Nógrád. 1983. október (39. évfolyam. 232-257. szám)

1983-10-26 / 253. szám

Büntetlen bűnösök r Megy a munkakönyv ván­dorútra — az utóbbi időben számos büntetőügynek ez a tény a „főszereplője”. A bíró­ság épületében —, egy több száz oldalas akta tanulmá­nyozása közben — személyes élményem is eszembe jut: né­hány hónappal ezelőtt idős férfi kért segítséget. Nyugdí­jasként hat napot dolgozott az egyik termelőszövetkezet­ben, a munkakönyvét pedig fél év múltán sem tudta vissza­szerezni. Hiába írta a kérel­meket és leveleket — válasz­ra sem méltatták. K. J. meg­rettent, mert gyakran olvas liK-got, hallgatja a rádiót. A gyakori bűncselekmények is­meretében pedig okkal félt, hogy valaki dolgozik az ő nevére, munkakönyvét fel­használják. A fontos doku­mentumhoz végül három nap alatt hozzájutott. Ehhez az kellett, hogy közösen írtunk egy levelet a termelőszövet­kezet elnökének: amennyiben postafordultával nem érke­zik meg a munkakönyv, K. J. bejelentést tesz az illeté­kes rendőrségnél, valamint a SZOT Társadalombiztosítási Intézeténél stb., stb. Kilencen Hasznosról Mellesleg, K. J. toborzók révén jutott el a távoli ter­melőszövetkezetbe kaszálni, a toborzók pedig azóta is nyü­zsögnek Nógrád megyében. A személyes élményt és a mun­kaerőszerzésnek ezt az újból divatos módját egy ' bírósági ügy kapcsán idézem fel, a főszereplők hasznosiak. A Pásztói Járási Ügyészség Csá­pé István és társai ellen adta ki a vádiratot, a további fő­szereplők: Pádár Sándor. Pá­dár Sándorné, Kanyó József, Gyurkó István, Kanyó Imre, Kanyó Sándor, Tarl László, Céczi Imre. És természetesen a munka­könyvek. A több száz oldalas bírósági akta tanúsága szerint a vád­lottak 1981 óta mások mun­kakönyvét felhasználva vál­laltak munkát a Komáromi Állami Gazdaságban. Az ala­pos vizsgálat számos érdekes­ségre, elképesztő szemlélet- módra derített fényt, de akadt példa a mosolyt fakasztó de­rűre is. Férfi „szoknyában” A szokatlan foglalkoztatás szervezője Pádár Sándor és Pádár Sándorné volt, az „ak­ciók” közül pedig álljon itt ízelítőül néhány. Csépe István Bagó Kálmán munkakönyvé­vel dolgozott három alkalom­mal, Gyurkó István esete pe­dig egyenesen mosolyogniva- ló. Már nyugdíjban volt, de a munkakönyvét még nem kap­ta meg, így a toborzók hívá­sa nyomán a felesége mun­kakönyvével jelentkezett. A vizsgálat során nem véletle­nül kérdezték tőle: „Leg­alább húzott szoknyát, amikor a munkaügyisnél jelentke­zett?” Gyurkó Istvánnak nem kellett ilyen trükkhöz folyamodnia, a foglalkoztató­kat a legkevésbé érdekelte, hogy milyen okmányokat tesznek eléjük. Pádár Sándor­né a salgótarjáni ZÖLDÉRT Vállalathoz is beadta két al­kalommal Pádár Mátyás mun­kakönyvét, aki természetesen egy percig sem dolgozott ott. Csak pénzt vettek fel a ne­vére, hiszen az álfoglalkozta­tás után a nevét is a bér­jegyzékre hamisították. S, hogy mi mindenre képes az ember, arra is álljon itt egy példa. Pádár Sándornét gyermekgondozási segélye alatt papíron a férje helyet­tesítette a ZÖLDÉRT-bolt- ban. Olyankor is, amikor a férj valójában Komáromban dolgozott. A példák további idézése helyett érzékeltessük inkább a szemléletet. Kanyó Imre a kihallgatás során el­mondta: „Pádár Sándor szólt, hogy lehet menni dolgozni, de erre én azt feleltem, hogy nincs munkakönyvem.” „Ne törődj vele — így Pádár. — Hozdd el a Pistáét!” Kanyó Imre tehát munkába is állt — a testvére munkakönyvé­vel. Az akciók természetesen együtt jártak a bérjegyzékek meghamisításával, arról nem Is beszélve, hogy — például a gyermekgondozási segély esetében — két helyről vet­tek fel, jogtalanul, pénzt. De a károsultak között van a nyugdíjfolyósító intézet is. Hamis érvelés Mindent összevetve, a munkakönyvekkel manipulá- lókat közokirat-hamisításért, magánokirat-hamisításért és csalás vétségéért vonta fele­lősségre a Pásztói Járásbíró­ság. Csépe Istvánt nyolcvan­napi, Pádár Sándort százna­pi tétel büntetésre ítélte dr. Hegedűs János tanácsa. A bírósági nyelv „lefordítva” azt jelenti, hogy 4000, illetve 5000 forint büntetést kell fi­zetni, ennek elmulasztása esetén pedig nyolcvan, illetve száz napot kell fogházban le­tölteni. A többi vádlott meg­rovásban részesült, a munka­könyveket átadók ellen pedig megszüntették az eljárást. Az ügynek vége, hiszen az ítéletet mindenki tudomásul vette, beleértve a bűnügyi költségek megfizetését is. Mégis, valamiről még beszél­ni kell. Ahogy mondani szo­kás. a hajuk szála sem görbül azoknak, akik ily módon jut­nak munkaerőhöz. Mi több, így védekeznek: nem egyéni, hanem társadalmi érdekből foglalkoztatják a hamis mun­kakönyvekkel jelentkezőket. Miért említjük mindezt? A hasonló manipulációknak nem lehet elejét venni addig, amíg az erre illetékes mun­kaügyisek nem a Munka Tör- vénvkönvve előírásának megfelelően járnak el. Kelemen Gábor Á vaddisznók a Xéniát szeretik Heinz Meynhardt burgi la­kos foglalkozására nézve vil­lanyszerelő, de már másfél évtizede a Német Mezőgazda- sági Tudományos Akadémia megbízásából a vaddisznók életmódját tanulmányozza. Reggeltől estig az erdőket járja, gondozza kedvenc ál­latait. Láttára a dúvadak nyomban megjelennek és várják, milyen elemózsiával lepi meg őket. Meynhardtnak csak igen lassan sikerült megkedveltet- nie magát: 11 vaddisznónem­zedék „nőtt fel a keze alatt”. Megfigyeléseit filmen is rög­zítette: a televízióban már 17 alkalommal sugározták természetfilmjeit. Ezenkívül számos tudományos művet is publikált. Meynhardt talán az egyet­len ember a föld kerekén, aki ért a vaddisznók „nyel­vén”; tudja, hogy mikor éhe­sek, mikor haragosak, sőt még azt is, hogy a vaddisz­nók röfögésükről is meg tud­ják különböztetni egymást, és nyomban berzenkednek, ha idegen vaddisznó adja tudtul: megközelítette körletüket. A vaddisznók szívesen tor­koskodnak a krumpliföldeken — a gazda nem kis bosszú­ságára. A Gross Lusewitz-i burgonyanemesítő intézet megbízásából Meynhardt azt is megvizsgálta, hogy az NDK-ban honos 21 krumpli­fajta közül, melyikiállatainak kedvenc csemegéje. Kutatá­sainak eredményeképpen azt tanácsolja a gazdáknak — akiknek földje erdők közelé­ben van —, hogy lehetőleg ne Xenia burgonyát termessze­nek, mert a vaddisznók azt különösen szeretik. A veszé­lyeztetett földeken tanácso­sabb Astilla burgonyát ter­meszteni, mert az nem megy desszertszámba. kicsi sokra megy A takarékosság alfája Sok Idős, nyugdíjas házaspár él a rokonságomban. Ha ők ná­lunk vendégeskednek — cso­dák csodája — sohasem szá­rad ránk a kenyér, sohasem dobunk ki egy kiflit, egy zsömlét. Szinte az utolsó morzsáig feléljük. Pedig na­gyon egyszerű a módszerük. Előre meggondolják, hogy mennyi kenyeret, péksüte­ményt vásárolnak. Ha pedig nem fogyna el, akkor fasíro- zottat, töltött húst készítenek a maradékból. Jön a bundás- kenyér-reggeli, vagy éppen a pirítós fokhagymával és te­ával. Ha netán még ezután is van maradék, akkor azt csontkeményre szárítják és a diódarálón kiváló prézlit ké­szítenek belőle. Először magam is azt mond­tam, hogy a nyugdíjasnak nem csak szükséges ez, hanem ide­je is van reá elegendő. Ma vi­szont azt mondom, hogy aki­nek nincs ideje az ilyesmire, az a zsebén érzi meg. Lépten nyomon beszélünk, írunk a takarékosságról., Pedig nekünk most, ezekben az évek­ben elsősorban a pazarlásról szükséges gyorsan és véglege­sen leszoknunk. Elpazaroljuk az értékeinket, a nehezen, drágán megtermelt javain­kat, Érdemes lenne egyszer megvizsgálni, hogy a bölcső­dékben, óvodákban a napkö­zik konyhájáról, az üzemi ét­kezdékből mi megy pocsékba. Még jó ha a disznók elé ke­rül sűrű moslék formájában. Dehát azért sütünk-főzünk, hogy moslék legyen belőle? Es ennek java része kenyér, ami­vel még ma is úgy bánunk, mintha ingyen adnák. A vizet, gyakran a meleg vizet hosszú percekig folyni hagyjuk, hiszen csak hetven­nyolcvan forintot fizetünk ér­te havonta. A gázért is áta­lányt számolnak a legtöbb he­lyen, hát csak égjen az a gáz­tűzhely. Arról már nem is beszélek, hogy mennyi érték megy veszendőbe a , kukákba. Papír, rongy, fahulladék és üveg kerül a konténerekbe, pe­dig ezeket még hasznosíthatná az ipar. Mindig a komlói példa van előttem. A kukák mellé olcsón gyár­tott drótfonatból készült ládá­kat helveztek el. A ládák fel­irata: Köszönjük, hogy ide tét-, te a papírt, a rongyot, az üveg­hulladékot! Másutt viszont eldobunk mindent válogatás nélkül. Nálunk gazdagabb or­szágok lakói nem engedhetik ezt meg maguknak. Nem is szégyenük összegyűjteni a háztartási hulladékot, amit azután hasznosítanak, feldol­goznak. Gondoljuk csak meg: az irodákban Nógrádban is meny­nyi papír megy veszendőbe csak azért, mert nem akad vállalatonként, szövetkezeten­ként néhány ember, aki össze­gyűjti és átadja a hulladékot a MEH-nek. Pazaroljuk az irodaszereket, a szappant, a takarítószert is. Pedig egyszerű változta Ássál (a veszprémi KOMFORT már bevezetett egy i'ven módszert) milliókat takaríthatnánk meg. Hogyan? Nem a vállalat, • a szövetkezet vásárolja meg eze­ket a szereket, hanem átalányt ad a dolgozóiknak. A megtaka­rítás. a zsebükben marad. Nyilván vannak a takaré­kosságnak egyéb módozatai, ezeknél jelentősebbek is. Nem az a lényeg, hanem az, hogy csökkenjen a pazarlás, a mér­téktelen és főként a szükség­telen felhasználás. Nem csak vállalati, szövetkezeti méretek­ben, hanem a családoknál is. Mindjárt több forint ma­radna a zsebünkben. Gáldonyi Béla A minősítés: kiváló Egész embert kívánó helytállás Harcászati gyakorlaton a salgótarjáni munkásőrökkel Elhangzott a riadó! A Vö- derítettük, hogy a „diverzán- a beosztott munkásőrállo*' rös Csillag Érdemrenddel ki- sok” föld alatti rejtekhelyét mányt és az összetett fel­tüntetett salgótarjáni Kun építettek ki, és várható, hogy adat végrehajtását. Az egyik Béla munkásőr-zászlóalj va- mérgező harcanyagot is al- döntnök így fogalmazott: az lamennyi alegységét riasztót- kalmaznak. egész személyi állomány vizs­ták ezen az éjszakán. Az or- Godó János, a zászlóalj gamunkája volt ez a harcá­szág egyes területein „diver- parancsnoka újabb elhatáro- szati gyakorlat. A zászlóalj ziós” csoportok garázdálkod- zásra jut. A harctevékenység törzse érezte felelősségét, s raak. A fegyveres erők és most már védőfelszerelésben tudta, hogy az elkészített terv testületek, a csoportok több és a műszakiak alkalmazá- nem az „irattárnak” készül, tagját elfogták, vagy megsem- sával folytatódik. Közben hanem azt mindenkinek a va- misítették. Néhányuknak igen sok eseményről értesd- lóságban kell végrehajtani, azonban sikerült egérutat lünk. A munkásőrök megta- Az éjszakázás, a hosszú, nyemiök. A feladat a mene- lálták azt a gépkocsit, amely- több órát igénybe vevő si- külő „diverzánsok” felkuta- lyel a „diverziósok” Salgó- keres gyakorlat ugyan kime- tása, elfogása és felszámolá- tarján határáig eljutottak. Él- rítette munkásőreinket s még- sa. rendelték a gépkocsi átvizs- is jókedvűen fegyelmezetten A parancsnoki épületben gálását és őrizetét. A kutató- sorakoztak fel az értékelés- szorgos, fegyelmezett munka lánc tagjai robbanótöltetekkel hez. Péter Balázs, a munkás­folyt. Az elöljárói intézkedés teü ládákat, elhagyott tárgya- őrség megyei parancsnoka a alapján elkészült a „harc- kát találtak. többi között ezeket mondot­ta: — A zászlóalj egész állomé-’ nyának munkája méltó foly­tatása volt a testület meg­alakulásától folyamatosan végzett helyállásnak és az azt kifejező Vörös Csillag Érdemrend kitüntető