Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-29 / 281. szám

\ Jó ütemben halad a balassagyarmati új kórház építése. A NÄEV dolgozói a közelmúltban adták át a kétemeletes ház felső szintjét. A többi helye ken befejező szakszerelőipari munka (villany, vezeték), csempézés és padlóburkolat lerakása folyik. Az épület teljes át­adását november 30-ra tervezik. Felvételünkön: Korpás Lajos kubikus brigádja a lépcső­feljáró készítése közben. —Barna— Több gépkocsi-akkumulátor — Jövőre a kis Polskikhoz és a Trabantokhoz is Lassan már egy hónapja tart a hideg, téli idő, ami sok gondot okoz a gépjármű-tu­lajdonosoknak is, különösen a reggeli indításnál. Ilyenkor megsokszorozódik az autós­boltok forgalma, mind töb­ben kénytelenek új akkumu­látort vásárolni. Az elmúlt években sokszor hiányzott egy-egy típus az üzletekből, s az idén, az év elején az alapanyaghiány miatti ter­meléskiesés arra utalt, nem lesz ez másképpen 1983-ban sem. Az Akkumulátor- és Szárazelemgyár, valamint az Unitechnika Szövetkezet és a Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalata pótolta a lemaradást, sőt a tavalyihoz képest növelte termelését: összesen mintegy 650 ezer ak­kumulátort állítottak elő, és adták át a kereskedelemnek ebben az évben. A legnagyobb hazai gyártó, az Akkumulátor- és Száraz­elemgyár tavaly 370 ezret, az idén 420 ezret készített az gyártanak indító-akkumulátorokból. Nyolcvan százalékuk a leg­korszerűbb eljárással, mű­anyag házas kivitelben ké­szül, az amerikai Globe Uni­on cégtől korábban vett li- cenc alapján, A műanyag tí­pusok a hagyományos készü­lékeknél jóval könnyebbek, 12 kilogramm helyett alig két- kilósák. Gyártásuk során jelentős költségmegtakarítást érnek el, hiszen az ólomfel­használás mérséklésével éven­te 50—70 millió forintot ta­karítanak meg. Ez annál is inkább jelentős, mert az ól­mot elsősorban importból tudják beszerezni. A sávas akkumulátorok fe­lét gépkocsikhoz gyártják, a 12 voltos 44 amperórásakat a Skodákhoz, a Wartburgok­hoz és a Daciákhoz. Más tí­pusok készülnek a Ladákhoz, a kisebb teherjárművekhez és a dízelkocsikhoz. Hatvoltos Trahant-akkumulátorokat a gyár már régen nem állít elő, csak az Uniteehníka Szö­vetkezet Az ott készülő rneny- r.yiség azonban nem elegen­dő, ezért az idén importálni is kellett ilyen akkumulá­tort. 1984-től ismét megkez­dik e típusok sorozatgyártá­sát az Akkumulátor- és Szá­razelemgyárban, mégpedig ezt is a praktikusabb mű­anyag házas kivitelben. Ugyan­csak jövőre, kooperációs szer­ződés alapján, a Polski-Fiat 126-os gépkocsikhoz is gyár­tanak akkumulátort, az első évben 8—10 ezret. A gyár jövőre minden ak­kumulátortípusból bővíti ter­melését, összesen 450 ezret ál­lítanak elő. Jóelőre gondos­kodtak a szükséges alapanyag­ról; az itthoni összegyűjtött ólomhulladékot az NDK-ban bérmunkában tömbösítik, és ebből is készítik az alkatré­szeket. Az akkumulátorblok­kokat a Villamosszigetelő- és Műanyaggyártól rendelték meg. NOVEMBERI MOSZKVA (I.) Meghoztuk a NOVEMBERBEN Moszkvá­ba utazni feltehetően min­denkinek nagy élményt je* lent. Azért bátorkodom kije­lenteni, mert elég csak végig­nézni az arcokon, a