Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-17 / 271. szám

Baskír sportág: a kores Kores bajnokság — baskír nemzeti sport Az Ural mellett élő baskí­rok népszerű sportága a ko- resbirkózás. A versenyzők széles övék segítségével küz­denek egymással. Az öv egyik végét körültekerik a tenyerükön, a másikat pedig egyszerűen szorosan fogják az öklükben. Az öv maga az ellenfél hátán van. A kores hivatalos sportág­nak számít a Szovjetunió szövetséges köztársaságai­ban. A koresban ma. a leg­fontosabb az ellenfél két vállra fektetése. Korábban egy teljes napig is folyt a küzdelem, s csak akkor feje­ződött be, amikor valamelyik fél feladta á versenyt. A 87 éves Abdul Ganyi • visszaem­lékszik, amikor., tízéves kofá­ban végignézett egy versenyt. A küzdelem egy erdei tutajos és egy 40 éves birkózó kö­zött folyt és reggeltől estig tartott. A győztes a fiatal tu- tajos lett, akinek 4 bordája eltört. Az ellenfélnek három ujja kiosavarodott, kifordult a vállcscntja, és súlyos térd- és bokazúzódásokat szenve­dett. A jelenlegi versenyszabá­lyok igen szigorúak. Meghat tározott a kéz mozgása, be­vezették az egyperces pihe­nőket. A küzdelmek 60, 70, 80. 90 és 100 kilogramm fe­letti súlycsoportban folynak. Labdarúgás Területi ifjúsági bajnokság Édeleny—Nagybátony 0—0 Edclény, 200 néző; v.: Fe­kete. Nagybátony: Hiesz — Balázs, Kovács, Bazsó — Haj­dara, Varga, Hegedűs, (Ba­rack). — Orosz, Oláh (Szajkó), Laczkó, Babcsán. Edző: Ve­res Mátyás. A lelkesen játszó vendég­csapat megérdemelten szerez­te meg az egyik bajnoki pon­tot. Kiállítva: Kovács. Sárga lap: Orosz. Jók: Bazsó, Hajdara, Varga. Salgótarján i Síküveggyár— Vác 1—1 (1—0) Salgótarján, 600 néző, v.j Juhász I. St. Síküveggyár: Susán — Brezovszki (Szik- szai), Tajti, Mátrai, Rigó — Fancsik, Berki, Forgács, — Sándor. Szabó, Ungi. Edző: Szűcs László. A Síküveggyár már az 5. percben, egy korszerű táma­dás végén Berki révén veze­tést szerzett. Ezt követően is mezőnyfölényt harcolt ki. A szünet után, ugyancsak az 5. percben, a Vác egy szöglet­rúgásból egyenlített. A mind­végig nagy iramú és változa­tos mérkőzést Juhász játék­vezető magas színvonalban Vezette. Jók: Susán, Tátrai, Berki. Sajó bábony—Balassagyar­mati SE 2—1 (2—0) Saiobábony, 100 néző. Bar iassagyarmait: Beke — Magos (Plaky), Kőhalmi. Zólyomi, Lénárt (Hídvégi) — Kardos, Gyurovics, Túri — Semetke, Mátyás. Szalánszki. Edző: Töményi Pál. Az erősen tartalékos ven­dégek védelmének megingása­it az első félidőben a haza­iak kihasználták, és ők ju­tottak előnyhöz. Szünet után a feljavuló gyarmatiaknak csak a szépítés sikerült. Góllövő: Semetke. Jók: Beke, Gyurovics. Pla­ky. TEKE NB II. .Biztos.. hazai győzelem Az elmúlt hét végén a tize­dik forduló lebonyolításával folytatódtak a küzdelmek az NB II-es férfi tekecsapat-baj- nokságban. A Salgótarjáni Síküveggyár együttese hazai pályán a Szegedi Postás gár­dáját fogadta. Izgalmasnak indult a mérkőzés: Jakus Já­nos és Naschitz Jenő párhar­cából ugyan a hazai Jakus került ki győztesen, de csak néhány fás előnyhöz jutott a gyári csapat. A vendégek a remek kezdés után megpró­báltak erősíteni, ex azonban nem sikerült, A másodikként pályára lépő Jakus László kitűnő 492 fás teljesítményé­vel szinte „eldöntötte” a mér­kőzés sorsáte A vendégek, beletörődve a vereségbe, so­rozatosan . elért gyenge telje­sítményeikkel hívdák fel magukra a közönség figyel­mét. Csupán az utolsó pályá­ra lépő páros összecsapása jelentett némi izgalmat, ahol a Sta-k—Alföldi párharcból a vendégjátékos került ki győz­tesen, De ennék már csak a vereség nagysága szempontjá­ból volt jelentősége. A női csapatbajnokságban, a nyolcadik fordulóban, a Szolnoki MÄV MTE csapatá­nak visszalépése miatt, a So­moskőújfalu együttese nem lépett pályára. Salgótarjáni Síküveggyár— Szegedi Postás 6—2 (2697— 2316) Salgótarjáni Síküveggyár: Jakus J. 445, Jakus L. 492, ifj. Huram Gy. 431. Radics K. 450. Kohut K. 470, Stark J. 409. Szegedi Postás: Naschitz J. 437, Dencsik I. 399, And­rási Cs. 301, Tamás V. 352, Mészáros J. 393, Alföldi J. 434. A férfi csapatbajnokság ti­zenegyedik fordulójában a Salgótarjáni Síküveggyár csa­pata a fővárosban, a Hőerő­mű együttesének 'otthonában vendegszerepel. A női csa­patbajnokságban az őízí utol­só forduló lebonyolítása kö­vetkezik: a Somoskőújfalu csapata idegenben, a Kinizsi Sör gárdájával méri össze tu­dását. G. I. G. Asztalitenisz-gála Srupersztárolr Salgótarjánban Nem akármilyen csemegének ígérkezik a salgótarjáni városi sportcsarnok jövő keddi prog ramja, különösen a pingpong kedvelői számára A magyar nem­zetközi asztalitenisz-bajnokságra hzánkba érkezett világsztárok kö­zül az ázsiaiak több napot töl­tenek nálunk, így a kínaiak pé­csi „fellépése” után sikerült megnyerni a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság élversenyzőit egy salgótarjáni szereplésre. Te­hát november 22-én, 17 órakor. Magyarország—Koreai NDK válo­gatott női és férfi egyéni viadalt láthatnak a helyi sportcsarnok­ban a nézők! LABDARÚGÓ MNK Továbbjutás öngóllal STC-Bélapátfalvi Építők 1-0 (1-0) , Bélapátfalva, 400, néző, v. Czirba. STC: Rédei — Bab­csán, Mákos (Sági); Juhász, Kalmár, -i- Tóth, Zsidó, Balga — Tamás, Földi, ©yöngyösi (Jaszik). Edző: Borbély And­rás. Közepes színvonalú mérkő­zésen, végig egyenrangú el­lenfélnek bizonyult a területi bajnokságon szereplő hazai együttes. A gól szerencsés körülmények között esett a 25. percben, amikor a hely­beli középhátvédhez, SaSvári- hoz. került a labda, akit két tarjám csatár is megtáma­dott, s ő ijedtében, a kimoz­duló Erdős kapus feje fölött, saját hálójába ívelte a lab­dát. 1—0. (öngól). Ezután a bélapátfalvaiak sok támadást próbáltak ve­zetni a Stécé kapujára, de a rutinos vendégvédők megaka­dályozták, hogy a hazaiak elérjék Rédei kapuját. Jók: Tóth, Zsidó, ill. Cseh, Patkós. Romhányi Kerámia—Recski Ércbányász 1—0 (1—0) Romhány, 400 néző, v. dr. Szőke. Romhány: Kovács — Szűcs, Jelen, Zagyvái, Ma­ring — Hodur, Kecskés, Pin- cze, Sági — Puruczki, Szandai. (Csere: Kalitka, Koczka). Ed­ző: Beke Ferenc. Kiállítva: Maring. Hűvös időben, nagy lendü­lettel kezdett mindkét csa­pat. Az első félórában hul­lámzó volt a játék. A 27. percben eldőlt a mérkőzés sorsa. Sági jó labdát kapott a védők között, a kaputól 18 méterre. Egy ügyes lefordulás után, ballal mintegy 15 mé­terről védhetetlenül bombá­zott a bal alsó sarokba. 1—0. Szünet után változott a já­ték képe. A vendégek nagy erővel rohamoztak, de a ha­zai védelem, Jelen vezényle­tével, állta a sarat. A félidő derekán a romhányiak erejé­ből még ügyes kontratáma­dásokra is futotta. A mérkő­zés befejezése előtt a dider­gő Kovács kapusnak egy rossz kirúgás után akadt egy bravúros védése. Jók: Sági (a mezőny leg­jobbja), Pincze, Hodur, ill. D.anyi, Lakatos. Kazincbarcikai Vegyész—St. 2. sz. Volán 2—1 (1—1) Salgótarján, 200 néző, v: PuhL St. 2. sz. Volán: Her- czeg — Blaskó, Miklós, Póczos, Izsdinszki — Németh, Fekete L.. Fekete I — Patai, Tábori, Móosányi. Edző: Kiss Imre. Már a 3. percben hazai gólnak örülhetett a Volán szurkolótábora. Németh hosz- szan szöktette Patait,-' a szélső fakébnél hagyta ' védő­jét, s 12 méterről, félmagasan a bal sarokba bombázott. 