos díjtáblázat, s így bárki, bármikor ellenőrizheti, megfelelő jegyet kapott-e. A visszaélés egyik módja- a kalauz vagy a busz vezetője visszakéri a jegyet, s azt többször is értékesí­ti. Arra is van példa, hogy a ténylegesen kért, illetve fizetett viteldíjnál kisebb értékű jegyet adnak ki, számítva arra, hogy az utasok úgysem ellenőrzik azt. Előfordul az is, hogy az utasok váltanak rövidebb távolságra je­gyet, mint amennyit valójában utaznak. A helyközi járatok 90 százalé­kán, a gépkocsivezető dolga a jegyszolgáltatás is, s « egymaga nehezen tudja ellenőrizni; nem történik-e szabálytalanság. Sokan úgy vélik, hogy kifizetődő a bliccelés, hiszen ritkán jön az él- lenőr, s a pótdíj összege is vi­szonylag alacsony (helyljárato- kon 50, helyközi járatokon pedig 100 forint). A visszaélések megakadályozá­sára s egyben a bevételkiesés csökkentésére intézkedéseket hoz­tak a Volán-vállalatoknál. Társa­dalmi aktivistákat, nyugdíjaso­kat, diákokat vonnak be az el­lenőrzésbe. Képek kerevetben Alighanem huszonegy évvel ezelőtt dr. Márton Bálint volt a legfiatalabb intézeti gyógy­szerész az országban, de Nógrád megyében egészen bizonyosan. Huszonnyolc éve­sen nevezték ki a balassa­gyarmati kórház gyógyszer- tárának élére! — Nagy lehetőséget kap­tam — véli a fiatalos, jó ke­délyű férfi, amikor a szűk irodában letelepszünk. — És nem csak akkor! Azóta is! Nagyívű pályát futottam be, hétköznapi karriert csináltam, úgy érzem. Bíztak bennem és ez a bizalom megerősített engem. — Az ember nem születik gyógyszerésznek. — Persze, hogy nem. Egy évvel az érettségim előtt sze­gény apám meghalt, anyám­nak nagyon nehéz esztendői következtek, hiszen két hú­gomat is nevelte még. És én nem vettem észre a nehézsé­gekből szinte semmit. Leérett­ségiztem Hódmezővásárhe­lyen, aztán jelentkeztem ide- oda, végül a gyógyszerészkar mellett döntöttem. — Véletlenül? — Nem. Szerettem a szín­játszást, az irodalmat, a ze­nét. Középiskolásként szere­pelhettem Shakespeare Víz- keresztjében, amit az isko­lánk adott elő Vásárhelyt. Osváth Béla, a tanárunk, a Nemzeti későbbi dramaturg­ja merte vállalni a kockáza­tot. Mindig is volt berniem valamiféle bevallott, vagy be nem vallott humanizmus vonzódás az emberközpon- túbb dolgok iránt. Viszont élt bennem a természettudo­mányos racionalitás is Ezért lettem gyógyszerész. Jól meg­fér bennem a két dolog. A gyógyszerészet általános ter­mészettudományos ismerete­ket kíván, semmiben sem ki­emelkedőt, de alapos tájéko­zottságot igényel. Jól válasz­tottam. — Gyoméról hogyan ke­rült a Palócföldre, hiszen ott született, ott, azon a vi­déken végezte iskoláit. — Megpályáztam az állást és megkaptam. Négyévi munka után lettem „főnök”. Megszerettem a várost, az embereket. — A kórházban, de szám­talan kiállításon is találkoz­tam már képeivel. A festő Márton Bálint is segít egyen­súlyban tartani a gyógysze­rész Márton Bálintot? — Talán. A napi munka őrlődésében sok széptől meg­fosztjuk magunkat. Nekem öröm a festés. Még valahon­nan nagyapai ágról hozom ezt a szenvedélyt. Egyik nagyapám, aki pedig paraszt- ember volt a Hajdúságban, festegetett magának. Ökrös­szekeret, tanyákat, jószágot. Romantikus képek voltak azok, de az agyam megőrizte a hangulatukat. Mindig élt bennem a vágy, hogy fessek, csak nem volt, aki ösztön­zött volna. Itt, Nógrádban ta­láltam ilyen embereket. Czin- ke Ferencnek. Iványi Ödön­nek, Farkas Andrásnak sokat köszönhetek. Segítettek, taní­tottak. — Lakásán van a műter­me? — Nincs műtermem. Itt festek, ebben a szűk gyógy­szertárban, ha időm engedi. A képeimet meg itt tartom. ebben a kerevetben,' másutt nincs elegendő helyem. No, persze sok-sok festményemet elajándékoztam már. Na­gyobb az öröm, ha látom, hogy másnak is örömet sze­rezhetek. Egy festmény ön­magában nem festmény, csak ha mások is láthatják. — Melyik Márton Bálint elégedettebb, a festő vagy a gyógyszerész? — Nem panaszkodhat a gyógyszerész, hiszen elisme­rik a munkáját. Több mint tíz éve adtam be a doktori disszertációmat toxikológiá­ból, amit meg is védtem. Munkámat föl is használjuk, hiszen a kórházban toxikoló­giai szolgálatot tartunk. Ha a növényvédő szer okozta mérgezéssel kerül be valaki a kórházba, a konzíliumra meghívnak és a véleménye­met kikérik a tünetek és a terápia tekintetében is. Egye­lőre növényvédő szerekben vagyunk „otthon”, de szeret­ném ezt tovább fejleszteni. Elégedett a festő • is, mert örömet szerez, megnyugtat a kompozíció, a munka, a szí­nek harmóniája. Ez nem megelégedettség, csak elége­dettség. A világ kicsit kezd elszemélytelenedni, engem a munkám és a festés nem en­ged fölolvadni, megtart ön­magámnak. Bátran mondha­tom hát, hogy nincsenek föl- oldhatatlan gondjaim. Fölhajtjuk a kerevet tete­jét és rakosgatjuk a képeket. Az egymásba simuló színek, a tájak hangulata dr. Már­ton Bálintot igazolják. Hortobágyi Zoltán NÓGRÁD - 1983. november 29., kedd 5

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents