Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
J. Andropov nyilatkozata a figyelem középpontjában Európa új veszélyforrása a rakétatelepítés Amerikai ösztönzésre Izrael Szíria elleni támadásra készül A CSKP KB kilencedik ülése Befejezte kétnapos tanácskozását a CSKP KB kilencedik ülése. Megvitatták a Központi Bizottság elnökségének a nemzetközi helyzet értékeié, séről szóló beszámolóját és az 1984-es tervjavaslatot. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára zárszavában a többi között megállapította, hogy Csehszlovákia külpolitikájának alapvető irányvonala továbbra is a békéért, az enyhü. lésért, a fennálló nemzetközi problémák építő megoldásáért és a leszerelésért folytatott küzdelem. Tekintettel az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei NSZEP KB á Jurij Andropov legújabb nyilatkozata azt tanúsítja, hogy a Szovjetunió ki akarja vezetni a világot abból a végzetes zsákutcából, ahová Washington hibájából jutott — állapította meg az NSZEP Központi Bizottságának ülésszakán elhangzott felszólalásában Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára. Honecker üdvö?ölte és nagy jelentőségűnek nevezte Jurij militarista lépéseire, különös tekintettel az új amerikai rakéták nyugat-európai telepítésére, a békéért folytatott harcot következetesen össze kell kötni az ország védelmi képességének megszilárdításával — hangsúlyozta Gustáv Husák. Erre irányul a csehszlovák és a szovjet kormány megállapodása a harcászati- hadműveleti rendeltetésű rakétarendszerek felfejlesztését előkészítő munkálatok megkezdéséről Csehszlovákia területén, a csehszlovák fegyveres erők politikai és harci felkészültségének növelésére tett lépések. Ilásfoglalása Andropov csütörtökön este közzétett nyilatkozatát, amelyben a szovjet vezető levonta a szükséges következetéséket a katonai-hadászati egyensúly megőrzése érdekében. Folytatni kell a politikai párbeszédet mindazokkal, akik felelősséget éreznek népünk és az emberiség sorsáért és készek a megegyezésre. Síkra- szállunk azért, hogy kihasználjuk a tárgyalás valameny- nyi lehetőségét a fegyverkezési hajsza megállításáraSzocialista Internacionálé a rakétatelepítésről A Szocialista Intennaclonálé végrehajtó irodájának brüsz- szeli ülésén a rész vevők „mély sajnálkozásukat” fejezték ki az eurohadászatd tárgyalások felfüggesztése miatt. Határozatukban felhívást Intéztek a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz, folytassák mielőbb a párbeszédet A határozati javaslatot Ka- levi Sorsa finn szociáldemokrata kormányfő, a Szocialista Intemacionálé leszerelési kérdésekkel foglalkozó különbizottságának elnöke terjesztette elő. Támogatta és sürgette olyan nemzeközi szerződés megkötését a NATO és a Varsói Szerződés országai között, amelyben azok lemondanak a katonai erő alkalmazásáról. Támogatta atomfegyvermentes övezetek létesítését minden olyan ország részvételével, amely ezt igényli. Lionel Jospin francia szocialista pártvezető „az erő- egyensúlyon alapuló béke” mellett foglalt állást. Szintén sürgette a szovjet—amerikai párbeszéd folytatását, de nem mutatott hajlandóságot arra, hogy Franciaország ebbe bekapcsolódjék a maga atomfegyvereit illetően. A Holland Munkáspárt képviselője ezzel szemben olyan indítványt ter- dig arra, hogy csökkentse sa- jesztett elő, amely felszólítaná ját kezdeményezésre SS—20 az Egyesült Államokat, mond- rakétái számát, és ne telepít- jon le a Pershing rakéták te- sen harcászati rakétákat az lepítéséről, a Szovjetuniót pe- NDK-ba és Csehszlovákiába. Washington az új helyzetről Jurij Andropov csütörtöki nyilatkozata után mértékadó washingtoni körökben végül is elismerték: nem valószínű, hogy a Szovjetunió visszatérne a genfi közép-hatótávolságú rakéta tárgyal ásókra. Korábban az Egyesült Államok arról igyekezett ugyanis meggyőzni szövetségeseit és az ország közvéleményét, hogy a tárgyalások folytatása a rakétatelepítés megkezdése után is lehetséges, sőt, éppen a telepítés gyakorol majd „nyomást” a szovjet félre az amerikai követelések elfogadása érdekében. Hivatalos forrásokból most olyan nézeteket sugallnak, hogy a hadászati fegyverekről folytatott genfi tárgyalásokat kell felhasználni a tárgyalási folyamat fenntartására. Az idézett források szerint tekintettel azonban arra, hogy az eurorakétá'k rendeltetésük szerint szintén hadászati jellegűek, a későbbiekben a tárgyalások előrehaladtával ismét szóba kerülhetnek Géniben. Mint ismeretes, a hadászati rakétafegyverekről megkezdett genfi tárgyalássorozat folytatódik. Ronald Reagan elnök csütörtöki nyilatkozatában „kiábrándultságának” adott hangot amiatt, hogy a Szovjetunió nem tér vissza az eurorakéta- tárgyalásokra. Korábbi nyilatkozatától eltérően nem is próbálta kétségbe vonni a szovjet elhatározás véglegességét. Az éleződő amerikai—Szíriái feszültség jegyében, két nappal Jichak Samir izraeli miniszterelnök látogatása után fogadja a jövő héten Reagan elnök Dzsemajel libanoni államfőt, aki a genfi megbékélési konferencia megbízásából az Egyesült Államok részvételével megkötött izraeli—libanoni megállapodás felülvizsgálásához, módosításához kívánja megnyerni a Fehér Ház támogatását. Ma már nemcsak a nemzeti megmentési frontba tömörült ellenzék követeli az egyezmény érvénytelenítését, hanem az okmányt jóváhagyó libanoni parlamenti képviselők is elfogadták a módosítás gondolatát. ■ Hasonló áthangolódás tapasztalható a hallgatólagos beleegyezésüket adó arab kormányoknál is. Donald Rumsfeld, az első közel-keleti körútjáról hazatért amerikai elnöki megbízott — bejrúti hivatalos körök szerint — a Libanonban állomásozó szíriai csapatok eltávolításában jelölte meg kormánya célját. Az AnNahar című bejrúti lapban idézett hivatalos körök arra számítanak, hogy az Egyesült Államok erőteljes katonai csapással mozdítja ki a holtpontról a libanoni rendezés ügyét. Az Al-Baath című damaszkuszi lap pénteki cikke szerint Reagan elnök már szeptemberben (az amerikai katonai beavatkozást kiváltó libanoni polgárháborús harcok idején) meghozta döntését a Szíria elleni támadásra. Az Egyesült Államok felhatalmazta Izraelt a nagyarányú agresszió végrehajtására •— folytatja a lap. — Haim Herzog izraeli elnök legutóbbi washingtoni látogatása során megerősítette, hogy Izrael az amerikai érdekek „őre” a Közel-Keleten. A Washingtonba látogató izraeli kormányfőnek, akit útjára Mose Arensz hadügyminiszter is elkísér, fő célja az amerikai—izraeli stratégiai együttműködés fejlesztése a Szovjetunió támogatását élvező, növekvő katonai erőt képviselő Szíriával szemben. _j Angol és olasz lapok véleménye Kínai jegyzék az Egyesült Államokhoz Az ellenzéki brit munkáspárt vezetői a folyamatban levő amerikai rakétatelepítés „befagyasztását” indítványozták annak érdekében, hogy az eurohadászati rakétatárgyalások folytathatók legyenek. Ebben az értelemben nyilatkozott a Brüsszelben tartózkodó Neil Kinnock, a párt vezére és Denis Healey, az „árnyékkormány” külügyi szóvivője. Politikái kommentárok borúlátással szemlélik azokat a — Washingtonból érkező — jövendöléseket, hogy a Szovjetunió, minden ellenszolgáltatás nélkül, előbb-utóbb „visz- szaül” tárgyalni. Az NSZK-ha telepítendő Pershing—2 rakétákkal kapcsolatban a szovjet aggodalmakat különösen Indokoltnak és jogosnak ismerik el. A pénteki olasz újságok egybehangzó megállapítása, hogy a szovjet bejelentés várható volt a korábbi figyelmeztetések után. „A Szovjetunió csak azt teszi, amit előre jelzett, ha a NATO megkezdi a rakéta telepítést” — írja a római La Repubblica. A L’Unitá, az OKP lapja szerint Andropov továbbra is nyitva tartja a kapcsolatfelvétel lehetőségét, de pontosan megfogalmazta a feltételeket is, s ez visszatérés a rakétatelepítés megkezdése előtti állapothoz. A japán kormány sajnálkozását fejezte ki a genfi tárgyalások megszakadása miatt, ugyanakkor a Szovjetunióra próbálta hárítani a felelősséget. Edith Cresson külkereskedelmi és idegenforgalmi miniszter Moszkvából hazatérve elégedetten nyilatkozott a szovjet—francia gazdasági nagybizottság most tartott ülésszakáról. Kijelentette: bár még továbbra Is jelentős a francia külkereskedelmi deficit a Szovjetunióval szemben, az most már csökkenő irányzatot mutat és a gazdasági kapcsolatok fejlődése jó irányban halad. Egy hét leforgása alatt a kínai kormány második tiltakozó jegyzékét intézte pénteken az Egyesült Államok kormányához. A pekingi amerikai nagykövetnek átadott jegyzék azt kifogásolja, hogy az amerikai szenátus és a képviselőház megajánlás! tör1982-ben nyolcmilliárd frank volt a francia külkereskedelmi deficit s ez év végére előreláthatóan négymilliárd- ra csökken. Az árucsere-forgalom a két ország között 1983-ban mintegy 30 százalékkal emelkedett az előző évihez képest. A minisztert számos francia üzletember is elkísérte moszkvai útjára. Bár még nem kötöttek végleges megállapodásokat, a tárgyalások eredményeként több jelentős vényjavaslato.t fogadott el nemzetközi pénzügyi intézményekből. Ennek egyik része kimondja, hogy a Tajvannak teljes jogú tagként bent kell maradnia a manilai székhellyel működő ázsiai fejlesztési bankban. kereskedelem üzletkötés is várható. Francia részről azt remélik, hogy a Szovjetunió a jövő évben megkétszerezi a francia kohászati termékek vásárlását, 3 milliárd frank értékben vásárol majd ilyen termékeket az idei . másfél milliárd- dal szemben. A tárgyalás alatt álló nagyobb tervek között szerepel egy gázkéntelenítő üzem építése s a moszkvai gépkocsigyár korszerűsítésében való francia részvétel. Jól alakul a francia—szovjet NICARAGUA - VESZÉLYBEN A következő áldozat? Sandinista milicisták egy managual felvonuláson Nemrég levelet kaptam ni- caraguai barátnőmtől. Azt írja, decemberre gyermeket vár. Másfél éve, amikor Ma- naguában megismerkedtünk, már gyülekeztek a viharfelhők a kis karibi ország felett: megszaporodtak az ellenforradalmi szabotázsakciók. Marilena akkor bátyjáért és vőlegényéért szorongott, akik a hondurasi határvidéken teljesítettek szolgálatotAGGASZTÓ JELEK Meglehet, olcsó szentimen- talizmus, de nekem egyre e születendő gyermek sorsa jár a fejemben, amikor az Egyesült Államok grenadai inváziója után felforrósodott közép-amerikai helyzetről, a Nicaraguát körülvevő fenyegetés nyomasztó légköréről, a mesterségesen felszított háborús pszichózisról érkező híreket hallgatom. Amikor látom a hírügynökségek fotóit a milicisták kiképzéséről, a ma- naguai utcán futóárkot ásó, óvóhelyet építő asszonyokról. Amikor olvasom a világsajtó szenvtelen találgatásait: vajon Nicaragua lesz-e a következő áldozat? Vajon meg2 NÓGRÁD - 1983. november 26., szombat kockáztatja-e a harciasságából politikai tőkét felhalmozni kívánó amerikai elnök egy újabb karibi inváziót? Beiga- zolódnak-e a legpesszimistább jóslatok arról, hogy talán napokon-heteken belül megindul a támadás Nicaragua ellen? Vagy azoknak lesz igazuk, akik szerint Reagan — legalábbis egyelőre az 1984-es elnökválasztásig — megelégszik azzal, hogy Ni- •caraguának és Kubának szóló „példát , statuált” Grenadán? Az aggasztó jelek mindenesetre szaporodnak. Ma már a közép-amekrikai válság tárgyalásos megoldásán fáradozó Contadora-csoport tagjai is kénytelenek elismerni, hogy Grenada után nagymértékben csökkentek a béke- kezdeményezések, Nicaragua és a szomszéd államok közötti viszony rendezésének esélyei. S hiába szavaztak nemrég a washingtoni honatyák immár második alkalommal az ellen, hogy az Egyesült Államok anyagilag támogassa a Nicaragua határainál készülődő ellenforradalmárokat, a CIA és különböző fedőszervei közvetett úton továbbra is hathatós segítséget nyújtanak a „contráknak” egyre vakmerőbbé váló akcióikhoz. (E támogatás nélkül az ellenforradalmárok nem hajthattak volna végre tökéletesen szervezett szabotázsakciókat Corinto olajkikötője,., vagy a főváros repülőtere ellen.) ÜRÜGYTEREMTÉS A Fehér Ház is tisztában van persze azzal, hogy a „contrák” önmagukban legfeljebb lassan rombolni, gazdaságilag meggyengíteni képesek a sandinista kormányzatot, megdönteni aligha. Nicaragua határai mentén azonban nemcsak ők állnak készenlétben. Az USA és Honduras immár szerződéssel is megpecsételt katonai szövetségének első aktusaként a Nagy Fenyő közös hadgyakorlatra már 11 ezer amerikai tengerészgyalogos érkezett Hondurasba, ahol nagy erőkkel folyik egy támaszpontrendszer kiépítése is. A puskaporos hordó felrobban- tásáhoA Nicaragua megtámadásához most már bármilyen olcsó ürügy, koholt provokáció, vagy akár — s többek között ennek demonstrálására szolgált a grenadai példa — a „biztonságúikért aggódó szomszéd államok felkérése” is elegendő lehet. Minden jel szerint ezt az ürügyet igyekeztek megteremteni a CONDEGA, a Közép-amerikai Védelmi íanáes felélesztésével- (Az USA térségbeli érdekeit szolgáló katonai szövetség 1963-ban alakult, ám 1969, a hírhedt hondurasi—salvadori „futball- háború” óta nem működött.) Az elmúlt hónapban újra összeültek a tagállamok — Salvador, Guatemala, Honduras és • Panama — hadügyminiszterei. Az ülésen a ki- szivárgott értesülések szerint egy nicaraguai katonai beavatkozás eshetőségét vitatták meg, akár oly módon,, hogy az ellenforradalmárok bábkormánya kérné a szövetség segítségét, akár úgy, hogy „végső válsághelyzetben” maga a szövetség kérné Washington közvetlen beavatkozását. EGY ORSZÁG — KÉSZÜLTSÉGBEN Megvannak hát az eszközök, s bármikor megteremthető az ürügy Nicaragua le- rohanására. Csakhogy a sandinisták országa nem Grenada! S miközben a térség fő veszélyforrásának kikiáltott managual kormányzat még e pattanásig feszült helyzetben is erőfeszítéseket tesz a tárgyalásos rendezésre, egyben folyamatosan növeli védelmi képességét. A súlyos gazdasági gondok ellenére rákényszerültek a kötelező katonai szolgálat bevezetésére, a tartalékosok behívására, fegyvervásárlásra, üzemaayagtakarékosságraj az élelmiszerkészletek felhalmozására- Az USA vitathatatlan hadi- technikai fölényével Nicaragua hosszú évek gerillaharcaiban megedződött, össze- kovácsolódott hadserege, s a lakosság jó részének mozgósítására képes népi milíciája áll szemben. A baljós, feszültséget sugalló hírek hallatán újra és újra eltűnődöm: politikai és katonai érdekek, nyereségek és áldozatok szövevényének hidegvérű mérlegelése vajon milyen eredményre vezet? Megindul-e az invázió Nicaragua ellen? Nem tudom. Folyton csak az jut eszembe, hogy amikor hamarosan megszületik egy csecsemő Mana- guában, nem géppuskaropogás lesz-e az első zaj, ami a külvilágból behallatszik a szülőszobába..Elekes Éva Bevetésre induló ellenforrad almárok egysége a hondurasi határ közelében.