Ferihe­gyi repülőtér COOPTOURIST- kirendeltsége előtt. Az öröm persze a várható Utazás élt ményei mellett annak is egyenes következménye, hogy végre valahára felszállt az a tejfölsűrűségű köd, amitől a frász kilel minden repülni vágyót. A légikikötőben min­den a legnagyobb rendben, menetrend szerint érkeznek és indulnak a gépek. A kék egyenruhás, kis adó-vevővel felszerelt reptéri alkalma­zottak legfeljebb amiatt nyug­talankodnak, hogy minden utas megtalálja helyét. Ez nem buszmegálló, ahol ha té­vedésből valaki másik jármű­re száll, majd a következő megállóban átszáll. Tízezer méterrel a föld felett ez alig­ha elképzelhető... Antal András a 80 tagú nógrádi COOPTOURIST-cso- port vezetője röpke útlevél­ellenőrzést tart, amelynek so­rán kiderül, senkinek nem kell hazaugnania Salgótar­jániba e nélkülözhetetlen könyvecskééit. A nagy nyüzs­gésben igyekszünk valamelyik pavilonnál, vagy vendéglátó- egységben megszabadulni fö­lös forintjainktól, majd szép sorjában feladjuk csomagja­inkat. Az útlevélvizsgálatnál mindenki igyekszik •fényké­péhez hasonló ábrázatot vág­ni, de ez sokaknak — főként az először repülőknek — nem nagyon sikerül. Áldom a sor­somat, hogy mezőgazdászi múltom jóvoltából már né­hányszor felszálltam ilyen­olyan kisebb repülőgépekkel. A nagyok állítólag kényelme­sebbek... A dörzsöltebbek előre en­gedik a repülőtéri autóbusz­ra tolakodókat, mert örök igazság, az száll le elsőnek, aki utoljára lép föl. A gép­nél pedig már az ablak mel­letti hely a tét. Éppen ezért mindenki úgy igyekszik az AEROFLOT TU—154B repü­lőgépére, mintha attól tarta­na, hogy állva kell megten­nie a Budapest—Moszkva út­vonalat. * * A hatalmas ezüst gépma­dár olyan könnyedén rugasz­kodik el a földtől, hogy az embernek az az érzése, nem is ül, hanem fekszik a ké­nyelmes ülésben. Párszáz mé­terrel a föld fölött sűrű fel­hőtakaró, mintha egy na­gyobb zacskó tejben evickél- nénk, de nem sokkal maga­sabban már vakítóan tűz a nap és olyan kék az ég, ami­lyennek lentről soha nem látni. A földön esetlenül re­megő szárnyak biztonságosan támaszkodnak a láthatatlan égi óceánra, a hajtóművek egyenletesen duruzsolnak, egy­szóval minden a legnagyobb rendben. A kiadós ebéd és a kitűnő orosz tea után hamarosan ki­gyulladnak a „Biztonsági övét bekapcsolni” és a „Do­hányozni tilos” jelzések, majd ismét alámerülünk a felhők­be. A gép puhán ér földet, mintha nem is betonra eresz­kedne, hanem pehelypaplanon landolna. ' A pehelypaplan a szó szo­ros értelmében igaznak bizo­nyul. A gép ugyanis takaros hófergeteget kavarva gurul a Sereraetyevo-^ épület elé. Persze még némi időbe ke­rül, amíg igazi orosz havat taposhatunk, mert vendéglá­tóink olyan előzékenyek, hogy az INTURIST autóbusza szin­te a csarnokba jön értünk, csomagjainkat pedig egyene­sen a szállodába, a Szevasz- topolba szállíttatják. Kedves idegenvezetőnknek, Jurijcsik, Natasának még ar­MUNKAHELYI DEMOKRÁCIA PÁSZTÓN Túl a kritikus időszakon Kicsit elhúzódott, végül is szocialista happienddel zárult az a nagy mérkőzés amit az új követelmény megértetésé­ért, befogadásáért, és megva­lósításáért vívott közösen, vi­ták és vélemények összecsa­pásával tarkítva Balogh Ká­roly, a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár öntödéiének fő­bizalmija és pantaere, Mikes József kohómérnök, üzemve­zető, * — A társgyárak azt a kö­vetelményt állították elénk, hogy az általunk gyártott üveg­formák hősokkállóságát fo­kozzuk. A megvalósítás elől nem tudtunk, de nem is le­hetett volna kitérni, mer,t a külföldi igények megvalósítá­sa erre kényszerített bennün­ket. Amíg megtaláltuk a je­lenlegi eredményes módszert, addig kísérletekkel, sikerek­kel, kudarcokkal, újbóli neki­rugaszkodásokkal. váltakozó hevességű vitákkal telt el az idő — érzékelteti a maga mö­gött hagyott közel egy esz­tendőt Mikes József. Nem csak az ő számára, hanem a kollektíva részére is küzdel­mes és tisztességes erőpróbát követelő időszak Volt. — Először nagyon nehéz volt — pergeti vissza az idő kerekét a főbizalmi. — Üj is­meretlen feladatat kellett megismerni, majd vele meg­birkózni. A kezdet kezdetén például a selejt á duplájára nőtt, vékonyabb lett a fizeté­si boríték. Én is kevesebbet vittem haza, mint korábban, amikor a régi technológiával termeltünk. Mégpedig havi 300 forinttal. De meg kellett értenem, h'ogy az úi techni­ka előnyei később érnek be. Nemcsak én, hanem nagyon sok munkatársam, így Alapi Antal, Tóth Endre, Antal Já­nos, Nagy László, Székely István is hozzám hasonlóan vélekedett. Igen. voltak, akik sehogy sem akarták elhinni, hogy átmeneti jelenségről van szó. Akadtak ’olyanok, akik, azzal „vádoltak” nem képvi­selem az érdekeiket. Én, aki­nek ugyanúgy kevesebb volt a pénzem, mint nekik. — És kik ágáltak legjobban az új ellen? — Főleg azok, akik a mun­kában, sem követelték az első helyet maguknak. De adódott olyan helyzet is, amikor otthagytam az illetőt,' mivel beláttam, úgy is mind­egy, milyen tényeket, érve­ket m'ondok nekik. Beval­lom ebben a kritikus időszak­ban voltak olyan pillanata­im, amikor úgy éreztem le­mondok a főbizalmiságról. — Az éritetlenek, az új el­len fellépők között volt-e olyan, aki a sikeres időszak után 'odament önhöz és azt mondta: — ne haragudj Kar­csi, neked volt igazad... telet na is van gondja, hogy óráin­kat előreáilítassa az itteni idő­számításnak megfelelően, örömmel tesszük, mert rit­kán kirándul az ember akko­rát, hogy két órát ugorjon előre az időben. * Hogy a méretekről némi fogalma legyen az olvasónak, a repülőtértől csaknem két­órás út vár ránk a szállodá­ig, pedig buszvezetőnk ad némi ízelítőt a moszkvaiak járművezetői képességeiről. Erről egyébként később Is meggyőződhettünk. Egyelőre csak annyit, hogy több mint háromnapos moszkvai tartóz, kodásunk alatt — nem állí­tom, hogy nem történt —, de egyetlen egy közlekedési balesetet sem láttunk és ösz- szetört kocsit is csak egyet, már hazafelé jövet az ország­úton. Annak ellenére, hogy ezen a télen most esett elő­ször hó... Gyors elhelyezkedés és va­csora után a nyolcvan tagú kompánia nagyobb része — néhány figyelemre méltó in­formáció után — nyakába ve­szi a nyolc és félmilliós fő­várost, A, jó tan ácsok főleg a — Ilyen nem volt. Pedig jólesett volna. * — Karcsi jó szakmunkás — mondja nagy elismeréssel a hangjában az