Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
Pályamódosítás helyett Pásztori Két sínpáron Mi kell ahhőz, hogy az ember, szívósan, kitartóan tudjon küzdeni vágyai, álmai megvalósulásáért? Ml kell ahhoz, hogy a kudarcok ellenére se adja fel eredeti elképzeléseit? És mi kell ahhoz, hogy élete egyszerre két sínpáron is a rév, a biztos kikötő felé haladjon? Ül a fiatalember az öblös karosszékben és a fenti kérdéseken meditál. Hol, honnan is kezdje hát? Talán induljunk a gyerekkortól, amelyben az ólmok gyökereznek! — Pásztón születtem. Itt végeztem az iskoláimat, a mezőgazdasági szakközépiskolában érettségiztem. Mindenáron mezőgazdász szerettem volna lenni, de Gyöngyösön a főiskolai felvételim nem sikerült. Mit tegyek? Valahol dolgoznom kell. A salgótarjáni síküveggyárba mentem normatechnológusnak. Egyre erősödött bennem, azért is tanulni fogok. Beiratkoztam ez ISZI-be gépjármű-villamossági műszerész szakra, — Nem esett túl messze egymástól a két terület’ Mezőgazdász és villamossági műszerész? — Mint később bebizonyosodott nem. Ugyanis a pásztói termelőszövetkezetben helyezkedtem el, mint műszerész. Nagyon megszerettem ezt a helyet. Naponta modern gépekkel, berendezésekkel fog-, lalkozhattam. és közel voltak a földek, úton-útfélen szó esett a mezőgazdaság problémáiról. — A pásztói termelőszövetkezetben kezdődött a közéleti ténykedése is? — Szeretem az embereket, s azt hiszem ők is elfogadtak engem. A KISZ-ben vezetőségi taggá, később titkárrá választottak. 1976-ban beléptem a pártba. Aztán jött a katonaság, amely nem törte meg a közéleti munkámat. Sőt! Leszerelésem után a nagyközségi KISZ-bizottság titkárának választottak. — Nem jelentett ez túl nagy felelősséget? — Dehogynem! Éjszakákon át gondolkodtam, mit tegyek? Merjem-e vállalni? Aztán önbizalmat adott a mozgalmi múlt ezernyi tapasztalata, a széles ismeretségi kör, a fiatalokkal való baráti viszony. — Mondhatjuk azt, hogy még meg sem melegedett az egyik székben, máris másikat ajánlottak? — Nézze! Én a KTSZ-tit- kári székben nem sókat ültem. Annál többet mentem, szerveztem, agitáltam, kerestem az együttműködés lehetőségeit «. társszervekkel. Vagyis nem a széket melegítettem, inkább a KISZ-mun- kát szerettem volna langyos állapotából felforrósítani. Ma- 'gam is meglepődtem, amikor újabb, talán még felelősségteljesebb ajánlattal kerestek meg. legyek a nagyközségi népfrontbizottság titkára! — Ez egyben elismerést és bizalmat jelentheteit az ön számára. — És újabb álmatlan éjszakákat. Bár a népfront nem volt ismeretlen előttem, hiszen gazdaságpolitikai munkabizottságának tagja voltam. De azt is tudtam, hogy egy igaz döntés nem egy hétre, egy hónapira szól. Tanácsokat kértem idős népfrontosoktól, biztattak bátorítottak, vállaljam el, nem árt a mozgalomban a vérfrissítés, az ifjúi lendület. Hát így kerültem a népfronttdtkári székbe. — Amelyben szintén nem ül túl gyakran, mert a járási NEB. a nagyközségi KíSZ-bi- zottség, a nagyközségi párt- bizottság tagja, és a területen, a népfrontos munkában is akad tennivaló bőven. — Fel kellett kavarni az állóvizet. Serkenteni kellett a tagságot, hogy egyáltalán részt vegyenek a népfront ülésein. Ankétokat, fórumokat szerveztünk időszerű kérdésekről, közösen a társszervekkel. A tanáccsal Igen Jő a kapcsolatunk, ezt a végrehajtó bizottság ülésén is elismerték. Dehát nem is csoda. Hiszen jómagam tanácstag vagyok, a tanácselnök pedig a népfront elnökségi tagja. Teljes tehát az együttműködés. Így könnyű mozgósítani a lakosságot a társadalmi munkára, a községpolitikai célkitűzések megvalósítására. — És a magánélet? — Elválaszthatatlan a közélettől. Szabad időm alig van. A marxista esti egyetem harmadik évét végzem, Gödöllőn az agrártudományi egyetem tanárképző főiskoláján szakoktatói szakon tanulok. Nős vagyok, lakást építek. Mit mondjak még? — Talán térjünk vissza a bevezetőben feltett kérdésekre. Harmincévesen honnan az energia; harcolni a régi álmokért? — Onnan, hogy nem álmok, hanem megalapozott elképzelések voltak. És soha nem adtam fel, nem futamodtam meg... Tari Ottó. a HNF pásztói nagyközségi bizottságának ifjú titkára végül is, bejutott a mezőgazdasági főiskolára. De közben, az évek során egy másik sínen is szépen halad. A közélet sínpárján, És talán ez a nehezebb.... Kiss Mária Jövőre már nyereséget várnak Interjú Gressai Sándorral, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár igazgatójával Az Idei esztendő júliusától új igazgató került a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár élére. Gressai Sándor a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának vezetői posztját cserélte föl az SVT igazgatói tisztével — s, ezért a döntéséért nem sokan irigyelték. Az azóta eltelt három hónap tapasztalatairól, intézkedéseiről, és terveiről kérdeztük meg Gressai Sándort, az SVT igazgatóját. — ön olyan gyár vezetését vette át, mely önállóvá válása óta anyagi nehézségeivel nem volt képes megbirkózni. Az új Igazgatótól a gyár pozícióinak megerősítését várják. Milyen feltételek közepette látott munkához? — Mindenekelőtt egy kiegészítés: a gyár gazdálkodása már a műveken belül is veszteséges volt Az önállóság két és fél esztendeje alatt a kudarcokkal terhes sorozat csak folytatódott. Két évvel ezelőtt 45 millió forintot tett ki a ráfizetés, tavaly már 77 millió forintra rúgott, az idei év első felében pedig elérte az 54 millió forintot A gazdasági bizottság júliusban megtárgyalta az igen nehéz helyzetbe jutott gyár gazdálkodását és határozatával — többek között a hitelek átütemezésének biztosításával, a tartalékalap visszapótlási kötelezettség alól való felmentéssel, a részesedési alaphiány törlésével és a for|óA csillagfUrt után gabona kerül ősszel a földbe a szügyi ahol Osztrozics János erő- és munkagéppel lazítja a talajt termelőszövetkezet területein, vetés előtt. alap-elvonás felfüggesztésével — kedvező feltételekét kínált föl a bajokból való kilábaláshoz. Ezzel együtt termékeink 8.4 százalékos átlagos áremelésére is lehetőség nyílt, ami tovább javította a pénzügyi és gazdálkodási feltételeket \ — Mindezzel azonban aligha szabadították meg a belső problémáktól .... — Ez az itt dolgozó kétezer emberre vár. A legsürgetőbb teendő a termelés zavartalanságának pénzügyi szempontból való biztosítása volt. Anyagszállítóink sorba- álltak pénzükért, nem egy közülük kilátásba helyezte: nem ad több anyagot, míg nem fizet a gyár! Kielégíté- tésükre kénytelenek voltunk újabb hitelt fölvenni. Ettől jóval hosszadalmasabb folyamatnak ígérkezik a termelésben évek során kialakult kapkodó munkastílus megváltoztatása. Az átgondolatlan, tűzoltó intézkedések nem könnyíthettek a terheken. Sőt! A mennyiség minden áronl hajszolása szintén tovább súlyosbította a nehézségeket: ma a korszerű géppark is elhanyagolt, ami a mennyiségi mutatók teljesítésének nyilvánvaló gátja. Elfogadhatatlan a húsz, esetenként ennél is nagyobb selejt, melyért felelősséget senki nem viselt, kártérítést senki nem fizetett. A bérezés csak a mennyiségi teljesítéseket ösztönözte, a technológiai fegyelem betarttatása so- kadrangú szempont. Az már természetes következmény, hogy ott, ahoi a technológiai előírás írott malaszt, a selejtes munka a legnagyobb veszteségforrás. — Az utóbbi hetekből kiárusítást rendeztek a gyár termékeiből. Ez Is az Intézkedések egyike? — Felmértük az elfekvő készleteket, s ezek aránytalanul magasnak tetszettek. Eladásukra, felhasználásukra egyszázalékos részesedés ellenében pályázatot hirdettünk a dolgozóknak, eredményeként hárommillió forinttal csökkent az elfekvő készlet. A többln s kiárusításon akartunk túladni, ez már viszonylag kisebb sikert hozott. Az mindenesetre kitűnt, hogy a raktározási rendszer fejlesztése nem tartott lépést a termeléssel, a raktáron levő anyagokról nem vezetnek áttekinthető nyilvántartást. Csaknem megrendeltem egy alkatrészt importból, amikor kiderült, több száz van belőle nálunk raktáron! A készlet- gazdálkodás javítására intézkedési tervet dolgoztunk ki, ennek végrehajtásával év végéig 25 millió forinttal kell csökkennie az anyagkészletnek. — Jelentős a gyár tőkés- exportja. Ugyanakkor nemegyszer vagonszámra küldi vissza a vevő a javíthatatlannak bizonyult árut. — Ez a gyár rendkívül sokat tett termékei tőkéspiaci elhelyezéséért, és rendkívül keveset a termék piateképessé tételéért. Hiába jó a nyugatra szállított tűzhely konstrukciója, ha alkatrészgyártási és szerelési hibák miatt nem fogadja el a vevő. Az előbb említett selejtszázalék mellett igényes piacra dolgozni lehetetlen! Másrészt egyikmásik termékünk lehet akármilyen modem, ettől a termékszerkezet még nem lesz korszerű, mert nem tükröz vissza magas színvonalú szellemi munkát. Legfőbb ideje olyan termékszerkezetet kialakítani, melynek segítségével több lábra állhat a gyár, és képes megbirkózni a piac változékonyságával. Korszerű öntödénk van, a jó öntvényt keresik, a teendő tehát világos... Elvégzésére azonban aligha kérhetek föl olyan műszaki és közgazdasági szellemi dolgozót, aki esetenként kevesebbet keres, mint a segédmunkás, és olyan vezetőt, akit alacsony alapbére mellett még csak ösztönözni sem tudok. — Jó néhány álláshirdetést adtak föl mostanában, * nem kimondottan fizikai munkakörökre. Bővíti a szellemi foglalkozásúak létszámát, vagy minőségi cserékről van szó? — Mindkettőről. A sürgősebb az, hogy megduplázódjon az egyetemet, főiskolát végzettek száma, mert ‘magas fokon képzett szakemberek nélkül minden tervünk hiú remény marad. A meglevő vezetők munkájának újraértékelése sem halasztható feladat, & e mérlegre tétel nyilván személyi konzekvenciákkal jár. A tapasztalatok szerint a szocializmuskép korszerűsítésével. a történelmi tudat fejlesztésével és a nemzetközi helyzettel kapcsolatos témakörben kevésbé adódnak speciálisan helyi feladatok. A gazdaság, a társadalompolitika és az ideológia területén azonban — .részben a sajátosságok, részben az aktualitások következtében —szükségesnek látszik továbbgondolni a propaganda mondanivalóját. így például a helyi gazdasági folyamatokat — termékszerkezet-váltás, munkaerő-átcsoportosítás, versenyképes exporttermelés, takarékosabb, hatékonyabb gazdálkodás stb. — a népgazdasági igényekhez, a világpiaci mércéhez viszonyítva kell értelmezni. Azt kell bemutatni. hogy a megye termelőegységei hogyan tudnak hozzájárulni a külső és belső egyensúlyi helyzet javításához, a fizetőképesség megőrzéséhez, az életszínvonal-politikai célok megvalósításához. Figyelembe kell venni az ipar viszonylag magas részarányát, a mezőgazdasági termelés sajátosságait, az üzemek, vállalatok eltérő helyzetét, feladatait, mozgósítani kell a fejlődé^, a kibontakozás tartalékait. Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítani, a változó, szigorodó feltételekhez jobbun alkalmazkodó gazdasági magatartás politikai támogatására. A propaganda őszintén, sokoldalúan magyarázza az életszínvonal és a szociálpolitika alakulását. Bizonyítsa szoros összefüggéseit a termeléssel, a társadalom teljesítőképességével, a kollektívák, az egyének teljesítményével. A belpolitikai, társadalom- politikai kérdések sorában az ifjúság és az időskorúak helyzetének komplex elemzése is helyet kell, hogy kapjon. A szocialista demokrácia fejlesztésének folyamatában a választási rendszer korszerűsítése mellett — különösen az érintett területeken — szólni kell a közigazgatási irányítás soron levő változásairól, s azok politikai konzekvenciáiról. Továbbra is magyarázatra szorul a politikai szövetség és az eszmei harc egységének kérdése, valamint az egyházpolitika gyakorlata. A propaganda segítse, hogy az elvi kérdésekben az elméleti tisztaság, szilárdság, következetesség, a gyakorlati munkában pedig a kezdeményezőkészség, a rugalmasság jellemezze az ideológiai nevelő munkát. Jól hasznosítsa a történeti, munkásmozgalmi,' kulturális hagyományokat. Járuljon hozzá a politikai. gazdasági, ideológiai és kulturális fejlődés egységének és kölcsönhatásának helyes értelmezéséhez, érvényesüléséhez. Közvetítse a közoktatás fejlesztésére vonatkozó döntéseket, elképzeléseket, erősítse a közművelődés szerepét a közösségi gondolkodás és magatartás, a szocialista életmód formálásában. Lépjen fel határozottan az anyagias, nacionalista kispolgári nézetek, és az antiszociális, közösségellenes magatartás — többek között az alkoholizmus — ellen. Vegye azonban figyelembe, hogy a politikai, az ideológiai' kérdések az adott munkahelyi, lakóhelyi közösségben eltérő hangsúllyal vetődhetnek fel, s ennek megfelelően a reagálás módja is különböző kell, hogy legyen. A fokozódó tartalmi követelményeknek a propaganda csak megfelelő szervezeti változások révén tud eleget tenni. A hatékonyabb, rendeltetésszerű működéshez az szükséges, hogy résztvevőinek létszáma és összetétele jobban feleljen meg a minőségi követelményeknek. Elsősorban a párt tagjait, tisztségviselőit kell felkészíteni a politika elméleti alapjainak, a párt álláspontjának képviseletére, terjesztésére, védelmére, az új, alkotó gondolatok felismerésére, a jó kezdeményezések felkarolására, s mindenekelőtt bennük kell kialakítani a vitakészséget, a szocializmus eredményeit, a marxizmus—leniniz- mus alapelveit tagadó nézetek, a konzervatív, demagóg gondolatok elleni fellépés készségét. A pártonkívüliek sorából a politikailag aktív, a helyi közvéleményt hatásosan formálni, befolyásolni tudó állami. tömegszervezeti tisztségviselők oktatása indokol t. A most kezdődő oktatási évben módosul a tömegpropaganda struktúrája is. Üj központi tanfolyam indul „Időszerű ideológiai és politikai kérdések” címmel. Ez a tanfolyam —, mint elnevezése is mutatja — a napirenden levő feladatokra, a párttagságot foglalkoztató kérdésekre kíván elméletileg igényesen reagálni, helyi témákkal kiegészítendő rugalmas tematika, folyamatosan kiadásra kerülő friss brosúrák alapján. Az új fonna iránti nagyfokú érdeklődés máris bizonyítja szükségességét. Ugyancsak napjaink követelményei indokolják a rétegigényekhez és a konkrét politikai feladatokhoz kapcsolódó előadásos propaganda arányának növelését. A pártoktatás eredményességében eddig is a propagandistáknak volt döntő szerepük. Ma a — fentiekben jelzett főbb — tartalmi feladatok. a megbízó pártszervek konkrét igényei és a műveltebb, felkészültebb hallgatók elvárásai még nagyobb feladatok elé állítják a párt propagandistáit. A politikai elkötelezettség mellett ren- öelkezniök kell a kommunista nevelő tulajdonságaival, a példamutatás, a kapcsolatteremtés, és a meggyőzés készségével, birtokában kell Jen- niök az adott szántén szükséges elméleti, politikai felkészültségnek, belső mcgf?'’őző- désből, ifinként kell 'vállalniuk az. oktatást, s az ezzel járó folyamatos önképzést, szervezett továbbképzést. E fo- a kozott követelmények fogalmazódtak meg a Politikai Bizottság augusztus másodi- kai — a pártoktatás személyi feltételeinek továbbfejlesztését szolgáló — határozatában, amelynek megvalósításában máris megtörténtek az első lépések. A következő napokban ugyanis több új, fiatal propagandista kezdi meg felelős pártmegbízatásának teljesítését. a z elmúlt hónapok, hetek során az irányító pártszervek, alapszervezetek arra ‘ törekedtek, hogy megismerjék, megismertessék az új oktatási év irányelveit, a politikai szükségletekkel összhangban alakítsák ki a propaganda helyi, tartalmi és szervezeti feladatait, s a növekvő Követelményeknek megfelelően készítsék elő az. 1983—34-es ekta- tási évét.. Ezzel azonban nem tekinthető lezártnak a pártoktatásra vonatkozó döntések értelmezésének, végrehajtásának folyamata. A továbbiakban sem lehet rutinszerűen kezelni a tömegpropaganda irányítását. Elsősorban arra van szükség, hogy rendszeresen figyelemmel kísérjék, segítsék az oktatás menetét, szervezzék a propagandisták felkészítését, tájékoztatását, s a felhalmozódó tapasztalatokat jól hasznosítsák a pártmunka egészének gyakorlatában, valamint a propaganda hosszabb távú feladatainak megvalósításában, DR. CSONGRADY BÉLA, megyei pártbizottság osztályvezetője — Hány embert küldött el eddig? — Egyet se! Jó néhányan kiléptek, elsősorban a fizikaiak közül, amit nehezen tudnék az igazgatóváltással összefüggésbe hozni. A mostani vezetők alkalmasságáról, bérezéséről a harmadik negyedévi teljesítmények alapján döntünk. — Az eltelt három hónap alatt több intézkedést terv született. Szigorodott a számonkérés. Hogyan fogadják ezt azok a dolgozók, akik hosszabb ideje állnak a gyár alkalmazásában? — Fásultságot és jobbra való igényt egyaránt tapasztaltam. A jobbító szándék azonban egymagában kevés, ha nem társul az önkritikus értékelés, az önmagával való sz.embenézés képességével. Sokéves'megszokás után, tudom, nem könnyű ez. Zöldágra vergődni azonban csak akkor tudunk, ha mindenki megteszi érte a képességei és posztja alapján elvárhatót, s nem csupán a másiktól követeli azt. — Ennyi idő után nehéz bármit is ígérni. Mégis azt kérem, adjon prognózist: mennyi időt tart szükségesnek a veszteség ledolgozásához? — Ha a mostani feltételek nem rosszabbodnak, ha nem kerül sor számunkra hátrányos szabályozó változásokra, úgy gondolom, jövőre már valami nyereségre számíthatunk. Szondi Mária í NÖGRAD — 1983. október 1., szombat 3