elisme­résnek... Megyei vezetésünk nagy jelentőséget tulajdonit a harcászati gyakorlatokra, mivel itt dől el hogy a me­gye egységei és a zászlóaljak alegységed, munkásőrei mi­ként végezték el kiképzési feladataikat, hogyan készül­tek fel alaprendeltetésük tel- jesítéséíe... A most végrehaj­tott gyakorlaton nemcsak a részt vevő állomány vizsgázott, hanem megyei parancsnok­ságunk' is értékes tapaszta­latokkal gazdagodott, ame­lyeket jól tudunk hasznosí­tani a további kiképzési és harckészültségi feladatok so­rán... A zászlóalj a gyakorla­tot elismerést kiváltó szak­szerűséggel sikeresen hajtot­ta végre. Bizonyították, hogy a zászlóalj erkölcsi tartása,' harcászati készsége, áldozat- vállalása magas színvonalú.' Ezért a gyakorlat végrehaj­tását kiválóra minősítem. A zászlóalj személyi állományát) megyei parancsnoki dicséret­ben részesítem. A gyakorlaton mindvégig jelenlevő Szalai László, a salgótarjáni városi pártbizott­ság első titkára így fogalma­zott: — Büszkék vágyunk arra; hogy a megyei parancsnok parancs”, s elindultak az al- Űjabb tűzsorozat hasított állomány^^ épségek míg a város békés végig a völgyön. Az ellenség gyunk győződve arról, hogy álmát aludta. A munkásorok menekulesenek várható ira- nem véletlen ez a minősítés.' feladatuk teljes tudatában ej- nyat lezárták. A tartalekerok a Vörös Csillag Érdemrend' szakai álmukból, vagy az éj- bevetésére is sor 'került. Rö- a folyamatos fegyelmezett szakás műszakból indultak vid tűzharc következett, amely munka éa föívza-mác út^. .. . egyben az _ ellenség utolsó pozta mel az rfvSk egyS: .Mlfe f helyszínre értünk, maradványainak felszamola- tes munkájának ezt a minő-' mar kezdetét vette a harcá- sahoz vezetett... sítését... Megköszönöm áldó-' "dtvc^iós’^csonort^ m^ad3 Egy ®*korlat véSet ért- A zatkész, nehéz munkájukat, s' munkásőrök nagyszerű felké- a part neveben további sok- fedte ^ völgyet T^trcás^atl ^^égről tettek tanúbizony- irányú munkájukhoz, családi’ muntosS tótorSrS- ságot A Mgy helytáUást eletükhöz sok sikert, erőt és Sr tetefon « S ebto igény15 gyakorlat célja az egészséget kívánok, a sátörtan kérült tértóDre a volt- hogy az elölíáró egysé- Hazafele mar mintha vidá- tevékenv^eg v^aínennvi ese^ ges alapján gya- mabban indult volna el a inénvo ^ ° ^ koroltassa a zászlóalj parancs- gyakorlótérről a hosszú-hosz­nokságát, törzsét, minden szú gépkocsisor... szintű alegység parancsnokát, Somogyvári László Rejtett figyelésben a zárócsoport egy tagja. menye, A „diverzánsok” felkutatá­sa megindult. Jelentés érke­zett. Reggel hat órakor egy ellenséges személyt elfogtak, de a kutatás tovább folyik. Űjabb jelentés. Háromfős el­lenséges csoport tört ki hor­hosokkal, sűrű bozótokkal be­nőtt áthatolhatatlannak tűnő erdőből. De menekültek a megriadt őzek, szarvasok és vaddisznók is. Mindenki a maga feladatát végzi. Az egészségügyiek rosszulléthez vonulnak ki. Az ellá'ó szakalegység munkás­őrei meleg teáról gondoskod­nak, közben fegyelmezetten folyik az őrségváltás. A harcászati munkacsoport sátorában a térképen rögzí­tik az eseményeket. — Itt a harcálláspont... Meg­ismétlem adását: kettő saját veszteség a kutatóknál — hallatszik Laczkóné Hóvári Mária Magdolna tanárnő hangja a rádiókészülék mel­lől. A sötét, bozótos erdőben űjabb tűzharc bontakozik ki. Vágvölgyi Endre munkásőr, öt­vözetgyári dolgozó a harma­dik szakaszból a parancsnok­nak jelenti: — Egy ellenséges személyt elfogtunk, egyet megsemmi­sítettünk. A nagyon nehéz terepen megfeszített erővel halad elő­re a kutatólánc. Lamos Pál muhkásőr érkezik a harcál­láspontra: — Parancsnok, elvtárs, fel­Itt a hármas... Itt a hármas., jelentkezzék... Vétel­Nullás jelentkezzék... Nullás Fotó: Kulcsár NÓGRÁD — 1983. október 26., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents