Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-09 / 239. szám
HAZAI TÁJAKON Harangfornyos Lánya Egészen északon, ott, ahol Tiszánk nevezetes nagy kanyarját veti, éli szerény életét egy kis magyar település, Lónya. Ma legföljebb, ha a neve tűnik ismerősnek — az is nyilván a híres-neves Ló- nyai család kapcsán —, noha egykor jeles helység volt, és még ma is van egy olyan látnivalója, amelyre bizony, büszke lehetne nem egy városunk is: a harangtorony. Lássuk előbb, mi adott rangot ennek a beregi síkon megtelepült lakhelynek! Nos, Lónya egykor, a XIII. században Bánk bán birtoka volt. S ő nemcsak uralta, de al- kalmankint ott is lakott. Ezt egyébként egy máig élő legenda is alátámasztja, amely azt hirdeti, hogy ott, Lónya közelében a Tiszában lelte szomorú halálát a menekülő Melinda. A falu jeles birtokosának elhunyta után hamarosan átvették a birtoklás jogát a föntebb említett Lónyaiak. Tehát az a család, amely oly sok neves politikust, közéleti embert adott a magyar történelemnek. Ismereteink szerint akkor Is egy Lónyai-utód parancsnokolt a községben, amikor a román és a gót stílusú öreg templom mellé azt a máig biztosan álló remekmívű harangtornyot felépítették. Pontosan tudjuk építésének idejét a torony bejáratával szemközti gerendán ugyanis ott a felirat: „Kakuk Imre átsmes- ter tsinálta Bán Péter legényével 1781”. Tehát akkor, amikor II. József császár közismert türelmi rendelete megengedte, hogy a református egyházak mellé, vagy fölé Is épülhessenek tornyok. Hozzáértő építészettörténé- •zek azt is kinyomozták, honnan szerzett jóféle tölgyfát Kakuk mester e művének elkészítéséhez. Mint kiderült, nem messze Lányától akadt rá a faragásra, ácsolásra oly kiváló derekakra, mégpedig abban az erdőben, amelynek maradványai máig állanak. Ami pedig az építmény stílusát illeti, azt igazán mindenki megállapíthatja, aki egyszer is látott erdélyi — pontosabban erdélyi szász — templomtornyokat Ahogy Segesváron, Nagyszebenben, vagy másutt törnek az ég felé a kúpszerű sisakok, négy sarkukon egy-egy ún. fiatoronnyal, Lónyán sincs ez másként. Ez a beregi építmény mégis más, mint egy átlagosan szép erdélyi torony, hiszen — képünk ezt jól mutatja — rendkívül erőteljes, robosztus építmény; szinte középkori erődítményhez hasonlatos. Ezt a hatalmas famonstrumot olyan — 35-ször 35 cm-nyi vastag — talpgerendák tartják, amelyekben egy fia vasszög, vagy fémkapocs sincs. És mégis szolgálnak Immár több mint kétszáz esztendeje! Aki megcsodálja ezt a fia- tornyos remeket, s véle együtt az öreg templom festett kazettás mennyezetét, az nyilván arra is kíváncsi, hogy kapcsolódik-e valami monda, legenda ehhez a felső-Tisza- vidéki látványossághoz. Nos. nem sokat kell kérdezősködni, a község öresebb lakói szívesen elmondják, hogy tornyuk öregharangia hajdan beszélgetni is tudott. Ha megkondították. ezt panaszolta : „Lónyán nincsen kenyér! Lónyán nincsen kenyér!” Búslakodásra válasz is érkezett, mégpedig a folyó túlpartjáról, Benkről. Onnan ez hallatszott: „Benken sincsen! Benken sincsen!” Tár- salkodásukat a mezőkaszo- nyi társuk toldotta meg emí- gven: „Bódog isten, mivel élünk? Csíkkal, hallal! Csíkkal, hallal!” Ma persze, már bőven van kenyér Lónyán, és a mező- kaszonyiak is inkább hallal élnek, mint csíkkal, de azért emlékeztető gyanánt érdemes íi: — '"'lg-ifit i*' meghallgatni ezt a harangok eszmecseréjével kapcsolatos mesét. S ugyanígy feltétlenül érdemes útba ejteni Bánk bánnak ezt az ősi birtokát, hiszen rendkívülien szép építményben gyönyörködhet a látogató. A. L. Fafaragás As 6isl Budapesti Nemzetközi Vásáron Is sokan megcsodálhatták a szovjet pavilonban a fa- épitészet és a fafaragás művészetét, mert Oroszországban még az ősrégi Időkben született. Lakóházukat és gazdasági épületeiket az emberek mindennapi létszükségleteikkel és bizonyos művészi elképzeléseikkel összhangban hozták létre. Ma is érvényre Jut az ősi mestereknek az a törekvése, hogy az épületek arculata es szerkezete összhangban legyen. A városokban és a falvakban a népi építőművészet stílusában emelnek lakóházakat, kávézókat és vendéglőket. Egyik ilyen példánk a képünkön látható SzosznI (magyarul fenyőfák) vendéglő az ősi orosz varos, Ivanovo mellett. Belebújik-e néha az ördög? VÁLASZOL ANGYAL JANOS Hogyan? Tovább! címmel tartott előadást a héten a József Attila Megyei Művelődési Központban a Mikroszkóp Színpad. A sok ismert művészt felvonultató műsorban nagy sikerrel szerepelt Angyal János parodista. A két évtizede pályán lévő művész szereplése után válaszolt a kérdésekre. — Tiűsorszámában „Égy politizálva parodizáló Angyal jelenik meg" — nyilatkozta nemrég. Mi az a fö politikai gondolat, amit közvetíteni akar? — Az én műfajom eleve leszűkíti a témát Mi az, ami a paródiában a leghatásosabban formálható? A kulturális élet. Elsősorban akarva-aka- ratlan a televízió, aztán a rádió. az irodalom. Ezek fonákságait, színvonaltalanságait dolgozom fel paródiában. Közben politizálok is: az egyé- nített szövegbe belefonom a mondanivalót. Például amikor Churdinákként beszélek, akkor nemcsak flróla mutatok karikatúrát, hanem érzékeltetem azt is, hogy a közel-keleti helyzetben hosszú évek óta a lényég változatlan marad. Ha egy ismert írót parodizálok, akkor kedven: témájáról, a környezetvédelemről is elmondom a véleményemet. — Meg lehet-e fogalmazni tömören egy elvet amit az említett témákkal és módszerekkel ki akar fejezni? — Elvem, hogy ami itt történik, azt nem mindegy, hogyan figurázzuk ki Most a legkisebb jónak is örülni kell! Ma nem nevetünk azon, amin tíz éve nevettünk. . — Érettebbek lettünk? — Nemcsak erre gondolok. Min nevettünk tíz éve? ... Például az idegenforgalom visszéságain, a vasút bajain. De ma különösen jól látjuk, hogy az idegenforgalomra nagy szükség van; paródiával nem foglalkozom vele. Vagy itt van a vasút a maga gondjaival. Szóvá! ma nem nevetünk azon, amin 1973- ban. — Soha senki mm sértődött meg" — mondta említett nyilatkozatában. Nem túlzott ez az angyali gyöngédség? — A nyilatkozat túlzott, mert azért "volt, aki megsértődött, Általában nem sértődnek meg, mert mindenki jól tudja, hogy paródia reklámozza a művészt. Inkább zsörtölődést hallok: „engem még miért nem parodizálsz?” Egyszer Ladányi Ferenc Kossuth-díias művészről készítettem paródiát, s nem sokkal utána egy társaságban derűsen megjegyezte; no. az Angyal fölvett a műsorába, most már mellemre tűzhetem a Kossuth-díjat. . — Igaznak tartja-e azt, hogy a paródia a gyengék fegyvere? — Ez nem így van. A paródia nem annyira fegyver, «a- nem