Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

J. Andropov nyilatkozata a figyelem középpontjában Európa új veszélyforrása a rakétatelepítés Amerikai ösztönzésre Izrael Szíria elleni támadásra készül A CSKP KB kilencedik ülése Befejezte kétnapos tanács­kozását a CSKP KB kilence­dik ülése. Megvitatták a Köz­ponti Bizottság elnökségének a nemzetközi helyzet értékeié, séről szóló beszámolóját és az 1984-es tervjavaslatot. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára zárszavában a többi között megállapította, hogy Csehszlovákia külpolitikájá­nak alapvető irányvonala to­vábbra is a békéért, az enyhü. lésért, a fennálló nemzetközi problémák építő megoldásá­ért és a leszerelésért folytatott küzdelem. Tekintettel az Egyesült Ál­lamok és NATO-szövetségesei NSZEP KB á Jurij Andropov legújabb nyilatkozata azt tanúsítja, hogy a Szovjetunió ki akarja vezetni a világot abból a vég­zetes zsákutcából, ahová Wa­shington hibájából jutott — állapította meg az NSZEP Központi Bizottságának ülés­szakán elhangzott felszólalá­sában Erich Honecker, a Né­met Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának fő­titkára. Honecker üdvö?ölte és nagy jelentőségűnek nevezte Jurij militarista lépéseire, különös tekintettel az új amerikai ra­kéták nyugat-európai telepíté­sére, a békéért folytatott harcot következetesen össze kell kötni az ország védelmi képességének megszilárdításá­val — hangsúlyozta Gustáv Husák. Erre irányul a cseh­szlovák és a szovjet kormány megállapodása a harcászati- hadműveleti rendeltetésű ra­kétarendszerek felfejlesztését előkészítő munkálatok meg­kezdéséről Csehszlovákia terü­letén, a csehszlovák fegyveres erők politikai és harci felké­szültségének növelésére tett lépések. Ilásfoglalása Andropov csütörtökön este közzétett nyilatkozatát, amely­ben a szovjet vezető levonta a szükséges következetéséket a katonai-hadászati egyensúly megőrzése érdekében. Folytatni kell a politikai párbeszédet mindazokkal, akik felelősséget éreznek népünk és az emberiség sorsáért és ké­szek a megegyezésre. Síkra- szállunk azért, hogy kihasz­náljuk a tárgyalás valameny- nyi lehetőségét a fegyverkezé­si hajsza megállítására­Szocialista Internacionálé a rakétatelepítésről A Szocialista Intennaclonálé végrehajtó irodájának brüsz- szeli ülésén a rész vevők „mély sajnálkozásukat” fejezték ki az eurohadászatd tárgyalások felfüggesztése miatt. Határo­zatukban felhívást Intéztek a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz, folytassák mi­előbb a párbeszédet A határozati javaslatot Ka- levi Sorsa finn szociáldemok­rata kormányfő, a Szocialista Intemacionálé leszerelési kér­désekkel foglalkozó különbi­zottságának elnöke terjesztet­te elő. Támogatta és sürgette olyan nemzeközi szerződés megkötését a NATO és a Var­sói Szerződés országai között, amelyben azok lemondanak a katonai erő alkalmazásáról. Támogatta atomfegyvermentes övezetek létesítését minden olyan ország részvételével, amely ezt igényli. Lionel Jospin francia szo­cialista pártvezető „az erő- egyensúlyon alapuló béke” mellett foglalt állást. Szintén sürgette a szovjet—amerikai párbeszéd folytatását, de nem mutatott hajlandóságot arra, hogy Franciaország ebbe be­kapcsolódjék a maga atom­fegyvereit illetően. A Holland Munkáspárt képviselője ezzel szemben olyan indítványt ter- dig arra, hogy csökkentse sa- jesztett elő, amely felszólítaná ját kezdeményezésre SS—20 az Egyesült Államokat, mond- rakétái számát, és ne telepít- jon le a Pershing rakéták te- sen harcászati rakétákat az lepítéséről, a Szovjetuniót pe- NDK-ba és Csehszlovákiába. Washington az új helyzetről Jurij Andropov csütörtöki nyilatkozata után mértékadó washingtoni körökben végül is