Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-11 / 240. szám

Bátrabb kezdeményezéssel, nagyobb ielelísséggel Irta: Géczi János Á XII. kongresszus határozata végre­hajtásának félidős értékelése óta közel fél év telt el. A pártrendezvényeken, a köz­élet különböző fórumain, a személyes be­szélgetések. során azt tapasztaljuk, hogy az emberek gondolkodásában, cselekvésé­ben ma is ennek van meghatározó szere­pe. Közvéleményünkben tovább erősödött az a tudat, hogy a párt vezető testületé­nek őszinte, kritikus helyzetértékeléséhez, feladatmeghatározásához hasonlóan indo­kolt ,volt helyileg is igényesen, önkritiku­san elvégezni a számadást, konkrétan meghatározni a következő évek tennivaló­it. Ugyanis csak a szervezettebb, az ered­ményesebb munka biztosíthatja politikai, gazdasági és kulturális feladataink meg­valósítását. A félidős értékelés során nálunk is azt kellett alapul venni, hogy már a XII. kong­resszus jelezte: az elkövetkező években az eddigieknél is nagyobb feladatokat kell megoldani, bonyolultabb feltételek között. Ezt az élet igazolta. A gazdasági növeke­dés üteme ugyan lassúbb, mint azt a ko­rábbi években megszoktuk, de a minőségi követelmények teljesítése jelentős erőfe­szítést követel az élet minden területén. Sajnos a nemzetközi helyzet is tovább romlott. Az imperializmus szélsőséges kö­rei katonai erőfölényre törekszenek, a Szovjetunió, a szocialista országok ellen erősödő propagandakampányt folytatnak és a gazdasági, pénzügyi kapcsolatokban pedig — a hátrányos megkülönböztető intézkedések miatt — a korábbinál na­gyobb terheket jelentenek számunkra. Az üzemek, intézményeik, a lakóterüle­tek politikai és gazdasági vezetői, á dol­gozó kollektívák saját tapasztalataik alap­iján győződhetnek meg arról, hogy terve­ik teljesítése a korábbinál több tudást, eredményesebb munkát, a változó körül­ményekhez való gyorsabb alkalmazkodást követel mindenkitől. A pártszervek és -szervezetek helyi és területi feladataik meghatározásánál ab- foól indultak ki, hogy ha a KB határozatán ban támasztott követelményeknek'’ meg akarnak felelni, akkor tevékenységüket tovább kell fejleszteni. A végrehajtásban ta pártmunka hatékonyságának javítása, az aktívabb, céltudatosabb politikai tevékeny­ség fokozottabban segítheti, hogy min­den területen növekedjen teljesítményünk; ellensúlyozni tudjuk a kedvezőtlen hatá­sokat, gyarapitsuík értékeinket és gyor­sabban számoljuk fel meglevő fogyaté­kosságainkat. Ezt annál is inkább szük­séges hangsúlyozni, mert tudjuk, hogy a mai szigorú követelmények nem átmene­ti jellegűek, teljesítésük magasabb szintű fejlődésünk velejárói, illetve feltételei. Nyivánvaló ma is több helyen felme­rül a kérdés:'ilyen nehéz körülmények között meg tudunk-e birkózni feladataink­kal, megalapozott-e optimizmusunk? Csak­nem négy évtizedes történelmünk során már nemegyszer kerültünk nehéz hely­zetbe, többször leküzdhetetlennek láttuk az előttünk levő akadályokat. A tények meggyőzően bizonyítják, hogy ha a párt képes volt a helyzetet reálisan felismer­ni, a feladatok megvalósításához az embe­reket megnyerni, az eredmény nem ma­radt el. Igaz, ma a problémák más jel­legűek, de növekedett szocialista rendünk ereje, a párt, a kormány, az egyes em­berek tudása, tapasztalata is gazdagabb. A XII. kongresszus határozata, a félidős értékelés helyzetelemzése, a legutóbbi évek gyakorlata is azt példázza, hogy a párt ismeri a helyzetet, reagál a változásokra, nem késlekedik a szükséges döntések meg­hozatalával, látja a kibontakozás útját, van reális programja. Megbecsüléssel szól eredményeinkről, nem hallgatja el fogya­tékosságainkat, nehézségeinket, igényli az emberek véleményeit, javaslatait minden fontos kérdésben. Mindezeknek szerepe van abban, hogy az emberek elfogadják a párt politikáját, jó a politikai légkör és cselekvő tenni akarás a jellemző. Joggal bízhatunk hát abban, hogy megoldjuk ne­hezebb feladatainkat. Ha eredményeseb­ben dolgozunk, növeljük teljesítményün­ket és feltételeink lényegesen nem romla­nak az ipari, építőipari, mezőgazdasági üzemek, a tanácsok tervei, fő célkitű­zései megvalósíthatók. Alkotó légkörben Napjaink feladatainak rangsorában el­ső helyen a gazdasági területre vonatko­zók szerepelnek. Ezek állnak a párt-, az állami szervek, a társadalmi és tömeg­szervezetek munkájának középpontjában is. Ugyanakkor a társadalompolitikai, á kulturális, szociális kérdéseket sem ha­nyagolhatjuk el. Ezek szoros kölcsönha­tása egyre nyilvánvalóbb követelmény és napi gyakorlat kérdése. Tapasztalataink azt bizonyítják; hogy gazdálkodó egységeink, ipari, mezőgazda- sági üzemeink párt- és gazdaságvezetői, munkáskollektívái ismerik a párt politi­káját, a népgazdaság követelményeit. S ennek megfelelően készítették el és ala­kítják folyamatosan terveiket, elképzelé­seiket. Adottságaik, lehetőségeik igényes számbavételével, a feltételek javításával alapvetően kiegyensúlyozott ütemű a ter­melés növekedése, korszerűsödik a terme­lés szerkezete és a műszaki, technológiai fejlesztések hatására magasabb, jobb mi­nőségű a versenyképes termékek arányai Növekedett az exportáló «üzemek száma. A szigorú feltételek közepette a vállala­tok, szövetkezetek jelentős részében ki- f egyensúlyozott a gazdálkodás színvonala. Elismerést érdemel például, hogy 1982-« ben az ipar 7,5 százalékos növelését azjí energiafelhasználás csökkenésével való-' sították meg. A dolgozó emberek — köz­tük a párttagok, a vezetők — politikai elkötelezettsége, ügyünkért érzett felelős­ség, a szakmai műveltség gyarapodása, a kemény munka teremtette meg az ered­ményeket. Mindezek elismerése mellett szólni kell arról is, hogy gazdálkodó egységeink egy része a változó körülményekhez, a nö­vekvő követelményekhez nem tudott meg­felelően alkalmazkodni. Még mindig je­lentős a korszerűtlen, magas költséggel előállított termékek aránya. Az export volumene, összetétele és gazdaságossága elmarad a követelményektől, a lehetősé­gektől, a műszaki technikai fejlesztés, a licencvásárlás, a tudományos eredmények hasznosítása pedig nem elégséges. A gaz­dálkodás hatékonyságának javulása las­sú, néhány üzemünk évek óta veszteséges. A termelékenység’ az utóbbi fél évben visszaesett. Az irányítás, a szervezés, a bel­ső érdekeltség, az együttműködés fejlesz­tésében sincs kellő előrehaladás. A gazdálkodó egységek lehetőségei ter­mészetesen különbözőek. Ugyanakkor azt sem hallgathatjuk el, hogy a. csaknem azonos adottságokkal rendelkezők teljesít­ményében indokolatlanul nagy a különb­ség, különösen szembetűnő ez a termelő- szövetkezetek esetében. Ez évi tervünk teljesítésének három­negyed évi tapasztalatai azt mutatják, hogy a gazdálkodó egységek nagy többsége, a tanácsok megvalósítják célkitűzéseiket. Né­hány üzemnél viszont jelentős a tervtől való lemaradás, tartós alapanyaghiány, szervezetlenség akadályozza a folyamatos termelést, a piaci bizonytalanság hátrál­tatja az exportkötelezettség teljesítését, a gazdálkodásban levő problémák nehe­zítik a gyorsabb kibontakozást. Sajnos a mezőgazdaságban, az ellátás­ban gondjainkat növelte az ez évi aszály. Néhány termelőszövetkezetben kevesebb gabonát, burgonyát, takarmányt takarí­tottak be, mint amennyit terveztek, a kü­lönböző költségek tovább növekedtek. A negyedik negyedévben minden üzem­ben —, de különösen, ahol nagyobb a tervtől való lemaradás — nagy erőfeszí­tésre van szükség a termelés, az értéke­sítés, termékkiesés pótlására, a jövő évi feladatok megalapozására. A megyei párt-vb rendszeresen vizs­gálja a gazdaságpolitikai feladatok meg­valósítását, az e területen működő párt- szervek és -alapszervezetek tevékenysé­gét. A tapasztalatok alapján úgy látjuk, hogy a pártmunka gyakorlata, a pártta­gok tevékenysége tovább fejlődött, mun­kájuk hatékonyabb. Az üzemi, termelőszövetkezeti pártszer­vek, -alapszervezetek nagy többsége az igé­nyetekéi lépést tud tartani, a pártmunka eszközeivel, .a politikai, a személyi felté­telek megteremtésével, a kommunisták aktivitásának növelésével irányítani, segí* teni és ellenőrizni tudja a gazdasági fel-j adatok megvalósítását. Az „elvieslkedő”, általánosságokat is­mételgető gyakorlat, valamint a gazdaság- vezetést korlátozó kicsinyes, helytelen be­avatkozás helyett a pártszervezetek ma elsősorban azt tartják a legfontosabbnak, hogy az emberekkel segítsék megértetni* tudatosítani gazdaságpolitikai céljainkat, érdekeinket, igényesen és önállóan szám­ba venni lehetőségeinket, politikai eszkö­zökkel segíteni a korszerű, versenyképes termékek gyártását, a politikai, szakmai ismeretek gyarapítását, a szellemi és anyagi erőforrások hatékony hasznosítá­sát. Érzékenyen, alkotóan reagáljanak mindazokra a kérdésekre, amelyek a kollektívát foglalkoztatják, támogassák a becsületes, fegyelmezett munkát, de ha­tározottabban lépjenek fel a lazaság, a pazarlás, a munka nélkül szerzett jövede­lem lehetősége ellen. Fontos szempont, hogy a tehetséges, elkötelezett vezető meg­becsülésben részesüljön. Ugyanakkor bát­rabban kezdeményezzenek a növekvő kö­vetelmények teljesítésére alkalmatlan sze­mélyek felmentésében. Lehetőségeiket meghaladó esetekben határozottan jelez­zenek az illetékes párt- és gazdasági ve­zetésnek. Megyénkben is vannak jó példák arra, hogy önállóan ösztönöznek a termelési szerkezet korszerűsítésére, ‘ az exportter­vek teljesítését szolgáló új termékek nemzetközi piacon történő értékesítésére. Eredményes tevékenységükkel igazolják, hogy a helyi tartalékok feltárása, moz­gásba hozása, az anyaggal, energiával va­ló takarékosság és' az emberi tényezők­ben rejlő lehetőségek jobb kihasználása a vállalat és a népgazdaság érdekeit egy­aránt szolgálják. Ezzel nem a gazdaság­vezetők munkáját végezték el, nem he­lyettük döntöttek. Lehetőségeikkel segítet­ték a helyi feladatok megértetését, .telje­sítését. Az ilyen szemlélettel, gyakorlat­tal dolgozó pártszervek tevékenységét kell általánossá tenni. Nem kevés azoknak a pártszerveknek a száma, amelyek nem ismerik eléggé helyzetüket. Munkájukhoz nem rendelkez­nek elég információval, nem készültek fel eléggé az új minőségi követelmények, a változó igények teljesítésére. Van arra is elég példa, amikor több energiát for­dítanak a tarthatatlan helyzet naegmagya­rSzásar®,' mint ’aSoE még^Mflz£at3s?rá3 > Esetenként elnézőek azokkal szemben, akik nem ismerik feladataikat, nem támaszta­nak megfelelő követelményt önmaguk és az általuk vezetett ; kollektíva munkája iránt. Nyilvánvaló nem kellene külső erőkre vámiok ahhoz, hogy nagyobb fe­gyelem, rend legyen az üzemben, hogy az eredményesen dolgozók tevékenységét jobban elismerjék. Ügy látjuk, hogy a po­litikai munka eszközével helyben tehet­nek legtöbbet azért, hogy felismerjék le­hetőségeiket, a becsületesen dolgozó em­berek igényeit és követelményeket tá­masszanak mindazokkal szemben, akiknek kötelességük változtatni a rendellenes­ségeken. Meggyőzőbb politizálással A pártszervezetek tevékenységében — a félidős értékelés alapján — fokozottab­ban tudatosul, hogy a pártfórumokat tar­talmasabbá, az egyes párttagok tevékeny­ségét aktívabbá, konkrétabbá kell tenni, hogy az elvi egyetértés mellett a helyi kérdésekben is egységes álláspontot kell kialakítani. Ezt pedig c^ak meggyőző szó­val, értelmes, érvelő eszmecserékkel, vi­tákkal lehetséges elérni. A kérdések őszinte megválaszolása, fontos feltétele — többek között — a politikai egység erősí­tésének, megújításának. Az eredmények elismerése mellett nélkülözhetetlen köve­telmény, hogy kritikusabban értékeljük saját munkánkat is, és az elkövetett hi­bákkal szembenézve, a tanulságokból okulva küszöböljük ki gyengeségleinket. Az irányító pártszervek, az-alapszerve­zetek munkájában ma különösen fontos figyelni azokra a tényezőkre, amelyek közvetlenül befolyásolják a közösség, az üzemi kollektívák, a lakosság hangula­tát. Adjanak több lehetőséget a vélemé­nyek kifejtésére, segítsék elő a reális ja*; vasiatok valóra váltását. A dolgozók joggal elvárják, hogy az őket foglalkoztató kérdésekre választ kapjanak és gyakrabban találkozhassanak a párt vezetőivel, a politikában járato­sabb személyekkel. Igénylik az olyan al­kalmakat, amelyek során kötetlen formá­ban is kicserélhetik véleményüket, tisz­tázhatják az egymástól eltérő nézeteket.’ Ez a gyakorlat kedvezően hat az embe­rek felelősségének növelésére, közérzeté-' nek alakulására, ,• Kommunisták helytállása A XII. pártkongresszus által megjelölt célkitűzések eléréséhez mindenki munká­jára, tudására szükség van. A nehezebb körülmények között különösen fontos,’ hogy a kommunisták fokozzák politikai aktivitásukat, gyarapítsák eszmei felké­szültségüket. Az emberek tőlük várják, hogy példát mutassanak környezetüknek a napi munkában, hogy segítsék megér­teni a bonyolultabb célokat, hogy hall­gassák meg az észrevételeket, javaslato­kat és bátran kezdeményezzenek a fela­datok megoldása, a hibák, a rendellenes­ségek megszüntetése érdekében. Megfele­lő politkai légkör kialakításával segítsék,’ hogy mindenhol és mindenkor a tisztes­séggel végzett munkának — és csakis an­nak — legyen becsülete. Azok kapjanak nagyobb anyagi és erkölcsi elismerést; akik átlagon felüli teljesítményt nyújta­nak, akik első helyre a kötelességet sorol­ják és szorgalmasan tevékenykednek. Párttagjaink bátrabban lépjenek fel a formaságok, az idejétmúlt szemlélet el­len. Nagyobb politikai érzékenységgel és időben szóljanak, ha olyan jelenséggel ta­lálkoznak, amely nem szolgálja politikai céljainkat. Járuljanak hozzá a társadal­mi, a csoport- és az egyéni érdekek össz­hangjának megteremtéséhez. Ez annál is fontosabb, mivel tapasztalataink bizo­nyítják, hogy a jól megválasztott közös­ségi célok mozgósító erejűek. Jó példák erre a közös érdekeket kifejező, helyi fel­adatok megvalósítását segítő társadalmi munkamozgalmak. Meggyőződéssel valljuk, hogy ahol a pártszervezetek tisztában vannak felada­taikkal, gondoskodnak a végrehajtáshoz szükséges feltételekről, önállóan tevé­kenykednek, ahol életrevaló kezdemé­nyezések születnek, felelősséggel és kö­vetkezetesen dolgoznak, ott bízvást szá­míthatnak az emberek támogatására, al­kotó munkájára és az eredmények nem maradnak Sokszorosan gyorsabbá teszi az árú csomagolását a nagybáionyi harisnyagyárban a korszerű automata berendezés. A harisnyanadrágok a belföldi piac igényeit elégítik ki magas színvonalon.

Next

/
Thumbnails
Contents