üzemvezető, — majd ő is visszapillantva a sikereket kikovácsoló görön­gyös útra a következőkkel folytatja: — A dolgozók jo­gos észrevételeit, kívánságait, javaslatait felhasználva az eredeti elképzeléseiénél na­gyobb sikert értünk el az új technológiával. Nemcsak a minőség lett jobb, harem nőtt a mennyiség, vagyis javult a termékek versenyképessége, a selejt pedig visszaállt a régi szintre: 5 százalékra. Dr. Nán­dori Gyula, a Miskolci Nehéz­ipari Egyetem öntészeti tan­székvezető tanára, aki taná­csaival sokat segített a helyes gyakorlat megtalálásában, aki ismeri az ország öntödéit, nagy elismeréssel szólt a fi­zikai dolgozók többségének szakmai hozzáértéséről, az új követelményekkel való sikeres megbirkózásról. Hogy érdemes volt az újjal járó gondokat vállalni, azt bizonyítja az is, hogy az új technológiával készített öntvényekért 20 szá­zalékkal több bért kapnak a dolgozók. * Folytassuk a gondolatot az anyagi ösztönzéssel, az érde­keltséggel, azzal, ami igen nehezen nyer polgárjogot a gyakorlatban: a differenciá­lás megvalósításával. — Az idén kétszer volt bérfejlesztésünk. Az év ele­jén 6 százalék, fél évkor pe­dig 3 százalék. Harminc fil­lértől két forintig kaptak emelést a munkástársaim. Szerintem eléggé jól diffe­renciáltunk, — vélekedik a főbizalmi. — Én nem vagyok annyira elégedett, mint Karcsi. Még nagyobb különbségtevésre lett volna szükség. Ön. möst jog­gal megkérdezhetné: miért cselekedtem másként. Beval­lom engem is kötnek a kény-’ szerhagyományok, a minél kisebb differenciálásra való törekvés, az ilyenkor szokásos viták mérséklése, esetleg el­kerülése érdekében. Aztán még mindig nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni a szo­ciális szempontokat sem. Is­merve más vállalatok a terü­leten tett lépéseit, csupán annyit mondhatok: eléggé itt oldottuk meg ezt a feladatot. Ha viszont kizárólag a vég­zett munkát nezam, akkor bi­zony a dolgozók 40 százaléká­nak ki kellett volna maradni a listáról. Lehet, hogy egy kicsit túl szigorúan, vagy éle­sen fogalmazok, de én így látom. — érvel, indokol az üzemvezető. — Egészségre káros, nehéz munkáról van szó — próbál­ja korábbi véleményét meg­védeni Balogh Károly. * A gondokat, problémákat nemcsak a főbizalminak jel­zik munkásitársai. Az üzem­vezetőhöz is gyorsan eljut­nak a dolgozókat foglalkozta­tó problémák, különvélemé­nyek, viták. Ilyenkor a főbi­zalmival együtt rövidre zár­ják a kört. Eddig még sike­rült minden vitás kérdést há­zön, azaz az üzemen belül megnyugtatóan megoldani. * Milyen paítrnernak tartják egymást? — Üzemvezetőnk rugal­mas. szerintem többet vállal magára a kellet éné1. Jó a kapcsolat a dolgozókkal, át- érzi göndjainkat, ahol lehet, és tud, segít, amit megígér azt teljesíti — így a főbizal­mi. — Kapcsolatunk nem csak erre az ■ egy esztendőre szo­rítkozik, mióta Karcsi ellátja a főbizalmi tisztséget. Szeret-, tem volna ha elvállalja a csoportvezetői megbízatást, de nemet mondott. Dolgozó társaival érdekeit jól képvi­seli, amikor úgy érzi, szük­ség van rá, akkor közli el­lenvéleményét is. Nemcsak velem, hanem kollégáival is. Nemcsak agitálja dolgozó tár­sait a több, a jobb. a pon­tosabb munkára, hanem min­denben példát mutat-. Szavá­nak van hitele, neki pedig tekintélye, munkatársai hall­gatnak rá. Ügy érzem tovább­ra is együtt tudunk majd dolgozni, sK Ä megoldásra váró felada­tokat. a vitás kérdéseket sok­féleképpen közelítik meg.' Amikor a konkrét végrehaj­tásra kerül ser, akkor mindig egy nyelven beszélnek. Venesz Károly Évente 7 A legutóbbi statisztikai ada­tok azt mutatják, hogy a Szovjetunióban az egy főre jutó reáljövedelem növeke­dése az 1981—1983-as évek­ben 6,5 százalékos. A szocio­lógusok ezzel kapcsolatban közlekedésre vonatkoznak, ar­ra, hogy véletlenül se próbál­jon valaki átevickélni a 10— 12 sávos autóutakon az alul­járók helyett, vagy éppen jó magyar szokás szerint bele­gyalogolni a tilosba, mert ak­kor a turisták védőszentje irgalmazzon neki... AZ ELSŐ LECKÉT maga az élet szolgáltatja azoknak a könnyelmű nógrádiaknak, akik lezserül öltözve, netán fedetlen fővel indultak a moszkvai estébe. Néhány lépés után arra is rájövünk, miért mondják oroszul, „igyot sznyeg”, azaz megy a hó. Ké­rem, egészen egyszerűen azért, mert a hó itt valóban nem esik, hanem vízszintesen megy. Méghozzá mindig a szemed­be fújja a szél, akármerre fordulsz. Szép egyenes visel­kedés a hótól. Sohasem hát­ba támad, hanem mindig szemtől, szembe Húzhatod a sapkád az orrodra, tekerheted a sálad a fejedre, akkor is havas lesz a belső zsebedben levő szállodai kártyád. Ki­nézheted a legjobb helyet kö­vetkező lépésedhez, mire le­teszed lábad, térdig merülsz a széltől, addigra odahordott hópiramisba... De odabent, legbettü, mégis élvezed. Eilatay Tamás (Folytatjuk) millió tv megjegyzik, hogy az' életszín-’ vonal alakulását minőségi vál­tozások kísérik. Jellemző er­re, hogy manapság mire költ egy átlagos család. Általános tendencia,’ hogy egyre több tartós fogyasztási cikket vásárolnak, ugyanak­kor megnőtt az igény olyan tápértékekben gazdagabb élelmiszerekre, mint a hús, a tojás, a tejtermék, a gyümölcs. Az 50—70-es években — bár a jelzett időszak alatt az egy főre jutó reáljövedelem 4,4—f szeresére nőtt —, a kereske-1 delmi áruforgalomban az élel-i miszerek résziaránya 44 szá­zalékról 33 százalékra csök­kent. Tartós fogyasztási cik­kekből viszont a lakosság any- nyit vásárolt, hogy ez képez-1 be a kereskedelmi áruforga­lom 50 százalékát. A kult.úr- cikkek vásárlása például meg-' kétszereződött. Napjainkban évenként 6,5—; 7 millió televíziót, közöttük 2,5 millió szíinestévét, 4,7—5 millió hűtőgépet, 3,4—3,7 miW lió mosógépet ad el a keres-’ kedelem. És amíg 1960-ban minden száz család közül1 csak nyolcnak volt televízió­ja, ma száz csalód közül 92 már tévétulajdonos. Ugyan­így, száz család közül 4 he-! lyett ma 89-nek van hűtőtgé-' pe, mosógépe száz család kö4 züí hetvennek van, az I960-1 ban számon tartott négy he-1 lyett. Az évszázad végére viszont,1 amikorra az életszínvonal ala-1 tolásában további változá-1 sok mennék végbe,’ az átlag családok vásárlási igényei még inkább a tartós fogyasz­tási cikkek felé fordulnak. Á kereslet előreláthatólag a je-| lenleginek kétszerese lesz. | NÓGRAO jr fata, november 19., kedd 3

Next

/
Thumbnails
Contents