Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

Népi iparművészeti kiállítás

Kosa Klára mezőtúri butyk osal

Kalocsai hímzések

JAJ, CSAK SZERETNÉNEK!

Ártatlan b

r Négyszáz művész 'kétezer-ötszáz alkotása az utóbbi három évtizedből — ez llehetne a rezüméje annak a reprezentatív kiállításnak, amelyet a Néprajzi Múzeumban rendezett a múzeum és a Népi Iparművészeti Tanács. A Magyar népi iparművészet harminc éve címet viselő tárlat napjaink tárgyi népművészetét mutatja be — ismert nevű mesterek és fiatal tehetségek munkáit. Fafaragók, szövők, hímzők,’ fazekasok, népi kismesterségek művelői mutatkoznak be, olyan hírességek társaságában; mint Kántor Sándor, Mónus Sándor, Kis Jankó Bori, Gerencsér Sebestyén, Kapoli Antal.

Magyarországon 40 ezer ember foglalkozik hivatalosan népi iparművészettel, és 00 ezren vannak az amatőrök, a maguk és családjuk számára művészkedők. Sokan művészi szinten művelik a népi mesterségeket, folytatják és megújítják a hagyományt. A legkiválóbbaknak — harminc év alatt ti 17 alkotónak — a népművészet mestere címet adományozta a Népi Iparművészeti Tanács.

A népi iparművészet — mint fogalom — hivatalosan 1953 óta használatos. Ekkor adott ki ugyanis a kormány rendeletet a népi iparművészet szabályozásáról — népművészetünket átmentve, kibontakoztatva. A népi iparművészet korunk népi díszítőművészete; nem azonos a népművészettel, de abból táplálkozik/ hagyományait követi és fejleszti tovább.

E művészeti ág sokféle alkotása sorakozik most a Néprajzi Múzeum termeiben — szakágak, tájegységek és alkotó egyéniségek szerint csoportosítva. Matyó és sióagárdi hímzések, kalocsai térítők, hevesi szá- dák, sárközi futók, faragott pipák,' díszdobozok, szaru nyakláncok, bütykösök, kanták, tálak és bo- roskancsók, kovácsoltvas gyertyatartók; kések,, haszPintér Jenő faragott bútorai

náiati és dísztárgyak. A népművészet jegyében fogant mai lakáskellékek, bútorok, szőnyegek, térítők, függönyök, öltözködésünk tárgyai — hímzett blúzok, díszes irhabundák, kékfestőviseletek —; s ki győzné felsorolni valamennyit!

A népi iparművészet harminc évét bemutató kiállítás december 31-ig tart nyitva.

Kádár Márta

(Nógrád megyében több mint két és fél ezer veszélyeztett gyermeket tartanak nyilván az oktatási intézmények és gyámhatóságok. Ez a 0—IS éves korosztály 3,5 százaléka, s valamivel az országos átlag alatt marad — számuk azonban egyre nő.)

*

— Szokványos módon lettem állami gondozott: szüleim nem vállalták gondozásomat. Pontosabban, anyám, aki, fiatal fejjel, meggondolatlanul, lányanyaként hozott a világra, s egyszerűbbnek látta, ha bead egy intézetbe. Később évekig nem láttam őt, pedig gyakran járt az egri nevelőotthonba, csak éppen nem hozzám, hanem a szintén ott lévő fiútestvéreimhez. Ahogyan utólag elmondták nevelőim, az ilyen látogatáskor különfoglal- kozásra küldtek, hogy elkerüljem a találkozást, pedig nem szolgáltam rá... Amikor férjhez mentem, gondoltam illik bemutatni az uramat, elmentünk hát anyámhoz. De nem úgy sikerült ez a találkozás sem, ahogyan gondoltam, szeretném mihamarabb elfelejteni!

*

(A veszélyeztetettek számszerű elhelyezkedése igazgatási egységenként eltérő, jelentős az emelkedés a balassagyarmati, a salgótarjáni járásokban, valamint a cigánylakta településeken. Az okok között vezető szerep jut a nem megfelelő családi környezetnek. Több mint ötszáz gyermek a szülők alkoholizmusa miatt is veszélyeztetett, ugyanakkor csak minden ötödiknél kezdeményezik az illetékesek az alkoholelvonó kezelést.)

