Nógrád. 1983. november (39. évfolyam. 258-282. szám)

1983-11-15 / 269. szám

Veszélyes újítás Ronald Reagan első ameri­kai elnökként látogatott el a Dél-Koreát és a KNDK-t el­választó demilitalizált öve­zetbe. Elvileg nem kifogásol­ható az akció, hisz a világ­nak ezt a tartós, hideghábo­rús gócpontját évről évre sokan keresik fel. Szokásához híven azonban Reagan ezt az útját is antikommunista kiro­hanásokra, fenyegetőzésre használta fel. Régi szabály: robbanásve­szélyes helyen nem szabad a tűzzel játszani. S különösen nem, ha a politikus azt a ha­talmat képviseli, amely fél­százezer katonájával, kitűnő­en felszerelt támaszpontjaival a legközvetlenebb részese a hidegháborús szembenállás­nak. Reagan egyebek mellett elmondta: Washington kész szélesíteni katonai jelenlétét, fokozni segítségnyújtását Dél- Koreának, mert — szavai sze­rint — az Egyesült Államok továbbra is elkötelezett a Csőn Tu Hvan-rendszernek. Ebben senki sem kételked­hetett eddig sem. Elődje, Car­ter még arról beszélt, hogy az Egyesült Államoknak csök­kentenie kellene, s végül fel kellene számolnia jelenlétét a koreai félszigeten. Áztán 6 is megfeledkezett saját tervéről, az utód pedig már az ame­rikai haderő létszámának bő­vítését, a fegyverarzenál kor­szerűsítését sürgeti. Minden­nek igazolására a Reagan szö­uli tárgyalásairól kiadott köz­lemény Dél-Korea biztonságát emlegeti, mint amely elvá­laszthatatlan Északkelet- Ázsia békéjétől és stabilitásá­tól, s természetesen az Egye­sült Államok biztonságától. Ahogy az amerikai elnök ke­let-ázsiai tárgyalása során többször is kifejtette, Wa­shington nem engedi meg, hogy legfontosabb ázsiai szö­vetségeseit elszigeteljék. Ha azonban az elnök dél­koreai útjának eseményét egybevetjük megelőző, japáni látogatásával, a megfigyelő­ben óhatatlanul is felmerül a kérdés: végülis ki fenyeget kit, ki akarja bekeríteni a másikat. A tokiói látogatás kapcsán lérejött megállapodás az amerikai—japán stratégiai kapcsolatok, a katonai együtt­működés erősítéséről, a Wa­shington—Tokió—Szöul ten­gely megszilárdításáról hozott intézkedések éppenséggel azt sugallják, hogy az Egyesült Államok próbálja meg elszi­getelni a térség mindazon ál­lamait, amelyek nem fogad­ják el csendes-óceáni katona- politikai doktrínáját, uralmi törekvéseit. Aligha lehet olyan újítást kieszelni ezzel kapcso­latban, amely ne egy régi, módfelett elavult s a térség egészének stabilitását fenye­gető amerikai politika ce­mentanyaga lenne. A parlament tárgyal, a tömeg tiltakozik Az olasz parlamentben hét­főtől többnapos vita kezdődik az eurorakéták telepítésének kérdéséről. Az 1979-es kor­mánydöntés után, amely Nyu- gat-Európában elsőként mon­dott igent az amerikai fegy­vereknek, először folytatnak vitát ilyen szinten a 112 cir­káló robotrepülőgép rend­szerbe állításáról. A katolikus beállítottságú Ávvenire vasárnapi számában azonban azt az értesülést közölte hogy az első rakéták már megérkeztek Szicíliába. A lap szerint a Catania közelé­ben levő amerikai támasz­pont. Sigonella rendkívül meg­növekedett légiforgalma azt jelzi, hogy a robotrepülőgé­pek a bázison vannak. A tá­maszpont körül megerősítették az őrséget és fokozott bizton­sági intézkedéseket vezettek be — írja az Ávvenire. Vasárnap estig hivatalosan nem cáfolták ezt a hírt. A L’ Unitá, az OKP lapja ezzel kapcsolatban Giovanni Spado- lini hadügyminisztert idézi. aki szerint az első rakéták no­vember végéig Olaszországba érkeznek. A szicíliai képviselőház el­nöke, a szocialista Salvatore Laur'cella eljuttatta a köz­ponti kormányhoz azt a nyi­latkozatot, amely 20 kommu­nista és 11 kereszténydemok­rata, valamint egy független baloldali képviselő aláírásá­val a rakéták telepítésének el­halasztását követelte. Ilyen értelmű felhívást juttatott el a parlamenthez az olasz ka­tolikus dolgozók szövetsége (ACLI) is. A parlamenti vitával egy- ide j űleg tüntetésekre ke­rül sor mind Comisó- ban, mind a „fegyverek­nek ..Ideiglenesen” helyet adó Sigoneilán. Rómában és Pi­azza Venezlán katolikus és keresztény szervezetek képvi­selői tiltakoznak a parlamen­ti vita idején. A békebizott­ságok koordinációs szervezete pedig a parlament előtt kí­vánt tüntetni. Ezt azonban a rendőrség megtiltotta. * Salvador: Mire készül az Egyesült Államok? Amerika okokat keres a beavatkozásra Washingtont nyugtalanítja a saivadori polgárháború ala­kulása: a saivadori kormány­hadsereg vezetői „tehetetle­nek”, „hozzá nem értésük mi­att”, a felkelők csaknem va­lamennyi frontszakaszon a kezükbe vehették a kezdemé­nyezést — ezt mondták el magas rangú washingtoni tisztségviselők az AP ameri­kai hírügynökségnek. Az in­terjúalanyok, akik névtele­nek kívántak maradni, úgy vélekedtek, hogy ha a mosta­ni irányzat nem változik, ak­kor a felkelők elérhetik a vég­ső katonai győzelmet. A sai­vadori tisztek és elit katonák kiképzésének megjavításá­hoz fűzött washingtoni re­mények nem váltak be. „A kiképzésnek a hadszíntéren vajmi kevés a hatása”, s vál­tozás csak akkor történik, ha alapvetően módosul a tisztek hozzáállása a háborúhoz —, jelentette ki egy washingtoni tisztségviselő. Elpanaszolta, hogy a katonák tisztjeik ve­zetésével laktanyáikba sán­colják el magukat, s közben a partizánok a környéken akadálytalanul tevékenyked­hetnek. Legutóbb is a felke­lők két nagyobb várost foglal­tak el, a városokat védő ka­tonák és tisztjeik fegyverei­ket eldobálva menekültek a helyszínről — tette hozzá az AP. Amerikai tisztségviselők azt is nehezményezték, hogy élén­kül a félkatonai szervezetek, a gyilkosságokra szakosodott halálbrigádok tevékenysége. Ez mindenképpen kínos az Egyesült Államoknak, hiszen. Washington korábban éppen az emberi jogok helyzetének javulására hivatkozva nö­velte a saivadori katonái és gazdasági segélyeket. Egyéb­ként ismeretes tény, hogy a saivadori halálbrigádok egyik legfőbb szervezője és vezető­je Roberto d’Abuisson, az i.alkotmányozó nemzetgyű­lés” elnöke. Figyelemreméltó a washing, toni aggodalmak szándékos kiszivárogtatása: közép-ame­rikai fővárosokban ugyanis tartják magukat az újabb sai­vadori államcsíny előkészü­leteiről szóló hírek. Értesülé­sek szerint két csoportosulás is készül hatalomátvételre. Az egyiket Adolfo Blandon ez­redes, ajz első szárazföldi had­osztály főparancsnoka és az Arena nevű párt több veze­tője irányítja. A másik cso­port élén Galileo Torres, az egyik saivadori pénzintézet igazgatója áll, valamint Jai­me Abdul-Gutierrez, az 1979 októberében végrehajtott ál­lamcsíny egyik főszereplője. Az államcsíny lehetőséget ad­na arra, hogy akár a hatal­mon levő, akár a hatalomra jutó csoportosulás az Egye­sült Államok katonai beavat, kozását kérje a „vérontás megelőzésére”. A saivadori hazafiak szer­vezete, az FMLN elemzése szerint a Salvadorral kapcso­latos fejlemények feltűnően hasonlítanak a Grenada elle­ni amerikai katonai inváziót megelőző eseményekre. Fred Sinowatz életrajza Fred Sinowatz, az Osztrák Köztársaság szövetségi kancel­lárja 1929. február 5-én szü­letett Neufeld an der Lei- thán, (Lajtaújfalun), egy bur­genlandi iparosodott falu­ban. Munkáscsalád gyerme­ke, szülei még beszéltek ma­gyarul is. Elemi iskolai tanul­mányai után Sinowatz Wie­ner Neustadtban, majd Baden- ben járt gimnáziumba, ahol 1948-ban érettségizett. Becs­ben folytatott egyetemi ta­nulmányokat: germanisztikát, történelmet és sajtótudo­mányt hallgatott. 1953-ban fi­lozófiai doktori oklevelet szerzett. Még ebben az évben alkal­mazták a burgenlandi tarto­mányi kormányt hivatalban, a kormány egyik tagjának tit­káraként. 1961-ben a burgen­landi tartományi gyűlés tag­jává választották, ugyanak­kor az Osztrák Szocialista Párt tartományi titkára, 1964- ben a burgenlandi tartomá­nyi gyűlés (Landtag) elnöke lett. 1966-tól a burgenlandi tartományi kormány tagja (kulturális tanácsos), 1971-től szövetségi oktatási és művé­szeti miniszter volt. E minő­ségében többször járt hazánk­ban, illetve fogadta magyar partnerét. Fred Sinowatzt 1981. január­jában alkancellárrá válasz­tották, de megtartotta a mi­niszteri tárcát is. Ugyanez év májusában Bruno Kreisky pártelnök egyik helyettesévé választották az Osztrák Szo­cialista Párt elnökségében. . 1983 májusában Bruno Kreisky utódjaként a koalíciós kormány élére került, miután az Osztrák Szocialista Párt az áprilisi választások során el­vesztette abszolút többségéi és az osztrák szabadságpárt­tal (FPÖ) koalíciós kormányt alakított. 1983. október 29-én lett az Osztrák Szocialista Párt elnöke. Fred Sinowatz minisztersé­ge, majd kancellársága idején is hangsúlyozta vidéki, bur­genlandi-voltát. Vidéki laká­sát Neufeld an der Liethán, néhány kilométerre a magyar —osztrák határtól mindmáig megtartotta. Többször hang­súlyozta Burgenland és a Ha­tárvidék „összekötő kapocs" szerepét a két ország, a két nép együttműködésében. A legutóbbi megnyilatkozásai­ban is a Magyarorszáahoz fű­ződő kapcsolatok szélesítésé­nek. bővítésének híveként lé­pett fel. Afganisztán: Megfordít­hatatlan folyamat Az imperialista erők, az áp­rilisi forradalom ellenségei­nek minden akciója ellenére folytatódik az afgán forra­dalmi folyamat — jelentette ki Babrak Karmai, az Afga­nisztáni Népi Demokratikus Párt Központi Bizottságának főtitkára, a forradalmi tanács elnöke vasárnap Kabulban, a fegyveres erők pártszerveze­teinek konferenciáján. Az ANDP főtitkára emlé­keztetett rá, hogy az amerikai imperializmus egyre több, az afgán nép ellen irányuló fegyveres és szabotázsakciót szervez, s ezek megvalósítá­sára szövetségesét, Pakisztánt használja fel. Befejeződtek a magyar—vietnami tárgyalások Hanoiban jegyzőkönyv alá­írásával befejeződött a ma­gyar-vietnami gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési bizottság XI. ülés­szaka. A magyar küldöttséget Borbándi János miniszterel­nök-helyettes, a vietnamit Tran Phuong miniszterelnök­helyettes vezette. Borbándi Jánost szombaton fogadta Pham Van Dong miniszterel­nök. A tárgyalásokon áttekintet­ték az 1981—1985 időszak gazdasági együttműködésének kérdéseit, meghatározták azo­kat a teendőket, amelyek vég­rehajtásával meggyorsíthatják a magyar segítséggel épülő lé­tesítmények elkészülését. Meg­állapították, hogy a beruházá­si eszközök és a munkaerő to­vábbi növelésével az elmúlt évben jelentősen előreléptek a hűéi fonoda építésében. Az illetékes szervek tárgyaláso­kat kezdenek a bauxitkutatási és a baromfitenyésztési együtt­működés kialakítására. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két ország közöt­ti árucsere-forgalom növek­szik. Az ülésszakon aláírt 1984. évi árucsere-forgalmi jegyző­könyv előirányzatai 30 száza­lékkal haladják meg az ez évieket. A Vietnamból szárma­zó importunk egyre nagyobb hányadát adják a bérmunka- jellegű termelési együttműkö­dések. A továbblépés érdeké­ben mindkét részről javítani kell az anyagszállítási, terme­lési és szervezési munkák mi­nőségét. Az 1986—1990. évi magvar és vietnami népgazdasági ter­vek koordinációjára megfelelő munkaprogramot, szervezeti rendet és ütemtervet dolgoz­tak ki. Mindkét fél számára elő­nyösen hajtják végre a mű­szaki-tudományos együttmű­ködési munkaterveket. Az ülésszakon kétoldalú kereske­delmi hajózási, fuvarozási és szolgáLtatási együttműködési egyezményt írtak alá. A magyar delegáció látoga­tást tett a Fekete-folyónál épülő Hoa Binh-i vízerőmű­nél, majd Ho Sí Minh-város- ba utazott, ahol felkereste a Hoc Man gumigyárat. Bor­bándi Jánost és a delegációt fogadta Mai Chi Tho, a népi bizottság (tanács) elnöke. Küldöttségünk hétfőn Ho Si Minh-városból Phnom Penh- be utazott. Atomfegyvermentes Balkánért A nemzetközösség csúcsértekezlete Váratlanul nehéz, sőt kelle­metlen problémával találják magukat szemközt a brit nem­zetközösség kormányfői, ami­kor csütörtökön összeülnek Űj-Delhiben szokásos kétéven­kénti eszmecseréjükre. Szer­vezetük hat tagállama egy kül­ső hatalom katonai beavatko­zását kérte egy hetedik tagál­lam — közeli szomszédjuk — ellen, sőt ha jelképes erőkkel is, de maguk is részt vettek lerohanásában. Ez a párját ritkító eset, a Grenada elleni amerikai agresszió lesz min­den bizonnyal a több mint 40 kormányfő kötetlen tanácsko­zásának fő témája és törhetik majd a fejüket valami olyan eljáráson, amely legalább lát­szatra kiköszörülné a nem­zetközösség tekintélyén esett csorbát. Az október végi napok óta az amerikaiak inváziójáról le­hullott minden jogi fügefale­vél. A kelet-karibi államok szervezetének alapító szerző­dése szerint bármely döntést csak a kormányfők egyhangú szavazatával hozhatnak — így Grenadát sem helyezhetik amerikai gyámság alá saját beleszólása nélkül. Sír Paul Scoon főkormányzó hiába intézett segélykérő felhívást az amerikaiakhoz — ráadásul, mint azóta kiderült, kissé meg­késve — erre ' semmiféle al­kotmányos joga nem volt. A világ országainak túlnyomó többsége az ENSZ közgyűlésé­ben nyílt agresszióként bélye­gezte meg az inváziót A nemzetközösség tagjai nyilván azt is megállapíthatták, hogy a kis szigetország lerohanása szöges ellentétben áll 1971-es singapore-i elvi nyilatkoza­tukkal, amely az alapokmányt pótolja a laza szövetségben. Grenadán azóta folytató­dott a törvénytelenség azzal, hogy az amerikai gazdái uta­sítása szerint ténykedő Scoon államfőként lép fel, kormányt nevezett ki, rendkívüli intéz­kedéseket hozott, korlátozta a szabadságjogokat. Törvényte­len országlásában a jelen kö­rülmények között csak kine­vezője, II. Erzsébet angol ki­rálynő gátolhatná meg, ő azonban — természetesen Thatcher asszony kormányá­nak tanácsára — nem váltot­ta le Scoont, illetve nem von­ta vissza tőle a főkormányzói funkciót. Bái-milyen furcsa tehát, a jogtipró főkormányzó képvise­li most a jogfolytonosságot Grenadán, s várhatólag az ő hivatalához és személyéhez kapcsolódva tesz majd kísér­letet a nemzetközösség a te­kintélymentő akcióra. Ennek irányát felvillantotta a kom­promisszumos ENSZ-határozat, amely nemzetközösségi had­erővel javasolta felváltani az amerikai megszálló hadsere­get. Jamaika és Barbados nyomban készségét is nyilvá­nította a legalizáló eljárásban való részvételre. A brit kormány számára megrázó élmény volt az ame­rikai eljárás önkénye, London ellenvéleményének semmibe­vevése. Kemény leckét adott a leghűségesebb európai szö­vetségesnek, hogy egykori gyarmatbirodalma amerikai tagjai felett ma már az Egye­sült Államok a korlátlan úr és London legfeljebb statisz­tálhat Washington lépéseihez. Thatcher asszony kormánya ezt most meg is teszi. Le­nyelte a keserű pirulát nyil­ván azzal vigasztalva magát, hogy tavaly az Egyesült Álla­mok támogatta az ő falklandi vállalkozását, s a kölcsönke- nyér visszajár... A nemzetiközösség pedig, amely 46 független tagálla­mával a világ népességének nedvedét képviseli, elég laza szervezet ahhoz, hogy túlélje ezt a megrázkódtatást. Anglia világhatalmi szerepének le- áldozása óta a fejlett tőkés­országokból és sok-sok fejlő­dőből álló heterogén klubot jószerivel a preferenciális kereskedelmi rendszer és a fontsterling nemzetközi pénz szerepének kölcsönös előnyei tartották össze. Azóta a pre­ferenciális — vámkedvezmé­nyes — nemzetközösségi ke­reskedelemre halálos csapást mért Anglia belépése a Közös Piacba. A preferenciális rend­szer 1977-re megszűnt, a nemzetközösségi országok egy­más közti áruforgalma teljes forgalmuknak ötödére csök­kent. Míg Anglia a teljes jogú tagsággal, a nem.zetközösség fejlődő országai a loméi kon­vencióval igyekeztek előnyös együttműködésre lépni az EGK-val. A nemzetközösség mégis to­vább él, mert minden tagjá­nak nyújt még valamit. Ang­liának a háromkörös külpoli­tika elve alapján — NATO, EGK, nemzetközösség — a világban megmaradt befolyá­sa gyakorlásának egyik tere­pét. Az egykori gyarmatoknak a sok nemzetközösségi prog­ram révén bizonyos segítsé­get mezőgazdasági és műsza­ki fejlődésük előmozdításához, sokrétű tapasztalatcseréhez. A kormányfői tanácskozá­sokon mindig kialakul egy ve­zető téma, ha politikaegyez­tetésről ilyen nagy létszámú és eltérő érdekekkel rendelkező klubtagság esetén nem is le­het szó. Minthogy az értekez­let színhelye Új-Delhi, az el nem kötelezet mozgalom so­ros elnöke, Indira Gandhi in­diai miniszterelnök várhatólag rátereli a konferencia figyel­mét a nemzetközi pénzügyi rendszer már sok fórumon szorgalmazott reformjára, az igazságosabb gazdasági világ­rend kialakítására. A tőkés világválság következményei­től leginkább sújtott harmadik világnak, s így a nemzetközös­ség többségének ma ez a leg­nagyobb gondja A központi kérdéssé vált grenadai problé­ma mellett — ahol a nemzet­közösség bizonyos cselekvési lehetőséggel is rendelkezik — ez lesz az értekezlet másik fő témája. László Balázs Vasárnap befejeződtek Tó­dor Zsivkov és Andreasz Pa­pandreu tárgyalásai. A kons­truktív, őszinte, baráti légkörű zárómegbeszélésen még egy­szer áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat. Megállapítot­ták: közös a törekvés a gaz­dasági együttműködés bőví­tésére és új formákkal törté­nő gazdagítására. Üj bolgár— görög vegyesvállalatokat ala­pítanak, bővítik a harmadik piaci együttműködést. Gö­rögország érdeklődést mutat a bolgár mikroelektronika és gépgyártás eredményeinek al­kalmazása iránt. Clevelandben vasárnap be­fejezte tanácskozását az Egyesült Államok Kommunis­ta Pántjának XXIII. kongresz- szusa A kongresszuson meg­választották az új központi bizottságot. Az Egyesült Álla­mok Kommunista Pártjának országos elnökévé újból Hen­ry Winstont, főtitkárivá pe­dig Gus • Hallt választották. A kongresszuson jóváha­gyott határozat a többi közt aláhúzza: alapvető Fe'adat az eddigi sikerek továbbfejlesz­tése a béke erőinek mozgósí­tásában, a fellépés az ameri­kai katonai beavatkozások mind nagyobb veszélye ellen, a küzdelem az új tömegpusz­tító fegyverek bevezetése, az „eurorakéták” rendszeresítése ellen. Felhív a határozat ar­ra, hogy a tömegele fokozzák a nyomást a kormányra an­Külpolitikai kérdésekről szólva a bolgár államfő és a görög miniszterelnök egyaránt aggodalmát fejezte ki az eu­rópai, a közel-keleti és a kö­zép-amerikai feszültség mi­att. Egyetértésükről és tá­mogatásukról biztosították a Balkán-félsziget atomfegy­vermentes övezetté alakítá­sával kapcsolatos elképzelé­seket. Zsivkov és Papandreu va­sárnapi nemzetközi sajtó- konferenciáján elégedetten nyilatkozott tárgyalásairól. nak érdekében, hogy az ame­rikai álláspont megváltoztatá­sával lehetővé váljon az egyenlőség és egyenlő bizton­ság alapján álló leszerelési megállapodások elérése. A tanácskozás utolsó nap­ján Gus Hall az Egyesült Ál- lamoK Kommunista Pártjának főtitkára fogadja a magyar pártküidöttséget, amelyet Hárs István, az MSZMP KB tagja a Magyar Rádió elnöke vezet. A két párt képviselői meleg, elvtársi légkörű be­szélgetést folytattak. A pártkongresszus befejez­tével tartott nagygyűlés szó­nokai, köztük Gus Hall, fel­hívtak a békéért folytatott küzdelem fokozására, az ame­rikai dolgozók veszélyeztetett vívmányainak védelmeire és a jelenlegi kormányzat elleni politikai küzdelem fokozására. 2 NÚCRÁD - 1983. november 15., kedd Befejezte munkáját az Egyesült Államok KP kongresszusa

Next

/
Thumbnails
Contents