elismerték: nem valószínű, hogy a Szovjetunió visszatér­ne a genfi közép-hatótávolságú rakéta tárgyal ásókra. Koráb­ban az Egyesült Államok arról igyekezett ugyanis meggyőz­ni szövetségeseit és az ország közvéleményét, hogy a tárgya­lások folytatása a rakétatele­pítés megkezdése után is le­hetséges, sőt, éppen a telepí­tés gyakorol majd „nyomást” a szovjet félre az amerikai követelések elfogadása érde­kében. Hivatalos forrásokból most olyan nézeteket sugallnak, hogy a hadászati fegyverekről folytatott genfi tárgyalásokat kell felhasználni a tárgyalási folyamat fenntartására. Az idézett források szerint tekin­tettel azonban arra, hogy az eurorakétá'k rendeltetésük szerint szintén hadászati jel­legűek, a későbbiekben a tár­gyalások előrehaladtával is­mét szóba kerülhetnek Géni­ben. Mint ismeretes, a hadá­szati rakétafegyverekről meg­kezdett genfi tárgyalássorozat folytatódik. Ronald Reagan elnök csü­törtöki nyilatkozatában „ki­ábrándultságának” adott han­got amiatt, hogy a Szovjetunió nem tér vissza az eurorakéta- tárgyalásokra. Korábbi nyilat­kozatától eltérően nem is pró­bálta kétségbe vonni a szov­jet elhatározás véglegességét. Az éleződő amerikai—Szí­riái feszültség jegyében, két nappal Jichak Samir izraeli miniszterelnök látogatása után fogadja a jövő héten Reagan elnök Dzsemajel li­banoni államfőt, aki a genfi megbékélési konferencia megbízásából az Egyesült Ál­lamok részvételével megkö­tött izraeli—libanoni megál­lapodás felülvizsgálásához, módosításához kívánja meg­nyerni a Fehér Ház támoga­tását. Ma már nemcsak a nemzeti megmentési frontba tömörült ellenzék követeli az egyezmény érvénytelenítését, hanem az okmányt jóváha­gyó libanoni parlamenti kép­viselők is elfogadták a mó­dosítás gondolatát. ■ Hasonló áthangolódás tapasztalható a hallgatólagos beleegyezésü­ket adó arab kormányoknál is. Donald Rumsfeld, az első közel-keleti körútjáról ha­zatért amerikai elnöki meg­bízott — bejrúti hivatalos körök szerint — a Libanon­ban állomásozó szíriai csa­patok eltávolításában jelölte meg kormánya célját. Az An­Nahar című bejrúti lapban idézett hivatalos körök arra számítanak, hogy az Egyesült Államok erőteljes katonai csapással mozdítja ki a holt­pontról a libanoni rendezés ügyét. Az Al-Baath című da­maszkuszi lap pénteki cikke szerint Reagan elnök már szeptemberben (az amerikai katonai beavatkozást kiváltó libanoni polgárháborús har­cok idején) meghozta dönté­sét a Szíria elleni támadásra. Az Egyesült Államok felha­talmazta Izraelt a nagyará­nyú agresszió végrehajtására •— folytatja a lap. — Haim Herzog izraeli elnök legutób­bi washingtoni látogatása so­rán megerősítette, hogy Izra­el az amerikai érdekek „őre” a Közel-Keleten. A Washingtonba látogató izraeli kormányfőnek, akit útjára Mose Arensz hadügy­miniszter is elkísér, fő célja az amerikai—izraeli straté­giai együttműködés fejlesz­tése a Szovjetunió támogatá­sát élvező, növekvő katonai erőt képviselő Szíriával szem­ben. _j Angol és olasz lapok véleménye Kínai jegyzék az Egyesült Államokhoz Az ellenzéki brit munkás­párt vezetői a folyamatban le­vő amerikai rakétatelepítés „befagyasztását” indítványoz­ták annak érdekében, hogy az eurohadászati rakétatárgyalá­sok folytathatók legyenek. Eb­ben az értelemben nyilatko­zott a Brüsszelben tartózkodó Neil Kinnock, a párt vezére és Denis Healey, az „árnyékkor­mány” külügyi szóvivője. Politikái kommentárok bo­rúlátással szemlélik azokat a — Washingtonból érkező — jövendöléseket, hogy a Szov­jetunió, minden ellenszolgálta­tás nélkül, előbb-utóbb „visz- szaül” tárgyalni. Az NSZK-ha telepítendő Pershing—2 raké­tákkal kapcsolatban a szovjet aggodalmakat különösen Indo­koltnak és jogosnak ismerik el. A pénteki olasz újságok egybehangzó megállapítása, hogy a szovjet bejelentés vár­ható volt a korábbi figyelmez­tetések után. „A Szovjetunió csak azt teszi, amit előre jel­zett, ha a NATO megkezdi a rakéta telepítést” — írja a ró­mai La Repubblica. A L’Unitá, az OKP lapja szerint Andropov továbbra is nyitva tartja a kapcsolatfelvétel lehe­tőségét, de pontosan megfo­galmazta a feltételeket is, s ez visszatérés a rakétatelepítés megkezdése előtti állapothoz. A japán kormány sajnálko­zását fejezte ki a genfi tár­gyalások megszakadása miatt, ugyanakkor a Szovjetunióra próbálta hárítani a felelőssé­get. Edith Cresson külkereske­delmi és idegenforgalmi mi­niszter Moszkvából hazatér­ve elégedetten nyilatkozott a szovjet—francia gazdasági nagybizottság most tartott ülésszakáról. Kijelentette: bár még továbbra Is jelentős a francia külkereskedelmi defi­cit a Szovjetunióval szemben, az most már csökkenő irány­zatot mutat és a gazdasági kapcsolatok fejlődése jó irányban halad. Egy hét leforgása alatt a kínai kormány második tilta­kozó jegyzékét intézte pénte­ken az Egyesült Államok kormányához. A pekingi ame­rikai nagykövetnek átadott jegyzék azt kifogásolja, hogy az amerikai szenátus és a képviselőház megajánlás! tör­1982-ben nyolcmilliárd frank volt a francia külkereskedel­mi deficit s ez év végére előreláthatóan négymilliárd- ra csökken. Az árucsere-for­galom a két ország között 1983-ban mintegy 30 százalék­kal emelkedett az előző évi­hez képest. A minisztert számos fran­cia üzletember is elkísérte moszkvai útjára. Bár még nem kötöttek végleges megál­lapodásokat, a tárgyalások eredményeként több jelentős vényjavaslato.t fogadott el nemzetközi pénzügyi intéz­ményekből. Ennek egyik része kimondja, hogy a Tajvannak teljes jogú tagként bent kell maradnia a manilai szék­hellyel működő ázsiai fejlesz­tési bankban. kereskedelem üzletkötés is várható. Francia részről azt remélik, hogy a Szovjetunió a jövő évben megkétszerezi a francia ko­hászati termékek vásárlását, 3 milliárd frank értékben vásárol majd ilyen terméke­ket az idei . másfél milliárd- dal szemben. A tárgyalás alatt álló nagyobb tervek között szerepel egy gázkénte­lenítő üzem építése s a moszkvai gépkocsigyár kor­szerűsítésében való francia részvétel. Jól alakul a francia—szovjet NICARAGUA - VESZÉLYBEN A következő áldozat? Sandinista milicisták egy managual felvonuláson Nemrég levelet kaptam ni- caraguai barátnőmtől. Azt írja, decemberre gyermeket vár. Másfél éve, amikor Ma- naguában megismerkedtünk, már gyülekeztek a viharfel­hők a kis karibi ország fe­lett: megszaporodtak az el­lenforradalmi szabotázsakci­ók. Marilena akkor bátyjáért és vőlegényéért szorongott, akik a hondurasi határvidé­ken teljesítettek szolgálatot­AGGASZTÓ JELEK Meglehet, olcsó szentimen- talizmus, de nekem egyre e születendő gyermek sorsa jár a fejemben, amikor az Egye­sült Államok grenadai invá­ziója után felforrósodott kö­zép-amerikai helyzetről, a Nicaraguát körülvevő fenye­getés nyomasztó légköréről, a mesterségesen felszított hábo­rús pszichózisról érkező híre­ket hallgatom. Amikor látom a hírügynökségek fotóit a milicisták kiképzéséről, a ma- naguai utcán futóárkot ásó, óvóhelyet építő asszonyokról. Amikor olvasom a világsajtó szenvtelen találgatásait: va­jon Nicaragua lesz-e a kö­vetkező áldozat? Vajon meg­2 NÓGRÁD - 1983. november 26., szombat kockáztatja-e a harciasságából politikai tőkét felhalmozni kívánó amerikai elnök egy újabb karibi inváziót? Beiga- zolódnak-e a legpesszimis­tább jóslatok arról, hogy ta­lán napokon-heteken belül megindul a támadás Nicara­gua ellen? Vagy azoknak lesz igazuk, akik szerint Reagan — legalábbis egyelőre az 1984-es elnökválasztásig — megelégszik