karikatúra. Ha az előadó valakit bántani akar, t.z nem parodista. Előfordult már, hogy az előadó valakit olyan eszközökkel formált meg, hogy az valóban sértő volt. Biztos maga is látott-hallott már ilyet. A parodista olyan karikatúrát fest, ameivről a közönség az alakra ráismer és nevet. De nem kineveti az alakot, hanem a ráismerés- nek örül; „de jópofa!” Az embereket nem bántani kell, hanem a modorosságaikra felhívni a figyelmet. Ahogy Karinthy tette korának legnagyobb íróival. Megbántás nélkül is lehet szórakoztatni. — Bibliai „kollégájához" hasonlóan kit űzne ki földi paradicsomából? — Nincsenek ellenségeim. Sok jó barátom van. Erre gondol, ugye? — Nem egészen. — Azaz nem tudhatom, hogy nincsenek; biztos vannak nekem is, de nem ismerem őket. Amit kiűznék: az A tehetségtelenség, a dilettantizmus. A művészetben ez nagyon árt... — Csak a művészetben? — Maradjunk ebben a körben. Persze hozzá nem értő emberek vannak máshol is, és borzalmas sok kárt tudnak tenni. Talán a legnagyobb ellenségei a haladásnak. Szerencsére sok elbukik közülük és a süllyesztőbe kerül. — Kiknek szegődne őrangyalául? — Feltétlenül az idős embereknek és a gyerekeknek, A kettő közötti korosztály megáll a lábán nélkülem Is. Egyébként van kifejezetten az időseknek szóló műsorom, régi filmekről. A gyerekeket pedig nagyon szeretem. — Válaszai talár, túlzottan Is angyaliak. Milyen akkor, ha. az Angyalba belebújik az ördög? ' — Ez a név egy kicsit túlzás, mert valóban bennem is, mint minden emberben, munkál a sok kis ördög. Nem földre szállt, hanem földön járó Angyal vagyok... Kis ország, kis Angyal — szokták mondani. Éppúgy vannak nekem is indulataim, mint a Kovácsoknak, Kisseknek, Nagyoknak. .. — Mikben nyilvánul meg a kis ördög munkája? — Például előfordul, hogy makacsul védem az „igazamat” akkor is, amikor már rájöttem, hogy nincs igazam. Meg aztán a műfajomból adódik, hogy szeretek játszani. A művészekben van bizonyos infantilizmus, kell is. De adódnak alkalmak, amikor nincs helye a hancúrozásnak, az embert belül mégis csiklandozzák a kis ördögök.. J Persze végül mindig az Angyal győz, mert van már elég élettapasztalatom és önkritikám. Molnár Pál ] A Karun-tó kincsei hithű mohamedánok. Ugyanabban az évben országszerte Titokzatos gyermekgyilkos- El-Munibnál százával rabolságokról terjedtek el híresz- tak el és gyilkoltak meg fiútelések Egyiptomban. Még kát és lányokat. Egy képvi- pánikszerűen kiürültek az is* szemtanúk is akadtak, akik selő a parlament elnökétől kólák. Elterjedt ugyanis, a kairói Bulak El-Dukrurvá- kért felvilágosítást „a védterosnegyedbem állítólag nyolc len ifjúság elleni szörnyű fej nélküli gyermekholttestet gaztetteikről”. A környék laláttak. A dél-kairói rendőrállomáson izgatott falusiak arról beszéltek, hogy az állam elhatározta: kiszívják a tanulók vérét, hogy így akadályozzák meg kói hosszú idő óta rettegés- az ország túlnépesedését. Sok .................................................................................Iliim 11111111111in ..........III111m im1111II no Ilin 11 HI in 11 tm1111111 .........mi mm i miiiiimi 11 iiminiliil 111u11 .........mii ...................................to ...................mimuiilinniu .T ŐLÜNK VETTE AT A VILÁG Á magyar posta a nemzetközi hálózatban Ma ne bosszankodjunk azon, majd később az egyes forgal- hogy a várva várt levél nem más főútvonalakon rendsze- érkezett meg. hogy harma rés kocsijáratok közlekedtek, szorra is mT.lékapcsolt a i--- lóváltó-állomásokkal. Az első lefonunk. A postások dauere önálló magyar postaszervezet van ma, ünnepelnek a n. la- a Rákóczi-szabadságharcban-f zt9-e, postai világnap! után hosszú ideig csak ősz' 1874. október 9-én Bernben rák polgár vezethetett mahuszonkét ország alapította gyár postahivatalt, meg az általános postaegye- Postánk sosem maradt le 6ületet, Négy évvel később 3 (még, ha mostanában néha nevet egyetemes postaegyesü- , kicsit késik is) a fejlődésben, letre változtatták. A húszon- sőt, sokszor vo.lt első, kezetekét alapító ország közt Ma- ményező. Száztlzennégy éve gyarország is szereptelt. Már a világon az első pcstaleveleakkor tekintélye, rangja van zőlapot nálunk hozták forgaa magyar postának, s azóta is lomba. Kétféle magyar poétái egyik legaktívabb ta=’a az lapot őriznek a múzeumok: UPU-nak (ez a neve a nem- az egyik német szöveggel és pító kongresszusához, zetközi postaegyesületnek). A magyar címerrel, a másik — Mik voltak a legfontoberni alapító okiraton ott Levelezési lap felirat- sabb kérdések az első kongolvashatjuk Gervay Mihály tál készült. A cél az volt, resszuson? — kérdjem dr. nevét, az 1871-ben alakult* hogy a lakosság olcsón tud- Oláh Lászlótól, a posta-vezárOrszágos Postafőigazgatóság jón rövid üzeneteket küldeni igazgatóság nemzetközi oszelső postafőigazgatójáét, aki az ország bármely részébe. A tályának vezetőjétől, úttörő szerepet vállalt a nem- levelezőlapokat a világ tő- — Elsősorban a levelek kizetközi postaszolgálat meg- lünk vette át, rövid idő alatt cserélését volt hivatva szamindenütt elterjedt. bályozni, ,s emellett, termékocsi készítője. Ekkor indították el az első postaautót, hogy a próbauíat megtegye. A volán mellett Haltenber- ger Samu postamérnök ült, Csonka forgatta meg a kurb- lit, majd a vezető mellé e körül problémák. Az egyen— Így az az ország jár jól, ahonnét több levelet adnak fel... — Az utóbbi öt-tíz évig ez az elv érvényesült, s valóban, manapság vannak is teremtésében ben. és íejlesztésékocsi — a né- lőtlenségek miatt mindig több kalaplengetése postai anyag megy egy iparilag fejlett országból egy fejletlenbe, mint vissza. Azok az országok pedig, amelyeknek több postaanyagot kell kézbesíteni,' (nagyobb személyzet ked, ehhez, technikai berendezések, utak stb.) nagyobb terhet viselnek. Ezért ezek az országok azt javasolták, hogy, ha az eltérés jelentős, akkor a többletmunkáért legyen joga különdíjat kémi a küldő országtól. SZOLGÁLTATÓ INTÉZMÉNY — Magyarország eddig minden kongresszuson részt vett. A mostanira is több pattant, s a pes nézők közben — elindult hosszú útjára. Kétezer kilométert meg- téve a posta 1905. június 4- én átvette és 1906. januái' 15-én forgalomba állította. KIÉ A LEVÉLDÍJ? De térjünk vissza Bernhez, a nemzetközi egyesület alaben élnek a titokzatos ügy hogy Isbat miatt. Elterjedt, hogy mindez a gonosz szellemek műve, akik 1500 gyermek véráldozatát követelik bizonyos mondabeli aranykincs fejében, amelyet a fáraók állítólag a Faijum-oázisnál, a Karun-tó fenekén rejtettek eh A vészhír futótűzként terjedt Felső-Egyiptom sivatagvidékein. „Tiszta őrület!” — panaszkodott Husszein Szamaira, az áilambiztonság főfelügyelője az idegháborúról. A szülők féltik gyermekeiket a gonosz szellemektől, az óvodák néhol iskolát kénytelenek bezárni. voltak Az első magyar postaautó szetesen a díjakat határozták javaslatot tettünk egy űj arCSONKA FORGATTA MEG A KURBLIT hetvennyolc évvel ezelőtt a Múzeum kőrútról indult el. Keménykalapos komoly férfiak állták körül a nyitott Postánk már akkor több automobilt (a Városligetben, évszázados múltra tekintett a Közlekedési Múzeumban vissza. Első levélpostai em- láthatjuk az eredetijét), közlékeink a XVI. századból va- tűk Csonka János, a műlók. Igaz, akkor még lovas egyetem gépészmérnöki kara a hivatal, illetve ország a dívitte az írott üzenetet, tanműhelyének vezetője, a jat megtarthatja magának. meg. Mert mi volt addig? A díiat a feladó mindig az átmenő országok díjszabása szerint kíilön-külön rótta le Ez igán komplikált volt. Egységes elveket dolgoztak hát ki. Az alapja az volt, hogy, ahol felveszik a levelet, az culatú posta kialakulásának érdekében —, mondja az osztályvezető. — És az űj arculat ne csak a fejlettebb technika megvalósítását jelentse, hanem azt is, hogy a posta kifejezetten az embert szolgáló intézménnyé váljék, s ne hatósággá. Kőbányai György „Hogyan lehetséges, hogy az egyiptomiak bedőlnek ilyen értelmetlenségnek?” — tették fel a kérdést a kairói Ain-Samsz egyetem szociológia tanszékén. Gihrijal Mur- kusz professzor szerint „a krónikus szegénység és az évezredes álom, hogy valahogy és valaha egyszer eljön a ~ nagy szerencse — ez a táptalaja a különböző tévhiteknek”. Szociális kutatók bizonyítják, hogy egv évtizede kiürültek, sok Egyiptom legszegényebb tartományaiból, Szuhagból és Kanéból terjesztettek hasonló híreket elrejtett aranykincs- ről, amit a Nílus fenéken szünidei kirándulás elmaradt. „Hároméves Szalvámat két hete nem engedem az utcára” — mondja Umm Farid . . ... . . . háziasszony a kairói Subra ^“Ä"*1,. A szegénynegyed ben. Egyiptom népe már a fáraók ideje óta rendkívül babonás. Sokan hisznek abban, szellemek akkor is emberáldozatokat követeltek az aranyak fejében. A kairói belügyminisztérium végül is kénytelen volt hivatalos nyihogy az elhunyt családtagok latkozatban szembeszállni a hisztériával: „Egyetlen gyermekrablás sem történt az országban” — jelentette ki a még a legfelsőbb miniszter. A közlemény vala- is elterjedtek. Né- mennyi újságban megjelent. szelleme tovább tevékenykedik a földön és lehetséges velük kapcsolatot teremteni. A babonák körökben hány éve a mezőgazdasági miniszter irodafőnöknőjétől a férje azért vált el, mert kakasvérrel átitatott textil- talizmánnal akarta belőle kiűzni a rossz szellemet. Egy másik példa: az 1967-es háború után valóságos népvándorlás indult Matarija kairói elővárosba, ahol állítólag Szűz Mária megjelent. A zarándokok között egyformán voltak keresztény koptok és A hatóságok dolga persze, távolról sem könnyű. A Ka- run-aranykincs ügyét sem zárta le a cáfolat, sőt, időközben a Faijum-oázis gonosa szellemei állítólag már emelték a kincsek árát: az újabb verziók szerint a gyermekeken kívül, már 100 terhes anya és 100 teve holttestét is követelik. (—i—n) NÓGRÁD - 1983. október 9., vasárnap 5
