Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)
1983-11-15 / 269. szám
Oedipus Kolonosban Az elmúlt hét legjelentősebb műsoreseménye Sophok- lés: Oedipus Kolonosban című tragédiájának tévéválitozata volt. Ritka esemény részesei lehettünk ezen a pénteki esten, úgyszólván színháztörténeti jelentőségű eseménynek, mert a nagy görög tragédiaíró e csaknem 2400 esztendős művét eddig alig játszották nálunk. Sophokles híres trilógiájának középső darabja, az Oedipus király és az Antigone foglalatában, először Csiky Gergely fordításában jelent meg magyarul, 1877-ben. Ez 1878-ban került színre a Nemzeti Színházban, olyan nevekkel, mint E. Kovács Gyula, Jászai Mari és Márkus Emília majd hatvanöt évvel később 1943-ban, Babits Mihály fordításában az Oedipus királlyal együtt újította fel az ország első színháza. S megint négy évtizednek kellett eltelnie az utolsó játszás óta, hogy a rendező Kazimir Károly figyelméből magyar nézők — ezúttal milliói — gyönyörködhessenek Sophokles legutolsó remekében, az Oedipus Kolonosban. A tévéváltozat sugárzását megelőző, rendhagyó rendezői előszó jóvoltából a mű keletkezésének históriájáról is érdekes hátteret kaptunk. A hagyomány szerint az Oedipus Kolonosban elkészülte idején az agg, immár 90 éves Sophokles fia gyámság alá akarta helyeztetni gyengeelméjűség címén. Sophokles úgy védekezett, hogy felolvasta a dráma néhány részletét, mire a bírák feliháborodva utasították el a fiút. A műnek tulajdonképpen alig van számottevő cselekménye, mégis csodálatos belső erő, az öregkor megnyugvása, méltósága, tapasztalata árad belőle. A vak és immár mindenkinek kiszolgáltatott öreg bújdosó utolsó napjainak vagyunk tanúi, aki élete végén Kolonosban, Athén elővárosában talál menedéket. Oedipus magasztos halálának megörökítése mellett Sophokles a drámával saját szülőhelyének, Kolonosnak is felejthetetlen emléket állít. Nem mindennapos tisztesség ilyen méretű tragikus mű művészi megvalósítójának lenni. E tisztesség ezúttal a vak Oedipus alakjában Mécs Károlynak jutott részül, míg Antigone személyében Káldi Nórát, Kreon szerepében Bitskey Tibort, Isménéként Kubik Annát, Théseusként Szilágyi Tibort láthattuk. Valamennyien legjobb képességüket adták a műhöz. Fenséges pillanatok tanúi lehettünk, szép dikciókban gyönyörködhettünk, mindenekelőtt Mécs Károly, Bitskey Tibor, Szilágyi Tibor valamint Kozák András, Nagy Attila, Szirtes Ádám dicséretére. Talán annak eredményeként is, hogy a közreműködőket összeszokott együtteséből a Thália Színház művésziéi sorából válogatta Kazimir Károly. Szinte kivétel nélkül otthonosak a klasszikus tragédiákban. A Sophokles-bemutató jelentős eredménye a televízió ama törekvésének, hogy a drámairodalom sarkalatos műveit milliós közönség elé vigye, mert a missziós szolgálattal együtt kincset érő archívum kialakulását is szolgálja. Végletesen most egy szóm- bat esti produkcióról, a Telepódium bemutatójáról kell szólnunk. Ez a vállalkozás a színpadi műfaj egyik legledé- rebb hajtását, a bohózatot is- tápolja, megletősen hullámzó eredménnyel, így érzésem szerint, néha jobb ügyhöz méltó buzgalommal. Ez volt a benyomásom ezúttal is, Bencsik Imre: Az első férfi című, a harmincas évek szemléletében fogant, hálószoba-históriája láttán. Persze, a nyilvános előadás publikumának egy része si- kongott a „műélvezettől”, a kifejezetten egyértelmű „pikantériától” a triviális helyzetek láncolatától. Az egész dologból csak egyvalami hiányzott, nevezetesen az, ami ennek a műfajnak szülőhazájában annak idején létjogosultságot teremtett: az elegáns franciás szellemesség. Az útszéli malackodás nem azonos a bohózattal, azzal az önfeledt szórakozással, amit a Telepódiumtól elvárunk. Ezen Löte Attila, Kabos László, Urbán Erika, Csala Zsuzsa, Schubert Éva, Anda Györgyi igyekezete, „mindent bele”- játéka sem változtat. Az előbbire ellenpéldával is szolgálhatunk a hét műsorából. Azzal a bővérűén egészséges csehszlovák filmkomédiával melyet Hűtlenség szlovák módra címmel, három részben élvezhettünk. (b. t.) 'Amikor 'Andrei L »oviét könyvet avagy ' filmet né* a háborúról, mindig elnehezül a szíve. Nem egészen érti, mi is az a hősiesség, merészség, de azt azért érzi: a legcsekélyebb kínvallatást sem bírná elviselni. A lövészárokban nem hasalna, kigyulladt repülőgépét nem irányítaná az ellenséges tankokra Es ő mélységesen boldog, hogy nincs háború, s hogy efféle hősiességekre nem nyílik lehetősége. ,, Amikor Andrei Lvovics könyvet olvas avagy filmet néz a szerelemről, kissé mindig elszomorodik. Nem egészen érti, milyen is valójában az igazi szenvedély, ám érzi, hogy a felesége miatt nem vetné magát a vonat elé. égő kunyhóból nem mentené, sőt párbajra sem hívta ki miatta senkit. Mindezekért mélységesen szerencsésnek érzi magát. Tudomásul veszi, hogy a XIX. század véget ért, eljött a tettek ideje, a szerelem pedig ideig-óráig tart — ilyesfajta áldozatra senki nem kényszerítheti. Amikor Andre) Lvovics mo- derít fimet vagy színmüvet műsor KOSSUTH RADIO) 8.27: A Távol-Kelet varázsa 8.57: A Népzenei Hangos Újság melléklete ).((: Farkas Ferenc gyermek- muzsikája 10.05: MR 10—14. 10.35: Zenemúzeum. Puroeni Didó és Aeneas. 11.41: Egy cimfró emlékiratai. IV/2. rész. 11.45: Törvénykönyv 13.00: Kapcsoljuk a Magyar Nemzeti Galériát Szergej Hazcnov: Nyugodt boldogság néz valami erköcsi problémáról, ahol a hősök végsőkig kihegyezett konfliktushelyzetek közepette találják ki érzelmeiket. viszik véghez becsületüket érintő cselekedeteiket — Andrej Lnovicsnak mindez furcsának tűnik. Nem egészen érti mitől sisteregnek az indulatok, a hős miért helyezi raját érdekeit a közösség érdekei fölé, mi az a manapság divatba jött polgári bátorság stb... Ezért hát Andre) Lvovics — hála az elvtelenség létezésének — sosem keveredett konfliktusokba sem. kollégáival. .. Andre) Lvovics kimondhatatlanul boldog, elégedett, hogy a hivatalban, ahol hosz- szú évek óta dolgozik, sohasem voltak problémái. összegezve az egészet: Andrej Lvovics boldog, hogy eny- 4. 14.00: Kórusok, hangszerszólók 14.40: Elő világirodalom 15.05: Daloló, muzsikáló tájak 15.28: Nyitnikék — Kisiskolások műsora. 18.00: Fetress Zsuzsa operettfelvételeiböl. 18.29: Zengjen a muzsika 17.05: Arcélek t 17.30: Az RCA szimfonikus zenekar filmzenét Játszik. 17.45: A Szabó család 19.15: László Annie, Gyórl Szabó József és Hollay Bertalan nótákat énekel 20.00: Versenytársak lesznek? IV. rész. 20.30: ÜJ operalemezeinkből. 21.03: Remekírók — remekművek Oj Zrínyiász. 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30: Francia madrigálok 22.50: Hétköznapok kutatói 23.00: Évszázadok mesterművei 0.10: Vlrágénekek PETŐFI RADIO) 8.05: Az NDK néphadseregének központi zenekara játszik MÓGM6 £ 1983. novfmb« .15«, kedd nyi örömöt kapott ti sorstól! Sikeresen elkerülte, hogy kenyerét az éhezőkkel, bánatát másokkal megossza, hogy szült utcákban huligánokkal verekedjék. Sikerült becsületesnek, jónak, a társadalom tiszteletre méltó tagjának megmaradnia. Hálás az eddig csöndben véget ért évekért, amelyeket a családi fotók dobozba rakosgatása közben ezerszer újra elemez... Így él Andrej Lvovics, a szerencsés ember egy a sok közül örülve annak, hogy életük nagyobbik fele aggodalom és nyugtalanság nélkül telt el. Ha néha viszont szomorúság fogja el amiatt, hogy mindezekben nem volt része, s ezért kedve támad megkóstolni az efféle érzéseket, akkor csak megnyom egy gombot, és a televízióból megcsapja a szerelem a hősieség szele, ám ettől megijed, újra mértékletesen kezd élni, megköszöni a sorsnak háborítatlan nyugodt boldogságát. Fordította: Baraté Rozália 8.20: Tíz perc külpolitika 8.35: Társalgó 10.00: Zenedélelőtt 12.25: Gyermekek könyvespolca 12.35: Melódiakoktél 13.30: Muzsikáló természet 13.35: Rácz Aladár cimbalmozik 14.00: A Petőfi rádió zenés délutánja. 18.00: Tinl-tonik 18.35: Beszélni nehéz 18.47: Oj nótafelvételeinkből 19.0«: Barangolás régi hangleme19.25: A technikai fejlődés és társadalmi környezet 19.35: Csak fiataloknak! 20.35: Tigrisugrás XV/3. rész. 20.55: Népszerű dallamok — esti hangversen y 21.55: Magnóról magnóra 22.35: Francia sanzonok 23.20: Paganini. OperettrészV’etek MISKOLCI STÜDIÖ. 17.00: Hírek, Időjárás, műsorismertetés. 17.05: Zenedoboz. A stúdió zenés rejtvényműsora. Telefonügyelet: 35-510. Szerkeszti: Beély Katalin. 18.00: Eszak-ma- gyarországi krónika. 18.25—18.30; Lap- és müsorelűzetes. HARMATI SÁNDOR: Munkásemlékek 18. Végre nagyüzemben! Egy februári hajnalon — 1929-et írtunk — fáradtan, átfázva fejeztem be az éjszakai hólapátolást, majd felvettem a munkámért járó szerény ösz- szeget. Két műszakot is teljesítettem és az erőfeszítéstől testem minden része sajgóit. Szükségét éreztem, hogy a közeli, korán nyitó büfében felhajtsak egy csésze forró teát. Negyed hét lehetett és a csellóban rajtam kívül egykét futó vendég hörpintette ki szokásos papramorgóját. Teakortyolgatás és melegedés közben jutott eszembe, hogy szombat ellenére meglátogathatnék néhány gyárkaput. Kigyalogoltam a kőbányai Gyömrői útra, ahol a munkanélküliek más munkanapokon tömegesen jelentek meg a gyárak előtt, azúttal azonban nem voltak sokan. Magam sem tápláltam különösebb reményeket. „Magyar Radiátorgyár” — olvastam az egyik kapu fölötti feliratot.— ..Szántó és Beck mérnökök tüzeléstechnikai és fűtőberendezések gyára”. A hideg fokozódott és én topogva melengettem lábaimat. „Egy félórányit várok — határoztam el —, és ha semmi nem történik, hazaindulok”. És egyszerre csak csoda történt. A gyárkapun egy kék munkaköpenyes férfi lépett ki, körülnézett. Kisvártatva — miután látta, hogy rajtam kívül senki nincs a közelben — kezével intve magához hívott. — Munkára vár? — kérdezte. — Igenis. — válaszoltam. — Mi a szakmája? — tudakolta. — Szerszámlakatos- segéd vagyok, itt a munkakönyvem és a munkaközvetítői jelentkező lapom — mondtam most már reménykedve. Okmányaimat átvizsgálta, majd a következőket közölte: — Vasöntödéi mintalaka- tos-munka végzésére keresek embert. Ha vállalja, felveszem magát. Gyorsan rávágtam: — Igen, örömmel vállalom. — Rendben van. Hangsúlyozom azonban, hogy nem számíthat állandó alkalmazásra. Jelenleg sürgős munkák futottak be, és ha befejeztük, valószínűleg el kell majd válnunk egymástól. Amikor új művezetőm — Kutor József — bevezetett a gyár mintalakatos-műhelyébe, boldogan vettem át a szükséges szerszámokat. Az első megmunkálandó munkadarab egy „Marabu” típusú szén- tüzelésű kályhafej öntőmintája volt. Az éjszakai hólapátolás okolta fáradtság egyszerre megszűnt és nagy szorgalommal láttam munkához. Mesterségemet kisüzemben tanultam és éveken át, ha el tudtam helyezkedni, ugyancsak kisüzemben dolgoztam. A radiátorgyárban a kisüzem légkörétől teljesen elütő, új világba csöppentem. Tanítómesteremnél, a We- kerle-féle műhelyben megszokott jelenség volt, hogy két- három segéd folyamatos munkát