azzal, hogy Ni- •caraguának és Kubának szóló „példát , statuált” Grenadán? Az aggasztó jelek minden­esetre szaporodnak. Ma már a közép-amekrikai válság tárgyalásos megoldásán fára­dozó Contadora-csoport tag­jai is kénytelenek elismerni, hogy Grenada után nagymér­tékben csökkentek a béke- kezdeményezések, Nicaragua és a szomszéd államok közötti viszony rendezésének esélyei. S hiába szavaztak nemrég a washingtoni honatyák immár második alkalommal az el­len, hogy az Egyesült Álla­mok anyagilag támogassa a Nicaragua határainál készü­lődő ellenforradalmárokat, a CIA és különböző fedőszervei közvetett úton továbbra is hathatós segítséget nyújtanak a „contráknak” egyre vak­merőbbé váló akcióikhoz. (E támogatás nélkül az ellen­forradalmárok nem hajthat­tak volna végre tökéletesen szervezett szabotázsakciókat Corinto olajkikötője,., vagy a főváros repülőtere ellen.) ÜRÜGYTEREMTÉS A Fehér Ház is tisztában van persze azzal, hogy a „contrák” önmagukban leg­feljebb lassan rombolni, gaz­daságilag meggyengíteni ké­pesek a sandinista kormány­zatot, megdönteni aligha. Ni­caragua határai mentén azon­ban nemcsak ők állnak ké­szenlétben. Az USA és Hon­duras immár szerződéssel is megpecsételt katonai szövet­ségének első aktusaként a Nagy Fenyő közös hadgya­korlatra már 11 ezer ameri­kai tengerészgyalogos érke­zett Hondurasba, ahol nagy erőkkel folyik egy támasz­pontrendszer kiépítése is. A puskaporos hordó felrobban- tásáhoA Nicaragua megtáma­dásához most már bármilyen olcsó ürügy, koholt provoká­ció, vagy akár — s többek között ennek demonstrálására szolgált a grenadai példa — a „biztonságúikért aggódó szom­széd államok felkérése” is ele­gendő lehet. Minden jel szerint ezt az ürügyet igyekeztek megte­remteni a CONDEGA, a Kö­zép-amerikai Védelmi íanáes felélesztésével- (Az USA tér­ségbeli érdekeit szolgáló ka­tonai szövetség 1963-ban ala­kult, ám 1969, a hírhedt hon­durasi—salvadori „futball- háború” óta nem működött.) Az elmúlt hónapban újra összeültek a tagállamok — Salvador, Guatemala, Hondu­ras és • Panama — hadügy­miniszterei. Az ülésen a ki- szivárgott értesülések szerint egy nicaraguai katonai be­avatkozás eshetőségét vitat­ták meg, akár oly módon,, hogy az ellenforradalmárok bábkormánya kérné a szö­vetség segítségét, akár úgy, hogy „végső válsághelyzet­ben” maga a szövetség kér­né Washington közvetlen be­avatkozását. EGY ORSZÁG — KÉSZÜLTSÉGBEN Megvannak hát az eszkö­zök, s bármikor megteremt­hető az ürügy Nicaragua le- rohanására. Csakhogy a san­dinisták országa nem Grena­da! S miközben a térség fő veszélyforrásának kikiáltott managual kormányzat még e pattanásig feszült helyzetben is erőfeszítéseket tesz a tár­gyalásos rendezésre, egyben folyamatosan növeli védelmi képességét. A súlyos gazda­sági gondok ellenére rákény­szerültek a kötelező katonai szolgálat bevezetésére, a tar­talékosok behívására, fegy­vervásárlásra, üzemaayag­takarékosságraj az élelmi­szerkészletek felhalmozására- Az USA vitathatatlan hadi- technikai fölényével Nicara­gua hosszú évek gerillahar­caiban megedződött, össze- kovácsolódott hadserege, s a lakosság jó részének mozgósí­tására képes népi milíciája áll szemben. A baljós, feszültséget su­galló hírek hallatán újra és újra eltűnődöm: politikai és katonai érdekek, nyereségek és áldozatok szövevényének hidegvérű mérlegelése vajon milyen eredményre vezet? Megindul-e az invázió Nica­ragua ellen? Nem tudom. Folyton csak az jut eszembe, hogy amikor hamarosan meg­születik egy csecsemő Mana- guában, nem géppuskaropo­gás lesz-e az első zaj, ami a külvilágból behallatszik a szülőszobába..­Elekes Éva Bevetésre induló ellenforrad almárok egysége a hondurasi határ közelében.

Next

/
Thumbnails
Contents