Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-16 / 270. szám

forum a rádióban MHSZ-ÉLET Tiszta vizet a pohárba! Ki gondolta volna néhány évtizeddel ezelőtt, hogy ami­kor földünk jelentős részét víz borítja, a XX. század utolsó harmadának egyik legnagyobb problémáját ép­pen eme éltető nedű 'okozza. Adatokért és bizonyítékokért nem kell a világba szalad­gálni sajnos szűkebb pátri­ánk. Nógrád megve is .sokat küszködik a minőségét (és mennyiségét) egyre jobban vesztő ivóvízért. A 125 köz­ségből 35-ben végleges meg­oldással kialakított közüzemi vízellátás van. 10-ben pedig részleges. Ugyanakkor, a ma­gas, nitráttartalom miatt 52 település tartozik a közegész­ségügyileg veszélyeztetett ka­tegóriába. E helyeken egyet­len olyan kút sincs, amelyik vizét az egy éven aluli cse­csemők fogyaszthatnák. Nagyon sok ember gondja rejlik a tények mögött, ezért érthető volt az élénk érdek­lődés a Miskolci Rádió legu­tóbbi fóruma iránt, mely Mis­kolc és Salgótarján, illetve a két megye vízellátásának helyzetét taglalta. Az élő adásban néhány kérdés meg­válaszolására nem maradt'idő, illetve érdemes néhány, so­kakat érintő témát érdemes újra felemlíteni azok szá­mára, akik nem hallhatták az adást. „A helyi vízkészletre tele­pült 24 nógrádi törpe vízmű esv része sem biztosít za­vartalan ellátást — utalt az egyik kérdés, a néhány sor­ral feljebb is említett ada­tokra — a kutak hozamának jelentős csökkenése, vízminő­ségi problémák, magas vas- és mangántartalom jelentkezése miatt. Ezek szerint a nagy erőfeszítések érán létrehozott törpe vízműveket, stílusosan szólva, kútba lehet dobni?” — Az idei, rendkívüli szá­raz időjárás jelentősen csök­kentette a vízkészleteket Persze emiatt nem kell le­mondani a törpe vízművekről, ez átmeneti helyzet. A man­gán- és a vast'artalom jelent­kezése esetén — adja a vá­laszt Pálfalvai Kálmán, a Nógrád megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat igazgatója —, megfelelő tisztító berende­zések telepítésével tisztává tudjuk tenni a vizet. Sokan, főleg a beszterce-la­kótelepiek azt kifogásolták: annak ellenére, hogy Salgó­tarjánban és a megyében ke­vés az ivóvíz, a strandot mégis ilyen minőségű vízzel töltik fel. — Ez valóban fgv van — válaszol Godó Dezső, a váro­si tanács műszakt osztályá­nak vezetője —, mert rende­let szerint, csak ivóvízminő­ségű vízzel lehet a »trandokat üzemeltetni. Különösen víz­hiányos időszakban a feltöltés ideje alatt nyomáscsökkenés is jelentkezhet a környéken. Várhatóan jövőre már válto­zik a helyzet. Az üzemeltető úgvnevezett vízvlsszaforsatót épít, amely tisztít és fertőtle­nít, és csak a kevés vissza­pótláshoz kell friss víz. Emellett a tanács tervezi a melegítés megoldását. Domos Lajos, a Nógrád me­gyei Tanács építési és vízü­gyi osztályának vezető helyet­tese kapta a következő kér­dést. „Mikor adják át a hasz- nosi vízitározót, s mivel gyak­ran szomjazik a megyeszék­hely, nem lehetne-e meggyor­sítani az építését?” — A tározó a tervezett ütemben épül — jegyzi meg Domos Lajos —. a mostani állapot szerint minden re­mény megvan arra, hogy 1986-ban üzemel. A gyorsítás­ra nincs mód (úgy tűnik) mert a bonyolult, nagy értékű berendezéseket a szerződés­ben megjelölt határidőre tudják szállítani. Az egyik telefonáló azt tudatta a fórum résztvevőivel, hogy a közelmúltban, javíttat­va lakásán a csőtörést, meg- hökkenve tapasztalta, hogy az eredetileg fél colos átmérőjű csövön már egv ceruza sem férne át, holott néhány éve cserélték ki. Kérdése: nem találtak-e megoldást az úgy­nevezett agresszív viz légyí- tására? — Talán furcsa amit mon­dok — kezdi válaszát Godó Dezső —, de a vízkőlerakó­dás bizonyos mértékig még hasznos is. Védi a cső falát. A tarjáni vizből valóban túl­zott a vízkő lerakódása. Az XKV-nál most folyik egv kí­sérlet ennek vegvi ófon tör­ténő eltávolítására. Biztató a helyzet, reméljük hamarosan a gyakorlatban is jól vizsgá­zik a módszer. Az eddig leírtak csupán töredéke a beérkezett kérdé­seknek és az adott válaszok­nak, melyek akár a hallga­tóknak. akár a „papírnak és a ceruzának” szóltak. Néhány probléma- megér egv nagyobb lélegzetű beszélgetést illetve írást, így visszatérünk még ezekre. Szükséges is, mert fe­szítő gond a jó ivóvíz meg­teremtése megyénkben. Falva- ink lakónépességének ellátott­sága 44 százalékos. Az Orszá­gos mérték 65 százalék. A le­maradás oka mindenekelőtt a vízszerzés nehézségeiben rej­lik. De sok múlik a takarékos vízgazdálkodáson és azon összefogásokon, melyek a he­lyi vízhiányok megszünteté­sét célozzák. Valaki a fórum végén, kis­sé ironikusan megjegyezte, ettől most több lett a víz? A víz nem, de talán a meg­értés igen, hiszen a megye óriási erőfeszítéseket tesz an­nak érdekében, hogy mind több pohárba jusson tiszta víz. A jogos türelmetlenség a legkisebb gondnál is érthe­tő, de ma már a jó vízhez nem csak szándék kell, de sok pénz is. (zengő) Együtt az életben, együtt a szakmában... Jubiláló pásztói pék házaspár Harminc év egy szakmában nem kde idő. Huszonöt év egy házasság életében, szintén nem kis idő. S ha mindkettő találkozik két ember közös életpályáján, akkor már nem akármilyen jubileumról be­szélhetünk. .. Széles Miklós és felesége, Sándor Mária pásztói születé­sűek, mindketten sokgyer­mekes család szülöttei, nem könnyű gyermekkorral. A hét- és a tizenegy gyermekes csa­ládban bizony nagyon hiány­zott a minél több dolgos kéz. Érthető hát, hogy a szülők el­várták, mielőbb tanuljanak a gyermekeik valamilyen szakmát. Keressék meg ma­guk a mindennapi kenyerü­ket. .. S ők ketten nemcsak megkeresik, de meg is sütik ezt a kenyeret, immár har­minc év óta. Sorsuk szinte azonosan in­dult. Marika alig töltötte be a 15. évét, munkát keresett és kapott is hamarosan az akko­ri kenyérgyárban. Fiatalko- rúság ide vagy oda, a napi tizennégy órákat keményen le kellett tölteni, lány létére fér­fiasán helytállni. Betanított munkásként kezdett, 3 hóna­pig tartott az átképzés, s az­után őt is szakmunkásként kezelték. A kenyérgyárban elég sok vele egykorú fiatal dolgozott, de ezek között is volt egy fiú, akinek sorsa na­gyon hasonló volt az övéhez, így a munka szeretete és az azonos érdeklődés hamarosan szerelemmé érlelődött. Pár évi ismeretség után 1958-ban házasságot kötöttek. Azóta szakmaszeretetük közös hi­vatássá vált... Sokáig egymás mellett dol­goztak még a kenyérgyárban, de 13 év után Marika a süte­ményespékségbe került. Mindketten a legjobb szak­munkások hírében álltak. Ma­rika csoportvezető, férje üzem­vezető egészen 1970-ig. Ebben az évben Marikával szomorú és egyáltalán nem várt do­log történik. Üzemi baleset kapcsán jobb karja eltörik. Kemény megpróbáltatás ez olyan embernek, akinek mun­kája legfőképpen két kezére épül... Betegsége alatt is mindig azt figyelte, hogyan épül az új kenyérgyár. Ami­kor tehette, munkát vállalt, de jobb karjának csökkent teherbírása következtében, két évig csak portás lehetett — természetesen ez is a ke­nyérgyárban. Szíve annyira visszahúzta a „kemencék világába”, hogy fá­jó kézzel bár, de újra kezd­te... S ismét megszakítás kö­vetkezett: három évig pék­szakboltban volt eladó, majd több mint két évig az ÁFÉSZ- nél dolgozott. Innen kezdte és végezte el a kereskedelmi szakmunkásképzőt. Közben új otthonra vágytak mindket­ten, hiszen időközben megnö­vekedett a család, két lány­gyermekkel gyarapodva. Épít­kezésbe kezdtek, s a megnö­vekedett kiadások is közreját­szottak kissé abban, hogy fér­je 1976-tól két és fél évig a Szovjetunióban vállalt mun­kát. S miv^l mindketten szíve­sen dolgoztak együtt, munká­jukat is odaadóan szerették, többször gondoltak arra: jó lenne nyitni egy önálló kis pékséget. Az üzlet megnyitása évekig csak elképzelés volt. Ehhez sok minden kellett: indulótő­ke, megfelelő helyiség a pék­ség számára, felszerelések, egyebek. A múlt év őszén úgy nézett ki, hogy szép lassan minden összejön, így ez év áprilisától már önálló kis műhelyükben, együtt sütik a kenyeret. Igazi családi mű­hely ez a javából. Két lányuk közül az egyiknek ugyan van főfoglalkozású munkahelye, de amikor csak teheti, ő is a pékségben segítkezik. Talán a két szülő példája szerettet­te meg vele is ezt a szép és igényes szakmát. S munkájuk eredménye az illatos, foszlós, fehér kenyér, amelyért este későn, avagy korán reggel is hosszú sorok várakoznak. F. Molnár Gabriella F II f n| r rr » * Felkészülés a jovo évi továbbképzésre A Magyar Honvédelmi Szö­vetség Nógrád megyei vezető­sége az elmúlt napokban ren­dezte meg az általános hon­védelmi oktatással foglalkozó vezetők 1983—84. kiképzési év megyei továbbképzését. A képzés célja volt: felkészíteni az általános honvédelmi ok­tatókat a 80 és a 20 órás ki­egészítő oktatás sikeres lebo­nyolítására, valamint fejlesz­teni az oktatók eszmei, poli­tikai, szakmai ismereteit, módszertani útmutatást adni a foglalkozások színvonalas megszervezéséhez. Ezt ren­geteg szemléltető eszköz — film. diakép, plakát — és a továbbképzést tartó felkészült előadók is biztosítottak. A továbbképzésen összesen 28 oktato vett részt a me­gyéből. A programban a többi kö­zött szerepelt egy tájékozta­tó az MHSZ Nógrád megyei vezetőség képzési és tömeg- sportfeladatainak végrehajtá­sáról. az MHSZ oktatási, fel­ügyeleti ellenőrzés tapasztala­tainak feldolgozásáról. Elő­adást hallgattak meg az okta­tók a Magyar Néphadsereg és az MHSZ kapcsolatai és feladatai, a fiatalok katonai felkészítésében címmel, vala­mint a katonai pálcára irá­nyítási feladatokról. A to­vábbképzés keretéhen az ok­tatók előadást hallgattak meg a gyakorlati foglalkozások le­bonyolításával összefüggő módszertani feladatokról. Ebben a témakörben hangzott: el a politikai előadások kö­vetelményrendszeréről szóló1 tájékoztató. Ugyancsak itt Volt szó az általános honvédelmi oktatási tanfolyamok keretén belül használandó oktatóesz­közök, oktatófilmek, falitáb­lák stb eredményes fs'hasz- nálásáról. Tájékoztató hang­zott el az aktuális katonai.1 politikai helyzetről, az elmúlt képzési év értékeléséről. Az előadásokat, tájékoztad tókat konzultációk követték, j TESZÖV Kupa lövészverseny * Győztesek az őrhalmiak Első ízben rendezték meg a Termelőszö­vetkezetek. Területi Szövetsége és a Magyar Honvédelmi Szövetség Nógrád megyei ve­zetősége közös rendezésében a TESZÖV Kupa lövészversenyt. A salgótarjáni zagyva-rako­dói lőtéren lebonyolított verseny kispuskás- számban került megrendezésre, amelyen 14 csapat tagjai mérték össze lövészképességü« két. A kupát, amelyet az MHSZ megalakulá­sának 35. évfordulója tiszteletéire alapítot­tak, elsőnek az őrhalmiak vitték el. A vándorkupaversenyt jövőre is megrend dezik. A versenyben a TESZÖV munkatársai Is méltó ellenfélnek bizonyultak. Balról aa eH só Terstyánszky Rudolf, a TESZÖV titkár helyettese A győztes őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet csapata, amely 1 évre elnyerd te az MHSZ megyei vezetőség vándorserlegét. Képünkön balról jobbra: ifj. Csábi László» Csábi László, Csernyik András és Bartha Imre Nem változik a nyugdíj-kiegészítés Nógrádi siker Kaposvárott Mint Ismeretes, a dolgozók eddigi havi 290, illetve a me­zőgazdasági szövetkezeti ta­gok 200 forintos bérkiegészí­tését a nyugdíjjárulék átla­gos összegével 310, illetve 210 forintra emelik és azt 1984 január 1-től pótlék formájá­ban beépítik a bérekbe. A SZOT társadalombiztosítási főigazgatóságtól kapott tájé­koztatás szerint a nyugdíja­sok és az újonnan nyugdíjba menők nyugdíj-kiegészítése nem változik. A bérpótlék a nyugdíjalap megállapításakor nem számít bele az átlagkere­setbe. a 290. illetve 200 fo­rintot nyugdíj-kiegészítésként fizetik, s változatlan a már nyugdíjban levők nyugdíj-ki­egészítése is. Rizstermelfik szemináriuma A rizstermelés korszerű agro­technikájával ismerkedtek meg az ENSZ Gazdasági és Szociális Bizottságának tagjai a Taskent- ben rendezett nemzetközi szemi­náriumon. Üzbegisztánban a rizstermelést teljesen gépesítették. Az Afganisztánból, Laoszból, Vi­etnamból, Iránból, Nepálból, Thaiföldről, Srí Lankából érkezett szakemberek, és a FAO képvise­lői magasra értékelték az üzbég rizstermelők eredményeit 14-féle igen jól termő új fajtát honosí­tottak meg Üzbegisztánban. A termelés elérte az 5o mázsát hek­táronként. A köztársaság évi át­lagos rizstermelése meghaladja az , 500 '000 tonnát. Az idén Kaposvárott ren­dezték meg a Honvédelmi Ku­pa lovészverseny országos bajnokságát. Ezen Menczel Zoltán főhadnagy vezetésével hatfős csapat képviselte a megyét és közülük az ifjúsági fiú 50 méteres kispuskalö­vésben a 20 induló között Pa­jor Nándor a 2. helyezést ér­te el 186 körrel. A további sorrend: Hiúsági fiú 10 méter, lég­puska: ... 5. Gergely Csaba, (Nógrád) 166 köregysoggel. Női 10 méter, légpuska:... 13—14. Mustó Katalin (Nóg­rád) 155. Felnőtt férfi, légpuska: .. .7. Bálint Sándor (Nógrád) 170. Női 50 méter, kispuska:... 14. András Antalné (Nógrád) 169 köregységgel. Férfi 50 méter, kispuska:. '.1 Makrai Zoltán (Nógrád) 383 köregységgel. A 19 megye és Budapest versenyzői között jól szere-1 peltek megyénk versenyzői az Országos Honvédelmi Kupa lövész verseny-bajnokságán, s összesenben 1028 köregységgel a 6. helyen végeztek. NÓGRÁD — 1983. november 16., szerda 5 1

Next

/
Thumbnails
Contents