Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
Ur bán György rajza Azt már kezdjük megszokni lassan, hogy a nyári trikókon feliratok, kévék, „egész testet betöltő” emblémák vannak. Trikókommunikáció, Van ilyen. Véletlenül se gondolunk arra, hogy akinek a mellén Malboro felirat ékeskedik azért kapja a fizetését, mert ezt a drága cigarettát reklámozza, mini ahogy a Sanáokan feliratú — egyébként meglehetősen nyes zlett ■— fiúcskáról sem tételezzük fel, hogy puszta kézzel fojtott meg egy tigrist a múlt héten. Nem 6 nem azért viseli a tigrisfejes feliratot mellén. Csupán azért mert rányom- ták. Jó ezt is megszokjuk lassan (tehetünk mást?j, hogy az aránylag olcsó, egyszínű trikókat valakik nagy tételben felvásárolják film- vagy szitanyomó eljárással különböző ízléstelenségeket mesterkednek rá, azután dupla meg háromszoros áron kínálják eladásra. Megvesszük persze, mert nincs más. Végül is nem járhatunk nyáron nagykubát- ban. Sok mindent megszokunk lassan. Azt is. hogy a College Cambridge feliratú, izgalmasan kihegyesedő trikó tulajdonosa egy kukkot sem tud angolul, pedig ez az igazán Nemlétező mellény áramvonalas felsőruházati cikk azt hirdetné, hogy hi rtele tisztiké viselője a. kémbrid- zsi kollégiumba jár (ha jól artikulálom az angolt.) De nem jár, mert amott a sarkon az oxfordi egyetemet hirdeti néhány szakadt trikó, s közöltük megint csak a San- dokant, legalább hat példányban. (Annyi tigris nincs is.) Mondom, sok mindent megszokunk. Ez az egyetlen természetadta lehetőségünk, hogy ne üssön meg a guta idő előtt minket, akik valamilyen maradi, eléggé el nem ítélhető magatartásból kifolyólag az egyszínű, a felirat és ábra nélküli trikókat kedveljük. Az viszont megrendítő volt, amit ma láttám. Olyan trikó jött velem szemben, amilyen még soha. Nem volt rajta semmi szöveg. Csupán egy mellény — festve. Ráfestve. Nem tudom érti-e mindenki, amit a meglepetéstől én is csak eldadogni tudok? Tehát jött a. trikó, és rajta volt egy kék, majdhdgy pitykés mellény, amint mondám: festve. Weöres Sándor zseniálisan groteszk sorai jutottak eszembe azonnal: „Egyszerre. két este van. mindkettő csak festve van". Ez a mellény is festve volt. Rá a trikón. Megáll az ész. Itt ezen a ponton biztosan megáll. Nem állt meg. Tovább gondolkodóit. Mi lenne, ha ezentúl az ingre festenénk a frakkot? (Karmesterverseny.) Vesz az ember egy inget, aztán azt fest rá, amit akar. Munkába menet overallt (kiváló dolgozó jelvénnyel esetleg), színházba hosszába csikós nadrágot (ja, ezt nem az ingre kell festeni), felülre szilvakék szmokingot, s rá macskafüles nyakkendőt (ezt fújni is lehet, méretre vágott papírmatricával), hogy teljes legyen az elegancia. Megszoktuk már a Sando- kant, a Tennist, előbb-utóbb megszokjuk a mellényt is a mellen. Én is újítani akarok. Hol a vállalkozó, ári vitézkötést fújna kissé már kopott, de még majdnem éltartó konfekciónadrágomra? S ha lehetne kardot is. ide a bal oldalára, hátha eltakarja azt a tintafoltot, amit hónapok óta nem tudok belőle kiszedni. Mester Attila TANULÁSMUNKA MELLETT Még élnek bennünk téves képzetek a felnőttoktatásról, sokan tartják azt a fi- talokat oktató iskola gyenge változatának, ahol az ifjúkorban elmaradt vagy elszalasztott tanulási lehetőségeket pótolják. A felnőttek iskoláiban szerzett bizonyítványnak sokak előtt kevés a becsülete, mert — mint mondják — a papír mögött nincsen fedezet, vagyis igazi tudás. De hát hogyan is volna, teszik hozzá leereszkedő megértéssel, hiszen a felnőttoktatásba a nappali tagozatról kimaradt gyenge tanulók kerülnek, akiket munka után, amikor már fáradtak, rövid idő alatt kellene megtanítani mindarra, aminek elsajátítására a nappalin több esztendő jut. ‘ Van némi igazság az ellenvetésben, de a summás megítélés mégis csak helytelen, mert nem differenciál az iskolafokozatok szerint, és nincs tekintettel a dolgozók élét- és termelési ta- paszalataira, amelyek rendszerint megkönnyítik az ismeretek megértését és elsajátítását. Megítélésünk szerint a felnőttoktatás alacsony színvonalában a gye- / rekek tanítása során kialakult módszerek mechanikus átvételének is van szerepe. Újabban a téma tudományos kutatói arra intenek, hogy az elmarasztalás legnagyobb hibája a felnőtt- képzés területének indokolatlan összeszűkítése, hiszen ide tartozik a dolgozók szakmai-politikai továbbképzése, a tudományos ismeretterjesztés, . az idegennyelvtanulás is. Ráadásul amíg számos országban új utakat keres a felnőttek oktatása, továbbképzése, addig nálunk ennek a területnek nincs gazdája. Ma- róti Andor, az ELTE professzora írja: „...a felnőtt- képzés egészével senki sem törődik. A felnőttoktatásnak sem szakmai lapja, folyóirata, sem rendszeres könyvkiadása, seana szakmai képzése, sem kutatási bázisa nincs.” Pedig nálunk is elodáz- hatalan az új utak keresése. Ezt sürgeti az iskolarendszerhez kapcsolt felnőttoktatásban résztvevők nagy száma is. Ebben az esztendőben a dolgozók általános iskoláiba 17 ezer ember jár, a középfokú iskolákba 101 ezren iratkoztak be, a felsőfokú tanintézetek felnőtt hallgatóinak a száma pedig 131 ezer. Vagyis negyedmillió dolgozó ül be az iskolapadokba, egész hadsereg, s ők a biztosítékai a társadalmi átré- tegződés folyamatosságának. A hazai felnőttoktatás jövőképének kidolgozású a tudományos kutatókra vár, akik ez idő tájt — összhangban más országok, például a Szovjetunió, Anglia, Ausztria idevágó próbálkozásaival — az integrált felnőttképzés kiépítése mellett törnek lándzsát. Persze amíg ez megvalósul, addig sem tétlenkedhetünk. Az iskola sem, s maguk a felnőttek sem. Hogy mit tegyen az iskola a továbbképzés érdekében, arra könnyű válaszolni. Legalábbis elviekben- Nos, először is. teljesítményképes tudással vértezze föl az esti és a levelező hallgatókat, különben az itt szerzett oklevél értéke tovább devalválódik. Olyan színvonalat kellene elérni az iskolákban, hogy az itt szerzett oklevél vitán felül álló ajánlólevél legyen a munlcavállaláshoz, tanúskodva az illető szívósságáról, nem apadó energiájáról, hivatástudatáról. Ha majd ezek a tulajdonságok rejlenek e diploma mögött, akkor ér csak többet a nappalinál Mindennapos gond a dolgozók iskoláiban a hallgatók eltérő tudásszintje, amihez a tanárak egy része úgy igazodik sok éve már, hogy a követelményeket lejjebb szállítja- Azokban az iskolákban járnak el helyesen, ahol a pedagógusok az első heteket-hó- napokat a tanítás kezdő szakaszának tekintik, amikor is a tananyag tudósko- dó előadása helyett előbb a kommunikációs készség fejlesztésére, az alapfogalmak megismertetésére, a tananyagszerkezet jellegzetességeinek felismertetésére és a tanulási technikák gyakorlására törekszenek. Hiszen így lehet csak a tanulást megszerettetni, a hallgatók kellő motiváltsága pedig közismerten nélkülözhetetlen a sikerhez. Kétségtelen, hogy manapság a hallgatók jelentős része azért iratkozik be az iskolába, mert a munkahelyén a személyzetis kinek- kinek tudomására hozza’; beosztásához ilyen vagy olyan végzettség szükséges. Csoda-e, ha sokan csupán a papírért tanulnak? Nemcsak a hallgatók hibáztathatok az esetleges kudarcokért. Felelős az otthoni, a munkahelyi környezet, vagy akár az iskola is, amikor magukra hagyja őket, ahelyett, hogy támogatást nyújtana, például a tanulási készség fejlesztésében. Hiszen sokan a tanulás technikáját, sikerre vezető fortélyait sem ismerik. A felnőtteknek nem kenyerük a rendszeres tanulás, a legtöbben csak a vizsga előtti napokban kezdenek elmélyedni a tananyagban. Pedig hát kampányokkal nem lehet tudást szerezni, csak kitartó, szívós munkával, szorgalommal. Ezt keil tudatosítani. S azt is, hogy a'tanulás öröm, de sok szenvedéssel jár, megköveteli a korábbi életforma megváltoztatását: a többi közt le kell mondani a szórakozásról; és mindent a tanulásnak kell alárendelni, ami idősebb korban már korántsem könnyű- Nemcsak elszántság kell hozzá, hanem akaraterő, ami a szándékot tettek, sorává, folyamatos cselekedetté nemesíti. P. Kovács Imre Mit tudunk Csohány Kálmánról? A kicsit tájékozottabbak talán azt is, hogy 1925-ben Pásztón született és ott is van eltemetve kívánsága szerint. a ,. Csohány-jelsnséget’* alaposabban ismerők persze azt is, hogy hiába élt a főváros zajában, tülekedő műhelyében, ott is valóságos „passiói udvart” varázsolt a társakkal együtt, az elszármazottakból. a vidéki értékek nagyrabecsülőiből, művész és nem művész barátokból — a barátokkal. Nagy József, a Pásztói nagyközségi közös Tanács elnöke — maga is jó ismerője Csohány Kálmán művészetének, pásztói kötődésének — a közeli múltban a pásztói művelődési központiján megrendezett és ízlesével, hangulatával, résztvevőinek nagy számával valóban emlékezetes Csoliány- kiáliitás megnyitásán és egyben a baráti kör és galéria megalakulásán elmondott beszédében így idézte a művészi: „egy ízben azt kérdezte tőlem egy újságíró, milyen kitüntetéseim vannak... Fon- tos-ez ? Minek erről írni. Csohány Kálmán grafikus va-, gyök.” Előttem a felhívás szövege, amelyet jó egv hónappal ezelőtt azon az emlékezetes találkozón a pásztói művelődési házban. Bitsikey Tibor színművész szó szerint „előadott”- Ezt 'a felhívást a nagyközségi . népfrontbizottság.' a tanács és a pásztói Csohány Kálmán Galéria Baráti Köre adta ki, s várhatóan szélesebb körben ismert lesz rövidesen. Egy művészi örökség felelőssége, egy közösséget, gazdagító hagyomány továbbvitelének és kiteljesítésének szándéka csendül ki minden sorából. Faludy Sándorral, a művelődési központ igazgatójával beszélgetve jól érzékelhető, milyen áramköre lehet egy valóban közkincset gazdagító gesztussorozatnak. Milyen vonzóerő lehet egy alapjában közösségi szándékban. Az igazgató maga személyesen soha nem találkozhatott Csohány Kálmánnal, de mert a feladatot örökölte-átvette időközben nem csak egyik főszervezőjévé vált. hanem elsősorban hívőjévé egy jó ügynek, amit lehetne „hivatalosan is kezelni”, de ami valójában csak áldozatos munkával halad előre. A „Csohány Kálmán-gyűjtemény” végeredményben éppúgy nem hivatalos elnevezés, mint ahogy a most megalakult Csohány Kálmán Galéria is egyelőre „láthatatlan”. hiszen ahhoz, hogy a többszáz alkotás helvet kapjon széles körű társadalmi összefogás szükséges — a jelek szerint ebben sem lesz hiánv! — és más erőfeszítés nemkülönben, hogy a végleges helynek szánt ciszter ko- lostörépület szükségszerű felújításával megteremtődjék a galéria elhelyezésének feltétele. A baráti kör azonban tény, amiként tény a nagyszámú műalkotás, amelynek első darabjai még Csohány életéből magától a művésztől származnak, azok egészültek ki az éveik során mennyiségben és minőségben továbbgazdagodva. Maga a gyűjtemény mintegy száz Csohány-alkotást, további száz alkotóművésztől kétszáz (!) műtárgyat és az MAI MŰHELYEK ráti kör október végi megalakulásakor Kovács Béla szobrászművész restaurálási munkákat kiállitásrendezé- seket, megnyitásokat és tárlatvezetéseket vállalt Juhász Sándor nyugdíjas asztalos- mester kétheti munkát ajánlott fel a baráti körnek a galéria épületében, if). Szabó István szobrászművész, Oros2 László és Irányi Ödön festőművész egy-egy képét adja, Tóth Károly, a helybeli ÁFÉSZ József Attila Szocialista Brigádjának ez évi jutalmát a brigád nevében ugyancsak felajánlotta. A megyei művelődési központ amatőr csoportok gálaestjének műsorából származó teljes bevételt teszi majd a baráti kör — képletesen szólva — asztalára. A felhívás is méltán számít elsősorban a pásztóiak segítségére, hiszen a nagy múltú nagyközség szó szerint a város kapujában áll, a várossá erősödés szakaszába lépett és önmagát, becsüli meg. friss városi rangját gazdagítja a jövőben egy saját galéria kialakításával és mindazzal az összefogással, ami egyként jelentkezik egy egészséges-alkotó lokálpatriotizmusból gazdagító összefogásokat eredményezik „csupáncsak” felfedezésük, felkaroltságuk által. A jó patriotizmusok idejét is éljük, amikor a közösség önmagát gazdagítja, mert ezekben léteznek a legnagyobb tartalékok és lehetőségek Csohány Kálmán jó tíz esztendeje szólt talán arról először komolyabban is, hogy Pásztón egy rangos galéria létrehozása magát Pásztói emelné —' első gesztusként több mint hetven alkotását ajándékozta szülőhelyének. Ezt követték a fővárosba származott művésztársak, a fővárosban élő más tájakból kiemelkedő képzőművészek, akik abban az érzésben mindenképpen egyek voltak, hogy a szülőföld emlékezete erőt kölcsönöz az egyetemesebb értékű alkotásokhoz. De soha sem csak az emlékezet; a közvetlen kapcsolat tájjal, emberrel az amiből, táplálkozhat bármilyen alkotó munkása a társadalomnak. Van abban valami megka- pőan szép folytonosság, ahogy ró őst Pásztón megalakult a galéria baráti köre — tagjai között Czinke Ferenc és Irányi Ödön festőművészt is Ott találjuk — hiszen a pásztói lránt érdeklődő nyitottsággal létezve. Tagjai között em csupán képzőművészek hanem színészek, rendezők, zenészek, iparosok és minden más foglalkozást űzők együtt voltak, rendszeresen találkoztak, és ennek a körnek voltak tagjai a más vidékeken élő pásztóiak is. A galéria fiatal baráti köre ugyanakkor Pásztón egyesít mindenhonnan jelentkező hasznos erőt. Szinte természetes folyamként került a körbe a pásztóiak képzőművész amatőr alkotócsoportja. amelynek évenként megrendezett kiállításait, míg élt, maga Csohány Kálmán nyitotta meg, halála után Nagy József tanácselnök vette át ezt a feladatot a közösséget képviselő szervezet rangját is hozzáadva, de az emberi kötődést sem titkolva soha. Volt pásztóiak és mai pásztóiak baráti körei. Csohány Kálmán tiszltességes és éppen! ezért példás szülőfcldszereíe- te, itt pihenő és rövidesen látható balladaiömörséqű grafikai lapjai, a nagy előd — Csokonay művészetének képi folytatása és a már-már „krőzusi” hagyaték, amely egyre tovább gyarapodik újabb képzőművészeti alkotásokkal — mindmegannyi katalizátor! erő. A jó értelemben vett helyhez kötődéshez, a valahová tartozás érzésének fenntartásához, a legjobb értelemben vett alkotó lokálpatriotizmushoz. Elszármazottak, művésztársak és mai pásztóiak egyesülnék a Csohány Kálmán Galéria körül. Barátok csupáncsak Pásztói szeretőiében — ami egyben a legtöbb. T. Pataki László NÓGRÁD - 1983. november 26., szombat ^ A Csohány baráti kör úgynevezett Hamza-gyűjte- mé'nyt is tartalmazza, A batáplálkozo művészi életmű és baráti kör már évek óta annak valamennyi emberi Csohány / Kálmán és művész' vonzataként jelentkező érték barátai emberi kohézióját felbecsülésében. hasznosítva Budapesten tápA jó kultuszok korát él- lálta a szülőföld szeretetét, jük. Amikor a helybeli ér- egymást figyelve, egymást tékek az újabb és mindenkit támogatva, egymás munkája