*

— Én rettentően megbüntetném azokat a szülőket, akik felelőtlenül kidobják a gyereküket a családból! Azokat, akik nem csak maguk, hanem gyere- ikeik életét is tönkreteszik az alkoholizálással, az ebből fakadó durva, embertelen bánásmóddal. Kevesen fogják föl ésszel, hogy nemcsak joga van az embernek a gyerekeket megszülni, de kötelességgel is tartozik: tisztességgel'fölnevelni! Miért van ma ha/rminc- ezernél több gyerek állami gondozásban, amikor az elmúlt években emelkedett az életszínvonal, jobbak a megélhetési körülmények?! Nem is szólva arról, hogy, ha jól tudom egy-egy férőhely 80—100 ezer forintba kerül az államnak. Mostanában egyre többet beszélünk a családról, de amíg csak beszóltok, s nem történnek konkrét lépések, intézkedések, addig falra hányt borsó az egész. Ne nézzen demagógnak, de ezekből a gyerekekből lesznek az elkövetkező évtizedek felnőtt emberei, vezetői, munkásai, dolgozói, ki mennyire viszi... de ugyanakkor a csökkenő születésszám mellett ugrásszerűen nő az állami gondozottak, a veszélyeztettek száma! S köztük sokan családdal rendelkeznek, az apa és az anya munkaképes, sőt más keresők is vannak, csak éppen a pénz még a fizetésnapon a kocsmakasszába vándorol...

*

(A társadalmi pártfogók száma az utóbbi években emelkedett, ám a további hálózat fejlesztése szükségeltetik, mivel a veszélyeztetett körülmények között élők száma ijesztően nő.)

*

— Hogyan lettem társadalmi pártfogó? Ahogyan a mondás tartja, csendőrből lesz a legjobb pandúr. Ebből annyi igaz, hogy tizennyolc éven át belülről láttam az állami gondozott gyerekek életét, küszködésüket, szinte bejártam az ország valamennyi ilyen jellegű intézetét, tehát ismerem őket, s tudom, hogy nagyon nagy szükségük van a segítségre! Képzelje el, hogy a gyerekek egy része azt sem tudja, mit jelent ez a szó apa, vagy anya?! Soha nem ejti ki a száján, mert nincs, akinek mondja... Az emberek többsége csak felületesen és felszínesen ismeri őket, látja őket a filmekben randalírozni, inni,' csavarogni, szökés közben, de a lelkűkbe már nem néz bele a kamera! Nem érzi és érzékelteti, hogy óriási a szeretethiányuk, s nem az alkalmi simogatásokra, ajándékcsomagokra vágynak, hanem arra, hogy megtanítsa, szeresse őket valaki, törődjön velük.-.1 Hányuikat hallottam kifakadni: jaj, csak szeretnének! Mert mennyiben fele-' 1 ős az a kisemberke a sorsáért, aki saját tudatán kívül, megkérdezése és véleménye nélkül bekerül egy zárt közösségbe? ők az ártatlan bűnhődők! No, szóval én a legtermészetesebb dolognak tartottam, hogy társadalmi pártfogóként segítsek rajtuk. S most ne

várjon nagy szavakat nagy tettekről, hiszen a velük való törődés egyáltalán nem látványos, vagy ha az is, akkor olykor csak átmenetileg. A BR© salgótarjáni gyáregységének félkészraktárában dolgozom, s ide gyakran hozok olyan állami gondozott gyerekeket,' akiknél van remény arra, hogy tisztességes munkával •pénzt keressenek.

*

(A társadalmi és tömegszervezetek munkájában jó irányú törekvések, kezdeményezések vannak, az eredmények azonban elmaradnak a lehetőségektől Ennek oka a széttagolt, egymástól elszigetelten végzett munka, a koordináció hiánya. Több helyen bizonytalanság tapasztalható a tennivalókat illetően.)

*

— Ezek nem eminens tanulók, akik szépen, fegyelmezetten viselkednek, okosak és szépek! Ezekhez a gyerekekhez más pedagógiával kell közeledni, s jóval nagyobb toleranciával kell viseltetni irántuk. Volt egy Éva nevű „lányom”, a stafírungját is a brigáddal közösen adtuk össze. Szerencsére. lelkes jó társaság a mienk, igyekeznek minél több segítséget nyújtani; noha volt már olyan, amikor valaki azt mondta; mért hoztad éppen ide ezt a gyereket?! De végül is megértik, hogy még’ ha keveset is, de segítenünk kell rajtuk, Gyakran meglátogatjuk őket, programokat szervezünk nekik, kará- csonykor több ezer forintos ajándékokat kapnak tó-' lünk. Tudom, a háromezer forint körüli havi fizetéssel, s az otthon több gyerekkel, sok gonddal nem könnyű átvállalni teendőket az állami gondozástól, de ez nem lehet mentség, ha azokról a gyermekekről van szó, akik önhibájukon kívül kerültek erre a sorsra. Mit szól a családom mindehhez? A1 férjem megérti, hogy nekem ez úgymond’ hivatás,' a két fiam pedig jön velem a gyermekvédő intézetekbe, a közös programok^ ra. Ha pedig intézeti gyerekek jönnek hozzánk, ak-’ kor együtt játszanak, tanul-’ nak. Ilyenkor látszólag -olyan minden, mintha egy, meghitt nagy család örömteli napjai zajlanának...

Elmondta: Lőcsei Lászlóné

Lejegyezte: Tanka László 1

Mire mehetünk együtt?

" VALAMI TÖRTÉNHETETT ECSEGEN — ez az első benyomásom, amint a könyvtárban az emberek feje fölött újabb és újabb pótszékeket emelnek a szabadpolcok elé. Akadt itt példa csaknem csúfosain megbukott rendezvényre is, ezúttal pedig a telt ház, a széles körű érdeklődés biztató: a szemlélet változott, vagy szervezni tanultak meg. A beszélgetést a könyvtári napok apropójából a Balassi Bálint megyei könyvtár kezdeményezte, a képzeletbeid hatalmas kerékasztal körül pedig a szakemberek mellett ott ül igen Sok pedagógus, tanácsi és pánt- vezető, KISZ-tdtkár, vagy éppen iskolaigazgató, gyógyszerész, főkönyvelő. Gyakorlatilag tehát csaknem mindenki, akinek a szava számíthat egy kisebbfajta településen, ha erről van szó: milyen a könyvtár szerepe a község életében.

Kojnok Nándor, a megyei könyvtár igazgatója mindenekelőtt összegzi a helyi tapasztalatokat: igen hasznos volna a könyvtár körülményeit javítani. A népszerű gyer- mekfoglalkozásökhoz kicsi a hely, de más miatt is szűk a „mellény”.

— Az ecsegd könyvállomány nagyon szépen gyarapodik, a helyi tanács a megyei átlagot meghaladó ösz- szeget fordít beszerzésre. A

padlásra tegyük a könyveket? Ott nemigen fér hozzá az olvasó — így a megyei igazgató.

S ha az ecsegi könyvtár nem alkalmas a „társas életre”, a társközségek letéti könyvtáraival sokkal nagyobb a baj. Csécsén az alap terület még elfogadható, de a berendezés rossz, a könyveket pedig csaknem „őskori körülmények” között tárolják. Ko- zárdon a legrosszabb a helyzet. A könyvtári helyiség igen kicsiny, ráadásul vizes is, a kötetek penészednek. S amilyen örvendetes, hogy a letéti csere eredményeként az apró faluba is eljut az új könyv, olyan elgondolkodtató, hogy a drága kiadványok idó előtt tönkremennek. A lehetőségek szűkös volta mindenki előtt ismert, mégis keresni kel a megoldás lehetőségeit.

Az ecsegi beszélgetés egy másik sarkalatos pontja: a beszerzésre fordított átlagosnál nagyobb összegű pénzt milyen hasznosan költik el. Tény, hogy a könyvtárakban akad szükségtelen kiadvány is, a beszerzésben tehát hatalmas a könyvtáros felelőssége. Személye és személyisége alapvető, a iélektelenül végzett munka megkérdőjelezi a ráfordítás hasznát. A minősítő kérdés pedig végső soron így hangzik: kik és mennyien Használják, azaz olvassák a könyvtár könyveit?

— E tekintetben Ecsegen jól dolgoznak, a könyvtár- használat magasan a megyei átlag fölött van — ismertette a vizsgálódások eredményét Kojnok Nándor. — Kozárdon akadt apróbb gond a nyitvatartási idővel, ae itt még az is előfordult, hogy egy közös bejárat miatt a könyvtáros be sem tudott jutni a könyveihez.

ISKOLA ÉS KÖNYVTÁR - ez lehetne egy külön fejezetcím az ecsegi beszélgetés kapcsán. Oktatni, nevelni könyvek nélkül aligha lehet, e felismerésinek köszönhetően pedig mindenapi élő kapcsolat van könyvtár és iskola között. Az örvendetes tények mellett nem mellőzte a vitaindító a ki nem használt lehetőségeket sem. Ezek között említette Kojnok Nándor, hogy Ecsegen nem nagyon ismerik az esetenként szükséges könyvlisták készítését, vagy a könyvtárközi kölcsönzést. Tehát éppen azokat a lehetőségeket, amelyek érzékeltetik, hogy az olvasó nem a könyvtárra, hanem a könyvtári rendszerre számíthat.

E néhány kiragadott téma máris egyértelműen jelzi: fölöttébb hasznos kezdeményezésnek bizonyult a végül nagy érdeklődéssel kísért ecsegi beszélgetés. A hozzászólásokat is csaknem szó szerint közre lehetne adni, a tartalom mindenesetre ezt kívánná. A pedagógusok elismerően szóltak a könyvtári integrációról, de nem fukarkodtak a kritikával sem. Stadler Árpád szerint, például;

— A kötelező és ajánlott irodalomból több nem található meg. Igaz, nemcskk itt, hanem esetenként a könyvesboltokban sem.

Petrovics Éva is osztja ezt a véleményt, a jelenlegi — szakképzetlen — könyvtárosról pedig így vélekedik:

— Lelkesedése és kedves

egyénisége igen sokat jelent. Becsődíti az iskolásokat a könyvtárba, a könyves környezet remek lehetőség a

gyerekekkel való foglalkozásra.

Sirkó Ferencné könyvtáros igen sok dicséretet és elismerést kapót ezen a beszélgetésen, megfogalmazva egyben a könyvek közvetítésével

megbízott emberekkel szembeni követelményeket is. Egy hozzászólás szerint. például, a falusi letéti könyvtáros még bolti propagandára is kényszerül: „Mari néni jöjjön a könyvtárba, hoztak három új jó könyvet.”

Takács László pártvezetőségi titkár okkal utalt a korábbi mostoha körülményekre, a könyvtár mai lehetőségeit is igen sok munkával lehetett megteremteni. A letéti csere folyamatossága pedig sokszor olyan prózai okon is múlik, hogy a könyvtáros hozzájut-e gépkocsihoz.

— Akad még olyan ember is, aki nem értékeli a könyvet, így idő előtti selejtezésre kell sort keríteni. A 1 másik véglet, amikor olyan szak- könyveket szereznek 1 be, hogy két év múlva is felvágatlanok a lapok — folytatta a körzeti pártvezetőség titkára.

FIGYELEMRE MÉLTÓAK Takács Lászlóné iskola- igazgató szavai is:

— Az integrációt óvatosan fogadtuk, mert féltettük a vagyonúinkat. Ma az a véleményünk, hogy a községi és iskolai könyvtár összevonása igen hasznos volt. Megszűnt az ötezer forintos könyvbe- szerzési összegünk, de most

más forrásból is van könyvünk. Sokkal jobban jártunk. A községi könyvtárban tartott foglalkozások pedig maradandó élményt nyújtanak a gye- rekeknek, várják az ismétlést.

Madlena József tanácselnök szerint a beszélgetés egyik legfőbb haszna, hogy más szemszögből, eltérő nézőpontból is megismerhetik a községi vezetők a könyvtár megítélését. Látványos változást, persze a tanácselnök sem ígérhet:

— Sokszor csak választhatunk, hogy mit hagyunk el terveink megvalósításából, vagy mit hagyunk el hosszabb távon. Szűkösek a lehetőségeink. Nem tudom megígérni azt sem, hogy könyvtárat építünk, a berendezést azonban javítani kell. Ez szakaszosan megvalósítható. Az alapvető feltételeket biztosítani tudjuk, nagyobb változatossággal, Szervezéssel, finomítással

előbbre lehet lépni. A könyvtárba látogató szakember, ellenőr pedig tudja azt is, hogy hol a tanácsháza. Keressen meg bennünket, szót váltani a tapasztalatokról: mire mehetünk együtt?

„MIRE MEHETÜNK

EGYÜTT?” - ez az ecsegi beszélgetés legfőbb tanulsága. A megyei könyvtárnak éppen ezért hasznos más helységekben is kezdeményezni hasonló vitát.

K. G.

NÓGRÁD - 1983. október 8., ^zombat