Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-29 / 281. szám
\ Jó ütemben halad a balassagyarmati új kórház építése. A NÄEV dolgozói a közelmúltban adták át a kétemeletes ház felső szintjét. A többi helye ken befejező szakszerelőipari munka (villany, vezeték), csempézés és padlóburkolat lerakása folyik. Az épület teljes átadását november 30-ra tervezik. Felvételünkön: Korpás Lajos kubikus brigádja a lépcsőfeljáró készítése közben. —Barna— Több gépkocsi-akkumulátor — Jövőre a kis Polskikhoz és a Trabantokhoz is Lassan már egy hónapja tart a hideg, téli idő, ami sok gondot okoz a gépjármű-tulajdonosoknak is, különösen a reggeli indításnál. Ilyenkor megsokszorozódik az autósboltok forgalma, mind többen kénytelenek új akkumulátort vásárolni. Az elmúlt években sokszor hiányzott egy-egy típus az üzletekből, s az idén, az év elején az alapanyaghiány miatti termeléskiesés arra utalt, nem lesz ez másképpen 1983-ban sem. Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár, valamint az Unitechnika Szövetkezet és a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata pótolta a lemaradást, sőt a tavalyihoz képest növelte termelését: összesen mintegy 650 ezer akkumulátort állítottak elő, és adták át a kereskedelemnek ebben az évben. A legnagyobb hazai gyártó, az Akkumulátor- és Szárazelemgyár tavaly 370 ezret, az idén 420 ezret készített az gyártanak indító-akkumulátorokból. Nyolcvan százalékuk a legkorszerűbb eljárással, műanyag házas kivitelben készül, az amerikai Globe Union cégtől korábban vett li- cenc alapján, A műanyag típusok a hagyományos készülékeknél jóval könnyebbek, 12 kilogramm helyett alig két- kilósák. Gyártásuk során jelentős költségmegtakarítást érnek el, hiszen az ólomfelhasználás mérséklésével évente 50—70 millió forintot takarítanak meg. Ez annál is inkább jelentős, mert az ólmot elsősorban importból tudják beszerezni. A sávas akkumulátorok felét gépkocsikhoz gyártják, a 12 voltos 44 amperórásakat a Skodákhoz, a Wartburgokhoz és a Daciákhoz. Más típusok készülnek a Ladákhoz, a kisebb teherjárművekhez és a dízelkocsikhoz. Hatvoltos Trahant-akkumulátorokat a gyár már régen nem állít elő, csak az Uniteehníka Szövetkezet Az ott készülő rneny- r.yiség azonban nem elegendő, ezért az idén importálni is kellett ilyen akkumulátort. 1984-től ismét megkezdik e típusok sorozatgyártását az Akkumulátor- és Szárazelemgyárban, mégpedig ezt is a praktikusabb műanyag házas kivitelben. Ugyancsak jövőre, kooperációs szerződés alapján, a Polski-Fiat 126-os gépkocsikhoz is gyártanak akkumulátort, az első évben 8—10 ezret. A gyár jövőre minden akkumulátortípusból bővíti termelését, összesen 450 ezret állítanak elő. Jóelőre gondoskodtak a szükséges alapanyagról; az itthoni összegyűjtött ólomhulladékot az NDK-ban bérmunkában tömbösítik, és ebből is készítik az alkatrészeket. Az akkumulátorblokkokat a Villamosszigetelő- és Műanyaggyártól rendelték meg. NOVEMBERI MOSZKVA (I.) Meghoztuk a NOVEMBERBEN Moszkvába utazni feltehetően mindenkinek nagy élményt je* lent. Azért bátorkodom kijelenteni, mert elég csak végignézni az arcokon, a Ferihegyi repülőtér COOPTOURIST- kirendeltsége előtt. Az öröm persze a várható Utazás élt ményei mellett annak is egyenes következménye, hogy végre valahára felszállt az a tejfölsűrűségű köd, amitől a frász kilel minden repülni vágyót. A légikikötőben minden a legnagyobb rendben, menetrend szerint érkeznek és indulnak a gépek. A kék egyenruhás, kis adó-vevővel felszerelt reptéri alkalmazottak legfeljebb amiatt nyugtalankodnak, hogy minden utas megtalálja helyét. Ez nem buszmegálló, ahol ha tévedésből valaki másik járműre száll, majd a következő megállóban átszáll. Tízezer méterrel a föld felett ez aligha elképzelhető... Antal András a 80 tagú nógrádi COOPTOURIST-cso- port vezetője röpke útlevélellenőrzést tart, amelynek során kiderül, senkinek nem kell hazaugnania Salgótarjániba e nélkülözhetetlen könyvecskééit. A nagy nyüzsgésben igyekszünk valamelyik pavilonnál, vagy vendéglátó- egységben megszabadulni fölös forintjainktól, majd szép sorjában feladjuk csomagjainkat. Az útlevélvizsgálatnál mindenki igyekszik •fényképéhez hasonló ábrázatot vágni, de ez sokaknak — főként az először repülőknek — nem nagyon sikerül. Áldom a sorsomat, hogy mezőgazdászi múltom jóvoltából már néhányszor felszálltam ilyenolyan kisebb repülőgépekkel. A nagyok állítólag kényelmesebbek... A dörzsöltebbek előre engedik a repülőtéri autóbuszra tolakodókat, mert örök igazság, az száll le elsőnek, aki utoljára lép föl. A gépnél pedig már az ablak melletti hely a tét. Éppen ezért mindenki úgy igyekszik az AEROFLOT TU—154B repülőgépére, mintha attól tartana, hogy állva kell megtennie a Budapest—Moszkva útvonalat. * * A hatalmas ezüst gépmadár olyan könnyedén rugaszkodik el a földtől, hogy az embernek az az érzése, nem is ül, hanem fekszik a kényelmes ülésben. Párszáz méterrel a föld fölött sűrű felhőtakaró, mintha egy nagyobb zacskó tejben evickél- nénk, de nem sokkal magasabban már vakítóan tűz a nap és olyan kék az ég, amilyennek lentről soha nem látni. A földön esetlenül remegő szárnyak biztonságosan támaszkodnak a láthatatlan égi óceánra, a hajtóművek egyenletesen duruzsolnak, egyszóval minden a legnagyobb rendben. A kiadós ebéd és a kitűnő orosz tea után hamarosan kigyulladnak a „Biztonsági övét bekapcsolni” és a „Dohányozni tilos” jelzések, majd ismét alámerülünk a felhőkbe. A gép puhán ér földet, mintha nem is betonra ereszkedne, hanem pehelypaplanon landolna. ' A pehelypaplan a szó szoros értelmében igaznak bizonyul. A gép ugyanis takaros hófergeteget kavarva gurul a Sereraetyevo-^ épület elé. Persze még némi időbe kerül, amíg igazi orosz havat taposhatunk, mert vendéglátóink olyan előzékenyek, hogy az INTURIST autóbusza szinte a csarnokba jön értünk, csomagjainkat pedig egyenesen a szállodába, a Szevasz- topolba szállíttatják. Kedves idegenvezetőnknek, Jurijcsik, Natasának még arMUNKAHELYI DEMOKRÁCIA PÁSZTÓN Túl a kritikus időszakon Kicsit elhúzódott, végül is szocialista happienddel zárult az a nagy mérkőzés amit az új követelmény megértetéséért, befogadásáért, és megvalósításáért vívott közösen, viták és vélemények összecsapásával tarkítva Balogh Károly, a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár öntödéiének főbizalmija és pantaere, Mikes József kohómérnök, üzemvezető, * — A társgyárak azt a követelményt állították elénk, hogy az általunk gyártott üvegformák hősokkállóságát fokozzuk. A megvalósítás elől nem tudtunk, de nem is lehetett volna kitérni, mer,t a külföldi igények megvalósítása erre kényszerített bennünket. Amíg megtaláltuk a jelenlegi eredményes módszert, addig kísérletekkel, sikerekkel, kudarcokkal, újbóli nekirugaszkodásokkal. váltakozó hevességű vitákkal telt el az idő — érzékelteti a maga mögött hagyott közel egy esztendőt Mikes József. Nem csak az ő számára, hanem a kollektíva részére is küzdelmes és tisztességes erőpróbát követelő időszak Volt. — Először nagyon nehéz volt — pergeti vissza az idő kerekét a főbizalmi. — Üj ismeretlen feladatat kellett megismerni, majd vele megbirkózni. A kezdet kezdetén például a selejt á duplájára nőtt, vékonyabb lett a fizetési boríték. Én is kevesebbet vittem haza, mint korábban, amikor a régi technológiával termeltünk. Mégpedig havi 300 forinttal. De meg kellett értenem, h'ogy az úi technika előnyei később érnek be. Nemcsak én, hanem nagyon sok munkatársam, így Alapi Antal, Tóth Endre, Antal János, Nagy László, Székely István is hozzám hasonlóan vélekedett. Igen. voltak, akik sehogy sem akarták elhinni, hogy átmeneti jelenségről van szó. Akadtak ’olyanok, akik, azzal „vádoltak” nem képviselem az érdekeiket. Én, akinek ugyanúgy kevesebb volt a pénzem, mint nekik. — És kik ágáltak legjobban az új ellen? — Főleg azok, akik a munkában, sem követelték az első helyet maguknak. De adódott olyan helyzet is, amikor otthagytam az illetőt,' mivel beláttam, úgy is mindegy, milyen tényeket, érveket m'ondok nekik. Bevallom ebben a kritikus időszakban voltak olyan pillanataim, amikor úgy éreztem lemondok a főbizalmiságról. — Az éritetlenek, az új ellen fellépők között volt-e olyan, aki a sikeres időszak után 'odament önhöz és azt mondta: — ne haragudj Karcsi, neked volt igazad... telet na is van gondja, hogy óráinkat előreáilítassa az itteni időszámításnak megfelelően, örömmel tesszük, mert ritkán kirándul az ember akkorát, hogy két órát ugorjon előre az időben. * Hogy a méretekről némi fogalma legyen az olvasónak, a repülőtértől csaknem kétórás út vár ránk a szállodáig, pedig buszvezetőnk ad némi ízelítőt a moszkvaiak járművezetői képességeiről. Erről egyébként később Is meggyőződhettünk. Egyelőre csak annyit, hogy több mint háromnapos moszkvai tartóz, kodásunk alatt — nem állítom, hogy nem történt —, de egyetlen egy közlekedési balesetet sem láttunk és ösz- szetört kocsit is csak egyet, már hazafelé jövet az országúton. Annak ellenére, hogy ezen a télen most esett először hó... Gyors elhelyezkedés és vacsora után a nyolcvan tagú kompánia nagyobb része — néhány figyelemre méltó információ után — nyakába veszi a nyolc és félmilliós fővárost, A, jó tan ácsok főleg a — Ilyen nem volt. Pedig jólesett volna. * — Karcsi jó szakmunkás — mondja nagy elismeréssel a hangjában az üzemvezető, — majd ő is visszapillantva a sikereket kikovácsoló göröngyös útra a következőkkel folytatja: — A dolgozók jogos észrevételeit, kívánságait, javaslatait felhasználva az eredeti elképzeléseiénél nagyobb sikert értünk el az új technológiával. Nemcsak a minőség lett jobb, harem nőtt a mennyiség, vagyis javult a termékek versenyképessége, a selejt pedig visszaállt a régi szintre: 5 százalékra. Dr. Nándori Gyula, a Miskolci Nehézipari Egyetem öntészeti tanszékvezető tanára, aki tanácsaival sokat segített a helyes gyakorlat megtalálásában, aki ismeri az ország öntödéit, nagy elismeréssel szólt a fizikai dolgozók többségének szakmai hozzáértéséről, az új követelményekkel való sikeres megbirkózásról. Hogy érdemes volt az újjal járó gondokat vállalni, azt bizonyítja az is, hogy az új technológiával készített öntvényekért 20 százalékkal több bért kapnak a dolgozók. * Folytassuk a gondolatot az anyagi ösztönzéssel, az érdekeltséggel, azzal, ami igen nehezen nyer polgárjogot a gyakorlatban: a differenciálás megvalósításával. — Az idén kétszer volt bérfejlesztésünk. Az év elején 6 százalék, fél évkor pedig 3 százalék. Harminc fillértől két forintig kaptak emelést a munkástársaim. Szerintem eléggé jól differenciáltunk, — vélekedik a főbizalmi. — Én nem vagyok annyira elégedett, mint Karcsi. Még nagyobb különbségtevésre lett volna szükség. Ön. möst joggal megkérdezhetné: miért cselekedtem másként. Bevallom engem is kötnek a kény-’ szerhagyományok, a minél kisebb differenciálásra való törekvés, az ilyenkor szokásos viták mérséklése, esetleg elkerülése érdekében. Aztán még mindig nem lehet figyelmen kívül hagyni a szociális szempontokat sem. Ismerve más vállalatok a területen tett lépéseit, csupán annyit mondhatok: eléggé itt oldottuk meg ezt a feladatot. Ha viszont kizárólag a végzett munkát nezam, akkor bizony a dolgozók 40 százalékának ki kellett volna maradni a listáról. Lehet, hogy egy kicsit túl szigorúan, vagy élesen fogalmazok, de én így látom. — érvel, indokol az üzemvezető. — Egészségre káros, nehéz munkáról van szó — próbálja korábbi véleményét megvédeni Balogh Károly. * A gondokat, problémákat nemcsak a főbizalminak jelzik munkásitársai. Az üzemvezetőhöz is gyorsan eljutnak a dolgozókat foglalkoztató problémák, különvélemények, viták. Ilyenkor a főbizalmival együtt rövidre zárják a kört. Eddig még sikerült minden vitás kérdést házön, azaz az üzemen belül megnyugtatóan megoldani. * Milyen paítrnernak tartják egymást? — Üzemvezetőnk rugalmas. szerintem többet vállal magára a kellet éné1. Jó a kapcsolat a dolgozókkal, át- érzi göndjainkat, ahol lehet, és tud, segít, amit megígér azt teljesíti — így a főbizalmi. — Kapcsolatunk nem csak erre az ■ egy esztendőre szorítkozik, mióta Karcsi ellátja a főbizalmi tisztséget. Szeret-, tem volna ha elvállalja a csoportvezetői megbízatást, de nemet mondott. Dolgozó társaival érdekeit jól képviseli, amikor úgy érzi, szükség van rá, akkor közli ellenvéleményét is. Nemcsak velem, hanem kollégáival is. Nemcsak agitálja dolgozó társait a több, a jobb. a pontosabb munkára, hanem mindenben példát mutat-. Szavának van hitele, neki pedig tekintélye, munkatársai hallgatnak rá. Ügy érzem továbbra is együtt tudunk majd dolgozni, sK Ä megoldásra váró feladatokat. a vitás kérdéseket sokféleképpen közelítik meg.' Amikor a konkrét végrehajtásra kerül ser, akkor mindig egy nyelven beszélnek. Venesz Károly Évente 7 A legutóbbi statisztikai adatok azt mutatják, hogy a Szovjetunióban az egy főre jutó reáljövedelem növekedése az 1981—1983-as években 6,5 százalékos. A szociológusok ezzel kapcsolatban közlekedésre vonatkoznak, arra, hogy véletlenül se próbáljon valaki átevickélni a 10— 12 sávos autóutakon az aluljárók helyett, vagy éppen jó magyar szokás szerint belegyalogolni a tilosba, mert akkor a turisták védőszentje irgalmazzon neki... AZ ELSŐ LECKÉT maga az élet szolgáltatja azoknak a könnyelmű nógrádiaknak, akik lezserül öltözve, netán fedetlen fővel indultak a moszkvai estébe. Néhány lépés után arra is rájövünk, miért mondják oroszul, „igyot sznyeg”, azaz megy a hó. Kérem, egészen egyszerűen azért, mert a hó itt valóban nem esik, hanem vízszintesen megy. Méghozzá mindig a szemedbe fújja a szél, akármerre fordulsz. Szép egyenes viselkedés a hótól. Sohasem hátba támad, hanem mindig szemtől, szembe Húzhatod a sapkád az orrodra, tekerheted a sálad a fejedre, akkor is havas lesz a belső zsebedben levő szállodai kártyád. Kinézheted a legjobb helyet következő lépésedhez, mire leteszed lábad, térdig merülsz a széltől, addigra odahordott hópiramisba... De odabent, legbettü, mégis élvezed. Eilatay Tamás (Folytatjuk) millió tv megjegyzik, hogy az' életszín-’ vonal alakulását minőségi változások kísérik. Jellemző erre, hogy manapság mire költ egy átlagos család. Általános tendencia,’ hogy egyre több tartós fogyasztási cikket vásárolnak, ugyanakkor megnőtt az igény olyan tápértékekben gazdagabb élelmiszerekre, mint a hús, a tojás, a tejtermék, a gyümölcs. Az 50—70-es években — bár a jelzett időszak alatt az egy főre jutó reáljövedelem 4,4—f szeresére nőtt —, a kereske-1 delmi áruforgalomban az élel-i miszerek résziaránya 44 százalékról 33 százalékra csökkent. Tartós fogyasztási cikkekből viszont a lakosság any- nyit vásárolt, hogy ez képez-1 be a kereskedelmi áruforgalom 50 százalékát. A kult.úr- cikkek vásárlása például meg-' kétszereződött. Napjainkban évenként 6,5—; 7 millió televíziót, közöttük 2,5 millió szíinestévét, 4,7—5 millió hűtőgépet, 3,4—3,7 miW lió mosógépet ad el a keres-’ kedelem. És amíg 1960-ban minden száz család közül1 csak nyolcnak volt televíziója, ma száz csalód közül 92 már tévétulajdonos. Ugyanígy, száz család közül 4 he-! lyett ma 89-nek van hűtőtgé-' pe, mosógépe száz család kö4 züí hetvennek van, az I960-1 ban számon tartott négy he-1 lyett. Az évszázad végére viszont,1 amikorra az életszínvonal ala-1 tolásában további változá-1 sok mennék végbe,’ az átlag családok vásárlási igényei még inkább a tartós fogyasztási cikkek felé fordulnak. Á kereslet előreláthatólag a je-| lenleginek kétszerese lesz. | NÓGRAO jr fata, november 19., kedd 3