végezhetett. Annyi munka mindig akadt, hogy dolgozhattak. Ha a szakmában fellendülés volt, akkor rövi- debb-hosszabb időre új segédek is munkába állhatták. Az új segédek foglalkoztatási időszakának hossza azonban a mindenkori rendelésállománytól függött, amely rendszerint csak néhány hónapon át biztosított munkát. A régiek, állandó munkalehetőségük tudatában és a munkában éveken át szerzett nagyobb gyakorlatuk révén, magabiztosak lehettek. Mindezeken túl jól ismerték mesterük gondolkodásmódját, esetleges rigolyáit is és alkalmazkodni tudtak. Az új segédek mindezen előnyökkel nem rendelkeztek. Arra törekedtek, hogy megnyerjék a főnök bizalmát, hiszen ez kenyérkérdés volt. Ily módon a régiek és az újak között éles versengés alakult ki, minden vonatkozásban. A kenyér féltés állandó feszültség forrósa volt, baráti, harcostársi viszony nem alakulhatott ki közöttük. Ezt a légkört az is elősegítette, hogy a kismesterek őrizkedtek szervezett munkások alkalmazásától, mert tudták, hogy azok nem néznék tétlenül a kismester kizsákmányolási manővereit. A munkás a kisüzemben mindig nagyon ma- gárahagyatott volt, nem számíthatott a főnökkel támadt esetleges nézeteltérése idején társai szolidaritására. Egyetlen kapaszkodó volt: a főnöki jóindulat megnyerése. 1 Már az első hetek tapasztalatai alapján megállapíthattam, hogy a radiátorgyári munkások — szemben a kisüzemek dolgozóival — előnyösebb helyzetben vannak... Űj világot jelentett számomra, hogy beilleszkedve a gyári munkáskollektívába. részese lehettem annak a küzdelemnek, amelynek célja erős üzemi szakszervezeti csoport létrehozása, azon belül először az osztály harcos alapon álló szakszervezeti ellenzék magjának, maid a mély illegalitásban működő kommunista sejtnek a megteremtése volt. A végrehajtás során számtalan nehéz akadály leküzdésének részese is voltam. A munkásérdekek szempontjából hatékonyan fellépni képes szervezet megteremtését akadályozták a munkásfejek- be befészkelődött. a munkás- érdekekkel ellentétes nézetek. Káros voltukat izzadtságos viták során, munkástársaink előtt kellett leleplezni. Minimálisra kellett csökkenteni az attól való félelmet, hogy az osztálytudatos mozgalomhoz való csatlakozás, ha napfényre kerül, elbocsátást, kenyér- telenséget eredményez. Gondot kellett fordítani a gyári spiclik, a munkásérdekek el- árulóinak a leleplezésére (mert ilyenek is akadtak) és elszigetelésükre. A kollektívának, amely a gyárban minderre tudatosan törekedett, rövidesen én is tagja lettem. (Következik: 19. Nyemecz Lajos elvtárs.) , Jubileumi bélyegárverés Klasszikus magyar bélyegek árverezésével fejeződött be vasárnap a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetségének 25. nagy őszi bélyegaukciója, amelyet a szövetség VI. kerület Vörösmarty utca 65. szám alatti székházában rendeztek meg. A nagy, árverezések rendszerét egyébként tizenkét esztendővel ezelőtt vezették be, s a kezdeményezőket az a cél vezette, hogy évente egy vagy több alkalommal olyan nyilvános fórumot teremtsenek, amelyek az átlagosnál jobb, érdekesebb anvagokat is szemügyre vehetnek és megvásárolhatnak a gyűjtők. Az eddig megtartott 24 árverés azt bizonyította, hogy a kezdeményezés kedvező fogadtatásra talált: az utolsó három-négy aukción a forgalom mér elérte a félmillió forintot, ritkaságok, érdekességek kerültek nyilvánosságra és cseréltek gazdát. Megnőtt az érdeklődés a fila- telista irodalom iránt, a tavaszi és az őszi nagy árveréseken jó áron lehetett értékesíteni és venni olyan bélyegeket, amelyek a hétköznapi cserében csak ritkáin fordulnak elő. A hét végén is gazdag anyag, több mint 1500 tétel került kalapács alá, bélyegsorokra, blokkokra, régi levelekre, s egész gyűjteményekre is licitálhattak az érdeklődők. Az egyes tételek igen széles értékskáláin mozogtak, hisz’ 20 forintos és 26 ezer forintos kikiáltási ár is elhangzott az aukción, amelynek első napján — szombaton — délelőtt külföldi, délután pedig modern magyar bélyegeket árvereztek el. Mint azt az aukció rendezői elmondották: várakozásuknak megfelelően mindkét napon nagy volt az érdeklődés, a gyűjtők az árverésen meghirdetett tételek hetven százalékát megvásárolták. A külföldiekből csaknem százezer, a modern magyarokból kétszázezer, a klasszikus magyarokból pedig mintegy 250 ezer forint értékű bélyeg cserélt gazdát. A legmagasabb áron — 22 ezer forintént — egy gyereksor tévnyomatos bélyege kelt el, de nagy sikere volt annak a levélnek is, amelyet 1944 végén. Nyíregyházán kiadott bélyegekkel bérmentesítettek. Az igen ritka portéka a licitálást követően 15 ezer forintért talált gazdára. Keresettek és kedveltek voltak a légipostái küldeményeken szereplő bélyegek is, különösen nagy volt az érdeklődés az úgynevezett Zeppelin levelek iránt. A kuriózumok, a nagy értékű ritkaságok mellett természetesen sok apró tételt is megvásároltak gyűjteményüket gazdagítandó a kezdő filatelisták. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 3.0«: Tévétoma 8.05: Iskolatévé. Élővilág (ált. lsk. 7. oszt.) 8.30: Magyar Irodalom (ált lsk, alsó tagozat). 9.00: Francia nyelv 9.15: Fizikai kísérletek. I. 9.25: Megvalósult álmo’- 9.50: Lottósorsolás. 10.00: Olsjralépés. 11.35: Képújság 15.00: Iskolatévé 15.35: Deltácska 15.50: Itt és ott 16.10: Orosz nyelvgyakorlás 16.25: Hírek 16.30: Postaiiók 250. 16.50: Sanzonpódium. I. 17.30: Mi legyek? I. ré3Z. 17.55: Képújság. 18.00: Sportmúzeum. 18.15: Reklám 18.20: Tiscla. 18.55: Reklám 19.10: Tévétorna 19.15: Esti mese 19.30: Tv-hiradó 20.00: Elátk<8ZOttak váró««. VII/3. 20.50: Stúdió ’S3. 21.55: Kockázat, .*• 22.25: A nevem: Bársony Mihály 22.35: Tv-hlradó 3. 2. MŰSOR: 20.00: Magyarok a Mura mentén. U/l. 20.30: Kertünk, udvarunk. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Reklám 21.15: A szabadság ára. 22.50: Képújság. BESZTERCEBÁNYA: 19.10: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.05: Nyitott könyv. 8. rész. 21.20: Szórakoztató vetélkedő- műsor 22.00; Ez történt 24 óra alatt. 22.15: Kamarahangverseny. 23.80: Hírek. 2. MŰSOR: 18.25: Fiatalok tévéklubja. 1. rész. 19.30: Tv-hlradó 20.05: Fiatalok tévéklubja. 2. rész. 21.30: Időszerű események. 22.00: Színművészeti magazin 22.25: Középiskolások műsora MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7. .■ Fél 4-től: Dutyi dili. Színes, szinkronizált USA filmvígjáték. Háromnegyed 6-tól: Csillaghullás. Színes, szinkronizált szovjet film. 8 órától: A pap, a kurtizán és a magányos hős. (14) Színes USA western. — Kohász: Eltűntnek nyilvánítva. (14) Színes, szinkronizált amerikai film. — Tarján vendéglő Zsaru vagy csirkefogó? Francia film. — Balassagyarmati Madách: Háromnegyed 6-tól: Donald kacsa és a többiek, Színes, amerikai rajzfilmsorozat. 8 órától: Ellopták Jupiter fenekét. Színes, szinkronizált francia filmvígjáték. Iskolamozi: Ballagó idő. Mesemozi: A teknős és a sün. — Nagybátonyl Petőfi: Az álarcos lovas legendája. Színes, szinkronizált USA western. — Pásztói Mátra: Együttélés. (14) Sz/nes magyar—NSZK dokumentumfi’m. — Rétság: Gyanútlan gyakornok. (14) Színes, francia bűnügyi fi’m- vigjáték. — Kisterenyel Petőfi: Gyilkos bolygó. (16) Színes, szinkronizált USA fantasztikus film. — Jobbágyi. Tüzes éjsza« kák, Színes szovjet film.