1—0. A 41. percben Leskó fejjel csúsztatott labdáját Fo­dor a sarokba fejelte. 1—1. A 47. percben Petrovics kapáslövését Herczeg lábbal mentette. Az 53. percben, ka­pu előtti kavarodás után egy röviden mentett labdát Pet­rovics a léc alá bombázott. 2—1. (Lesgól volt; a partjel­ző nem intett, holott egy föl­dön fekvő barcikai játékos zavarta a kapust a védés­ben). A tarjáni csapat bal- szerencsés körülmények kö­zött vesztett. Jók: Majoros, Petrovics, ill. Merczeg, Blaskó, Izsdinsz- ki, Németh. Papp ]. SE—Mátranovák 3—1 (1—1) Mátranovák, 300 néző, v.: Montvai. Mátranovák: Miskei — Kilczin, Nagy, Farkas, Tóth — Csikós (Jánosi), Ro- zinger, Kovács — Lakatos, Mihály, Hársi. Edző: Csernák László. A 27. percben egy ártatlan támadásnál Kovács kézzel a 16-oson belül kézzel ért a labdához. 11-es! A büntetőt Rogyina értékesítette. 1—0. A 44. percben Lakatos nagysze­rű labdát adott Mihálynak, aki 12 méterről védhetetlen' gólt lőtt. 1—1. A szünet utáni első percben Farkas egy beadásnál le akarta kezelni a labdát, de az átguruit a lába között, az el­lenfélhez került és Kanyok közelről „bepasszolta”. 2—1. A 85. percben egy beadást szintén Kanyok fejelt be. 3—1. A mezőnyben jobban játszó miskolciak megérdemelten nyertek, bár 2—1-es vezeté­süknél a hazaiak két gólhely­zetet is kihagytak. Jók: Rogyina, Kanyok, ill. Kilczin, Nagy, Mihály. Úszás Verseny Salgótarjánban „Sporttörténelmi pillanat­nak lehettek tanúi szombaton a salgótarjáni tanuszodában megjelent szurkolók. Első meghívásos uszóversenyt ren­deztek a Nógrád megyei Test- nevelési és Sporthivatal a megyeszékhelyen. Az egriek és az ózdiak mem jöttek el, a DVTK-versenyzői képvi­selték a vendégeket. A szép­számú nézősereg buzdítása mellett, az STC fiatal úszói egy kivételével minden szá­mot megnyertek. A 7—14 éves úszókig négy korosztály indult minkét nemben, és a legjob­bak tárgyjutalomban része­sültek, az első három helye­zett érmet is kapott minden számban. Győztesek; 100 m hát, út­törő (5 leány, 14 fiú induló): Kiss Kinga (STC) 1:31.8, ill.: Balogh Géza (STC) 1:25.0. Mell, gyermek (7): Halmos Péter (STC) 1:23.0. 50 m mell, delfin (13, 8): Bánhegyi Judit (STC) 49.9, ill.: Godó Tibor (STC) 45.8. 25 m hát: béka (8, 3): Slemba Tímea (STC) 25.2, ill.: Andriskó Pé­ter (DVTK) 24.00. 100 m mell, úttörő (9, 8): Kiss Kinga 1:35.00, ill.: Lovász Tamás (STC) 1:30.0. 50 m gyors, delfin (9,8): Kéri Orsolya (STC) 41.2, 111.: Godó Tibor 36.0. 100 m gyors, gyermek (8): Halmos Péter 1:08.0. 4X50 gyors, váltó, úttörő (2, 3): STC (Kiss, Melihercsik, Grasser, Koncz) 2:43.7, ill.: STC B. (Molyovszki, Kollár, Kiss, Balogh) 2:30.0. NEMRÉGIBEN íródtak le ezek a szavak a rovat ha­sábjain: a sport nem cél, ha­nem eszköz... Akkor az if­júság nevelésének, az egész­ség megőrzésének eszkö­zeként esett sző róla. Nem azért idézem most újra, mert az Országos Testneve­lési és Sporthivatal egyik vezetőjének szájából hang­zott el a mondat, hanem — mert nagyon igaz, és mert egyre időszerűbb, hogy fel­hívjuk erre a figyelmet. Fonákjáról is: alapvető­en fontos, hogy a sportolta- tás lehetősége, a sportirá- nyítás megfelelő kezekbe kerüljön. Hogy ne legyen a sport például nemzetközi po­litikai harcok eszköze (Hon­duras—Salvador, afrikai és amerikai olimpiai bojkott, izraeli túszok Münchenben stb.), a közönség becsapásá­nak lehetősége a sportolók anyagi előnyeiért (bundák, totóbotrány, pankrátorok „világkupája"), esély egy- egy szakvezető vagy ver­senyzőtárs lejáratására, el­sősorban pénzszerzési és reklámlehetőség, alkalom a közönség fi iveimének el­terelésére súlyosabb prob- , lémákról, hogy levezessék indulataikat, a nemzeti ér­zés olykor nacionalizmus­ba hajló fölkeltésének esz­köze — sorolhatnám még. példák sokaságával. Hogy a sport elüzletiese- dik. az évtizedek óta fenn­álló és egyre erősödő je­lenség, . vagyis már több mint veszély. A világverse­nyekre évekkel előre lekö­tik a reklámcégek a hirde­tési felületeket. A couberti- ni amatőr eszmét megszé­gyenítő, ellenállhatatlan ötletekkel hozakodnak elő a testkultúra terjedéséből bu­sás hasznot húzó sportszer­gyártó cégek. És más „élel­mes” — a laza szabályozás­ket áldoznak gyermekük ta­níttatásáért. Cserébe oda­csempészhetik magukat a képernyőre a kűr után, a „lihegősarokban”... Az MLSZ egyik vezetője panaszkodta el a minap a sportújságíróknak rendezett fogadáson, hogy a labdarú­gás klasszikus, sportszerű módszerei, a szemtől szem­be való harc, az odaadó és Fonák sál visszaélő — emberek Is alaposan kihasználják a maguk hasznára a divat­áramlatokat (karate, si, aerobic). A tanfolyamok a legtehetségtelenebbeknek is ugyanolyan drágák, mint az éveken át sportoló, leendő élversenyzőknek. Bátran ide sorolhatjuk a korcsolyázást is, amelynek megyénkben még nincs ak­tív tábora, lévén egyelőre csupán terv a műjégpálya — Budapesten azonban 1984 elején Európa-bajnokságot rendeznek. És a hatalmas új sportcsarnok csaknem tízezer férőhelyének szin­te a felét fenn kell tartani a sportolókkal együtt ér­kező csapatvezetőknek, tá­mogatóknak és „jégmamák­nak", akik súlyos összege­nyílt küzdelem, a jó célért elvárható összefogás, a tisztességes kiállás a szövet­ség elnökségében már nem mindenki által követett módszer. A gazdasági, po­litikai vagy egyéb területen szerzett tekintélyük miatt beválasztott elnökségi ta­gok, úgymond „ráérnek” egy-egy döntés előtt körbe­telefonálni egymást, és akár a legkevésbé szakszerű és célszerű állásfoglalásra rá­venni társaikat. Az OTSH- hoz már csak az országos szakszövetség elnökségének határozata jut el, az esetleg jobb, de leszavazott javaslat már nem — így csak azt tudják helyben hagyni. Sajnos az egyesületeknél is hiába a leghozzáértőbb edző, a legszigorúbb szak­vezető, ha a „külső támo­gatók” — o társadalmi el­nökség tagjai, a (koránt­sem saját zsebükből!) nagy­lelkű gazdasági irányítók — között mindig akad, aki a fegyelmezetlen játékos bün­tetésének akár a kétszeresét is odacsúsztatja a vétkes zsebébe. .. így azfán egy- egy ilyen vezető —l legtöbb­ször csak átmenetileg és felszínesen — szerez magá­nak egy hívet a labdarú­gók között (ismétlem: leg­többször a dolgozók pén­zén), és közben teljesen alá­ássa a szakvezetők tekin­télyét, a fegyelmet; ráadá­sul példát is statuál. Hát ezek is fontos adalékok an­nak megértéséhez, miért tart labdarúgásunk a mai színvonalon. ÉS HA AZ ÉLVONAL­BAN egy metrófogantyú, egy átigazolási ügy akkora vihart kavar, amekkorát, már nem is csodálkozik az ember azon, ha a járási baj­nokságban a szurkolók ösz- szerugdosnak egy rendezőt, a játékosok leütik a játék­vezetőt. Nem is csodálkozni: tenni kell valamit. Odafi­gyelni, fegyelmezni, büntet­ni és következetesnek lenni. Hogy a sport megtisztuljon a ránehezedő szennyestől — ehhez a gyakorlati irányí­tásnak is megfelelő kezek­be kell kerülnie. Ugyanis az eszköz sohasem szentesíti a célt! — IF —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents