Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-14 / 243. szám

Lovakról és emberekről Tardi Sándor festő- é6 gra­fikusművészről írták: „Sokfe­lé tájékozódó, modern hangvé­telű alkotó, stílusa, valóság­szemlélete olykor a groteszk, a szürreális határait érinti.” Mezőkövesden született 1938- iban, 1952-től állít ki. Több egyéni kiállítása volt, példá­ul Mezőkövesden és a Mini Galériában, az Apajpusztai Állami Gazdaságban — ezt a kollekcióját 1971-ben a buda­pesti Madách Színházban is bemutatták —, Szolnokon, Nyíregyházán. Ózdi kiállítása pedig eddigi munkásságának áttekintésére is lehetőséget nyújtott 1980-ban. Most a salgótarjáni Képcsarnokban láthatók festményei, ezt a tárlatot Makovecz Imre épí­tészmérnök nyitotta meg. Változatos gazdagságú és hang­vételű művészetében fontos hangsúlyt szán az etikumnak. —- Korunk égető kérdései­re kellene feleletet kapni — jegyzi meg. — Az emberiség legjobbjai mindig a jövő ho­rizontját kutatták. A művé­szete senkinek sem érdekel — a magamé sem —, a művé­szetben az embert akarom érezni, a meggyőződését, ami vezérli, hiszen a művészet meggyőzni akar. Valahol meg­szólal egy emberi hang — mondjuk — a gépzenével és még sok minden mással szeny- nyezett világban. — E hang megszólaltatásá­ra nyújtanak lehetőséget pél­dául a lovak is, a lóverseny világa? Pányvázott árnyékok! című önvallomásában írja: VALAKI ÉNEKEL: Lovamat kötöttem piros almafához... — Igen, bár gondolom nyil­vánvaló, hogy itt nemcsak a lovakról és a versenyekről van szó. Bizonytalan terület a ló­versenyzés, ahol kétes egzisz­tenciák is jelen vannak, ez a dolgok optikája. Szívesen vál­lalom a gyötrelmesebb utat. a jelenségek mögé nézni. Nem hálás feladat, nem is veszély­telen. De semmi sem az. A lóverseny fogadási osztalék- része kevésbé érdekel, jólle­het én is azért születtem, hogy nyerjek. Arrafelé, ahon­nan származom, folyton csak vesztettek. A lóverseny em­beri vonatkozásai érdekelnek, a torokszorító pillanatok, ame­lyek semmihez sem hasonlí­tanak. Nem olyanok, mint a szerelem, vagy az alikoholmá- mor. Például a SÁRARANY — érdekes, Móricz Zsigmond regényének címe is ez — a pálya legöregebb lova, ma­gyar pályán nincs leszárma­zottja. A puszta megjelenésé­vel meghat. Maga az a tény, bogy noha tizenhat éves, le­áll három-négy éves évjára­tokkal versenyezni. Meggypi­ros pej, ez is rendkívüli, s az angol eleganciája. Én minden­ben realista vagyok. A té­nyek azt mutatják, hogy a versenylovak nagy része 3—4 éves korra elhasználódik, ere­jük elfogy, baleset éri őket. A SÁR ARANY ebben’ is cso­da. És abban is, hogy nem ke­rült hűtőpultba. Ügy tudom, nyugdíjat kap, istállót és ab­lakot élete végéig. És szere­Tardi Sándor képei tetet! Csurka István erről ko­moly szakkönyvet írt, nem akarok az ő mesterségébe be­lebeszélni. Okosabb, ha egy festő inkább fest. LókéReim szándékom szerint emberi szi­tuációkat fejeznek ki. Nem lóportrék, mondjuk, az Impe- riálról, vagy minden idők ma­gyar lókancájáról, a Kincsem­ről, vagy a SÁRARANY-ról. Realista vagyok, de nem fo­tográfus. Én a felület mögé nézek, arra vállalkozom, ami­re a gép nem képes. Csak sajnos, ez a vállalkozás ne­vetségesen semmi. — Miért? — Azáltal, hogy festek, az emberek nem lesznek boldo­gabbak. Nem oldódik meg a rák elleni szérum föltalálása és más sem. Még akkor sem, ha —. mint utaltam rá, — nem művészetet akarok csi­nálni, csupán azt szeretném, ha csak egy kicsi részben is, általam is kifejeződjön a kor öröme, gondja és szenvedése. Krónikása szeretnék lenni a kornak. Borzongató élményem volt például Nagy Istvánnal való találkozásom, hiszen technikailag úgyszólván nem csinált semmit. (Egyébként, a szoknyák hossza és a mű­gyűjtők ízlése évenként vál­tozik.) Nagy István képei előtt nem tudom nevén ne­vezni azt a hatást, amit ér­zek, talán az elemi erővel azonos ez. Koszta Józsefnél szintén jelen van ez az erő. Nem a mívesség a fontos bennük, hanem az igazság. Én is szeretem a természetes dol­gokat, a manipulálatlan kap­csolatokat, az érintetlenül ha­gyott tájakat, csak sajnos, ezek már a képzelet síkjába csúsznak át a realitásból. A pusztulás az emberek lel­kében megy végbe, az elsivá- rosodás, az atomizálódás és ennek minden látható és lát­hatatlan következménye. Mit tehet a festő? A nevetsé­gesség érzésével állok oda a munkámat folytatni, ha ez munka. Kétségkívül igen költ­séges passzió. — Móricz Zsigmond föltette magának a kérdést, mi az, amit meg lehet írni. Ami fáj, adta meg magának a választ. Tardi Sándor női figurái is fájnak? — Ezek nem annyira a fáj­dalomról beszélnek. Egyálta­lán, egy festő nem közvetle­nül szól, legalábbis nem hét­köznapi értelemben. A képző- művészetnek sajátos kifejező jelképrendszere van. ami el­tér a hétköznapi szóhasználat­tól. Parázna, frivol nőalakja­im tehát áttételesen fájnak. Fáj a tüllruha rajtuk, s fáj mindaz, ami messzire villog az átlátszó ruha alól. Nem a ne­miségük táj, inkább az a sa­játos „terror” és erőszakos nyíltság, amivel hatnak. Más dolog, hogy a női tulajdonsá­gok mennek veszendőbe. Ki merem mondani, főrfiszemé- rem Is van, egy józan ésszel fölfogható mérték. A mérté­ket fájlalom, nem a tüllru- hát. Az ösztönök elszabadu­lása ;tt is veszélyt rejthet ma­gában. — Egyik képen férfi és nő ül egymás mellett a pádon. A kép címe: Utazzunk el vala­hová. — Ez a nagy kérdés. Min­dig az adott korban élünk. S ha van is ezen a képen né­mi nosztalgia, tudni kell, a saját kort kell mindenkinek vállalnia, nincs más lehető­ség. Egyszerű azt mondani, hogy haladás. De a festő nem illetékes, hogy a haladás irá­nyát meghatározza. Képei —, mint minden művészi alko­tás — kivetítenek egy-egy ál­lapotot, amj a folyamat egy része. Életdarabokat, örömö­ket, gondokat, vágyakat. Tudományos filmezés Tóth Elemér A tudományos kutatás bi­zonyos jelenségek tanulmá­nyozásához gyakran veszi igénybe a fényképezést, illet­ve filmezést: A modern tech­nika ily módon lehetővé teszi az idő „megállítását” is, lát­hatóvá válik a lehulló víz­csepp, a repülő puskagolyó, tanulmányozhatókká válnak a mágneses erővonalak, az anyagban végbemenő válto­zások. figyelemmel kísérhető a növekedés, a sejtosztódás stb. A kutatásban akkor van szükség filmezésre, amikor olyan jelenségeket, folyama­tokat vizsgálunk, amelyek megismeréséhez és az össze­függések elemzéséhez elen­gedhetetlen a történést térben és időben követő. aprólékos vizuális megfigyelés. Ilyenkor időgyorsító, vagy -lassító, im­pulzusmegvilágítású. áram­lástani, mikroszkópos és egyéb eljárásokat alkalmaznak. Van olyan berendezés. amellyel másodpercenként nyolcezer felvételt lehet készíteni, és olyan íorgótükrös kamera is, amellyel akár ötmilliót. Újab­ban azonban nemcsak az el­vont, tudományos problémák­ban való eligazodásban segít az ilyen filmezés, hanem egyes gyakorlati témák megoldásá­ban is. Lengyelországban pél­dául a kukoricakömbójn mű­ködését vizsgálták, és a má­sodpercenként 300 felvételt készítő kamera segítségével megállapították, hogy új konstrukciójú cséplődobbal kell felszerelni a kombájnt, hogy nagyobb teljesítményt lehessen vele elérni. Éppen ellenkező műveletre, a folyamat filmmel való fel- gyorsítására is gyakran szük­ség van. Hétnapos csirkeemb­rió agyféltekéiből leválasz­tott sejteket neveltek szérum- mentes és 20 százalékos mag­zati borjúszérummal dúsított közegben. A két típusú sejt-* kultúra elemzése lehetővé tet­te az agysejtek növekedésé­in'ti nek és differenciálódásának alapos megfigyelését. Hasonló technikát alkal­maztak, amikor az elektroni­kában használt, tiszta egy­kristályok növekedését mu­tatták be filmen különböző hőmérsékleteken. A kvarc­üveg ampullába helyezett ger- mánir.mszulfid-kristály há­rom nap alatti növekedését ábrázolták filmen, percekre rövidítve azt a folyamatot, HiiiHimiiiimmmmMiHniiHM' amelynek során az egykris­tály napi 10, 30 és 100 milli­métert nőit. A film döntötte el, hogy a legszabályosabb, legegyenletesebb felület napi 10 milliméteres növekedéssel érhető el. Képünkön izgalmas felvétel látható, az almán éppen át­haladt puskagolyóról. Az ex­pozíciós idő kisebb milliomod másodpercnél. A prímást — bocsánat: ma zenekari vezető a neve — régóta ismerem. Még az öreg Karcsinak a bandájában ját­szott — mért az banda volt. Karcsi pedig prímás: jó hu­morú, nagyon derék cigány­ember, itt muzsikált, ugyan­ebben az étteremben, ugyan­ezen a pódiumon. Karcsi még prímás volt, a bandája pedig klasszikus cigányzene- kar: prímás, kontrás, brá­csás, bőgős, klarinétos, cim­balmos. Sokszor hallgattam a zenéjüket. Annak idején gya­kori vendég voltam itt: Kar­csi szeretett bennünket, fiatal újságírókat, büszke volt rá, hogy cimboráinak vele, el-el- kérte megzenésítésre a ver­seinket, a szövegükre ezután szörnyű giccsmelódiát szer­zett {csak úgy emlékezetben, mert a kottát nem ismerte), ezeket sűrűn eljátszotta ne­künk — és mi dicsértük is: „Nagyon szép, Karcsii Ezt Dankó Pista se szégyellnél” De hát ez régen volt. Két- három évtizede már csak H ege dű itt-ott nézek be ide (ha ven­dégeim vannak), Karcsi rég meghalt, a banda több tagja is, csak ez az egy szál muzsi­kus van már életben — ak­kor a legfiatalabb volt a ze­nekarban, brácsás, talán Bé­lának hívják. Nincs meg a régi banda, de nincsenek az akkori zene­szerszámok sem. Ez itt amolyan szokásos, mai éttermi zene­kar: Béla gitáron játszik, kí­vüle még egy gitár, dob, sza­xofon, villamos orgona. Szor­galmasan űzik az ipart. Be­csülettel megszolgálják a fi­zetésüket. Alaposan nyűvik az erősítőberendezéseket is: olyan ricsajt csapnak, hogy az ember a saját szavát se hallja —, de nem is bánom: alig ismerős hivatalos vendé­gemmel ülök itt, nemigen akad közös témánk, és most csak udvariasan mosolygunk egymásra: ugye, ilyen hang­zavarban beszélgetni... Hanem egyszer csak törté­nik valami. Az egyik zeneszünetben elő­kerül valahonnan a villany- orgona mögül egy hegedű­tök. Béla gondos kézzel emeli ki a hangszert, egyetlen egy­szer pengeti végig a húrokat, máris fel van hangolva, szem­mel láthatóan valami jóleső rutinnal húzza meg a vonó szőrzetét, zsebkendő az álla alá, s már az egész zenekar feszülten figyel. Figyel a Bé­la vonójára, mert az most zeneszerszám és egyszer­smind karmesteri pálca, diri­gál, és maga is hangokat csal elő. Az erősítőket már kikap­csolták, a nagy hangú instru­mentumokat pianóra fogták, a dob pihen, s hegedű vezér­szólama osztatlanul uralja a termet. Klasszikus darabot játsza­nak. Brahmsot, és nagyon jól (később megtudom, hogy Bé­la közben esti tagozatos zene- művészeti szakiskolát végzett). A prímás majd elszáll a ze­nével. Eddig a fizetéséért játszott. Dolgozott. Becsülete­sen, keményen. Most pihen, és eddigi munkájáért megju­talmazza magát: hegedül1 Hegedül, hegedül, hegedül — az egész zenekart magá­val ragadja a hevülete: bele­adnak apait-anyait. Végighullámzanak a ter­men az utolsó akkordok. Pil­lanatnyi csend. És ekkor öt­hat asztalnál felőliünk, meg­tapsoljuk a produkciót. Béla hálásan hajlong. Tagadhatatlanul boldog. Boldogabb, mint Karcsi volt, mikor a szerzeményeit dicsértük. Bállá László Idegsebészeti szolgálat Litvániában befejeződött a* egységes idegsebészeti mentő szolgálat szervezése. A szer­vezethez négy területi szak­intézmény tartozik, melyek sebészei azonnal segítséget nyújtanak agyi sérülések ese­tén. A bonyolultabb műtéte­ket Kaunasban, a speciális központban végzik el. A litván orvosok bonyolult műtéteket végeznek nagy tel­jesítményű mikroszkópok se­gítségével az apoplexia (szél- hüdés) következményeinek felszál Vüására — az agyvelő finom véredényeinek átülteté­sével. Ma már Litvániában minden idegsebészeti segítség­re szoruló beteg a legalkal­masabb időpontban kaphatja meg azt — lakóhelyétől, füg­getlenül. műsor 19.15: Budapesti művészeti hetek. (Elő.) 20.25; P-ácz Aladár cimbalmon játszik 20.45: A VI. előadómű vész- íesztivál íolytatása 22.20: Tíz perc külpolitika 22.30. Kamarazene — szovjet előadóművészek tolmácsolásában 23.29. Szimfonikus táncok 0.10: Melódiakoktél PETŐFI RADIO: ' KOSSUTH RADIO. 8.27: „Fúvóspolkák 8.35: Cimarosa: A hiszékeny. Egyfelvonásos vigopera 9.33: Jó a dal. 10.05: Ugróiskola. (Ism.) 10.35: Verselt elmondja: Nagy László 10.40: Veszprém város vegyes kara énekel M.0Ű. OIRT hangjáték­fesztlvál. 11.52: Filmzene 12.45: Hét végi panoráma 14.02: Jeremiás Béla népi zenekara játszik 14.19: Útkeresés. Riport 14.44: Magyarán szólva... 15.05: Révkalauz. 15.38: Külföldről érkezett... 16.00: Mit üzen a Rádió? 16.35: Álomjelenetek operákból 17.05. Dokumentumműsor Gács László születésének 80. évfordulóján 8.05: Az izraelita felekezet negyedórája 8.35: Slágermúzeum. (Ism.) 9.36. Automaták a konyhában. 10.00: Zenedélelött 11.35; Tánczenei koktél 12.35; Édes anyanyelvűnk. 12.40: Népi muzsika 13.15: A Gyermekrádiő új zenei felvételeiből 13.24: Gyermekdalok Magyatt Imre feldolgozásában 13.30: Szelényi István gyermekmuzsikájábőt 14.00: Rivaldafényben 15*30: Könyvről könyvért 15.40: Egészségünkért! 15.45: Bonni Tyler felvételeiből \ 16.35: Jó utat! A csúcs­forgalom magazinja 17.30: ötödik sebesség 18.35; Popzene sztereóban 19.20. Közvetítés az asztali- tenisz Tízek Bajnok­ságáról és a cselgáncs VB-ről 4 NÓGRÁD - T983. október M, péntek 21.25: öregek és fiatalok (2. műsor) 19.40: Nótakedvelőknek. 20.35; Közvetítés az asztaliteni­szezők Tízek Bajnokságáról és a cselgáncs VB-ről 20.40: Embermesék 21.40; Csapó Anna és Csapó Károly népdalokat énekel. 22.00; Ritmus! A Bojtorján együttes felvételeibő1 22.30; Hol tart. .'. a műszaki értelmiség? 23.20: A víg özvegy. Részletek Lehár operettjéből MISKOLCI STÜDIÖ; 17.00: Hírek, időjárás, műsoris­mertetés. 17.05: Péntek este Észak- Magyarországon. (A tartalomból: Az ifjúsági takarékbetét előnyei — Kezdődik a fűtési szezon — is­kolások egészségvédelme. Beszél­getés dr. Pénzes Géza főorvossal — Programok a hét végére). Szer­kesztő: Jakab Mária. 18.00: Észak- magyarországi krónika. 18.25— 18.30: Műsorismertetés. MAGYAR TELEVÍZIÓ; 8.10: Tévétorna 8.15; Iskolatévé 8.45: Osztályfőnöld óra. 8.55: Stop! 9.00: Környezetismeret. 9.20; Történelem 9.53: A nagy korallzátony. Amerikai rövidfilm. 10.45: Bújócska. Angol rövidfilm. *1.10: Madárnyomok a vizes ho­mokon. Csehszlovák rövid­film. M.2S; Képújság 15.00: Iskolatévé: Stop! Közlekedj okosan! 15.05: a természet válaszok 15.15; Systeme international. 6ft. rész: Bevezetés. 15.25: Élő múzeum. 15,45: Munkahelyi ismeretek. 16-20; Hírek 16.25: Palermo NSZK rövidfilm. 16.55: Postafiók 250. 17.10: öt perc meteorológia. 17.20; Keresztkérdés. Fejtörőjáték 17.50: Képújság 17.55: Reklám 18.00: Kalendárium 19.00; Reklám 19.10: Tévétoma 19.15: Esti mese 19.30: Tv-híradó 20.00; A japán szalon. 21.25: Pénteki randevú. 22.15: Tv-híradó 3. 22.25: Egy férjes asszony. Francia film. 2. MŰSOR: 20.00; Nemzetiségi gála. 21.05: Tv-híradó 2. 21.25: öregek és fiatalok. Olasz filmsorozat. 5/2. rész. 22.20: Cselgáncs VB. Döntők.' 23.00; Képújság. BESZTERCEBÁNYA? 19.30; Tv-híradó 20.00; Nyitott könyv. 1. rész 21.00; A szocialista munka hőse 21.30; Szórakoztató vetélkedő- műsor 22.05; Ez történt 24 óra alatt 22.20; Katherine Hepburn- sorozat 0.20. Hírek 2. MŰSOR; 20.00; Az ámokfutó. Tévéjáték. (Ism.) 21.05; Bratisiavai líra, ’83. 21.30; Időszerű események 22.00. ülünk-e egymáshoz drágám? MOZIMŰSOR. Salgótarjáni November 7.: Nap­közis mozi; 3 órától A koppányi aga testamentuma. Színes magyar történelmi kalandfilm. Háromne­gyed 6 és 8 órától: Az utolsó met­ró (14). Színes szinkronizált fran­cia film. — Balassagyarmati Ma­dách: fél 4-től: Tecumseh. Színes NDK kateműfüm. Háromnegyed 6­tól: A bölcs Jaroszlav I—n. Szí­nes szovjet történelmi film. — Pásztói Mátra.- Kémek a lokálban (16). Színes francia—olasz bűnügyi filmvígjáték. — Rétság. Adj király katonát! (16). Magyar film. Mese­mozi: A farkas és a kisgidák. — Szécsényi Rákóczi; Elcserélt sze­relem. Színes magyar filmvígjáték. — Érsekvadkert: Szuperssaru. Színes szinkronizált olasz bűnügyi filmvígjáték. — Nagylóc; Luxus­bordély Párizsban (16). Színe* szinkronizált francia film.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents