Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-30 / 257. szám
TAKARÉKOSSÁGI VILÁGNAP . ~ BÄNYAVÄLLÄTATI fíEGOJÜlAS A inogunk és o köz javára Ügy van valahogy a takarékossággal, mint a lánccal: nem csak szeretni kell, hanem tudni is. Mert takarékoskodni csaknem mindenki szeret vagy legalábbis szeretne. Azt viszont, hogy hogyan kell takarékoskodni nem mindenki tudja. S nerri árt, ha időnként felhívják rá a figyelmét. Erre is jó a takarékossági világnap. Minden év októberének utolsó naján, világszerte megemlékeznek arról, hogy 1924- ben a hűvös október végén, Milánóban 28 ország 354 képviselője határozta el, hogy ezt a napot a takarékosság ünnepévé avatják. Sok minden történt azóta, s az emberiség ismételten bebizonyította, hogy — úgy egészében, általánosságban — egyáltalán nem takarékos: pazaro.l a nyersanyagokkal, a munkaerővel, a pénzzel, sőt, az emberélettel is. Mert a pazarlásnak, az embertelen költekezésnek legszélsőségesebb formája a fegyverkezés. Takarékoskodni csak békében lehet igazán, s megfordítva is áll a tétel: a takarékosság nagyon békés tevékenység. Aki lakásra, gépkocsira, lakberendezésre, kiskertre, gyermekének kiházasí- tására, vagy akár valamilyen hobbijának, kedvtelésének minél jobb kielégítésére takarékoskodik — az a békére számít. Sokszorosan igaz ez ma, amikor emelkedő árak és költségek mellett, olyko.r hosz- szas mérlegelés után, de mégis takarékoskodunk. Ezt bizonyítják a számok: az idei takarékossági világnap előtt, már közel 188 milliárd forint az Országos Takarékpénztárnál levő lakossági betétállomány. Nagyon szép summa ez, különösen altkor, ha hozzászámítjuk: nem is mindenki . tartja pénzét takarékpénztárban, noha az OTP jelmondata csakúgy erre hív fel, mint a személyes ém’ Különösen azóta, hogy rr lelték a takaréklevelek k -.tlábát. Mindez azonban csak részletkérdésnek látszik a nagy, országos érdek mellett. Takarékoskodnunk kell! A takarékossági világnap ugyanis arra hív fel mindenkit, hogy takarékoskodjék az otthon és a köz számára egyaránt. Mindenütt addig, ameddig' észszerű. Az otthoni takarékosságnak akkor van értelme, ha valami olyan célt tűzünk magunk elé, amely majd kamatostól fizeti vissza áldozat- vállalásainkat. Ha majd felépül a ház, meglesz a kiskert vagy az új gépkocsi — már elfelejteni is hajlandók leszünk, hogy milyen nehezen raktuk félre mindezekre a forintokat. Áll ez a köz, a népgazdaság értékeivel való takarékosságra is. Ha a nagy értékű gép jövőre még többet termelhet, mert vigyáztunk rá, s ez megmutatkozik a keresetben, nyerségrészesedésben is — kiderül ismét, hogy érdemes volt takarékoskodni. S ha nem az utcát fűtjük, hanem takarékosan bánunk a tüzelővel, a fűtőtest szabályozójával: ha a közhasználatú tárgyakkal úgy bánunk, mintha az saját tulajdonunk lenne — hosszú távon az is megtérül. El is gondolkoztál a takarékossági nap. Somdolkozha- tunk arról, hogy a következő hónapokban, években hogyan tudjuk takarékosabbra állítat ni gazdálkodásunkat, mennyire tudjuk előre tervezni életünket. Ezért is van különösen nagy szerepe a takarékossági mozgalomban a fiatalságnak, amit alátámaszt az is. hogy az idei takarékossági világnap ünnepségeinek szervezői között mindjárt az OTP után első helyen a KISZ szerepel. Megjutalmazzák most is, mint minden évben a takarékosságban kitűnt megyei, üzemi, intézményi KISZ-bi- zottságokat és -szervezeteket, a szocialista és ifjúsági brigádokat. Érdemes a megjutal- mazottakra figyelni: hogyan csinálják, mit tettek és tesznek a takarékosság érdekében, hátha lehet követni példáikat. Hiszen kétségtelen: ma nem könnyű takarékoskodni. De érdemes. Megtanulni a legjobb módszereket, követni azokat akik már régebben kezdték s eredményeket értek el a takarékosság terén. Hiszen aki takarékoskodik, az bízik a jövőben. A mai nehéz helyzetben pedig sokszoros szükség van arra, hogy ne csak a jelent, a mai napot tartsuk szem előtt, hanem a jövőt is. Sajátunkat és gyermekeinkét. A Hajdúsági Művek részére, exportra készülő mosógépekhez gyárt hajtómotorokat az Ikladi Ipari Műszergyár ber- celi üzeme. Naponta közel 150—160 készül belőlük. Felvételünkön Kollár Józsefné a motorok tekercselt részének menetzárlat, szakadás, szigetelési hiba elleni műszeres ellenőrzését végzi. B. A. He vesszen kárba Gyaraoodóban van a Nógrádi Szénbányák fiatal újító7 gárdája. Az idei, közelmúltban összesített újítási hónap alatt 87 volt a harmincöt évestől fiatalabb újítók száma: több mint kétszerese az előző évinek! S ez csupán az egyik jele annak, hbgy — a különféle meglevő gondok ellenére — az újítómozgalom mind jelentősebb mértékben járul hozzá a vállalati eredmények jobbításához. Frisseség és tudás Az egységnél különféle ráadásjuttatásokkal ösztönzik az alkotó fejtörés szélesebb körben való kiterjesztését. A fiatal köroszályofc mellett tevékenyebbé akarják tenni a nőket, valamint a föld alatti termelésben fáradozó munkásokat. Díjazandó erénynek számít továbbá, ha az újítás „kalkulálható”, azaz mérhetően gyarapítja a vállalati nyereséget; valamint lényeges szempont, hogy kis ráfordítással, hamar hasznosítható legyen a tipp. Könnyen megérthető, hogy az ifjabb generációk tagjait miért ösztökélik újításra: gondoskodni akarnak az ötletmesterek gárdájának folyamatos kiegészítéséről, bővítéséről. Nélkülözhetetlennek tartják továbbá, hogy a friss látásmóddal észrevett módosítási lehetőségek ne maradjanak kihasználatlanok. Ezért azt szorgalmazzák — idén erre különösen a ménkesi aknaüzem kínál jó példát —, hogy a kezidő szakembereket korosabb szaktársak vegyék pártfogásba, s így az eleven szemlélet a gyakorlattal és a tudással termékenyen párosul. ötlet! Szemellenző, lel Gyümölcsözőnek látszó teendő: a föld alatti termeléssel fáradozó munkások, nagyrészt vájárok bevonása az újítók regimentjébe. Sokan nem képesek megérteni a vállalatnál, hogy egy termelőüzemben, föld alatti munkahelyen jóval kisebb mód nyílik az újításra, mint például a gépüzemben a tmk-íök között. Látókörüket önként leszűkítve nem képesek — nem akarják? — észrevenni, hogy a bányában, évek óta hasonló feltételek közt, termelés- központúan dolgozva nem pattanhat ki annyi ötlet, mint ott, ahol változnak a termékek, gépek vannak a közelben. s rendelkezésre áll a sokrétű műszaki ismeret is. A vájároktól tehát nyilván nem várható olyan élénk újítási tevékenység, mint például a karbantartással foglalkozó lakatosoktól. Ez magától értetődő. De nem szabad veszni hagyni a vájárok ötleteit sem! Bőven vannak kiváló gondolataik a munkájukkal kapcsolatban. Azonban — mint véleménynyilvánításaikból kiviláglik — olykor a türelem hiányzik az újítás megfogalmazásához, megrajzolásához. E gond kiküszöbölésére kitűnő módszer — s ez elterjedőben van a vállalatnál —, hogy műszakiak társulnak vájárokkal. s együtt nyújtják be az újítást. Ezenkívül azónban az is előfordul, hogy a türelem hiánya az újító szemszögéből, ha nem is indokoltnak, de érthetőnek látszik. Arról van sző, hogy a munkahely veszélyes jellegénél fogva: egy-egy változtatás engedélyezése hosszú időre, olykor egy évre is elnyúlik. Nyilvánvaló, hogy az óvatossság indokolt, de — aki as újításokban jártas, tudja — nincs olyan elfogadási, engedélyezési eljárás, amit ne lehetne néhány nappal, esetleg héttel, sőt hónappal is akár megrövidíteni .. A vállalatnál egyre kedvezőbb az újítási ügyintézés, részben ennek is tudható be. hogy az újítási hónapban 154 javaslatot nyújtottak be, ezek közül 141 volt elfogadható. A brigádok közt a ménkesi Sziklai Sándor nevű kölléktíva lets az első 15 kezdeményezéssel; egyéniben pedig a Kistere-1 nyén dolgozó Osgyáni Dávid vitte el a pálmát, 9 indítvánnyal. Lényeges, hogy fél év alatt 4 millió forint gazdasági eredmény jött össze újításokból az egységnél. Tippek lajstroma Magában az újftómozga-i lomban is elkel az újítás, s ebben szorgalmasan ügyködik Kmetty József újítási főelőadó. November végére „munkavédelmi újítási hetet/’ szervez a szakember: ilyen még nem volt. Iparjogvédelmi tesztlapokkal ösztönözte az ügyintézőket az ismeretek gyarapítására: e módszerét a mátraaljai szénbányászok is átvették. Egy országos gond megoldására nyújt mintát egy „Kiadvány az 1982-es elfogadott újításokról” című füzet.1 Az ötlet abból a felismerésből csiholódott, hogy vállalaton belül sem áramlanak az információk az ötletekről, így elképzelhető volt, hogy amit az egyik üzemben már rég kH találtak, azon a másik üzem-! ben még törik a fejüket A1 „Kiadvány...” jó szolgálatot tett: a listában jelzett újításokhoz többen kérték a kidolgozott dokumentumot • —l az új helyen való hasznosítás céljából) (molnár), j Fiatal agrár szakemberek Salgóbányán Immár hagyományosnak a fiatal mezőgazdasági szak- érdeklő kérdésekre, egyúttal mondható találkozóra gyűl- emberek vettek részt, akik ők is közölhették eddigi észtek össze megyénk kezdő ag- tavaly, illetve az idén fejez- revételeiket, tapasztalataikat rár szakemberei tegnap Salgó- ték be egyetemi, főiskolai ta- a megye vezetőivel. A táj bányán, ahol a megye párt- nulmányaikat, s megyénk nácskozás délután járásonj és állami vezetői adtak tájé- mezőgazdasági nagyüzemei- kénti szekcióülésekkel foly-' koztatást Nógrád gazdasági ben helyezkedtek el. A teg- tatódott, ahol a résztvevőd életéről, a mezőgazdaság hely- napi rendezvényen a fiata- egymás munkájával ismer-j zetéről. A tanácskozáson azok lók választ kaptak az őket kedhettek meg. .....11.... E ndrefalváról a többek között ez olvasható a Magyar városok és vármegyék monográfiája című, 1934-ben napvilágot látott kötetben: „...Van r. kath. népiskolája, önkéntes tűzoltó-egyesülete, leventeegyesülete, Hangya Fogy. Szövetkezete, tejszövetkezete, gőzmalma.” Egykoron a Zách család birtoka volt, egészen a Felicián nevezetes merényletéig, akkor azután, a koronára szállt visz- sza. Följegyezte a krónika a gyászos 1709—1711-es esztendők pestisjárványát, amely elnépteleníteitte Endref^lvát. Valójában csöndesen peregtek itt a napok, a Cserhát dombjai közé települt faluban, századokon át.i És ma? Ma hogyan élnek Endrefalván? * Az egykori népiskola ugyancsak megváltozott! Az általános iskola tágasabb, világosabb, mint egykori elődje. Látszik rajta, hogy törődnek vele, hogy mindig van mit újítani, csinosítani rajta. — Tizenhárom éve vagyok itt igazgató — fogad Lázai Bertalan, aki egyben a körzeti pártvezetőség titkára is. — Ez az iskola akkor újult meg igazán. Pénzt és lehetőséget kaptunk, éltünk mindkettővel. Körzeti iskola lettünk, Piliny és Felfalu minden iskolása a mi tanítványunk. Kétszázötven gyerek között feleformán van a cigány. Nem köny- nyű, de nem is megoldhatatlan a dolgunk. A hozzáálláson kellett elsősorban változtatni! Nincs értelme a nePillanatképek Í ézségekre hivatkozni, le kell yőzni azokat. Ma már kilencven százalék körül jár a a tanköiteleíKttségi mutatónk. Az óvodába mindenkit ' fölvehetünk! Megszerettettük a napközit is a cigányszülőkkel, megértettük velük: a gyerekeknek fontos. Nem mondom, voltak kemény szülői értekezletek, nem is mindig udvariaskodtám, de megérte. Vihart kavart, amikor megmondtam nyíltan, ne tanítsák otthon a gyereket cigányul! Nem egy közülük egyetlen szót nem tudott magyarul, évek kellettek nekik a fölzárkózáshoz. Épp annyit tudnának a cigánygyerekek is, mint bárki más, de foglalkozzanak, törődjenek velük! — A Béke utca végén volt a telep. — Már csak egy-két idősebb cigány él ott. A többiek szép házakat építettek. A nagy többség rendszeresen dolgozik, átvette az endrefalvai- ak ritmusát, életformáját. Nem mindenki persze. — Milyen útravalót ad az iskola? _ — Tisztességeset. A végzősök kétharmada továbbtanul. A nagyobb többség szakmunkásképzőben, a többiek gimnáziumban. Zömmel helytállnak. Természetesen érdeklődünk utánuk, figyelemmel kísérjük sorsukat, mert ez nekünk afféle visszajelzés is, hol javítsunk esetleg munkánkon. Egyébként az én időmben tizennyolcán tanultak fölsőbb iskolában. Akad közöttük mérnök, orvos, pedagógus, óvónő. Hazajönnek, de legalábbis a környékre. * « Az Aranykalász Mezőgazdasági Termelőszövetkezet irodái a faluközpontban állanak. Az elnök, Farkas János kezein látszik, hogy maga sem veti meg a kétkezi munkát. — Nemrég fogtunk neki az ipari tevékenységnek. Ahogy mondani szokták a - melléküzemágakat fejlesztettük. Nem volt itt hagyománya. Korábban híres volt az end- refalvai káposzta, ma hírmondója nincs. Szerették itt a jószágot is, de ma már kevesen foglalkoznak vele. A piacon mutatkozó bizonytalanságot nehezen viseli el egy gazdálkodó. Sok a szabad munkaerő a három településen, ezért hoztuk létre a vákuumüzemünket, meg a gumiüzemet, s építőbrigádunk is dolgozik. Még mindig van szabad munkaerő, főként a cigányság körében, ezért tárgyalunk a papíripari vállalattal egy újabb kisüzem létrehozásáról. — A szükség teremti a munkahelyeket? — Így is lehet mondani. Megállt 3Z elvándorlás, egyre Endrefalváról több a hazatelepülő. A lakosság java idegenben keresi a kenyerét. Ha itthon megfelelő munkahelyet talál, nem ingázik majd. * A Cserhát lankáit ezerszám legeli a birka. Legfőbb ismerőjükkel, idős Dér Pállal a véletlen hozott össze. Az ebéd utolsó falatját lenyelve nyújtja 'kérges markát. — Hogy lehet-e szeretni a jószágot? Én ebben nőttem föl. Istenbércen szolgáltam a Lőwy úrnál, kölyökként. A fölszabadulás után a tsz-be álltam. Minden jószágomat ismerem járásáról, füle tartásáról, keskenyebb — szélesebb hátáról. Csak a húsát nem állhatom. Húj, inkább egy kis csirke... Idős Dér Pál mindezt Kőhegyalján, rőt napfényben mesélj. Az út másik oldalán gondozott sír. — Román katona volt... Itt lőtték le a távoli csendőrök a második világháborúban. Eltemettük, azóta gondozom a sírját. Ha már ez a sort jutott neki, legalább legyen valaki, aki virágot állít néha a fejéhez. Az ifjabbik Dér Pál sem ment sehová. Ittmaradt a szülőföldön. Traktoros a szövetkezetben, az egyik legjobb szakember, Akár. apja, aki nélkül a juhágazat igencsak goindban lenne... * Bartusné Serfőző Mária a főutcán lakik. Egyike a „fölsőbb iskolát” végzetteknek. Kecskeméten tanult a fölsőfokú óvónőképzőben, és persze hazajött Endrefalyára. — Miért? — Szeretem a gyerekeket, ez már szinte frázis. Itthon mégis más, ismerős a környezet. Nem bántam meg! Ismerek mindenkit, ismerem a gyerekeket és engem is sokan jól ismernek. Könnyebb így. — A fiatalok jól érzik magukat a faluban? — Miért ne éreznék? Többen hazatelepülnek, könnyebb itt az élet, a szülőkkel karöltve. És a falu szépen gyarapodik. * Á tanácselnök asszony^ Nagy Bertalanné az elmúlt egy-két év eredményeit veszi számba. — Öt év alatt harmincnyolc lakás épült, ez a megtartó erőt bizonyítja. Vizesblokkot építettünk az iskolának, hat szolgálati lakás készül a faluközpontban, gyarapodtunk klubkönyvtárral, utakkal, postával... Nem állt meg itt az élet egy percre sem. S, hogy van a falunak lelke, azt igazolja egy számi október derekáig másfél ezed forint volt a társadalmi mun-j ka értéke lakónként! Nem kis dolog. A falubéii cigányoki szép számmal kiveszik részüket a szervezett közösségi munkából, de az tény, hogy számarányuk szerint jöhetné j nek többen is. Tanácstagjai ink szervező munkáján javít-’ hatunk... Nézze csak, a régi temetőben sokan munkálkodj nak. Az a bőrzakós fiataléra-' bér a plébános. Rendbe tej szik az. utakat, az elhanyagolj tabb területeket. Többnyirá idősebbek, mondhatná, de na felejtse, a fiatalok a munka-j helyükön dolgoznak. Hétkez-« nap van! Ha hívjuk őket) jönnek ők is szívesen. ? * Á Darálósoron vékony birs4 almafa alja telve lehullott gyű j mölccsel. Lefelé ballagtombarí azon gondolkodom, régebben! a gazdák nemigen hagyták a! hullásgyümölosöt. _ Amikor visszafelé sétálok^ megkapom’ a választ. Fiatalasszony és öt év körüli kisfiú szedegetila a sárga gyümölcsöt. — Nem hagyhatjuk itt, kárJ ba veszne — mondja az asz-1 szony, — Ebből lesz ä lekvár, ugye anyu? — így a kisfiú. — Hát..., ha nagymama megJ főzi... Hortobágyi Zoltán 1 NÓGRÁD — 1983. október 30., vasárnap 3
